Nemzeti Ujság, 1940. március (22. évfolyam, 49-72. szám)
1940-03-24 / 67. szám
Anglia legnagyobb iparfejedelme IRTA: LISTOWEL JUDITH Lord Nuffield, az angol Ford 1936 október 16-án meglepő eset történt aj angol légügyi minisztériumban. Lord Nuffield, a milliomos autógyáros magából kikelve kiáltotta lord Swinton légügyi államtitkár felé: „Háború esetén az Ur segítse Angliát!“ — ezzel kirohant az államtitkár fogadóterméből. Mindaz, amit Lord Nuffield mondott az angol légügyi minisztérium „árnyék légügyi iparáról“, csak később került nyilvánosságra, amikor maga a kormány is szükségét érezte, hogy „Fehér könyv*’ adataiban nyilatkozzék a csiklandós tárgyról. „Diktátori módszerek és a modern értelemben vett termelés gyakorlati tudásának teljes hiánya, intézkedések, amelyek megakadályozzák a tömegtermelést", csupán lényegtelen vádpontok voltak abban a nyilatkozatban. A legfőbb panasz az volt, hogy Lord Swinton tökéletesen megbénította éppen azt a repülőgépgyárat, amelynek üzemére pedig Lord Nuffield nem kevesebb mint 500.000 fontot, költött saját vagyonából, azzal a követeléssel, hogy új repülőgépgyárat építhessen, ezúttal a kormány költségére. A Pellengérre velem, ha közpénzekből egyetlen pennyt költök — volt Lord Nuffield kemény válasza A közvélemény minden rokonszenve érthető módon Lord Nuffield mellett volt és a kormány tagadhatatlanul kritikus helyzetbe került Október 23-án azután Sir Thomas Inskip, az ezidőszerinti Lord Caudecote, aki akkoriban a nemzeti védelem összpontosításának minisztere volt A férfiú, aki ilyen körülmények között szinte jelentősebb feladatot vállalt még egy miniszternél is kimagasló, szinte legendásnak mondható alakja a brit közéletnek. 1877-ben Oxfordban született Apja szakmunkás volt s ő maga alig 13 esztendős korában Cowleyben egy műszerész és kerékpár készítőhöz állott be inasnak. William Richard Morris jókedvű gyerek volt. Szülei szerény otthonában már zsenge ifjúságában is állandóan műszaki tárgyak iránt érdeklődött, tanulmányait azonban olyan kitűnő eredménynyel végezte, hogy rövidesen a főiskolára kerülhetett Oxford, a világ egyik legjelentősebb tudományos központja adott volna erre lehetőséget, de a fiút nem anynyira a könyvek, mint inkább technikai kérdések érdekelték, így azután heti öt shillingért munkába állott. Minden érdeklődését az akkoriban legjelentőségteljesebb, legdivatosabb közlekedési eszköz, a kerékpár kötötte le. Ezen a téren olyan úttörő ötletekkel hozakodott elő, hogy munkaadójától heti egy shiling fizetésjavítást kért. Amikor azonban ezt tőle megtagadták, nyugodtan kijelentette, hogy úgy látja, saját maga jobban boldogul, ha önmagának dolgozik. Ezzel fel is adta állását és azontúl többé soha nem állott senki zsoldjába. Összesen öt font tőkével kerékpárjavító műhelyt nyitott. Egyik legelső „ügyfele’, az oxfordi diákszövetség akkori elnöke, F. E. Smith volt és különös véletlen, hogy teljesen eltérő működési területükön a két rendkívüli ember együtt haladt kitűzött célja felé. Amikor a fiatal William autók előállításába fogott, Smith már jelentős hírnévre tett szert mint ügyvéd. Amikor a későbbi Lord Nuffield az angol birodalom leghíresebb nagyiparossává lett, barátja már Peerségig és a miniszteri tárcáig vitte. Ezzel azután vége is szakadt az összehasonlításnak, de annyi bizonyos, hogy nagyobb ellentétet, mint a gőgös, de kiváló szónoki képességű F. A. Smith és a szűkszavú, zárkózott, szinte félénk William Morris, elképzelni is alig lehetett. 