Nemzeti Ujság, 1937. március (19. évfolyam, 49-71. szám)
1937-03-02 / 49. szám
március 2. -ol, amelyről a belügyi kormányzat.Megjelent a Karmeliták misekönyve a NEMZETI ÚJSÁG tehermentesítése, nem pedig újabb munkával való megterhelése lesz. Meg kell végre érteni, hogy a Munkával agyonzsúfolt, rendeletek tömegével szinte fulladásig elöntött jegyzői kart szabadabbá, mozgékonyabbá kell tenni, csak így tudja teljesíteni azt a feladat részéről olyan okos és megszívlelendő szavakat hallottunk. Nem bánjuk azonban, ha a nyilatkozat elmarad, nem ragaszkodunk a szavakhoz. Megelégszünk a tettekkel is. Csak már látnánk őket végre! Jegyzők Országos Egyesülete a közelmúltban terjesztett a belügyminiszter elé. A memorandum négy pontba foglalta össze a magyar jegyzői kar kívánságát. Kérte, hogy a községi igazgatást minél előbb egyszerűsítsék és tehermentesítsék, hogy a jegyző hivatásával összeférhetetlennek és teljesíthetetlennek minősített végrehajtási teendők alól a jegyzői kart a legsürgősebben mentsék föl. Sürgették az önkormányzaatok jogainak a visszaadását, végül a jegyzői irodáik létszámának a tényleges munkához és szükségletekhez mért megállapítását. Mindezekre a kérésekre a közigazgatási továbbképző tanfolyam megnyitásán elhangzott beszédekből nem kaptunk kielégítő választ. Az alkalom rendelkezésre állott: itt, ezen a helyen a kormány elébe mehetett volna a közigazgatási tisztviselői karnak és cselekedhetett volna akkor, amikor a tisztviselőktől, főképpen pedig a jegyzői kartól újabb erőfeszítést és nagyobb eredményeket vár. Nem értjük, miért nem lehet végre rendet teremteni a községi igazgatás körül, miért kell még mindig a rendeletek légióival küzdenie a községi jegyzőnek, miért nem lehet kisöpörni a háború és a forradalmak rendeletontó tevékenységének terhes és dohos maradványát. "Nyilatkozatot vártunk abban a tekintetben is, belátják-e végre, hogy a jegyzői hivatás és a végrehajtó munkája nem fér össze és hogy a legnagyobb tékozlás az olyan takarékoskodás, amely a végrehajtás feladatát a község gyámolójára, vigasztalójára, tekintélyére, szellemi vezetőjére erőszakolja. Általában sajnálattal nélkülöztünk egyetlen mondatot a megnyitó beszédekből. Ez a mondat olyanformán hangozhatott volna, hogy a legközelebbi közigazgatási feladat a jegyzői? reá a szűk sötét lakás. Nagyobbat, világosabbat vettünk ki a Bádogos út 12. szám alatt. Udvari erkéllyel a Svábhegyre. Állandó napsugár és kitűnő levegő. Akkor meg az volt a baj, hogy elvesz a nagy lakásban, még ilyen termékhez több szőnyeg, ezüstök kellenek. Hát vásároltam részletre, szőnyegeket, hogy otthonosabbá tegyem a lakást, vendégeket fogadhasson. Ez sem volt jó. Két hét alatt azt is megunta. Könyvtárt rendeztem be, zongorát, gramofont, rádiót vettünk. Ez sem használt. Pár hideg, felületes szó volt érte a jutalom és semmi más. Aztán... azt hittem végre, hogy megtalálom a boldogságot. Váratlanul örököltem. Egy csomó ezüstből mit. Tálcákat, tálakat, gyertyatartókat, bombonereket, teáskészletet, evőeszközt, családi ékszereket. „* — Na és? ... ..— Mit gondolsz, mit tettem? Elvittem egy ezüstműveshez kitisztíttatni. Nem árultam el, hogy örököltem, azt hazudtam, hogy vettem. Azt hittem, hogy ezzel a kis hazugsággal nagyot növök a szemében. Tévedtem. Tudod mit mondott, amikor meglátta? Alig akarta elfogadni s valami tartózkodó mosollyal az arcomba vágta: „Jánosé márulja, kit ölt meg?