Nemzeti Ujság, 1937. április (19. évfolyam, 72-97. szám)
1937-04-01 / 72. szám
Időjárás. Meteorológiai Intézet jelentése: Változó felhőzet. Nyugaton és délen esőtt. 71 hőmérséklet keleten nem változik lényegesen, nyiugaton kissé emelkedik Mexikó a spanyol vörösök mellé állt NEMZETI ÚJSÁG XIX. évfolyam 72. szám + CSÜTÖRTÖK ♦ Budapest 1937 április 1 John Drinkwatert, az elhunyt angol költőt, nagy részvét mellett temették el Dr. Márki-Zay Lajost nevezték ki az országgyűlési gyorsíró iroda főnökévé Fichnert, a neves német Ázsiakutatót kínai banditák elrabolták Vitéz Bujdosó Kálmán megkapta az olympiai érdemrend II. osztályát KIRÁLY ÉS NEMZET Írta: Dr. báró KREY ISTVÁN Alig van uralkodója a történelemnek, akinek személyéről annyi igazságtalan és hazug rágalmat terjesztettek volna, mint tragikus sorsú IV. Károly királyunkról. A rágalmakról, azoknak keletkezéséről, terjesztéséről és célzatosságáról egész könyvet lehetne írni és nekem nem célom, hogy itt most általánosságban foglalkozzam a rágalmakkal és cáfolni igyekezzem azokat, hiszen nálamnál sokkal hivatottabb egyének már ismételten megtették és ezzel kapcsolatban világosan be is bizonyították ezeknek az állításoknak teljes tarthatatlanságát. Csak arról szeretnék most beszélni, mennyire nincs igazuk azoknak, akik azt állították Károly királyról, hogy nem volt őszinte barátja a magyar nemzetnek; nem szerette és nem becsülte kellően magyar alattvalóit. Ezt sem az elhunyt király éppen ellentétes értelmű és érzelmű nyilatkozataival akarom megcáfolni, — holott ilyeneknek is nem egyszer voltam tanúja —, hanem kizárólag egyes letagadhatatlan tények elmondásával, amelyek a magyargyűlölet vádjával szemben éppen annak az ellenkezőjét igazolják a szerencsétlen sorsú uralkodó személyével kapcsolatban. IV. Károly király volt az első Habsburg-uralkodó, aki gróf Hunyadi József személyében maervar embert nevezett ki első főudvarmesterévé és ezzel a tényével ezt a magyar főurat egész udvartartásának élére állította, mert a Bécsben székelő császári és királyi közös udvartartás feje, aki az udvari ranglistán is közvetlenül a főhercegek után következett, mindenkor az első főudvarmester volt. Gróf Hunyady kinevezésével előállott azután az a helyzet, hogy az összes udvari főméltóságokat magyar főurakkal töltötték be, amire a Habsburg-ház uralma alatt a múltban még sohasem volt példa. Főkamarás ugyanis ugyanakkor gróf Berchtold Lipót, főudvarnagy gróf Zichy Ágost, főlovászmester herceg Pálffy Miklós, a királyné főudvarmestere pedig gróf Esterházy Sándor volt. Kérdem már most: elképzelhető-e, hogy Károly király szűkebb környezetének tagjaivá kizárólag magyar embereket tett volna, ha nem él benne meleg szeretet és rokonszenv a magyar nemzet iránt! Ezt a rokonszenvet a tragikus sorsú fiatal király egész haláláig megtartotta. Későbbi számkivetésében is előszeretettel látott maga mellett magyar urakat és legidősebb fiának, a trón örökösének első nevelője, a királyi család házi káplánja és gyóntatója ugyancsak magyar pap volt, Zsámboky Pál jelenlegi csillaghegyi plébános. Ő volt az, aki Madeira szigetén a halott király szemeit lefogta. Károly király halála után is az ő óhajának megfelelően öt magyar bencés tanár oktatta és nevelte a számkivetésben élő királyi árvákat és a királyi családnál még ma is ma írva" bncés naptár" látja el a házi teineszi és a kisebb gyermekek mellett a házi oktatói és nevelői