1893-ban 16 esztendős korában William megszerkesztette első kerékpárját. Nagyszerű teljesítmény volt ez! De büszke is volt rá olyan rendkívüli módon, hogy nem riadt vissza kerékpárversenyen való részvételtől sem. A kísérlet sikerült, a következő kérelemmel fordult Lord Nuffieldhez: — A nemzetnek szüksége van önre! Kérem, gondolja meg elhatározását! Október 28-án Sir Thomas felkereste Lord Nuffieldot, akivel behatóan megvitatták az akkori helyzetet. Az eszmecsere eredményeképpen Sir Thomasnak sikerült meggyőzni a Lordot. Rövidesen ismét megnyílt Birminghamban a Wolseley repülőgépgyár. 1937 januárjában Lord Nuffield mégis feladta ezt az üzemet és új társaságot szervezett a „Nuffield, Mechanisations Ltd." társaságot 250.000 font alaptőkével. Elgondolása az volt, hogy bebizonyítja a kormánynak: van lehetőség hadiipari cikkek fokozott mértékben való előállítására a takarékossági elv teljes szemmeltartása mellett. Ez a példát adó tevékenység arra indította a kormányt, hogy röviddel az újabb háború kitörése után Lord Nuffieldet a légi tanács tagjává nevezte ki s 1939 november 1-én őt hívták meg a légügyi minisztérium fenntartását ellenőrző vezérigazgatói tisztségre. A helyzet jelenleg az, hogy az angol birodalom légihadereje és az R. A. F. osztagok felszerelésének kiegészítése és utánpótlásáért teljes egészében Lord Nuffield felelős. Ami Lord Swintont illeti, a lordsága 1938 május 18-án visszavonult a közéletből, anélkül, hogy Lord Nuffield sajnálkozását fejezte ki volna előtte a vele szemben használt erélyes kijelentésekért. William megnyerte a versenyt. Technikai tudásához most már terepismeret is járult. Tapasztalatból tudta megállapítani az országutak közötti különbséget és gyakorlati ismeretei később nagy hasznára voltak azóta is. 1898-ban Morris már autógarázs-tulajdonos volt Long Wallban, Oxford mellett, ahol autójavításokkal is foglalkozott. Legfőbb álma és vágya a „népszerű gépkocsi“ volt, amelyet, neki kell megépítenie. „Könnyű kis kocsi, jó erős motorral, kisebb az amerikai kocsiknál, amelyeknél üzemköltsége is olcsóbb de amellett megbízható. . 1903-ban, pontosan tíz esztendővel első próbálkozásai után megépíti első motorkerékpárját. Pompás munkát végez. Maga is nyeregbe ül és úgy száguld a motorkerékpárral, mint valamikor a kerékpárral. A Morris-féle motorkerékpár hamarosan fogalommá vált. Alkotója rövidesen megnősült Feleségül vette egykori oxfordi leányismerősét, Maud Elisabeth Ansteyt, aki lelkes érdeklődéssel szemlélte munkája állandó fejlődését Csaknem éppen úgy bízott benne, akár az édesanyja is a két asszony bensőséges barátságot kötött, hogy 1904-től kezdve szeretettel, bátorítással álljanak a férfiú mellett. Még abban az esztendőben társasviszonyba lépett Morris a Christ Church egyik tagjával és közösen műszaki üzletet nyitottak, akkor már 130.000 font alaptőkével. Egy esztendő sem telt bele, az egész tőke odaveszett az utolsó percigig. Morris újra kezdhette élete munkáját, de még akkor is mosolygott. Kedélye, vidámsága nem hagyta cserben. Mellette állottak jóságos édesanyja és szerető hitvese, akiknek rajongása új erőt öntött belé. Ő maga bizonyos volt felőle, hogy jó munkát végez. Most legelső feladatának tartotta a gyors motorkerékpár megépítését és ez csakugyan sikerült is neki. Közben egyre nagyobb figyelmet fordított a kis automobilra... 