Nemzeti Ujság, 1937. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

B Kegyes pártfogóinak és vevőinek OLDOG ÚJÉVET ^B.U.É.K. Leopold Csiaé! -h­k­dotóiroda If Tel L 1-907-78. VI., Tarcs-i körút 3.1 január 1. NEMZETI ÚJSÁG ECCLESIA R.-T. t­ipogatásign­ Budapest, Váci­ utca 50. egészséges reformja az ország többségé­nek, ezeréves múltjának és történeti hi­vatásának szellemében.“ A mi dolgunk, hogy itt ezen a vár­tán éberen őrködjünk felette,haladunk-e ezek felé a nagy célok felé előre, vagy sem! Mi az őrségen állni és vigyázni éd­ünk. A magyar katolikus társa­dalom dolga azonban ho"y ezeknek a nagy céloknak gondolatában tartson össze és, ha kell, egységesen mozduljon is meg! Az illetékes tényezők dolra vé­gül az, hogy elvégezzék, ami e nagy cé­lokhoz odavezethet és félreállítsanak minden akadályt, — ha kell személyi,­­ ha kell, tárgyi akadályt* — ami e na­gy célkitűzések útjába állana. Tiszta szándékú magyar szívünkkel, elszánt katolikus lelkünkkel s az újság­írói felelősségtudással ígérjük: mi meg fogjuk tenni a kötelességünket. Azok a százezrek és százezrek, akik ránk bíz­ták ezt az őrséget, bízhatnak benne, hogy ebben az őrtoronyban sohasem fog kialudni a fény. Adja Isten, hogy a következő Szil­­­veszter-éjszakán, ha a magyar meg­kérdezi ezt a vártát: — Őrség, virrad-e már!... mi azt fe­lelhessük nyugodt öntudattal és bízó reménységgel: Virrad már nekünk! 3 Boldog újévet kíván kedves hirdetőinek a Magyar Hirdető Iroda Vill., Sándor-u. 7. Tel.: 1-403—84 Mikor első nap a 43 as számú gallér­ral helyet foglaltam a sárgarépafőzelék előtt, vártam, vérva-vártam a halast. Hiába, őnagysága nem vette észre, hogy soványodom. Semmi megjegyzés. Aztán sorra került a 44-es számú fényes, fehér nyakpáncél. Asszonykám boldogan fel­kiáltott. . . . . . — Bravó! Bravó, szépen haladunk. Lassan-lassan visszakapja finom, ovális arculatát — hevült elragadtatással. Ezután következett, a 45-ös számú ing­­gallér. Nos, magam is megrémültem, amikor a tükörben másommal szembe­találtam magamat. Siralmas, megtört, nyavalyás kórházi páciens meredt reám, imbolygó koponyával, vékony nyakkal, a fejein, mint valami idegen testrész lógott, gépiesen, élettelenül, mintha rosszul csavarták volna törzsökömre. Egy bivalyfej tülbő inggallérban zerge­­arcocskának hat. Diadalmasan siettem haza. Bevallom azonban, alig mertem asszonykám szeme közé nézni, valahogyan gazembernek éreztem magamat. Hogy megszeppent, szegény! Két kezébe fogta fejemet, megcsókolt mind a két szememen, simogatott, becézett. Éreztem, reszket a keze az ijedtségtől. Már már va’la­ d akartam. — E'ég vólt a diétából! N?jr*reT.r.r­ier* **k*TVM, — dr. ’ia hiz-myiaLnvl. — M* o,, rb "d"e -'d',s. dr^Tg -v'éV7'sf — ’r’Vrn» tört ki hídőVmi az ö-fimkiáltás: — Eö'­ár. kapTM« ká't o,c'ztával! De’ez üt a hivata’o­s óra És most támad: a.~“7.anykám ott áll fehér kötényesen az uj «Tnci m­el­lett és rendel­kezik: vékonyra vágni a finom makói hagymából... most lassan párolni, hogy a hagyma ízes fehérsége m­eg ne feketed­­jék... mégegyszer m­egk­lorifolni a húst, érzés szerint megpuniikázni... most, igen, most óvatosan párolni a esereket, paradicsomot rá, ne sokat... időközön­ként néhány vízcsepp... puha, de zaftos maradjon a hús... mert így szereti az uram. Az idők óramutatója ismét fordult egyet, az élet nagy vándorútján új év állomásához értünk. Azs idők végtelen­ségében a költői mondás szerint az év­ezredek éveket, a századok hónapokat és az évek napokat jelentenek. Valóban az évek csak eltűnő habok az idők ten­gerjében, egymásután merülnek el a századok is az időtlen örökkévalóság­ban, mégis az ember számára véget nem érő gondokat és küzdelmeket, hosszú korszakokat