Nemzeti Ujság, 1939. április (21. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-01 / 75. szám

Időjárás: Wl" ___n " ' 1­­­1 Chamberlain Várható idő ló»­beszéden lem­rás a követ■ _____ -------- - — . . _ gyes kérdésben "ciklu­fMk NFM/F 11 ÚJSÁG Néhány helyen 1 M ▼ BL M M. M WL J M ^ JrimVB magyar-szlovák délutáni zápor- • ^A delegáció — Mus­ese­­n kömérsék- , . . __ . , ... „ solini válaszolt let alig változik XXI. évfolyam, 75. szám , SZOMBAT Budapest, 1939 április 1 Daladiernek n­a­­­jv­a Anglia biztosítja Lengyelország függetlenségét Kioszeivanoff bulgár miniszterelnök sterlinbe utazik Kninger Vilmos professzor megkapta Magyar Érdemrend középkeresztjét Vitéz nemes Grosschmid István a Magyar Légiforgalom R. T. elnöke miniszteri tanácsos lett Vizeki Tallián Istvánt választották a Magyar Touring Club elnökévé Nagy vita a felsőház egyesített bizottságaiban a zsidó­javaslatról Általánosságban elfogadták a javaslatot, de a részletekre külön szövegező albizottságot küldöttek ki A felsőház egyesített bizottságai Tö­­reky Géza elnöklésével pénteken dél­előtt megkezdték a zsidók közéleti és gazdasági tér foglalásáról szóló törvény­javaslat tárgyalását. A kormány részéről gróf Teleki Pál miniszterelnök, Tasnádi-Nagy András igazságügyminiszter és Antal István államtitkár vett részt az ülésen. Vitéz Görgey László előadó részletesen ismertette a törvényjavaslatot, hangsú­lyozva, hogy a zsidókérdés vonatkozásait már minden oldalról megvilágították s tisztán áll mindenki előtt keletkezésének és növekedésének historikuma, nemkü­lönben európai betegséggé válásának klinikai kortörténete is. Európában elő­ször a tekintélyi államok vetettek véget a zsidóság aránytalan politikai, kulturá­lis és gazdasági térfoglalásának, a nem­zeti életből való lehető kiszorítással is, majd Lengyelország, Jugoszlávia és Ro­mánia emeltek védőgátakat a zsidóság ellen, sőt már a nyugati liberális beren­dezkedésű országok is óvatos rendszabá­lyokat hoznak az új szétszóródás előtt álló zsidóság népvándorlása ellen. Ma­gyarországon az európai nemzeteket megelőzve már 1919 őszén lépett fel a zsidó probléma a politikai életben s ezzel megdől az a vád, hogy a javaslat idegen eszmeáramlatok szüleménye. A javaslatnak, amely nemzeti, társadalmi, gazdasági és szociális vonatkozású, ugyanaz az alapelve, mint amelyen az 1938: XV. t.-c. épült, azt az egyenlőtlen­séget kívánja alkotmányos úton meg­szüntetni, amely abban nyilvánul meg, hogy a mai kapitalista rend előnyeit túl nagy mértékben, mind szellemi, mind gazdasági téren a népességnek jó­val kisebb számú és a nemzeti, és társa­dalmi együvétartozás gondolatától tö­megében át nem hatott csoportja, a kü­lön faji jellegű zsidóság élvezi. A ma­gyar fajvédelem szelleme él a javaslat­ban; megoldja a magyarság legfonto­sabb életproblémáját, új fejezetet nyit a magyarság és a zsidóság eddigi viszo­nyában és keresztény nemzeti életstí­lust biztosít. A javaslat nem követi a vér mítoszát, nem kutat vérsejtek után, hanem a leszármazás alapján von kor­látokat a legnehezebben asszimilálódó zárt néptörzs, a zsidóság ellen, amely a maga idegen lelkiségének bélyegét fel­tűnő mértékben nyomja már rá a ma­gyar élet minden vonatkozására. Nem alkotmányellenes a javaslat, mert a nemzetnek joga van a maga életét leg­jobb belátása szerint berendezni s min­den vonalon az őt megillető helyet el­foglalni. A magyar alkotmány nem azo­nos a zsidó érdekek védelmével, a zsi­dókra vonatkozó korlátozások pedig Szent László óta gyakoriak jogrendsze­rünkben. Nem kereszténysétlen a javas­lat, mert nem vitatja a keresztség ér­vényességét s azzal, hogy a megkeresz­telt zsidókat továbbra is megkülönbözteti, voltaképpen a keresztény magyarság ér­dekeit védi. Ha valóban olyan országot akarunk, amelyben az élet minden vo­nalán nemzeti szék­em uralkodik, ne riadjunk vissza a már régen elfajult zsidókérdésben a javaslat megszavazá­sával elhatározott operációtól. Minden operáció fájdalmas, a törvény végrehaj­tása után bizonnyal lesznek átmeneti nehézségek, ezeken azonban a magyar életerő diadalmaskodni fog. ■ — Ideje, hogy végérvényesen nyugvó-I pontra jusson a zsidókérdés s a nemzet más, nagy nemzeti problémái felé tér- f­dithassa tekintetét. A bíboros-hercegprímás beszéde Az általános vita első szónoka Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás volt, aki mindenekelőtt megismételte azt a kérését, hogy a kormány, amikor igen súlyos vagy az egyházakat érintő kérdé­sekről kíván törvényjavaslatot készíteni, annak gondolatait, elveit idejekorán kö­zölje az egyházak