1912-ben azután nagy nehezen sikerült annyi tőkét megtakarítani, hogy újra szerencsét próbálhatott. .Megtekintette az Olympia-motorkiállítást és ottani tapasztalata alapján több ügynököt szerződtetett és zsebében néhány megrendeléssel hazasietett. Cowleyben potomáron megvette az ekkori katonai intézet elhagyott épületét, ahol gyári üzemre rendezkedett be-1927-ben Morris már milliomos. Művei évenként 100.000 autót állítanak elő, nem szólva a tengerészeti gépekről, traktorokról és egyéb üzemi gépekről. A brit hadsereg és ipar gépesítése W. R. Morris nélkül elképzelhetetlen lett volna. „Woolly Morris, ahogyan bizalmasan becézik , ma is éppen úgy fest, mint az egykori ifjú. Magas, széles vállú, jóképű férfi, jellegzetes arcéllel, mosolygó barna szeműjel. Barátai talán soha sem látták még hagyományos pipája nélkül, amelyből reggeltől-estig pöfékel. Edzett, bátor, kemény férfin, ma 62 esztendős korában is, telve fiatalos lelkesedéssel és a meggyőződéssel, hogy minden keresztülvihető, ha becsületesen megdolgozunk érte. Keresetlen egyszerűsége megkedveltette őt valamennyi alkalmazottjával, akik tűzbe mennének érte.“ — Ha valaha megtudtam volna, hogy bármelyik emberem gyűlöl, azonnal visszavonultam volna — mondotta barátai körében mély meghatottsággal. Lord Nuffield reggel kilenc órakor jelenik meg dolgozószobájában — a háborús időre való tekintettel mostanában jóval korábban kezdi hivatalos működését. —■ Szobája a cowley telepen éppen olyan egyszerű, mint volt akkor, áruikor élete nagy művét megkezdte. Itt tartózkodik a legszívesebben. Angliában a munkaszervezeteket már a század elején ■megteremtették. Lord Nuffiled nem akadályozza meg alkalmazottait az azokhoz való csatlakozásban. Egyetlen, amit sehogy nem hajlandó elviselni, a zártüzem. Erre nem is igen kerül sor, mert olyan rendkívüli kedvezményeket nyújt alkalmazottainak, amin őket egyetlen munkaszövetség sem biztosíthat ma a részükre. A Nuffieldművek hivatalos munkaideje heti 38 és fél óra, a legmagasabb munkabérek mellett. Alkalmazottait nyáron kétheti fizetett szabadság illeti meg. 1936-ban kétmillió font összeget helyezett letétbe részvényekben, amelynek jövedelme egyedül alkalmazottait illeti, akik teljes ellenőrzési jogot gyakorolhatnak a hatalmas összeg felett. Ilymódon az alkal- NEMZETI ÚJSÁG , 1940 március 24. Vasárnap mázolták szabályos üzlettársak lettek és részesei, az üzleti haszonnak is. Ezidőszerint több mint 20,000 alkalmazotta van a Nuffield-műveknek. Könyvtárak, klubházak, sporttelepek, hangversenytermek állnak rendelkezésükre. A jóléti intézmények és a kényelmi berendezések, amelyekkel Nuffield alkalmazottairól gondoskodott, valóban méltán világhírűek. Nem is csoda, hogy mindenki örömmel végzi nála munkáját, amelyet persze maga a Lord ellenőriz. Mindenütt megjelenik, mindenről személyesen győződik meg, intézkedik, tanácsot ad, utasítást közöl, diesér és elismer, — de jaj az „amerikázónak“! Amikor meggyőződött róla, hogy a művei üzembentartásához szükséges szén megdrágult, új társaságot alapított, a Morris Collieries Ltd.