Nemzeti Ujság, 1938. május (20. évfolyam, 97-121. szám)

1938-05-14 / 108. szám

­ NEMZETI ÚJSÁG május 14. érkezése után a lemondott kabinet tagjai néhány perces tanácskozást folytattak még. Hat órakor Imrédy Béla lejött a mi­nisztertanácsról, autójába szállt és a kor­mányzóságra hajtatott. A kormányzó kihallgatáson fogadta Imrédy Bélát. Hat óra tíz perckor érkezett a Sándor­­palota elé K­eresztes-Fischer Ferenc, majd néhány percnyi időközben egymás után jött Slotz Jenő, gróf Teleki Pál, végül Sztranyavszky Sándor, Imrédy Béla új kormányának leendő miniszterei. Imrédy Béla kormányzói kihallgatása félóráig tartott. Hat óra 30 perckor szállt ki autójából a miniszterelnökség előtt Imrédy és a következőket mondotta a Nemzeti Újság munkatársának: — A kormá­nyalakításra a megbízást megkaptam. Imrédy Béla a kormányzói audiencia után fél héttől hét óráig tárgyalt az új kormány leendő tagjaival. Hét órakor a dezignált miniszterelnök autóba szállt és a kormányzóságra hajtatott, ahol Horthy Miklós kormányzó elő terjesztette az új kormánylistát. Imrédy és Keresztes-Fischer lemondtak eddigi állásukról Dr. Imrédy Béla a Magyar Nemzeti Bank elnöki tisztéről, vitéz dr. Keresztes- Fischer Ferenc a Pénzintézeti Központ elnöki tisztéről lemondott. Szombat este hét óra: rádiószózat Imrédy Béla miniszterelnök szom­baton este 7 órakor rádióbeszédet intéz a nemzethez. Kornis Gyula , az új ház­elnök Az új kormány kinevezésével a külön­böző személyi változásokhoz fűzött kom­binációk egy része természetesen tárgy­talanná vált, Sztranyavszky Sándor he­lyett a Ház elnöke­ — mint azt a Nemzeti Újság tegnap megírta —,­ Kornis Gyula, a­ Ház eddigi alelnöke lesz, a képviselő­ház alelnökei pedig vitéz Bobory György és Shvoy Kálmán. Kitüntetések A kormányzó a miniszterelnök előterjeszté­sére utal dr. Uray István m. kir. titkos taná­csosnak, a kabinetiroda főnökének kiváló odaadással és fáradhatatlan ügy­buzgalommal teljesített értékes szolgá­lata elismeréséül az I. osztályú Magyar Érdemrendet, bárcziházi dr. Bárczy István m. kir. titkos tanácsos, mt­ OTTHON Eladta lovait, kocsiját, az atyafiságt­ól felhajtott közel ezer forintot és elvitte feleségét Olaszországba. Az asszony min­denáron nászutat akart. Két hétig anda lógtak Velencében, de Reviczky Kálmán ráunt a halszagra, a tengerre, az olajos kosztra és igy mielőtt teljesen kifogytak volna a pénzből, hazautaztak. Pozsonyba mentek, a „Felvidék fővá­rosáénak legjobb szállodájában vettek ki kétszobás lakosztályt, de már a második hónapban bajok jelentkeztek. Eleinte hi­telre ment minden, aztán zálogba tették az ezüst készleteket, aranyórákat, a nász­ajándékul kapott fülbevalókat és ebből éltek, még mindig jól. Csak amikor már nem maradt mit eladni, vagy becsapni, akkor határozta el magát Reviczky Kál­mán, hogy leszállítja igényeit és hónapos szobát bérelt egy Vandrák nevű felső­sziléziai szabómesternél. Merész kanya­rokban gazdag életének mélypontján, ebbe a nyomorszagú lakásba kellett el­hozatni a fiát, a tíz éves Gyulát, akit a híres pozsonyi királyi katolikus főgimná­ziumba akart járatni. A kisfiú kicsit szorongva gondolt erre a találkozásra. Apjára nagyon homályo­san emlékezett, közel öt esztendeje nem látta, az arca szétfolyt előtte, csak azt tudta, hogy magas, elegáns férfi, akihez a vidéki ismerősök semmiben sem hasonlí­tanak. Büszke volt az apjára, de félt tőle és szívesen elhalasztotta volna az