Nemzeti Ujság, 1940. május (22. évfolyam, 98-121. szám)

1940-05-01 / 98. szám

2 NEMZETI ÚJSÁG 1940 május 1. Szerda mindazt a területet, amelyet a bécsi dön­tés után visszakapott. — A magyar ázsiai, ezeresztendős nép nem türelmetlen, tud várni , tudja azt, hogy aki haragszik, annak nincs igaza. De nem engedhetjük meg véreink védel­m­ében, hogy gúny tárgyává tegyék azt, ami az ő szívükben megszentelt fájda­lom. Azért hoztam ezeket az okmányok­kal beigazolt tényeket a közvélemény tudomására, hogy kérjem a kormányt, amely iránt teljes bizalommal vagyok, hogy most, amikor Szlovákiával gazda­sági szerződéseket kell véglegesíteni — a szlovák állam hasznára —, éljen a ke­zében lévő hatalommal és értesse meg, hogy ezek a megnyilvánulások immár nem az ott élő magyar kisebbség, vagy az itt élő magyarság belügye, hanem nemzetközi kérdés. Az élettér eszméje által befolyásolt áramlatban a magyar állam, által többé ilyen dolgok el nem tűrhetők és azért hoztam fel ezeket, hogy a velünk baráti viszonyban lévő német­birodalmi kormány nyíltan dezavuál­­hassa azokat, akik az ő intencióival ellentétben cselekszenek. A kormány ér­tesse meg, hogy a magyar állam, ha ki­csiny is, de jogaira támaszkodva erős azokkal szemben, akik jogait sértik, vagy nemes gesztusát nem értik meg. (Hosszantartó éljenzés és taps a felső­­ház minden oldalán.) Gróf Csáky István: Nemzeti becsületünk védelmében nem habozunk cselekedni Gróf Csáky István külügyminiszter: Magyarország volt az első állam, amely elismerte az újonnan megalakult szlo­vák köztársaságot 1938-ban. A rákövet­kező hónapok folyamán megkíséreltük, hogy a békülékenység politikáját foly­tassuk és szlovák szom­szédunkkal helyreállítsuk azt a testvéri viszonyt, amelyben a két nemzet évszázadokon ke­resztül élt. Nem tagadom, hogy sok ke­serű pillanatot okozott a­­magyar kor­mánynak és talán még több csalódást a magyar nemzetnek, hogy a baráti jobb, amelyet a szlovákok felé nyújtottunk, nem talált megfelelő fogadtatásra, sőt a szlovákság egyes, — igaz, hogy cse­kély rétegei a magyarság közeledését először gyanakvással fogadták, később egyenesen rosszakaratú rágalmakkal igyekeztek lehetetlenné tenni. — Tavaly a gazdasági tárgyalások megindítása, amelynek sikere talán erős megrázkódtatásoktól óvta meg a fiatal szlovák államot, újólag bizonyítékul szolgálhatott volna arra, — ha ugyan egyes körök megengedték volna, hogy a magyarság magatartását a szlovákság minden néprétege megismerje —, hogy a magyar kormány a legnagyobb önura­lommal csak arra törekszik, hogy elfo­gadható szomszédi viszonyt teremtsen Szlovákiával. A magyar kormány több­­izben kifejezésre juttatta az országgyű­lés színe előtt, hogy a béke és nyugalom kedvéért sok minden felett szemet huny és hajlandó a türelmet a végletekig gya­korolni, hiszen mi nem egyes mai veze­tők hibáit, tévedéseit, taktikázását néz­zük, hanem a két baráti nemzet jövőjét. (Úgy van! Helyeslés.) ■ — Nem egy adatról tudomásom van azok közül, amiket Szüllő Géza őnagy­­méltósága felhozott és arra kérem, mél­­tóztassanak elhinni, hogy a kormány nem elégedett meg azzal, hogy a ténye­ket vagy a tetteket egyszerűen tudomá­sul veszi. Ebben az igen veszélyes kül­politikai helyzetben azonban, amelyben egész Európa és talán Ázsia sínylődik, kettőzött óvatosságra és önuralomra van szükség. (Helyeslés.) Ennek érdekében méltóztassanak megengedni, hogy a ma­gyar-szlovák viszony jelenlegi stádiumá­nak részletes és teljesen beható tagla­lásától jelenleg eltekintsek. A pohár megtelik... — Mint régi európai nemzet tudjuk, hogy mi a kötelességünk földrészünk eme sarkában, de annak is tudatában vagyunk, hogy hogy van egy felső ha­tár, amelyen a pohár megtelik és akkor esetleg olyan intrikákat és okvetetlen­­kedéseket is megfelelő módon utasítunk vissza, amelyek mellett egyelőre csak vállvonogatva megyünk