képviselőivel, még mi­előtt a tervbe vett törvényjavaslatnak bár­milyen publicitása lenne. Egész általá­nosságban kíván csak a javaslathoz szólni. Ha a javaslat a magyarországi zsidóság visszaszorítását, állampolgársá­guk tartamának és egyéni életüknek figyelembevételével tervezte volna, akkor csak mint joggal foglalkozó ember és felsőházi tag szólt volna hozzá. De mert a javaslat minden fázisába belevonja a kereszténységet is — mert hiszen különb­séget tesz azok között a zsidók között, akik keresztényekké lettek, de bizonyos határidőn belül ők vagy őseik még nem voltak azok — mint az Egyház képviselője is szól a javaslathoz, mert hiszen nemcsak magyar állampolgárokról, hanem hívei­ről, keresztény testvéreiről is szó van. Ha keresztény Magyarországról beszé­lünk és országunkat kereszténynek vall­juk, mint ahogy valljuk is, mert az, ter­mészetesen törvényhozásunkban a ke­resztény elveknek érvényesülniük kell. Ép­pen ezért nem helyesli, hogy a javaslat különbséget tesz keresztény és keresz­tény magyar állampolgárok között. He­lyesebb eljárás lett volna, ha a javaslat egészen más alapokon épül fel. Különb­séget tenne azok között a zsidók között, akik a törvény hatálybalépésekor már magyar állampolgárok s azok között, akik esetleg csak azután lesznek magyar állampolgárok. Azok közül a zsidók közül, akik a törvény hatálybalépésekor már magyar állampolgárok s az ő ivadékaik közül, nem tartanák kiterjesztendőnek a javaslatot azokra, akik már keresztények lettek. Nem kellene kiterjeszteni azokra az izraelita vallásúakra sem, akik bün­tetlen előéletűek, a magyarsághoz asszi­milálódni akarnak és ezt a szándékukat cselekedeteikkel már bebizonyították vagy ez a szándékuk a törvény megállapí­tása szerint vélelmezhető. Minthogy az egész javaslatot represszáliának tartja bi­zonyos körülmények között kiter­jeszten­dőnek vélné azokra a zsidókra, akik iz­raeliták maradtak, de büntetett előéle­tűek, a magyarsághoz asszimilálódni nem akarnak, mert indokolatlanul volnának részesei olyan közösség jogainak, amelybe nem akarnak tartozni. Ki kellene terjesz­teni azokra, akik izraeliták vagy megke­resztelted­ettek, de felekezetnélküliekké leltek, mert aki minden vallást megtagad, nem érdemli meg,hogy az állam olyan biza­lommal legyen vele szemben, mint a vallá­sos állampolgárral szemben.Ki kellene ter­jeszteni a javaslatot azokra a zsidókra is, akik akár izraeliták maradtak, akár ke­resztények lettek, de kimutathatóan ré­szük volt azokban a túlkapásokban és deliktumokban, amelyeknek visszaszorí­tása miatt a javaslat szükségesnek mu­tatkozott. A törvény azokra, akik hatály­balépéséig nem magyar állampolgárok, kiterjeszthető, mert hiszen ezeknél nem következik be semmiféle jogsérelem, hi­szen őket nem illették meg a magyar állampolgárok jogai. A bejelenlés ellen nem a javaslattal kell védekeznünk, ha­nem úgy, hogy nem adunk, állandó letele­pedési engedélyt semmiféle körülmények között.­­ De nem elég törvénnyel visszaszorí­tani azokat a zsidókat, akik megérdemlik, szükséges volna megszüntetni azokat a jelenségeket is, amelyeket gazdasági, tár­sadalmi és közéletünkbe éppen a zsidó­­szellem vitt oda s amelyek miatt a javas­latot a kormány szükségesnek tartotta. Hangsúlyozta ezután, hogy észrevételeit a püspöki kar képviseletében tette s hogy a püspöki kar az elvi kijelentéssel, nem kiván a kormánynak, még kevésbé a nem­zetnek nehézségeket okozni. A jelen és a jövő számára kötelességének tartotta azonban elvi kijelentéseit megtenni, hogy akik akár most, akár később a javaslatot bírálják, olvashassák, hogy a püspöki kar ebben a kérdésben is, mint minden kérdésben, tehetségéhez képest az igazsá­gosság és szeretet alapjára kíván helyez­kedni. Glattfelder Gyula a zsidókérdésről Glattfelder Gyula Csanádi püspök szó­lalt fel ezután. Ha volt már javaslat — mondotta —, amely miatt a felsőház ösz­­szetétele az ország szerencséje, a zsidó­­törvény az. Amikor a legnagyobb bűn gondolkodni, az érdem és tapasztalaton leszűrt szelekció immunizál a kiskorúság terrorjával s a túlóvatosság gyávaságá­val szemben. Csak így felvértezve sza­bad a kérdéshez hozzányúlni. Hogy van-e zsidókérdés, azt nemcsak a zsidótörvény kigondolói kérdezik népgyűléseken, ha­nem a keresztény restauráció elindítói már akkor, amikor a mai hangadók még csecsemők voltak, vagy a zsidók felé kacsintgattak. A zsidóknak­­ maguknak már rég meg kellett volna érteni, hogy öt százalék a szellemi, gazdasági és ké­nyelmi lehetőségek ötven százalékát bün­tetlenül nem igényelheti. A zsidó szel­ Lapunk mai száma 10 fillér

Next