tisztet. Károly király szívesen és jól beszélt magyarul; gondoskodott arról is, hogy gyermekei már zsenge korukban elsaját AKIK SZERETNEK pásztor József A postás becsengetett az előszoba ajtaján. A fiatalasszony, Bánkyné kinyitotta az ajtót s egy levelet vett át a postástól. A szeme csillogott, halkan lihegett és futott a szobájába- A mutatóujját beledugta a levélboríték egy részébe s izgatottan tépte fel a borítékot. Komolyan átfutotta a levelet, mélyen felsóhajtott s a levél kihullott kezéből. Az anyja nyitott be az ajtón s észre vette, hogy a lánya szempilláján könnycsepp ragyog. — Pistától jött levélt — kérdezte aggódó hangon. Bánkyné hirtelen elfordította a fejét s halkart felelte: — Igen. Az édesanya szomorú pillantással nézett a leányára. — Talán ne is kérdezzem, hogy mit ír! Szolnokon sem sikerült az állást megkapnia. Tudom. Már két éve, hogy ezt halljuk... A fiatalasszony arca kigyult. — Nem csinált semmi rosszat Pista! — kiáltott fel hevesen. — Rosszindulattal voltak irányában. — Igen, mert makacs volt mindig. — Talán csak önérzetes ! — Ó, Istenem, ma tűrni kell! Aki kenyeret akar, fegyelmezze magát! — Ne bántsa, édesanyám! Bízzunk abban a türelemmel, hogy hamarosan elhelyezkedik. És aztán én is megyek utána. A szeme felragyogott, fény gyűlt az arcán s távolba meredt a tekintete. —■ Szereted! — szólt az édesanya tompán. A fiatalasszony lehajtotta a fejét s halkan felelte: — Szeretem. Hiszen’ az uram. És bízom is benne. Az édesanya tekintete végigsuhant a leánya arcán és halk szóval felelte: — Lehet, hogy igazad vn, de mi lesz velünk! Kénytelenek voltunk a második szobát kiadni, ennek a haszontalan Bibernek. A vége az lett, hogy nyolcvanöt pengő tartozással elszökött. A fiatalasszony felpillantott .— Talán nem is szökött el, csak állás után szaladgál ő is, mint az uram! — Sajnálom, lelkem, de nekem más a véleményen. Hetekig hitegetett bennünket, hogy a pénzt a felesége elküldi. Ma azután megtudtam, hogy a felesége is szegény, mint a templomegere. A feleségének egy levelét találtam meg. Az aszszony súlyos szemrehányásokat tesz neki. Ami kis pénze volt, azt a férfi már elköltötte. Még csak néhány családi ékszere van, amit nem akar a kezéből kiadni, mert csak arra való lenne, hogy Biber úr néhány jó napot csináljon magának, amíg ő koplal. A végén kétségbeesetten kéri, szedje össze magát, mert egész életében könnyelmű volt. — Már nem szereti! — kérdezte a fiatalasszony megrebbent hangon Az anya vállat vont — Tudom is én! Nehezebb dolgok vannak itt A mindennapi kenyér A fiatalasszony lelkéből kisajdult: — Van-e nagyobb dolog a szeretetnél! Az anya indulatosan megmozdult — Jó, jó. De engem mégis érdekelt hogy a nyolcvanöt pengőnket hogy kapjuk meg! A felesége a levelünkre sem válaszolt, közben nekünk azt hazudta a fiatalúr, hogy a feleségének tízezer pengője van a takarékban. Pedig az az igaz hogy a felesége egy kézimunka üzletbe akar beállni, ahogy a levélben említi. — Igen. Mondta Biber, hogy gyönyörű hímzéseket, csipkéket tud csinálni a felesége. — De ebből még nem kapjuk meg a pénzünket. Az anya szomorúan legyintett s kiment a szobából. Bánkyné rakosgatott Kinyitotta a ruhás szekrényét Néhány csinos ruha függött a szekrényben, amikhez annyi kedves emlék fűződött. A ruhákat kiakasztgatta meg-megforgatta a kezében és újra visszaakasztotta halk sóhajjal a szekrénybe. Milyen régen nem kapott új ruhát, amióta a válságos idő