Nemzeti Ujság, 1938. május (20. évfolyam, 97-121. szám)
1938-05-14 / 108. szám
NEMZETI ÚJSÁG május 14. érkezése után a lemondott kabinet tagjai néhány perces tanácskozást folytattak még. Hat órakor Imrédy Béla lejött a minisztertanácsról, autójába szállt és a kormányzóságra hajtatott. A kormányzó kihallgatáson fogadta Imrédy Bélát. Hat óra tíz perckor érkezett a Sándorpalota elé Keresztes-Fischer Ferenc, majd néhány percnyi időközben egymás után jött Slotz Jenő, gróf Teleki Pál, végül Sztranyavszky Sándor, Imrédy Béla új kormányának leendő miniszterei. Imrédy Béla kormányzói kihallgatása félóráig tartott. Hat óra 30 perckor szállt ki autójából a miniszterelnökség előtt Imrédy és a következőket mondotta a Nemzeti Újság munkatársának: — A kormányalakításra a megbízást megkaptam. Imrédy Béla a kormányzói audiencia után fél héttől hét óráig tárgyalt az új kormány leendő tagjaival. Hét órakor a dezignált miniszterelnök autóba szállt és a kormányzóságra hajtatott, ahol Horthy Miklós kormányzó elő terjesztette az új kormánylistát. Imrédy és Keresztes-Fischer lemondtak eddigi állásukról Dr. Imrédy Béla a Magyar Nemzeti Bank elnöki tisztéről, vitéz dr. Keresztes- Fischer Ferenc a Pénzintézeti Központ elnöki tisztéről lemondott. Szombat este hét óra: rádiószózat Imrédy Béla miniszterelnök szombaton este 7 órakor rádióbeszédet intéz a nemzethez. Kornis Gyula , az új házelnök Az új kormány kinevezésével a különböző személyi változásokhoz fűzött kombinációk egy része természetesen tárgytalanná vált, Sztranyavszky Sándor helyett a Ház elnöke — mint azt a Nemzeti Újság tegnap megírta —, Kornis Gyula, a Ház eddigi alelnöke lesz, a képviselőház alelnökei pedig vitéz Bobory György és Shvoy Kálmán. Kitüntetések A kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére utal dr. Uray István m. kir. titkos tanácsosnak, a kabinetiroda főnökének kiváló odaadással és fáradhatatlan ügybuzgalommal teljesített értékes szolgálata elismeréséül az I. osztályú Magyar Érdemrendet, bárcziházi dr. Bárczy István m. kir. titkos tanácsos, mt OTTHON Eladta lovait, kocsiját, az atyafiságtól felhajtott közel ezer forintot és elvitte feleségét Olaszországba. Az asszony mindenáron nászutat akart. Két hétig anda lógtak Velencében, de Reviczky Kálmán ráunt a halszagra, a tengerre, az olajos kosztra és igy mielőtt teljesen kifogytak volna a pénzből, hazautaztak. Pozsonyba mentek, a „Felvidék fővárosáénak legjobb szállodájában vettek ki kétszobás lakosztályt, de már a második hónapban bajok jelentkeztek. Eleinte hitelre ment minden, aztán zálogba tették az ezüst készleteket, aranyórákat, a nászajándékul kapott fülbevalókat és ebből éltek, még mindig jól. Csak amikor már nem maradt mit eladni, vagy becsapni, akkor határozta el magát Reviczky Kálmán, hogy leszállítja igényeit és hónapos szobát bérelt egy Vandrák nevű felsősziléziai szabómesternél. Merész kanyarokban gazdag életének mélypontján, ebbe a nyomorszagú lakásba kellett elhozatni a fiát, a tíz éves Gyulát, akit a híres pozsonyi királyi katolikus főgimnáziumba akart járatni. A kisfiú kicsit szorongva gondolt erre a találkozásra. Apjára nagyon homályosan emlékezett, közel öt esztendeje nem látta, az arca szétfolyt előtte, csak azt tudta, hogy magas, elegáns férfi, akihez a vidéki ismerősök semmiben sem hasonlítanak. Büszke volt az apjára, de félt tőle és szívesen elhalasztotta volna