Nemzeti Ujság, 1938. augusztus (20. évfolyam, 172-195. szám)

1938-08-02 / 172. szám

A NEMZETI ÚJSÁG augusztus 2. -nk ugyan, hogy Csehország legyen, de nem fontos nekik, hogy abban a cseh államnép kizárólagos uralma érvénye­süljön. A csehek ezzel a szorongással és ezzel a gyanakvással várják Lord Runcimant, akinek így valóban „töré­keny sarkán“ kell áteveznie egy olyan kérdés tengerét, amely előreláthatóan még sokáig fog viharzani s a hullámait elindító és szabályozó erők még mindig ismeretlenek. l. d. Községi kisegítőket alkalmaznak a szociális viszonyok megfigyelésére A hivatalos lap július 22-iki számában je­lent meg a községi kisegítők alkalmazásáról szóló belügyminiszteri rendelet. Mintegy álta­lános megokolásul és tájékoztatásul a belügy­miniszter most a vármegyék alispánjaihoz a következő leiratot intézte: — Az ínségenyhítő tevékenység során, de a beérkezett jelentésekből és segély iránti kérvényekből is megállapítottam, hogy a támogatásra szoruló ínségesek száma lényegesen nagyobb annál, mint amennyi a jelenlegi gazdasági viszonyok között indokolt volna. E jelenségnek okát abban látom, hogy a közigazgatás szervei a közigazgatás szociális feladatait nem mindig látják el kielégítően. Kétségtelen ugyanis, hogy a munkanélküliek számára lényeges kihatással vannak azok a ren­delkezések, amelyek a munkaviszony egyes kérdéseire, így különösen a munkaidőre, továbbá a legkisebb munka­bérre vonatkoznak, de hogy ezek a ren­delkezések a szociális vonatkozásban jó­tékony hatásukat tényleg éreztessék is, ahhoz szükséges, hogy azokat az életvi­szonyok alakulásainak megfelelően ál­landóan alkalmazzák. A közigazgatás szerveit feladatuk sokoldalúsága és a közigazgatás egyéb teendőivel való túl­­halmozottságuk teljesen leköti és ennek tulajdonítható, hogy a közigazgatás szo­ciális feladatainak ellátása részben hiá­nyos, részben pedig nem kielégítő. A közigazgatás szociális feladatainak és minden tekintetben megfelelő ellátásának bizto­­tására úgy intézkedem, hogy a községeket és a körjegyzőségeket, ameny­­nyiben azok a költségek megtérítéséhez szükséges anyagi fedezettel nem rendeli­k . találkoztak. Elmentek a Múzeumba, ked­vetlenül és remény nélkül, már nem a legenda vezette őket, csak a kötelesség és a fonnyadt kegyelet. A tisztviselő fölismerte őket. — A Napoleon-fejes gyűrűt Megvan kérem, tessék velem jönni. Boldogan kalauzolta őket termeken és újra termeken át. Ők tétován követték, néha megálltak egy-egy üvegasztal előtt, nézegették a kiállított tárgyakat, legszí­vesebben visszafordultak volna. De szé­­gyelték magukat egymás előtt. Végre egy utolsó teremben, fiókokba rendezett dobozok közt, megállapodtak. A tisztviselő kiemelte az egyik dobozt, fölnyitotta és kivett belőle valamit. Dia­dalmasan nyújtotta feléjük a kezét. A tenyerén ott ragyogott a gyűrű. Kopott arany foglalatában nagy, alig csiszolt gyémánt, benne pár vonás, ahogy föl­emelték, forgatták, egy pillanatra egy fej vált láthatóvá, egy akármilyen fej, Napol­eon-csákóban. — És mit ér ezt — kérdezte az egyik, hogy zavarát leplezze. S­gy beszéltek, mint akiket már nem is érdekel a dolog, mint a régiségkereskedők, mint a kicsit unott, kedvtelésükbe fáradt műgyűjtők. — Hát kérem. — magyarázott lelkesen a tisztviselő­k históriai értéke, hogy úgy mondjam, nem sok, de elég ritka dolog, ez az érdekessége, ez a gyémántba kar­colt fej, ez nem mindennapi kérem. Bólogattak. Igen, ez nem mindennapi. S ebben a pillanatban