utazást, sokkal biztonságosabban érezte magát a lévai rokonok házában. — Biztosan nagyon szigorú lesz és ke­mény, mint a gárdisták általában — nyugtalankodott az utón és amikor meg­érkezett Pozsonyba, lassan és kelletlenül indult el a kapott címmel, megkeresni az apját. Kora délután lépett be a kopott, külvárosi ház kapuján és szívdobogva IRTA: KORODA MIKLÓS állt meg Vandrák szabó első emeleti­ la­kása előtt. Félénken kopogott, zsíros kö­­tényü, kövér asszony nyitott ajtót és csak a fejével intett, merre menjen. Szo­rongva nyomta le a hónapos szoba kilin­­csét és mintha eltévedt volna, nem mert beljebb menni. — Gyere csak, már várunk! — jött eléje egy magas, barna férfi és kézenfogva az ablak melletti rozoga díványhoz vezette. Leült az ócska albérleti pamlagra, a gye­reket a térdei közé vette, szemben a vi­lágossággal, zöldes szemével végig futott rajta, aztán megcsókolta: — No fiú, ugyancsak megnőttél, mióta nem láttalak. Egész legény vagy már! Emlékszel még valamit rám? Gyula a fejével intett, hogy nem emlék­szik, de kicsit már bátrabb volt, mert nagy fiúnak mondták. — Bizony régen volt, egészen csöpp kö­lyök voltál még Bécsben! — kicsit elhall­gatott, lehet, hogy eszébe jutott: miért nem kereste fel a gyereket annyi időn át? Hirtelen az eddig szótlanul, az ablak előtt álló fiatal szőke asszony felé nézett és Gyula fejét is arra fordította: — Illát anyád, hogy tetszik? — Tetszik ... — akarta mondani, a gye­rek, de csak suttogni tudott, annyira fur­csán érezte magát. Különben sem volt ideje tovább beszélni, mert a molett asz­­szonyka föléje hajolt és megcsókolta: — Én vagyok most már a te mamád! Gyula nem viszonozta a lelkendező öle­lést, nem hatotta meg túlságosan, hogy új anyát kapott, tíz éves életében már a harmadikat, a rokoni házak anyáskodó asszonyait nem is számítva. Körülnézett a siváran berendezett helyiségben, két megviselt faágy volt a főbútor, aztán a­ kanapé, amelyen most apja ült, egy roz­zant szekrény, bádogmosdó és nagy ha­lom kacat, női semmiségek, ezeken nem tudott kiigazodni. A hangja majdnem felelősségrevonás volt, amikor halkan megkérdezte: •— Hát apa itt lakik? — Szólíts fe­nek. Hiszen apád vagyok, nem idegen ember. Érted? Annyira más volt itt minden. A fényes életről szóló mesék hőst csináltak Re­viczky Kálmánból a fia előtt és nehéz volt így egyszerre átalakítani ezt a képet. Keményebbnek, férfiasabbnak, paran­ Csolóbbnak képzelte, a lakását ragyogó­nak, kereste az inasokat, a hosszú terme­ket, amelyeken annyiszor átvonult, ami­kor az apjáról álmodozott és most nem találta meg a hangot, nem tudta hogyan viselkedjék a kedélyeskedő úr előtt, ebben a szegényszagú albérleti szobában. Majd­nem szórakozottan felelgetett: — Igen apa. Hát itt lakói? — Csak addig, amig alkalmas lakást találunk — köszörülte a torkát Reviczky Kálmán és gyorsan másról kezdett be­szélni. — Megéheztél az utón" — Egy kicsit. — Várj, mindjárt hozatunk uzsonnát! — vidult fel, mert szíves volt, vendég­­szerető és szerette traktálni az embere­ket. A fia előtt pedig most különösen ki akart térni. — Drágám, szólj csak ki Vandrákné­­nak, hogy főzzön egy kis kávét és ho­zasson hozzá jó, ropogós császárzsem­lyét — mosolygott a feleségére és hunyo­rogva nézett vissza Gyulára. Amikor az asszony kiment a szobából, Kálmán ára­dozva fordult a fiához: — Ez esre áldott nő, megérdemli, hogy szeresd őt! Igazi, drága gyöngy. — Kí­vülről lárma hallatszott