Nemzeti Ujság, 1937. március (19. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-02 / 49. szám

március 2.­ -ol, amelyről a belügyi kormányzat.Megjelent a Karmeliták misekönyve a NEMZETI ÚJSÁG teher­mentesítése, nem pedig újabb munkával való megterhelése lesz. Meg kell végre érteni, hogy a Munkával agyonzsúfolt, rendeletek tömegével szinte fulladásig elöntött jegyzői kart szabadabbá, mozgékonyabbá kell tenni, csak így tudja teljesíteni azt a feladat részéről olyan okos és megszívlelendő szavakat hallottunk. Nem bánjuk azonban, ha a nyilatko­zat elmarad, nem ragaszkodunk a sza­vakhoz. Megelégszünk a tettekkel is. Csak már látnánk őket végre! Jegyzők Országos Egyesülete a közel­múltban terjesztett a belügyminiszter elé. A memorandum négy pontba fog­lalta össze a magyar jegyzői kar kí­vánságát. Kérte, hogy a községi igaz­gatást minél előbb egyszerűsítsék és tehermentesítsék, hogy a jegyző hiva­tásával összeférhetetlennek és teljesít­­hetetlennek minősített végrehajtási teendők alól a jegyzői kart a legsürgő­sebben mentsék föl. Sürgették az ön­­korm­ányzaatok jogainak a visszaadását, végül a jegyzői irodáik létszámának a tényleges munkához és szükségletekhez mért megállapítását. Mindezekre a kérésekre a közigaz­gatási továbbképző tanfolyam megnyi­tásán elhangzott beszédekből nem kap­tunk kielégítő választ. Az alkalom ren­delkezésre­ állott: itt, ezen a helyen a kormány elébe mehetett volna a közigaz­gatási tisztviselői­­ karnak és csele­kedhetett volna akkor, amikor a tisztviselőktől, főképpen pedig a jegyzői kartól újabb erőfeszítést és nagyobb eredményeket vár. Nem értjük, miért nem lehet végre rendet teremteni a községi igazgatás körül, miért kell még mindig a rendeletek légióival küzdenie a községi jegyzőnek, miért nem lehet kisöpörni a háború és a forradalmak rendeletontó tevékeny­ségének terhes és dohos maradványát. "Nyilatkozatot vártunk abban a tekin­tetben is, belátják-e végre, hogy a jegyzői hivatás és a végrehajtó mun­kája nem fér össze és hogy a legna­gyobb tékozlás az olyan takarékosko­dás, amely a végrehajtás feladatát a község gyámo­lójára, vigasztalójára, tekintélyére, szellemi vezetőjére erő­szakolja. Általában sajnálattal nélkü­löztünk egyetlen mondatot a megnyitó beszédekből. Ez­ a mondat olyanformán hangozhatott­­ volna, hogy­­ a legköze­lebbi közigazgatási feladat a jegyzői? reá a szűk sötét lakás. Nagyobbat,­ vilá­gosabbat vettünk ki a Bádogos út 12. szám alatt. Udvari erkéllyel a Sváb­hegyre. Állandó napsugár és kitűnő le­vegő. Akkor meg az volt a baj, hogy el­vesz a nagy lakásban, még ilyen termék­hez több szőnyeg, ezüstök kellenek. Hát vásároltam részletre, szőnyegeket, hogy otthonosabbá tegyem a lakást, vendége­ket fogadhasson. Ez sem volt jó. Két hét alatt azt is megunta. Könyvtárt rendez­tem be, zongorát, gramofont, rádiót vet­tünk. Ez sem használt. Pár hideg, felüle­tes szó volt érte a jutalom és semmi más. Aztán... azt hittem végre, hogy megta­lálom a boldogságot. Váratlanul örököl­tem. Egy csomó ezüstből mit. Tálcákat, tálakat, gyertyatartókat, bom­bon­ereket, teáskészletet, evőeszközt, családi ékszere­ket. „* — Na és? ..­. ..