“ Elhallgatnak. A nyolcadik féllitert isszák. Raperka úr már régen lekésett a moziról, de még p. zenés kávéházról is. Csak négyen ülnek már a helyiségben. ők ketten s a két tüskésábrázatú. Azok még mindig az első félliternél tartanak, de annál többet szívtak magukba abból,amit Raporka úr bizalmasan elmondott a barátjának. — Hát itt valamit tenni kell, barátocskám — fontoskodik Elemér. — Nem látom egészen tisztán a helyzetet. Talán nem vagy eléggé bátor fellépésű, vagy nagyon is jó vagy hozzá. — Magában pedig azt gondolja, hogy nincs világosabb ennél, felesége egyszerűen nem szereti Így azután hiába keresi másban az okot János. De ezt nem meri megmondani barátjának. Talán egyszer úgyis rájön magától. — Én már mindenre gondoltam — folytatja Kaporka úr nekikeseredve. — Mindent megpróbáltam, de mindent elpecheltem. Pedig, ahogy múlnak az évek, egyre jobban szeretem. Egyszer már arra is gondoltam, hogy ha olyan lenne, amilyennek akarnám, talán nem is szeretném. Határozottan van valami érdekes, izgató megközelíthetetlenségében, hideg tartózkodásában. Csakhogy rájöttem, hogy ő ezt tudatosan teszi. Más oldalról próbáltam tehát magam fölé fordítani. Megtanultam bridzselni, én, aki örökké irtóztam a kártyától. Kiderült, hogy ők csak römiznek. Aztán ott vannak a karácsonyok. Az csak még a rettenetes. Az ünnepeket mindig átlrja, mert hogy a Blanka, az Éva, a Sára mennyi mindent kapnak mindig. Minden évben új bundát stb. Ahogy ilyenkor már az elégedetlen asszonyok szokták. Meg hogy azok bálokba járnak, kávéházba: „Maga pedig csak csárdásozni tud, János“ — vádol állandóan. Idén aztán nem fog ki rajtam. Maradt egy kis pénzem az örökségből még, azonkívül spóroltam is, szivar helyett cigarettázom, lemondtam a délutáni feketéről, autóbusz helyett villamoson járok. Néhány száz pengőm van. Betettem a takarékba, s a betétkönyvet az íróasztalom bal fiókjában őrzöm. Ott nem találja meg. Mert mégazt is elkölteni. Mióta hazavittem az ezüst holmikat, a Páriusz kincse sem elég neki. — Ez a legnagyobb hiba . . . — De várj csak, mekkorát fog nézni, ha eljön a karácsony, bál-bál után. Ott leszünk mindegyiken. És táncolni fogok vele. Tangót, angol valóért, rumbát, még kariókát is. Most tanulok hetenkint háromszor az Urainál. Ez lesz aztán a meglepetés. Na, de ez aztán, igazán titok. A két, hátrább ülő férfi fizet és elmegy. Még fejüket, is megbiccentik feléjük. — Tudod mit, cimbora? — lelkendezik Elemér. — Nem várjuk be a farsangot, de még a karácsonyt sem. Valami kedves kis ajándékkal, amit legjobban szeretne, kezdjük «a támadást s még aznap elviszed táncolni. — Remek — ugrik fel boldogan Kaporka úr. — Úgy is holnap lesz a házasságunk ötödik évfordulója. — És te ezt csak most mondod? ... Hé, főur, még egy litert! Hajnaltájban azzal válnak el egymástól, hogy Kaporka úr még reggel fehívja J telefonon Elemért, hogy tanácsot kérjen I az ajándékvásárlást, illetőleg. Aztán I taxiba ül és haza rohan. Már azzal sem törődik, hogy a felesége még nincs otthon. Most még azt tehet, amit akar. Holnap kezdődik a boldogság! ... És annyi