Nemzeti Ujság, 1938. szeptember (20. évfolyam, 196-220. szám)

1938-09-01 / 196. szám

2 NEMZETI ÚJSÁG szeptember 1. — Megrögzött székrekedésnél és annak min­denféle káros következményeinél a gyomorbél­­csatornát reggel felkeléskor egy pohár termé­szetes „Ferenc József“ keserűvíz alaposan ki­tisztítja, az emésztést és az anyagcserét elő­mozdítja, a vérkeringést megélénkíti s kelle­mes közérzetet és fokozott életkedvet teremt. Kérdezze meg orvosát,­­sürgősen segítsenek és sérelmeik közül leg­alább a legsúlyosabbat orvosolják. A vasuta­sok akciója együtt halad a közalkalmazottak­­ általános mozgalmával s remélik, hogy jogos kéréseik teljesítése elől a kormány nem fog elzárkózni. Kérdést intéztünk a Magyar Vas­utasok Országos Szövetségének vezetőségéhez, hogy mit kivánnak a vasutasok! A MAVOSz részéről az alábbi felvilágosítást adták: —A mezőgazdasági termények kedvező ár­alakulása, az ipar és kereskedelem aránylagos fellendülése, a nagy beruházásoknak a gazda­sági életre tett jótékony hatása, a munkabé­rek emelését és a munkás emberibb megélhe­tését előmozdító szociális törekvések azt ered­ményezték, hogy úgy az élelmiszereknek, mint az egyéb közszükségleti cikkeknek az árai lé­nyegesen emelkedtek s hogy a létfentartási index is 26 százalékos emelkedést mutat az­óta, amióta a köztisztviselők fizetését körülbe­lül ilyen, sőt ennél nagyobb százalékkal is csökkentették.­­ A nemzet egyetlen rétege sem veheti ilyen körülmények között rossz néven, ha a vasutasság is minden rendelkezésre álló tör­vényes eszközzel küzd: az összes fizetés, nyug­díj és nyugbércsökkentések teljes hatályon kí­vül helyezéséért, a lakbérek felemeléséért, az évi 18 millió rendes és 20 millió pengős beru­házási többletmunkák és fokozott teljesítmé­nyek miatt megkövetelt több munkabért mél­tányosan járó pótlékainak visszaállításáért, az üzemi jutaléknak a csökkentés előtti összeg­ben való megszabásáért, a családi pótlék lé­nyeges emeléséért, a nyugdíjasok szanálási le­vonásának megszüntetéséért, a vasutasságot terhelő adósságok megfelelő rendezéséért, a pénzintézeti kölcsön lényeges felemeléséért és az állandó munkásokra való kiterjesztéséért, a tisztességes előléptetésért, a gyors rendszere­sítésért, a családi munkabérért, a munkabérek egységesítéséért és legalább a magángazda­ságban érvényes minimális bér betartásáért, a frontharcos törvény végrehajtásáért, a mun­kaidő, a szabadság és pihenőidő újabb és szo­ciálisabb megszabásáért és végül a vasutasság csaknem összes jogaitól és előnyeitől meg­fosztott vasutas pragmatika sürgős teljes visz­­szaállításáért.­­ A mai világnézeti harcok közepette na­gyon hátrányosan befolyásolja a vasutasság tisztánlátását gazdasági téren való elhagya­­tottsága, testet-lelket ölő igénybevétele és el­viselhetetlen sok gondja. Erről illetékes helyen jelentést fogunk tenni és rá fogunk mutatni kéréseink teljesítésének elodázhatatlan voltára. Bízunk benne, hogy jogos kérelmeink teljesítéséért most újra meg­induló erőfeszítéseink nem lesznek eredmény­telenek. csak tehetségtelenségük nagyobb. Rég­óta nem volt a magyar kormány rudja nehéz időkben olyan kezekben, ame­lyek nem ijednek meg sem kis, sem