Nemzeti Ujság, 1937. május (19. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-01 / 98. szám

2 NEMZETI ÚJSÁG május 1. A butork AllitAson R||TADI&l&tIif csak 43 nem veszünk részt! B V l vnH lllis a la it tekinthetik meg! Saját érdekében tekintse meg az évtizedek óta közismert butorházunkat! Hálószobák, ebédlők és kombinált bútorok óriási választékban. IB 'f^l 1 CSÁSZÁR I T 4.1. JÓ MINŐSÉG! OLCSÓ ÁRAK! (a Báthory utcával szemben). BIZTOS SIKER, gyors eredmény, ha hirdet a NEMZETI ÚJSÁGBAN hetünk lélegzetet. Kelet és nyugat újra egymás ellen feszülő nyomásával szemben megint csak vállvetve küzdhetünk, mint négyszáz évvel ezelőtt. Függetlenségünknek, életlehetőségünknek kölcsönösen ugyanazok a biztosítékai. Termékeny rónaságaink a völgyet adják az ő havas bérceik hullámhegyéhez. Kenyerünk, borunk elég kettőnknek is s az ő serény kezük munkájából a mi életünk számára is jut. Ma már jól tudjuk, értjük és át is érezzük mindezt. A barátság és testvériség tudata vérünkbe megy át és önkéntelen érzelemmé válik. És ez a tudat, ez a vérré vált érzés dobogó indulattal csap magasra, mikor az ausztriai Szövetség feje hitvesével és vezető kormmányférfiaival magyar földre lép. Nagyon jól mondja Darányi Kálmán, Magyarország miniszterelnöke, hogy Miklós elnök magas személyével maga az osztrák nép lesz a vendégünk s mi ezt a testvérnépet boldog szeretettel öleljük szivünkre. A lovagias magyar nemzetet túláradó öröm önti el, hogy méltósképpen viszonozhatja azt a meleg vendégszeretetet, amelyben az osztrák állam feje Magyarország kormányzóját és hitvesét nemrég részesítette s lelkesen várja azt az ünnepélyes pillanatot, amelyben a két államfő férfias kézszorítást vált, hogy az egész világ szine előtt megpecsételje a két nép barátságát és testvériségét. Ennek a fellobogózott és díszbe öltözött városnak, ennek a boldog várakozás lázában égő országnak csakugyan örömünnepe lesz. Az az őszinte Isten köze, amely a zászlóerdőkből, az ünnepi harsonák hangjából, a hidak ivén és a paloták ormán fellángoló fényből, a katonai felvonulások s az ünneplő polgári tömegek díszéből zeng itt az osztrák államfő és hitvese s az egész osztrák testvérnemzet elé, lelkendező himnusz ujjongásává dobban magyar milliók szivében. NAGY FELZÚDULÁS EGÉSZ ROMÁNIÁBAN a kisebbségirtó törvénytervezet miatt — Delbos Franciaország középeurópai politikájáról — A külpolitika eseményei Bukarest: Pop Valér kereskedelmi miniszter bejelentése, amely szerint törvényt dolgozott ki annak biztosítására, hogy a romániai kereskedelmi és iparvállalatok munkásai, alkalmazottai és tisztviselői között legfeljebb huszonöt százalék kisebbségi állampolgár lehessen, olyan óriási felzúdulást keltett nemcsak kisebbségi, hanem román körökben is, hogy a miniszter szükségesnek látta tájékoztatni a közvéleményt a készülő törvény indokolásáról. A tájékoztatást Moteanu szenátorra bíztza, akinek nyilatkozata azonban még csak fokozta a felindulást. Moteanu szerint a román elem előnybehelyezését azért kell szorgalmazni az iparban és a kereskedelemben, mert e két foglalkozási ág nyolcvan százalékban kisebbségi kézben van. A román nemzetiségű értelmiség, amelynek az ország ügyeit kell vezetnie, szerinte a kisebbségek zsoldjából él. Elképzelhetetlen — folytatta —, hogy egy nép, amely határai között eggyéforrasztva él, a gazdasági források feletti uralmat másoknak engedje át. Hasonlóképpen elképzelhetetlen, hogy egy ország középosztályát nagyobbrészt kisebbségek alkossák. • E nyilatkozatból tehát kitűnik, hogy a kereskedelmi miniszter továbbra is ragaszkodik a származási megkülönböztetéshez, amivel a legsúlyosabb helyzetbe hozhatja az amúgy is elnyomott kisebbségeket. Avarescu lapja, az Tndreptatea rendkívül éles támadást intéz Pop Valér ipar- és kereskedelemügyi miniszter ellen. Azalatt az ürügy alatt, írja a lap, hogy szabályozni kívánják a nemzeti