Nemzeti Ujság, 1939. február (21. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

2 NEMZETI ÚJSÁG 1939 február 1. Szerda szerepe nem szorul erősítésre és foko­­szisra, éppen magának ,­­a középosztály­nak erősítésével, életerejének, életlehe­tőségeinek fokozásával! Íme, ez az, ami a magyar életből hiányzik, a kö­zéposztály szerepének erősítése. Mi a magunk részéről, annyi és olyan súlyo­san illetékes fórum­ok ítélete után nyi­tott kapukat döngetnénk azzal a meg­állapítással, hogy az egy­pártrendszert­ meg sem bírná a magyar élet. Ellen­ben ki merné azt állítani, hogy nem szorulna rá egy kulturális és erkölcsi értelemben vezető társadalmi réteg­nek, a magyar középrendnek minél döntőbb súlyú vezető szerepére? A magyar társadalom fejlődéséből hiányzik ugyanaz a fénykor, amely megvan a többi európai nemzeteknél, a maguk középosztályainak fénykorával kapcsolatban—a magyar középrendnek csak súlyos fejlődési feladatai és fejlő­dési heroizmusai voltak, a fénykorral s a nemzeti életnek ehhez kapcsolódó fénykorával azonban adó® nekik a sors, a maga illetékességi területén az ál­lamhatalom is. Pedig: „a nemzetnek erős, egészséges középosztályra ma még inkább van szüksége, mint bár­mikor máskor. Ma... amikor az ember erkölcsi, eszmei és gazdasági világa nyugalmi helyzetéből vagy a fejlődés egyenletes vonalából kilendült s hamis próféták léleknek a­­ megváltást, a szel­lemnek teljes uralmat, a gazdasági­ vágyaknak kielégülést ígérnek, foko­zott jelentősége van annak, hogy le­gyen erős, egészséges középosztály, amely az ingadozókat magával ra­gadja, az esztelenül rohanókat vissza­tartja, a közönyös tömeget megmoz­dítja.“ Íme a feladat, amelyet csak egy tényező valósíthat meg. Az a társa­dalmi osztály, amely ezzel a szereppel áll vagy bukik és sorsához hozzá van kötve a magyar kultúra, magyar ál­lamhatalom, magyar múlt és magyar jövő­­beléptetésével előállott kérdések, valamint a felvidéki ipartársulatok és a grémiumok to­vábbi­­működésének és átszervezésének kérdé­sei szerepelnek. A magyar ipari közigazgatással kapcsolatos kérdésekről dr. Harsányi Imre debreceni ka­marai titkár tartott előadást. Dr. Sipos Aladár rámutatott annak szüksé­gére, hogy átmeneti rendszabály­okkal tegyék lehetővé zökkenők és nehézségek áthidalását, amelyek az ipartársulatok hirtelen átváltoz­tatásával, ipartestületekké való átalakításával, illetve a grémiumok és a szakipartársulatok azonnali megszüntetésével előállhatnának. Ivánfy Géza komáromi grémiumi kiküldött ismertette az ipartársulatok szerepét a cseh­szlovák uralom alatt. , , Dr. Baintner Ottó iparügyi minisztériumi titkár a magyar ipartörvény életbeléptetésével kapcsolatosan szolgált felvilágosítással. A fel­vidéki ipari érdekeltségek számíthatnak arra ír- mondotta —, hogy szerzett jogaikat tiszte­letben tartják. .. "­­ ’ Az értekezlet befejezésül a következő hatá­rozatot fogadta el: 1. Kérik annak a rendeletnek sürgős kiadá­sát, amely a magyar iparjogszabályok és az 1938.november 2-án­ érvényben volt jogszabá­lyok közötti különbséget kiegyenlíti. 2. Az iparos és kereskedelmi társulatok gaz­dasági, szociális és kulturális érdekeinek meg­védése szempontjából szükségesnek tartják a bevált érdekképviseletek fenntartását. 