Nemzeti Ujság, 1936. november (18. évfolyam, 251-274. szám)

1936-11-04 / 252. szám

14 NEMZETI ÚJSÁG Szerda, 1936 novemb­er 4. NEMZETI GAZDASÁG A KARÁCSONY hozza a legna­gyobb üzleti forgalmat. A kereskedők előre gondoskodnak árukészleteik fel­töltéséről, kirakataikat ünnepi díszbe öltöztetik és várják a karácsonyi vá­sárt, amelyen a vevők elé tárják a leg­jobb, a legszebb, a legváltozatosabb sze­met kápráztató áruikat. Néhány hét csu­pán s itt a Karácsony! Érthető tehát, hogy a kereskedelem már készülődik az 1936. évi karácsonyi forgalomra, amely a szakértők véleménye szerint lényege­sen nagyobb lesz a tavalyinál. S mert nagyobb lesz a forgalom, nagyobb is a várakozás, amellyel az üzleti élet a vá­sár megkezdése elé tekint. Amikor a készülődést látjuk, nem feledkezhetünk el azokról, akiket a kereskedők a bolt­jukba várnak. Nem feledkezhetünk el arról, hogy a karácsonyi vásár sikere milyen nagy mértékben függ a kará­csonyi segélyektől, a karácsonyi jutta­tásoktól, amelyekre minden fix fizetésű exisztencia valamikor biztosan számí­tott, mert ezzel a pénzzel ment el a bol­tokba. A válság alatt igen sok helyen megvonták vagy lényegesen csökkentet­ték a karácsonyi pénzeket. Amikor hi­vatalosan és félhivatalosan a gazdasági helyzet javulásáról számolnak be, tes­sék ismét karácsonyi segélyt adni! És még egyet. Tessék idejében adni! Ak­kor, amikor még elég idő van a bevásár­lásra. Hogy a karácsonyi vásár tényleg jól sikerüljön, annak ez is igen fontos előfeltétele. x rongy is árucikk, sőt a rongy­­szedésből milliókat is lehet szerezni. Rongy szedés­sel kezdték 1851-ben pálya­futásukat a Bunzl és Biach cég megala­pítói Bécsben. Bizony ezek a rongyszedők, akik faluról falura járva a szemétből kotorták ki az elhasznált rongyokat és mindenféle olcsó üveggyöngyöt, pirosítót, pántlikát, mázaskancsót adtak cserébe a falusi asszonyoknak és leányoknak, nem gondolták, hogy nyolc évtized múlva cégük Középeurópa legnagyobb rongy­szedőtelepe lesz. S hogy a különböző ér­dekeltségek összefogására a késői utódok olyan részvénytársaságot fognak alapí­tani, amelynek 20 millió schilling az alap­tőkéje. Mert ez most megtörtént■ A Bunzl és Biach cég, amelynek természetesen Budapesten is van rongytelepe, ilyen hor­ribilis összegű alaptőkével részvénytársa­ság lett, amely papírgyárat, textilgyárat és mindenféle rongyfeldolgozó üzemet foglal magában. Hatan vannak a Bunzl testvérek, kik mind beültek az igazgató­ságba, most már ők dirigálják a szent­lőrinci szemétbánya párnáit, hogy miféle rongyokat hozzanak a Soroksári-úti te­lepre, ahol már nem üveggyöngyöt és pántlikát, hanem egy pár fillérrel fizetik meg őket. A rongy így lett tényleg nagy árucikk és mint a Bunzl és Biach cég példája mutatja, a rongyszedőkből keres­kedelmi tanácsosok. ÁRUHIÁNYRÓL panaszkodnak a kereskedelmi érdekeltségek. Az egyik azt mondja, nincsen elegendő télikabátanyag, a másiknak az hiányzik, hogy nem hozhat be szabadon külföldi bársonyt, a harma­dik azon sopánkodik, hogy nélkülözni kénytelen a francia selymet. Nem hisz­­szük, hogy ezek a panaszok valóban a magyar kereskedőktől eredhetnének. A magyar kereskedők nagyon jól tudják, a magyar gyárak már minden tekintet­ben pótolni tudják a külföldi ruházati cikkeket, hiszen magyar posztót és szöve­tet árusítanak Londonban, magyar