be, ajtók csa­pódtak és néhány perc múlva felhe­­vülve, dühösen szaladt be az új mama: — Na, ez a Vandrákné! — Mi történt, Annuska? — ugrott fel kétségbeesetten a férj. Aztán szemével intett a gyerek felé. A „drágagyöngy“ kicsit halkabban folytatta, de Gyula azért mindent megértett: — Nem akar kávét csinálni, ha nem kap pénzt. Azt mondja, már eléggel tar­tozunk ... — Hallatlan! Mit képzelnek ezek? ... — dühöngött Reviczky Kálmán. — Egy rongy kávét nem mer főzni nekem? Ne­kem! Disznóság! — aztán egészen közel hajolt a feleségéhez. — Csak nem lehet mindjárt első nap éhezni hagyni! —sut­togta izgatottan. — Fiatal gyomor, várhat vacsoráig!—­ vont vállat az asszony. — De vacsorára is kellene egy kis bor, meg mi és nincs pénz így is — úgy is szerezni kellene ... — Gyulának ezentúl úgy sincs szük­sége az ágyneműjére — ragyogott fel az új mama arca. Most Reviczky Kálmán rántotta fel a vállát: — Hát nem bánom, küldd el! A „drágagyöngy“ saját kis kövér ke­zeivel előhúzta a gyerek csomagját, ame­lyet a sarokba tettek. Kibontotta, szak­értő mozdulattal turkált benne, aztán odaszólt Gyulának: — Menj le fiam a sarokra és küldj fel egy hordárt! A kisfiú behúzott nyakkal rohant le­ a­ lépcsőn. Mire visszajött a pirossapkás emberrel, már külön csomagolták a paplanját, amelyet lévai nagynénjétől kapott és odaadták a vidám embernek. Pár perc múlva újra beállított a hordár és cédulába göngyölt pénzt nyomott a szőke mama kezébe. Erre Vandrákné is megenyhült és rövidesen elkészült a kávé. Felvágottal hozattak, sajtot, ke­nyeret és bort. Nagy lakmározást csap­­tak.­Annuska akkorákat nevetett, hogy mindene beleremegett. Kálmán vicceket mesélt és mind a ketten biztatták a gye­reket, hogy ne legyen olyan szótlan. Ez volt Reviczky Gyula első estéje — otthon. niszterelnökségi államtitkárnak kiváló oda­adással és fáradhatatlan ügybuzgalommal tel­jesített értékes szolgálata elismeréséül az I. osztályú Magyar Érdemrendet, nagyszigethi dr. Szily Kálmán m. kir. titkos tanácsos, ál­lamtitkár, műegyetemi nyilv. r. tanárnak ki­váló odaadással teljesített értékes szolgálata elismeréséül az I. osztályú Magyar Érdem­rendet, hódpataki dr. Pataky Tibor államtit­kári címmel és jelleggel felruházott minisz­terelnökségi miniszteri osztályfőnöknek ki­váló odaadással teljesített szolgálata elisme­réséül a Magyar Érdemrend középkeresztjé­hez a csillagot adományozta s megengedte, dr Barsy Aladár miniszteri osztályfőnöki címmel és jelleggel felruházott miniszterel­nökségi miniszteri tanácsosnak kiváló oda­adással teljesített szolgálatáért újólagos elis­merését tudtul adják. A kormányzó dr. lánczi és rákóczi Rákóczy Imre miniszteri tanácsosnak, a miniszterel­nökségi sajtóosztály vezetőjének a Magyar Érdemrend középkeresztjét adományozta, to­vábbá megengedte, hogy dr. Bencs Zoltán mi­niszteri tanácsosi címmel és jelleggel felru­házott miniszterelnökségi miniszteri osztály­­tanácsosnak elismerése tudtul adassék, Incte Péter miniszterelnökségi min. titkárnak, iklódi szentiványi és gálfalvi dr. Szent-Iványi Do­mokosnak, a miniszterelnökséghez szolgálat­­tételre beosztott I. osztályú követség­ titkár­nak és végül Pajos József m. kir. kormány­tanácsosnak, a miniszterelnökség segédhiva­tala főigazgatójának a Magyar Érdemrend tiszti kereszt­jét adományozta. A kormányzó a miniszterelnök előterjeszté­sére az országgyűlési képviselők választásá­ról szóló törvényjavaslat előkészítése