3. A felvidéki ipartársulatok és a grémiu­mok, valamint szakipartársulatok különleges kérdései szükségessé teszik a® egymásközti kapcsolatok fenntartását ezekben a kérdések­ben; az adott viszonyok között a kassai keres­kedelmi és iparkamarát tekintik a feladat el­látására hivatott szervezetnek. , Írt Felvidéki ipart­, testületek értekezlete Kassán Kassa, január 31. A kassai Kereskedelmi és Iparkamara nagy­­érdeklődés mellett rendezte meg a felvidéki ipartestületek és grémiumok értekezletét. Hu­szonhat ipartestület és grémium képviseltette magát az értekezleten Beregszásztól Vág­­sellyéig. Az értekezleten képviseltette magát a keres­kedelmi és iparügyi minisztérium, a felvidéki minisztérium, a budapesti Iparkamara s a deb­receni Iparkamara. Az értekezleten dr. Sipos Aladár kamarai főtitkár elnökölt. A megjelen­teket üdvözölve, kiemelte,­­hogy az értekezlet napirendjén a magyar ipari közigazgatás élet­ persze, te még ug­y ismerted őt, mint Ilonka — férjhez ment egy colonelhez és másba is hozzá költözött ... A papa nyug­díjba ment, nincs szolgálatban. Meg­szokta már a régi világot. Az Öcsém, Iones... akarom mondani Jánoska ott dolgozik targul-m­uresi ... izé maros vá­c , sárhelyi­ prefekturán... Ne haragudj, az ember összecsereberéli a neveket... — Nem az ember, hanem­­ az idő. Az játszik velünk, az csereberél — mint­­ahogy a játéktáblán szoktak a figurák­kal. A rikkancs éppen akkor szaladt el a korlát előtt és hangosan kínálgatta az egyik magyar újságot, amelynek szenzá­ciója a magyarság számára nem volt ép­pen örvendetes. Tisztviselőelbocsátás és izgatási per... ! " Én u­­gy tettem, mintha észre sem ven­­­­ném, Aurél arca azonban­­ fájdalmasan ráindult meg. Lerítt róla az: „Én nem tehetek róla. És nem­ is beszélhetek.“ Úgy diskuráltunk tovább rövid kérdő- és tőmondatokban. . — Pesten vagy? — Igen. — Persze, tudom, valamelyik lappal... A múltkor olvastam is rólad... — Te nem látogatsz ki? — Én? — olyan mozdulat kísérte ezt, hogyhát szívesen jönne, de hát furcsa az én kérdésem az ő helyzetében, , Most, ő kérdezte. — Mikor jösz haza? Hosszasabban? Nem ilyen rövid időre? — Nem tudom • •. Nem tőlem függ. — Persze... Tőlünk — jegyezte meg Aurél, bár jobb szerette volna elharapni, amit mondott. összekoccintottuk mégegyszer a poha­rat, fizettünk és elkísért odáig, ahol el­váltunk, kezet nyújtott és feszesen a sap­kájához emelte, a kezét: — Viszontlá­tásra! I­­..„ . ..Várjon,, milyen lesz ez a viszontlátás! V Min­koli Visra A ZSIDÓ JAVASLAT bizottsági tárgyalása iránt egyre fokozódó érdeklődés nyilvá­nul meg. Az egyes szónokok kimentő részletességgel vesznek részt a vitában és így még a keddi ülés után is mintegy tíz felszólaló van hátra. Az általános vi­tát szerdán délelőtt folytatják és lehető­ség szerint be is fejezik. Pénteken meg­kezdik a javaslat részletes tárgyalását. Ennek során ismerteti Imrédy Béla mi­­miniszterelnök és Tasnádi-Nagy András igazságügyminiszter a tervbevett módo­sításokat. NINCS DÖNTÉS még a zsidójavaslat tervbe­vett módosításai tekintetében. A Nemzeti Egység Pártjának hétfő esti értekezletén is­mét a képviselők ismertették elgondolásaikat és kívánságaikat a javaslat egyes részeire vonatkozóan. Imrédy Béla miniszterelnök és Tasnádi-Nagy András igazságügyminiszter, akik jelen voltak az értekezleten, meghallgat­ták a párt véleményét, de a kormány állás­­foglalását valamennyi tervezett módosításról még nem közölték. Értesülésünk szerint né­hány kérdésnél mér kialakult a kormány ál­láspontja. Megbízhatónak tekinthető