Nemzeti Ujság, 1938. december (20. évfolyam, 273-296. szám)

1938-12-01 / 273. szám

Új elnökséget választ a Időjárást ■— — i—ífif i— ' i — 111111 Hátha VonHató időid* Emit tett az IkTIJTIjffTnPTf TTTCl/"* lőÁ Höásíiás. rar/?«#jp c & ni­v­aiy Nyugaton és a 1 Y JLsui * Hl MW — JH Ml M. -Agyonlőtték Felvidéken eső. • Zelea Couveanut az ITMváltozike 1 XX. évfolyam, 273. szám . CSÜTÖRTÖK , Budapest, 1938 december 1 fegyenctársolt Czettler Jenő m. kir. titkos tanácsos örökös felsőházi tag lett Tormay Géza m. kir. titkos tanácsost, az Idegenforgalmi Hivatal elnökét, saját kérelmére felmentették A hivatal vezetője Hallóssy István m. kir. kormányfőtanácsos lett Zelea Codreanut, a román Vasgárda vezérét, menekülés közben agyonlőtték Magyarország mellett tüntetett a Duce és az olasz képviselőház Gróf Ciano beszámolója Olaszország történelmi szerepéről Európa nagy válságában Szerdán Rómában beszéd hangzott el, amely olaszokról szólt olaszoknak arról a történelmi döntő szerepről, amelyet Európa legválságosabb óráiban a hata­lom fénypontjára emelkedett olasz im­­périum játszott , amely történelmi sze­repnek megszemélyesítője korunk egy kivételesen nagy embere, a Duce volt. A beszédet gróf Ciano, Olaszország kül­ügyminisztere mondotta el, s olvasván e beszédet, mi magyarok joggal érezhetjük úgy, hogy nekünk is szólt e beszéd, külö­nösen azzal a felénk sugárzó meleg ba­rátságával, amely feledhetetlen marad. Gróf Ciano beszéde messze kimagaslik a lázas állapotban vergődő Európa esemé­nyeinek hullámverései fölé. Olyan szó­­kimondás, az igazság tudatának olyan megkapó őszintesége és latin világossága árad ebből a beszédből, amely tiszteletet s lelkesedést kelt az olasz fascista ura­lom barátainak körében túl az itáliai határokon is. A müncheni eseményekkel kapcsolat­ban nyilatkozott már Chamberlain az őt jellemző reálpolitika tárgyilagosságával, nyilatkozott Daladier, belső ellenfeleinek támadásai által okozott elkeseredésével, nyilatkozott Hitler azzal az elevenbe vágó, acélkemény és mégis érzelmektől átfűtött módszerrel, amely őt oly kivéte­lesen jellemzi. Gróf Ciano nyilatkozata új hangot ütött meg. Leleplezett. Őszin­tén feltárta az események hátterét, nem titkolt, nem burkolt a diplomácia ismert nyelvébe semmit. Szavaiból úgy alakult ki az új Olaszország monumentális képe, mint egy michelangeloi mestermís, amelynek valóban van is mestere: maga a Duce. Az a meleg barátság, amellyel Magyarországról, az elszakított váro­sokba visszatérő magyar zászlókról szólt, örökéletű bizonyítéka marad annak, hogy az olasz-magyar barátság mélysé­ges történelmi igazság és szükségesség s hogy ez a barátság a magyar szívekben mindig élő valóság is marad, meghódítása birodalmi rangra emelte országunkat és a megtorló intézkedések siralmas csődjén át a genfi eszmekör végleges letűnését jelentette, amellyel egy időben megszületett az új Európa. (A képviselőház tagjai hatalmas éljenzéssel fogadták a külügyminiszternek ezt a ki­jelentését. Majd ismertette Németország Német Birodalomhoz és jellemezte, milyen minősíthetetlenül erőszakos elbá­násban részesítette Prága a szudétanéme­­teket, majd Prága érzéketlenségét és ártó rosszakaratát Henlein követeléseivel szemben, holott egyidőben a kanton-rend­szerre való áttérés kielégítette volna a szudétanémeteket. A következőkben gróf Ciano ismertette a cseh-szu­détanémet viszálynak május­ban történt kiélesedését, majd azokat a cseh üzelmeket, amelyek német mozgósí­tásról szóló híresztelések terjesztésével Németországnak ártani akartak. Ilyen körülmények között a Runciman kikülde­tésével tett kísérlet kudarcra volt ítélve és ebben a helyzetben a Duce augusztus 20-án, a válság kikerülhetetlen közeli ki­éleződését előrelátva, utasítást adott a szónoknak, lépjen érintkezésbe a német kormánnyal és kérjen tőle fel­világosít­á­­sokat, mert Mussolini ettől kezdve óvóin­tézkedéseket szándékozott tenni a határ védelmére. A külügyminiszter ezután felemlíti a Popolo Itáliában szeptember 15-én „Le­vél Runcimanhoz“ címmel megjelent cik­ket, amely az egyetlen építőjellegű­ ok­mány az addig megjelentek között. Run­­ciman levele a közös diplomáciai tárgya­­lásoknak reális alapot adott. Ez a levél már megmutatta a konkrét megoldás le­hetőségét. Runciman levele az ijedtségé­ben felejteni látszó világnak megmu­tatta, hogy nemcsak cseh-német kérdés, hanem cseh-magyar probléma is van. (A külügyminiszter szavait a képviselő­ház minden oldaláról felhangzó: „Él­jen Magyarország!