életörömmel vágja magát az ágyba, hogy majd beszakad alatta. Már a fölkelés is csupa izgalom. A felesége is fölkel s reggelit ad neki. M..is csókolja. Izéül vele az asztalhoz, vajat ken a kiflijére, tízórait pakol be neki. Ott legyeszkedik minduntalan János körül. Alig tudja kilopni fiókjából a takarékkönyvet. Amikor menni akarna, felesége átfogja karjait kedveskedve: — János, édes. Tudja, hogy milyen nap van ma? ... Hogyne tudná, persze, hogy tudja. De nem tud válaszolni, mert majd fölveti a boldogság. Egyenesen a postára rohan. — Na, mit szólsz hozzá, ez aztán Meglepetés öregem. Ha aztán még ez sem ... — Szenzációs barátocskám! — csapja le Kaporka úr a telefont. Ebédelni sem tud, alig várja a hat órát. Előbb megy el egy negyedórával. Bevásárol s előre örül a meglepetésnek, amellyel kedveskedni fog otthon. Már messziről látja, hogy az előszobában ég a villany. — Itthon van,— dobbant nagyot a szive — a drága ... Az ajtó is nyitva van... óvatosan leveti a kabátját, az ajándékot tartó kezét hátradugja s lábujjhegyen megy be a hallba. Üres... — Szivecském — kiált be a szobába —, hol van?... Nem kap választ. A lakás is üres... A vitrin, a kredone teteje, a tálaló is... Eltűntek az ezüstök... Az íróasztal fiókjának tartalma széjjel dobálva a padlón. Kirabolták a lakásukat. Támolyog, szédül. Az első karosszékig. Pillanatokig lélegzetet sem vesz. Csak akkor tér magához, amikor a felesége ismerős lépteit hallja a nyitott ajtón keresztül,’ölugrik és áradozó boldogsággal siet a felesége elé. Az ajtóban hirtelen elébe villan annak a két bozontosarcú férfinek az arca, akik őket figyelték a kiskocsmában. Ők voltak. Egészen biztosan. Már mosolyog s mint aki nagyon nagy dolgot cselekedett, mormolja magában: — Még jó, hogy reggel felvittem magammal a takarékkönyvet... 4»4»-4»4»4»4»4»4»4» ♦» ♦»«» 4» 44-4» 4»4» 4« 44 4» 4» 44 4» 4» »»4»4» Potitikai Posta GAZDASÁGI minisztertanács volt hétfőn délután a miniszterelnökségen. Az értekezleten résztvett Darányi Kálmán miniszterelnök, Kánya Kálmán külügyminiszter, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter, Bornemisza Géza iparügyi és kereskedelmi miniszter, Marschall Ferenc földmivelésügyi államtitkár, Nicki Alfréd meghatalmazott miniszter és a szakreferensek. A Nemzeti Újság értesülése szerint a gazdasági értekezlet elsősorban a magyar-román gazdasági egyezmény részleteit tárgyalta meg, majd szóba került a pécsi bányászsztrájk kérdése is. Megállapították, hogy a pécsi bányászsztrájk ügyében a kormány már leszögezte álláspontját és közbenjárásával lehetővé tette, hogy a bányavállalat március 1-i hatállyal megadja, a munkásoknak a kiránt nyolcszázalékos béremelést. A munkások által újonnan kezdeményezett nyílt sztrájk már nem a bérkérdéssel kapcsolatos és ennek megszűnése kizárólag a bányavállalat és a szakszervezetek megegyezésétől függ. Rendbontás nincs, amennyiben ilyen jelentkezne, a hatóságok a legerélyesebben meg fogják akadályozni. A gazdasági minisztertanács egyébként időszerű gazdasági és külkereskedelmi kérdéseket tárgyalt. A PÁSZTÓI PETÍCIÓ folytatólagos tárgyalását hétfőn délelőtt tíz órára tűzte ki a közigazgatási bíróság Bothas tanácsa. Nagy érdeklődés előzte meg politikai körökben a hétfői petíciós