hordoznak. Az el­múlt év is évtizedekre való megpróbál­tatásokat hozott, napok alatt olyan kér­dések tornyosultak és olyan események zajlottak le, melyek évtizedekig fog­ják éreztetni világtörténelmi hatásu­kat. Korszakos jelentőségű mérkőzések­től volt terhes minden pillanat, véres harcok, gazdasági összeütközések és világnézeti ellentétek súlyos kérdéseit kapja örökségül a távozó évtől az új­­esztendő. A rómaiak kettős arccal ábrázolták azt az istenüket, ki egy pillantá­ssal látta a múltat és a jövendőt, ilyen te­kintettel állunk az idők határmesgyé­­jén, a múlt eseményein merengünk és a jövendő titokzatos képét fürkésszük. A távozó évtől nehéz sóhajjal búcsú­zunk, a gondja ott borong még a mil­liók homlokán, a könnye ott reszket a szempillákon, de azért felemeljük fe­jünket, az új esztendőt ájult hittel és reménnyel fogadjuk. Ilyenkor érezzük a legmélyebben, hogy időtlen kapcsok, a földi változásoktól független erők tartják fenn az emberi életet. A termé­szeti tünemények mögött ismeretlen törvények, láthatatlan mélységek magass­ásot rejlenek,­­nem mértüt­te meg azokat az ész mértékével, de azért azok jelentik az örök világrendet, azok dolgoznak az isteni célok megvalósítá­sán. A világtörténet is ilyen erők for­rásvidékén fakad, ilyen láthatatlan mélységekből kapja az életáramot. A lélek belső erején és eszmei eliga­zodásán fordul meg mindenkor a világ sorsa, bármilyen válságos jelenségeket, viharos fordulatokat látunk a mai élet felszipén, az emberi lélek nagy válsága rejlik az események mögött. A gazda­sági bajok is a kérdések legmélyén er­kölcsi sorvadásból, szellemi deficitből erednek. A világtörténet megrendítő fordulatokkal bizonyítja az igét, hogy nemcsak kenyérrel él az ember... A mai idők a soknevű válsággal a lelket, a szellemi öntudatot ébresztik fel az emberben, a megrendítő csapások, sú­lyos összeütközések figyelmeztetik, ho­gy téves úton, ingoványos talajon halad. A katasztrófák mindenkor a próféták nyelvén beszélnek, a nagy megpróbál­tatások lelki felemelkedést, hitet és esz­­ményiséget követelnek. A világ népei és nemzetei ilyen ke­resztutca érkeztek, ahol mérlegre teszik értékeiket és választaniuk kell az élet és­ a pusztulás között. *A tagadás sötét hatalmai, a keresztény kultúra ellensé­gei megtámadták nyíltan a vallást, a hitet, az erkölcsi világrendet, hatalmi eszközökkel, fegyveres támadásokkal akarják elpusztítani mindazt, ami az isteni kínszenvedéssel megváltott em­bernek évezredeken át drága és becses volt. A spanyol polgárháború borzalmai világosan mutatják a világ színe előtt, hogy milyen démoni erők dolgoznak a polgári világrend megdöntésén, a ke­resztény kultúra elpusztításán. Az em­beriség minden nemes eszményét, kul­turális vívmányát, szellemi haladását a kereszténységnek köszönheti. A bet­lehemi csodálatos éjszakában megszü­letett Eszme alakította át a világot és adott évezredekre kiható irányítást a világtörténelemnek. A­ kereszténység hozta el katakombákon és vértanúságo­­kon át az ember felszabadítását, a szel­lem felemelkedését, az intézményesen kiépített emberméltóságot és szabadsá­got. Az egykori rabszolgából erkölcsi ön­tudattal bíró polgárt nevelte ki jogai­ban, és kötelességeiben az állami életnek és a társadalmi rendnek tagja, szellemi öntudatában pedig az Isten gyermeke. Az ember nagy értéket nyert, a csúcsa lett minden földi célnak és rendeltetés­nek, érte és körülötte épült ki az élet egész világa. A démoni hatalmak most vissza akarják taszítani a barbárságba, az erkölcsi és anyagi rabszolgaságba, hogy lelketlen anyag legyen az új He­­ródesek és Xerxesek kezében. Az Isten gyermekéből nyomorult férget akarnak csinálni, ki robotoló gépet jelent a vi­lág