sely­met l­ehet találni a legelőkelőbb párisi üzletekben is. A magyar iparnak ez az exportképessége egyúttal a legjobb bizo­nyíték, hogy a belföldi szükségletet is fedezni tudja, sőt nemcsak fedezni, hanem azon túlmenően a kivitelre is tud dolgozni. Az exportképesség pedig a magyar áru minőségének is nagyszerű bizonyítéka egyúttal. Külföldi áruhiány miatt tehát panaszkodni igazán nem helyénvaló. Amikor a devizagazdálkodás rendszerét kénytelenek vagyunk fenn­tartani, a felesleges behozatalt nem lehet megengedni. A panaszok tehát nem indo­koltak, de nem is származnak azoktól a kereskedőktől, akik épp úgy keresnek a magyar áru értékesítésén, mint keresné­nek a külföldi áru eladásán. Kevesek ér­deke a behozatal emelése, de ezeknek a magánérdekeknek el kell törpülniök az általános közgazdasági és devizapolitikai érdekek mellett. Legközelebb kiadják a gazda­­védelmi rendelet további végre­hajtási utasítását A kormányváltozás következtében a gazdavédelmi rendeletek egyes intézkedé­seinek végrehajtása eltolódást szenvedett, miután a megfelelő utasításokat még nem adták ki. Darányi Kálmán miniszter­, elnök már első programbeszédében beje­lentette, hogy most már sürgősen végre­hajtják ezeket a rendelkezéseket. A legfontosabb a tíz holdon aluli gaz­dák még fennálló tartozásának hosszú­lejáratú kölcsönökre való konvertálása. Ezt a tranzakciót a Pénzügyi Szindikátus fogja lebonyolítani oly módon, hogy át­veszi a hitelezőktől a követeléseket és ezek alapján kötvényeket bocsát ki. A kötvénykibocsátás előkészületei minden irányban megtörténtek, csak a végre­hajtási utasítás szükséges ahhoz, hogy az lebonyolíttassék. A gazdavédelmi rendeletek másik most megvalósítandó intézkedése arra vonat­kozik, hogy az állam könyvadósság for­májában átvállalja az ezer holdnál nem nagyobb védett birtokok adósságának azt a részét, amely a kataszteri tiszta jövede­lem negyvenszeresén felül van. Erre vo­natkozóan is már megtörtént minden előkészület. A rendelet tudvalévően cso­portokat állapít meg és minél nagyobb mértékben terheli az adósság a birtokot, annál kisebb százalékos arányban törté­nik az állami könyvjóváírás. Azokat az adósságokat, amelyek a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszerese és hatvanszo­rosa között vannak, 100 százalékban veszi át az állam, de ezenfelül bizonyos foko­zatok szerint az átírás aránya csökken és a kataszteri tiszta jövedelem kétszázszoro­sát meghaladó adósságokat már nem veszik át. Mind a két rendelkezésnél nagyon fon­tos a zálogleveles adósságok kérdése, mi­után ezek változatlanul érvényben ma­radnak. E tekintetben az okozott nehézsé­get, hogy ezek a zálogleveles adósságok angol fontra vagy dollárra szólnak és el kellett dönteni, hogy milyen árfolyamon történjék az átszámítás. A Nemzeti Újság már megírta, hogy most végre ebben a kérdésben is létrejött a megegyezés oly­módon, hogy az átszámítás 4—4,25 pengős dollárárfolyamon fog történni. Miután ez­által a legnehezebb kérdést megoldották, a gazdavédelmi rendelet további végre­hajtási utasítása most már legközelebb megjelenhetik. Több mint százmillió pengővel csök­kent az állam tartozása a legutóbbi devalvációk következtében A pénzügyminiszter szeptember havi közle­ményében részletes kimutatást közöl az állami kölcsönök és egyéb tartozások álladékáról. Ez