Nemzeti Ujság, 1939. március (21. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-25 / 70. szám

8 NEMZETI ÚJSÁG 1939 március 25. Szombat Elegáns leány- és fiú- lovászi kabátok dús választékban Ipar cégnél, Petőfi Sándor­­n Ji.XjBBvL.Ly JC.N­U utca 9 és Váci­ utca 7 Nősülhetnek a kórházi orvosok A főváros közegészségügyi szakbizott­sága pénteken délelőtt dr. Salamon Géza tanácsnok elnöklésével ülést tartott. El­sőnek a főváros új közkórházi szabály­rendelet-tervezetét tárgyalták. Dr. Csil­­léry András indítványozta, hogy a kór­házi segéd- és alorvosoknak a magán­­prakszist is engedjék meg. Polacsek Emil csatlakozott Csilláry András indít­ványához, majd kifogásolta, hogy az új szabályrendelet szerint a másodorvosok nem nősülhetnek addig, amíg a főváros kórházaiban teljesítenek szolgálatot. Nem szabadna megakadályozni a család­­alapítást. Dr. Windisch Ödön és Krizs Árpád helyeselték Polacsek felszólalá­sát. Salamon Géza tanácsnok válaszában hangsúlyozta, hogy az orvosok kórházi magánprakszisát éppen a kórházi bete­gek érdekében akarják megtiltani. Ami a nősülés megtiltását illeti, hangsúlyozta , a tanácsnok, hogy a fővárosi kórházak orvosi lakásai, illetve szobái oly szű­kek, hogy azokban családi életet élni képte­lenség. Megemlítette még, hogy a pol­gármester kivételes esetekben most is megengedi az alorvosok nősülését. Welff Károly, a fővárosi kórházak központi igazgató-főorvosa a milliós lakosú fő­város érdekeit, szem előtt tartva, annak a véleményének adott kifejezést, hogy éppen a betegek érdekében ne engedjék meg az alorvosok nősülését, családalapí­tását. Régen megállapították már azt, hogy nem­ helyes, ha az orvosok fiatalon nősülnek. Ha az orvosi létszámot a két­szeresére emelik, akkor már megenged­hető az alorvosok nősülése. Hosszas vita után a bizottság végül is Csilléry And­rás és Polacsek Elemér indítványait fo­gadta el, ezek szerint tehát a kórházak­ban az alorvosok magánprakszist foly­tathatnak és meg is nősülhetnek. Krizs Árpád bejelentette, hogy tervezetet dol­ gozott ki a kórházi alkalmazottak, hely­zetének javítására. Indítványában azt ja­vasolja, hogy a fővárosi kórházak ápo­lási díját naponta és személyenként tíz fillérrel emeljék és az így befolyó össze­geket fordítsák a kórházi­ alkalmazottak szociális helyzetének javítására. Dr. Sa­lamon Géza tanácsnok válaszolt a fel­szólalásra s közölte, hogy a rossz gaz­dasági helyzet miatt nem leh­et arról szó, hogy a kórházi díjakat felemeljék. Szendy Károly polgármester nagyon­­jól tudja, hogy milyen nehéz helyzetben vannak a kórházi alkalmazottak és már készül is egy olyan javaslat, amely meg­oldja ezt a régen vajúdó kérdést. A gáz második hódító ú­tja Az egyik német városban a városi gáz­művek igen érdekes kísérletbe fogtak. Nem kisebb dologról volt szó, mint ar­ról, hogy a központilag termelt gázt mi­ként lehet lokomotivok hajtására fel­használni. A kísérletek eredménnyel biz­tatnak. Könnyeb tolatómozdonyokat oly­módon alakították át, hogy azok gáz fel­­használásával hasznos munkát tudtak ki­fejteni. Ez a kis példa egyik bizonyítéka an­nak, hogy a gázgyártás lehetőségeit még mindig nem használták ki s a városok gázművei nem visszafejlődő üzemek. Pe­dig néhány esztendővel ezelőtt már-már arról beszéltek a szakemberek, hogy a városi gázművek nem fejlődhetnek tovább és nincs sok értelme a gázművekbe újabb és újabb milliókat fektetni. A villanyvi­lágítás mérhetetlenül gyors elterjedése valóban kiszorította a gázt a világítás területéről. Az Auer-harisnyás lámpákat egymás után szerelték le s helyüket, el­foglalta a világító villanykörte. A gáz azonban nem hagyta magát le­szorítani a technikai fejlődés útjáról. A gáz a közvilágítás őse, hiszen előbb ál­lottak Európa utcáin és terein a gázlám­­­pák, mint a primitívebbnek tartott pet­róleum-lámpák. Pesten 1856 decemberében már üzembe helyezték az akkori Lóvá­sártéri gázgyárat, majd Budán is meg­épült a gázgyár. 