munkát, a kormány mindenféle vektatúrákat akar bevezetni az ország minden ipari és kereskedelmi vállalatának belső életébe. Ha a tervezetet beterjesztették volna a törvényhozáshoz, az olyan általános ellenzéssel találkozott volna, hogy a kormány aligha maradhatott volna helyén. Rámutat arra, hogy a kormány csupán a maga embereit akarja zsíros állásokhoz juttatni. Ez a törekvés rendkívül rossz színben tünteti fel az ipari és kereskedelemügyi minisztert. Az ilyen törekvések alkalmasak egész gazdasági életünk megbénítására — fejezi be fejtegetéseit Avarescu lapja, Paris , Franciaország és a Dunavölgye. Drobos külügyminiszter pénteken délelőtt nagy beszédet mondott a szenátus külügyi bizottságában az időszerű külpolitikai kérdésekről, különösen pedig a nyugateurópai paktum kilátásairól és a középeurópai helyzetről. A miniszter mindenekelőtt behatóan ismertette a múlt héten létrejött angol-francia-belga megállapodást, amely mentesítette Belgiumot a kölcsönös segélynyújtási kötelezettség alól. Ez a megállapodás — mondotta Delbos — egyáltalán nem lehet akadálya annak, hogy az egykori locarnoi hatalmak, tehát, Németország és Olaszország is, új nyugateurópai paktum formájában ismét biztosítsák a nyugateurópai status quot. Németországgal és Olaszországgal egyetértésben kell rendezni a középeurópai kérdést is — folytatta a külügyminiszter. A francia kormány, épp úgy, mint az angol kormány, mindig azon a véleményen volt, hogy Középeurópában békés kiegyenlítődést kell teremteni az egyes államok között és hogy ebből a Tirana, Róma, Belgrád és Tirana. Ciano gróf olasz külügyminiszter péntek délelőtt újabb megbeszélést folytatott Zogun királlyal. A péntek délelőtt lefolyt megbeszélés után hivatalos közleményt hoztak nyilvánosságra: — Mind a két részről a két szövetséges államot egybefűző mély barátság érzése jutott kifejezésre. Ez a szövetség az 1927 november 22-én létrejött szerződésen és az 1936 március 19-én kötött egyezményeken alapul. A megbeszéléseken az a nézet jutott kifejezésre, hogy a már fennálló barátságos kapcsolatokat az Olaszország és Jugoszlávia között március 19-én létrejött egyezményekkel összhangban tovább fejlesszék az általános béke és együttműködés, valamint Olaszország és Albánia érdekei szempontjából. Az albán kormány nagy megelégedését fejezte ki azért a támogatásért, amellyel Olaszország eddig is nagymértékben hozzájárult Albánia fejlődéséhez és jólétének fokozásához. Ciano gróf olasz külügyminiszter Mussolini miniszetrelnök és a fasiszta kormány nevében továbbra is Olaszország barátságáról biztosította Albániát. A hivatalos közlemény nyilvánosságra hozatala után Zogu albán király fogadta az olasz újságírókat és a Duce történelmi érdemeit méltatta. a volt. Hosszas nyomorgások, és hosszat tartó tanulás után vergődött, de állásában tízszer annyit bírt el, mint más. Mikor aztán már eléggé megmelegedett állásában s már kevesebb volt az adóssága is, érezni kezdte, hogy nagyon is kopott és kirívó a környezetében. Talán arra is készült néha, hogy egyszer már jó ruhákat vesz magának, de valami betegség gyakran leütötte a lábáról és néhány heti kórház, betegség, operáció után ismét a régi árnyként jelent meg munkaasztalánál. Néha azonban, hivatalos dolgok elintézése közben, megakadt a szeme a Miklós ruháin és megkérdezte, hol lehet ilyesmiket venni. Hol ingek, hol cipők, Hol ruhák iránt érdeklődött, de csak félénken és határozatlanul és nem is nagyon látszott figyelni a válaszra. Legalább is a külsején ezután sem vett észre Miklós több változást. Egyszer azután ismét súlyosan beteg lett. Az életét is féltették, sok szó esett róla a hivatalban, míg végre Miklós kikutatta a lakáscímét és rászánta magát, hogy meglátogatja. Öltözés közben ismét beleakadt a kicsire szabott párisi ingekbe. Hány éve feküsznek már itt, nem is tudta. Már nem valószínű, hogy becserélhesse