Nemzeti Ujság, 1939. március (21. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

Megalakult a Magyar Élet Keresztény Községi Pártja Teleki az új pártalakulás vezére, Csilléry András az elnöke . A NÉP bizottsági tagok beléptek a Keresztény Községi Pártba, a kereszténypárti képviselők a MÉP tagjai lesznek A Keresztény Községi Párt Városháza utcai helyisége nagyjelentőségű események szín­helye volt kedden este. Délután VÍ6 órakor­­ ülésre gyűltek össze a Keresztény Községi Párt és a Nemzeti Egység Pártja Fővárosi Szervezete közös intézőbizottságának tagjai, majd az intézőbizottság ülését követően este 7 órakor pártértekezlet volt Csillery András elnöklésével. Az elnök bejelentette, hogy az intézőbizott­ság a Keresztény Községi Párt tagjaiul fel­vette Vályi Lajos, Hajnóczy Béla, Kertész Elemér, Bényi Károly, Kövesligethy Miklós, Brózik Félix, Hülttl Károly, Szántay István, Schmith Richard, Katona János, Tóth Gábor, Hincz Lajos, Halter Károly, Nagy Ferenc, Darányi Gyula, Szentjóby-Staub Elemér, Dongó Orbán, Hegedűs Bertalan, Nyári Mik­lós, Bessenyeii Zénó, vitéz Juhász Jenő, Szállay Tamás, Barta László törvényhatósági bizott­sági tagokat, továbbá Barczy Gábor felsőházi tagot, Tóth András országgyűlési képviselőt és dr. Usz Bélát. Csilléry An­drás meleg hangon köszöntötte a Keresztény Községi Párt új tagjait, hangoz­tatva, hogy a pártba való belépésük minden akadályt elhárított a régi bajtársak elől és az eddig külön utakon szolgált keresztény és magyar eszméért most már egy pártban dol­gozhatnak. — Úgy érzem — mondotta többek kö­zött könnyekig meghatva Csilléry An­drás —, ha Wolff Károly és Gömbös Gyula ma itt lehetnének közöttünk, ők volnának a legboldogabbak, hogy a két párt egy közös gondolatban, egy közös célban egyesült. Valóra vált az az álom, amelyért ez a két nagy magyar állam­­termió és mi valamennyien küzdöttünk. A párt tagjai helyükről felállva hall­gatták végig ezeket a szavakat, majd Csilléry András igen meleg hangon em­lékezett meg Karafiáth Jenő főpolgár­mesterről, aki maga is nagy megértéssel­­munkálkodott a két párt egyesülésén és Szendy Károly polgármesterről, aki az adminisztrációt úgy irányította, hogy a főváros tisztviselőkara a keresztény, nemzeti gondolat megvalósulását szol­­­gálja. Vályi Lajos mélyen meghatva kö­szönte meg azokat a testvéri szavakat, amelyekkel Csilléry András köszöntötte a pártba belépett tagokat. Biztosította a pártot, hogy minden fenntartás nélkül csatlakoztak a Keresztény Községi Párt­hoz azok, akiket a­ szívük és érzésük vitt oda. Hiszi, hogy a két párt egyesülésé­hez fűzött remények épp úgy beválnak, mint ahogy bevált a néhány hónappal ezelőtt megalakított pártszövetséghez fű­zött minden reménykedés is. A főváros keresztény lakosságában még inkább megerősödött a bizonyosság és akik most együtt vannak, szembefordulnak azzal a különös folyamattal, amely az eszmék kikristályosodásával szemben a pártok szétforgácsolódása felé vezet. A helyesléssel és tapssal fogadott be­széd után Csilléry András ismertette az újonnan belépett bizottsági tagokkal kö­tött megállapodást, amelyet a párt el­nöki tanácsa és intézőbizottsága már el­fogadott és amelyhez a miniszterelnök is hozzájárult. Javaslatára az értekezlet a megállapodást tudomásul vette és annak végrehajtásaként hozzájárult ahhoz, hogy a Keresztény Községi Párt neve a jövőben „Magyar Élet Keresztény Köz­ségi Pártja“ legyen. Kimondotta az ér­tekezlet azt is, hogy a párt tagjai orszá­gos politikai vonatkozásban testületileg és egyénileg belépnek a Magyar Élet Pártba. A megállapodás végrehajtására a kerületekben legkésőbb 30 