el. Türelmünk határa véget ér akkor, ha a Szlovákiá­ban lakó magyarság jogait az emberi élethez és vagyonához, továbbá a ma­gyar alattvalók szlovákiai vagyonát és jogait nem tartják csorbítatlanul tiszte­letben. (Általános helyeslés.) — Harmadik államokban zárt ajtók myögött elhangzott ígéreteknek, nem ke­­vésbbé szép beszédeknek és újságcikkek­nek .Megszününk jóindulatúlag hitelt adni, ha a szlovákiai magyar kisebbsé­get, hazánk fiait, vagy a magyar állam méltóságát komoly sérelem éri. Ne igye­kezzenek ellenünk fél vagy egész hiva­talos szlovák személyek a német biro­dalmat, Szlovákia protektorát állandóan kijátszani,­­mert mi teljesen megbízunk a magyar-német barátság szilárdságá­ban és azokban a tényezőkben, amelye­ken ez a barátság felépül. Remélem, hogy a szlovákok egyes vezetői nem té­vesztik el lehetőségeik mértékét illető­leg felső határát és komolyan számol­nak azzal, hogy a nemzeti becsület vé­delmében, amelyhez számítjuk véreink életének és jogainak megóvását, nem fo­gunk habozni cselekedni sem, ha szom­szédaink a józanság utolsó szikráját is elveszítik. (Általános helyeslés.) Veszélyes volna feltételezni, hogy gyengék vagyunk . A magyar kormány a nemzet egye­temével mindig arra törekedett, hogy a megmaradt szűkös örökségből legalább azt, ami­ nekünk a legnagyobb értéket jelenti, az európai gondolkodást, a várni tudást, a hitet és a rendíthetetlen bizal­mat a jövő iránt, valamint elsősorban a nemzeti becsületet, amely épen a mai napokban olyan nagy értéket képvisel, csorbítatlanul, úgy amint elődeink ránk­hagyták, ruháztuk át az utódokra. (N­osz­­szantartó helyeslés. Éljenzés és taps a felsőház minden oldalán.) Ennek a ve­zérelvnek a szemmel tartása mellett fogunk igyekezni úgy cselekedni, aho­gyan az leginkább az ország javára vá­lik« ■— Hangsúlyozom, hogy veszélyes volna azt feltételezni, hogy gyengék vagyunk, vagy gyengéknek érezzük magunkat, mert minden életrevaló és életre hivatott nem­zet elérkezhetik ahhoz a határhoz, ami­kor az erkölcsi erők érdekében minden kockázatot vállal (Általános helyeslés.) és meggondolási vagy pillanatnyi ha­­szonteóriákat félrelök. (Hosszantartó he­lyeslés és taps a felsőház minden olda­lán.) Csak azok a népek nem támadnak fel, amelyek nem tudnak vagy nem mernek élni. Célszerűbbnek látszanék, ha inkább az erő öntudatát látnák az érdekeltek a magyar kormány ama el­határozásában, hogy úgy és akkor cse­lekszik, amikor az neki a leghasznosabb­nak látszik és nem akkor, amikor erre provokálni szeretné.­­ Még csak azt kívánom megállapí­tani, — mondotta végül —, hogy a ma­gyar kormány továbbra is a türelem és a béke politikáját kívánja folytatni szlovák szomszédjával szemben. (Hosz­­szantartó élénk éljenzés, helyeslés és taps a Felsőház minden oldalán.) Vita a gazdasági munkabérekről Rátértek a legkisebb gazdasági munka­bérekről szóló törvényjavaslat tárgyalá­sára. Téglássy András egyik legfontosabb kérdésnek tartja a mezőgazdasági mun­kásság sorsának javítását, mert agrár­­proletariátusunk mintegy hárommillió lelket számlál, ami az összlakosságnak 30—32 százalékát teszi ki. Az utóbbi idő­ben a mezőgazdasági demagógia soha­sem látott arányokat öltött. Számos he­lyen nem lehet mást hallani, mint az alacsony munkabérekkel való izgatást-Báró Inkey Pál a javaslatot ke­rettörvénynek tekinti. A kerettörvé­nyeket pedig bizonyos mértékben majd­nem alkotmányellenesnek tartja. Kifo­gásolja a 9. §. által előírt esküt. Elítéli a fizikailag gyengék kiuzsorázását. Nem tudja elfogadni a törvényjavaslatot, mert szerinte megnehezíti a munkaadó szá­mára, hogy munkásokat tartson. Báró Fiath­ Tibor kiemelte, hogy a magyar földbirtokos osztály súlyos anyagi terhekkel küzd. Elfogadja a ja­vaslatot, bár aggodalommal tekint a jövő elé-Gróf Jankovich-Bésán József egyetért a javaslattal. Az agrárszociális jelensé­gek nemcsak