Nemzeti Ujság, 1937. július (19. évfolyam, 146-172. szám)

1937-07-08 / 152. szám

NEMZETI ÚJSÁG július 8. saját helyzetét s mindenekelőtt a po­litikai középpontban, Barcelonában mé­retett le a helyzet, politikai siken és fejeződött ki mint politikai vélemény. „Frankó megállta a tűzpróbát, most már akárhogyan is dől el a harc a ka­tonai eszközökkel, azt nem lehet két­ségbe vonni, hogy a nemzeti Spanyol­­ország nélkül nem lehet Spanyolorszá­got kormányozni!“ A Caballero-kor­­mánynak azért kellett Madridból me­nekülnie s azért kellett Madridban megbuknia, mert összeomlott mögötte Barcelona támogatása s a barcelóniai pártok és tömegek másutt kerestek megoldásokat. A kibontakozást még mindig a Harmadik Internacionálé nemzetközi és fegyveres erőkre támasz­kodva képzelte el Largo Caballero kommunista kormánya helyére került szociáldemokrata kormányzat, még mindig elég összeköttetéssel rendelke­zett Franciaország és Oroszország felé, hogy azt vélje volt: elég ereje van, ha nem is az abszolút győzelmet elérni, de biztosítani a spanyol világnézeti bal­oldal számára a hegemónia szerepét. Ezt a reménységet semmisítették meg az orosz belső zavarok, ezt semmisítette meg a Blum-kormányzat bukása, ezt a reménységet semmisítette meg a nem­zetiek baszk földön való győzelme. Moszkva és a francia birodalom erői elomoltak Barcelona dacos ellenállása körül s ugyanakkor egyszerre súlyo­san és egyre közeledve lebegnek meg a nemzetiek harci frontjainak szárnyai Katalónia felé. S Barcelona ezzel vál­tozott a politikának valóságos dúlt aré­nájává ... A pártoknak, frakcióknak, érdek­­csoportoknak, egyesületeknek ma már áttekinthetetlen szövedéke azóta három meggondolás körül viaskodik ma Bar­celonában. Az elsőnek agyát elborítja a vér s az indulat, folytatni akarja a har­cot a nemzetiek ellen mindent kockára téve, a meg nem alkuvás jegyében; a második csoport szeretné menteni, ami csak menthető, amíg nem késő, szeretne politikai akciókkal szóba állni a nem­zetiekkel, kompromissziumos megoldást kötni velük, politikai és parlamenti pártként szeretne részesülni a hata­lomban, parlamentáris módon venne részt a politikában, ami még mindig jobb, mint kard élére tétetni,­­— „kard­dal hadakozni és kard által veszni el!“ S ma még csak kicsiny csoportok han­goztatják, de egyre erősbödik a har­madik irány, a teljes és végső kiábrán­dulás, a feltétlen megadás gondolata! Ezek a barcelonai tanulságok, ezek se- tak kisebb-nagyobb csomagok. Az orchi­dea-gumók gondosan becsomagolva. — Sok orchideát gyűjtött össze — for­dult Zea Wickhamhoz és hangjából cso­dálkozás érződött. Wickham nem vála­szolt, de ez fel sem tűnt neki, mert köz­ben más kötötte le figyelmét. A másod­tiszt eltűnt a kapitány mellől... A hajó legénységéből a fedélzeten még mindig egy lélek sem mutatkozott. A hajó tes­tén gyenge remegés futott végig. Erősen sütik a hajót — eszméli fel Zea de la Rosa. És most meglátta a másodtisztet a parancsnoki hídon, amint feszülten néz feléjük a szócsőre hajolva, mintha a kö­vetkező pillanatban a hajó belsejébe kül­dené a parancsot: Indulj! Zea veszélyt sejtett. Tiz katonája van, de ha ezek itt most ellentállnak, köny­­nyen lefegyverzik őket s mielőtt a parti őrség észbe