Nemzeti Ujság, 1940. március (22. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-24 / 67. szám

Anglia legnagyobb iparfejedelme IRTA: LISTOWEL JUDITH Lord Nuffield, az angol Ford 1936 október 16-án meglepő eset történt a­j angol légügyi minisztériumban. Lord Nuffield, a milliomos autógyáros magá­ból kikelve kiáltotta lord Swinton lég­ügyi államtitkár felé: „Háború esetén az Ur segítse Angliát!“ — ezzel kirohant az államtitkár fogadóterméből. Mindaz, amit Lord Nuffield mondott az angol légügyi minisztérium „árnyék lég­ügyi iparáról“, csak később került nyilvá­nosságra, amikor maga a kormány is szükségét érezte, hogy „Fehér könyv*’ adataiban nyilatkozzék a csiklandós tárgyról. „Diktátori módszerek és a mo­dern értelemben vett termelés gyakorlati tudásának teljes hiánya, intézkedések, amelyek megakadályozzák a tömegterme­lést", csupán lényegtelen vádpontok vol­tak abban a nyilatkozatban. A legfőbb panasz az volt, hogy Lord Swinton töké­letesen megbénította éppen azt a repülő­­gépgyárat, amelynek üzemére pedig Lord Nuffield nem kevesebb mint 500.000 fon­tot, költött saját vagyonából, azzal a kö­veteléssel, hogy új repülőgépgyárat épít­hessen, ezúttal a kormány költségére. A Pellengérre velem, ha közpénzekből egyetlen pennyt költök — volt Lord Nuffield kemény válasza­ A közvélemény minden rokonszenve érthető módon Lord Nuffield mellett volt és a kormány tagadhatatlanul kritikus helyzetbe került Október 23-án azután Sir Thomas Inskip, az ezidőszerinti Lord Caudecote, aki akkoriban a nemzeti vé­delem összpontosításának minisztere volt A férfiú, aki ilyen körülmények között szinte jelentősebb feladatot vállalt még egy miniszternél is kimagasló, szinte le­gendásnak mondható alakja a brit köz­­életnek. 1877-ben Oxfordban született Apja szakmunkás volt s ő maga alig 13 esztendős korában Cowleyben egy mű­szerész és kerékpár készítőhöz állott be inasnak. William Richard Morris jókedvű gyerek volt. Szülei szerény otthonában már zsenge ifjúságában is állandóan műszaki tárgyak iránt érdeklődött, tanul­mányait azonban olyan kitűnő eredmény­nyel végezte, hogy rövidesen a főiskolára kerülhetett Oxford, a világ egyik leg­jelentősebb tudományos központja adott volna erre lehetőséget, de a fiút nem any­­nyira a könyvek, mint inkább technikai kérdések érdekelték, így azután heti öt shillingért munkába állott. Minden érdeklődését az akkoriban legje­len­tőségtel­jesebb, legdivatosabb közleke­dési eszköz, a kerékpár kötötte le. Ezen a téren olyan úttörő ötletekkel hozako­dott elő, hogy munkaadójától heti egy shiling fizetésjavítást kért. Amikor azon­ban ezt tőle megtagadták­, nyugodtan ki­jelentette, hogy úgy látja, saját maga jobban boldogul, ha önmagának dolgozik. Ezzel fel is adta állását és azontú­l többé soha nem állott senki zsoldjába. Összesen öt font tőkével kerékpárjavító műhelyt nyitott. Egyik legelső „ügyfele’, az oxfordi diák­szövetség akkori elnöke, F. E. Smith volt és különös véletlen, hogy teljesen eltérő működési területü­kön a két rendkívüli ember együtt ha­ladt kitűzött célja felé. Amikor a fiatal William autók előállításába fogott, Smith már jelentős hírnévre tett szert mint ügyvéd. Amikor a későbbi Lord Nuffield az angol birodalom leghíresebb nagyiparossává lett, barátja már Peer­­ségig és a miniszteri tárcáig vitte. Ezzel azután vége is szakadt az összehasonlí­­tásnak, de annyi bizonyos, hogy nagyobb ellentétet, mint a gőgös, de kiváló szó­noki képességű F. A. Smith és a szűk­szavú, zárkózott, szinte félénk William Morris, elképzelni is alig lehetett. 