nálunk mutatkoznak, ha­nem egész Délkelet-Európában. Helyesli, hogy a munkafelügyelőket a gazdasági felügyelői karból nevezik ki. A termelés egységes megszervezését úgy látná biz­tosíthatónak, ha a kormány felállítana egy felső gazdasági tanácskozó szervet, amely a gazdasági élet minden ágára egységesen kiterjedő útmutatással szol­gálna. (Élénk helyeslés és taps.) S. Bálint György a munkaközvetítő hivatalok megszervezését kérte. Hogy a birtokos osztály elbírhassa a javaslat ál­tal is emelt terheket, emelni kell a birto­kos osztály jövedelmi lehetőségeit. Szük­ség van a mezőgazdasági cselédtörvény reformjára. Meg kell szervezni a téli háziipari foglalkoztatást. Elfogadja a javaslatot. Gróf Teleki Mihály földmivelésü­gyi miniszter válaszolt ezután a vita szóno­kainak. A törvényjavaslatot a szociáli­san gondolkodó munkaadó érdekében hozták s az antiszociálisan gondolkodó munkaadókat ezzel kényszerítik, hogy munkásaiknak megfelelő bért fizessenek. A javaslatban olyan intézkedések is vannak, hogy a munkaadó a jó munka­bér ellenében becsületes jó munkát kö­vetelhet a munkástól. A nemzeti érdek is megkívánja ennek a javaslatnak a meg­­alkotását. Nem tudjuk milyen megpró-­ báltatások előtt áll még országunk­­ és­ felfegyverzetten kell a megpróbáltatásod elé néznünk. A magyar fajt akarjuk ezz­zel a javaslattal erősíteni. Vigyázni kell hogy a demagógia és a napi politika na, keveredjék a bizottságokba. A jegyrend­­szerről szólva reméli, hogy a bejelentési­ kötelezettség folytán néhány száz vagon­­készlet napvilágra kerül és ak­kor esetleg­ mód lesz a cukorrendelet bizonyos meg­­változtatására. A felsőház a törvényjavaslatot úgy ál­­­talánosságban, mint részleteiben elfo­­gadta. Az ülés 2 órakor ért véget. Andresz jugoszláv kereskedelmi miniszter nyilatkozata a magyar-jugoszláv gazdasági viszony fejlődéséről Belgrád, április 30. Dr.­­Andresz Iván jugoszláv kereskede­lemügyi miniszter kedden délelőtt a sajtó képviselői előtt nyilatkozott buda­pesti útjáról. Megemlékezett arról a me­leg fogadtatásról, amelyben Magyar­­országon részesült. Kiemelte Horthy Miklós kormányzónál történt kihallgatá­sát, majd gróf Teleki magyar miniszter­­elnökkel és gróf Csáky külügyminiszter­rel való találkozását. Hangsúlyozta, hogy Varga kereskedelemügyi miniszterrel le­tárgyalták az összes aktuális kérdéseket, amelyek a két országot érdeklik. Foglal­koztak azokkal a tervekkel, amelyek nagy munkalehetőséget tárnak fel. A tár­gyalások alapján megállapította Andresa miniszter, hogy Magyarország és Jugo­szlávia közötti kereskedelmi forgalom­­nak jelentős fejlődése várható. Rámuta­tott arra, hogy a közel­jövőben a leg­szorosabb gazdasági viszony fog kiala­kulni a két szomszédos ország között és nagy jelentőséget lehet tulajdonítani az­ árucsereforgalom fejlődésének. Végül Andresz miniszter kijelentette, hogy Varga József magyar kereskede­lemügyi miniszter elfogadta meghívását és legközelebb Belgrádba látogat. Perényi Zsigmond: Erőteljes propagandára van szükség, nehogy Trianon megismétlődhessék A Magyarok Világszövetsége kedden tartotta ezévi rendes közgyűlését Géza­­utcai központi helyiségében. Báró Peré­nyi Zsigmond, a világszövetség elnöke mondott megnyitóbeszédet. Bejelentette: az Akadémia­­áldozatkészséggel lehetővé teszi, hogy az óhazát ismertető könyv jelenjék meg, amelyet az idegenbesza­kadt magyarság körében osztanak szét. Pályázatot hirdettek, amelyre tizenhá­rom pályamunka érkezett, köztük hat értékes alkotás. Merényi Oszkár kapos­vári felsőkereskedelmi iskolai tanár munkáját kiadja az Akadémia. Ezután Perényi Zsigmond így folytatta: — A mostani rendkívül veszedelmes és háborús időkben még fokozottabban szükséges, hogy a csonka hazában élő és a külföldre szakadt magyarság között megmaradjon a legszorosabb kapcsolat. Példa legyen a világháború, az össze­omlás után