Nemzeti Ujság, 1939. szeptember (21. évfolyam, 199-223. szám)

1939-09-01 / 199. szám

2 NEMZETI ÚJSÁG 1939 szeptember 1. PéntekI 30-ika estig fogadni a lengyel kormány megbízottját, azzal a feltétellel, hogy valóban felhatal­ma­zása legyen nemcsak arra, hogy vitát folytasson, hanem t­á­r­g­y­a­l­á­s­o­­kat is vezessen és befejezés­hez juttathasson. A német kor­mány továbbá kilátásba helyezte, hogy úgy hiszi, hogy ennek a lengyel tár­gyalófélnek Berlinbe érkezéséig az an­gol kormányhoz is eljuttathatja a meg­egyezési ajánlat alakjait. A német kor­mány ahelyett, hogy meghatalmazott lengyel személyiség megérkezéséről ka­pott volna közlést, m­e­gé­rt­é­s­i kész­ségére válaszul először a len­gyel mozgósítás hírét kapta és csupán 1939 augusztus 31-én éjjel 12 óra után (vagyis 31-én 0 óra után. A szerk.) kapott angol részről általános­ságban mozgó ígé­retet arról, hogy Anglia kész a tárgyalások megkez­dése érdekében közbenjárni. Noha a birodalmi kormány részéről várt lengyel tárgyalás elmaradásával elesett annak előfeltétele, hogy a brit kormányt még értesítsük a birodalmi kormány felfogásáról tár­gyalási alap lehetősége tekintetében, — mert hiszen a brit kormány maga Németország és Lengyelor­szág közvetlen tárgyalása mellett foglalt állást —, Rib­­bentrop birodalmi külügyminiszter a brit nagykövetnek az utolsó angol jegyzék átadásakor mégis pontos tá­jékoztatást adott azoknak a né­met javaslatoknak szövegéről, amelye­ket a lengyel tárgyaló megér­­kezése esetén tárgyalási javaslat­ként előterjesztett volna. A német kormány úgy véli, hogy ilyen körülmények között joga van ah­hoz, hogy legalább utólag azon­nal jelöljenek meg egy len­gyel személyiséget, mert a biro­dalmi kormánytól nem lehet megkí­vánni, hogy a maga részéről állandó­an ilyen tárgyalások megkezdésére irá­nyuló készségét ne csupán hangsú­lyozza, hanem ki legyen téve an­nak, hogy lengyel részről csu­pán üres kifogásokkal és sem­m­­i­t m­o­n­d­ő kijelentésekkel áltassák. A lengyel nagykövet részéről időköz­ben történt lépésből mégis az tűnik ki, hogy ő sincs felhatalmazva arra, hogy eszmecserébe bocsátkozzon, annál kevésbé, hogy tárgyal­hasson. Ekként a vezér és a német bi­rodalmi kormány immár két napja hiába vár lengyel vá­lasz érkezésére. Ilyen körülmé­nyek között a német birodalmi kor­mány ezúttal is javaslatait gya­korlati­lag véve elutasítot­t­­nak tekinti, noha nézete szerint ezek abban a formában, amelyben az angol kormánynak is tudomására ho­zattak, messze­menően lojáli­sak, méltányosak és teljesít­hetők lettek volna. A birodalmi kormány helyénvalónak tartja, hogy a nyilvánosságot tájékoztassa ezekről a Ribben­trop birodalmi külügyminiszter ré­széről az angol nagykövettel közölt tár­gyalási alapokról. A jelentés itt felsorolja a fent közölt 16 pontot. Anglia lehetővé tette a jegyzékváltás folytatását London, augusztus 31. Sir Nevile Henderson berlini an­gol nagykövet, a csütörtökre virradó éjszaka kevéssel éjfél után átadta Ribbentrop birodalmi kül­ügyminiszternek a brit kormány válaszát Hitler vezér és kancellár szerdai üzenetére. Ribbentrop kül­ügyminiszter az angol választ e­l­v­i­t­te Hitler ka­n­c­e­ll­á­rn­a­k. A válasz csütörtökön este még nem érkezett meg. Lapjelentések szerint a Berlinbe kül­dött angol válasz ajánlatot tesz, hogy egy teljhatalmú német és lengyel kiküldött találkoz­zék egy semleges országban. Az angol és a francia diplomácia azon fáradozik, hogy Németország és Lengyelország kiküldöttei közvetle­nül vitassák meg és oldják meg a fennálló nehézségeket. London, augusztus 31. Londoni illetékes helyen csütörtökön délben kijelentették, hogy a helyzet pillanatnyi állása szerint a német vá­laszra a válaszjegyzéket úgy fogalmazták meg, hogy semmiképpen se tegye szükségessé a tárgyalá­sok megszakítását, sőt tegye lehetővé a német kormány viszonválaszát. Megjegyzik azt is, hogy bár mind a lengyel, mind a francia kormányt állandóan tájékoztatják a brit és a német kormány közt folyó eszmecseréről, eddig sem Pakis, sem Varsó nem nyilvánított véleményt. (Inf.) Párisi jelentés Hitler javaslatáról T.; •reS.