fájdalmasan érez­ték, hogy mégis, mennyire mindennapi, milyen elviselhetetlenül közönséges, egy ócska gyűrű, egy halott legenda, egy dí­szétől, nimbuszától megfosztott ősapa... A gyűrűt óvatosan visszahelyezték a bársonyra a dobozba. Aztán köszöntek és sietve távoztak. A kapuban egy pilla­natra megálltak, itt­ még homály volt és hűvös, a levegőben a múzeumok finom dohos illata úszott, úgy érezték, sírbolt ajtajában állnak s mögöttük a hajdani fényes koszorúk rozsdás drótjain, repe­dezett, lefittyedt babérlevelein undok pókok másznak. Aztán kiléptek a napfényre, szótlanul és szomorúan, kedvetlenül és fáradtan. Még egyszer rágondoltak a gyűrűre; ebben a gondolatban talán egy szikra vád, egy szikra gyűlölet is volt. És soha többé nem mentek a múzeumba, soha többé nem akarták látni a gyűrűt. keznek, községi kisegítő munkaerővel fo­gom ellátni. Ezek a községi kisegítők a község szociális feladatainak intézésében hivatottak közreműködni, kötelességük a közreműködés eredményessége érdekében az életviszonyok alakulását figyelemmel kísérni és azokat a jogi, gazdasági és egyéb ismereteket elsajátítani, amelyek őket faladataik ellátására alkalmassá te­szik. További feladatuk a községi kise­gítőknek, hogy a községek területéről, népességéről, gazdasági viszonyairól és mindazon egyéb körülményekről kimerítő tájékoztatást nyújtsanak, amelyek a la­kosság szociális helyzetének felismerésé­hez és megjavításához szükségesek. A szociális szempontok közül kiemelkedik a munkaügy alapvető jelentősége s ezért azt a közigazgatás szerveinek külön is a figyelmébe ajánlom. Az egyes községek részéről engedélyemmel költségvetésük terhére alkalmazott kisegítő munkaerő­ket is elsősorban a meghatározott szociá­lis munkakörben kell foglalkoztatni. Fel­hívom ezért az alispán urakat, hassanak oda, hogy a szociális feladatok ellátására azok a községek is alkalmazzanak kise­gítő munkaerőket, amelyekben eddig sem az államkincstár, sem a költségvetés terhére ilyen alkalmazás nem­ történt. Kisiklott a tátrai gyors­­ kocsija: 20 sebesült Húsz magyar sebesültje van annak a súlyos vasúti szerencsétlenségnek, amely vasárnap délután a megszállt területen lévő Korompa állomás közelében tör­tént. A cseh államvasút megindította a vizsgálatot, hogy megállapítsa, mi okozta a könnyen súlyos katasztrófává is válható vonatkisiklást A vasúti szerencsétlenség sebesültjei közül tizenheten hétfőn délben érkeztek meg a Keleti pályaudvarra a kassai gyorsvonattal. A bekötözött kezű, felkö­tött karú, bepólyált fejű utasok elmon­dották, hogy vasárnap reggel indultak útnak Poprádfelkáról a magyar fővá­ros felé. A gyorsvonat legvégére kap­csolták a közvetlen budapesti kocsit. A MÁV vagonba, melynek oldalán a Bu­dapest jelzés volt, mintegy húsz ma­gyar utas szállt be. Korompa állomás­nál a magyar utasok egyszerre arra lettek figyelmesek, hogy a vagon inogni kezd, majd kiugrik a sínpárból és neki­ütközik valaminek. A hálóban elhelye­zett podgyászok a padlóra zuhantak, az ülések eltörtek, az ablakok bezúzódtak. Igen sokan megsebesültek és nagy tu­multus támadt. A korompai állomás al­kalmazottai siettek a szerencsétlenül járt utasok segítségére. Rövidesen or­vosok kerültek elő. Megállapították, hogy az utasok közül kettő sérült meg súlyosan. Lusztig Sándor csillárgyárost, aki Budapesten a Rökk Szilárd­ utca 20. számú bárban lakik, valamint feleségét a korompai kórházba szállították. Könnyebben a következők sérültek meg: dr. Kéler Béla koronaügyészhelyettes, Beregi Oszkár és felesége, dr. Lázár Pi­roska, Müller Antal és Müller Antalné, dr. Siki Andor ügyvéd, dr. Antal Elekné, dr. Koll Erzsébet, Weiner Er­zsébet, Weiner Emma, Thomán Gyula, Thomán Gyuláné, Bajor Mária, Po/?