Nemzeti Ujság, 1939. március (21. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-01 / 49. szám
1939 március 1. Szerda 2 NEMZETI ÚJSÁG ütiktjára a közjogi reformok megvalósítását.. .Erről Sztranyavszky Sándor, akihez most a választójogos demagógiát és lejtőt emlegető publicista nyilvánvalóan elég közel került, bizonyára kellő felvilágosítást adhatna. Amikor Darányi Kálmán a miniszterenökséget átvette, a közjogi problémák elintézése elodázhatatlan volt. Az országot nem lehetett még egyszer kitenni egy újabb nyílt, általános választás izgalmainak, a Gömbös által lélektiprásnak nevezett olyan választásoknak, amelyek után mint a karikásostor csattogása hangzottak el sorra a mandátummag semmiattő közigazgatási bírósági ítéletek. De éppen, mert a komoly államvezetés az átlalános, egyenlő és titkos választójog bevezetésével kapcsolatban joggal tarthatott a különböző színű és különböző oldalú demagógiák veszedelmétől, a közjogi reformokat egymásután, de egységesen kellett elintézni, hogy a nemzet élete számára az alkotmányos biztosítékok megmaradjanak — a titkos választójog és a demagógia veszélyeivel szemben. Darányi Kálmán politikai vonalvezetésében történhettek hibák. Mert ember volt ő is és főképpen közben történtek olyan események, melyekre előre számítani egyáltalában nem lehetett. De azt ellenfeleinek, jobbról és balról egyformán,"f el kell ismerniök — ám igazságosak akarnak lenni —, hogy a közjogi reformok megvalósítása elől ki nem térhetett, a titkos választójogot tovább el nem odázhatta. Az pedig kétségtelen, hogy az a módszer, amilyen sorrendben és amilyen formában és főképpen, amilyen parlamenti körülmények között ezeket a magyar Corpus imusba beiktatta, az mindenkorra példája lesz a körültekintő, megértő, tapintatos és bölcs államvezetésnek. Minden törvényalkotás akkor helyes, ha a nemzet konszenzusa, az ország megnyugvása kíséri. Nem lehet tagadni, hogy Darányi Kálmán mind a három javaslatot úgy hozta tető alá, hogy abban a lehető legnagyobb teret engedte a kölcsönös politikai meggyőzésnek s a pártok között való megértésnek. Nem csinált presztizspolitikát, nem ragaszkodott a szavakhoz, hanem a három törvénynek úgy szerzett többséget az ország mindkét Házában, hogy utána semmi keserű iz .Nem maradt, egyik párt sem érezhette, hogy vereséget szenvedett, hanem ellenkezőleg, valóságos politikai Trenga DeU légkörében született meg mind a három törvény. Az pedig, hogy előbb alkotta meg a védekező és biztosító intézkedéseket a kormányzói hatáskör és a felsőházi jogkör törvényeivel, sorrendben is őt igazolta, mert a választójogi reform megalkotásánál előbb gondoskodott az esetleges később beállható veszedelmek megelőzéséről. Éppen ma kell legjobban méltányolnia mindenkinek, mit jelent az, hogy ha egy éven belül — amikorra a mostani képviselőház mandátuma lejár — már az új választói törvénnyel kell választani. Bár-milyen legyen is az eredmény, a kiterjesztett kormányzói hatáskörben s az egyenjogúságra visszaállított felsőházban megvan a nemzet jövője szempontjából minden biztosíték úgy az alkotmányosság, mint a magyar történelmi gondolat és a szenvedélyektől ment, bölcs politikai ítélet számára. Akik olyan nagyon védik mostanában a demokráciát, az alkotmányt, sőt meglepetésszerűen a történelmi Magyarországot, meggondolhatnák, mi lenne itt, ha az általános, titkos, egyenlő választójogot annak idején az ő kedvük szerint s a közjogi reformok helyes sorrendje nélkül valósították volna meg? De meg kell gondolnunk azt is, micsoda szörnyű veszedelem volna az amúgy is kiélesedett politikai, társadalmi és gazdasági ellentétek feszültségében, ha mint megoldatlan probléma a választójog reformjának kérdése is még mindig ott szerepelne! A demagógia valóban félelmes veszély. A történelmi osztály félreállítása a nemzet alkotmányosságából a balga szerencsétlenség lenne. De hogy a kettőnek a veszedelmét valaki a Darányi-kormány helyes közjogi