hírek sze­rint a zsidó jellegről intézkedő első szakasz­nál olyan értelmű módosító indítványt ter­jeszt be a kormány, hogy a vegyesházasság­­ból született gyermek kereszténynek számít a javaslat ren­delkezései szempontjából"ézíntény-e­gyibén hét 'éves koráig ".''megÉbéejtv eWúigl­t. Természetesen , ez maga után vonja azt is, hogy a vegyesházasságban élő zsidó szülő­ ■ugyancsak felveszi a keresztn­g szentségét gyermekének megkeresztelkedésekor. A módo­sítás indokolása szerint a hét éves korban történő kikeresztelkedés kellő garanciát nyújt arra, hogy a gyermeket keresztén­y szellemben nevelték.A felvételét is fogj­a javasolni minden valószínűség szerint a kormány. Mértékadó politikai tényezők részéről pártkülönbségre való tekintet nélkül megnyilvánult az a kívánság: gondos­kodjon a kormány, hogy a megüresedő pozíciókba ne kerülhessenek idegen ál­lampolgárok. Értesülésünk szerint egy új szakasz kimondaná, hogy a zsidótör­vény következtében megüresedő állást idegen állampolgár nem foglalhatja el és amennyiben olyan szakmabeli pozí­cióról volna szó, amelynek betöltésére megfelelő, magyar ember rendelkezésre nem áll, az illető zsidó helyén maradhat. •4. A KÖZJOGI rész módosításának kérdésénél ismét nagy vita volt hétfőn a NEP-ben, de végleges álláspont még nem alakult ki. Most már valószínűnek látszik, hogy a szakasz ere­deti szövegezését elejtik és oly módon változ­tatják meg, hogy egy bizonyos idő óta Ma­gyarországon élő zsidó családok leszármazot­tainak megadják a választójogot, a meghatá­rozott időponton túl bevándoroltak azonban nem gyakorolhatják választójogukat. Az idő­pont tekintetében sincs még megegyezés. A NÉP egy része az 1867-es dátum megállapítá­sát javasolja, másik része, viszont korábbi cenzus bevezetését indítványozza és lizs-ig akar visszamenni. E két dátum valamelyikét fogja a kormány is javasolni. Nem alakult ki még véglegesen a vélemény a frontharcos­­szakasz és az úgynevezett „kivételi szakasz“ beiktatása tekintetében sem. A kormány ál­landóan tárgyal a frontharcos érdekeltségek­kel és a kormánypárt vezetőivel, úgy hogy a végleges álláspont mindezekben a kérdések­ben rövidesen meglesz és legkésőbb a képvi­selőház bizottságainak pénteki ülésén ismer­teti Tasnádi Nagy András igazságügyminisz­­ter a kormány végleges álláspontját. *­ GRÓF CSÁKY ISTVÁN külügyminiszter külügyi expozéjával változatlanul nagy érdeklődéssel foglalkozik a külföldi sajtó. Az „Universul“-ban Tugoveanu­­ volt római román követ azt írja,­hogy gróf Csáky István berlini látogatása so­rán megállapíthatta: nincsenek ellenté­tek Németország és Magyarország kö­zött, sőt érdekeikben a legtöbb esetben a legteljesebb összhang uralkodik. Német­országnak érdeke az, hogy Magyaror­szág független és hatalmas legyen. A romániai magyar kisebbség helyzetére és a román sajtó Magyarországgal szem­beni magatartására vonatkozóan azt ír­ja, hogy egyik probléma épp úgy meg­oldható, mint a másik, mert mindkét ol­dalon óhajtják a normális viszonyt. A „Neamul Romanesc“ szintén hangoz­tatja, hogy semmi akadálya nincs annak, hogy Magyarország és Románia között a­ legszívélyesebb jóviszony ne jöjjön létre. ♦ A FELSŐHÁZ , február 3-án, pénteken dél­előtt 10 órakor ülést tart. Az ülés napirendje: 1. az igazolóbizottság jelentése, 2. a honvéde­lemről szóló törvényjavaslat, 3. a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államház­tartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931:XXVI. t.