/ Dávid, Révész Lászlóné, Bajor Mária. Rajtuk kívül még ketten ültek a köz­vetlen budapesti kocsiban: egy idős úriasszony és egy 10 éves kisleány, de­ különösképpen egyikük sem sérült meg. A korompai állomáson lekapcsolták a sérült vagonokat. A magyar kocsin kívül ugyanis az utolsóelőtti cseh kocsi is ki­ugrott a sínekből. Majd jegyzőkönyvet vettek fel az utasokkal, akik azután a kassai gyorssal folytatták útjukat. Kas­sán egy másodosztályú vagonban töltöt­ték az éjszakát és reggel 4 órakor a reg­geli személyvonattal indultak tovább Hidasnémetig, Thidasnémetin átszálltak a budapesti gyorsra A Nemzeti Újság munkatársa beszélt Müller Antal építészmérnökkel, a kiváló szegedi építésszel, aki a következőket mondotta a szerencsétlenségről: — A korompai állomás után a cseh váltóőr hamarabb fordította át a váltót, mint kellett volna. Ez okozta a szeren­csétlenséget. Az átállítás ugyanis akkor történt, mikor még az utolsó három kocsi a váltó előtt volt. Három kocsi siklott ki. A magyar MÁV vágón szerencsére leszakadt és a másik vágányra futott. Azután kiugrott a vasúti sínekről is és nekivágódott a szomszéd síneken vesz­teglő mozdonynak. A másik két cseh ko­csi simán megállt az átállított vágá­nyon.­­ A hálókban elhelyezett kofferek okozták a legtöbb sérülést. Orvost nem tudtak egyhamar keríteni, miután vasár­nap volt Tulajdonképpen csak Kassán kötözték be alaposa­n a sebesülteket. Itt v vették fel a Cseh va úti orvosok a látle­leteket is. Én magam jobb karomon szen­vedtem zúzódásokat, feleségem orrcsontja tört el. A Szerencse a szerencsétlenségben azonban, hogy kisleányom, Erika teljesen sértetlenül úszta meg a kisiklást. A sú­lyosan sebesültek Korompán maradtak. Azok közül, akik tovább utaztak Buda­pest felé, két nő utasnak volt súlyos az állapota. Mindketten agyrázkódást szen­vedtek és az után lázálmukban állandóan félrebeszéltek... A Magyar Állam Vasutakhoz még nem érkezett jelentés a csehektől a korompai vonatkisiklás ügyében. Gróf Teleki Pál előadásával kezdődött meg a debreceni nyári egyetem Ünnepélyes keretek között nyi­tották meg hétfő délelőtt a debreceni Tisza István Tudo­mányegyetem díszudvarán a tizenkettedik nyári egyetemet. A megnyitóünnepségen gróf Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi minisz­terrel az élén számos előkelőség jelent meg. A megnyitóbeszédet dr. Csikesz Sándor mon­dotta, majd gróf Teleki Pál kultuszminiszter tartotta meg rövid üdvözlő szavak után meg­nyitó előadását. — Ha ez emberek többet foglalkozná­nak — mondta gróf Teleki Pál — a min­dennapi élettől tavat eső dolgokkal, a világnak, a természetnek és a világtörté­nelemnek nagy folyamataival, akkor valószínűleg nem csak józanabbak, de szerényebbek is lennének. A föld rop­pant kicsiny élettér, össze-vissza egy pár sajátos jellegű nagy tája van, amelyek­ben az embernek kifejlődnie és élnie kell. A történelmi fejlődés a művelődés folyamán hol egyik, hol másik ilyen nagy táj volt jellegénél fogva alkalma­sabb az emberi fejlődés vitelére. Amikor a fejlődés Európába jut a világnak egyik legváltozatosabb tájára kerül. Sok kis haza van itt, amelyekben sok különböző nép, nemzet élhet. Az itteni életforma a népek között kegyetlen, de egyúttal ne­mes verseny is lehet.