Nemzeti Ujság, 1939. április (21. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-02 / 76. szám

1939 április 2. Vasárnap 24 NEMZETI ÚJSÁG KITÜNTETTÉK... A Szinyei-Merse Pál Társaság zsűrije a fiatalok tavaszi szalonjának vasárnap megnyíló kiállításán az alábbi díjakat ítélte oda: Nemes Marcel utazási ösztöndíj Polony Elemér „Vörös fal“ című festményének, a Jelzálog Hitelbank szobrászati díját Farkas János „Kislány“ szobrának, báró Hatvani Ferenc díját Hegedűs Endre „Gyümölcsoltó napján“ festményének, az Ernst-kiállítások díját Ősz Dénes „Műterem“ festményének. Kitüntető elismerésben részesítette Karay Gyula, Szabó Gyula, Vidéki Brigitta, Beteg László, Pirk Járós festőket, valamint Matos Lajos és Turáni-Kovács Imre szobrászokat. A szerencsés M és N betű Minden színésznek és színésznőnek van valami kabalája. Jeanette MacDonald, a világhírű filmprimadonna, például abban hisz, hogy az M és N■ betű jelent szerencsét neki. Ebben azóta hisz, mióta a Pajkos hercegnő című filmje — az első film, amelyben Nelson Eddyvel együtt lépett fel — óriási sikert aratott. A film eredeti címe ugyanis Naughty Marietta volt. A Rose Marieben benne volt az M betű, a San Franciscóban Mary Blake volt a neve, az Orgonavirágzásban Marcia Morney, a Tarantellában Nina Azara és a Nyugat leányában Mary Rogers. A Szerelmesek című új filmben — Nelson Eddy és Jeanette MacDonald első színes filmje .— az eredeti szereposztás szerint Gwen Arden volt Jeanette MacDonald neve, amit azonban a filmen Gwen Marlows-ra változtattak a művésznő kívánságára, mert a kabalás M betűnek benne kellett lennie a névben. Jeanettte MacDonald kabalája be is vált, mert a film igen nagy sikert aratott Newyorkban. Új filmért Az OMNIÁBAN: Ajánlólevél. Adolf Menjou, ez a ragyogó tehetségű sztár, aki akkor is megtalálta a maga megfelelő szerepkörét, amikor mint filmamorózó lejárt az ideje. Az „Ajánlólevél“ cselekményét az ő játéka viszi. A film az artista- és szinivilág kulisszatitkait mutatja be. A kenyér utáni hajszát, amelynek azonban megvannak a maga derűs, kedves élményei is. A hasbeszélő művész bábu-dialógusai egészen különleges artistaprodukciót jelentenek. Adolph Menjou, ja itrigikusvégű sztár történetét viszi színre. A mesét valószerűvé és elhihetővé teszi, hogy a budapesti színházlátogató közönség is nem egy olyan sztárbukásnak volt már a tanúja, amikor a filmen, vagy hanglemezen oly nagy sikerrel szereplő művészek a színpadon kudarcot vallottak. A film drámai befejezését a hős halálos kimenetelű balesete adja, amelyet azonban kettős happy-end megnyugtató hangulata enyhít. Az idei szegedi szabadtéri játékok magánvállalkozásban. Szeged város törvényhatósági bizottsága legutóbb olyan határozatot hozott, hogy az idén nem rendezik meg házikezelésben a szabadtéri játékokat, azonban szükségesnek tartja a szabadtéri játékok folytonosságának biztosítását ,s ezért felhatalmazta a polgármestert, hogy a szabadtéri játékok rendezésére magánvállalkozókkal megállapodást kössön. Ebben az ügyben dr. Pálfy József polgármester szombaton terjesztette a kisgyűlés elé javaslatát, amely szerint egy alakulóban lévő korlátolt felelősségű társasággal tárgyalásokat folytatott. Ez a társaság a szabadtéri előadásokat július 29. és augusztus 15. között, saját költségén rendezi meg. Tizenegy előadást tartanak, előadásra kerülnek az Ember tragédiája, Bizánc, János vitéz, Turandot és az Aida. A város segélyképpen a társaságnak 11.219 pengő készpénzt és 18.537 pengő értékű munkaszolgáltatást ad. A polgármester jelentését a kisgyűlés elfogadta. — Tagválasztás: Németh Béla dalköltőt, a Fráter Lóránd Társaság alelnökét a Zeneszerzők, Szövegírók és Kiadók Szövetsége a feloszló bizottság tagjává választotta meg. VÍZÁLLÁS A földmivelésügyi minisztérium vízrajzi osztálya jelenti: A Duna Esztergomnál apad, máshol árad, Oroszvárig alacsony, lejebb közepes vízállású. Mai dunai vízállások: Schaerding 110, Passau 265, Aschach 132, Struden 224, Stein mínusz 15, Bécs mínusz 40, Pozsony 140, Komárom 332, Budapest 352, Paks 246, Baja 390, Mohács 320, Gombos 326, Újvidék 250, Zimony 354. A Rába Szentgotthárdnál minusz 44. A Dráva Barcsnál minusz 139, Drávaszabolcsnál minusz 24, Eszéknél 38. A Száva Bródnál 464. A Tisza Záhonyig apad, lejebb árad, Tiszaújlaknál alacsony, Tokaj és Tiszafüred között magas, máshol közepes vízállású. Mai tiszai vízállások: Tiszaújlak mínusz 1, Vásárosnamény 315, Tokaj 486, Tiszafüred 472, Szolnok 398, Csongrád 315, Szeged 361. A Szamos Csengerne 234. A Körös Körösszakállnál 136, Békésnél 710, Gyománál 680. A Maros Makónál 323. A Balaton Siófoknál 80. A Velencei-tó Agárdnál 41. Külföldi irodalom magyarul Három regény a lélek titokzatos mélységeiből örvendetes jelensége, hogy ma már sokkal jobban válogatjuk a fordításra kerülő külföldi műveket, mint a közelmúltban. Valamikor kitűnő műfordítóink voltak és a világirodalom színét javát ültették át magyar nyelvre. A Kisfaludy Társaság kiadványai, vagy a Klasszikus Regénytár csakugyan értékes gyűjtemények. Sajnos, azután sokáig inkább csak tömegsikerekre pályáztak szépirodalmi fordításaink. A fordított szórakoztató regények egész özöne árasztotta el könyvpiacunkat s amellett voltak a külföldi nagy irodalmaknak olyan kiemelkedő szellemei, akiknek még nevét sem ismeri a magyar olvasóközönség jórésze. Kapásból egész hosszú névsort lehetne idézni. De mintha legújabban javulna a helyzet. Most megint erősebben fordul az érdeklődés az értékesebb művek felé, amint a legújabban megjelent fordítások is mutatják. T. E. Sillanpää Sillja Nagy örömmel üdvözöljük a finn rokonnemzet nagy írójának, Sillanpäänek, egyik legszebb alkotását, a Sillját is magyarul olvashatjuk. Nem egy kiváló finn író talált magyar fordítóra, de talán egyik magyar nyelven megjelent újabb finn alkotás sem olyan jelentőségteljes, mint éppen ennek az európai mértékkel mérve is nagy írónak ez a hatalmas regénye. Frans Emil Sillanpää, aki állandó jelöltje az irodalmi Nobel-díjnak, mesteri ábrázolója az alsóbb finn néprétegeknek, elsősorban a parasztságnak. Könyveinek nincs semmi irodalmi szaga. Tele vannak élettel s bensőséges, hűséges ábrázolói a valóságnak, mégis költői szépséget és erőt ad nekik az a mély emberiesség, amely minden sorukat áthatja. Legszebb regényei az Élet és nap. A jámbor nyomorúság, de talán valamennyi közt a legkiemelkedőbb és Sillanpää írói értékeinek leggazdagabb tárháza a Sillja. Egy szegény cselédleánynak egyszerű története ez, de e mögött a kis cseléd mögött hatalmas sora áll gazdag az életharcra rátermett szerző ősöknek. Sillja törzsökös nagygazdák családjából származik. Apja még benn ült ősi örökségében. De őt már üldözte a balsors. Ujjai közt szétfolyt minden, amit az elődök szereztek és egyre gyarapítottak. Ő már nyomorúságban végezte, Silljára csak némi ingóság maradt. Hogy életét fenntartsa, kénytelen volt cselédnek állni. Abban a gazdag parasztudvarban, ahol árvaságában menedéket talál, nem bánnak vele rosszul. Átt őrzik nehéz sorsát és Sillja is számot vetett fel. Az élete mégis csupa keserűség s a vége tragikus pusztulás. A szabad ősök sarja, a parancsolásra termett szép fiatal lány