Nemzeti Ujság, 1939. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

SZILÁRD ALAPOKON Írta: gróf CSÁKY ISTVÁN, m. kár. kulugyminiszter A berlini—római tengely az elmúlt világtörténelmi jelentőségű 1938-as évben erősen előretört, de még nem olyan mértékben, hogy elérte volna hatóerejének azt a tetőpontját, amely megfelel e két nagy nemzet erejének és életérdekeinek. Ezért nem is hiszem, hogy az előretörés rövid életű lenne, sőt, éppen ellenkezően, olyan természetes fokozatos fejlődésről van szó, amely feltartóztathatatlannak látszik. Tévesnek tekintem azt a felfogást is, mintha az idő a tengely ellen dolgoznék: a tengely mindinkább berendezkedik rendfenntartó és rendező szerepére és egyre nagyobb tért nyer. Ebben a tevékenységében pedig az a szellemi térnyerés a legfontosabb mozzanat, amelyet a két hatalom egymás országában elért. Ezzel magyarázható ugyanis a tengely megrendíthetetlen szilárdsága. A tengely különben mind a két országban olyan szoros eszmei kapcsolatot hozott létre, hogy ez az egész lakosságot áthatja és ellenállhatatlan ütőerővel gazdagítja. Az ütőerő elegendő arra, hogy az esetleges erősebb fegyverkezést, számbeli többséget vagy nagyobb anyagi erőforrásokat és hatalmi eszközöket ellensúlyozza. Minél később ismerik fel korunk államférfiai ezt az igazságot, annál nagyobb nehézségekkel kell számolniuk. A müncheni konferencia és a bécsi döntőbíróság határozata óta legalább is Középeurópában az a benyomás erősödik, mintha a világ nagyobb megértéssel viseltetnék e tény iránt. Az események megmutatták, hogy a tengely hatalmi szférájának kiterjesztése szempontjából a bensőleg erős és független államok őszinte barátsága nagyon hasznos lehet. Minél függetlenebb és bensőleg minél egységesebb egy állam, annál megbízhatóbb is, mert a saját lábán jár és mély, bensőséges meggyőződésből menetel barátai mellett. Kölcsönös és teljes bizalom nélkül azonban a baráti államok sem erőtartalékot, sem pedig több erőt nem jelentenek. Mi által teremtheti meg és tarthatja fenn azonban egy kis állam a bizalmat? Mindenekelőtt szilárdsággal. Szilárdság és állandóság kell ehhez a külpolitikában éppen úgy, mint a belpolitikában. Külpolitikai szilárdságunkat már bebizonyítottuk: a legnehezebb időkben, amikor még gyengék voltunk, félelem nélkül állottunk azoknak a hatalmaknak az oldalára, amelyekhez bennünket érzelmek vagy érdekkapcsolatok, sőt a közösen ontott vér emlékei fűznek. Kötelességemnek tartom, hogy a magyar közvélemény figyelmét ismét felhívjam, menynyire helytelen volna nagy barátaink érdekeit vagy érzékenységét könnyelműen sérteni. Nem szabad elfelejteni, hogy legjobb barátainkkal sorsközösségben élünk, amelynek keretében véleménykülönbség előfordulhat, hanem szakítás soha. A felelős magyar tényezők nagyon fontosnak tartják, hogy minden becsületes magyar lelkében ugyanazok a baráti érzelmek éljenek Róma vagy Berlin iránt. Belpolitikai szilárdságunkat az jellemzi, hogy húsz esztendő óta mindenkor feltörekvő nép voltunk. Ez az emelkedő irányzat váltakozó ütemben folyt ugyan, de feltartóztathatatlan volt, noha ez ütem nem mindig a különböző magyar kormányok akaratától függött. A magyar nemzeti társadalom mindig arra törekedett, hogy az állam belső kialakításában helyet adjon az új gondolatoknak is és ezeket jellegzetesen magyar formába öltöztesse. Szent István óta mindig arra törekedtünk, hogy a magunk nemzeti módszereivel