Nemzeti Ujság, 1940. március (22. évfolyam, 49-72. szám)
1940-03-24 / 67. szám
XIV NEMZETI ÚJSÁG 1940 március 24. Vasárnai osztani. Újév második napjára meghiva .vadászatjára. Szokott készséggel jelenünk meg.. Ez volt a leghosszabb vadászatja. Huszonhárom egész nap tartott a legmérgesebb hidegben és évig érő hóban. Egyetlen egy kivételes napunk volt, midőn kiint borzasztó hóvihar ért, két óráig dacoltunk dühöngésivel, de akkor kényzettünk hazatakarodni. Ez egy napon kívül semmi sem bírt a jó meleg kályha körüli maradásra, jóllehet oly mérges volt a hideg, hogy a többi közt egy hajtásban annyira meg voltam fázva, hogy fegyverem ravaszát, a szó szoros értelmében nem bírtam elhúzni és emiatt 4 vadat kelle rendre sértetlen elbocsátani. A hideg feketére égette arcunkat, mint megannyi szegecsen néztünk ki. De bámulva tapasztaltul most Wesselényinek hova-tovább hibás lövéseit. Egyelőbe ott vettem, hogy száműzetése alatt kijött a lövésből- Utóbb nem állhatom s közlém vele a nagy változás feletti bámulatomat. Fájdalmas hangon beszélgető el, hogy sanyarú fogsága alatt, börtöne sötét falai közt egyik szemére merőben megvakult, a másikat is annyira meggyengítette, hogy a futó vadat mintha csak fátyolon keresztül láthatná. Kedvetlensége nőttön-nőtt, szokása ellen többnyire mélyen hallgatott. A vadászaton rendes állataitól búcsút vett. Négy hónap múlva végkép elvesztő örök életre érdemes szemevilágát, amely hajdan egész környezetét felvillanyozni bírta.Világtalanodása után pár évvel megkisérté még egyszer, s utoljára a lövést; kivezettető magát fácánossám, s ott egy terebélyes nyárfa alá lapult, melyre a fácánok gyügyögő hangjára fellőtt, de nem talált; nagyon elérzékenyedve távozott el és sohasem fogott azután ily célból fegyvert Wesselényi a vadászatot eredetileg, másoktól ebben is eltérve, astétikai jó ízlésével szokta párosítani, s az elejtett vadak a vadászat alatt nem használtattak fel, sem borul le nem rántatott, hárem a nagy konyha külső falain csinos vegyitekben felaggattattak és gyékénynyel gondosan elfedettek, hogy senki se láthassa. Az utolsó napon vendégei előtt leleplezteté, miáltal azoknak egy gyönyörű látványt tárt fel, melyen órákig gyönyörködtünk. Ez utolsó leghosszabbra nyúlt vadászatra díszesebben koszorzta a konyha falait, mint valaha- Ott függtek tarkában a szép vadak: 3 k6 nyúl, 42 bakkőz, 6 vadkan, 5 gímszarvas, 38 róka, 12 vad- Esacska, 2 nyest, 4 farkas, 42 császármadár és 36 fácán. Mind szép tarka vegyületben. A Szent sir temploma a római világkiállításon Az 1942. évi római világkiállításon a Szentszék tervrajzok és modellek alapján bemutatja az a grandiózus tervet is, amely szerint a kereszténység központi szentélyének, a Jeruzsálemi Szent sir - templomnak újjáépítését végrehajtják. A terveket Marangoni építész, az oalsz Akadémia tagja készítette. A terv szerint a Szenisirhoz és a Szent Helénakápolnához külön bejárat épül a különböző rítusok hívői számára A Szentély halaszthatatlan újjáépítésének legnagyobb akadályozója a különböző egyházak között folyó rivalizálás, amelyek között a templom tulajdona fel van osztva. A Szentsir-templom főkapuja az egyetlen bejárat a latin, a görög orthodox és örmény szentsirőrök konvertjeihez. A kapu maga azonban a mohamedánok birtokában van s azok az ajtót csak igen magas illeték fejében nyitják ki naponként. További példa az itteni nehéz helyzetre, valamint a templom különös építési módjára a Szent Hana-kápolna, amelyhez a Szentsír-templom hátsó végéről 29 lépcső vezet. Ez az örmények tulajdonát képezi, a további 13 lépcsővel még hátrább fekvő keresztmegtalálás kápolnája azonban a latin egyházé. Minthogy a 29 előbbi lépcső állapota már számos