őket. Az órájára nézett, Ivánra gondolt és hirtelen megörült, hogy nem fog bosszankodni többé ezeken az ingeken. Hisz ezek mintha éppen az Iván alakjára készültek volna. Iván is olyan, mint egy kis francia s ezek a finom holmik bizonyára jól fognak állani neki Bizonyára örülni fog nekik s ha felgyógyul, viselni fogja őket. Miklós gyorsan kiszedegette hát őket, gyűrődéseiket eligazgatta és a szobalánnyal becsomagoltatta. Mivel úgyis fogytán volt az ideje, taxiba ugrott és örvendezve vitte a sok bosszúságot okozott ingeket, amelyek talán azért készültek ilyenre, hogy Ivánnak egyszer kedve teljék bennük. Jó messzire kellett autóznia, amíg a gyárnegyedek tájékán Ivánhoz érkezett. Komor bírkaszárnya negyedik emeletén talált rá a lakására, ahol lázrózsákkal az arcán, torokkötések és orvosság, tea és zsemlék, de még több könyv közepette feküdt a beteg. Kis szobája zsúfolt és excentrikus volt, mint egy öreg antikvárium. A könyvespolcok még ágya fölött is költi,futotta be a kopott falakat, sok latin és görög pergamenkötésű könyv között maga Iván is olyan volt, mint egy bőrhüvely, amelyben egyre kevesebb a test és egyre jobban birtokába veszi a szellem. Mint egy megkopott, virrasztó sós éjszakára szánt öreg fóliáns. Társalgásuk nehezen indult. Iván nagyon tartózkodó volt s talán nem is szerette, hogy szegényes szállásán lepik meg. Miklós végül is kis akadozó hangon mondta el az ingek históriáját és Iván ágyára teregette őket. Iván azonban nem örült. Arcán megfeszült a bőr, valami konok, makacs idegenség rajzolódott ki vonásaira és rövid, határozott, csak a torokfájástól szaggatott hangon jelentette ki, hogy nem fogadja el, semmiféle ajándékot sem fogad el. A párisi ingeken ott ült a fátum. Eltévedtek gazdájuktól, a párisi megrendelőtől s úgy látszik, már mindig csak bosszúság van velük, a végtelen emberdzsungelben nem bírnak új gazdára akadni. Miklós még megkísérelte valahogy rátukmálni Ivánra, aztán szégyenszemre összecsomagolta és elbúcsúzott Ivántól. A beteglátogatás után még többféle programja volt, most hogy hurcolja magával mindenüvé ezt a most már lazán összefűzött csomagot? Ahogy kilépett a házból, egy nagy külvárosi piactérre érkezett, ahol munkanélküli emberek tévelyegtek, csomaghordásra, elszegődésre, vagy azt sem tudva, mire várva. Miklós gyorsan kiválasztotta a legvéznábbat amint a hideg télben kiskabátban, zsebre duórott kezekkel didergett és odanyomta neki a csomagot. — Fogja öregem és csináljon vele, amit akar. Nekem szültek ezek az ingek. Végre túl volt velük minden bosszúságon, úgy érezte. Az Iván elutasítása azonban nem fért a fejébe. Nem értette a dolgot. Oly örvendezve, akkora szeretettel vitte az ajándékot s megmagyarázta, hogy soha senki nem viselte őket, igy kerültek ki a műhelyből. Lenézést, alamizsnát, megvesztegetést nem láthatott benne Iván. Vagy bántotta, hogy a szegénységében lepte meg őt? Hisz nemesi bizonyítványul ott voltak a könyvei, értékesebbek, mint bármely ficsur ruhatára és elegáns garszonlakása. Miklós nem értette Ivánt és úgy érezte, sohase is fogja megérteni ... Ő gazdagon nőtt fel, olyan házban, ahonnan folytonos áradásban csörgedeztek az adományok a szegények és szegényebbek felé. Ahol mindig jó szívvel adtak s könnyedén fogadtak is el ajándékokat. Ahova még a régen eltávozott cselédek is virágcsokrokkal tértek vissza hosszú évek elteltével s mikor a háború utáni nyomorévtizedekben néhány öreg cselédjük koldussá kopott, az anyja nevenapján az öreg koldusasszonyok összekéregetett fillérekből vettek csokrot neki s kopogtattak be az ajtón. Adni csak nem megalázás és elfogadni sem megalázkodás az, amit jó szívvel adnak? Vagy nem adta elég jó szívvel? Felesleges holmit akart ajándék értékben átnyújtani? Rejtély maradt sokáig előtte az Iván viselkedése, aki ismét megjelent a minisztériumban, akivel ugyanúgy beszélgetett, nem túl