az utazást, sokkal biztonságosabban érezte magát a lévai rokonok házában. — Biztosan nagyon szigorú lesz és kemény, mint a gárdisták általában — nyugtalankodott az utón és amikor megérkezett Pozsonyba, lassan és kelletlenül indult el a kapott címmel, megkeresni az apját. Kora délután lépett be a kopott, külvárosi ház kapuján és szívdobogva IRTA: KORODA MIKLÓS állt meg Vandrák szabó első emeleti lakása előtt. Félénken kopogott, zsíros kötényü, kövér asszony nyitott ajtót és csak a fejével intett, merre menjen. Szorongva nyomta le a hónapos szoba kilincsét és mintha eltévedt volna, nem mert beljebb menni. — Gyere csak, már várunk! — jött eléje egy magas, barna férfi és kézenfogva az ablak melletti rozoga díványhoz vezette. Leült az ócska albérleti pamlagra, a gyereket a térdei közé vette, szemben a világossággal, zöldes szemével végig futott rajta, aztán megcsókolta: — No fiú, ugyancsak megnőttél, mióta nem láttalak. Egész legény vagy már! Emlékszel még valamit rám? Gyula a fejével intett, hogy nem emlékszik, de kicsit már bátrabb volt, mert nagy fiúnak mondták. — Bizony régen volt, egészen csöpp kölyök voltál még Bécsben! — kicsit elhallgatott, lehet, hogy eszébe jutott: miért nem kereste fel a gyereket annyi időn át? Hirtelen az eddig szótlanul, az ablak előtt álló fiatal szőke asszony felé nézett és Gyula fejét is arra fordította: — Illát anyád, hogy tetszik? — Tetszik ... — akarta mondani, a gyerek, de csak suttogni tudott, annyira furcsán érezte magát. Különben sem volt ideje tovább beszélni, mert a molett aszszonyka föléje hajolt és megcsókolta: — Én vagyok most már a te mamád! Gyula nem viszonozta a lelkendező ölelést, nem hatotta meg túlságosan, hogy új anyát kapott, tíz éves életében már a harmadikat, a rokoni házak anyáskodó asszonyait nem is számítva. Körülnézett a siváran berendezett helyiségben, két megviselt faágy volt a főbútor, aztán a kanapé, amelyen most apja ült, egy rozzant szekrény, bádogmosdó és nagy halom kacat, női semmiségek, ezeken nem tudott kiigazodni. A hangja majdnem felelősségrevonás volt, amikor halkan megkérdezte: •— Hát apa itt lakik? — Szólíts fenek. Hiszen apád vagyok, nem idegen ember. Érted? Annyira más volt itt minden. A fényes életről szóló mesék hőst csináltak Reviczky Kálmánból a fia előtt és nehéz volt így egyszerre átalakítani ezt a képet. Keményebbnek, férfiasabbnak, paran Csolóbbnak képzelte, a lakását ragyogónak, kereste az inasokat, a hosszú termeket, amelyeken annyiszor átvonult, amikor az apjáról álmodozott és most nem találta meg a hangot, nem tudta hogyan viselkedjék a kedélyeskedő úr előtt, ebben a szegényszagú albérleti szobában. Majdnem szórakozottan felelgetett: — Igen apa. Hát itt lakói? — Csak addig, amig alkalmas lakást találunk — köszörülte a torkát Reviczky Kálmán és gyorsan másról kezdett beszélni. — Megéheztél az utón" — Egy kicsit. — Várj, mindjárt hozatunk uzsonnát! — vidult fel, mert szíves volt, vendégszerető és szerette traktálni az embereket. A fia előtt pedig most különösen ki akart térni. — Drágám, szólj csak ki Vandráknénak, hogy főzzön egy kis kávét és hozasson hozzá jó, ropogós császárzsemlyét — mosolygott a feleségére és hunyorogva nézett vissza Gyulára. Amikor az asszony kiment a szobából, Kálmán áradozva fordult a fiához: — Ez esre áldott nő, megérdemli, hogy szeresd őt! Igazi, drága gyöngy. — Kívülről lárma hallatszott