reformjaiban keresse, az maga is igen közel áll a demagógiához és a balgasághoz. Az a különleges szerep, melyet Darányi Kálmán a magyar életben ma betölt, nemcsak mint a képviselőház elnöke, de mint a puritán és önzetlen magyar államférfinak a példája is — és pedig minden pártok között és minden pártok fölött, — mentesíti őt attól, hogy az ilyen publicisztikai kirohanás ellen védekeznie kelljen. De azoknak, akik a publicisztikában csak a tárgyilagos igazságot keresik és akiket sem a politikai exilium keserűsége, sem az eseményekbe való be nem folyás irigysége nem vakít el, azoknak kötelessége, akár mögötte ültek valamikor Darányi Kálmánnak, akár szembenállottak vele, hogy nem is őt, hanem három legfontosabb közjogi törvényünket a közvélemény előtt meg védelmezzék. Nem lehet megengedni, hogy a kormányzói hatáskör kiterjesztését, a felsőház egyenjogúsítását s az általános titkos választójog megvalósítását mai bajaink kütforrásának akarják beállítani, tehát olyan törvényeknek, amelyek ezt a nemzetet lejtőre vitték. Aki a demagógiával szembe akar fordulni, az ne hirdesse, hogy lejtőre került a nemzet azért, mert ezeket megvalósították, hiszen éppen ezek akadályozhatják meg azt, hogy Magyarországon az utca vonulhasson be az alkotmány sáncaiba és ezek biztosítják éppen az alkotmányos fejlődés számára minden szélsőbaloldali, vagy szélsőjobboldali demagógiával, de minden publicisztikai demagógiával szemben is az ország biztos és nyugodt jövendőjét. déki beosztást. — Elszakítanak tőle, hogy soha többé ne láthassam! Pedig még egyszer találkozott vele ... III. Mielőtt a szoborleleplezési ünnepség megkezdődött volna, az ősz újságíró oda súgta fiatal kollégájának: — Micsoda fény és előkelőség?! Látod, fiam, ez a hálás utókor, amiről annyit beszélnek, de mindig csak az ember halála után jelentkezik. Arra nem tellett párszáz pengő, hogy azt a szerencsétlen embert megmentsék az életnek, de itt tobzódik a pompa. A Papír- és Készpénz Intézet a barátunk emlékét is felhasználja, hogy ügyesen reklámot csináljon üzleti vállalkozásaihoz. Csak fülelj, látunk mi még egyéb érdekességet is! Az ünnepség az Intézet dísztermében foyt le. „A korán elhunyt, de nagytehetségű író Szobrának felavatásán — ahogy a lapok másnap megírták — a társadalmi és pénzvilág számos előkelősége megjelent. Jólesett látnunk, hogy a sokszor kegyretlennek és ridegnek mondott tőke milyen szeretettel hódolt az irodalmi élet kiválósága előtt, aki ebből, a pénzintézetből indult el korszakos útjára. Mert Szirom János is a tőke melengető szárnyai alatt kezdte el pályafutását, hogy aztán magasba szálljon a szerető karokból...“ Taps zúgott fel a teremben, amikor az elnökigazgató keresetlen szavakkal engedélyt adott az emlékmű leleplezésére. A márványszobor 26 ezer pengőbe került, de amint az igazgatósági tanács annak idején mondotta, ez az összeg bőségesen megtérül majd az ügyesen szervezett Szirom-reklám révén. Jó befektetés, nem kell sajnálni. A leleplezés után az Irodalmi Társaság egyik kitűnő tagja olvasta fel finoman cizellált és lírai hasonlatokkal teli tanulmányát. Vázolta a küzdelmes éveket, az Intézet tisztviselőinek odaadó bámulatát, amellyel már akkor övezték az induló tehetséget. — Nézd Tubák igazgatót, milyen megilletődötten bólogat — bökte oldalba társát az újságíró. — Persze, feleségül vette Lamda Andreát, a papa helyére ült, kormányfőtanácsos lett. Most „emlékein“ könnyezik. Az előadó ezután azokra a gyengéd szálakra tért ki, amelyek egykori igazgatójának szépséges leányához fűzték az ifjú költőt Ekkor a nagy drámai színész elszavalt párat a bájosan friss költeményekből, amelyek alkotására a nemes keblű leány ihlette a költőt. Tubák Tihamérné szül. Lamda Andrea meghatottan hajtotta le fejét, csipkekendőjével törölte szemét s nagyon halkan sóhajtott egyet. — Figyeled az esetet! — dörmögte az epés kritikus. — Szerényen fogadja az elismerést, ami nem illeti meg, hiszen éppen őmiatta