kap, a gőzös messze kint jár a tengeren. — őrültség — gondolta — erőszaktól tartani. — Menjünk az orchideákhoz — adta ki habozás nélkül a parancsot. A kapitány előlépett, de mielőtt bár­mit is tehetett volna, Wickham megállí­totta és udvariasan Zea de la Rosahoz fordult. — Az ebéd várja az urakat. Kár volna váratni a szakácsot, amíg a vizs­gálat tart. A legfinomabb párisi pezsgőt hüttettem be, mert tudom, hogy szereti. Ebéd után is meggyőződhet arról, hogy tényleg orchideákat szállítok. A vámőrparancsnok habozott. Sokszor látta Wickham már vendégül s ha most ismét jó ebéddel várja, akkor tényleg feleslegesen gyanakszik. Különben a ra­kományt ebéd után csakugyan ép úgy megnézheti, mint most. Pillanatig gon­dolkodott és barátságosan elfogadta a meghívást. — Valóban, kár volna soká váratni a francia pezsgőt A másodtiszt szinte láthatatlan jelre eltűnt a parancsnoki hídról. A következő pillanatban a fedélzet is benépesült. A Bukarest, július 7. A liberális kormány nemzetvédelmi programjának utolsó pontja egy újabb kétmilliárd lej értékű belső kényszerköl­­csön kibocsátása. Mint az előző két belső felépítési kölcsön is nemzetvédelmi célo­kat szolgált, úgy ezt a kétmilliárdos té­telt is­ erre fordítják, csupán azzal a kü­lönbséggel, hogy nem kimondottan hadi­anyagot vásárolnak érte, hanem a nagy­vezérkar és a román államvasút (C. F. R.) vonalépítési osztálya által kidolgozott titkos tervül új vasutak kiépítésére for­dítják. Ezekre a vonalakra katonai, sztratégiai szempontból van szükség. Az új kényszerkölcsönt a kormány a felhatalmazási törvény alapján rendelte el és az erről szóló királyi dekrétum már meg is jelent a hivatalos lapban. A kibocsátásra kerülő papírokat harminc­matrózok egymásután bújtak elő, amint azt előbb Zea kívánta. A parancsnok gyanúja teljesen eloszlott. Nevetve szólt Wickhamnak: — Szolgálatban még az árnyékomtól is megijedek. — Elhiszem — bólintott Wickham. — Olyan kincset őriz, amiért az egész An­gol Birodalom irigyli Brazíliát. És mindnyájan leültek az asztalhoz. Tíz perccel múlt tizenkettő, amikor az első ételt behozták. 12 óra 17 perckor vörös­bort ittak. Fél egy volt, amikor az első üveg pezsgőt felbontották. Fél négykor a 1­5-ik üvegnél tartottak. Egy óra múlva Zea de la Rosa elrendelte katonáinak partra szállítását. Mint utolsó, délután hat órakor ő maga is partra szállt. Az Amazon pedig egy perccel később teljes gőzzel elindult Európa felé ... • Múltak az évek. Zea de la Rosa nem látta többé Henry Wickhamot. Elmúlt már húsz év is, otthagyta a szolgálatot és csendes nyugalomban merengett nagy­nevű ősein, de ezeket a büszke órákat néha megzavarta a kínos bizonytalan­ság, mi lett Wickhammal, aki orchideá­kat szállított a híres angol botanikai kertnek. Vájjon orchideák voltak? Elmúlt még tíz esztendő és már 1907-et írtak, amikor Paraban egy nyugodalmas szép napon a lapok harsogó különki­adással rázták fel az élet lassan kérődző csendjét. Londonban felére esett a gumi ára! Ceylonból váratlanul 6000 tonna gumit dobtak a piacra! Tíz nagy gumi­­kereskedő óriási veszteségei miatt már az első nap öngyilkos lett. Brazília egyeduralmát Anglia alattomosan meg­tört! — ordították a betűk. Zea de la Rosa magába roskadva olvasta