Nemzeti Ujság, 1937. április (19. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-01 / 72. szám

Időjárás­­. Meteorológiai Intézet jelentése: Változó felhőzet. Nyugaton és dé­len eső­tt. 71 hő­mérséklet kele­ten nem változik lényegesen, nyiu­­gaton kissé emel­kedik Mexikó a spanyol vörösök mellé állt NEMZETI ÚJSÁG XIX. évfolyam 72. szám + CSÜTÖRTÖK ♦ Budapest 1937 április 1 Joh­n Drinkwatert, a­z elhunyt angol költőt, nagy részvét mellett temették el Dr. Márki-Zay Lajost nevezték ki a­z országgyűlési gyorsíró iroda főnökévé Fichnert, a neves német Ázsiakutatót kínai banditák elrabolták Vitéz Bujdosó Kálmán megkapta az olympiai érdemrend II. osztályát KIRÁLY ÉS NEMZET Írta: Dr. báró KREY ISTVÁN Alig van uralkodója a történelemnek, akinek személyéről annyi igazságtalan és hazug rágalmat terjesztettek volna, mint tragikus sorsú IV. Károly kirá­lyunkról. A rágalmakról, azoknak kelet­kezéséről, terjesztéséről és célzatosságá­ról egész könyvet lehetne írni és nekem nem célom, hogy itt most általánosság­ban foglalkozzam a rágalmakkal és cáfolni igyekezzem azokat, hiszen nálam­­­nál sokkal hivatottabb egyének már is­mételten megtették és ezzel kapcsolatban világosan be is bizonyították ezeknek az állításoknak teljes tarthatatlanságát. Csak arról szeretnék most beszélni, mennyire nincs igazuk azoknak, akik azt állították Károly királyról, hogy nem volt őszinte barátja a magyar nemzetnek; nem sze­rette és nem becsülte kellően magyar alattvalóit. Ezt sem az elhunyt király éppen ellentétes értelmű és érzelmű nyi­latkozataival akarom megcáfolni, — ho­lott ilyeneknek is nem egyszer voltam tanúja —, hanem kizárólag egyes letagad­hatatlan tények elmondásával, amelyek a magyar­gyűlölet vádjával szemben ép­pen annak az ellenkezőjét igazolják a szerencsétlen sorsú uralkodó személyével kapcsolatban. IV. Károly király volt az első Habs­­burg-uralkodó, aki gróf Hunyadi­ József személyében m­aervar embert nevezett ki első főudvarmesterévé és ezzel a tényével ezt a magyar főurat egész udvartartásá­nak élére állította, mert a Bécsben szé­kelő császári és királyi közös udvartar­tás feje, aki az udvari ranglistán is köz­vetlenül a főhercegek után következett, mindenkor az első főudvarmester volt. Gróf Hunyady kinevezésével előállott azután az a helyzet, hogy az összes ud­vari főméltóságokat magyar főurakkal töltötték be, amire a Habsburg-ház uralma alatt a múltban még sohasem volt példa. Főkamarás ugyanis ugyan­akkor gróf Berchtold Lipót, főudvarnagy gróf Zichy Ágost, főlovászmester herceg Pálffy Miklós, a királyné főudvarmestere pedig gróf Esterházy Sándor volt. Kér­dem már most: elképzelhető-e, hogy Ká­roly király szűkebb környezetének tag­jaivá kizárólag magyar embereket tett volna, ha nem él benne meleg szeretet és rokonszenv a magyar nemzet iránt! Ezt a rokonszenvet a tragikus sorsú fiatal király egész haláláig megtartotta. Későbbi számkivetésében is előszeretettel látott maga mellett magyar urakat és legidősebb fiának, a trón örökösének első nevelője, a királyi család házi káplánja és gyóntatója ugyancsak magyar pap volt, Zsámboky Pál jelenlegi csillaghegyi plébános. Ő volt az, aki Madeira szigetén a halott király szemeit lefogta. Károly király halála után is az ő óhajának meg­felelően öt magyar bencés tanár oktatta és nevelte a számkivetésben élő királyi árvákat és a királyi családnál még ma is ma írva" b­ncés naptár"­ látja el a házi teineszi és a kisebb gyermekek mellett a házi oktatói és