mélyrehatóban és bizalmasait, de szimpátiával és igaz barátsággal. III. Ismét hosszú évek teltek el s Miklós már azokat az éveket taposta, mikor az ember a keserűbb tapasztalatokat szerzi. Egyre inkább csavarja lett egy nagy gépezetnek, számtalan embert lekötelezett és számtalanon lekötelezték. Sok szeretetet, szívességet és ajándékot szórt szét és ugyanannyit kapott is. De egyszer lőtt egy kis átmeneti időszak életében, amikor kifosztottnak érezte magát és bárhogy futkosott, sehol sem kapott vissza semmit azokból a sokszor tettekben és értékben ki sem fejezhető, csak rezdülésekben élő apró ajándékokból, amelyek életét eddig széppé, színessé, emberivé tették. És akkor egyszerre csak az Iván lázas arca meredt fel előtte, amivel eltolta ágyáról az ajándékba hozott ingeket. Egy gyanakvó, sokat szenvedett és megvert ember élete tárult fel előtte, aki kora fiatalsága, óta arra érlelődött, hogy egyetlen értéke van, amit nem vehetnek el tőle és ez a függetlensége. Mennyi rejtett ütést kaphatott, amelyet talán észre sem vett, aki adta, amig így megkövesedett, amire magányos kis vackába bújt és minden segítő kezet elhárított magától. Milyen hideg lehetett az élete és milyen gonoszak voltak vele, amíg oda keményedett, hogy ne bízzon az ajándékhozókban és makacs, elutasító és magába zárkózott legyen mindenkivel szemben, aki egy kis csalóka szeretettel kopogtatott nála. Mint a megvert kutya, bizonyára félt már minden közeledő embertől és senkit sem akart közel engedni magához. Miklós, a szerencsésebb sors osztályosa, egy kis időre akkor úgy érezte, hogy az Iván lárvaszerű maszkja fagy rá az ő arcára is. Úgy érezte, nagyon egyedül van, kifosztották, megrugdosták és senkitől sem várhat semmit, senkitől sem jó elfogadnia semmit, mert egyszer úgyis egyedül maradunk. Egy pillanatra a tükörbe nézett és érezte, hogy az ő arcára is ráfagyhatnak az Iván lárvaszerű, mindenkitől idegen vonásai. Egy pillanatra tetszetett is magának ebben az egyedülvaló, magányos, havas hegycsúcs-szerű, mindenkitől való idegenségben. Érezte, mint hűl ki körülötte minden, mint a halálra készülők közül. Fenségét és kínját egyszerre érezte e pillanatnak, mintha már távolodnék a földtől és annak minden esendő, kicsinyes vonzásától, emberi vágyától és érzelmeitől. Hirtelen aztán pénzt dugott a zsebébe, egy külvárosi utcába rohant és szegényes árnyak közt osztogatta szét. Az élet meleg, csalóka áramai ismét átjárták minden izét. Az Iván lárvája eltűnt arcáról és vidáman nézett a szembejövő emberekre. Fiatal volt s nem tudott, nem akart még az Iván sorsára jutni, az egyedülvalóság és a mindenkitől független, csalódni többé nem akaró és nem tudó magányos emberi sorsra. feladatból sem Németországot, sem Olaszországot nem szabad kizárni. A végső cél az legyen, hogy valamennyi dunai állam tartósan együttműködhessen a középeurópai térben s mindegyik állam tiszteletben tartsa a másik állam függetlenségét. A továbbiakban Delbos külügyminiszter legnagyobb nyomatékkal hangoztatta az angol-francia egységfrontot, amely ma sokkal erősebb, mint valaha is volt. Ez az egységfront éberen őrködik Európa békéje fölött s fegyverkezései révén elég erős ahhoz, hogy ezt a békét valóban biztosítsa is. Beszéde végén Delbos a spanyol helyzetről szólott. Tokió: Történelmi jelentőségű választás. Pénteken tartották meg Japánban az országos képviselőválasztásokat. Bár a választás a parlamentarizmus és a fasizmus döntő összecsapásának jegyében folyt le , történelmi jelentősége lehet Japánra nézve, a választópolgárok részvételi aránya feltűnően csekély volt: alig hatvan százalék szavazott. Az elsők között jelent meg az urnánál Hayashi miniszterelnök. A szavazás mindenütt a legnagyobb rendben folyt le és incidenseket sehonnan sem jelentettek. Az első eredményeket, amelyek a nagyvárosokra vonatkoznak, szombaton reggel hozzák nyilvánosságra.