napon belül, kerül sor. A jelenlévők viharos helyeslése közben bejelentette ezután Csilléry András, hogy a párt vezére gróf Teleki Pál ma­gyar királyi miniszterelnök lett, az el­nöki tisztet pedig továbbra is ő tölti be. Az újonnan belépett tagokra való tekin­tettel szükségessé vált a párttisztségek újbóli betöltése. Dr. Nagy László pártigazgató ismertette az elnök felhívására az elnöki tanács egyhangú javaslatát a következőkben: Pártvezér: gróf Teleki Pál magyar királyi miniszterelnök, el­nök: dr. Csilléry András, társelnök: Bednárz Róbert, Bényi Károly, Darányi Gyula, Homon­­nay Tivadar, Zsizár Ferenc, Potrovácz Gyula. Helyettes elnök: Vályi Lajos. Ügyvezető al­elnöki Csetényi Pál. Alelnöki Bocs­ár­y Kál­mán, vitéz Juhász Jenő, Kertész Elemér, Kö­­vesligethy Miklós, Krizs Árpád, Müller An­tal, Szőke Gyula, Toperezer Ákosné, Verebély Jenő, Viczián István. Központi pártigazgató: Nagy László. Központi főtitkár: Hajnóczy Béla. Jegyző: Valy Ferenc, Kots Antal, Bró­zik Félix; pénztáros: Divényi Károly; ellen­őr: Gidró László, Szántay István; ügyész: Szakál Antal. Intézőbizottsági tag: Baján Fe­renc, Dongó Orbán, Halter Károly, Hencz Lajos, Hültl Károly, Flovszky János, Kasics Margit, Katona János, Kossalka János, Kuncze Lajos, Miklós Ferenc, Mihalovics Zsigmond, Molnár László, Pakányi Ferenc, Paulheim Ferenc,­­Szabó Géza, Szabó Imre, Szabó József, Venczell Árpád. Az értekezlet a választás egyhangúan való megejtése után ismertette azokat a módosítá­sokat, amelyek a párt ügyrendjét illetően szükségessé váltak. Közölte Csilléry András elnök azt is, hogy a párt női szervezetének vezetését Toperczer Ákosnéra bízzák, aki, mint a Keresztény Ma­gyar Asszonyok Pártszövetségének a vezére, eddig is a legnagyobb szolgálatokat tette a keresztény nemzeti gondolat­ hirdetésének. Tudomásulvétel után az elnök az értekezle­tet a miniszterelnök megérkeztéig felfüg­gesztette, amikor elfoglalta a legjobban megerősí­tett, legmeredekebb bástyafokot, az or­szág fővárosának városházáját. Istenben boldogult vezérünknek, Wolff Károly­­nak legnagyobb érdeme talán éppen az, hogy a magyarság egyetemét sújtó ba­jokat a legnehezebb helyen, a főváros­ban kezdte meg törhetetlen energiával gyógyítani. — Nagyméltóságod a mi Wolff Káro­­lyunkkal egy sorban küzdött és amidőn kormányra került, voltak is olyan sike­rei, amelyeket lelkesedéssel, megkönnyeb­büléssel tapsolt meg az ország keresztény társadalmának egyeteme. Hogy a bátor kezdeményezést nem követték nyomon a tartós sikerek, azért Wolff Károllyal együtt nem Nagyméltóságod felelős, hanem felelős az időközben zárt csata­rendben felsorakozott liberalizmus, amely értette módját, hogy pozícióinak minél hatékonyabb körülbástyázása érdekében maga mellé tudja állítani a szabadelvű gondolatokkal amúgy is telített kormányt. Az eseményeknek fordulása sötét jellege-e­ket kergetett a városháza felé és ha az", ellenfélnek sikerült is küzdő soraink, megbontása, a Wolff Károly körül tömö­rült Keresztény Községi Párt állta a harcot. Az erőcsökkenés, sajnos, kény­szerű kompromisszumokat hozott magás­sal. Ezek a kompromisszumok eredmé­nyezték azt, hogy a nagy lendülettel szá­guldó keresztény nemzeti gondolat átütő erejében megtorpant és a tettek, amelyek­nek bekövetkezésére Nagyméltóságod első kormányzása, idején bizton számítottunk, elodázódtak. Hosszú éveknek kellett el­telni, míg végre megindult a tisztulási folyamat. Az egy célra törekvő, hasonló gondolkozású keresztény elemek közelebb kerültek egymáshoz, hogy nem sokkal utóbb testvéri összefogásban sorakozza­nak fel Nagy méltóságod hivatali elődje, Imrédy Béla, őnagy­ méltósága keresztény nemzeti politikája mellé. „Végre elérkeztünk a lényegileg is keresztény nemzeti irányú kormányzathoz" Szünet, közben érkezett meg a Magyar Élet Keresztény Községi Pártja, helyisé­gébe gróf Teleki Pál miniszterelnök s kíséretében voltak vitéz Imrédy Béla volt miniszterelnök, báró Vay László mi­niszterelnökségi államtitkár, dr. Didin Elek miniszteri osztálytanácsos, a sajtó­­osztály h. vezetője és Incze Péter mi­niszteri osztálytanácsos, a miniszterel­nök titkára. Dr. Csilléry András újból megnyitotta az értekezletet, majd a következő beszé­det mondotta: — A Magyar Élet Keresztény Községi Pártja tisztelettel és bizalommal üdvözli Nagyméltóságod személyében vezérét. Amidőn Nagyméltóságod első ízben jele­nik meg otthonunkban, nincsen közöt­tünk egy sem, aki ne boldog büszkeség­gel fordulna a miniszterelnök úr sze­mélye felé. Büszkék vagyunk, mert Nagyméltóságod jelenléte és ama elhatá­rozása, hogy pártunkat személyesen kí­vánja irányítani, olyan nagyjelentőségű események, amelyeknek súlyát felmérni legjobban azok a régi harcosok tudják, akik a keresztény nemzeti eszme, minél maradéktalanabb diadalra juttatása ér­dekében, esztendők hosszú során át tűr­hetetlenül kitartottak. Midőn 20 hosszú esztendő elmúlása után végre elérkez­tünk a nemcsak kijelentésekben, hanem lényegileg is keresztény nemzeti irányú kormányzathoz, úgy vélem nem felesle­ges visszapillantást vetnem e két évti­zedre. Az 1919-es év szörnyű óráiban esz­méltünk tulajdonképpen csak arra, hogy erkölcsi és anyagi tekintetben egyaránt, milyen rettenetes módon fosztottak ki bennünket. Évszázadokon keresztül meg­tartó sajátos nemzeti kultúránk minden vonatkozásban idegen befolyás alá ke­rült, egy idegen fajta saját testére szabta a magyarok országát és a nem­zetalkotó magyarság nemcsak elvesztette a vezető szerepét, hanem a gazdasági és szellemi rabszolgaság olyan fokára sü­ly­­lyedt, amelyről arcpirulás nélkül meg­emlékezni sem lehet. A liberális Magyar­­országhoz mindenben hasonló volt a li­berális Budapest. A polgármesteri széket keresztény ember töltötte ugyan be, sőt ez a­ polgármester ráérő idejében biblia­fordítással is foglalkozott, de a zsidó szellemiség uralmát könyörtelen dikta­túra formájában gyakorolta Vázsonyi Vilmos. Az arcpirító megaláztatások bi­lincseit lerázó nemzeti ellenforradalom akkor jutott el a legigazibb öntudathoz. NEMZETI ÚJSÁG 1939 március L Szerda táska női, valódi bőrből, erős béléssel,­­ külön pénztárséval, 30 cm. nagy­ságban, drapp, fekete, barna, kék , OQ vagy piros színben — _ _ _ _ Az elegáns divathölgy elmaradhatatlan p.:J ! Imrédy Béla érdemei — A hála és a szeretet spontán érzései­vel gondolunk Imrédy Bélára ma is, mert soha nem fogjuk elfeledni, hogy fel­ismervén a helyzetet, nemcsak segítséget nyújtott az együttműködéshez, de át­érezve a tradíció és kötelességteljesítés parancsait, az élre is állott. Az, hogy ma ebben­­ a pártban Nagyméltóságod kato­náiként mindazok szolgálattételre­­jelent­keznek, akik korábban önálló pártkere­tekben dolgoztak, ugyanazokért a célo­kért, Imrédy Béla érdeme. Igaz és el­hivatott embernek ismertük meg és vala­mennyien bízunk abban, hogy nemcsak hogy nem veszítjük el, hanem számítha­tunk arra is, hogy a­ keresztény községi politika aktív harcosainak első sorában köszönthetjük. Hogy ez a fejlődő átala­kulás eredményeket hozott, köszönjük Karafiáth Jenő főpolgármester úrnak, aki az átmenetben nagy megértéssel se­gített az akadályokon át és Szendy Ká­roly polgármester úrnak, aki a tisztikar megértő támogatásával biztosította, az eredményeket. — Midőn néhány nappal előbb