nevelői tisztet. Károly király szívesen és jól beszélt magyarul; gondoskodott arról is, hogy gyermekei már zsenge korukban elsaját AKIK SZERETNEK pásztor József A postás becsengetett az előszoba aj­taján. A fiatalasszony, Bánkyné kinyi­totta az ajtót s egy levelet vett át a postástól. A szeme csillogott, halkan li­hegett és futott a szobájába- A mutató­ujját beledugta a levélboríték egy ré­szébe s izgatottan tépte fel a borítékot. Komolyan átfutotta a levelet, mélyen felsóhajtott s a levél kihullott kezéből. Az anyja nyitott be az ajtón s észre vette, hogy a lánya szempilláján könny­csepp ragyog. — Pistától jött levélt — kérdezte ag­gódó hangon. Bánkyné hirtelen elfordította a fejét s halkart felelte: — Igen. Az édesanya szomorú pillantással né­zett a leányára. — Talán ne is kérdezzem, hogy mit ír! Szolnokon sem sikerült az állást meg­kapnia. Tudom. Már két éve, hogy ezt halljuk... A fiatalasszony arca kigyult. — Nem csinált semmi rosszat Pista! — kiáltott fel hevesen. — Rosszindulattal voltak irányában. — Igen, mert makacs volt mindig. — Talán csak önérzetes ! — Ó, Istenem, ma tűrni kell! Aki ke­nyeret akar, fegyelmezze magát! — Ne bántsa, édesanyám! Bízzunk ab­ban a türelemmel, hogy hamarosan elhe­lyezkedik. És aztán én is megyek utána. A szeme felragyogott, fény gyűlt az arcán s távolba meredt a tekintete. —■ Szereted! — szólt az édesanya tom­pán. A fiatalasszony lehajtotta a fejét s halkan felelte: — Szeretem. Hiszen’ az uram. És bí­zom is benne. Az édesanya tekintete végigsuhant a leánya arcán és halk szóval felelte: — Lehet, hogy igazad v­­n, de mi lesz velünk! Kénytelenek voltunk a máso­dik szobát kiadni, ennek a haszontalan Bibernek. A vége az lett, hogy nyolc­vanöt pengő tartozással elszökött. A fiatalasszony felpillantott­ .— Talán nem is szökött el, csak állás után szaladgál ő is, mint az uram! — Sajnálom, lelkem, de nekem más a véleményen. Hetekig hitegetett bennün­ket, hogy a pénzt a felesége elküldi. Ma azután megtudtam, hogy a felesége is szegény, mint a templomegere. A felesé­gének egy levelét találtam meg. Az asz­­szony súlyos szemrehányásokat tesz neki. Ami kis pénze volt, azt a férfi már elköltötte. Még csak néhány családi ék­szere van, amit nem akar a kezéből ki­adni, mert csak arra való lenne, hogy Biber úr néhány jó napot csináljon ma­gának, amíg ő koplal. A végén kétségbe­esetten kéri, szedje össze magát, mert egész életében könnyelmű volt. — Már nem szereti! — kérdezte a fiatalasszony megrebbent hangon Az anya vállat vont — Tudom is én! Nehezebb dolgok van­nak itt A mindennapi kenyér­ A fiatalasszony lelkéből kisajdult: — Van-e nagyobb dolog a szeretetnél! Az anya indulatosan megmozdult — Jó, jó. De engem mégis érdekelt hogy a nyolcvanöt pengőnket hogy kap­juk meg! A felesége a levelünkre sem válaszolt, közben nekünk azt hazudta a fiatalúr, hogy a feleségének tízezer pen­gője van a takarékban. Pedig az az igaz hogy a felesége egy kézimunka üzletbe akar beállni, ahogy a levélben említi. — Igen. Mondta Biber, hogy gyönyörű hímzéseket, csipkéket tud csinálni a fe­lesége. — De ebből még nem kapjuk meg a pénzünket. Az anya szomorúan legyintett s ki­ment a szobából. Bánkyné rakosgatott Kinyitotta a ru­hás szekrényét Néhány csinos ruha füg­gött a szekrényben, amikhez annyi ked­ves emlék fűződött. A ruhákat kiakaszt­­gatta meg-megforgatta a kezében és újra visszaakasztotta halk sóhajjal a szekrénybe. Milyen régen nem kapott új ruhát, amióta a válságos idő tart! Le­irtják