a rém­hírt. Wickhamra gondolt és a francia pezsgőre, amelyet harminc év előtt mér­ték nélkül ivott. — Ez volt tehát az egy tál lencse — mormogta és összeesett. Szívszélhüdés ölte meg, három év alatt váltják be, kamatozásuk 4,5 százalék. A rendelet felhívja az ország népét, iparát, kereskedelmét, hogy minél nagyobb buzgalommal segítse elő a köl­csön jegyzését. A rendelkező részben pedig a főispánok, polgármesterek, fő­­szolgabírák és adóhivatalok szigorú uta­sítást kaptak, hogy minden erejükkel igyekezzenek a „hazafias“ kötelességre mindenkit rábírni. Hogy ez a „hazafias“ felhívás mit jelent, arra szomorú példa az előző két kölcsön lejegyzése, amikor egyedül Erdély fizette az egész tizenhat­milliárdnyi összeg 65 százalékát. Hogy milyen sürgős ez a kölcsön, abból is lát­szik, hogy lejegyzésére mindössze har­minc napot engedélyeztek. Különösen érdekes, hogy a kétmilliárd­­nyi összeget olyan vasúti vonalak építé­sére fordítják, amelyek részben már épí­tés alatt állanak, csak a nyilvánosság előtt egyelőre eltitkolták. Az építendő és már építés alatt álló vonalak nyugatról jövő támadás esetére szólnak és így elsősorban Magyaror­szágra nézve jelentősek. Céljuk a gyors és zavartalan felvonulás és a hadianya­gok utánpótlásának biztosítása a Regé­ten keresztül. Az eddigi kárpáti átjá­rók, a karánsebes—orsovai, a nagysze­­ben—vöröstoronyi, a brassó—tömösi szo­rosok már 1916-ban sem voltak elegen­dők. Ma aztán még kevésbé felelnek meg a célnak, mikor egyetlen légiflotta táma­dás teljesen lezárhatja a keskeny szoro­sokat és így az utánpótlás lehetetlenné válik. A bánáti összeköttetés miatt kapcsol­ják most be Zsilvölgyét a Crasnahusi- Cretestihusi vasutba, amelyet kibővíte­nek. Ezt a munkálatot még az ősszel befejezik és a vasutat üzembehelyezik. Ugyancsak a Zsilvölgyének összeköté­sére átépítik a Bumbesti-Livezi közötti összekötő keskenyvágányú vasúti vona­lat is. A cél tehát az, hogy a Bánát és Olténia vasúti kapcsolatát biztosítsák. Építés alatt áll a Resica-Karánsebes kö­zötti vonal is. Resicán van ugyanis az ország legnagyobb hadianyaggyára, a volt „Steg" ma U. a. R. acél- és vasmű­vek. Resica termelvényei ezelőtt csak Temesváron át juthattak a Regátba, m­íg az új vonallal 230 kilométert takarí­tottak meg. A kaláni, nándorhegyi és nadrági hadianyaggyárak termelvényei­­nek szállítására a Váralja—Hátszeg— Karánsebes közötti nehézkes fogaskerekű vonalat most rendes vasúttá építik, hogy így is biztosítsák a gyárak anyagának gyors szállítását. Most építik a Brassó—Buzau közötti közvetlen fővonalat is a keresztesi alagút felhasználásával. Ez az alagút Románia leghosszabb alagútja. A tervezet sze­rint hamarosan megépül az ugyancsak Brassóból kiinduló közvetlen Ploiesti fővonal a Tölgyes mellett. A pontos át­járó még ismeretlen, miután immár két éve a Gyimes—Tölgyes—Tömös közötti Kárpátok nagy részét a polgári lakos­ság elől csendőrkordonnal zárták el. ---------------------------------------------------------------------------------- ----------------------------r -i~ -i -i nn. -L vi Kényszerkölcsönbfól építik az új román stratégiai vasutakat s szülnek és érnek a város politikai leve­gőjében; ez a feszültség hamarosan és villámként fog kicsapódni