Nemzeti Ujság, 1940. május (22. évfolyam, 98-121. szám)

1940-05-01 / 98. szám

iádig! gyűjtésünk 140.032*99 peng# időjárás S *0*%*****^^^ ««-m— mmmm—n—mamm———MafSZkt Várható idője■­­ — tárgyal az an* rás a követ- nRamv ^bet min !■ ■niiiii ^ goi kormánnyal iBhBAiu. NFM7FTI lUSiiCi ras* helyen (fe-X ^ A4 ’ ■ M avM mát'AA JA %bA# WW# fi’f­íl * * ® * ® “ Je$ a nyugati es át k a p nyersm mégT^ebbbe­n is XXII. évfolyam, 98. siám. ♦ SZERDA ♦ Budapest, 1940 május 1 anpa 22 szagma' Figedy Sándor, a Mária Terézia 1. hon­­védgyaloti­ ezred karnagya, a kiváló zene­szerző nyugalomba vonult Dr. Hints Elek egyetemi m. tanár Érdekes előadást tartott a Közegészség­tani Intézetben Sztrázsik Andor Dénes, a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamara igazgatója gazdasági főtanácsos lett Varga Márton, a fővárosi Kertészeti Tanintézet igazgatója rendezte a most megnyílt kertészeti kiállítást Jasamm WKHitle Csáky külügyminiszter erélyesen figyelmeztette a szlovákokat, hogy a magyar türelemnek is van határa Szellő Géza beszéde a felsőházban a szlovákiai magyarok üldözéséről Komoly, nyomatékos és rendkívül nagyjelentőségű szavak hangzottak el kedden a magyar felsőházban. A húsz­éves megszállást hősiesen elszenvedett felvidéki magyarság egyik legtekinté­lyesebb vezéregyénisége, a kisebbségi problémák kiváló szakértője, Szüllő Géza emelt vétót a Magyarország ellen irá­nyuló rendszeres szlovákiai izgatások és az ottani magyarság üldözése ellen. Erre a súlyos és megcáfolhatatlan adatokkal alátámasztott felszólalásra válaszolt gróf Csáky István külügyminiszter. Tárgyila­gosan megállapíthatjuk, hogy az egész ország­­nevében és szívéből beszélt, a felelősségérzetnek és a nemzeti öntudat­nak azon a komoly hangján, amelyet ilyenkor magyar államférfiúnak hasz­nálnia kell. A magyar külügyminiszter félre nem érthető intelmet intézett azokhoz a lelki­ismeretlen szlovákiai elemekhez, akik szinte hivatásszerűn és folytonosan uszítanak a magyarság ellen. Ez az inte­lem messze hangzó s mindenütt fel kell, hogy figyeljenek rá. Elsősorban Szlovákia komolyabb elemeinek kell ezt az intel­met megszívlelniük. Meg kell érteniük azt, hogy minden türelemnek, tehát a magyar türelemnek is van határa és senki sem folytathatja tovább felelőtle­nül és következmények nélkül azt a lel­kiismeretlen tevékenységet, amely a Ma­gyarország ellen irányuló uszításra és rágalomhadjáratra összpontosítja min­den energiáját. Igen helyesen és klasszikus tömörség­gel állapította meg a magyar külügy­miniszter, hogy „a nemzeti becsület vé­delmében — és ehhez számítjuk véreink életének és jogainak megóvását — nem fogunk habozni cselekedni sem, ha szom­szédaink a józanság utolsó szikráját is elvesztik.“ Magyarország kétségtelenül elérkezett türelmének végső határára. Ezt tudomásul kell venni Szlovákiá­ban is mindenkinek. Bár a magyar kormány továbbra is a türelem és a béke politiká­ját kívánja folytatni, nem lehetséges, hogy ezt a türelmet és békességes szán­dékot állandóan kihívják és próbára te­gyék. „Minden életrevaló és életre hiva­tott nemzet — mondotta Csáky külügy­miniszter — elérhet ahhoz a határhoz, amikor az erkölcsi erők érdekében min­den kockázatot vállal és meggondolást vagy pillanatnyi haszonfeóriákat félre­vet.