a kimutatás az első azóta, hogy az aranyblokk államai devalváltak, tehát ebben már megta­láljuk, hogy az újabb devalvációk milyen mér­tékben csökkentették az állam tartozásainak álladékát. Ez a csökkenés elsősorban az állam, hosszúlejáratú kölcsöneinél mutatkozik, ame­lyek túlnyomórészt külföldi valutára szóló kötelezettségek. Az állami költségvetésben a hosszúlejáratú kölcsönök álladékát 1023 millió pengőben álla­pították meg. A most közzétett kimutatás 931 millió pengőről számol be. A csökkenés tehát kereken 100 millió pengő. Ha az egyes kölcsön­­tételeket nézzük, akkor a következő érdekesebb csökkenéseket állapíthatjuk meg: Az 1913. évi 1 és fél százalékos magyar jára­­dékkölcsön álladékát a költségvetés 18.6 millió pengőben mutatta ki, most pedig 13.2 millió pengő. Az 1914. évi négy és fél százalékos törlesztéses járadékkölcsönből származó tar­tozás 94.1 millió volt, most pedig 66.4 millió pengő. Az 1910. évi 4 százalékos magyar jára­­dékkölcsön tartozása 20.5 millió pengő volt, most 14.5 millió pengő. Az Osztrák-Magyar Vasúttársaság magyar vonalainak megváltásá­ból 70.9 millió pengő tartozás állott fenn, most pedig csak 50.1 millió. Francia egyezményekből teljesítendő fizetések címén 10.8 millió tarto­zóé helyett most csak 7.7 millió tartozás áll fenn. Az 1925. évben kibocsátott 6 százalékkal francia frankban kamatozó kötvények után a tartozás 13.7 millió volt, most 9.8 millió. Az 1924. Vil­. t.­c. alapján kibocsátott 6 és fél százalékos frankban kamatozó kölcsöntartozás 23.8 millióról 17 millióra csökkent. A népszö­vetségi kölcsön fennálló tartozását a költség­­vetés 205.4 millió pengőben mutatta ki, most pedig ez a tartozás már csak 196.5 millió pengő. A rövidlejáratú kölcsönök között az 1930: XXXI. t.-c. alapján külföldön felvett váltó­­kölcsön álladékát a költségvetés 63,6 millió pengőben mutatta ki, ebből most már csak 59,1 millió pengő tartozás áll fenn. Különö­sen érdekes, hogy az 1931. évi 5 százalékos devizakölcsön tőkeálladéka is csökkent az újabb devalváció következtében. Ezek a de­vizakölcsönök, — mint ismrereses — magá­nosok által külföldi fizetési eszközökben 1931-ben és 1932-ben felajánlott kölcsönökből származik. Az 1936—37. évi költségvetés en­nek a kölcsönnek álladékát 5,3 millió pengő­ben mutatta ki. A most közzétett kimutatás szerint az államnak ez a kölcsöntartozása pengőben 4,2 millió pengőre csökkent, tehát ezeknél a belföldi származású kölcsönöknél az állam devalvációs nyeresége a kimutatás szerint kereken 1 millió pengő. Úgy ezek, mint még egyéb kölcsöntartozások csökkenése mutatta, hogy az állam adósságának tőkeál­­ladéka 100 milliónál jóval nagyobb összeg­gel csökkent. Nicki Alfréd a Külkereskedelmi Bi­zottság elnöke. A külügyminiszter épp a­­vért dr. Nicki Alfréd rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert a Külke­reskedelmi Bizottság elnökévé kinevezte. A gyarmatáru importőrök előleget kapnak az október—decemberi kontingensre. A gyar­matáru piacon egyre fokozódik az áruhiány. Az érdekeltségek közbenjárására most az ille­tékes tényezők október—decemberi negyedévi gyarmatáru kontingensre már most egyhar­­madrésznyi előleget adnak az importőröknek és két héten belül kiosztják az egész kontin­genst. Természetes, hogy­ amíg az ilyen után forgalomba kerülő áruk a fogyasztóhoz