“ — kiáltások sza­kították félbe.) Nemcsak cseh-német kérdés, hanem cseh- lengyel kérdés is van és hogy mindezek a kérdések egymagukban is elegendők lennének arra, hogy égő kanócot vesse­nek a lőporoshordóba. Runciman­ külde­tése gyakorlatilag már a következő na­pon véget ért és eredménytelenül szakadt félbe. A kérdés azonban már porondra került és nem lehetett többé a hallgatás fátylát borítani e problémára. Prága azonban — folytatta gróf Ciano — to­vábbra sem tanúsított megértést, hanem mind merevebb magatartáshoz folyamo­dott, ami azután tovább súlyosbította a helyzetet. Chamberlain szeptember 22-iki berchtesgadeni utazására került sor és ebben az időpontban foglalt a Duce Olasz­ország nevében véglegesen állást, uta­sítva a szónokot, hogy erről Berlint tájé­koztassa. Olaszország elhatározásait a Duce trieszti beszédében szögezte le. A kü­lállamok képviselőinek, akik ebben az időben a Chigi-palotában érdeklődtek, a szónok megerősítette, hogy Olaszország mily értelemben foglal állást. A legsű­rűbbé vált az érintkezés azokkal az or­szágokkal, amelyekkel Olaszországnak külön szerződései és barátságai vannak, jelesül Japánnal, Jugoszláviával, Len- Ciano nagy beszéde Róma, november 30. Olaszországnak ma nagy napja volt: gróf Ciano olasz külügyminiszter mon­dotta el világszerte nagy érdeklődéssel várt beszédét, amelyet az olasz rádió is közvetített. Különlegesen ünnepélyes hangulatban ült össze a fasiszta kamara. Jelen voltak a Duce, a kormány tagjai, akik épp úgy, mint a képviselők, a fasiszta párt téli egyenruháját viselték, a karzatokon pe­dig rendkívül nagyszámú közönség. Mindenki feszült érdeklődéssel várta gróf Ciano külügyminiszter beszédét. Mussolinit, amikor a terembe lépett, szűnni nem akaró lelkes tapssal és üdv­kiáltásokkal fogadták, majd ünnepelték gróf Ciano külügyminisztert is. A diplomáciai karzaton megjelentek a diplomáciai testület tagjai, közöttük báró Villani Frigyes kri­inált magyar követ. Délután négy órakor vonult be az ülés­terembe gróf Constanzo Ciano, a képvi­selőház elnöke, az elnökség tagjaival. A képviselők nagy tapssal fogadták az el­nököt. Az ülés gróf Ciano elnök bejelentései­vel kezdődött meg. Ezek során megemlé­kezett az elnök Mária királyi hercegnő és Lajos bourbon-pármai herceg eljegyzé­séről is és a Ház nevében jókívánságait fejezte ki az uralkodópárnak és a jegyes­párnak. A Ház lelkes tapssal fogadta az elnök bejelentését. Európa válságának története Gróf Ciano külügyminiszter hatalmas beszédet mondott, amelyben ismertette a csehszlovák válságot előidéző okokat és körülményeket és olyan részleteket is elmondott, ame­lyek eddig ismeretlenek voltak és nagyérdekű történelmi adalékai an­nak az állásfoglalásnak és tevékeny­ségnek, amely Olaszország, jelesül a Duce szerepével volt kapcsolatos. Gróf Ciano külügyminiszter azzal kezdte beszédét, hogy 1937 december 18-ika óta Chaikovsky római cseh követnek akkor első ízben feltett, majd később megismé­telt kérdéseire, mi lenne Olaszország ma­gatartása cseh-német válság esetén, min­denkor azt tanácsolta Csehszlovákiának, hogy kössön sürgősen és teljes szabadság­ban egyezményt Berlinnel, Budapesttel és Varsóval, mert ezt írja elő az esemé­nyek alakulásának kérlelhetetlen kény­szere. Megmondotta a csehszlovák követ­nek, hogy súlyos hiba volna szemet hunyni a reális helyzet és tények előtt és továbbra is állatnia magát az együttes biztonságba vetett reményekben vagy föld­rajzilag távoleső barátságok gyakorlati hasznosságában. Ezeknek a kijelentések­nek fontosságát Chvalkovsky követ nem ismerte félre. Ciano külügyminiszter ezután ismer­tette a Versaillesben létesített Csehszlo­vákia történetét, ebben főleg németelle­nes és magyarellenes tevékenykedését, ami teljesen lehetetlenné tette, hogy az illető kisebbségek együtt élhessenek és együtt dolgozhassanak a csehszlovák ál­lammal. — Az 1935. év tavaszán megkötött cseh­­szovjetorosz egyezmény — folytatta gróf Ciano — Csehszlovákiát Duna-Európa bolsevista hídfőjévé tette meg és ezzel kiinduló pontja lett a döntő válságnak. A külügyminiszter ezután ismertette a közben történt eseményeket, így Abesszí­nia meghódítását, a fascista Olaszország­nak a megtorló intézkedések után Genf­ből történt kivonulását. Nemcsak Euró­pában, de az egész világon mind hatal­masabb lendülettel törnek fel a nagyje­lentőségű problémák és köztük elsőnek nemcsak időrendi sorrendben meg kell említeni Abesszíniánál az olasz nép ál­tal történt meghódítását. Abesszinia Lapunk mai száma 10 fillér

Next