Nemzeti Ujság, 1938. február (20. évfolyam, 25-47. szám)
1938-02-01 / 25. szám
Szendy Károly polgármester a Magyar Érdemrend középkeresztjét a csillaggal, Lamotte Károly alpolgármester a középkeresztet, Felkay Ferenc és Morvay Endre tanácsnokok pedig kormányfőtanácsosi címet kaptak ( WG) FE8 1. 1 , )/ Áttörték a vörös &4mmfrontot \ Időjárás: — im - — — — m ^ , - --------- - ~ Goga Várható időjár . átalakítja kor- NFM7FTV TTFQÄfr SStöSS szét, nyugat | lg 1 Ifi M U M B B I Bv M incidens miatt ~ I lrl^AI UJPVJIT»# mérséklet alig ww . , , __ . . . _ . . . . , _ tanítja Görögváltozik XX. évfolyam, 25. szám + KEDD + Budapest 1938 február 1 országot Genfben végleg megbukott a szankciós rendszer A kisállamok nem hajlandók a szankciók terheit viselni Genf, január 31. Genfben egyszerű, polgári temetést rendeztek az alapokmány szankciós paragrafusai számára. A Népszövetség reformjával foglalkozó 28-as bizottság tagjainak állásfoglalása után a szankciós rendszer megbukottnak tekinthető most már a Népszevteség keretén belül is, miután az életben az olasz- adesszin háború folyamán, megbukott. A nagyhatalmak közül csak Lengyelország képviselője szólalt fel, ő is a szankciók tarthatatlanságát fejtette ki. Ezzel, úgy látszik, végleg elvetették Kína képviselőjének azt a reményét is, hogy a Népszövetséget Japán ellen szankciók alkalmazására bírhatja rá. Kis államok a szankciók elleni Genf, január 31. Az olasz—abesszin háború folyamán, — mint ismeretes — teljes csődöt mondott a Népszövetség megtorló akciója: a katonai szankció szóba sem jöhetett, a gazdasági megtorlás nem volt egységes és végeredményben hatástalan maradt. A kisebb államok, különösen a skandináv államok, szükségesnek tartották, hogy a Népszövetség reformjával foglalkozó 28-as bizottság ebben a kérdésben foglaljon állást és a szankciós paragrafusokat törölje, mert azok a kisállamokat sújtják olyan következményekkel, amelyeket nem viselhetnek el, különösen gazdasági téren. A hétfőn megindult vitából meg lehet állapítani, hogy a szankciók megbuktak, megvalósíthatlanok s a reform ebben a kérdésben nem maradhat el. De megbukott vele együtt az úgynevezett együttes biztonság is. Első felszólaló Unden (szocialista svéd) volt. Kifejtette, hogy az együttműködés a szankciók kérdésében háromféle irányú lehet. Először kényszerítő jellegű, amidőn az egyes esetekben a megtorlások alkalmazása kötelező. Ez a jelenlegi helyzet. Másodszor nem kényszerítő jellegű, vagyis amidőn a tagállamokat az a kötelezettség terheli, hogy közösen tárgyalják meg, ha a tagok valamelyike megsértené az alapokmány lényeges rendelkezéseit. A harmadik pedig az, amely a kettő között foglal helyet s amelyet közvetítő jellegű megoldásnak lehet nevezni. Az alapokmány tengelye a 11. és 16. szakasz, amely konkrét esetekben lehetővé teszi a fizikai kényszer alkalmazását. Tekintettel arra, hogy a Népszövetség nem rendelkezik katonai hatalommal, e fizikai kényszer alkalmazása kétséges. Az alapokmány 16. szakasza minden tagállam számára előírja azt a kötelezettséget, hogy háború kitörése esetén a támadó féllel szemben gazdasági megtorlásokat alkalmazzon. Ezt a rendelkezést azonban a Népszövetség fennállása óta csak egyetlen esetben — Abesszinia esetében — alkalmazták. A 16. szakasz nem alkalmazható a maga teljességében. Nyíltan be kellene ismerni, hogy a Népszövetség nem tudja