íT-"- -.»Vv-dge. : ; ,vs U Hs" r re. í ív. a tartós megegyezésre Paris, augusztus 31. (Stefani) Párisi jól tájékozott körökben hangoztatják, hogy Hitler Londonban átnyújtott jegyzékében ismét utalt arra, hogy tartós megegyezésre óhajt jutni Angliával, mindazonáltal ki­jelentette, hogy a Lengyelország-­­gal kapcsolatos német követe­léseket teljesíteni kell. Hitlers továbbá — hír szerint — megígérte, hogy ezeket a követeléseket emlékiratban körvonalazza majd, amely alapul szolgálna az esetleges tárgyalásoknak Lengyelországgal, azzal a feltétellel, h­a Varsó hajlandónak mutatkozna meghatalmazo­tt minis­zt­ert kül­deni Berlinbe. Az angol kormány állítólag azt válaszolta, hogy e­z k­i­zá­r­ó­­lag Varsótól függ és nem áll mód­jában, hogy bárminő formában nyomást gyakoroljon a lengyel kormányra. Ezen­kívül az angol kormány azt kiváltta, hogy haladéktalanul intézked­jenek a lengyel—német feszült­ség enyhítése cél­jából. A szerdai nap folyamán London és Varsó között sűrű tanácskozások foly­tak Hitler kancellár javaslatairól. (MTI) tv­i­­­t.­­hun­ A lengyel mozgósítás hat nap alatt zárul le ,­­ Varsó, augusztus 31. A szerdán elrendelt mo­z­g­ó­s­í­tá­s első szakasza csütörtökön lázas ütemben haladt előre. A reggeli órákban az utcasarkokon csoportokban állottak az emberek és olvasták a piros mozgósítási falragaszokon közölteket. A nagy mozgó­sítás első szakasza, a tervek szerint, hat nap alatt zárul le. Lengyel politikai körökben csütörtökön­­ délben meglehetős ideges volt a ban- i gúlát. Ez érthető is, m­ert a rendkí­vül rossz külföldi telefonössze­­k­ö­lt­e­té­s­e­k miatt nincsenek megbíz­ható jelentések. A nemzetvédelmi minisz­tériumokban lázas munka folyik. Az ut­cákon hatalmas toborzó falragaszok mel­lett a katonai intézményeket népszerűsítő plakátok láthatók, főleg S m y g­­ i-R y d z tábornagy arcképével és más fényképek-­ kel is, amelyek a három nemzetvédelmi minisztérium munkásságát mutatják be, jónek. Ezért tehát a legmeggyőzőbb bizo­nyítéka volna a lengyel kormány nyilat­kozatának az, ha visszatérne a területi status quo alapjára. A szlovák kormány szükségesnek tekinti a fenti körülmé­nyekre rámutatni, tekintettel a Lengyel­­országban uralkodó szlovákellenes hangu­latra, amely nem csupán az újságokban nyilvánul meg szakadatlanul, hanem tár­gyalásokon és revíziós tüntetéseken is ki­fejezésre jutott. A lengyel kormány tiltakozott Pozsonyban Tiso­ r A szlovák hivatalos hírszolgálati íroda tiltakozását jelentette be úgy a bán, mint a var­sói szlovák követi augusztus 28-án a szlovák néphez intézett miniszterelnök a népet a Szlovákiába együttműködésre szólította fe csapatok Szlovákiába való bev­ét. (Inf.) Augusztus 30-án a szlovák külügymi­nisztérium, valamint a varsói szlovák kö­vet kifejtette a szlovák kormány állás­pontját, amely szerint az 1939 márciusá­ban megkötött német-szlovák egyezmény értelmében az állampolitikai független­sége és sérthetetlensége érdekében ehhez a szlovák kormánynak joga és lehetősége volt, anélkül, hogy ezzel támadó szándé­kai volnának. Kiáltványa miatt Pozsony, augusztus 31. jelentése szerint a lengyel kormány pozsonyi kü­lügy­m­i­nisztérium­é­b­e­n dr. Tiso szlovák miniszterelnök felhívása miatt, amelyben a szlovák jövő német csapatokkal való A lengyel kormány egyben a német múlása miatt is tiltakozását fejezte A lengyel kormány biztosította a szlo­vák kormányt, hogy semmiféle szándéka sincs a szlovák állam és szlovák nemzet ellen, amit a szlovák kormány tudomásul vett, azzal a megjegyzéssel azonban, hogy hasonló lengyel barátsági nyilatkozatok 1938 őszén nem akadályozták meg a len­gyel kormányt abban, hogy szlovák népi és történelmi területeket ultimátum for­májában — stratégiai okokból — követel­. Tiso: Nem tartunk magunkról többet... Pozsony, augusztus 81. (Inf.) Dr. Tiso szlovák miniszterelnök inter­jút adott a Slovak egyik munkatár­sának. A miniszterelnök a szlovák állam politikájára