nem bírja a másoktól való függést. Az arckép, amelyet a regény róla ad, igazi remekmű. Kevés ilyen tökéletesen, az árnyalatoknak ilyen gazdagságával megformált alakjavan a világirodalomnak. Csupa dazadó élet az a rajz is, amelyet a finn paraszti életről kapunk és nem egyszer fedezhetünk fel benne rokonvonásokat, a mi falusi életünkkel. II. Sebestyén Irén fordítása gondos és jó. Nyugtalan szív Stefan Zweig regénye Sok, véleményünk szerint elég meddő történelmi életrajz után Stefan Zweig ismét visszatért az igazi regényhez, helyesebben ahhoz a lélektani novellához, amely műfajban néhány igazán szép alkotással dicsekedhetik. Ha nem a terjedelmet, hanem magának a történetnek egyszerű, drámai zártságú vonalát nézzük, a Nyugtalan szív is inkább novella. Csak az alakok igényes és mesteri rajza s a gazdag árnyalású lélektani megalapozottság teszi regénnyé. Mint regény a tézis-regények közé tartozik. Az író egy tételt tűz maga elé s ezt a tételt bizonyítja be ellentmondást nem tűrő erővel maga a történet. A történeten azonban nem érzik, hogy csak egy tétel igazolására találták ki. Maga a történet minden hatásossága és kiélezett drámaisága mellett annyira valóságos és annyira emberi, az egész lélektani megokolás annyira hibátlan, hogy pillanatra sem lesz papiros izé, ami a legtöbb tézisregénynél csaknem elkerülhetetlen. A tétel a hibás részvét káros és romboló volta. Az érzelem gyávaságára alapított részvét nem segít. Csak az alkotó, bátor részvét segít az arra szorulón, az a részvét, amely hajlandó minden következtetést levonni és vállalja azt a szenvedést, amiért részvétének tárgyát megszánta. Egy fiatal ulánus hadnagy tisztán emberi kisnyőrületből részvétet érez egy béna lány iránt. Ez a lány szép, büszke, dúsgazdag, de mindkét lábára nyomorék. Székéhez van láncolva. A hadnagy, hogy egy vétlen botlását jóvátegye, — táncra kérte a lányt, akiről nem tudta, hogy béna, kedvesen foglalkozik vele, könnyebbé teszi neki az egyhelyben láncoltság és a gyógyulás türelmetlen várásának keserű óráit. A lány közben beleszeret, de a bandagy nem veszi ezt észre. Mikor egy váratlan izgalom kicsikarja a lány titkát, a fiatalember gyáván meg akar futamodni. Az ép egészséges ember elviselhetetlennek találja a gondolatot, hogy életét egy nyomorékhoz láncolja, akit igazán szeretni nem tudna. El akar tűnni a lány közeléből. A lány orvosa azonban megmagyarázza neki, hogy ezzel halálba kergeti a fiatal teremtést, akinek élete amúgy is örömtelen. Most még egy új gyógymódban reménykedik. Ezt a reményét is a hadnagynak egy elszólása költötte fel. Most kezdi észrevenni, hogy a hadnagy gyöngédségének forrása csak a részvét, ami ellen büszkesége fellázad és már gyógyulni sem akar. A hadnagy tehát marad. Még egy lépést tesz tovább a hamis részvét útján, hogy viszszaadja a szegény beteg lány bizalmát, eljegyzi őt és ezzel nagyon rövid időre boldogságot szerez neki. De a boldogság igen rövid ideig tart. Az eljegyzésnek, bár titokban tartották meg, hamar hire megy és a tiszti kaszinóban este már erről beszélnek a hadnagy bajtársai kissé csípősen, kissé gúnyosan s a hadnagy, hogy a csipkedés elől kitérjen, letagadja az eljegyzést. Erről azonban a lány is tudomást szerez. Nem tudja elviselni a csalódást s leveti magát a kastély tornyáról, ahol délutánonként a hadnaggyal szokott üldögélni. A hadnagy az utolsó pillanatban mindent elkövet, hogy a szerencsétlenségnek elejét vegye. De már késő. Tulajdonképpen egy kis hiúság az oka a végső tragédiának. Nem tudja elviselni, hogy hozományvadász színében tűnjék föl, aki eladja