­e. 7. §-a értelmében alakított országos bizottság tagjai számának feleme­léséről szóló törvényjavaslat, 4. a keresettel bíró közszolgálati nyugdíjasok ellátásának és a férjes nők közszolgálati alkalmazásának korlátozásáról szóló törvényjavaslat, 5. a 33 tagú országos bizottság jelentése az 1938. évi IIHOiu« bér»től 1988. áva­ december 22-ig ter­jedő idő alatt kifejtett működéséről. A HONVÉDELMI­­ törvényjavaslatot tár­gyalta, kedden délelőtt együttes ülésben a felsőház véderő, közjogi, közigazgatási, ■igazságügyi és iparügyi bizottsága. Jó­zsef főherceg elnöki megnyitója után gróf Apponyi Károly ismertette a javas­latot, amelynek általános vitája során Szilágyi Lajos szólalt fel. Sürgette a lég­védelem megfelelő megszervezését és hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a hadseregtől tartsák távol a politikát. Pap József után Juhász Andor beszélt és a­­két Háznak az országos bizottságban való paritásos részvétele érdekében elvi dekla­rációt tett, amelyet az együttes bizottság egyhangúlag elfogadott. Szü­llő Géza el­ismeréssel szólott a felvidéki katonai köz­­igazgatással kapcsolatban a honvédség munkásságáról és szelleméről. Vitéz Meskó Zoltán a közegészségügy hon­védelmi szempontjait hangoztatta, majd báró Prónay György kijelentette, hogy áll­ományjogi aggályai ellenére is — te­kintettel a nemzetvédelmi szempontokra — elfogadta a javaslatot. Vitéz Kozma Miklós a katonai és polgári hatóságok legszorosabb összeműködésének fontossá­gát emlte ki. Személyes tapasztalatai alapján méltatta a honvédség kitűnő magatartását a visszacsatolt Felvidéken. Lipthay László a hadapródiskolák visz­­szaállítását sürgette. UJ SZAKASZ *' j . '■ j } . * " » VITÉZ BARTHA KÁROLY honvédelmi mi­niszter válaszában köszönetet mondott a ma­gas színvonalú vitáért. Rámutatott a javas­latnak a nagy nemzeti célok szempontjából döntő s a nemzet egész sorsára kiható jelen­tőségére. Míg a honvédelem a múltban kizá­rólag katonai feladatokra szorítkozott, ma a hadviselés katonai része nemcsak a harcvo­­nalra összpontosul, hanem az ország egész területére is kiterjed. Biztosítani kell ezért azt, hogy az ország minden személyi és do­logi erőforrása, a honvédelem szolgálatába legyen állítható, amikor erre nemzeti érde­keink szempontjából szükség van. Ezután részletesen válaszolt a felszólalók észrevéte­leire A honvédelmi miniszter beszéde után az együttes bizottság a törvényjavaslatot álta­lánosságban, majd báró Prónay György, Glatt­­felder Gyula, Szőke Gyula, gróf Andrássy Mihály és Finkey Ferenc hozzászólása után részleteiben is egyhangúlag elfogadta. í r-; ■ É? ** * m J IMRÉDY BÉLA miniszterelnök feb­ruár 5-én, ««sárnap délelőtt 9 órakor Kómán Bálint ny. vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter társaságában Székesfehér­várra érkezik. Féltizenegy órakor a városháza tanácstermében díszközgyű­lés lesz s ezen ünnepélyes keretek kö­zött adják át a miniszterelnöknek a város díszpolgári oklevelét. Utána 11 órakor, az Alba mozgószínházban tartja zászlót bontó nagygyűlését a Magyar Kiét Moz­­galom. A nagygyűlésen vitéz Imrédi­ Béla miniszterelnök beszédet mond. Egy­ órakor a Magyar­ király­ szállóban tár­sasebéd lesz, amelyen felszólal Román Bálint ny. miniszter is. A GYŐR-MOSON-POZSONY egyelőre egye­sített vármegyék