1893-ban 16 esztendős korában William megszerkesztette első kerékpárját. Nagy­szerű teljesítmény volt ez! De büszke is volt rá olyan rendkívüli módon, hogy nem riadt vissza kerékpár­versenyen való részvételtől sem. A kísérlet sikerült, a következő kérelemmel fordult Lord Nuff­ieldhez: — A nemzetnek szüksége van önre! Kérem, gondolja meg elhatározását! Október 28-án Sir Thomas felkereste Lord Nuffieldot, akivel behatóan meg­vitatták az akkori helyzetet. Az eszme­csere­­ eredményeképpen Sir Thomasnak sikerült meggyőzni a Lordot. Rövidesen ismét megnyílt Birminghamban a Wol­­seley repülőgépgyár. 1937 januárjában Lord Nuffield mégis feladta ezt az üzemet és új társaságot szervezett a „Nuffield, Mechanisations Ltd." társaságot 250.000 font alaptőkével. Elgondolása az volt, hogy bebizonyítja a kormánynak: van lehetőség hadiipari cikkek fokozott mértékben való előállítá­sára a takarékossági elv teljes szemmel­­tartása mellett. Ez a példát adó tevékeny­ség arra indította a kormányt, hogy rö­viddel az újabb háború kitörése utá­n Lord Nuffieldet a légi tanács tagjává ne­vezte ki s 1939 november 1-én őt hívták meg a légügyi minisztérium fenntartását ellenőrző vezérigazgatói tisztségre. A helyzet jelenleg az, hogy az angol biro­dalom légihadereje és az R. A. F. oszta­gok felszerelésének kiegészítése és után­pótlásáért teljes egészében Lord Nuffield felelős. Ami Lord Swintont illeti, a lord­­sága 1938 május 18-án visszavonult a közéletből, anélkül, hogy Lord Nuffield sajnálkozását fejezte ki volna előtte a vele szemben használt erélyes kijelenté­sekért. William megnyerte a versenyt. Technikai tudásához most már terepismeret is já­rult. Tapasztalatból tudta megállapítani az országutak közötti különbséget és gyakorlati ismeretei később nagy hasz­nára voltak azóta is. 1898-ban Morris már autógarázs-tulaj­­d­onos volt Long Wallban, Oxford mel­lett, ahol autójavításokkal is foglalko­zott. Legfőbb álma és vágya a „népszerű gépkocsi“ volt, amelyet, neki kell meg­építenie. „Könnyű kis kocsi, jó erős mo­torral, kisebb az amerikai kocsiknál, amelyeknél üzemköltsége is olcsóbb de amellett megbízható. . 1903-ban, pontosan tíz esztendővel első próbálkozásai után megépíti első motor­kerékpárját. Pompás munkát végez. Maga is nyeregbe ül és úgy száguld a motorkerékpárral, mint valamikor a ke­rékpárral. A Morris-féle motorkerékpár hamarosan fogalommá vált. Alkotója rö­videsen megnősült Feleségül vette egy­kori oxfordi leányismerősét, Maud Elisa­beth Ansteyt, aki lelkes érdeklődéssel szemlélte munkája állandó fejlődését Csaknem éppen úgy bízott benne, akár az édesanyja is a két asszony bensőséges barátságot kötött, hogy 1904-től kezdve szeretettel, bátorítással álljanak a férfiú mellett. Még abban az esztendőben társas­viszonyba lépett Morris a Christ Church egyik tagjával és közösen műszaki üzle­tet nyitottak, akkor már 130.000 font alaptőkével. Egy esztendő sem telt bele, az egész tőke odaveszett az utolsó percigig. Morris újra kezdhette élete munkáját, de még akkor is mosolygott. Kedélye, vidám­sága nem hagyta cserben. Mellette állot­tak jóságos édesanyja és szerető hitvese, akiknek rajongása új erőt öntött belé. Ő maga bizonyos volt felőle, hogy jó munkát végez. Most legelső feladatának tartotta a gyors­ motorkerékpár megépí­tését és ez csakugyan sikerült is neki. Közben egyre nagyobb figyelmet fordí­tott a kis automobilra... 