a magyar nyelvet. Ezzel kapcso­latban kedves kis jelenet jut eszembe, amelynek magam is szem- és fültanúja voltam. A dolog 1917 nyarán történt a laxenburgi kastélyban. Mint Őfelsége mellé szolgálattételre beosztott kabinet­irodai titkár egy alkalommal nyitott ablak mellett dolgoztam a kastély park­jára nyíló hivatali szobámban. Munka közben egyszerre csak hangos gyermek­­kacagást hallok az ablak alatt és csodál­kozva állapítom meg, hogy a kertben játszadozó gyermekek magyarul beszél­nek. Sietve néztem ki az ablakon és akkor láttam, hogy a gyermekek Ottó, Etelka és Róbert főhercegek voltak, a királyi pár három legidősebb gyermeke, akik a magyar származású Melissa nő­vér, egy az Isteni Szeretet Leányai rend­jéhez tartozó magyar apáca felügyelete mellett játszottak a kastély parkjában. Egyébként más alkalmakkor is szereztem tudomást arról, hogy Károly király gyer­mekei jól tudnak magyarul, mert hiva­talos szolgálatom idejében gyakran ta­lálkoztam és édes anyanyelvünkön be­széltem is velük. Károly király személyesen győződött­ meg a harctéren a magyar katonák vitéz­ségéről és azt igen nagyra értékelte. Is­mételten hangoztatta, hogy teljesíteni akarja a magyar nemzetnek az önálló magyar hadseregre vonatkozó kívánsá­gát. A közös hadsereg tábornokai túl­nyomórészt nem látták szívesen a k.­. -nak az a szándékát, de Őfelség H­u­­­sen megv­éd­te velük szemben álláspontját. Hogy ez valóban’ így tör­tént, azt más, még ma is élő tanukon kí­­vül néhai gróf Apponyi Albert, az ön­álló magyar hadseregnek a múltban lég­hajóit. A szekrény alján egy fiókot hú­zott ki- Szép rendben voltak összerakva azok a felejthetetlen emlékek, amelyek gondolatait az urával és szerelmükkel összefűzték- Néhány szál a narancsvirág­ból, ami a menyasszonyi koszorújában volt Levelek, amelyekben nem volt ára­­dozás — az ura nem volt olyan —, de a mélységes szerelmet ki lehetett belőlük érezni. — Megváltozzék, elmúljon minden! —c­susogta Bánkyné és halk mozdulattal be­tolta a fiókot. Mikor fölegyenesedett, a ruhákból gyengéden, félénken kilopózott valami szelíd virágillat. Mennyire szerette ezt az illatot! Az ura már pár év óta nem tudott neki illatszert venni. Könny szökött a szemébe, amikor a szekrény ajtaját becsukta. Ebben a pillanatban csengetés hallat­szott s az anyja dugta be a fejét az ajtón. — Biberné van itt. Beszélj vele, mert nekem dolgom van a konyhában. Bánkyné szeme tágra nyilt. — Ereszd be, édesanyám. Majd beszé­lek vele. Az anya gondterhesen súgta felé: — Csak okosan. Az a fő, hogy a pénzün­ket megkapjuk. A fiatalasszony bólintott s halk hangon mondta. — Igen... Okosan, édesanyám! Pár pillanat múlva Biberné belépett Szerényen, félénken megállt az ajtóban. — Bocsánat — rebegte —, gondoltam, legjobb, ha feljövök és személyesen elin­tézem az uram ügyét. •— Tessék helyet foglalni. Biberné leült s a két fiatalasszony egy­más szemébe nézett. Biberné nagyon szép volt. Dús, göndör szőke haján olcsó, kecses kis kalap volt, ami nagyon jól állt neki. Az arca égett. A kék szeméből tisztaság, melegség áradt. — Legjobb talán, ha így intézzük el. A nagyságos asszony meg fog engem ér­teni. Az uramtól tudom, hogy jó szive van. A szempillái leereszkedtek néhány pil­lanatra, így még szebb volt. — Nem rogsz ember az én uram, nagy- Lapunk mai száma 16 fillér m Kvotta átutazott Buda­­pesten — öt ház összeomlott az eső miatt Székes­­fehérváron — Nyugvóponton a kecskeméti ke­reszt­ügy­ Roose­velt kiküldöttje Európában

Next