Nemzeti Ujság, 1940. március (22. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-24 / 67. szám

„Az európai szellemi életben nem jelent ellen­téteket a háború!“ m­ondja Brandenstein professzor, a Zichy Nándor-díj nyertese Beszélgetés a filozófussal a filozó­fiáról, amely nem halott és nem elmé­leti dolog, hanem egyebek közt a kor nagy tömegmozgalmaiban is él — nap­jaink filozófiai gondolkodásának vissza­fordulása a keresztény gondolkodási formák felé i­s filozófia, mint az európai kultúra legbecsesebb és leg­­elidegeníthetetlenebb öröksége. Báró Brandenstein Béla egyike a ma­gyar szellemi élet legérdekesebb egyéni­ségeinek, alig hagyta el az egyetem pad­jait, már többkötetes műve jelent meg németül, méghozzá nem is valami részlet­­kérdésről, hanem a filozófia összes alap­vető kérdéseit új, eredeti szintézisben fel­dolgozó munka. Huszonhatéves korában lett egyetemi magántanár, huszonnyolc­­éves korában nyilvános rendkívüli, har­minchárom éves korában pedig már nyil­vános rendes tanár. Egyetemen végzett tudományos munkásságán kívül több, méretben és jelentőségben nagy össze­foglaló művet alkotott a magyar tudo­mányosság számára. A szakkörökön kí­vül a nagyközönség is jól ismeri nevét és munkásságát. A Szent István Társu­lat minden évben egyszer kiadott Zichy S­­ándor jutalmat a Társulat közgyűlése az ugyanott megjelent Etikának ítélte oda, olyan műnek, amely a szakkörökön kívül az olvasóközönség széles rétegei­ben keltett elismerést, éppen azért, mert a problémafeltevés mélysége és eredeti­sége kristálytisztán, egyszerű és áttetsző ■előadásban jelenik meg oldalain és ezeket az oldalakat művészi toll írja. Irnitudá­­sának művészetével Brandenstein pro­fesszor azokra a nyugati filozófusokra emlékeztet, akik egy-egy új munkájának megjelenése nemcsak tudományos, hanem irodalmi esemény is. Azonkívül azzal is nagy figyelmet kel­tett maga iránt Brandenstein professzor, hogy szellemi magatartásában, társa­dalmi kapcsolódásában, általában minden vonatkozásban, mint gondolkodó, mint tudós és mint tudománypolitikus, soha­sem titkolta el katolicizmusát; katolikus volt az Egyházhoz való természetes oda­­tartozással. Abból az alkalomból, hogy ő nyerte meg a Zichy Nándor jutalmat, felkeres­tük a Nemzeti Újság részéről is: van-e valami mondanivalója a Nemzeti Újsá­gon át a magyar közönségnek, amely az övé is. — Igen. Örülök a kitüntetésnek is, a könyv sikerének is ás legjobban­­annak, hogy a magyar bölcseleti gondolkodók munkássága egyre mélyebbé teszi és fo­kozza a filozófiai kultúrát a magyar tár­sadalomnak önálló szellemi életet élő rétegeiben. A művelt magyar társadalom egyre több és több bölcseleti élmény­­anyagot gyűjt fel és önként lesz világos előtte, hogy a filozófia nem valami elméleti, vagy pláne halott dolog és egyáltalában nem az élettől elvonatkoztatott és meddő tudomány, hanem még a kor nagy tömeg­mozgalmai mögött is tulajdonképpen bölcseleti alapmagatartások állanak, állásfoglalások a lét és az emberi gon­dolkodás nagy kérdései iránt. Közismert, hogy például a marxizmus mögött köz­vetve Hegel gondolatai is állanak, igaz, hogy sokban visszájukra fordítva és a nagy totális idealista alighanem csodál­koznék, ha látná, hogyan alakultak gon­dolatai egy totális materializmus irá­nyában.