­­ Ma egyetlen nagy egységes életet él az egész világ, a hírek percek alatt, az emberek órák alatt repülhetnek egyik oldalról a másikra. Az élett egyformáso­­dik és felvetődik a kérdés, hogy várjon a különböző nagyjellegű játszhatnak-e még ebben az egységes élettérben sa­játos szerepet. Számos modern tudo­mányég is igenlő feleletet ad erre. A sugárzások, a vetítések, a vitaminkuta­tás és sok más hasonló arra mutathat, hogy a tájak olyan erők hatása alatt állanak, amelyek biológiai típust és lelki típust is formálnak. Valószínű, hogy amint a különböző tudományok szerint továbbjutunk, nagyobb jelentőséget fo­gunk találni a tájak különféleségében, értékeket, amelyeket becsülni és erőket, amelyekhez alkalmazni tudunk majd. Szavait azzal zárta a kultuszminiszter, hogy azért hozta ide ezt a témát, hogy megpró­bálja elterelni hallgatóságát az élet kicsinyes mindennapiságától. Az előadást mindvégig nagy érdeklődéssel hallgatták és a végén nagy ünneplésben részesítették gróf Teleki Pált. Ezután Zöld József polgármesterhelyettes, Milekker Rezső egyetemi tanár, az idei nyári egyetem igazgatója, végül a résztvevő nem­zetek egy-egy képviselője mondott üdvözlő­szavakat. A debreceni nyári egyetemnek a világ min­den részéből nagyszámú külföldi hallgatója van, Lengyelországból több mint 100 részt­vevő, Észtországból, Német- és Olaszország­­ból harmincas csoportok érkeztek, Törökor­szágból 20, Amerikából ismét 30, Hollandiából és Dániából 50-es csoport jött el. Képviselve van azonban a távol Kelet is, indokínai, japán és perzsa hallgatókkal. Sok a megszállott területi és a magyar is. Nagy érdeklődés előzte meg a debreceni nyári egyetem illusztris előadóinak sorában Watson Kirkconnel professzor előadását, aki a magyar irodalomról­ tartott szellemes és nagyhatású előadást.. Beszámolt azokról a be­nyomásairól, amelyeket lelkében a magyar irodalom tanulmányozása, keltett, majd pár­huzamot vont az angol és a magyar nyelv belső jellege között s kiemelte, hogy amíg az angol nyelv szókincsének négyötödrésze ide­ OLVASSUK A KÉPES KRÓNIKÁT gén eredetű, addig a m­agyarság féltékenyen őrizte nyelvét minden idegen behatástól. Rá­mutatott arra, hogy mind az angol, mind a magyar nyelv erősen a nemzeti érzésből táp­lálkozik. A magyarság történelmi küzdelme költészetében a nemzeti érzésnek egészen más skáláját juttatta kifejezésre, mint az angolban. A magyar költészetben a létért való évezredes küzdelem szólal meg drámai hangon, míg az angol költészetben a nemzeti érzés kevésbé birkózik ilyen létproblémákkal. Az angol iro­dalomban tizennégy évszázad óta a végtelen tenger szeretete vagy borzalma uralkodik s talán ez az oka annak, hogy az angolok külö­nös érdeklődést tanúsítanak a magyar iroda­lom iránt, amelynek minden megnyiatkozásá­­ban a föld és az ugar szeretete látszik. Ugyancsak hétfőn nyitották meg ünnepélye­sen Keszthelyen a pécsi egyetemi nyári tan­folyamát, a megnyitást Stefaits Aladár apát­­plébános ünnepi szentmiséje előzte meg. A megnyitó ünnepségen a kultuszminisztériu­mot Kyssen Tibor miniszteri tanácsos, a föld­művelésügyi minisztériumot Csik László ta­nár, a kereskedelemügyi minisztériumot Kiss Jenő MÁV igazgató képviselték. Scipiádes Elemér rektor, magyar, német, lengyel és olasz nyelven üdvözölte a megjelenteket. Be­szédében hangoztatta, hogy a kultúra meg­értőbbé teszi a népeket és közelebb viszi egy­máshoz az országokat. Ezután „A szülés alatti fájdalmak