tárgyalást, mert mint ismeretes, Ivády Bélának, a NÉP elnökének mandátumát már másodszor támadták meg a kisebbségben maradt Cseresznyés Aladár kisgazdapárti jelölt kivel.A tárgyalás megnyitásának időpontjában megjelent a közigazgatási bíróság folyosóján a panaszosok és a választásvédők jogi képviselője és barátságosan elbeszélgettek. Általános feltűnést keltett, hogy amikor Boldog tanácselnök a bíróság élén bevonult a tárgyalóterembe és a feleket szántotta, Britektér Elemér és Patzner Jenő, az ellenfelek jogi képviselői nem tettek eleget az elnök hívásának és kín maradtak a folyosón. A tanácselnök erre megállapította, hogy miután szabályszerű idézésre a felek nem jelentek meg, a törvény értelmében a petíciós eljárást megszüntette. Nem maradt sokáig titok, hogy a rádiék megegyeztek a peticionálókkal, így sok viszontagság után Ivády Béla NEP-elnök mandátumát most már nem fenyegeti veszély. * KÉT VÁLASZTÁS volt vasárnap: Szombathelyt és Ipolyszalkát. Mind a két helyen nyílt szavazással választottak. Szombathelyt a NÉP olyan tömegű kortessel dolgozott, hogy a szavazókerületeket szinte megszállták. A szavazók nagy részét a tisztviselők, a kereskedők, a vasúti és egyéb olyan alkalmazottak tették, akik függő helyzetben vannak a kormányzattól, vagy a hatóságok jóindulatától. Valósággal hatósági ellenőrzés mellett kellett nyíltan leadni szavazatukat s a NÉP megbízottai nyilvántartásba vették, ki hova szavazott. A választókerülethez tartozó községek azonban bátran megvallották ellenzéki álláspontjukat és hitet tettek a keresztény ellenzék politikája mellett, amelynek programjával rendíthetetlen kitartással küzdött gróf Csekonics Iván a NÉP hivatalos jelöltjével, Hahta Aurél kereskedelmi államtitkárral szemben. A választás végeredményére befolyással volt még az is, hogy a szocialisták, akik a parlamentben és népgyűléseken engesztelhetetlen ellenségei a kormánynak, a kormánypárt hivatalos jelöltjére szavaztatták le embereiket. A választási biztos vasárnap este hirdette ki az eredményt, amely szerint a kerület 19.533 választója közül 16.691 szavazott le. Csekonics 5431, Holla pedig 11.260 szavazatot kapott. A kereskedelmiállamtitkárnak az eredmény kihirdetése után átadták megbízólevelét. *x* • IPOLYSZALKÁN izgalmas harc után szintén vasárnap folyt le a képviselőválasztás. A két jelölt tábora elkeseredett, küzdelmet foly langyar-latin szöveggel é.* rövid életrajzi bevezetésekkel függelék a cm issza léiuhoz. Fordította: J** nácias karmelita. Kapható 1.40 P-én - karmelita rendházakban Budapest, Győr. Keszthely tatott, ennek ellenére rendzavarás nem történt. Vasárnap reggel 8 órától este 6 óráig folyt a szavazás, amelynek eredményeképpen Hátéffy Géza, független kisgazdapárti jelölttel szemben mindössze 187 szótöbbséggel Nagy Emil NEP-jelölt jutott a mandátumhoz. Nagy Emil megbízólevelét hétfőn délelőtt vette át Nagymarosen.