törvényhatósági bizottságá­nak kedden tartott rendes közgyűlésén Por­niczky Lipót elnöklő főispán megemlékezett­ a Magyar Élet Mozgalomról. A közgyűlés egyhangú helyeslése közben rámutatott arra, hogy az egyéni sérelmekből kiinduló parla­menti harcok már nem érdeklik a népet, egyedül a magyar nemzet erejét fokozó és a­ szociális igazságon nyugvó tettek tarthat­nak számot az érdeklődésre.. Áttérve a tárgy­­sorozatra, dr. Telbisz Miklós alispán bejelen­tette, hogy tavasszal megindulnak a medvei Duna-híd megépítésének munk­álatai és addig is, amíg a híd elkészül, a vármegye gondos­kodott a komp beszerzéséről, úgy hogy feb­ruár elsejével megindul a vármegye kezelé­sében a kompközlekedés. Ugyancsak komp­­közlekedést létesítenek a Dunán Doborgaz községnél is, amíg az ott tervezett második Duna-hidat megépítik. A továbbiakban a köz­gyűlés az üresedésben lévő aljegyzői állásra dr. Leyer Hugót választotta meg. Meghalt Tamásy Árpád táborszernagy, a przemysli hiss Fogarasi Tamásy Árpád ny. táborszer­nagy, valóságos belső titkos tanácsos a keddre virradó éjszaka Budapesten el­hunyt. Az elhunyt erdélyi régi nemesi család sarja, 1861-ben született. Katonai kiképzését a bécsi műszaki akadémián kapta, ahol 1881-ben avatták hadnaggyá. Mint törzstiszt négy évig Ferenc József császár és király katonai irodájában kapott beosztást, ami csak kivételeseknek jutott osztályrészül. 1914 szeptember ha­vában vonult csapatával, a 28-ik honvéd gyalogha­dosztállyal, a háborúba. • " Rendkívül erős egyénisége, akadályt nem ismerő akaratereje és kitűnő veze­tése révén rövidesen ismert neve lett az egész harmadik hadseregben. Amikor hadosztályával Przemysl várába került, benne látta a vár a magyar támad­ószelle­met. Rögtön úgy érezte mindenki, hogy ő a magyar védőrség vezére. Csapatai 18 nagyobb kitörést hajtottak végre, ame­lyekből nyolcat személyesen vezetett. Amidőn az utolsó kitörés meghiusgult, Kuzmanek várparancsnok összehívta a tábornokokat és feltette a kérdést, hogy mi történjék? Van-e még lehetőség a ki­törés megismétlésére vagy elérkezett a vár feladásának szomorú órája? Egyedül Tamásy volt az, aki kijelentette, hogy az az ő honvédhadosztálya továbbra is harc­képes és kész a kitörés megismétlésére. Amikor mindennek vége volt és az oro­szok bevonultak a várba, azoknak pa­rancsnoka, Artamanov tábornok, hadtest­­parancsnok úgy üdvözölte Tamásyt, mint Przemysl hősét: „Az ön csapatai —­ mondta — úgy harcoltak, mint az oroszlá­nok és excellenciád az oroszlánok orosz­lánja.“ Amidőn Tamásy 1917 végén a hadifog­ságból hazakerült, azonnal újból jelent­kezett a harctérre s rövidesen a negyedik hadtest parancsnokává nevezték ki,ebben a minőségében érte őt a háború befeje­zése. A háború után teljes visszavonult­­ságban élt, minden idejét­ családjának és a bajtársaknak szentelte. Tamásyt legfelsőbb helyről bőven hal­mozták el az elismerés külső jeleivel is. Már békében megkapta a Lipót-rend lovagkeresztjét és a harmadik osztályú vaskoronarendet, amelyhez háborúban még több magas kitüntetés járult. A valóságos belső titkos tanácsosi címet 1918-ban kapta meg. Temetése február 3-án, pénteken dél­után fél négykor lesz a farkasréti temető halottasházából. A przemysli emlékbizott­ság kéri a przemysli bajtársakat, hogy a temetésen minél számosabban jelenjenek meg. B­iztos siker gyors eredmény, ha hirdet a Nemzeti Újságban

Next