— Mit gondolsz, mit tettem? Elvittem egy ezüstműveshez kitisztíttatni. Nem árultam el, hogy örököltem, azt hazudtam, hogy vettem. Azt hittem, hogy ezzel a kis hazugsággal nagyot növök a szemében. Tévedtem. Tudod mit mondott, amikor meglátta? Alig akarta elfogadni s valami tartózkodó mosollyal az arcomba vágta: „Jánosé márul­­ja, kit ölt meg?“ Elhallgatnak. A nyolcadik féllitert isszák. Raperka úr már régen lekésett a moziról, de még p. zenés kávéházról is. Csak négyen ülnek már a helyiségben. ők ketten s a két tüskésábrázatú. Azok még mindig az első félliternél tartanak, de annál többet szívtak magukba abból,­­amit Raporka úr bizalmasan elmondott a barátjá­nak. — Hát itt valamit tenni kell, barátocs­­kám — fontoskodik Elemér. — Nem látom egészen tisztán a helyzetet. Talán nem vagy eléggé bátor fellépésű, vagy nagyon is jó vagy hozzá. — Magában pedig azt gondolja, hogy nincs világosabb ennél, felesége egyszerűen nem szereti Így azután hiába keresi másban az okot János. De ezt nem meri megmondani barátjának. Talán egyszer úgyis rájön magától. — Én már mindenre gondoltam­ — foly­tatja Kaporka úr nekikeseredve. — Min­dent megpróbáltam, de mindent elpechel­­tem. Pedig, ahogy múlnak az évek, egyre jobban szeretem. Egyszer már arra is gondoltam, hogy ha olyan lenne, ami­lyennek akarnám, talán nem is szeret­ném. Határozottan van valami érdekes, izgató megközelíthetetlenségében, hideg tartózkodásában. Csakhogy rájöttem­, hogy ő ezt tudatosan teszi. Más oldalról próbáltam tehát magam fölé fordítani. Megtanultam bridzselni, én, aki örökké irtóztam a kártyától. Kiderült, hogy ők csak römiznek. Aztán ott vannak a kará­csonyok. Az csak még a rettenetes. Az ünnepeket mindig át­lrja, mert hogy a Blanka, az Éva, a Sára mennyi mindent kapnak mindig. Minden évben új bun­dát stb. Ahogy ilyenkor már az elégedet­len asszonyok szokták. Meg hogy azok bálokba járnak, kávéházba: „Maga pedig csak csárdásozni tud, János“ — vádol állandóan. Idén aztán nem fog ki rajtam. Maradt egy kis pénzem az örökségből még, azonkívül spóroltam is, szivar he­lyett cigarettázom, lemondtam a délutáni feketéről, autóbusz helyett villamoson járok. Néhány száz pengőm van. Betet­tem a takarékba, s a betétkönyvet az író­asztalom bal fiókjában őrzöm. Ott nem találja meg. Mert még­­azt is elkölteni. Mióta hazavittem az ezüst holmikat, a Páriusz kincse sem elég neki. — Ez a legnagyobb hiba . . . — De várj csak, mekkorát fog nézni, ha eljön a karácsony, bál-bál után. Ott leszünk mindegyiken. És táncolni fogok vele. Tangót, angol valóért, rumbát, még kariókát is. Most tanulok hetenkint há­romszor az Urainál. Ez lesz aztán a meg­lepetés. Na, de ez aztán, igazán titok. A két, hátrább ülő férfi fizet és elmegy. Még fejüket, is megbiccentik feléjük. — Tudod mit, cimbora? — lelkendezik Elemér. — Nem várjuk be a farsangot, de még a karácsonyt sem. Valami ked­ves kis ajándékkal, amit legjobban sze­retne, kezdjük «a támadást s még aznap elviszed táncolni. — Remek — ugrik fel boldogan Ka­porka úr. — Úgy is holnap lesz a házas­ságunk ötödik évfordulója. — És te ezt csak most mondod? ... Hé, főur, még egy litert! Hajnaltájban azzal válnak el egymás­tól, hogy Kaporka úr még reggel fehívja J telefonon Elemért, hogy tanácsot kérjen I az ajándékvásárlást,­­ illetőleg. Aztán I taxiba ül és haza rohan. Már azzal sem­­ törődik, hogy a felesége még nincs ott­hon. Most még azt tehet, amit akar. Hol­nap kezdődik a boldogság! ... És annyi életörömmel vágja magát az ágyba, hogy majd beszakad alatta. Már a fölkelés is csupa izgalom. A felesége is fölkel s reggelit ad neki. M..