és szer­kesztése körül teljesített értékes munkásságuk elismeréséül dr. Horváth Béla miniszteri osztályfőnöki címmel és jelleggel felruházott belügyminisztériumi miniszteri tanácsosnak a Magyar Érdemrend középkeresztjét, dr. Ha­lász Károly belügyminisztériumi miniszteri osztálytanácsosnak a Magyar Érdemrend tiszti keresztjét és dr. Argalász Bajos belügymi­nisztériumi miniszteri segédtitkárnak a Ma­gyar Érdemrend lovagkeresztjét adomá­nyozta. A kormányzó a miniszterelnök előterjeszté­sére Velics Lajos vallás- és közoktatásügyi minisztériumi miniszteri osztályfőnöknek buz­gó és értékes szolgálata elismeréséül a Ma­gyar Érdemrend középkeresztjét adomá­nyozta. A kormányzó a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére megengedte, hogy dr. Palkovics Pál miniszteri segédtitkárnak és dr. Hives Henrik tanügyi fogalmazónak buzgó és érdemes szolgálatukért elismerése tudtul adassék. A kormányzó a belügyminiszter előterjesz­tésére megengedte, hogy dr. Havas Ferenc belügyminisztériumi számvevőségi I. osztályú főtanácsosnak nyugalombavonulása alkalmá­ból buzgó és eredményes szolgálatáért elisme­rését tudtul adják. Jelleg- és címadomá­nyozás A kormányzó a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére dr. Boreczky Ele­mér, nagyiványi dr. Fekete Géza, Laszkáry Miklós, dr. Molnár Andor, dr. Kulcsár István és vitéz dr. Terbócz Miklós miniszteri taná­csosi címmel felruházott miniszteri osz­tálytanácsosoknak a miniszteri tanácsosi jel­leget, Ivándy Kálmán miniszteri osztálytaná­csosnak a miniszteri tanácsosi címet és dr. Balogh László miniszteri titkárnak a minisz­teri osztálytanácsosi címet adományozta. A kormányzó a miniszterelnök előterjeszté­sére Haeffler István szerződéses miniszterel­nökségi sajtóelőadónak a miniszteri titkári címet adományozta. Vasárnap lép életbe a helyes közle­kedés húsz törvénye Már csak egy na­p választ el május 15-től, amikor Budapest területén életbe lép a® utcai rendőri bírságolás. Éliássy Sándor főkapi­tány húsz „főtörvényt“ vezetett ki a Közle­kedési Kódexből és ezeket ajánlja nyomaté­kosan a gyalogosok és a gépjárművezetők figyelmébe: 1. A járda a gyalogosoké, de nem csoporto­­sulás­, játék és olvasás, hanem kizárólag já­rás-kelés céljaira. 2. Az úttest a járómű­veké. A gyalogosok az úttesten csak szükség esetén, nagy figyelem­mel és körültekintéssel, mennél gyorsabban haladjanak át. Aki gondatlanságból vagy szándékosan az úttesten fölöslegesen tartóz­kodik, az a közlekedés rendjének ellensége, mert szabálytalan magatartásával — legyen annak eredője akár hanyagság, akár szóra­kozottság vagy éppen szándékosság — akadá­lyozza a járóművek haladását és balesetek előidézője is lehet. Tehát ácsorgás, társalgás, olvasás az úttesten veszélyes és tilos. 3. Balra tarts és jobbra előzz. Ez a parancs az úttesten járóművezetőknek, a járdán a gyalogosoknak szól. 4. Figyelj a közlekedési rendőr kar- és fény­jelzéseire, azokhoz pontosan alkalmazkodó. A közlekedési lámpa piros színe átkelési tilal­mat, zöld színe szabad útvonalat jelent: a sárga szín arra figyelmeztet, hogy a közleke­dési négyszöget mindenkinek el kell hagynia, mert irányváltozás következik, esetleg külön­leges járómű (rendőrség, mentők, tűzoltók) szeli át az úttestet. 5. Mielőtt a járdáról az úttestre lépsz, ne csak előre nézz, hanem jobbra-balra is tekints. 