-t. Felvásárolt néhány szénbányát, csökkentette az árakat a feltevésben, hogy ezáltal nemcsak a termelési, de a forgalmi árakat is sikerül leszorítania. Máskor ismét, amikor véleménye szerint az acél ára emelkedett tudzottan, intelmet intézett az angol acélgyárosokhoz, vegyék tudomásul, hogy ha nem változtatják meg üzleti eljárásukat, külföldről szerzi be az acélt művei számára. Az új háború kitöréséig minden esztendőben beutazta a világbirodalmat. Személyesen szerződtette ügynökeit, emlékeztetve őket arra, hogy Anglia gépkocsitermelésének 94%-a hazai iparcikk. Ezzel szemben a dominiumok és gyarmatok forgalomban lévő gépkocsi parkjának 75%-a külföldi áru. Ezt a piacot kell meghódítani és jaj nekik, ha nem tesznek minden lehetőt érdekében. A kerékpár javítóból az angol légügyek legtöbb ellenőrzésének polcára Munkaadó, akiért munkásai tűzbe mennének Az első Morris-gépkocsi 1913-ban tűnt fel a világpiacon. Kétüléses pompásan kiállított, gyors, könnyen kezelhető kis autó volt, bár 250 fontnyi vételárral nem tartozott éppen a legolcsóbb kocsis közé. Mégis komoly értéket adott a jó pénzért és a „csinos kis Morrisok“ hamarosan közismertté váltak egész Angliában. A világháború idején államivezetés alá helyezte gyárát és már 1915-ben aknasüllyesztőket állított elő heti 1700 font összegért. Nem telt bele sok idő, maga az admiralitás is megtanulta méltányolóan W. R. Morris jelzést. A világháború vége felé gépkocsi termelése már sikered vette fel a versenyt a Ford autókkal és amikor a világháború utáni gazdasági világ következett, komoly elhatározásra jutott. Szokásos lelkesedésével, bátorságával és merészségével egyszerűen leszállította az árakat. Saját áron bocsátotta áruba a kocsikat abban a meggyőződésben, hogy a forgalom emelkedésével tesz szert megfelelő haszonra. A merész üzleti sakkhúzás sikerült Legközelebbi lépése már az volt, hogy megvásárolja a Coventry-beli Hotchkissműveket. Utolsó fillérét fektette bele ebbe az üzletbe, amely pompásan kifizetődött, bár teljes két esztendeig haszon nélkül dolgozott, csupán szerény javadalmazást biztosított saját céljaira. Gyümölcsfái rózsát, díszfát, díszcserjét stb. szállít Oashváry József faiskolája Cegléd. Telefon 39 Pesti iroda: Andrássy út 56. Pesti telefon: 11—62—72 Oktató árjegyzék ingyen. Tizenötmillió font adomány a köz javára A bürokrácia iránt bizalmatlan. Bármennyire méltányolja is a kormányzat nehézségeit, egyik legfőbb célja, hogy ne csupán roppant adójával járuljon hozzá, a segítségre szorulók támogatásához. 1938 szeptemberéig Lord Nuffield összesen tizenötmillió ötszázezer font öszszegű adományokat juttatott a köz javára és alapítványai egyenként meghaladták a tízezer fontot. 1937-ben az oxfordi egyetemnek kétmillió fontot juttatott orvosintézete javára. Ugyanabban az esztendőben újabb kétmillió font adománnyal segítette dél Wales nyomorsújtotta vidékét, különösen a munkanélküli bányászokat. Adományainak részletezése nem csekély feladat. Százezer font a délafrikai Testegyenészeti Intézet számára. Háromszázezer font a Ratcliffe kórház számára Oxfordban, százezer font az Oxfordi Egyetem Kutatóintézete számára, százötvenezer font a nyomorenyhítő akciók céljaira, százhatvannyolcezer font az Oxfordi Egyetem Orvostanintézetének, ötszázezer font vastüdők beszerzésére, amelyből a brit világbirodalom minden kórházának juttatott egy példányt, ötvenezer font a Cserkészszövetség számára, százötvenezer font a katonai és territoriális osztagok sportcéljaira. Egymillió ötszázezer font pilótagyakorlóterek létesítésére, egymillió két-