minden olyan eredményt átvigyünk a nemzet életébe, amely külföldön hasznosnak bizonyult, belföldön pedig alkalmas arra, hogy a magyarság szellemi és anyagi erőforrásait gazdagítsa. Minden más irányú kísérlet ma is gyengítené a nemzet öntudatát és a magyarság ütőerejét. Az Imrédy-kormány folyó évi május 14-én történt bemutatkozása alkalmával irányelvévé tette azt, hogy mindenkor világosan és őszintén beszéljen mindenről. Azt hiszem, hogy enélkül nem is lehet jóbaráti viszonyt fenntartani. Határozottan ki kell jelentenem tehát, hogy mi az, ami a nemzet erejét gyengíthetné. Példa volna erre az,ha a külföldön megrendülne a kormány tényleges hatalmába vetett bizalom, vagy pedig egyesek egy ilyen megrázkódtattás látszatát keltenék fel. Az ilyesmi azállamhatalom szilárd és áthatolhatatlan falába rést ütne és könnyen akadhatnának emberek, akik az állam eszközeit és politikai irányát e résen vagy a rés látszatán át áruba bocsátanák. A külföldnek, afféle félrevezetése, mintha valakiegy,z államban a törvényes kormánycél kívül más csoportokkal is egyezkedhetnék, lejtőre vezethetne, amelynek útján az első áldozat bizonyára a félrevezető volna. Komoly zavarú mozzanat lehetne mind a bel-, mind külpolitikában a magyarországi kisebbségekkel való bánásmód is A magyar közvélemény figyelmét már teljes újjáltsággal felhívtam és igyekeztem mind a határokon innen, mind azokon túl világosan megmagyarázni, hogy ezt a problémát felfogjuk és következéseit teljes megértéssel le is tudjuk vonni. De más tekintélyben is megértettük az idők szavát: tudjuk, hogy a bizalom megőrzéséhez nyilvános manifesztációkra is szükség van. Ismerjük és nagyrabecsüljük az anti-kominternpaktum harokerejét. Sajnálattal állapítottuk meg már jó idővel — több mint egy évtizeddel — ezelőtt a Népszövetség állandó süllyedését.(A világ közvéleménye két egymással ellentétes eszme körül kezd kikristályosodni. Tudatában vagyunk annak, hogy, ugyanazzal a meggyőződéssel sem vallhat két hitet egyszerre. A belénk helyezett bizalom egyik előfeltétele, mint már említettem, hogy akciónkban a m nijma—berlini tengely lebegjen szemitjik előtt s emellett ne felejtsük el aztsó tényt, hogy a Német Birodalomnak Svözép-Európában földrajzi fekvése, terjedelme és lakosságának tömege folytán gazdasági tekintetben bizonyos előjogaivannak. Ezt a tényt a nyugati hatalmak is felismerték, tehát nyugodtan megállapíthatom azt, hogy aki a tengelyhatalmak oldalára áll, nem foglal állást szükségképpen a nyugati nagyhatalmak ellen. Az ilyen állásfoglaás különben m is ellenkeznék Németország és Olaszország szándékaival. Sajnos azonban bizonyos nagyhatalmak részéről túl gyakran nyilvánul meg az a romboló propaganda, amely szerint mindenkit, akit nem áll szemben a nyugati nagyhatalmakkal, nagy örömmel és rögtön, német-ellenesnek könyvelnek el. Az erős és független Magyarország — ismétlem — a tengelyhatalmak szempontjából: hatalmi tényező. Ereje azonban, hála a tengelyhatalmakkal való barátságnak, megsokszorozódik. A kölcsönös támogatás tehát kölcsönös érdeket jelent, annak ellenére, hogy a kölcsönös bizalmi és baráti viszony senki ellen nem irányul. Célja csupán saját erőnk és barátaiink erejének növelése. Szerencsére, barátaink száma az új év küszöbén növekedni látszik. Lengyelországhoz való barátságunk szilárd alapokon nyugszik. Az őszi válság óta mind észrevehetőbbé válik a magyaroknak és a jugoszláv nép iránt