és nem le­hetetlen, hogy az, ami Barcelonában történni fog, lesz a spanyol polgár­háború végső fordulata! V-n­kikai Jiásia DARÁNYI KÁLMÁN miniszterelnök, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter és Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi minisz­ter szerdán délelőtt megtekintette a Tisztviselői Nyugdíjjárulék­ Alap által a Galyatetőn közel 1000 méteres magasság­ban létesítendő gyógyszálló helyét. A miniszterelnök és kísérete sokáig gyö­nyörködött a pompás kilátásban, majd figyelemmel kísérte a létesítendő magas­lati gyógyszálló, szabadtéri uszoda és a sí­lesiklópálya helyszínen ismertetett terveit, valamint a folyamatban lévő alapozási és kőkitermelési munkálatokat. Darányi Kálmán miniszterelnök, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter, Hóman Bá­lint vallás-­­és közoktatásügyi miniszter és Pesthy Pál volt miniszter, a Nemzeti Közművelődési Alapítvány elnöke, az alapítvány tanácsának tagjai, Ivády Béla volt miniszter, a Nemzeti Egység Pártjának elnöke, Rentényi-Schneller Lajos országgyűlési képviselő és az érde­kelt minisztériumok tisztviselői azután Parádra mentek, ahol Térffy Béla volt miniszter, az alapítvány ideiglenes fő­­gondnokának vezetésével megtekintették az alapítvány tulajdonában lévő Parád­­fürdőn végzett új beruházásokat, ame­lyekkel sikerült a magyar középosztály­nak ezt a régi gyógy- és üdülőhelyét sze­rényen, de a modern követelményeknek teljesen megfelelően átalakítani. A dél­után folyamán Darányi Kálmán minisz­terelnök, Fabinyi Tihamér pénzügy­­miniszter, Hóman Bálint vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter, Pesthy Pál volt miniszter, Reményi-Schneller Lajos or­szággyűlési képviselő látogatást tett Ivádon Ivády Bélánál, majd az esti órák­ban visszatért Budapestre. * MINISZTERTANÁCS lesz csütörtökön dél­előtt. Az eddigi szokást mellőzve nem pénte­ken tanácskoznak a kabinet tagjai, hanem egy nappal előbb, mert pénteken az egész kormány részt vesz a felsőház ülésén, amelyen a kormányzói javaslatot is tárgyalják. A két ház utolsó ülése a jövő csütörtökön lesz, ame­lyen felolvassák a kormányzó ülésszakbere­­kesztő kéziratát. Az új ülésszak október 26-án kezdődik, addig tehát vakációznak a hon­atyák. Jövő csütörtökön a két ház formális ülése után a 33-as bizottság is tanácskozásra ül össze. Az újjáalakított bizottságnak ez lesz az első ülése, amelyen megválasztják az új elnököt és a két alelnököt, majd a pénz­ügyminiszter több rendeletét vitatják meg. BIZTOS SIKER, gyors eredmény, ha hirdet a NEMZETI ÚJSÁGBAN Kisilva—Dornavatra között a keskeny­­vágányú vasutat normális nyomtávra alakították át t­orgoprundtól kezdve. Ezt a vonalat még a háborúban a németek építették. Építik a Bukarest—Craiova— Alexandria—Caracal, a T­arnava—Tar­­nuseverin, Balota—Turnuseverini fővo­nalakat is. Déli vonatkozásuak a Buka­rest—Faurei—Marasesti, a Curtea de Arges—Ramnacul Talcea, a Tulcea—Ba­badag és a Carmensylva—Mangalia— Balcik vonalak is. Ezek mellett javítják mindenütt a gyatra regáti vonalakat is. Ezek a nagyarányú vasútépítések bizto­sítják a nyugati határok védelmét, a gyors és könnyű felvonulást, az után­pótlást, valamint a Dunával és a tenger­rel való közvetlen vasúti