1912-ben azután nagy nehezen sikerült annyi tőkét meg­takarítani, hogy újra szerencsét próbál­hatott. .Megtekintette az Olympia-motor­­kiállítás­t és ottani tapasztalata alapján több ügynököt szerződtetett és zsebében néhány megrendeléssel hazasietett. Cow­­leyben potomáron megvette az ekkori katonai intézet elhagyott épületét, ahol gyári üzemre rendezkedett be-1927-ben Morris már milliomos. Művei évenként­ 100.000 autót állítanak elő, nem szólva a tengerészeti gépekről, traktorokról és egyéb üzemi gépekről. A brit hadsereg és ipar gépesítése W. R. Morris nélkül elképzelhetetlen lett volna. „Woolly Morris, ahogyan bizalmasan becézik , ma is éppen úgy fest, mint az egykori ifjú. Magas, széles vállú, jó­képű férfi, jellegzetes arcéllel, mosolygó barna szeműjel. Barátai talán soha sem látták még hagyományos pipája nélkül, amelyből reggeltől-estig pöfékel. Edzett, bátor, kemény férfin, ma 62 esztendős korában is, telve fiatalos lelkesedéssel és a meggyőződéssel, hogy minden ke­resztülvihető, ha becsületesen megdol­gozunk érte. Keresetlen egyszerűsége megkedveltette őt valamennyi alkalma­zottjával, akik tűzbe mennének érte.“ — Ha valaha megtudtam volna, hogy bármelyik emberem gyűlöl, azonnal visszavonultam volna — mondotta ba­rátai körében mély meghatottsággal. Lord Nuffield reggel kilenc órakor jelenik meg dolgozószobájában — a há­borús időre való tekintettel mostanában jóval korábban kezdi hivatalos műkö­dését. —■ Szobája a cowley telepen éppen olyan egyszerű, mint volt akkor, áruikor élete nagy művét megkezdte. Itt tar­tózkodik a legszívesebben. Angliában a munkaszervezeteket már a század elején ■megteremtették. Lord Nuffiled nem akadályozza meg alkal­mazottait az azokhoz való csatlakozás­ban. Egyetlen, amit sehogy nem haj­landó elviselni, a zártüzem. Erre nem is igen kerül sor, mert olyan rendkívüli kedvezményeket nyújt alkalmazottai­nak, amin őket egyetlen munkaszövetség sem biztosíthat ma a részükre. A Nuffield­­művek hivatalos munkaideje heti 38 és fél óra, a legmagasabb munkabérek mellett. Alkalmazottait nyáron kétheti fizetett szabadság illeti meg. 1936-ban kétmillió font összeget helyezett letétbe részvényekben, amelynek jövedelme egyedül alkalmazottait illeti, akik teljes ellenőrzési jogot gyakorolhatnak a ha­talmas összeg felett. Ilymódon az alkal- NEMZETI ÚJSÁG , 1940 március 24. Vasárnap mázolták szabályos üzlettársak lettek és részesei, az üzleti haszonnak is. Ezidőszerint több mint 20,000 alkalma­zotta van a Nuffield-műveknek. Könyv­tárak, klubházak, sporttelepek, hang­versenytermek állnak rendelkezésükre. A jóléti intézmények és a kényelmi be­rendezések, amelyekkel Nuffield alkal­mazottairól gondoskodott, valóban mél­tán világhírűek. Nem is csoda, hogy mindenki örömmel végzi nála munká­ját, amely­et persze maga a Lord ellen­őriz. Mindenütt megjelenik, mindenről személyesen győződik meg, intézkedik, tanácsot ad, utasítást közöl, diesér és elismer, — de jaj az „amerikázónak“! Amikor meggyőződött róla, hogy a művei üzembentartásához szükséges szén megdrágult, új társaságot alapí­tott, a Morris Colli­eries Ltd.