­­is csókolja. Izéül vele az asztalhoz, vajat ken a kiflijére, tízórait pakol be neki. Ott legyeszkedik minduntalan János kö­rül. Alig tudja kilopni fiókjából a taka­rékkönyvet. Amikor menni akarna, fele­­sége átfogja karjait kedveskedve: — János, édes. Tudja, hogy milyen nap van ma? ... Hogyne tudná, persze, hogy tudja. De nem tud válaszolni, mert majd fölveti a boldogság. Egyenesen a postára rohan. — Na, mit szólsz hozzá, ez aztán Megle­petés öregem. Ha aztán még ez sem ... — Szenzációs barátocskám! — csapja le Kaporka úr a telefont. Ebédelni sem tud, alig várja a hat órát. Előbb megy el egy negyedórával. Bevásárol s előre örül a meglepetésnek, amellyel kedveskedni fog otthon. Már messziről látja, hogy az előszobában ég a villany. — Itthon van,­­— dobbant nagyot a szive — a drága ... Az ajtó is nyitva van... óvatosan le­veti a kabátját, az ajándékot tartó kezét hátradugja s lábujjhegyen megy be a hallba. Üres... — Szivecském —­ kiált be a szobába —, hol van?... Nem kap választ. A lakás is üres... A vitrin, a kredone teteje, a tálaló is... El­tűntek az ezü­stök... Az íróasztal fiókjá­nak tartalma széjjel dobálva a padlón. Kirabolták a lakásukat. Támolyog, szédül. Az első karosszékig. Pillanatokig lélegzetet sem vesz. Csak akkor tér magához, amikor a felesége is­merős lépteit hallja a nyitott ajtón ke­resztül,­­’ölugrik és áradozó boldogsággal siet a felesége elé. Az ajtóban hirtelen elébe villan annak a két bozontosarcú férfinek az arca, akik őket figyelték a kiskocsmában. Ők voltak. Egészen bizto­san. Már mosolyog s mint aki nagyon nagy dolgot cselekedett, mormolja magá­ban: — Még jó, hogy reggel felvittem ma­gammal a takarékkönyvet... 4»4»-4»4»4»4»4»4»4» ♦» ♦»«» 4» 44-4» 4»4» 4« 44 4» 4» 44 4» 4» »»4»4» Potitikai Posta GAZDASÁGI minisztertanács volt hét­főn délután a miniszterelnökségen. Az ér­tekezleten résztvett Darányi Kálmán mi­niszterelnök, Kánya Kálmán külügymi­niszter, Fabinyi Tihamér pénzügyminisz­ter, Bornemisza Géza iparügyi és keres­kedelmi miniszter, Marschall Ferenc föld­­mivelésügyi államtitkár, Nicki Alfréd meghatalmazott miniszter és a szakrefe­rensek. A Nemzeti Újság értesülése sze­rint a gazdasági értekezlet elsősorban a magyar-román gazdasági egyezmény részleteit tárgyalta meg, majd szóba ke­rült a pécsi bányászsztrájk kérdése is. Megállapították, hogy a pécsi bányász­sztrájk ügyében a kormány már leszö­gezte álláspontját és közbenjárásával le­hetővé tette, hogy a bányavállalat már­cius 1-i hatállyal megadja, a munkások­nak a kiránt nyolcszázalékos béremelést. A munkások által újonnan kezdeménye­zett nyílt sztrájk már nem a­ bérkérdéssel kapcsolatos és ennek megszűnése kizáró­lag a bányavállalat és a szakszervezetek megegyezésétől függ. Rendbontás nincs, amennyiben ilyen jelentkezne, a hatósá­gok a legerélyesebben meg fogják akadá­lyozni. A gazdasági minisztertanács egyébként időszerű gazdasági és külke­reskedelmi kérdéseket tárgyalt. A PÁSZTÓI PETÍCIÓ folytatólagos tárgyalá­sát hétfőn délelőtt tíz órára tűzte ki a köz­­igazgatási bíróság Bot­has­ tanácsa. Nagy ér­deklődés előzte meg politikai körökben a hét­fői petíciós tárgyalást, mert mint ismeretes, Ivády Bélának, a NÉP elnökének mandátumát már másodszor támadták meg a kisebbségben maradt Cseresznyés Aladár kisgazdapárti je­lölt kivel.