­­ Ugyanígy: más nagy politikai és államszervezési gondolatok­­mögött ko­runknak és a filozófiatörténeti félmúlt­­nak egy másik gondolata, az úgynevezett pán vitatizmus áll, az a gondolat, amely az egész létet és abban magát a filozófiai eszmélkedőt és a filozófiai eszmélkedést is a titokzatos életmegnyilvánulásnak tartja. Az életet és a világegyetemet szoros egységnek fogja fel és összetarto­­zónak látja a legegyszerűbb élőlény leg­kezdetlegesebb biológiai megnyilvánulá­sától kezdve, a legnagyobb emberi kö­zösségek legösszetettebb működéséig. A mai bölcseleti gondolkodás­ a nagy és egységes összefoglalásra törekszik Megkérdezzük tőle, mit lát a mai év­tizedek bölcseletének, filozófiai gondolko­dásának legjellemzőb tulajdonságaiként? — Ennek több, sőt sok jegye van! — mondja. — Egyike a legjellemzőbbeknek a bölcseleti értelemben vett realizmus, de mondhatni, realizmus gyakorlati ér­telemben is. Azután a szintézisre, a prob­lémák együttes látására és a közös együttes megoldására való törekvés szándéka. Ugyanakkor azonban éppen mind a realizmus, a gyakorlati kérdések iránt való érdeklődés, mind a szintézis­keresés azt hozza magával, hogy sok külön részfeladatot dolgoz ki teljes egé­szében a bölcseleti gondolkodás, így a természetfilozófiától a társadalombölcse­letig a reális valóság rengeteg parcellája nyer külön feldolgozást, ugyancsak kü­lön feldolgozást nyernek azok a módsze­rek, amelyek a szintézis munkáját alá­támasztják: a filozófiatörténet munkál­kodásának és eredményeinek páratlan felvirulásától a fenomenológiáig! Megkérdezzük azt is, hogy az úgyneve­zett nagy filozófiai korszakoknak meg volt-e az erre vonatkozó öntudatuk és, hogy ilyen értelemben, milyennek érzi a mostani évtizedeket a jelenkori filozófiai gondolkodás? — Nagy és jelentős korszaknak érzi magát! — szögezi le nyomatékosan. — Más korokkal szemben talán éppen dús­­volta, sokszálúsága, sokszínűsége teszi ezt a korszakot jelentőssé és ad neki egyéni jellegzetességet. Ma nemcsak, vagy főképp a metafizika, vagy főképp ismeretelméleti kérdések, vagy logikai problémák foglalkoztatják a bölcseleti gondolkodókat, hanem az összes kérdések, ugyanakkor azonban nem forgácsolódik szét még sem a filozófiai kutatás, a film rógai kultúra, mert­ a szintézisre való törekvés állandóan ébren tartja a nagy alapkérdések ügyét. — A keresztény gondolkodás nagy tra­díciónak rendszerei milyen jelentőséggel foglalnak helyet a kor filozófiai eszmél­­kedéseiben? — Jelentőségük egyre fokozódik, még­pedig nagyon érdekes módon. Maguk a feldolgozott részterületek megvilágosodó problémák, maguk az alapkérdésekre vonatkozó vélemények közeliknek egyre többet és egyre jobban a keresztény gondolkodás nagy tételehhez, így ma széles körökben elismert, hogy a világ objektíve létező tárgyi valóság, hogy a s szellem­ az anyagi valóságtól különböző principium és hogy az egész tapaszta­lati valóságot örök jelentésű abszolút ér­tékek szövik át, amelyeknek szálai a gondolkodó, mind biztosabban emelkedik egy örök isteni ősvalóság megpillantá­sához. — A bölcseletnek abban a nagy szinté­zisében, amelyre a kor törekszik, van-e, vagy lesz-e szerepe az európai bölcseleti gondolkodástól különböző más kultúr­körök bölcseleti gondolatkincsének? — Azt hiszem, hogy aránylag kevés. A múltból egyedül Ázsia jöhet számí­tásba, ott is csak a hindu és a kínai filo­zófia, azonban annak sem volt sok olyan bölcseleti gondolata, amely az európai kultúrakor gondol­a­t­k­i­nc­sében fel ne me­rült és elmélyedést ne nyert volna. A tu­dományos jellegű és mégis életszerű böl­cselet, úgy, ahogy az európai múlt