be, ajtók csapódtak és néhány perc múlva felhevülve, dühösen szaladt be az új mama: — Na, ez a Vandrákné! — Mi történt, Annuska? — ugrott fel kétségbeesetten a férj. Aztán szemével intett a gyerek felé. A „drágagyöngy“ kicsit halkabban folytatta, de Gyula azért mindent megértett: — Nem akar kávét csinálni, ha nem kap pénzt. Azt mondja, már eléggel tartozunk ... — Hallatlan! Mit képzelnek ezek? ... — dühöngött Reviczky Kálmán. — Egy rongy kávét nem mer főzni nekem? Nekem! Disznóság! — aztán egészen közel hajolt a feleségéhez. — Csak nem lehet mindjárt első nap éhezni hagyni! —suttogta izgatottan. — Fiatal gyomor, várhat vacsoráig!— vont vállat az asszony. — De vacsorára is kellene egy kis bor, meg mi és nincs pénz így is — úgy is szerezni kellene ... — Gyulának ezentúl úgy sincs szüksége az ágyneműjére — ragyogott fel az új mama arca. Most Reviczky Kálmán rántotta fel a vállát: — Hát nem bánom, küldd el! A „drágagyöngy“ saját kis kövér kezeivel előhúzta a gyerek csomagját, amelyet a sarokba tettek. Kibontotta, szakértő mozdulattal turkált benne, aztán odaszólt Gyulának: — Menj le fiam a sarokra és küldj fel egy hordárt! A kisfiú behúzott nyakkal rohant le a lépcsőn. Mire visszajött a pirossapkás emberrel, már külön csomagolták a paplanját, amelyet lévai nagynénjétől kapott és odaadták a vidám embernek. Pár perc múlva újra beállított a hordár és cédulába göngyölt pénzt nyomott a szőke mama kezébe. Erre Vandrákné is megenyhült és rövidesen elkészült a kávé. Felvágottal hozattak, sajtot, kenyeret és bort. Nagy lakmározást csaptak.Annuska akkorákat nevetett, hogy mindene beleremegett. Kálmán vicceket mesélt és mind a ketten biztatták a gyereket, hogy ne legyen olyan szótlan. Ez volt Reviczky Gyula első estéje — otthon. niszterelnökségi államtitkárnak kiváló odaadással és fáradhatatlan ügybuzgalommal teljesített értékes szolgálata elismeréséül az I. osztályú Magyar Érdemrendet, nagyszigethi dr. Szily Kálmán m. kir. titkos tanácsos, államtitkár, műegyetemi nyilv. r. tanárnak kiváló odaadással teljesített értékes szolgálata elismeréséül az I. osztályú Magyar Érdemrendet, hódpataki dr. Pataky Tibor államtitkári címmel és jelleggel felruházott miniszterelnökségi miniszteri osztályfőnöknek kiváló odaadással teljesített szolgálata elismeréséül a Magyar Érdemrend középkeresztjéhez a csillagot adományozta s megengedte, dr Barsy Aladár miniszteri osztályfőnöki címmel és jelleggel felruházott miniszterelnökségi miniszteri tanácsosnak kiváló odaadással teljesített szolgálatáért újólagos elismerését tudtul adják. A kormányzó dr. lánczi és rákóczi Rákóczy Imre miniszteri tanácsosnak, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetőjének a Magyar Érdemrend középkeresztjét adományozta, továbbá megengedte, hogy dr. Bencs Zoltán miniszteri tanácsosi címmel és jelleggel felruházott miniszterelnökségi miniszteri osztálytanácsosnak elismerése tudtul adassék, Incte Péter miniszterelnökségi min. titkárnak, iklódi szentiványi és gálfalvi dr. Szent-Iványi Domokosnak, a miniszterelnökséghez szolgálattételre beosztott I. osztályú követség titkárnak és végül Pajos József m. kir. kormánytanácsosnak, a miniszterelnökség segédhivatala főigazgatójának a Magyar Érdemrend tiszti keresztjét adományozta. A kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat előkészítése és szerkesztése körül teljesített értékes