“ Megengedhetetlen, hogy a védnök Né­metország palástjába burkolózva akar­janak és merészeljenek bizonyos szlovák elemek állandóan Magyarország ellen agitálni és lázítani. Amikor mindenki tudja, hogy Magyarország milyen ko­moly lojalitással és b­ecsületességgel ra­gaszkodik ahhoz a vonalhoz, amely kül­politikáját évek óta megszabja és irá­nyítja. Csáky külügyminiszter világosan megmondotta, hogy Magyarország to­vábbra is arra a két nagyértékű barát­ságra kíván támaszkodni, amelyet a ró­mai és a berlini tengely jelent számára. Éppen annál a lejalitásnál és becsületes­ségnél fogva, amellyel Magyarország ezt a külpolitikát csinálja és fogja is csi­nálni, teljességgel megengedhetetlen, hogy fél- vagy háromnegyed hivatalos, de a felelőtlenség homályából elő nem merészkedő szlovákiai elemek a baráti Németországot akarják ellenünk kiját­szani. A felelőtlen bujkálásnak és a kö­vetkezmények alól kibúvó lázításnak, a más háta mögé rejtőzködő alattomos uszí­tásnak az ideje visszavonhatatlanul le­járt. A magyar külügyminiszter felsőházi beszéde ebben a tekintetben fordulatot jelent, amelynek döntő jelentősége felől senki sem lehet egy pillanatig sem két­ségben. A magyar külügyminiszter eré­lyes intelmét az egész magyar társada­lom osztatlan helyesléssel és örömmel veszi tudomásul. A magyar kormány — mint a külügyminiszter hangsúlyozta — továbbra is a béke és a türelem politi­káját akarja folytatni, viszont tudomá­sul kell vennie Szlovákiában mindenki­­nek, hogyha Hetekig, hónapokig, esetleg évekig tartó türelemmel vagyunk is,­ az ilyen uszító hadjáratot elfelejteni nem­ lehet és ez a magatartás igen súlyos kö­vetkezményekkel járhat. A magyar kor­mány nem tér le a béke és a türelem út­járól, hiszen a külügyminiszter beszéde­ is a békéért aggódó komoly és türelmes államférfi megnyilatkozása volt, de ép­pen ebből kell Szlovákiában megérle­lődnie annak a belátásnak, hogy a ma­gyarság ellen irányuló lázításnak és uszításnak most már végre meg kell szűnnie, ha nem akarják, hogy magatar­tásuknak veszélyes következményei le­gyenek. Szüllő Géza felszólalása A felsőház keddi ülésén napirend előtt Szül­lő Géza szólalt fel és általános ér­deklődés mellett így kezdte meg beszédét: " Soha sem volt Magyarország nehe­zebb helyzetben külpolitikai viszonylat­ban, mint most. Meg kell őriznie korrekt semlegességét, meg kell tartania erős nemzeti államkereteit. Ezt a feladatát a kormány kitűnően látja el. Napirend előtti felszólalásra kértem engedélyt, de nem azért, hogy hullámokat kavarjak fel, hanem azért, mert bizonyos esetekben a türelem gyávaságnak, a hallgatás pedig beleegyezésnek tűnhetik fel. Negyven éves­­politikai múltam alatt mindig a nem­zetiségek közötti jóviszony ápolását tűz­tem ki célomul és Szlovenszkóban is igyekeztem úgy vezetni a magyar ügye­ket, hogy harmóniában legyenek a cseh­szlovák állam keretében a szlovák nép érdekeivel is. — 1938-ban, amikor a régi Magyar­­ország egy területe visszakerült, új szom­szédunk lett, Szlovákia. A legkorrekteb­ben és legnobilisabban ápoltuk ezt a szomszédi viszonyt, de — egyoldalúan. Ám a tapintatnak nem szabad egyoldalú­nak lenni. A helyes kormányzáshoz kul­túra, a kultúrához pedig idő kell. Akik ma vezetik Szlovenszkó politikáját, sok­kal fiatalabbak, semhogy elegendő ide­jük lett volna arra, hogy ezt a