szerencsétlenséget okozott, a ferencesszerzetesek vaskorláttal fedték azt be. Ez a vasszegély azonban csak az örményekkel folytatott hosszas és elkeseredett harc után maradhatott ottan. A Szent Hoim-kápolna kupolája az abesszin-kolostor udvarából emelkedik ki, ahol a fekete szerzetesek nyomorúságos kis odúkban laknak. A kupola, amely az abesszinok tulajdona, sürgős javításra szorul, ehhez azonban az örmény Szent Ilona-kápolnában létrát kellene felállítani. Az örmények azonban régi jogaikra való hivatkozással, megakadályozzák a kupola kijavítását, noha az az ő kápolnájukat fedi be. Mindezekért a Szentszék kezdeményezését minden oldalról örömmel fogadják. ÍKKK: A PASSIÓ írta: TAKSONYI PÁL A Passiót elmondja ime dal, figyelj szavára, Hogy szenvedett értünk az Urs mint Kin kereszthalála: „Meglátjátok a Golgotán ama pénteki esten Halálba nyúló két karom a durva fakereszten. A vad tömeg szolid fejem tövissel koronázza. Véres, vonagló testemet rut szitkokkal gyalázza. És jön a Fájdalmas Anya, siratva tompa jajjal És Magdaléna Mária gyászos, kibontott hajjal. És mind a többi asszony is, hogy sírjon, aki látja Fakó ajkam, hűlő szivem, mit átvert a lándzsa. Megreszket Földünk háta majd, a kövek megindulnak. A Menny haragva kebliről a csillagok lehullnak, A Tenger medréből kicsap s az éjben izzó lánggal Vadul kering a Hold s a Nap, kik harcolnak egymással.“ A Passiót elmondta ime hús, fájdalmas ének, Ki hitte és hallgatta ezt, áldás, béke szivének Amen. Asszonyom, Uram, mivel töltötte a telet? Vaktában feltett kérdések, könyvről, moziról, rádióról Állítólag elmúlt volna a tél, a naptár túlhaladt március 21 bűvös számán. A jelek szerint közelednek a tavasz és a nyár úgynevezett örömei és hamarosan a múlté ,lesz mindaz az élmény, esemény, amit a tél jelent. A tavasz kétségtelenül életmód változást is hoz és időszerűvé teszi azt a kérdést, mivel töltötték az emberek a telet. A közvéleménykutatás komoly tudomány, módszereivel, alaposságával, sokrétűségével nem tér el, egy könnyed húsvéti riportban. Az újságműfaj legfeljebb kíváncsiskodhat a legkönnyebben hozzáférhető eszközzel. Annyi rossz tréfát követtek már el telefonon. Miért ne tehetnénk fel néhány kérdést csak úgy vaktában annak, aki a vonal túlsó felén a kagylót felemeli. Sűrűn bocsánatot kérünk és mindenkitől az iránt érdeklődünk, mivel töltötte, a telet? Mit szeret legjobban, moziba menni, rádiót hallgatni vagy könyvet olvasni? Ha választani tud, mondja meg, mi köze ízléséhez a hitvány anyagiaknak s mondja meg azt is, ha nem számítana a pénz, mivel töltené legszívesebben a szabadidejét, olvasással, rádióhallgatással vagy mozibajárással? A kutatók sorsa mindig keserves. A naptári tavasz nem hozta meg az emberek jókedvét. Az első telefonban, amelynek számai közül már csak az első kettőre emlékszünk — 16-os volt —, tehát valahová Budára vitt, női hang szólalt meg. Türelmesen végighallgatta bemutatkozásunkat, a hosszú bevezetést, azután közölte: — Majd átadom a háziasszonynak, ebben ő az illetékes. Vártunk. Kis idő múlva megint ugyanaz a hang jött. — A háziasszony nagyon elfoglalt, most nem ér rá. Még egy 16-os kezdetű számmal próbálkoztunk. Hátha? A déli órákban, ami érthető, hölgyek tartózkodnak a telefon közelében. Itt is egy hölgy szólalt meg. A furcsa kívánságot elfogadhatónak ítélte. Hűvösen ennyit mondtam: — Tessék. — Mivel töltötte a telet? — Sokat, fáztam. Ez nem tartozik a kulturriport keretébe. — Mivel szórakozik a legszívesebben^a mozi, rádió, könyv? — Talán ... Könyvvel, ha a mozit és a rádiót is szeretem. Az utolsó kérdést már nem tettük fel, mert független választ kaptunk. Pótoltuk egy újabbal: — Milyen könyveket szeret!