Nagy­­méltóságod állt a kormány élére, jöttét valamennyien igaz örömmel fogadtuk. Meg vagyunk arról győződve, hogy Nagyméltóságod a magyar nemzetet s vele együtt a székesfővárost ugyanazon az útón vezeti boldogulása felé, amelyen elődje járt. Az oszthatatlan magyar nem­zetnek egyik legfontosabb, legjelentőség­­teljesebb szerve a székesfőváros. Soha sem voltunk corpus separatum. Mindig, még a legnehezebb időkbe­­ is tudtuk, ozt éreztük, hogy a fővárosnak példaadó módon kell előljárni. Ezerszeresen érez­zük és tudjuk ezekben az órákban, cso­da -e hát, ha egy emberként állunk szent férfiúi elhatározással Nagyméltóságod mögé s azt kérjük, hogy a nemzet Újjá­születését szolgáló politika legfőbb­­irá­nyítását e városban is átvenni méltóztas­­sék. Erőink egyesítésére sohasem volt olyan szükség, mint most, amidőn remél­hetőleg utolsó küzdelmünket vívjuk a nemzetet már annyi bajba taszított ide­gen szellemmel, a zsidósággal szemben„ A nemzeti irányú fejlődés két lángleíki­ apostola, Wolff Károly és a vele testvéri szellemben együttműködő Gömbös Gyula készítette elő azt a lelki összefogást, ame­lyet Imrédy Béla után mindannyiunk bizodalmától kisérve Nagyméltóságod emberi és politikai bölcsessége f­og kifej­leszteni minden keresztény magyar haj­lékat és lelkét megtöltő tartalommá. Nagyméltóságodhoz való csatlakozásun­kat nem az opportunitás, nem a hatalom vagy, hanem a szíveink legmélyén rej­tőző hazafias lelkesedés diktálja. Ez a lelkesedés, párosulva Nagyméltóságod iránt érzett tiszteletünkkel és bizalmunk­kal, hitünk és meggyőződésünk szerint, olyan fegyver, amelyet Nagyméltóságod nem­zetmentő nagy munkájában legjobb belátása szerint, mindenkor sikerrel, használhat fel. A régi harcosok köszöntik Nagy­méltóságodban a régi harcost és mentesen minden egyéni ambíciótól, vár­ják Nagyméltóságod útmutatásai. 7 Évtizedes, majdnem évszázados mulasztásokat róvá Ezután gróf Teleki Pál miniszterelnök állott fel szólásra és a következőket mon­dotta: — Amikor bejöttem ide, annyi ismerős arcot, annyi olyan barátot láttam, aki­vel húsz esztendő elött együtt dolgoztam, hogy majdnem megfiatalodtam. Majd­nem az az érzés fogott el, hogy talán itt az asztalnál fogom találni Wolff Károly barátomat. — Azt hiszem, hogy nemcsak nekem jutnak eszembe ezek a régi idők, amikor az ő vezérlete alatt megkezdtük a küzdel­met és amikor mi Gömbös Gyulával Fő­­méltóságú Urunk vezetése alatt Szeged­ről idejövel egyesültünk valamennyien közös munkára. Ezt a munkát folytatjuk most is. — Csilléry őexcellenciája jellemezte az azóta elmúlt időket. Valahogyan megvolt az oka annak, hogy miért volt a dolgok­nak ez az iránya, miért volt ez a hullám­zása, miért alakultak az első fellobbaná-sunk után — amely rövid ideig tartott — a dolgok úgy, hogy majdnem az volt a helyzet, hogy védelmi pozícióba, kerü­lünk és miért jött ez a második előrenyo­mulásunk most, az utóbbi időben.­­• Az első időkben nagyon sokan azt hitték, hogy az első fellobbanás, a hábo­rúra és a kommunizmusra következő ke­resztény visszahatás után visszatérünk a háború előtti idők folyamatába. Amikor azután jött a dekonjunktúra és világ­szerte látszott, hogy a háború által terem­tett állapotok nem egyszerűen a háború­nak a következményei, hanem sokkal na­gyobb dolgot élünk át: a lelkiség nagy válságát,, amelynek a gazdasági problé­mák csak jelenségei voltak és következ­ményei, a világháború pedig Csak epizód, akkor kezdődött csak nagyobb fokban a lelki reakció, annak az erőnek igazi ér­vényesülése, amely nem a világháborúra volt válasz, hanem amely válasz volt a materializmusra, a maga egészében. Ez a.

Next