nagy hullámocskáktól és kitűnően meg tudják különböztetni az igazi világító­tornyok fényét a kalózkikötők bármi­lyen világos, de az igazi tengerész előtt mindig ismert kelepcéitől. Nem mondhatunk mást, nem ismé­telhetünk egyebet, mint azt, hogy az egész nemzetnek szüksége van kon­centrált erejére. Minek folytassuk: aki olvasni tud, az események láttán, ma­gától erre a meggyőződésre jut. Éppen ezért a békés és építő tömeg utálattal­­ löki el magától ezt a vénasszonyos fe­csegést, ezeket a sokszor alattomos és hitvány turkálásokat, melyek azért olyan kétségbeesettek, mert már eleve halálra vannak ítélve. Mert már tud­ják, mind a két szélső oldalon, hogy hiábavaló minden kísérlet. Ismerik az ország hangulatát és tudják a valódi helyzetet. Imrédy Béla és kormánya szilárdan áll a maga helyén, minden alkotmányos tényező bizalmának birto­kában, nemcsak a kormánypárt, hanem az ellenzék elismerésétől s a külföld és a belföld egyforma rokonszenvétől kí­sérve. Most, amikor mindenki tudja, hogy a kormányelnök vasárnap fogja az ország elé tárni külföldi tárgyalásai eredményeit s belföldi munkatervük széles programját, józaneszű ember csak nevethet rajta, amikor az utcán fülébe súgják, vagy telefonon bizalma­san közlik vele a kitalált válsághíre­ket. A kelekótya hirharangoknak bele kell nyugodniok a változhatatlan tény­­be: a kormány el fogja végezni a maga munkáját s a nemzet na­gy erőfeszíté­­sét semmi meg nem akadályozhatja, mindenekfelett pedig az ország nyugal­­­mnát és rendjét senki fel nem forgat­hatja. A karaván halad... A VASUTASSÁG harcot indít a régi fize­tések visszaállításáért és sérelmeinek orvoslá­sáért A magyar vasutas társadalom az egyre fo­kozódó drágaság és a folyton nehezebbé váló életkörülmények miatt az ősz elején erőteljes mozgalmat kíván indítani, hogy helyzetén menzátokon! — és dohog. — Lelkiisme­­retlen­ség! Azért a sok drága pénzért! Azóta vagy ilyen sovány, jól látom! Ki a gazdasszony ottani — Szerentsés Lajosné — mondja szóra­kozottan és elcsigázottan, éppen csak, hogy mondjon valamit és megszüntesse a kérdezősködést. De kínvallatás alatt sem tudná megmondani, mért hivatko­zott Szerentsésnére, mikor hiszen Lajos­nak, a Szerencsétlennek nincs is felesége. Vagy csak mert ő foglalkozik az uzsonnabeszerzéssel? Mindegy most már. Aznap éppen kakaó volt soron — pá­ratlan nap — s a folyosóról lárma szü­­remlett idáig. Méltatlankodás s a Bus­­képii hangos védekezése. A kollégák mu­latnak, hogy Lajos megint megkapta a magáét, szokása szerint bizonyosan el­­cserélte valakinek az uzsonnáját. Sonkás Tibor berobban, dúl a nevetés­től.— Még ilyet! Szegény Lajos! Valaki bolondot csinált belőle! Egy idős hölgy van odakünn és valami menzát követel a feleségén. — Menzát? A feleségén? — mindnyá­jan hahotáznak —, még ilyet! A Lajos feleségén? És hogy itt a menzán gazda­­asszony a Lajos felesége? Mióta van itt menza? És hogy rossz a koszt? Remek! — Sőt ha nem adnak jobbat, feljelenti őket, már mint Lajost és a feleségét az igazgatóságnál. — Ezt meg kell nézni! — s tódulnak kifelé. Sápadtan tartóztatná őket: ne, ne­ ma­radjanak, kérem, sejtem, miről van szó, — de csak nem engedik el a szenzációt