száműzték vidékre a szerencsétlent. Most szeretné megjátszani a bakfist, pedig már megvan negyvenhárom éves, ebből azonban csupán harmincnyolcat vr 1t be. Szintén szerényen. Ha 22 évvel ezelőtt nem hagyta volna el szegény Jánost, nem lett volna ilyen hamar szobor belőle. Zengett a taps és hangzottak a kegyes visszaemlékezések. Az előkelő közönség csodálattal nézte Tubák Tihamér igazgató ur őméltóságát és nejét, akik a nagy emberekhez illő egyszerű közvetlenséggel ültek az első sorban. A méltóságos asszony egy pillanatra visszagondolt, hogy milyen színű szeme is lehetett Szirom Jánosnak, de már nem emlékezett rá. A fehér márvány nem árulta el. — Na, gyerünk! — állt fel csendesen az újságíró. — A többi nem érdekes, most Tubákék ünneplése következik. Szegény János, ha emlékműve végignéz a díszes gyülekezeten, bizonyára a híres verssor juthat eszébe: „Szobor vagyok, de fáj minden tagom...“ Szólt az öreg és lábujjhegyen otthagyta az ünneneplő, hálás utókort. A Negrin-kormány megszökött Madridból Azana lemondott, a vörös katonai vezetésben megindult a felbomlás Páris, február 28. Azana lemondása megpecsételte a madridi vörös forradalmi kormány sorsét. A Negrin-kormány tagjai kedden délben szökésszerűen elhagyták Madridot és Valenciába mentek, ahonnan könnyen elmenekülhetnek. A szökést a Valenciában tartandó minisztertanáccsal indokolták meg. Nyilvánvaló, hogy ez ürügy, mert a minisztertanács, — amelynek az Azana lemondása folytán beállott helyzettel kapcsolatban a fegyverletételről kell döntenie — Madridban is megtartható lett volna. Csori a Madrid polgármestere egy jegyzéket adott át a sajtónak, amelyben közölte velük, hogy a miniszterek kedden reggel elutaztak kelet felé, hogy „fontos minisztertanácsra“ üljenek össze. Azana közzétette lemondólevelét Colonges sous Laleve, febr. 28. (Havas.) A vörös spanyol köztársasági elnökség protokllfőnöke kedden délben felolvasta a sajtó képviselői előtt Azaua elnök lemondó levelét. (MTI.) London, február 28. A köztársasági Spanyolország katonai vezetésében is a teljes felbomlás jelei mutatkoznak. Madridból ideérkezett jelentések szerint Minja tábornok, aki tudvalevőleg eddig lelke volt a köztársasági haderőnek, most Negrin miniszterelnöknek értésére adta, hogy minden további ellenállás céltalan. Minja tábornokot el is távolították a helyéről, a köztársasági haderők legfőbb parancsnokává Cassano tábornokot nevezték ki. „Tolonganak az elismertetéssel.. Burgos, február 28. Franco tábornok hétfőn a parancsnoksági épület erkélyéről rövid beszédet intézett az őt ünneplő lelkes tömeghez. „A spanyol hadsereg hatalmasabb, mint valaha volt — mondotta a tábornok. — Büszke vagyok, hogy ennek a hadseregnek vezére lehetek. Még rövid idővel ezelőtt is „lázadóknak“ nevezték a nemzetieket a külföld jórészén. Ezek a külföldiek csak a vörös hadsereg megsemmisítő veresége után ismerték fel, melyik tulajdonképpen a valódi Spanyolország. Most valósággal tolonganak az elismertetéssel. Tegnap Argentína volt soron, ma Anglia és Franciaország. Nemcsak arról van szó, hogy győzelmet arattunk a vörös seregeken, hanem egyúttal győzelmet arattunk a szabadkőművesek, a nemzetközi szövetségek és a nemzetközi kommunizmus fölött is. Ilyen körülmények között hálátlanság lenne, ha nem emlékeznénk meg azokról a nemzetekről, amelyek a háború kezdete óta minden fenntartás nélkül a nemzeti Spanyolország mellett foglaltak állást. Franco tábornok beszédét állandóan viharos tetszésnyilvánítások szakították meg. Különösen a baráti hatalmak iránt kifejezett elismerést kísérte lelkes tetszés. (MTI) Paris, február 28. A párisi spanyol nagykövetség épületére kedden este felszökött az arany-vörös nemzeti lobogó. A vörös követségtagjai a déli órákban elbúcsúztak a spanyol köztársaság utolsó párisi nagykövetétől, Martinez y Pascuától és elhagyták az Avenue Georges V.