6. Utcasarkon, vagy színes kővel, fémszö­gekkel megjelölt átkelőhelyeken, avagy olyan helyen haladj a túlsó oldalra, ahol rendőr tel­jesít szolgálatot. 7. Mindig a legrövidebb úton — járdasze­gélyre merőleges vonalban — kelj át az út­testen; átkelés közben nézz balra-jobbra. 8. Ne ugrálj össze-vissza a váratlanul fel­bukkanó járómű előtt. Adj módot a járómű­vezetőknek, hogy kikerüljenek. 9. Száguldó járómű előtt ne rohanj át az úttesten. A halál kiszámí­thatatlan és szélsebe­­sen jár. 10. Veszteglő járómű előtt, vagy mögött át­surranni veszélyes, mert a mögötte haladó járómű elgázolhat. 11. Úttestre guruló kalap, labda, vagy más tárgy után ne rohanj fejveszetten. Csekélyebb értékkel szemben igen sokat kockáztatsz. 12. Járda, vagy járdasziget szélén ne haladj, ne álldogálj. A melletted elsuhanó járómű el­len ahat. 13. Nagyobb térfogatú tárgyakkal, csoma­gokkal a gyalogjárdán haladni tilos. 14. A járdák tisztántartására ügyelni mind­nyájunk kötelessége. Használd a szemétgyűjtő kosarakat és szenny­vízlevezető csatornákat. 15. Utcai csoportosulást, tüntetést messze kerüld el. A kíváncsiság néha fejbetöréssel. Állványok „ selyememyon 1-íww (3/chdffer Béláné liléinél** i § néha óra, pénztárca eltűnéssel végződik. 16. Haladásban levő járóműről fel- és le­­ugrálni, lépcsőn, ütközőkön utazni nemcsak tilos, hanem veszélyes is. 17. Villamosra, autóbuszra, trolleybuszra fel­szálláskor adj helyet a leszállóknak. Mielőtt leszállanál, nézz körül, nem jön-e feléd járómű. 18. Villamos, autóbusz, trolleybusz petrop­­ján kapaszkodjál. Váratlan fékezés, vagy ka­­nyarodás kilódulhat a kocsiból. 19. A mások iránti figyelem és hatósági személyek tisztelete az utcán is kötelező. Az udvariasság pénzbe nem kerül, a goromba­ság igen. 20. Mindenkit érhet baleset, elsősorban a szeles gyermekeket. Vigyázzunk reájuk! Magyar tanárnőt hívott meg előadóul egy amerikai főiskola A Zenta­ utcai panzió kis szobájában kopog­ az írógép. Dr. Hajós Erzsébet művészettörténész tanárnő mosolyogva nyit ajtót. — Valóban így van, amint tudják... — mondja. — Az Egyesült Államokban levő „Georgian Court College“, vagyis a Szent György Collegium hívott meg elő­adónak két évre... De ebben még nincs semmi különös és nem érdemesít arra, hogy nyilatkozzam. Felvilágosítjuk, hogy ez a meghívás az egész magyar tudományos életre is megtisztelő. — A diploma megszerzése után a híres bécsi „Albertina“-nak voltam a gyakor­noka — mondja —, majd a bécsi Colle­gium Hungaricum ösztöndíjasa... Ké­sőbb újságíróskodtam is, olyanképpen, hogy művészeti tárgyú cikkeket írtam német lapokba, így egyidőben budapesti tudósítója voltam a berlini „Weltkunst“ című képzőművészeti folyóiratnak s mű­vészeti tárgyú előadást tartottam a bécsi rádióban is. — A Szent György Collegium meg­hívása — folytatja — természetesen örömmel tölt el, már csak azért is, mert először leszek távol a kontinenstől s megismerek egy tőlünk merőben idegen felfogású világot. Amerikáról azt hiszik nálunk, hogy ott csak az üzlet diktál s a szép kultuszát elhanyagolják. Újabban azonban bizonyos jelenségek arra mutat­nak, hogy fejlődőben van az amerikai művészi ízlés is... Ez a kollégium, ahová megyek, egy fakultásos egyetem, vagyis főiskolai jellegű intézmény. A New­ Jersey államban Lakew­oodban van és a „Sisters of Mercy“ nővérek vezetik. Út­levelem megvan s a hajójegyem is, s még a nyáron elutazom Amerikába, mert a főiskolán szeptemberben kezdődik a tanév... Igyekszem majd a bizalomnak megfelelni. .

Next