— Regényt. — Milyent? — Aminek története van. Megköszöntük szépen. Ismételten bocsánatokat kértünk s igyekeztünk most már 15-ös kezdetű, másik budai vidéken választ felfedezni. Harom, találomra tárcsázott szám mással beszélt, ott a hölgyek tehát otthon vannak. Szerény és használhatatlan vigasz. A negyedik telefonra mély hang felelt. Hiába az udvariaskodás, a bocsánatkérés, a hangba betett agárzott kedvesség, leteszi a kagylót. Az ötödik 15-ösnek megint friss meggyőződéssel elrebegjük kívánságunkat. — Öregasszony vagyok én, kérem. nem járok szórakozni. Főzök, takarítok, a lányom dolgozik. Elkanyarodunk a kultúrától... — Hát ha már mindenáron vallani kell, én legjobban ezerei era a mozit. Mert oda ritkán jutok. A rádiót csak ki kell nyitni,, könyv is van itthon, de mozi... — És milyen mozi? — Ha fiatalok játszanak benne s az öregeknek nincs igazuk és a fiatalok boldogok lesznek. Szépen kezétcsókolomot köszönünk. Megyünk tovább keserves utunkon. A 14-es kezdetű számokkal nincs szerencsénk. Először valami nagy hivatal telefonoskisasszonya jelentkezik,jókedvűen felnevet: — Leharapják az urak az orromat, ha magánbeszélgetésbe kezdek — közben folyton hallózik, kapcsol és tőlünk is elbúcsúzik. Két szám mással beszél, a harmadik dühösen ránk mordul: — Ugyan kérem. A negyedik nem hisz udvarias hangunknak. — Ismerem már. Azután megméretik velem a telefonzsinórt. Tegye Ön azt, amit nekem kíván. Hiába minden mentegetőzés, hiába boldogtalanságunk, nem lehet megváltoztatni véleményét. Megrögzött gyanakvó. Nem is csodáljuk. Igaza van és könnyű száma. Végre egy álmos férfi hang a 14-es sorozatban. — És ezért keltett fel? — kérdi fáradt méltatlankodással. Vissza akarunk vonulni, de udvarias. — Most már mindegy. Bizonyára magának se szórakozás ez. Essünk túl rajta. A legjobb szórakozásom — a tánc. A telet is ezzel töltöttem. Alighanem egy vakációs egyetemi hallgatóval tárgyalunk. Gyanúnk igazolódik. Amikor mozi, rádió és könyv felé igyekszünk terelni érdeklődését, mellőzvén a profán szórakozásokat. — Ha itthon vagyok, meghallgatom a rádióhíreket. Moziba járok. S vizsgák előtt tankönyvet olvasok. Regényt nem olvastam már több mint egy esztendeje. Iszonyúan elfoglal a társasélet. Rengeteg kötelezettségem van. Jó álmokat kívánunk a szerencsés ifjúnak. Kitérünk a 13-as kezdetű sorozatra. — Én nem szórakozom, én dolgozom — mondja egy üzletes hang — Mit tudom én — feleli egy másik. A 13-as sorozatban nem akarják érteni a szót, mert a harmadik meg félbeszakít mentegetőzés közben. Végre reményteljesen sokáig bug a telefon. Nehézkes beszédű női hang jelentkezik. Kérdés nélkül bemondja, hogy milyen nagyságos az lakása. Végeredményben nem baj. A kulturriportot minden foglalkozási ág érdekli, a háztartási alkalmazott is. — Olykor, mielőtt tüzet rakok, meg szoktam nézni az újságot, de még nem vettem soha könyvet. Az újságért se adok pénzt. Moziba voltam már. A nagyságos asszony befizetett, de a magam béréből nem költök semmit, mert hazaküldöm. Az édesapám hadirokkant, meg három testvérem van még. Elbúcsúzunk, még halljuk, amint mondja: — A nagyságos úrék két órakor itthon lesznek. A 12-es számokkal azonnal szerencsénk van. Nagyon szívélyes férfihang jelentkezik. Igen érdekesnek találja az ötletet. — Kérem, nekem nem sok hasznomat veszik, mert tanárember vagyok és pedagógiai szempontból engem is foglalkoztat az a kérdés, melyik szórakozás vonzza jobban diákjaimat, a mozi, a rádió, vagy a könyv. A magam részéről egy jó könyvet nem adok se moziért, se rádióért. De azt tapasztalom, hogy diákjaim legnagyobb része a mozi, a rádió és a könyv sorrendet vallja. De a beosztás sem be. lyen, mert a többség ízlésében a mozi és rádió után csak nagy későre következik a könyv , ez