-n fekvő palotát. Quinones de León egykori spanyol nagykövet a spanyol nemzeti küldöttség vezetője, a küldöttség élén birtokába vette a spanyol nagykövetség helyiségeit. Ugyanakkor a spanyol nemzeti hatóságok képviselői birtokukba vették a párisi spanyol konzulátust, a spanyol idegenforgalmi iroda és a spanyol kórházi épületét is. A párisi spanyol nagykövetség palotájának átadását, illetve átvételét nagy tömeg nézte végig. Este hét óra volt, amikor Franco tábornok párisi megbízottja, Quinonez de Leon volt párisi nagykövet megjelent a palota előtt és a párisi külügyminisztérium több tisztviselője kíséretében belépett az épületbe. Este 1 óra 15 perckor az első emeleti erkélyen kitűzték a spanyol nemzeti lobogót. Weygand lesz a francia nagykövet? Páris, február 36. (Daily Telegraph & Morning Post. Francia kormánykörökben úgy tudják, hogy azokat a megállapodásokat, amelyeket Berard szenátor Jordana tábornokkal kötött, nem hozzák nyilvánosságra, mert így akarják elejét venni a felesleges politikai vitáknak. A Daily Telegraph tudósítójának értesülése szerint a francia kormány elvben elfogadta azt a feltételt, hogy a köztársasági csapatok által Franciaországba hozott fegyvereket visszaadja a nemzeti kormánynak. Viszszaadja, továbbá a francia kikötőkbe menekült több száz spanyol hajót is, amelyek közül egyedül a bordeauxi kikötőben negyven horgonyoz. A francia kormány még mindig nem döntött Burgosba küldendő nagykövetének személye felől, ,de az a hír terjedt el, hogy Daladier miniszterelnök Weygand tábornokot szeretné megbízni ezzel a küldetéssel, miután az az álláspontja, hogy előbb katonát kell Burgosba küldeni és csak azután diplomatát. Weygand tábornok 72 éves és négy évvel ezelőtt vonult viszsza a vezérkari főnöki tisztségtől. Alba Karcag Franc© londoni nagykövete Délután 6 órakor Ascaraté, a spanyol vörös kormány londoni nagykövete a nagykövetség tánctermébe összehívta a negyven főnyi diplomáciai és konzuli személyzetet. Ugyanekkor bevonták a nagykövetség palotájáról a spanyol vörös lobogót és meggyújtották a fontos, titkos állami okiratokból a kertben rakott máglyát. A nagykövet kijelentette, hogy ettől a perctől kezdve hontalan menekültnek tekinti magát és a nagykövetség egész személyzetét. Útlevelet sem kaphat, de valószínű, hogy három hónapig még Angliában marad. Alba hercegnek, a nemzeti Spanyolország leendő londoni nagykövetének hivatalos épületére kitűzték a nemzeti, spanyol lobogót. Három vármegye csendőrsége hajszolja a gyöngyösi rablógyilkos cigányokat Gyöngyös, február 28. A rablógyilkos cigányok utáni hajsza során letartóztatásba került egy Lakatos Gusztáv nevű cigány, aki értékes adatokat juttatott a rendőrség tudomására. Elmondotta, hogy a gyilkosság éjszakáján két lókupec cigány vendége volt, akik lóvásárlás ürügyével tartózkodtak a vidéken. Az egyik Balogh József Tári, a másik pedig ennek fivére, Balogh Ferenc, mindketten debreceni lókupecek. A rendőrségnek az volt a gyanúja, hogy Lakatos Gusztáv még többet is tud a gyilkosságról, mint amennyit önként elmondott. Vallatom fogták, mire beismerte, hogy a gyilkosság éjszakáján ő állt őrt az öreg házaspár portáján, amíg a két fivér az öreg gazdával és feleségével végzett. A két cigány fivérről a rendőrség különben megállapította, hogy emberölésért már voltak büntetve, jelenleg pedig a debreceni és a balassagyarmati törvényszék rablásért és koszszú fúrásért körözi őket. Az országos bűnügyi nyilvántartótól bekérték ujjlenyomataikat is, amelyek teljesen egyeznek a rablógyilkosság színhelyén talált ujjlenyomatokkal. A két rablógyilkos cigányt legutoljára kedd délután látták Hután, Gyöngyöstől mintegy harminc kilométer távolságra, egy szénégető telep közelében. Az egyiknek fel volt kötve a karja, a másik pedig a sebesültet támogatta. Most három vármegye csendőrségevan a nyomukban és remélhető, hogy a két Baloghfivér órákon belül kézre kerül. A kegyetlenül meggyilkolt Takács János szőlősgazdát és feleségét kedden délután temették el óriási részvét mellett