kultúrát ilyen rövid idő alatt elsajátítsák. Szlová­kia védnökség alatt álló állam. Védnöke a Német Birodalom, amelynek mi hű ba­rátai vagyunk. Éppen ezért feltűnő, hogy a protegáltak­ egészen másképpen viselik magukat, mint a Protektor szelleme meg­követeli. Szlovenszkóban a hamu alatt parázs ég s ezt a parazsat tűzzé akarják lobbantani azok, akik fel akarják égetni a mi államunkat. Most a kereskedelmi tárgyalások megkezdése és újrafelvételei előtt szükségesnek látom a közvélemény tájékoztatását és azt, hogy a felsőházban­ megkérdezzük, napi politikától mentes­sen, a kormánytól, milyen álláspontot foglal el ezekben az ügyekben. Pozitív­ tüneteket hozok fel, amelyek már pattan­­ásig feszítik a húrt. — Április 25-én Nyitrán a hivatalos jellegű Hlinka-párt gyűlést tartott, ame­­­lyen Kosec Imre elmozdított bánikeszi plébános előadást tartott a magyarországi szlovákok helyzetéről. Szörnyű, hamis, valótlan híreket mondott el. Utána az­ egész népgyűlés hatósági vezetés mellett az odairányított tanítók, tanárok, ifjúság teljes asszisztenciájával a nyitrai város*­háza elé vonult, amelynek erkélyén meg­­jelent dr. Turcsek Rudolf, a Hlinka-gárda­ vezére és óriási taps között jelentette ki, hogy aki Nyitrán, vagy Szlovenszkóban magyarul beszél, annak ki kell tépni ft nyelvét (Nagy felháborodás.) és aki ma.* gyárul beszél a köztársaságban, abból bele leéll fojtani a szót. (Óriási tiltakozási és felháborodás.) Ugyanakkor Pozsony­­ban a magyar követség elé vonultak­ egyetemi hallgatók és iparossegédek, be* verték az ablakokat, miközben magyar* gyalázó kifejezéseket kiáltoztak. Szlo* venszkóban mindenütt röpcédulákat osz* tottak, hogy a szlovák nép jogos tulaj* dona a mostani Magyarországnak Mis* kólótól a Tiszáig és egészen Szolnokig terjedő területe s azt fegyverrel veszik el. (Nagy lárma, felháborodott tiltako­­zás.) Ezeket a röpcédulákat hivatalosan f­osztogatják. Elbocsátják mindenünnen a magyarokat . Protektoruk hatalmában bízva, ve­szélyes kártya­játszmába kezdtek a szlo­vákok. Egyik részük, hogy álhírekkel le­hetőleg megrontsa Magyarország és a Német Birodalom közötti jóviszonyt, hogy ez hasznot jelentsen nekik, másik részük pedig abban mesterkedik, hogy a német protektorral szöges ellentétben álló ál­lamcsoporttal keressen megegyezést és ezáltal hasznot teremtsen.­­ A Spanyolországban lévő szlovák ügyvivő tárgyalástól bocsátkozott­ a madridi és a Ben­es-féle irányzatot, vagyis a német érdekekkel ellentétes po­litikát képviselő csehszlovák követtel. Ez a hír megjelent az olasz Tribunában is. A szlovákok mindenütt azt hangoz­tatják, hogy a szlovákiai német iparvál­­lalatoknak a magyar nemzetiségű szlo­­vák állampolgárokat el kell bocsátaniuk, mert a német ipari vállalatok kívánják így. Enek szomorú következménye, hogy* ezeket a magyar nemzetiségű szlovák állampolgárokat, akiket kiutasítani nemi lehet, igyekeznek mindenünnen elbocsát* tatni, hogy éhenhalásnak legyenek ki* téve. Odáig mennek a német protektor* ban bízva ezek a közéleti tényezők, hogy­ a német hadvezetőség megmozdulásait félremagyarázzák és ha bizonyos német csapatokat ide vagy oda tesznek, ezt úgy tüntetik fel, mintha ennek árnyékában volna az a fizikai erő, amelynek segít­­ségével Magyarországtól elvihetik Lapunk mai száma 10 fillér

Next