roppant humorában, névtelen szá­mot a nagy sokaságban. Ma már a megrendítő események világánál látja és érzi minden jószándékú ember, hogy a vallás nem magánügy, a keresztény­ség nem kigondolt elmélet, hanem azok jelentik az életet, azok hordozzák a né­pek és nemzetek fennmaradásának időt­len feltételeit. Az emberi törvények, az állami és társadalmi intézmények csak akkor kapnak szilárd alapot, ha a keresztén­­ szellem, a vallásos élet lelki pillérein nyugszanak. A kereszténység az embe­riség igazi alkotmánya, mely összefogja az emberi szempontokat és az örök cé­lokat. A kereszténység nyitja meg a láthatatlan mélységeket és magasságo­kat a világ élete számára, az örök tör­vényeket kapcsolja a nemzeti törvények jogrendjébe. Most már az események bizonyítják, hogy kereszténység nélkül elpusztul az emberiség minden értéke év?­­alkotása. Ha jobb jövőt, több kenyé­r ÚJÉV - ÚJ FELADAT irta: dr. RIPŐCZ JENŐ főpolgármester B. U. É. K. I LEOPÜLD GYULA . ,szó­ • ÁL. VI.A .X VII., Erzsébetek u­rut 39. Alapított: 1998. Tulefon: 1-421-55 rét és a kenyérhez szabadságot akar Európa, akkor a kereszténység szelle­mében, az örök eszmények hitében kell megújhódnia! A magyar nemzet is megrendült lé­lekkel áll a mai nemzetközi élet káoszá­ban, a különböző eszmeáramlatok, meg­döbbentő események forgatagában. A magyar múlt tele van gyászos esemé-­ nyekkel, nagy megpróbáltatásokat él­tünk át, de túléltünk minden katasztró­fát, legyőztünk minden balsorsot, mert megtartottuk ősi hitünket, megőriztük lelkünk épségét és erejét, nem hagytuk el történelmi eszményeinket. A magyar nép mindenkor nemes eszmék hive és harcosa volt, ki Hunyadiakat és Zrí­nyieket adott a világnak. Élete feláldo­zásával, vére hullásával védte a ke­reszténységet, a keresztény nyugat bás­tyája volt a barbár kelet támadásaival szemben. Magyarországon a keresztény­ség több volt, mint hit és vallás, az a teljes nemzeti életet jelentette. A ke­reszténység és a magyarság egy volt, összeforrott a nemzet lelkében. A,ma­gyar nép jellemében s gondolkodás­b­an megtestesülése volt a keresztény eré­nyeknek az örök eszményektől irányí­tott szellemnek. Ma is a nemzeti élet érdekei teljesen egybeesnek a keresz­ténység hivatásával, ma is a keresztény szellem hordozza számunka a megúj­hodást, a feltámadást, a jobb jövőt. Lelkün­­ épségét, nemzeti szellemünk régi erejét és birtokállományát kell megvédelmeznünk, hogy biztosítsuk nemzeti létünket és állami életünket. A költő szerint a nemzet hatalma addig él, ameddig lelkének hatalma és biro­dalma terjed. Az új évben erre gondol­tunk, a világesemények tanulságait úgy mérlegeljük, hogy azok a nemzet ja­vára váljanak. Az a mélyen járó, tör­ténelmi célokat szolgáló nemzeti poli­tika, mely a nemzeti lelket erősíti min­d­én anyagi rendezéssel és kulturális haladással. A kereszténység szellemét, erkölcsi öntudatát ébresszük fel a mil­liókban, hogy azokat a nemzeti felada­tok történelmi munkájába állíthassuk. Maradjunk továbbra is a kereszténység védőbástyája Európa számára, de az f­i Ügyfeleinek és üzletbark­ainake boldog újéves kia­flyBILF N­SSE hirdető vállalat IV., Véci-utca­­i Templon: 1­835-83, ősi lélekkel Szent Istvánt építsük. Ez a történelmi feladat, aj­dőben!