­­A tárgyalás megnyitásának idő­pontjában megjelent a közigazgatási bíróság folyosóján a panaszosok és a választás­védők jogi képviselője és barátságosan elbeszélget­tek. Általános feltűnést keltett, hogy amikor Boldog tanácselnök a bíróság élén bevonult a tárgyalóterembe és a feleket szántotta, Britek­­tér Elemér és Patzner Jenő, az ellenfelek jogi képviselői nem tettek eleget az elnök hívásá­nak és kín­ maradtak a folyosón. A tanácselnök erre megállapította, hogy miután szabályszerű idézésre a felek nem jelentek meg, a törvény értelmében a petíciós eljárást megszüntette. Nem maradt sokáig titok, hogy a rádiék meg­egyeztek a peticionálókkal, így sok viszontag­ság után Ivády Béla NEP-elnök mandátumát most már nem fenyegeti veszély. *­ KÉT VÁLASZTÁS volt vasárnap: Szom­bathelyt és Ipolyszalkát. Mind a két he­lyen nyílt szavazással választottak. Szom­bathelyt a NÉP olyan tömegű kortessel dolgozott, hogy a szavazókerületeket szinte megszállták. A szavazók nagy ré­szét a tisztviselők, a kereskedők, a vasúti és egyéb olyan alkalmazottak tették, akik függő helyzetben vannak a kormányzat­tól, vagy a hatóságok jóindulatától. Va­lósággal hatósági ellenőrzés mellett kel­lett nyíltan leadni szavazatukat s a NÉP megbízottai nyilvántartásba vették, ki hova szavazott. A választókerülethez tar­tozó községek azonban bátran megvallot­ták ellenzéki álláspontjukat és hitet tet­tek a keresztény ellenzék politikája mel­lett, amelynek programjával rendíthetet­­len kitartással küzdött gróf Csekonics Iván a NÉP hivatalos jelöltjével, Hahta Aurél kereskedelmi államtitkárral szem­ben. A választás végeredményére befo­lyással volt még az is, hogy a szocialis­ták, akik a parlamentben és népgyűlése­­ken engesztelhetetlen ellenségei a kor­mánynak, a kormánypárt hivatalos je­löltjére szavaztatták le embereiket. A választási biztos vasárnap este hirdette ki az eredményt, amely szerint a kerület 19.533 választója közül 16.691 szavazott le. Csekonics 5431, Holla pedig 11.260 szava­zatot kapott. A kereskedelmi­­államtit­kárnak az eredmény kihirdetése után át­adták megbízólevelét. *x* • IPOLYSZALKÁN izgalmas harc után szin­tén vasárnap folyt le a képviselőválasztás. A két jelölt tábora elkeseredett, küzdelmet foly­ langyar-latin szöveggel é.* rövid életrajzi bevezetésekke­­l f­üggelék a cm issza léiuhoz. Fordította: J** nácias karmelita. Kapható 1.40 P-én - karmelita rendh­ázakban Budapest, Győr. Keszthely tatott, ennek ellenére rendzavarás nem tör­­tént. Vasárnap reggel 8 órától este 6 óráig folyt a szavazás, amelynek eredményeképpen Hátéffy Géza, független kisgazdapárti jelölt­tel szemben mindössze 187 szótöbbséggel Nagy Emil NEP-jelölt jutott a mandátumhoz. Nagy Emil megbízólevelét hétfőn délelőtt vette át Nagyma­rose­n.