magát és pénzért veszi nőül a dúsgazdag nyomorék lányt. Ezért tagadja meg az eljegyzést. Olyan ez a regény, mint valami végzettragédia. A sors feltartóztathatatlanul halad egyre feszültebb pillanatok során a végső kifejlet felé. A vonalvezetés bravúros, az alakok tökéletesen megformáltak. Kár, hogy a fordításnak sok kellemetlen zökkenője van. A vulkán árnyékában Gunnar Gunnarson regénye Talán először jelenik meg most magyar nyelven a kiváló izlandi írónak Gunnar Gunnarsonnak egészen különös lelkifeszültségű regénye. A vulkán, amelynek árnyékában egy vergődő lélek megrázó haláltánca végbemegy, a téboly. Sötét gyanú kínzó mérge indítja el ezt a kétségbeesett küzdelmet. A mérget egy sátáni barát gonoszsága csöpögteti be egy derűs, tiszta lélekbe. Hét nap egyre izgalmasabb eseményei során pereg le előttünk a tragédia. Mindennap sötétebb és válságosabb, a jó egyre reménytelenebbül küzd a gonosszal s végül teljesen elborul a meggyötört lélek. A férj, akinek feleségét hamis látszatokkal ártatlanul keveri gyanúba egy álnok barát, végül a téboly feledtető öntudatlanságába menekül elviselhetetlen lelki kínjai elől. A sötét tárgy s a megrázó vég ellenére mégsem pesszimisztikus a regény végső kicsengése. Az író emelkedett szemlélete meggyőz bennünket arról, hogy mindennek ellenére mégis érdemes megvívni a jóért való magában is felemelő, megnemesítő és megtisztító küz-delmet. Gunnar Gunnarson a legkitűnőbb elbeszélők közül való. Könyve súlyos lelki tartalma mellett is lebilincselőn érdekes. Kállay Miklós. Magyar diákok a középkori Parisban Dr. Gábriel Asztrik premontrei tanár, a gördöllői premontreiek francia gimnáziumának igazgatója, a háború utáni pedagógusnemzedék egyik legkitűnőbb tagja, aki nemcsak a gyakorlati nevelés, hanem a tudományos búvárkodás terén is jeles eredményeket ért el, új munkával örvendeztette meg azokat, akiket érdekel a magyar szellemtörténet változatos és dicsőséges fejlődése, kialakulása. Akik a tudósok munkáit és korukra gyakorolt hatását, a gyakorlati eredményeket, a technika vívmányait ismerik, szívesen és örömmel fordulnak vissza a múltba is, a saját fiatalságuk diákéveihez és elmerengve olvassák a sárga pergamen lapok iniciális történeteit azokról a magyar diákokról, tanulni vágyó fiatal emberekről, akik megjárták a középkori világ nagy metropolisait, tudományos központjait, Parist, Bolognát, Kölnt és a többi híres várost. Gábriel Asztrik a külföldet járó magyar diákok és tanárok életét, működésüik részleteik kalandjaik tarkaságát és sorsuk romantikáját bányászta elő a könyvtárakból s eleven, lüktető, szines, fordulatos filmként pergeti le előttünk. „Magyar diákok és tanárok a középkori Parisban“ a címe a tudományos felkészültséggel, történelmi beállítással, az oknyomozó rendszerességével és az ihletett kezességével megírt munkának, amely a Kir. Magy. Egyetemi Nyomda kiállításában most hagyta el a sajtót. Sok sok nevet találunk a könyv lapjain s minden név után néhány karakterisztikus mondatban ott van, hogy az illető mit tett s mire vittel A párisi Sainte-Geneviéve dombján nyüzsgő fiatalság élete tárul elénk az elevenen megirt tanulmányból, amelyből megtudjuk, hogy a magyar szellemiség első francia földön tanuló előfutárjainak neve: Lukács, Adorján, Mihály. III. Béla király 1192-ben az egyházi zene tanulmányozására kiküldött Párisba egy fiatal papot. Bánffy Lukács, a későbbi esztergomi érsek 1164-ben tartózkodott Párisban. A XII. század végével a diákvándorlás igen nagy mértékben megindult a régi Cité felé s köztük igen szép számmal találunk magyarokat is, akik