vonatkozóan a következő nyilatkozatot tette: — Nem tartunk magunkról többet, mint amennyiek valóban vagyunk. Ki­csinységünk tudatában sem feledkezünk meg nemzeti jogainkról és mindarról, ami ebből következik. Csupán ezt a jogunkat védelmezzük, amikor ezekben a mozgal­mas időkben megszálljuk határainkat. Akárhogy is alakuljanak a dolgok, véde­kezésünkkel senkit sem fogunk megtá­madni. Kívánatos volna, ha E­urópa újjá­­rendezése végleges jelleget öltene, hogy Európa népei végre a pozitív kulturmun­­kának szentelhessék magukat. Európának ez az úij rendje azonban kizárólag a poli­tikai határoknak nemzeti alapon való megvonásán épülhet fel. Makalat­rappii mázsánként kapható kiadóhiva­talunkban, V . Honvéd­ utca 10. A cseh frontkatonák meglepő kiáltványa Prága, augusztus 31. A cseh frontkatonák szövetsége a jelen­legi feszült helyzetben a következő kiált­ványt tette közzé: „Mi, cseh frontkatonák, német front­­bajtársainkkal együtt becsületesen harcoltunk a világháború minden frontján. Közösen ontottuk vérünket és együtt gy­őztünk. Ünnepélyesen ki­jelentjük, hogy egy újabb háború esetén éppúgy, mint huszonöt évvel ez­előtt, váll-váll mellett fogunk német front-bajtársainkkal együtt a végleges győzelemig harcolni“. * A világháborúnak minden frontharcosa mélységes csodálkozással olvashatja ezt az alaptalanul önérzetes kiáltványt. Mind­nyájunknak élénken él még az emlékeze­tében az a „becsületesség“, amellyel a cseh frontkatonák harcoltak a világháborúban, ontották — mint ők mondják — a vérüket és „győztek“. Erre a becsületességre és hősiességre mindenesetre szikrázó fényt vet az a legfelsőbb elhatározás, amellyel a világháborúban kifejezetten árulás, az ellenséghez történt át­pártolás miatt fel­oszlatták a volt közös 28. prágai és a 36. jungbunzlaui gyalogezredet. A kiáltvány érthető szerénységgel nem hivatkozik erre a legfelsőbb elhatározásra, amelyet azonban így sem tehetnek meg nem tör­téntté. A hadtörténelem lapjairól sohasem törölhetik ki ezt a legfelsőbb parancsot, amelynek ismeretében kellően értékel­hetjük a cseh frontkatonák kiáltványá­nak indokoltságát és tagadhatatlan me­­részségét.. .Kétségtelen viszont, hogy a kiáltványnak ez a része: „épp úgy, mint huszonöt évvel ezelőtt...“ dicsekvés he­lyett fenyegetésnek is beillik. ­ A „Bremen“ elindult Newyorkból Newyork, augusztus 31.­­ A „Bremen“ nevű német óceánjáró szerdán este végre kifuthatott a newyorki kikötőből. Mint ismeretes, az óriásgőzöst a newyorki hatóságok két napig vissza­tartották s kétizben átkutatták, hogy­­a nincsenek-e rajta fegyverek és kémek. A „Bremen“ két parti őrhajó és egy ágyu­­naszád kíséretében indult el utasok nél­kül Európába. A hadihajók azért kísér­ték az amerikai vizek­ határáig, hogy ide­gen utas ne tudjon felszállni. Az angol „Aquitania“ óceánjáró kevéssel ezután szintén útnak indult. BBBB Kérjen mutatványszámot OBH KATOLIKUS SZEMLE FELELŐS SZERKESZTŐ: MIHELICS VID 19­3­9 SZEPTEMBER Krisztu­a Sándor: Nemzeti fennmaradásunk egyetlen biztosítéka — D­oros Gábor: A mennyi­ségi és minőségi népesedéspolitika eszközei — Becker Vendel: Katolikus népiskoláink és a katolikus tanügyi autonómia—Sándor István: Regény és szociográfia — Bálint Sándor: Búcsújárás és település —■ Mihelicz Vid: Békét­lenség és munkáshiány a magyar mezőgazda­ságban — Várdai Béla: Katolikus líránk egy új értéke— Révay József: Egy műfordító mű­vészietlen hamisításai *— Kozocsa Sándor: Kodolányi János újabb művei — Galambos Gruber Ferenc : Regény a legnagyobb spanyol hódítóról — Kanszky Márton : Egy ember életének nagy útja — Bírálatok — Magyar problémák / Magyar Jólét az új Középeurópá­­ban — Martinkó András : A katolikus dráma Franciaországban — A munkások sorsának alakulása a Harmadik Birodalomban — Kül­földi folyóiratok / Az Action Française meg­hódolása * KIADJA A SZENT ISTVÁN-TÁRSULAT (Budapest, VIII., Szentkirályi­ utca 28.) Ára évi 10 . Az előfizetők kedvezményes előnyáron kapják — tankönyvek kivételével — a társulati kiad­ványokat

Next