tart! Leirtják a magyar nyelvet. Ezzel kapcsolatban kedves kis jelenet jut eszembe, amelynek magam is szem- és fültanúja voltam. A dolog 1917 nyarán történt a laxenburgi kastélyban. Mint Őfelsége mellé szolgálattételre beosztott kabinetirodai titkár egy alkalommal nyitott ablak mellett dolgoztam a kastély parkjára nyíló hivatali szobámban. Munka közben egyszerre csak hangos gyermekkacagást hallok az ablak alatt és csodálkozva állapítom meg, hogy a kertben játszadozó gyermekek magyarul beszélnek. Sietve néztem ki az ablakon és akkor láttam, hogy a gyermekek Ottó, Etelka és Róbert főhercegek voltak, a királyi pár három legidősebb gyermeke, akik a magyar származású Melissa nővér, egy az Isteni Szeretet Leányai rendjéhez tartozó magyar apáca felügyelete mellett játszottak a kastély parkjában. Egyébként más alkalmakkor is szereztem tudomást arról, hogy Károly király gyermekei jól tudnak magyarul, mert hivatalos szolgálatom idejében gyakran találkoztam és édes anyanyelvünkön beszéltem is velük. Károly király személyesen győződött meg a harctéren a magyar katonák vitézségéről és azt igen nagyra értékelte. Ismételten hangoztatta, hogy teljesíteni akarja a magyar nemzetnek az önálló magyar hadseregre vonatkozó kívánságát. A közös hadsereg tábornokai túlnyomórészt nem látták szívesen a k.. -nak az a szándékát, de Őfelség Husen megvédte velük szemben álláspontját. Hogy ez valóban’ így történt, azt más, még ma is élő tanukon kívül néhai gróf Apponyi Albert, az önálló magyar hadseregnek a múltban léghajóit. A szekrény alján egy fiókot húzott ki- Szép rendben voltak összerakva azok a felejthetetlen emlékek, amelyek gondolatait az urával és szerelmükkel összefűzték- Néhány szál a narancsvirágból, ami a menyasszonyi koszorújában volt Levelek, amelyekben nem volt áradozás — az ura nem volt olyan —, de a mélységes szerelmet ki lehetett belőlük érezni. — Megváltozzék, elmúljon minden! —csusogta Bánkyné és halk mozdulattal betolta a fiókot. Mikor fölegyenesedett, a ruhákból gyengéden, félénken kilopózott valami szelíd virágillat. Mennyire szerette ezt az illatot! Az ura már pár év óta nem tudott neki illatszert venni. Könny szökött a szemébe, amikor a szekrény ajtaját becsukta. Ebben a pillanatban csengetés hallatszott s az anyja dugta be a fejét az ajtón. — Biberné van itt. Beszélj vele, mert nekem dolgom van a konyhában. Bánkyné szeme tágra nyilt. — Ereszd be, édesanyám. Majd beszélek vele. Az anya gondterhesen súgta felé: — Csak okosan. Az a fő, hogy a pénzünket megkapjuk. A fiatalasszony bólintott s halk hangon mondta. — Igen... Okosan, édesanyám! Pár pillanat múlva Biberné belépett Szerényen, félénken megállt az ajtóban. — Bocsánat — rebegte —, gondoltam, legjobb, ha feljövök és személyesen elintézem az uram ügyét. •— Tessék helyet foglalni. Biberné leült s a két fiatalasszony egymás szemébe nézett. Biberné nagyon szép volt. Dús, göndör szőke haján olcsó, kecses kis kalap volt, ami nagyon jól állt neki. Az arca égett. A kék szeméből tisztaság, melegség áradt. — Legjobb talán, ha így intézzük el. A nagyságos asszony meg fog engem érteni. Az uramtól tudom, hogy jó szive van. A szempillái leereszkedtek néhány pillanatra, így még szebb volt. — Nem rogsz ember az én uram, nagy- Lapunk mai száma 16 fillér m Kvotta átutazott Budapesten — öt ház összeomlott az eső miatt Székesfehérváron — Nyugvóponton a kecskeméti keresztügy Roosevelt kiküldöttje Európában