tanúsított magyatbecsülése. Általánosságban hangsúlyozni kívánom ez alkalommal, hogy az egyéb szomszéd országokhoz való viszonyunk alakulása elsősorban a magyar kisebbségek sorsától és az irántuk tanúsított bánásmódtól függ. Nem lehetetlen, hogy az új év még számos nehézséget hoz, de legmélyebb meggyőződésem, hogy egy nemzedék, amely átélte az általános háborút, nem akar még egyszer ilyen szerencsétlenségbe sodródni. Mi magyarok öntudatunkban és erőforrásainkban az elmúlt esztendő eredményeivel megerősödve az új évben is belső berendezkedésünk fenntartásán és további kiépítésén fogunk dolgozni. Ebben a munkában arra a belső és külső stabilitásra támaszkodhatunk, amelyet nekünk és az egész világ előtt húsz év óta Kormányzó Urunk magas személye jelent. Gránitoszlop ez, amely mindenhol az egész magyarság nagyságát és erejét jelképezi. Kedves előfizetőinek és a szép kézimunkát kedvelő hölgyközönségnek B. U. É. K. a tökdíiiijjak NEMZETI ÚJSÁG 1939 január 1. Vasárnap 1 évrőL'ÉVRE Halad a technika ÉVRŐL'ÉVRE Többet NYujt az AlTIK Itt az illesztendő, szerezzen örömet családjának Vegyen márkás rádiót MORVAI RÁDIÓNÁL VII., Erzsébet-körút 40. 13-48-6*, 14-06-98. Kedvező fizetési feltételek. BX2 ............................................................................mi Készségesen bemutatja: álhitel 131 088 Magy. Kir. és utfv. nangszemár lífeUS Wie., szákóczi utca. Az ország legnagyobb és legszebb rédióterne. MUSSOLINI CHAMBERLAINTŐL nem közvetítést kér, hösz nem főtanácsokat Paris számára A váratlan szlovákiai népszámlálás „megközelítő“ adatokat akar kapni . A külpolitika eseményei London, december 31. A Daily Mail római levelezője úgy értesül, hogy Mussolini, az angol miniszterek római látogatása során a spanyol kérdés elintézését szorgalmazza a következő alapon: 1. Hadviselőjogok megadása Franconak. 2. Biztosítékok arra nézve, hogy sem Franciaország, sem más hatalom nem segíti Barcelonát. 3. Fegyverszünet ama biztosíték alapján, hogy sem bolsevista, sem szélsőséges szocialista kormányt nem ismernek el a Földközitenger spanyol partvidékén. 4. Olaszország hazaszállítja még Spanyolországban maradt 13.000 légionáriusát. Franciaországgal szemben Mussolini a következő követeléseket ki' ' Hiamberlainnal: 1. A tuniszi olaszok polgári jogállásának szabályozása. 2. Szabad körzet Dsibutiban. 3. Rendelkezés az Addisz-Abeba— Dsibuti-i vasútvonal etiópiai szakaszával. 4. Részvétel a Szuezi-csatorna igazgatásában. Mussolini nem kéri Chamberlaint közvetítésre és rábízza, hogy a neki legjobbnak látszó barátságos tanácsokat adja Párisban. Chamberlain a menekültek kérdéséről óhajt tanácskozni a pápával London, december 31. Az angol sajtó élénken foglalkozik Chamberlain római útjával kapcsolatban, a miniszterelnök pápai kihallgatásának várható eredményeivel. A Daily Express szerint Chamberlain a pápával főkép a menekültek problémájáról óhajt tanácskozni, minthogy a Szentatya különösen érdeklődik a németországi menekültek sorsa iránt. Karmasin tiltakozott Tisonál a népszámlálás ellen Pozsony, december 31., (Német Távirati Iroda.) Karmasin államtitkár dr. Tiso miniszterelnökhöz és Durcsánszky miniszterhez táviratot intézett, amelyben tiltakozik a december 31-ikére hirtelen kitűzött népszámlálás ellen. A táviratban a többi között ez áll: Az a tény, hogy ennek a fontos intézkedésnek keresztülviteléről a német államtitkárságot nem értesítették. 3 ’