1870-ben már Óbudát is bekapcsolták a gázvilágításba. 1857-ben a gázgyár mindössze kétmil­lió köbméter gázt adott le 15.000 méter hosszú csőhálózaton. Eleinte lassan hódí­tott teret ez az új világítási módszer, ké­sőbb azonban megkedvelték. 1910-ben már 63 millió köbméter gázt fogyasztott el a három városból európai nagyvá­rossá fejlődött főváros. A főváros a Gázműveket 1910-ben vál­totta meg s a már meglehetősen elhasz­nált állapotban lévő berendezéseket ko­moly befektetésekkel megújította és kibő­vítette. A világháború kitörésének évé­ben közel 84 millió köbméter gázt adott le a fővárosi gázművek. A régi adatokat böngészve érdekes szám az, hogy 1917- ben (mikor kevés szén volt) hirtelenül 105 millió köbméterre ugrott fel a gáz fogyasztása, amely 1919-ben 58 millióra esett vissza. Ma, mintegy 100 millió köb­méter gázt fogyaszt Budapest. A háború előtt leadott gáznak több, mint 50 százalékát magánlakások világí­tására fordították. A háború alatt azon­ban a magyar szenekből gyártott rossz­­minőségű gáz miatt a közönség elszokott a gázvilágítás használatától s áttért a villanyvilágításra. A Gázművek kitűnő technikai vezetői azonban nem adták fel a küzdelmet s nem vesztették el a kedvüket sem. 1921-ben barnaszénkátrány feldolgozó telepet épí­tettek, amely lehetővé tette igen jó minő­­ségű Diesel-motorolaj és különböző ipari felhasználásra használható olaj gyártá­sát. Különf­éle kátrány desztilláló beren­dezésekben könnyű közép- és nehézolajat, naftalint, antracént, útépítő kátrányt, szurkot és az utak portalanítására szol­gáló kátrányt is termel a gázgyár. 1934. tavaszán megépült a benzolgyár, amely évi 180 vagon nyert benzolt termelt. Ha a magánlakásokban világításra már nem is igen használják a gázt, annál in­kább megvan a lehetősége annak, hogy fűtésre, vízmelegítésre és egyéb ipari cé­lokra használják fel. Három évvel ez­előtt a Gázművek üzembe helyezte a Ru­dasfürdő gázkazánjait, a rádiumkórház, a Maglódi-úti napközi otthon és az Új Szent János-kórház, gázkonyháit. A Hon­véd­ utcai iparostanonciskolában gáztüze­lésű pékkemencét állítottak fel s ennek működése azt bizonyítja, hogy a gáz ki­tűnően felha­sználható pékkemencék fű­tésére és a cukrászüzemek is előnyösen használhatják fel. A gáznak ipari célokra való felhaszná­lása érdekében az ipari fogyasztók nagys kedvezményeket kapnak s ennek ered­ményeként az ipari fogyasztók száma, kö­zel 10.000-re emelkedett, s ezek mintegy 20 millió köbméter gázt fogyasztanak. A gázművek megtalálta útját a közön­séghez is. A háború után elvesztett fo­gyasztóit új fogyasztókként nyeri vissza. Akik azelőtt gázzal világítottak, azok ma gáz­vízhevitő készülékeket használnak fürdőszobájukban; pillanatvizhevitő ké­szülékeket láthatunk a konyhákban, s az orvosi rendelőkben. Rendkívüli módon elterjedtek a különböző gázkályhák, a koksztüzelésű úgynevezett thermo-koksz­­kályhák, nem is beszélve arról, hogy a népszerű „rezsó“ ma már nemcsak a konyhákban, hanem