ebben a savanyú Világban? És hát — nyelni kellett most már a békát. Kipirult, hadonászó, félrecsúszott­­kalapos anyját, A tanácstalan, és két­ségbeesésében csaknem sírva mentege­­tődző Lajost, akit anyja szent felháboro­dásában avult ernyővel fenyeget s a bámész társaságot. — Még, hogy itt nincs semmiféle menza! Hallod? Hallod, fiacskám? — Így az anyja. — Jó, hogy jössz! Csak mondd a szemébe neki! Meggyarapodni a má­sok bőréül Hiszen csak rád kell nézni! Meg őrá! Nem látja ezt az igazgatóság? Mit lehetne tenni, ha már nem nyílik meg a föld alatta? Sírjon? Szelíden szétválasztja a kettőt — téve­dés, Lajos — sajnálom — mondja — s anyjának: mamuska félreértett engem, nem erről a menzáról volt szó, egy má­sikról; persze, hogy itt nincsen menza, máshol étkezem! Ez az egész? Vilma titkolja a fogyó­kúrát — nem érdekes, a kollégák széled­nek. Lajos is megbékél: megtérült a be­csülete mindenki előtt. Az öregasszony Szégyenkezik s feledékeny öreg fejét szidja magában. A lánya örül, hogy kor­holhatja, lássa, a másik menzát azért sem árulom el most már. Hogy ott is ilyen murit csináljon? — Ne haragudj — fogadkozik —, ha megígéred, hogy beszélsz a gazdaasz­­szonnyal, nem avatkozom bele többé. — Jó, jó, inkább beszélek, csak menjen most már és nyugodjon meg. Ül az asztala mellett, szemben a fél­­benhagyott kakaós üveg s arra gondol, ezer szerencse, hogy ilyen jól rendbe­hozta a dolgot anyjával, Lajossal, min­denkivel. Csak a gyomrával nem. Azt várjon ki csillapítja meg? Talán a jó Isten... S ezen felvidulva, hirtelen kiitta a kakaót. Az egészet. PoUUluU­PSda A KORMÁNYZÓ szerda délelőtt kihall­gatáson fogadta Imrédy Béla miniszter­elnököt, aki az időszerű kormányzati ügyekről tesz szokásszerűen jelentést az államfőnek. A miniszterelnök után Ke­­resztesi Fischer Ferenc belügyminiszter, majd Kánya Kálmán külügyminiszter, Rátz Jenő honvédelmi miniszter jelen­tek meg kihallgatáson a kormányzónál és jelentést tettek a tárcáik körébe eső időszerű kérdésekről. * GRÓF TELEKI PÁL kultuszminisztert szer­dán délelőtt a Nemzeti Egység Pártjában a tokaji választókerület népes küldöttsége ke­reste fel. A küldöttség nevében Mosolygó Jó­zsef gör. kát. esperes-plébános köszöntötte me­leg szavakkal a kultuszminisztert,: a kerület polgárságának bizalmát tolmácsolva kérte őt,, hogy vállalja el a jelöltséget. Gróf Teleki Pál megköszönte a választókerület polgársá­gának személye iránt megnyilvánult bizal­­­mat és kijelentette, hogy a kerület jelölt­ségét elfogadja. A küldöttség tagjait ezután Tasnády Nagy András, a NÉP elnöke ebéden látta vendégül. Az ebéden Tasnády Nagy An­drás köszöntötte a választókerület küldöttsé­gét, akiknek nevében Szuchy Elek szerencsi görögkatolikus lelkész, szentszéki tanácsos mondott pohárköszöntőt gróf Teleki Pálra. A válaszában a magyar ember alapvető tulajdonságáról, a józanságról szólott és ennek ellenkezőjé­ről, a hisztériáról, amelyből minden napra jut, főként a fővárosi polgárnak. „Le kell szokni erről a hisztériáról — mondotta — vissza kell térni a magyar józanságra és haladnunk kell affelé, hogy a magyar nép széles rétegeit job­ban eggyé kovácsoljuk és meg­szüntessük az ellentéteket