csillapítása“ címmel tartott szak­előadást, ezt követte Birkás Géza jövő évi rek­tor ,,A magyar irodalom fő irányai“ című­ előadása. A megnyitó ülés után az egyetem ebéden látta vendégül a résztvevőket. A keszthelyi nyári egyetemnek mintegy lengyel, olasz, német és amerikai, valamint 200 magyar hallgatója van. A soproni nyári egyetem ünnepélyes kere­tek között nyitotta meg kapuit. Bornemisza Géza iparügyi miniszter, aki a megnyitáson megjelent, mondott nagy beszédet, amelyről lapunk más helyén emlékezünk meg. Hétfőn délelőtt Petneházy Antal államtitkár „Ma­gyarország ipari felkészültségű“ címmel tar­tott előadást. Délután Csilléry Dezső „A közúti vaspálya“ című előadása után vitéz Horthy István az öntözési berendezéseket is­mertette vetített képekkel kísért előadásában. Kifejtette, hogy a magyar gépgyártás köny­­nyen szállítható, olcsó öntöző­berendezéssel kíván a gazdaközönség segítségére lenni és ismertette az erre vonatkozó elgondolásokat. Végül Szab­ó Tibor műegyetemi tanár „Való­színűségi számítás műszaki gyakorlatban“ címmel értekezett. A VÁROSHÁZA HÍREI Hterrábafutották­ az élutterzésétc ietytwicUM határidejét A fővárosi Közmunkák Tanácsa az építésügyi szabályzat megfelelő rendel­kezéseinek módosításával újból megálla­pította az építkezések legrövidebb határ­idejét, amelynek letelte után adható csak ki a használati engedély. Földszinten kí­vül öt vagy hat emeletsorból álló épület­nél a teljes befejezésre előírt legrövidebb időtartam öt hónap, a földszinten kívül hat emeletsornál magasabb épület eseté­ben ugyanannyi, a hatodik emeleten fe­lül épülő minden egyes emeletsor után ehhez még tová­­bi három hét jár. A föld­szinten kívül három vagy négy emelet­sorral épülő épületnél a legrövidebb idő négy hónap, a földszinten kívül egy vagy két emeletsorból álló épületnél pedig há­rom hónap. A legrövidebb építési időtar­tamból az épületnek tetővel, vagy a leg­felsőbb emeletsoron födémmel való befe­­déséig terjedő részt minden emeletsor után, ideértve a földszintet is, hét nap­pal kell számítani legrövidebb időt. A legrövidebb építkezési időtartam kezde­téül az épület földszinti padlószintjének elérése napját kell venni, amennyiben a fölfelé való további építést ekkor meg is kezdik. Ha a további építkezést később kezdik meg, az időtartamok kezdete is in­nen számít. Azt az időt, amely­ november 15. napjától március 15. napjáig terjedő időszakba esik, úgy a hónapok, mint a hetek és napok szerint való számításban csupán félidőként lehet számítani. Az építési munkának nyolc napnál hosszabb megszakítása kiesik az időtartamba való beszámításból. A nyolc napnál tovább tartó megszakítást a végrehajtó szakértő bejelenteni tartozik a kerületi elöljáró­nak. Földszinti épület építési időtartama nem esik korlátozás alá. A­z út- és csatornaépítési nmmmmmmmammmmimmmmimmmmmmmmimmmmmmimmm­mai mm———U­straUfazcútsáiy ütése A székesfőváros út- és csatornaépítési szak­­bizottsága Király Kálmán tanácsnok elnökle­tével augusztus hó 1-én ülést tartott. A szak­­bizottság először a III. kerület Lukács- és Nagyszombat­ utcai önműködő csatornate­lepek építésére vonatkozó tervet és költségvetést tárgyalta, majd az V. kerületi magdolnavá­­rosi szivattyúteleppel kapcsolatos nyomócsa­torna építési munkájának vállalatba adását tárgyalták. Az utolsó tárgy a magdolnavárosi Szennyvízátemelő telep elektromos erőátviteli berendezésének vállalatba adása volt. A bi­zottság a javaslatokhoz hozzájárult. -

Next