két­ezerötszáz éve kidolgozta: az európai gondolkodás legjellemzőbb és legsajáto­sabb kincse. S virulása országhatárok és egymással szemben álló érdekterületek felett is egyre szebb és nagyobb, bár ter­mészetesen vannak tiszta hanyatló kor­szakai is. — Megérez-e valamit a filozófiai gon­dolkodás, vagy akár csak az európai tu­dományos világ azokból a háborús ellen­tétekből, amelyek ma olyan hatalmasan elválasztanak egymástól nemzeteket! — Mondhatni semmit! Ez nagyon éle­sen megnyilvánuló jelenség. Vannak egy­mással harcban álló nemzetek, de tudo­m­án­­yos köreik emiatt és legalább mind­eddig nem állanak harcban egymással, kölcsönösen becsülik egymást és ennek kifejezést is adnak. És ez azért érdekes, mert a világháború alatt ez másképp volt. Ebben a tényben talán sok szomorú jelenség alatt a­ szellemi értékeknek és főleg az igazságoknak rejtve megőrzött tisztelete nyilvánul meg: ha öntudatosul­­hatna, akkor korunk nagy vergődésében is valódi morális életet tudott önmagá­ban megoldani! I. A. FRANCIÁUL vagy OLASZUL. Elküldjük önnek díjmentesen próbára a komplett kurzust, mert be akarjuk bizonyítani, hogy a nyelvtanulás a Linguaphone-rendszerrel nem nehéz szellemi munka, hanem szórakozásszerű foglalkozás. Pedagó­giai osztályunk rendszeres és állandó összeköttetést tart fenn onnét és figyelemmel kiséri előmenetelét. Díjmentes bemutatás a Linguaphone Stúdióban, Budapest, VIII., József-körút 2. (Nemzeti Színházzal szemben.) Otthoni kötelezettség nél­küli bemutatás kérhető 330—734 tel. számon is. LÍNGU­APHONÉ”! _ BUDAPEST, JÓZSEF-KÖRÚT 2. | HÚSVÉTI AKCIÓ-SZELVÉNY. Kérem díjmentesen megküldeni a nagy ismertető * könyvet próbaigénylőlappal együtt (angol,* német,* f­­rancia,* ola­sz,* spanyol* nyelvtanitó kurzus érdekel). | Cím________________________________________60­­ NEMZETI ÚJSÁG 1949 március 24. Vasárnap III J­UTALOM-KIÍRÁS1 Kinek van Magyarországon a legöregebb írógépe? Kiállítás céljára keresünk öreg írógépeket. A felajánlott és feltéte­leinknek megfelelő ereg krón­épért ingyen újat adunk. 4 díjat osztunk ki 1000 pengőn felüli értékben! I. díj a legöregebb gépért, Olympia Standard 8-as nagyteljesítményű irodai gép P 550.— II. díj Olympia Plana a legmodernebb és legelegánsabb lapos utazó­írógép P 320.— III. és IV. díj 1—1 drb. Olympia Simplex modern táska írógép, utazási és irodai célra is alkalmas a P 205.— P 410.— A pályázaton bárki részt vehet díjtalanul és minden kötelezettség nél­kül, kinek öreg írógépe van. Mindenkinek van a jutalomra esélye! Pályázati határidő 1940 április 8. Kérje X. UI. 1. jelű feltételeinket. Olympia irodagépek K. F. T. Budapest, VII., Erzsébet­ körút 28. Tel.: 420—136 és 420-137. Bacillushadjáratra készülnek a franciák a patkányok ellen Páris, március hó. A párisi Pasteur Intézetben az utolsó hetek alatt fokozott iramban folyik a munka. Bacillusháborúra készülnek­­ a patkányok ellen. Ezúttal nem holmi tessék-lássék pat­kányirtásról, hanem gyökeres tisztogató munkáról van szó. Strassbourgban és az Alsó-Rajnavidék 95 kiürített városában borzalmas módon elszaporodtak ezek a kártékony rágcsálók, elözönlötték az elő­retolt francia állásokat, a Maginot-vonal földalatti fedezékeibe is bemerészkedtek és ha hamarosan útjukat nem állják, egész Franciaországot hatalmas patkány­invázió fenyegeti. Odakinn az arcvonalban máris tűrhe­tetlenné vált sok helyütt a helyzet. A katonáknak egy percnyi nyugtuk sincs tőlük. Éjjelenként az