érnek, még hetek telnek el és így gondot okoz a ke­reslet kielégítése. Különösen nagy hiány van brazil kávékban, amelyeknek ára az utóbbi két hét alatt újabb 15 százalékkal emelkedett. Hiány van még szegfűborsban, szegfűszegben és fehérborsban is. Svájc csatlakozik az amerikai-angol­­francia valutaegyezm­ényhez. Bernből je­lentik: A szövetségtanács felhatalmazta a pénzügyminisztériumot és a Svájci Nem­zeti Bankot annak kijelentésére, hogy Svájc gyakorlatilag csatlakozik az ame­rikai-angol-francia valutaegyezményhez. A női- és úrifodrászipar tárgyalásai a ka­marában. A női- és úri fod­rász­iparok között felmerült ellentétek kiegyenlítése érdekében a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara ma egyeztető értekezletre hívta meg a két szakma szakipartestületét. A tárgyaláson mindkét ipartestületnek hat-hat kiküldöttje vett részt Nagy Antalnak, a kamara iparosztályi elnö­kének vezetése alatt. A többórás megbeszélé­sen mindkét fél képviselői kimerítően előad­ták saját álláspontjukat. Döntés egyelőre még nem történt. Fémpiac London. (Fémtőzsde.) Réz és ólom barátsá­gos, ón szilárd, horgany tartott, ezüst nyo­mott volt. Vörösréz standard 43 %—43 9/16, 3 hónapra 43 13/16—43%, lesz. árf. 43%, elek­­trolyt 48—48*/2, best. ser. 4714—48%, ón stan­dard 211%— 212, 3 hónapra 209%—210%, lesz. árf. 212, banca ón 214, straits 215, ólom kül­földi prompt 19%, 3 hónapra 19%, lesz. árf. 19%, horgany prompt 16 1/16, 3 hónapra 16 5/16, lesz. árf. 16 1/s, ezüst prompt 21%— 213/4, 3 hónapra 21%— 21%, lesz. árf. 21%. — Nemhivatalos jegyzések: ólom külföldi prompt 19%—19 15/16, 3 hónapra 19%—19 15/16, hor­gany prompt 16—16%, 3 hónapra 16V4—16%, öntöttvas 72, réz strong sheets 76, nikkel bél­és külföldi 200—205, alumínium belföldi 100, antimon regulus 67%—68%, platina 195, anti­­mon kínai 45—46, higany 284V4, Wolframérc 28%—29%, fehérbádog 18%—19%, vörösréz­szulfát 17%—17%, rudezüst prompt 29 is, kés. száll. 20%, finomezüst prompt 21 11/16, kés. száll. 21 11/16, arany 142­ 2. November 12-én tartja közgyűlését az országos gazdakamara. Az Országos Mezőgazdasági Kamara november 12 én, csütörtökön délelőtt tíz órakor tartja rendes közgyűlését az OMGE székházé­nak nagytermében. A közgyűlésen vitéz Mecsér Endre mond elnöki megnyitót, majd a jelentések és javaslatok ismerte­­tése következik, ezután pedig a közgyűlés elé terjesztik Koós Mihály ny. államtit­kár, igazgató nyugdíjaztatási iránti ké­relmét, ezt követőleg pedig az elnökség a megüresedett igazgatói állás betöltésére, pályázatot hirdet. A továbbiakban a köz­gyűlés az országos gazdakamara belső ügyeit tárgyalja. Megegyeztek a dicsőszentmártoni rész­vények eladásában A Neue Züricher Zeitung jelentése szerint a dicsőszentmártoni nitrogéngyár magyar tu­lajdonban lévő részvényeinek a román érde­keltségek részéről történő megvásárlása most m­ár befejezés előtt áll. Még a háború előtt a Kereskedelmi Bank és a Hitelbank együttesen alapították Dicsőszentmártonban ezt a gyárat az ott talált gazdag földgázforrások mellett. A románok régóta elhatározták, hogy a gyárat hadiszempontból nacionalizálják, de a magyar részvényesekkel és a svájci hitelezőkkel terve­zett megegyezést a kormány eddig nem hagyta jóvá. A tárgyalások azonban legutóbb, ame­lyek az illetékesekkel folytak, befejeződtek. A 320 