munkásságuk elismeréséül dr. Horváth Béla miniszteri osztályfőnöki címmel és jelleggel felruházott belügyminisztériumi miniszteri tanácsosnak a Magyar Érdemrend középkeresztjét, dr. Halász Károly belügyminisztériumi miniszteri osztálytanácsosnak a Magyar Érdemrend tiszti keresztjét és dr. Argalász Bajos belügyminisztériumi miniszteri segédtitkárnak a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét adományozta. A kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére Velics Lajos vallás- és közoktatásügyi minisztériumi miniszteri osztályfőnöknek buzgó és értékes szolgálata elismeréséül a Magyar Érdemrend középkeresztjét adományozta. A kormányzó a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére megengedte, hogy dr. Palkovics Pál miniszteri segédtitkárnak és dr. Hives Henrik tanügyi fogalmazónak buzgó és érdemes szolgálatukért elismerése tudtul adassék. A kormányzó a belügyminiszter előterjesztésére megengedte, hogy dr. Havas Ferenc belügyminisztériumi számvevőségi I. osztályú főtanácsosnak nyugalombavonulása alkalmából buzgó és eredményes szolgálatáért elismerését tudtul adják. Jelleg- és címadományozás A kormányzó a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére dr. Boreczky Elemér, nagyiványi dr. Fekete Géza, Laszkáry Miklós, dr. Molnár Andor, dr. Kulcsár István és vitéz dr. Terbócz Miklós miniszteri tanácsosi címmel felruházott miniszteri osztálytanácsosoknak a miniszteri tanácsosi jelleget, Ivándy Kálmán miniszteri osztálytanácsosnak a miniszteri tanácsosi címet és dr. Balogh László miniszteri titkárnak a miniszteri osztálytanácsosi címet adományozta. A kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére Haeffler István szerződéses miniszterelnökségi sajtóelőadónak a miniszteri titkári címet adományozta. Vasárnap lép életbe a helyes közlekedés húsz törvénye Már csak egy nap választ el május 15-től, amikor Budapest területén életbe lép a® utcai rendőri bírságolás. Éliássy Sándor főkapitány húsz „főtörvényt“ vezetett ki a Közlekedési Kódexből és ezeket ajánlja nyomatékosan a gyalogosok és a gépjárművezetők figyelmébe: 1. A járda a gyalogosoké, de nem csoportosulás, játék és olvasás, hanem kizárólag járás-kelés céljaira. 2. Az úttest a járóműveké. A gyalogosok az úttesten csak szükség esetén, nagy figyelemmel és körültekintéssel, mennél gyorsabban haladjanak át. Aki gondatlanságból vagy szándékosan az úttesten fölöslegesen tartózkodik, az a közlekedés rendjének ellensége, mert szabálytalan magatartásával — legyen annak eredője akár hanyagság, akár szórakozottság vagy éppen szándékosság — akadályozza a járóművek haladását és balesetek előidézője is lehet. Tehát ácsorgás, társalgás, olvasás az úttesten veszélyes és tilos. 3. Balra tarts és jobbra előzz. Ez a parancs az úttesten járóművezetőknek, a járdán a gyalogosoknak szól. 4. Figyelj a közlekedési rendőr kar- és fényjelzéseire, azokhoz pontosan alkalmazkodó. A közlekedési lámpa piros színe átkelési tilalmat, zöld színe szabad útvonalat jelent: a sárga szín arra figyelmeztet, hogy a közlekedési négyszöget mindenkinek el kell hagynia, mert irányváltozás következik, esetleg különleges járómű (rendőrség, mentők, tűzoltók) szeli át az úttestet. 5. Mielőtt a járdáról az úttestre lépsz, ne csak előre nézz, hanem jobbra-balra is tekints. 6. Utcasarkon, vagy színes kővel, fémszögekkel megjelölt átkelőhelyeken, avagy olyan helyen haladj a túlsó oldalra, ahol rendőr teljesít szolgálatot. 