összeköttetést. Ez pedig azért fontos, mert így lehet biztosítani a tengerentúli (francia) hadi­­anyagszállítást. A mostani kétmilliárdos összegből sem a bulgár, sem az orosz ha­tár felé semmiféle építkezésre, vagy mo­dernizálásra nem jut, holott azok a vo­nalak igazán a legbalkániabbak. A fő cél itt Erdély megtartása. talán . BANDHOLZ TÁBORNOK ÖZVEGYE BUDAPESTEN A Magyarok Világkongresszusa Ál­landó Bizottsága az augusztusban tar­tandó nemzetközi asszon­yhét szervező­­bizottsága meghívására szerdán déli 2 órakor a párisi gyorsvonattal Buda­pestre érkezett Bandholz tábornoknak, a kommün alatt a Nemzeti Múzeum védő­jének és megmentőjének özvegye. Band­­holz tábornoknét a Keleti-pályaudvaron a Magyarok Világkongresszusa nevében báró Petényi Zsigmond koronaőr, Boross Jenő amerikai ezredes, a budapesti Bandholz-szobor létrehozója, Nagy Ká­roly nyugalmazott főkapitányhelyettes, a nemzetközi asszonyhét szervezőbizott­sága képviseletében nagyszámú hölgy­küldöttség élén Spur Endréné, Bárdos- Féltoronyi Magda, báró Villant Lajosné, báró Forster Pálné, a Pro Hungária Nők Világszövetsége képviseletében Lessner Alfrédné és Sebesta Kolozsné, a Nemzetközi Klub nevében Guilleaume Árpádné, a főváros nevében Garancsy László főjegyző fogadták. Bandholz tábornok is megköszönte a fogadta­tást és a rengeteg virágcsokrot. A pálya­udvarról a tábornok özvegye a margit­szigeti Palatínus-szállóba ment, ahol két-három hónapos itt tartózkodása alatt lakni fog. Vasárnap délelőtt a Band­­holz-szobornál nagyszabású ünnepséget rendeznek, amelyen a tábornok özvegye is résztvesz. » ♦» 4» 4»+» é» 4» «» O 4» ♦» ♦» ♦»« VÉGETÉRT A PÉCSI ÉPÍTŐIPARI SZTRÁJK Pécs, július 7. Többszöri sürgetés után kedden meg­érkezett Pécsre a legkisebb munkabére­ket megállapító bizottság, hogy véget­­vessen a 12 nap óta tartó építőipari sztrájknak. A bizottság elnöke az ipar­ügyi minisztériumtól olyan értelmű uta­sítást kapott, hogy csak abban az eset­ben hívja össze tárgyalásra a bizottsá­got, ha a munkások a sztrájkot meg­szüntetik. Makay István polgármester erről a körülményről még kedden érte­sítette a keresztényszocialista és a szo­ciáldemokrata pártot. A pártoknak azon­ban már nem volt idejük értesíteni a munkásokat, úgyhogy még a sztrájk szerdán is tartott. Szerdán délben tizen­két órakor ült össze a bizottság az ipar­kamara helyiségében, azonban a minisz­térium utasítása alapján érdemi határo­zatot nem hozott. Szerdán este a munkaadók az ipartes­tületben tartottak ülést, amelyen elhatá­rozták, hogy hajlandók megadni a 62—68 fillérig terjedő béremelést az eddigi 60 fillérrel szemben, a napszámosok béreit pedig 24—32 fillérre emelik az eddigi 20—30 filléres bérekkel szemben. Továbbá ígéretet tettek a munkaadók, hogy ez­után a speciális munkákat is díjazni fogják. Az új béreket már a jövő héten életbe is léptetik. A munkaadók gyűlése után a munkások is gyűlést tartottak, amelyen tudomásul vették, a munkaadók béremelési ígéretét és elhatározták, hogy csütörtökön reggel valamennyien mun­kába állnak. Ezzel az elhatározással le­hetővé tették, hogy a legkisebb munka­béreket megállapító bizottság is össze­üljön. Ezzel tulajdonképpen a 12 nap óta tartó pécsi építő­ipar­ véget is ért.

Next