­ rtaWMB HIVATALOS JELEN a bulgán'tunos, szerződésr­el Belgrád, decembe­r bulgár—jugoszláv szerződés megk­ölté­séről csütörtökön este hivatalos jelentést adtak ki. Az érdekelt hatalmak rész­érői ez volt az első hivatalos nyilatkozat. A jugoszláv­ kormány nyilatkozatát az közli, hogy a bulgár kormány a közelmúltban javaslatot tett a jugoszláv kormánynak, hogy a két baráti és fajrokon ország egy­mással barátsági szerződést kössön. Bel­grádi hivatalos körökben ezt az ajánlatot azonnal a legnagyobb rajfonszenvvel fo­gadták, a jugoszláv­­kormány mégis helyesnek, látta,­­hogy mielőtt végleges választ ad, m­egkí­­rezze baráti államai­nak véleményét. ..Ezek a tanácskozások a napokban vé­get fértek. Görögország, Tö­rökország, Románia és Csehszlovákia kor­mánya a bulgár javaslat elfogadását ajánlották. A jugoszláv kormány tegnap azután közölte a bulgár kormánnyal, hogy javaslatát a legnagyobb megelége­déssel elfogadja. Az egyezmény aláírására is rövidesen sor kerül, mihelyst elvégez­tek bizonyos formális technikai előkészü­leteket. HÓMAN BÁLINT kultúrpolitikai fel­adatairól Igen érdekes beszélgetésben mondja el a Vigília legújabb kötetében Hóman Bálint kul­tuszminiszter aktuális kultúrpolitikai célkitű­zéseit. A beszélgetés öt részre oszlott: a hu­manisztikus nevelésről, az egyetemi szabad­ságról, a magyarság dunavölgyi, majd európai szerepéről s ennek az oktatásba való bekap­csolásáról, végül pedig az Egyház és Villám viszonyáról.­­. . — «»ko..hu— , oktatás és nevel­* — mondotta Hóman Bálint — a művelődést nem tekinthetjük pusztán értelmi erők eredményének, mert az értelem mellett épp olyan fontos, sőt történeti szempontból mérlegelve talán fontosabb tényezője a kultúrának a benne foglalt erkölcsi erők és tényezők minő­sége s terjedelme. A kultúrfölényt nem szabad pusztán az értelmi színvonal, ha­nem inkább az erkölcsi erő koncentráció szempontjából felfognunk. — Hosszú történetírói pályámon kiala­kult meggyőződésemben gyökerezik a klasszikus műveltség tisztelete. A klasszi­kus műveltség, mint a magyar nemzeti művelődés egyik része és bizonyos fokig, mint alapja jelentkezik, nem fogható fel tehát öncélú iránynak a magyar művelő­dés és magyar pedagógiai szempontok terén. Ezután a miniszter a különböző iskolatípu­sokról beszélt s kijelentette, hogy bár a ma­gyar gimnázium mint típus inkább huma­nisztikus irányban működik, szükség van tömegnevelő polgári iskolára és gazdasági irányú szakiskolákra, valamint a társadalom­­egészségügy és anyanevelés irányába átszer­vezendő leányiskolákra. Szükség van a köz­véleménynek amerikai irányú nevelésére, mert a nemzetnek eminens érdeke, hogy az elméleti pályákkal a gyakorlati pályák egyenlő meg­becsülésben részesüljenek és ehhez képest az erre nevelő iskolák megfelelő gyakorlati ered­ményeket produkáljanak. A magyar közönsé­get le kell szoktatnunk a gimnáziumok és elméleti pályák egészen indokolatlan és egy­oldalú preparálásától. Az intellektuális túl­termelés — ez az annyit emlegetett kóros je­lenség—ugyanis abban a beteg közfelfogásban gyökerezik, mintha a gyakorlati gazdasági pályák és arra nevelő iskolák másodrendű foglalkozások és intézetek volnának, holott a nemzeti kultúrfejlődés szempontjából rendkí­vüli fontossággal bír a művelt gazda, a mü­veit iparos, müveit kereskedő és általában a müveit kisember problémájának megoldása. A miniszter a továbbiakban a magyars­ág dunavölgyi szerepéről is beszél. — Szomszédaink kultúrájának alapos ismerete annál is inkább kötelességünk, mert közismert az a müvelődésterjesztő szerep, amelyet a magyarság és a magyar állam e népek egy részének körében be­töltött s akinek igazságáról épp a legkö­zelebbi múltban a szerb lapokban olvas­tunk becsületes tanulságtételt. A német nyelv tekintetében rendben vagyunk, sokkal nagyobb kérdés a szláv és román nyelvek elsajátítása, de mégis gondoskod­tam arról, hogy a jövőben legalább egyes iskolákban rendkívüli tárgyként oktas­sák ezeket a nyelveket. A katolikus Egyház és a többi felekezetek, valamint a magyar állam viszonyát Hómon Bálint a ,,legjobbnak és legzavartalanabbnak tartja“. Az érdekes nyilatkozat nagy feltűnést keltett.

Next