* VITÉZ MÁRKAY LAJOS érdekes elő­adást tartott a „Hétfői Társaságban“ A magyarság és a Dunamedorne cím­en. Kifejtette, hogy a magyarságnak egy nagy eszmét, a dunavölgyi rekonstrukció eszméjét kell beállítani a dunavölgyi politika középpontjába, amely rekon­strukcióba bele tud kapcsolódni minden dunavölgyi állam. A Dunavölgye orga­nikus egész s az itt élő népeknek az őket érdeklő kérdéseket egymás között kell rendezni. Ezt az összemű­ködést az elmúlt években akadályozta egyrészt egyes álla­moknak zsákmányőrző magatartása, más­részt a magyar nemzetnek súlyos meg­csonkítása és megbántottsága. A rekon­strukció valamennyi dunai állam érdeke. Elsősorban Magyarországé, amelynek centrális el­helyezkedése és történelmi hivatástudata be tudja tölteni, az egybe­fogó központi állam szerepét és kiin­dulópontja­ lehet egy nagyhatalmi blokk­­nak, amely magában zárja a pángermán és pánszláv erők között őrlődő népeket. Ebbe a koncepcióba a kohéziós erőt a legitimizmus, a szentistváni gondolat idő­szerű formu­lázása vezeti be, első lépés feléje pedig a­ magyar-osztrák konföde­ráció, amelyet emigrációjában Kossuth Lajos is előnyösnek ismert fel. Mi akkor folytatunk reális politikát, ha biztosít­juk az utódállamok területén élő magyarság fennmaradását, mert mit ér a revízió, ha addigra a magyarság elvérzik. A ma­gyarság kötelessége, hogy a dunavölgyi öncélúság eszméjét, a szentistváni gon­dolatot ébren tartja és munkálja. A dunavölgyi összefogás érdeke a többi államnak is, mert gazdasági érdekeik a magyarsággal való együttműködésre utalják őket. Nem kell németellenes poli­tikát folytatni, hanem magyar és duna­völgyi politikát és akkor a Dunavölgye, mint ekvivalens tényezővel, együtt­mű­­ködheti is Németországgal is. A dunavölgyi rekonstrukció legtökéletesebb alakját a magyar alkotmányban találjuk, még­pe­dig a magyar alkotmány teljességében és csorbahatatlanságában, a teljes, az egész, a befejezett alkotmányban, a jog­folytonosság helyreállításában. Ez a kon­cepció biztosítja nemcsak Középeurópa, hanem az egész kontinens egyensúlyát, békéjét, stabilitását és örvendetes volna, hogyha a megértés a magyarság őszinte, becsületes rendező szándékával szemben a kisantant államaiban is felülkerekedne. ■5í- HŐGYÉSZY PÁLT, Sopron megye és Sopron város új főispánját, március 11-én iktatják be ünnepélyes keretek között hivatalába. A volt­ főispán, Ostffy Lajos, hétfőn búcsúzott el a vármegye és a város tisztviselői karától. NYOMÁBAN VANNAK a miskolci országzászló­­tolvajainak Miskolc, március 1. Jelentette vasárnap a Nemzeti Újság, hogy a miskolci Ország­ Zászlót szombaton éjszaka ismeretlen tettes ellopta. Az ellopott Ország­zászlót egy Agyagos Jánosné nevű miskolci napszámos asszony találta meg a napkerti sétányon az egyik pad alatt. A napszámos asszony elmondotta a rendőr­ségen, hogy vasárnap est© fél 8 óra tájban ment keresztül a N­épkert-sétányon, amikor az egyik pad alatt egy barna papírba bur­kolt csomagot talált. A csomagot kíváncsiságból felbontotta a abban legnagyobb meglepetésére egy finom selyemzászlót talált. Miután akkor még nem hallott, az Országzászló ellopásáról, a talált selyem­zászlót hazavitte és otthon tartotta. A miskolci Országzászló ilyen módon már megkerült, a rendőrség mindazonáltal tovább folytatja a nyomozást a tolvajok kézrekeríté­­sére. Értesülésünk szerint a rendőrség már nyomon van és minden remény megvan arra, hogy a legrövidebb időn belül a tettesek is a rendőrségre kerülnek. MOST JELENT MEG Biró Xav. Ferenc S. J. A KOMMUNIZMUS ÉS JÉZUS SZIVE Ára 60 fillér Kapható a KORDA R..T.-né! VIH. Mikszáth Kátnán­­ter S. és kiadóhivatalunkban, V., Honvéd­ utca 10. vám

Next