a garszon-lakások teakonyháiban is megtalálható. És egyre terjed a gázon való főzés és sütés. Egyike a legérdekesebb felhasználása a gáznak úgy történik, hogy gázzal sűtik a központi fűtés kazánjait. Ennél ideál­i­­sabbat elképzelni sem lehet, ősszel egy gyufaszállal meg­gyújt­ja a háziúr a ka­zán alatt lebegő lepkelángot, kinyitja a gázcsapot és ettől a pillanattól kezdve oda se kell néznie a kazánház felé egé­szen tavaszig. A gázberendezésül köz­ponti fűtés önműködően szabályozza ma­gát, ha hideg van, erősebben hevíti a vi­zet, ha enyhül az idő, kevesebb gázt hasz­nál fel a lakás fűtésére. És a szobák min­­dig egyformán kellemes melegek. Mikor végleg beköszönt a tavaszi napsugár, a házigazda elfujja a pillelángot. Ma már nemcsak fűt, hanem hűt is a gáz és a modern technika lehetővé tette a lehetetlent, hogy tűzzel hűtünk. Különösen azóta emelkedett a gázfo­gyasztás, mióta a gázfogyasztás egység­árát a tőfogyasztáson felül, a köbméte­renkénti 20 filléres árat 12 fillérre szállí­tották le. E mellett a tőfogyasztás nem jelent fogyasztási kötelezettséget, hanem egy bizonyos megállapított fogyasztási mennyiséget, amelyen felül már a ked­vezményes 12 filléres tarifa lép életbe. Az ipari gázfogyasztás terén 3 százalék­tól 15 százalékos engedményeket is tesz a­ gázművek. De helyiségek fűtésére, a köz­ponti fűtés kazánjának melegítésére — 10 fillérért mérik a gáz köbméterét. Emellett a gázművek a legkülönbözőbb vízmelegítőket, vasaló-készleteket, kisebb­­nagyobb kokszkályhákat fillérekért ad bérbe, hogy versenyképes maradjon. Le­het, hogy talán a budapesti gázművek is kedvet kapnak a német város kísérletei­nek folytatására, és a pesti gázművek gá­zával­­ lokomotivokat is fognak hajtani, így hódítja vissza a gáz azt a népsze­­l-k­iséget, amelyet a háború alatt a rossz világítógáz miatt elveszített. VÁSÁROLJUNK A |jl ^ TAGJAINÁL^ c sin luj térképek Vászon,'SS* j—CímAY FÉSZEK«BÚTOR BUDÁN TrbnuTcánHmr SELYEM'*»WIT BÚTORAIT i* t K 31N 11 könyvkereskedésében, Budapest, IV., Kamermayer­ u. 3. ^cégnél IV,Petőfi Sflnd0r­ U.1T Budapes^lS'ey­nt 33 ANY UTCA öt Központi városház épületében.________________Alapítva 1873. |V., Petőfi Sándor­ utca 7. , Telefon: 126-165. ’ * fínjk­ IHfilT, leidenfrost Balázsi'‘•'•■■v.v.­.t.. M|IU* | |J y iiiiindi ClD(-~lni)S$l11D D­omonkosnál „J!;. Alsó ruházat is faun s'ufrétikákMie&xsé&ik ■* I iV^gDli K VI., Teréz-körut 27. „am . vm„ bmfrkolá « ... v ‘ f ”1.. . „ Nagy választékban SO éves cég. 9 fl Z­S­O) utca 66. Tel. ___ 1 IV., VACI~UTCA 1, zsuboryNen­y Hevek szepességi SzeMe9 Kézimunka eredeti párisi c o m Gt IIJ H1 ^£»£1 M a a y■r- p®f **,a . CC|f*,MrErv modelljeitr* harla?*».......... HIDCPMNPD CséTzéMmra BttíveFEBHBfia ítazda- változa­tait mutatja be kötöttára II, Margit-kíirut 7. T «8-16*. E% I If Kl IICH Tfi ,7.« „ ‘ P IV Bécsi útra Sie PETŐFI SÁNDOR-UTCA 17. Nemzetii »nillósitási alapból cégnél, " ^Telefon: 188­7«“ °‘* EfBdptl Ijlütjytír KéZi[lHlfiHflK, IV., Bécsi-utca a, l.e. »V., Vici­uKia 30 B. D i v­a­t f o n a I a k. i,nooharmon,ka,i—• ‘ Magyar kristály Evőeszközök 1 $z'taaru, sodronyszövetek, radio SZAKÖZLET az SSEK** drótkerité 3, ágybetétek wQ/ 'I / W? kj| j^B ■ iVi «W és ||U| ICIIUII » _ _ , cfvvw kicsinyben és nagybani eladása fjypLj ■" ^ KW I­I i. Kossuth János I vi­z és konyhaszerek szaküzlete S Z­ilicher és társa 4 VI József-körut 37. tPe3arJo IX’1­5. IV., vámház-körut 12. Ferenc József-rakpart 23. szám

Next