* VITÉZ MÁRKAY LAJOS érdekes előadást tartott a „Hétfői Társaságban“ A magyarság és a Dunamedorne címen. Kifejtette, hogy a magyarságnak egy nagy eszmét, a dunavölgyi rekonstrukció eszméjét kell beállítani a dunavölgyi politika középpontjába, amely rekonstrukcióba bele tud kapcsolódni minden dunavölgyi állam. A Dunavölgye organikus egész s az itt élő népeknek az őket érdeklő kérdéseket egymás között kell rendezni. Ezt az összeműködést az elmúlt években akadályozta egyrészt egyes államoknak zsákmányőrző magatartása, másrészt a magyar nemzetnek súlyos megcsonkítása és megbántottsága. A rekonstrukció valamennyi dunai állam érdeke. Elsősorban Magyarországé, amelynek centrális elhelyezkedése és történelmi hivatástudata be tudja tölteni, az egybefogó központi állam szerepét és kiindulópontja lehet egy nagyhatalmi blokknak, amely magában zárja a pángermán és pánszláv erők között őrlődő népeket. Ebbe a koncepcióba a kohéziós erőt a legitimizmus, a szentistváni gondolat időszerű formulázása vezeti be, első lépés feléje pedig a magyar-osztrák konföderáció, amelyet emigrációjában Kossuth Lajos is előnyösnek ismert fel. Mi akkor folytatunk reális politikát, ha biztosítjuk az utódállamok területén élő magyarság fennmaradását, mert mit ér a revízió, ha addigra a magyarság elvérzik. A magyarság kötelessége, hogy a dunavölgyi öncélúság eszméjét, a szentistváni gondolatot ébren tartja és munkálja. A dunavölgyi összefogás érdeke a többi államnak is, mert gazdasági érdekeik a magyarsággal való együttműködésre utalják őket. Nem kell németellenes politikát folytatni, hanem magyar és dunavölgyi politikát és akkor a Dunavölgye, mint ekvivalens tényezővel, együttműködheti is Németországgal is. A dunavölgyi rekonstrukció legtökéletesebb alakját a magyar alkotmányban találjuk, mégpedig a magyar alkotmány teljességében és csorbahatatlanságában, a teljes, az egész, a befejezett alkotmányban, a jogfolytonosság helyreállításában. Ez a koncepció biztosítja nemcsak Középeurópa, hanem az egész kontinens egyensúlyát, békéjét, stabilitását és örvendetes volna, hogyha a megértés a magyarság őszinte, becsületes rendező szándékával szemben a kisantant államaiban is felülkerekedne. ■5í- HŐGYÉSZY PÁLT, Sopron megye és Sopron város új főispánját, március 11-én iktatják be ünnepélyes keretek között hivatalába. A volt főispán, Ostffy Lajos, hétfőn búcsúzott el a vármegye és a város tisztviselői karától. NYOMÁBAN VANNAK a miskolci országzászlótolvajainak Miskolc, március 1. Jelentette vasárnap a Nemzeti Újság, hogy a miskolci Ország Zászlót szombaton éjszaka ismeretlen tettes ellopta. Az ellopott Országzászlót egy Agyagos Jánosné nevű miskolci napszámos asszony találta meg a napkerti sétányon az egyik pad alatt. A napszámos asszony elmondotta a rendőrségen, hogy vasárnap est© fél 8 óra tájban ment keresztül a Népkert-sétányon, amikor az egyik pad alatt egy barna papírba burkolt csomagot talált. A csomagot kíváncsiságból felbontotta a abban legnagyobb meglepetésére egy finom selyemzászlót talált. Miután akkor még nem hallott, az Országzászló ellopásáról, a talált selyemzászlót hazavitte és otthon tartotta. A miskolci Országzászló ilyen módon már megkerült, a rendőrség mindazonáltal tovább folytatja a nyomozást a tolvajok kézrekerítésére. Értesülésünk szerint a rendőrség már nyomon van és minden remény megvan arra, hogy a legrövidebb időn belül a tettesek is a rendőrségre kerülnek. MOST JELENT MEG Biró Xav. Ferenc S. J. A KOMMUNIZMUS ÉS JÉZUS SZIVE Ára 60 fillér Kapható a KORDA R..T.-né! VIH. Mikszáth Kátnánter S. és kiadóhivatalunkban, V., Honvéd utca 10. vám