is igen gyakran izgalmas detektív-, vagy fölényes szerelmi regény. Ha nem számítana nálam a pénz, akkor legszívesebben minden frissiben megjelent könyvet megvennék és elolvasnék. Igen szeretnék lépést tartani az írók termékenységével és szeretném, ha megtehetném, hogy a megvásárolt könyveket ne kelljen mind elolvasnom. — Hogy-hogy? — Úgy hogy megengedhetném magamnak azt a luxust, hogy minden könyvet megvegyek, felnyissam itt-ott, beleizleljek és ne fájjon a pénztárcámnak, ha félreteszem, mert nem tetszik. Szerettünk volna még áttérni a 11-es kezdetű telefonszám csoportjaira, de befejezésnek kívánni se tudtunk volna jobb választ, mint amilyen ez volt. ...A kutatóát eredménye körülbelül annyi, hogy az emberek nem nagyon szeretnek bepillantást engedni a maguk életébe, vagy az ■is lehet, hogy kevés embernek van manapság kulturszórakozásban töltött magánélete. Saád Béla. A torpedó magyar találmány Kevesen tudják, hogy a tengeri hadviselés legborzalmasabb fegyverének, a torpedónak az ősét Luppis Balázs János magyar származású fregattkapitány találta fel. Luppis Balázs kitűnő tengerész és kiváló katona volt. 1859-ben rábízták Cattaro partvidékének védelmét. A hosszú szolgálati éjjeleken fogamzott meg benne a torpedó ötlete. 1860-ban Luppis már megrajzolta a torpedó első modelljét. Két évvel később nyugdíjaztatja magát, hogy minden idejét találmányának szentelhesse. Egy évig tartó kísérletezés után készült el az első torpedó, amely tulajdonképpen vastag parafahurokkal ellátott csónak volt. A csónak orrában egészen primitív pisztolykakas felhasználásával szerkesztett készülék volt, amely a célhoz ütődve, a csónak elején levő robbanóanyagot felrobbantotta. Ez volt a torpedó ősmodellje, mely ma is megtalálható a fiumei torpedógyár házi múzeumában. Luppis találmányát bemutatta a hadügyminisztériumnak, azonban ott azzal utasították el, hogy a készülék gyakorlati használhatósága kétséges és így a további kísérletezésekhez szükséges kiadást nem éri meg. A volt fregattkapitány nem nyugodott bele a kudarcba, összeköttetései révén elérte, hogy találmányát bemutathatta Ferenc József császárnak, de a fiatal uralkodó sem fedezte fel a találmány óriási jelentőségét. Végül is egy angol hajógyáros figyelt fel az új találmányra. Robert Whithcat Fiuméban telepedett le és társas viszonyba lépett Luppis Balázzsal. 1864- ben a társascég műhelyéből került ki az a torpedó, amelyet joggal tekinthetünk a mai torpedó ősének. Néhány év múlva újból bemutatta Luppis találmányát a bécsi hadügyminisztériumnak, amely most már 200.000 forinttal váltotta meg a gyártási jogot. GÉP ÉS ÁLLAT A modern közlekedési eszközök fejlődésével szinte napról napra fokozódik a gőzgépek, autók és a repülőgépek gyorsasága s a nagy távolságok leküzdése egyre kevesebb fáradságot és időt jelent. Bármennyire fejlődött azonban az emberi technika, egyes állatok teljesítménye még ma is csodálatot kelt. A természettudósok megfigyelték a különböző madárfajok repülési sebességét s ezeknél a megfigyeléseknél kiderült, hogy egyik-másik madár bizony messze elhagyná maga mögött a leggyorsabb gőzmozdonyt, a legmodernebb versenyautót, de még a repülőgépet is. Olshausen német természettudós a következő repülősebességet állapította meg az egyes madaraknál: 1. Sarlós fecske, óránként 494 km, 2. kékbegy 329 km, 3. vándorsólyom 269 km, 4. varjú 197, 5. dunnalud 164 km, 6. füsti fecske 105 km, 7. eas. 86 km, 8. vadkacsa 74 km, 9. vándorgalamb 72 km, 10. vadászsólyára 66 km. A postagalamb óránkénti sebessége általában 60 km körül mozog. A páris— budapesti utat (kb. 1300 km) négy nap alatt tette meg a kísérleti postagalamb. Biztos siker gyors eredmény, ha hirdet a Nemzeti Újságban