nemcsak azért csonkították meg hazánkat, mert elvesztettük a há­borút, hanem a szörnyű igazságtalansá­got azért követték el a megtiport ma­gyar nemzettel, mert nem voltak bará­taink s akik a békét diktálták, tájékozat­lanok voltak. A magyar nemzet érdeké­­ben a legerőteljesebb propagandára van szükség a világ minden részében, nehogy megismétlődhessen a Trianon, nehogy sorsunkról tájékozatlanság miatt dönt­hessenek zöldasztal mellett. Sajnos a rá­galomhadjárat nem szűnt meg, ezt bizo­­nyítja többi között egy Amerikában megjelenő rutén lap, amely angol nyel­ven azt a rágalmat terjeszti rólunk, hogy az ezeréves anyaországhoz vissza­került Kárpátalján bezárattuk az iskolá­kat, eltávolítottuk a ruténeket s oly­ sok rutén testvérünket vetettük fog­ságba, hogy külön internálótábort kel­lett felállítani. Ennek éppen az ellenke­zője igaz s be kell bizonyítanunk, hogy Kárpátalja sorsát szívén viselik az or­szág irányítói, erőnkön felül áldoztunk felsegítésük érdekében. Az elnök nagy tetszéssel fogadott sza­vai után Nagy Károly ügyvezető alelnöki számolt be a világszövetség működé­séről. GAZDASÁGI MINISZTERTANÁCS volt kedden este a Sándor-palotában. Gróf Teleki Pál miniszterelnök vezetésével a kormány gazdasági miniszterei, politikai államtitkárai és a Nemzeti Bank elnöke vettek részt a tanácskozáson. BORSOD VÁRMEGYE törvényhatósági bizott­ságának Miskolcon tartott rendkívüli közgyű­lésén vitéz Borbély-Maczky Emil meleg sza­vakban emlékezett meg József főherceg kato­nai jubileumáról és Szmrecsányi Lajos egri érsek, pápai trónáilló 89-ik születésnapjáról, úgy a főherceget, mint Szmrecsányi érseket táviratilag üdvözölték. Megemlékezett ezután a főispán a kormányzó fiának esküvőjéről is. Az árvíz következtében a vármegye területén 373 ház és több mint 400 gazdasági épület dőlt romba. Váczy József kisgazdapárti képviselő a Teleki-kormány politikáját méltatta. Hogy itt ma béke van — mondotta —, amikor kö­rülöttünk tombol a vihar, kormányzó urunk államfői bölcsességén kivül gróf Teleki Pál miniszterelnök józan, megfontolt, jól átgon­dolt külpolitikájána­k köszönhetjük. Ma min­den belpolitikai sérelmet és ellentétet alá kell rendelni a nagy nemzeti érdekeknek s ki­felé dokumentálni kell azt, hogy a nemzet vérében és gondolkodásában magyar társa­dalma töretlenül és osztatlanul áll gróf Teleki Pál szig-vérig magyar külpolitikája mellett. A közgyűlés táviratban üdvözölte a miniszter­­elnököt. Vojtikoh GRÓF TELEKI MIHÁLY földmivelésügyi­ miniszter május elseje és 4-e között kár­pátaljai körutat tesz. A miniszter szer­dán reggel érkezik Beregszászra, ahon­nan Nagyszőlősre, majd Taracközre folytatja útját. 4. HUSZONEGY INTERPELLÁCIÓT jegyez­tek be a képviselőház szerdai ülésére. Kiemel­kedik közülük Közi-Horváth Józsefnek az ipar­ügyi miniszterhez intézett interpellációja a szociális törvények végrehajtásának hatályo­sabb ellenőrzéséről, a munkabéreknek a köz­szükségleti cikkek áremelkedéséhez viszonyí­tott javításáról, valamint a munkásságnak a hadiüzemekké nyilvánított gyárak egy részében tapasztalható - nyugtalanságáról. Az interpellá­ciót nagy érdeklődéssel várják, annál is in­­kább, mert számítanak arra, hogy Varga Jó­zsef miniszter válaszolni fog. Torkos Béla a kultuszminiszterhez interpellál a pesti izrae­lita hitközség egyik keresztény alkalmazottja a munkaerejének kizsákmányolásáról és a vasár­napi munkaszünet be nem tartásáról. Csoór Lajos a miniszterelnökhöz intéz kérdést a visz­­szacsatolt, Felvidéken végrehajtott igazolási eljárások újrafelvétele érdekében, a második interpellációját pedig az árvízkárokról mondja. Gesztelyi-Nagy László az összkormányhoz for­dul a tanyavilág helyzetének javítása érdeké­ben. B. Szabó István a földmivelésü­gyi minisz­terhez fordul a hegyközségi törvény módosí­tása, illetve hatályon kívül helyezése céljából. *

Next