millió lej részvénytőkéből 47 millió lejt ingyen kap a romá­n állam. A román konzor­ciumot, amely a gyárat átveszi, Románia leg­nagyobb aranybánya vállalatának vezérigaz­gatója vezeti. A szükséges pengőösszegeket a konzorcium a jegy­banktól kedvezményes ár­folyamon kapja. A svájci kölcsönök visszafize­tésére kompenzációs kiviteli engedményt nyúj­tanak 1,75 millió svájci frank értékben. Az állami hitelintézetek 120 millió lej hitelt nyúj­tanak a gyárnak, amelynek új tulajdonosai kötelezettséget vállalnak, hogy a hadügymi­nisztérium kívánságára 60 millió lej befekte­tést hajtanak végre. Fenntartják a leva értékét. Szófiából jelen­tik: Gunev pénzügyminiszter kijelentette, hogy a bolgár kormány feltétlenül fenntartja a leva értékét, annál is inkább, mert a köz­­gazdasági viszonyok megjavultak és így sem­mi szükség sincs a pénz értékcsökkentésére. Megjelent a „Vállalkozási szerződés általá­nos feltételei a középítkezési munkáknál“. A Magyar Racionalizálási Bizottság másfél éven keresztül tartó és az építő-, a gyáripar és a­ mérnök-társadalom képviselőinek bevonásá­val tartott értekezletei során készítette el a Vállalkozási szerződés általános feltételekk­re vonatkozó javaslatát, amelyet az Iparügyi Minisztérium jóváhagyott azzal, hogy az új feltétel folyó évi november hó 15-én lép életbe. A minisztériumnak ezzel a rendelkezésével a régi és elavult vállalati feltételek érvényüket vesztik, de ugyancsak érvényét veszti a Székesfővárosnak és minden más törvényha­tóságnak, közüzemnek stb ilyen természetű szabályrendelete is, miután ezek a feltételek az ország egész területén egységesen lesznek érvényesek. A „Vállalkozási szerződés“ egyes példányai az Állami Nyomdánál kaphatók. A piac eseményei A MAGYAR piacán most már egyre sű­rűbben kötnek üzleteket olyan cikkek­ben, amelyek külföldi elhelyezése biztosí­tottnak látszik, vagy pedig amelyekben nagyobb „fantáziát“ lát a spekuláció. Már napok óta a lucerna­ és a lóheremag áll az érdeklődés előterében, aminek az a magyarázata, hogy mind a két mag­féleség németországi elhelyezéséről tár­gyalások indultak meg. Először csak azok mertek vásárolni, akik bíztak a tár­gyalások sikerében, a közelmúlt napok­ban azonban egyre több és több vevő je­lentkezett a lóhere- és a lucernamagra, mert időközben köztudomásúvá vált, hogy a németek 300 vagon lucerna- és ló-■ heremagot hajlandók átvenni, még­pe­dig a lucernamagot 105 márkás, a lóhere­magot pedig 90 márkás áron. Ennek a 300 vagonnak a szállítása nagy izgalmat idézett elő az érdekeltségek körében, még­pedig azért, mert a döntés úgy szólt, hogy 150 vagont szállíthatnak az expor­tőrök és 150 vagont pedig a szövetkeze­tek. Az exportőröknek juttatott 150 va­gon szétosztása azonban, a jelentkezés sorrendje szerint, ahogy azt eleinte ter­vezték, nem történhetett meg, akkora volt a tülekedés és a méltatlankodás s ezért a Külkereskedelmi Hivatal, illetve a magiroda úgy határozott, hogy a 150 vágonnyi lucerna- és lóheremagot az exportőrök kapacitása szerint osztja fel. Az érdekeltségek bíznak abban, hogy ezzel a mennyiséggel nem merül ki a Németországba irányuló kivitel, hanem a közeljövőben a néz­etek újabb kontin­genst engedélyeznek, amit a termelők körében nagy megnyugvással fogadná­nak, mert ezzel­­ a felesleg nagy részét sikerül elhelyezni.

Next