megvalósítani teljes egészében az alapokmányban foglalt programot. Ebből a körülményből a svéd kormány azt a következtetést vonja le, hogy magára nézve nem tartja, kötelezőnek a támadó féllel szemben kényszerítő szabályok alkalmazását. A fikciók csak a Népszövetség tekintélyének lerombolására alkalmasak. George svájci kiküldött bejelentette, hogy a svájci szövetségi kormány emlékiratban fejti ki majd azokat az okokat, amelyek arra kényszerítették, hogy a teljes semlegesség álláspontjára vonuljon vissza. Svájc már 1936-ban hangsúlyozta, hogy a megtorlások rendszere milyen kényes helyzetbe hozta az országot és kifejtette, hogy Svájc nem hajthatná végre a megtorlások rendelkezéseit anélkül, hogy súlyosan ne veszélyeztesse semlegességét. Az alapokmány 16 szakasza megbénult. Rutgers (Hollandia) kifejtette azokat az okokat, amelyek akadályozták az együttes biztonság rendszerének megvalósítását. Ezek között az okok között szerepel az egyetemesség hiánya, a leszerelési értekezlet csődje, továbbá a 16. szakasz alkalmazása terén mutatkozó gyásszos tapasztalat. Az olasz-adesszin háború a 16. szakasz alkalmazásának erőpróbája volt és ebből levonhatjuk azt a tanulságot, hogy a 16. szakaszban foglalt katonai jellegű megtorlásokat sohasem alkalmazták, míg a gazdasági jellegű megtorlások vagylagos jelleget öltöttek. Ezáltal az alapokmány hallgatólagos revízión ment keresztül. Pflagl osztrák kiküldött kormánya nevében kijelentette, hogy az osztrák kormány a legnagyobb figyelemmel kíséri a vita menetét, azonban nem tartja alkalmasnak a jelenlegi időpontot e nagyfontosságú kérdés megvitatására, ezért tartózkodik a vitában való részvételtől. A délutáni ülésen Yömkila (Finnország közölte, hogy nem áll elő jelenleg határozott reformprogrammal, de fenntartja magának a jogot ahhoz, hogy részt vehessen a reformokat érdemlegesen tárgyaló vitákban. Komarnicki (Lengyelország) rámutatott arra, hogy a nemzetközi helyzet súlyosságánál fogva nehéz tisztázni azokat az elveket, amelyeken a Nemzetek Szövetségének jövője kell, hogy felépüljön. Mindaddig, míg az összes hatalmak nem tagok, alkalmazkodni kell a való helyzethez. Azt az aránytalanságot, amely a kis államokra, nézve a Nemzetek Szövetségétől származható előnyök és a tagsági mivoltukból rájuk háramló kötelezettségek között fennáll, el kell tüntetni. Cantilo (Argentína) szerint az argentínai kormány mindenkor azt a felfogást vallotta, hogy az együttes biztonság előfeltétele az egyetemesség megvalósítása. Osusky (Csehország) kijelentette, hogy bűn lenne szemet hunyni a Nemzetek Szövetsége jelenlegi gyengesége előtt és elkerülni az orvoslást. Minden társaságban előfordulhat, hogy megszegik a szabályzatokat, de abból nem következik, hogy maga a társaság beteg. Egyéb felszólalás hiányában az elnök ezután berekesztette az ülést. A tanács is tartott ülést és bizottságot küldött ki a francia—török alexandrettei kérdés szabályzatának elintézésére. Unalomba fulladt a 100-ik ülésszak Genf, január 31. A jubiláris ülésszak minden érdemleges határozat nélkül, a teljes érdektelenség jegyében közeledik vége felé. Sebos francia, Eden angol külügyminiszter elutazott, mintha nem is érdekelné őket semmi, ami Genfben történik. Eden helyett Cramborne lord, Delbos helyett Paul Boncour maradt Genfben, de jellemző, hogy a 28-as bizottság ülésén felszólalni sem tartották érdemesnek. Lapunk