undok állatok csa­patostól szaladgálnak ide-oda a fedezé­kekben, szalmazsákokon aludni akaró embereken keresztül. Kivágják a bakan­csokat, hátizsákokat, takarókat, megdézs­málják az élelmiszert és a francia had­vezetőségnek hatalmas károkat okoznak. Sem élelmiszer-, sem m­ás anyagraktár nincs biztonságban tőlük. Az öt hónap óta üresen álló falvak és városok ma már valóságos patkánytenyé­szetté váltak. Senki sem irtja őket — hiszen a kutyákat, macskákat is maguk­kal vitték a kiürített lakosok — és mivel a nősténypatkány évente négyszer 5—20 patkánykölyköt vet, az elmúlt félév alatt alaposan megsokszorozódott a számuk. Ha néha egy-egy katonai őrjárat be­nyit valamelyik üresen álló strassbourgi élelmiszerboltba, macskanagyságúra hí­zott hatalmas patkányokba ütközik, ame­lyek lomhán mozognak, vagy heverész­­nek a padlón, az asztalokon és a szemük se rebben a felfegyverzett katonák lát­tára. S ez nem is csoda, hiszen ezek az állatok már az utolsó félév szülöttei, soha sem láttak embert és soha senki sem za­varta meg őket paradicsomi életükben. Ha meggondoljuk, hogy minden egyes patkány naponta saját testsúlyának meg­felelő táplálékmennyiséget képes felfalni; némi fogalmat alkothatunk, milyen pusz­títást visz végbe ez az undorító állatfajta évről-évre a nemzeti vagyonban. A francia statisztikusok egy régebbi ke­letű kimutatása szerint, csupán a Szalva­­„département“-ban (Páris és környéke tartozik ide) naponta nyolcezer mázsa árut és mindenfajta hulladékot falnak fel ezek a mohó állatok. De nemcsak anyagi veszedelmet jelent a patkányok szertelen elszaporodása, ha­nem az ember egészségére is igen káros befolyással lehet. A patkány ugyanis na­gyon alkalmas az emberre nézve is fer­tőző betegségek — különösen a tífusz — terjesztésére, így nem lehet csodálni, ha a francia tudományos élet egyik legerő­sebb fellegvára, a Pasteur Intézet szer­vezi meg alapos felkészültséggel az irtó hadjáratot. Az Intézetben dolgozó Panys nevű dán kutatónak sikerült egy olyan bacillusfaj­­tát kitenyészteni, amely hathatósan pusz­títja a patkányokat, anélkül, hogy az emberre, vagy házi állataira veszedelmes lenne. A typhimurium­nak nevezett ba­­cillustenyészet valósággal elevenen ki­szárítja, múmiává változtatja és egy-két napon belül megöli a patkányokat. Ez a betegség azután automatikusan terjed tova közöttük és ahol az irtást megkezd­ték, három napon belül egy patkány sem marad életben. Az egyetlen nehézséget csak az okozza, hogy a bacillustenyészetek lassan elvesz­tik életképességüket és így mindig újabb és ú­jabb tenyészetekkel kell az irtást vé­gezni. Ez azonban csak anyagi kérdés, mert a tenyészetek előállítása a Pasteur Intézetnek nem okoz különösebb gondot. Maga az irtás nagyon egyszerű dolog. Kenyérdarabokat itatnak át ezzel a ba­­cillustenyészettel és szétszórják azokon a helyeken, ahol a legtöbb a patkány. A többiről a falánk állat maga gondos­kodik. A francia hadseregben most indult meg a patkányirtó különítmények megszerve­zése. A vezetőket Párisba viszik és ott a Pasteur Intézetben rövid tanfolyamon képezik ki őket, hogy kellő szakszerűség­gel lássanak a kiürített vidék megtisztí­tásához. De ezen felül — ami biztos, az biztos — az irtás sikere érdekében kutyákat és macskákat is tartanak majd ezentúl a földalatti erődökben és a raktárak kör­nyékén, hogy azok a patkányok se pa­naszkodhassanak, amelyeknek esetleg nem jutott a lyphininiumba áztatott cse­megéből.

Next