Hangsúlyozta ezután, hogy négy alapvető hibát lát napjaink­ban. Az egyik a hiúság és rátartiság, amit a nemzet céltudatos nevelésével meg kell szüntetni, másik kettő a bizal­matlanság, fegyelmezetlenség, ami a tár­sadalom minden rétegében tapasztalható. Ezeket a hibákat orvosolni kell. A mai világpolitika helyzetét a népvándorlás korához hasonlította a kultuszminiszter. Ha a magyar nemzetet meg akarjuk menteni megrázkódtatásoktól, most szintén ugyanolyan radikális és értelmes munkát, kell végeznünk, mint amilyen Szent István nevéhez fűződik. Végül mint negyedik hibára a külföldi minták kere­sésére mutatott rá. Amint az olasz nem­zet nem tud másolni a németről és a né­met az olaszról, ugyanúgy nem tudunk másolni mi sem, sem az egyikről, sem a másikról, hanem saját magunk, képére és hasonlatosságára teremtett átalakuláson kell keresztül mennünk. Ennek során magunkból kell meríteni. Ezt jelenti a józanság útja, amelyet követnünk kell, amelynek érdekében valamennyiünknek össze kell fogni és ki kell állni a fedél­zetre. A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után a kultuszminiszter közölte a kül­döttség tagjaival, hogy vasárnap a to­kaji kerületbe utazik és ott programbe­szédet mond. A SAJTÓRENDÉSZETI törvény értelmében a napilapok kivételével valamennyi időszaki lap engedélyét újból kell kérelmezni a mi­niszterelnökségen. Szerdán, augusztus 31-én, délután két órakor járt le a kérelmek benyúj­tásának határideje. A Nemzeti Újság munka­társának értesülése szerint körülbelül 900 lap­engedélyt kértek a miniszterelnökség sajtó­­osztályán. Különösen az utolsó napokban tö­megesen érkeztek a kérvények, úgy hogy a miniszterelnökség segédhivatalában oly nagy a torlódás, hogy csak néhány nap múlva kap­hatnak egészen számszerű pontos képet a be­érkezett kérvények mennyiségéről. * AZ EGYESÜLT KERESZTÉNY PÁRT szervező bizottsága Reibel Mihály országgyűlési képviselő vezetésével ülést tartott. Napi­rend előtt Korodi Katona János volt országgyűlési képviselő kegyelettel em­lékezett meg gróf Széchenyi György ha­láláról, akiben a tisztalelkű és meg nem alkuvó katolikus férfit, a szociális ke­resztény politika elszánt harcosát gyá­szolja a keresztény tábor. Ugyancsak az elhunyt érdemeit méltatták báró Jesze­­nák Pál és­ Reibel Mihály országgyűlési képviselő is. A szervező bizottság tudo­másul vette, hogy bár a tokaji választó­­kerület az általános választáson az Egyesült Keresztény Párt birtokállomá­nyához tartozott, a keresztény párt, te­kintettel gróf Teleki Pál személyére, nem állít a tokaji választókerületben jelöltet. A KULTUSZMINISZTER A KORMÁNY TAGJAI szerdán délután öt órakor is folytatták tanácskozásukat, amelyen az aktuális politikai kérdéseket és a még hátralevő tárcák ügyeit be­szélték meg. A permanens minisztert a­ isszvetten­ lejárni P­ályára. Naponta, vasárnap kivételével az alábbi menetrend szerint közlekednek gépeink 9.30 ind. Budapest érk. 15.50 11.40 érk. Praha ind. 13.40 Menetdí­jj Budapest—Praha_________P 115 Budapest—Praha—Budapest P 207 KITŰNŐ CSATLAKOZÁSOK A NYUGAT­­EURÓPAI NON-STOP JÁRATOKHOZ] Felvilágosítás: MAIÉRT Utazási Iroda V., Borottya­ utca 7. Tel.: 180-888 nács