7. Mindig a legrövidebb úton — járdaszegélyre merőleges vonalban — kelj át az úttesten; átkelés közben nézz balra-jobbra. 8. Ne ugrálj össze-vissza a váratlanul felbukkanó járómű előtt. Adj módot a járóművezetőknek, hogy kikerüljenek. 9. Száguldó járómű előtt ne rohanj át az úttesten. A halál kiszámíthatatlan és szélsebesen jár. 10. Veszteglő járómű előtt, vagy mögött átsurranni veszélyes, mert a mögötte haladó járómű elgázolhat. 11. Úttestre guruló kalap, labda, vagy más tárgy után ne rohanj fejveszetten. Csekélyebb értékkel szemben igen sokat kockáztatsz. 12. Járda, vagy járdasziget szélén ne haladj, ne álldogálj. A melletted elsuhanó járómű ellen ahat. 13. Nagyobb térfogatú tárgyakkal, csomagokkal a gyalogjárdán haladni tilos. 14. A járdák tisztántartására ügyelni mindnyájunk kötelessége. Használd a szemétgyűjtő kosarakat és szennyvízlevezető csatornákat. 15. Utcai csoportosulást, tüntetést messze kerüld el. A kíváncsiság néha fejbetöréssel. Állványok „ selyememyon 1-íww (3/chdffer Béláné liléinél** i § néha óra, pénztárca eltűnéssel végződik. 16. Haladásban levő járóműről fel- és leugrálni, lépcsőn, ütközőkön utazni nemcsak tilos, hanem veszélyes is. 17. Villamosra, autóbuszra, trolleybuszra felszálláskor adj helyet a leszállóknak. Mielőtt leszállanál, nézz körül, nem jön-e feléd járómű. 18. Villamos, autóbusz, trolleybusz petropján kapaszkodjál. Váratlan fékezés, vagy kanyarodás kilódulhat a kocsiból. 19. A mások iránti figyelem és hatósági személyek tisztelete az utcán is kötelező. Az udvariasság pénzbe nem kerül, a gorombaság igen. 20. Mindenkit érhet baleset, elsősorban a szeles gyermekeket. Vigyázzunk reájuk! Magyar tanárnőt hívott meg előadóul egy amerikai főiskola A Zenta utcai panzió kis szobájában kopog az írógép. Dr. Hajós Erzsébet művészettörténész tanárnő mosolyogva nyit ajtót. — Valóban így van, amint tudják... — mondja. — Az Egyesült Államokban levő „Georgian Court College“, vagyis a Szent György Collegium hívott meg előadónak két évre... De ebben még nincs semmi különös és nem érdemesít arra, hogy nyilatkozzam. Felvilágosítjuk, hogy ez a meghívás az egész magyar tudományos életre is megtisztelő. — A diploma megszerzése után a híres bécsi „Albertina“-nak voltam a gyakornoka — mondja —, majd a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasa... Később újságíróskodtam is, olyanképpen, hogy művészeti tárgyú cikkeket írtam német lapokba, így egyidőben budapesti tudósítója voltam a berlini „Weltkunst“ című képzőművészeti folyóiratnak s művészeti tárgyú előadást tartottam a bécsi rádióban is. — A Szent György Collegium meghívása — folytatja — természetesen örömmel tölt el, már csak azért is, mert először leszek távol a kontinenstől s megismerek egy tőlünk merőben idegen felfogású világot. Amerikáról azt hiszik nálunk, hogy ott csak az üzlet diktál s a szép kultuszát elhanyagolják. Újabban azonban bizonyos jelenségek arra mutatnak, hogy fejlődőben van az amerikai művészi ízlés is... Ez a kollégium, ahová megyek, egy fakultásos egyetem, vagyis főiskolai jellegű intézmény. A New Jersey államban Lakewoodban van és a „Sisters of Mercy“ nővérek vezetik. Útlevelem megvan s a hajójegyem is, s még a nyáron elutazom Amerikába, mert a főiskolán szeptemberben kezdődik a tanév... Igyekszem majd a bizalomnak megfelelni. .