-t. Felvá­sárolt néhány szénbányát, csökkentette az árakat a feltevésben, hogy ezáltal nemcsak a termelési, de a forgalmi ára­kat is sikerül leszorítania. Máskor ismét, amikor véleménye sze­rint az acél ára emelkedett tudzottan, intelmet intézett az angol acélgyárosok­hoz, vegyék tudomásul, hogy ha nem változtatják meg üzleti eljárásukat, kül­földről szerzi be az acélt művei szá­mára. Az új háború kitöréséig minden esz­tendőben beutazta a világbirodalmat. Személyesen szerződtette ügynökeit, em­lékeztetve őket arra, hogy Anglia gép­­kocsitermelésének 94%-a hazai iparcikk. Ezzel szemben a dominiumok és gyar­matok forgalomban lévő gépkocsi park­jának 75%-a külföldi áru. Ezt a piacot kell meghódítani és jaj nekik, ha nem tesznek minden lehetőt érdekében. A ker­ékpár javítóból az angol légügyek legtöbb ellenőrzésének polcára Munkaadó, akiért munkásai tűzbe mennének Az első Morris-gépkocsi 1913-ban tűnt fel a világpiacon. Kétüléses pompásan kiállított, gyors, könnyen kezelhető kis autó volt, bár 250 fontnyi vételárral nem tartozott éppen a legolcsóbb kocsis közé. Mégis komoly értéket adott a jó pénzért és a „csinos kis Morrisok“ ha­marosan közismertté váltak egész An­gliában. A világháború idején állami­­vezetés alá helyezte gyárát és már 1915-ben ak­nasüllyesztőket állított elő heti 1700 font összegért. Nem telt bele sok idő, maga az admiralitás is megtanulta méltányolóa­n W. R. Morris jelzést. A világháború vége felé gépkocsi termelése már siker­ed vette fel a versenyt a Ford autók­kal és amikor a világháború utáni gaz­dasági v­ilág következett, komoly el­határozásra jutott. Szokásos lelkesedé­sével, bátorságával és merészségével egyszerűen leszállította az árakat. Sa­­ját áron bocsátotta áruba a kocsikat ab­­ban­ a meggyőződésben, hogy a forgalom emelkedésével tesz szert megfelelő ha­szonra. A merész üzleti sakkhúzás sike­rült Legközelebbi lépése már az volt, hogy megvásárolja a Coventry-beli Hotchkiss­­műveket. Utolsó fillérét fektette bele ebbe az üzletbe, amely pompásan kifi­zetődött, bár teljes két esztendeig haszon nélkül dolgozott, csupán szerény java­dalmazást biztosított saját céljaira. Gyümölcsfái rózsát, díszfát, díszcserjét stb. szállít Oashváry József faiskolája Cegléd. Telefon 39 Pesti iroda: Andrássy­ út 56. Pesti telefon: 11—62—72 Oktató árjegyzék ingyen. Tizenötmillió font adomány a köz javára A bürokrácia iránt bizalmatlan. Bár­mennyire méltányolja is a kormányzat nehézségeit, egyik legfőbb célja, hogy ne csupán roppant adójával járuljon hozzá, a segítségre szorulók támogatá­sához. 1938 szeptemberéig Lord Nuffield össze­sen tizenötmillió ötszázezer font ösz­­szegű adományokat juttatott a köz ja­vára és alapítványai egyenként megha­ladták a­ tízezer fontot. 1937-ben az ox­fordi egyetemnek kétmillió fontot jut­tatott orvosintézete javára. Ugyanabban az esztendőben újabb kétmillió font adománnyal segítette dél Wales nyo­­morsújtotta vidékét, különösen a mun­kanélküli bányászokat. Adományainak részletezése nem cse­kély feladat. Százezer font a délafrikai Testegyené­szeti­ Intézet szám­ára. Há­romszázezer font a Ratcliffe kórház szá­mára Oxfordban, százezer font az Ox­fordi Egyetem Kutatóintézete számára, százötvenezer font a nyomorenyhítő ak­ciók céljaira, százhatvannyolcezer font az Oxfordi Egyetem Orvostanintézeté­­nek, ötszázezer font vastüdők beszerzé­sére, amelyből a brit világbirodalom minden kórházának juttatott egy pél­dányt, ötvenezer font a Cserkészszövet­ség számára, százötvenezer font a kato­nai és territoriális osztagok sportcél­jaira. Egymillió ötszázezer font pilóta­­gyakorlóterek létesítésére, egymillió két-

Next