mai száma 16 fillér AZ ÜNEPLÉS A nemzeti szocializmus vasgonapj ünnepelte Berlinben kormányra jutásának ötéves fordulóját, sok érdekes és jellemző mozzanattal. Megégtünk minden ünneplést és nyugodtan néznénk a nagy német nép öröme felé, ha ebbe az ötéves jubileumba nem szólna bele egy olyan esemény, amely meszszire megvilágítja ennek az öt évnek lényegét. Ez az eszmény nem hirtelen aktus, hanem céltudatosan kiharcolt világnézeti beállítottság eredménye s nem is zárókő, hanem sajnos, sokaknak útmutató — nekünk pedig figyelmeztető a jövőre nézve. Rosenberg Alfréd, a világnézeti nevelés ellenőrzésével megbízott birodalmi vezető, a nemzeti szocialista, párt hivatalos lapjának, a Völkischer Beobachternek főszerkesztője, a XX. század mithosza, a vér és becsület, a protestáns római zarándokok és egyéb könyvek szerzője a legnagyobb német tudományos kitüntetést kapta meg. A közvélemény már akkor fölfigyelt, amikor Rosenbergnek juttatták az egyik 100.000 márkás német nagydíjat, most azonban, hogy a legmagasabb német birodalmi kitüntetés is osztályrészéül jutott, olyan, mint egy horogkeresztes aranygyapjas-rend, vagy nemzeti szocialista aranygyapjasrend, vagy nemzeti szocialista térdszalag-rend, ismét meg kell jegyeznünk magunknak ezt a dátumot. Számtalan esetben hangoztatták ugyanis, hogy Rosenberg Alfréd nem képviseli a nemzeti szocialista felfogást és az ő iratai nem a Harmadik Birodalom nézetét tolmácsolják. Szóban és írásban azt hirdették, hogy a „pozitív kereszténység“ alapján állanak s mindaz, amit a Schwarzes Korps, a Durchbruch, Am heiligen Quell deutscher Kraft, a Fridericus Stürmer és egyéb lapok írnak a kereszténység ellen, nem fejezik ki a hivatalos álláspontot , hogy sem Ludendorff, sem Rosenberg, sem a többiek nem hirdetik az arra illetékesek nézeteit. Sajnos, az események kezdettől fogva az ellenkezőjéről győztek meg bennünket. Ha nem Rosenberg a hivatalos, hát ki az? Mert az ő könyvein kívül nem olvastunk más hivatalos állásfoglalásról. Hol vannak, merre, kinél, örömmel látnánk őket, bár csak jelentkeztek volna. Ehelyett azt tapasztaltuk, hogy a nemzeti szocialista párt hatalmas nürnbergi reprezentatív épületébe, ott, ahol a pártnapokat tartják, Rosenberg Alfréd könyveit falazták be szimbólumként. A birodalom világnézetére Rosenberg vigyáz, a hivatalos lapon keresztül, amely hivatalos lap nemcsak a nemzeti szocializmus, hanem a kormánykörök szócsöve is, Rosenberg fejti ki álláspontját. S a legnagyobb birodalmi kitüntetést, a természettudósok mellett, mint a szellemet egyedül képviselő, nem a világhírű Max Plank kapta meg például, aki éppen most írt a Tudomány és vallás viszonyáról nagyszerű könyvet, ezt a díjat nem is híres jogász, festő vagy író kapta, hanem az az ember, aki a szerencsétlen Ludendorff után a legnagyobb ellensége a kereszténységnek, akinek elveit egyetlen józanul gondolkozó ember sem fogadhatja el. Ez a Rosenberg Alfréd követte el idáig a XX. század legnagyobb árulását a tudomány és az emberi szellem ellen, aki a gondolkozás szabadságának leple alatt olyant hirdet, ami az emberiséget primitív rabszolgaságba akarja taszítani. Rosenberg Alfréd könyvei olyanok, hogy azokat a németség legnagyobb része szeretné eltitkolni, mert szégyelli, hogy a híres német tudományosság tekintélyt szerzett cikkeivel ő képviseli most Leibnitz, Humboldt, Fichte, Goethe.