a misekönyvekbe, az idegen nevű szentek mellé beírták Szent István, Szent Imre, Szent László és a többi magyar szentek nevét s a magyarság virágaival tettek tanúságot hazafias érzéseikről. Sok-sok érdekes történet elevenedik meg Gábriel Asztrik könyvében a nagyobbrészt szegény magyar diákok keserves, küzdelmes tanulmányi éveiről, kalandjairól, arról, hogy a magyarokat mindenütt mennyire szerették és a gazdag idegen nációk gyermekei mindig szívesen befogadták maguk közé. A Petit Pont-on jövőmenő diákság emlegette a magyar diákok szívélyességét, szorgalmát, Christianus de Ungaria, Magyarországi Keresztély és Sándor vendégszeretetét. Ha pedig hibázott valaki, mindig akadt egy-egy büszke magyar Bereck Márton, aki követelte, hogy a delikvens neve mellől töröljék a magyar jelzőt: „ne nominetur de Ungaria“. Tehát kényesen és féltékenyen vigyáztak a magyar név tisztaságára és jóhírére a Szajna partján is. Gábriel Asztrik sok-sok elfeledett magyárt keltett életre, akik az idegen városban tanárkodtak. Daru Máté és Bagoly Gellért mellett Bárány Bernát, Barka János, Kence Mátyás, Bajai Miklós, Szerémi Benedek, aki Villon kortársa volt és a többiek, akik becsülettel állták meg helyüket, sorra elénk vonulnak a századok tükrében. Külön érdekessége a tanulmánynak az a rész, ahol a diákszociális intézményeket ismerteti a kollégiumi és a „Bursa“-rendszer feltárásával. Akinek semmije sem volt, az szegénységi esküt tett s igy részesült segélyben. Már akkor divatban volt, hogy aki szép eredménnyel vizsgázott, vagy akit felavattak baccalaureatusnak, annak a jól végzett esztendők után vidám áldomással kellett megvendégelni társait és ismerőseit. Gábriel Asztrik munkája azon kívül, hogy érdekes színekkel világítja meg a magyar kultúrtörténetnek ezt az oldalát, értékes szolgálatot tett a magyar—francia szellemi kapcsolatoknak. A tudós szerző könyvének rövid francia kivonatát adja a mű utolsó fejezeteként. Gábriel Asztriknak, a nagyszerű eredménnyel dolgozó magyar premontreiek sokat ígérő tagjának ez a tizedik műve, amely nem csak értekezés, hanem egyben élvezetes olvasmány is. Elekes Boldizsár. KARLSON PAUL: A gépmadár Karlson Paul világhírű könyvében a repüléstudomány mesterien megírt élettörténete tárul elénk, a repülés titkának megoldására irányuló kísérletek végtelen sora Archytas fagalambjaitól és Leonardo da Vinci madárrepülésétől a legújabb repülőgép óriásokig. Évszázadok meddő kísérletezései és lázas bevetletű újrakezdései kellettek, míg az ember versenyre ítelhetett a madarakkal és felszállhatott a levegőbe. Megismertet a könyv a repülés elméletének főbb kérdéseivel: az áramlás és légellenállás, a felhajtóerő jelentőségével, a légcsavar működési elvével, a kormányzás és az egyensúly kérdésével, a vitorlázórepülés problémáival, végül a gyakorlati kérdésekkel foglalkozik: a benzinmotor törvényeivel, a motorhűtéssel, a Diesel-motorokkal, szerkezettani problémákkal, Junkers szerepével a repülőgépgyártásban és a felszállás, leszállás és a levegőfék nehézségeivel. Bevezet a légi közlekedés tudományába és megismertet a repülőgépek különleges, típusaival: az autogiroval, a csupa szárny- és kacsa repülőgéppel. Vázolja a repüléstudomány fejlődésének, a teljesítmény fokozásának lehetőségét. A technikai kérdések iránt fogékony mai olvasó különös élvezettel forgathatja ezt a könyvet, mely könnyed stílusával a technika egyik legérdekesebb fejezetébe világít be. A kitűnő munka értékét 32 tábla és 177 szövegkép teszi még teljesebbé. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat kiadása, Arad P.