nyolcadik napján Imrédy Béla mi­niszterelnök látta vendégül vacsorára minisztertársait, akik ezután folytatták az ügyek tárgy­alását. A miniszterta­nács lapunk zártakor még tart. __.»UUWAAAAWIAWWIUWW..I . ■ <— Mussolini elhelyezte az olasz-afrikai minisz­térium alapkövét Róma, augusztus 31. Mussolini szerdán délelőtt ünnepélye­sen lerakta az olasz-afrikai minisztérium alapkövét. Az épület 10.900 négyzetméter­nyi területen épül fel, az építkezés költ­sége, a belső berendezést nem számítva, 62.500.000 líra lesz. . Valutavétségért elítélték a Loden-posztógyár társ­­tulajdonosát és feleségét Névtelen feljelentés érkezett ez év ta­vaszán a valutaügyészségre arról, hogy a Loden posztógyár társtulajdonos­­főrészvényese, Roskes Owsej, bia­ lytoki (Lengyelország-) születésű, lengyel állam­polgár, bécsi házának jövedelmét elvortta a beszolgáltatási kötelezettség alól, nem­– jelentette be a Nemzeti Banknak. A de­tektívek kintjártak a gyárigazgató laká­sán és megtették jelentésüket, amelynek alapján az ügyészség külföldi követelés bejelentésének gondatlan elmulasztásá­val elkövetett vétség miatt vádat emelt úgy Roskes Owser, mint felesége szüle­tett Weintraub Eszter ellen. Megállapí­tást nyert ugyanis, hogy a ház felerész­ben az asszony tulajdona. A vád szerint a Favoriten­strasse 165. számú bérház 1930-ban került a házaspár birtokába és mintegy 22,535 schilling tiszta jövedelem mutatkozott 1937. év végéig. Ebből az összegből leszámítva a terheket, 9818 schilling maradt fenn, ezt kellett volna beszolgáltatni a Nemzeti Banknak. Német tolmács ismertette az elnök ál­tal felolvasott vádat a házaspárral. Roskes Owsey ugyanis — bár 1920 óta él Magyarországon — nem tud magyarul, felesége beszél egy keveset magyar nyelven. — Tizennyolc év óta lakik Magyar­­országon és nem volt módja megtanulni a magyar nyelvet? — kérdezte az elnök a gyárigazgatótól, aki nem válaszolt. A továbbiak során elmondta, hogy 360.000 pengő vagyona van, gyári rész­vényekben, havi jövedelme 1000 pengő. A vádra nézve kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek.­­ A Loden gyárnak az igazgatója és mint ilyennek, tudnia kell, hogy a valuta­törvény milyen rendelkezéseket foglal magában. Az újságban is olvashatja, hogy elítélik azokat, akik a külföldi jö­vedelmeket nem jelentik be — szólt közbevetőleg az elnök. — Azt tudtam, hogy a készpénzt be kell jelenteni, de a hátbérjövedelemmel kapcsolatban való bejelentési kötelezett­ségről nem volt tudomásom, — felelte a gyárigazgató, aki mindvégig jóhiszemű­ségét hangoztatta. Boskes Owsenné azzal védekezett, hogy sohasem foglalkozott pénzügyekkel és ezért nem tudott a bejelentési kötelezett­ségről sem. A detektívjelentés előterjesztése után dr. Boronkay István kir. ügyészségi al­eln­ök kérte az ítélet meghozatalánál figyelembe venni, hogy a nyomozás so­rán maga Boskes Owser is beismerte, hogy a­ bécsi ház jövedelmét bécsi roko­nai között osztotta szét. A törvényszék a perbeszédek után ítéletében bűnösnek mondotta ki a házaspárt a vád szerinti vétségben és ezért Roskes Owseyt 400 pengő, feleségét pedig 100 pengő pénz­­büntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős.

Next