Nemzeti Ujság, 1940. szeptember (22. évfolyam, 198-222. szám)
1940-09-22 / 216. szám
Faruk egyiptomi király szabadságát korlátozták az angolok Kovács Vince váci segédpüspököt vasárnap szentelik fel Dr. Angyal Pál egyetemi tanár az olasz Korona-rend parancsnoki keresztjét kapta , Istvánffy Edvin honvédelmi érdemeiért kormányzói kitüntetést kapott ’ Serrano NEMZETI ÚJSÁG XXII. évfolyam, 216. szám. ♦ VASÁRNAP + Budapest, 1940 szeptember 22. Időjárás: ^ Várható időjárás a követ kezö fi uszon* négyön át* a' Néhány helyen eső,zivatar*. Igen enyhe éjszaka. A nappali hőmér*séklet alig vár* focik Smer*, Franco bizalmasa Rómába látogat — Ribbentrop vasárnap utazik haza Rómából — óriási német bombák estek a londoni Oxford Streetre HHAWilWIHHFrAZ '# TLlA r*' Dobrudzsa nagy lelkesedéssel fogadta a bulgár csapatokat ERDÉLYI MUNKAPROGRAMOT ADOTT TELEKI MINISZTERELNÖK Gróf Teleki Pál miniszterelnök a kolozsvári lapok vasárnapi számába cikket irt s ebben a többi között a következőket mondja: Erdélynek és az 1919-ben Romániához kapcsolt keletmagyarországi részeknek északi fele egyik óráról a másikra visszatért a magyar állam keretébe és a szabad magyar életbe. Meg kellett, hogy jöjjön ez a nap, mert az 1919-iki igazságtalanság minden elképzelheten felülmúlt és mert Románia az óriási területi ajándékkal átvett elemi kötelezettségeket sem teljesítette, sőt azok ellenére cselekedvén, a magyarságot kegyetlenül elnyomta és kínozta. Készültünk erre a napra, mikor pedig már közel kezdett jönni a nap, amikor Németország és Olaszország kézfogásából kifolyólag új szelek kezdtek fújni Európában, mikor Csehszlovákia összeomlott, akkor már részletekben is készültünk nemcsak kifelé igazunkért érvelve, de készültünk szervezetileg is arra a pillanatra, amikor a természetellenes trianoni határt átléphetjük. A most felszabadult területet három erőtényező hozta vissza. Első helyen ezek közül Erdély, Bihar, Szatmár és Máramaros magyarságának minden kegyetlenséget és szenvedést álló kitartását és lelki nagyságát kell említenem. A másik belső tényező a magyarságnak általában regeneráló ereje és erős akarata. A harmadik tényező az a barátság, amely a két tengelyhatalom és Magyarország között kifejlődött, amely jóval előbbre nyúlik annál a pillanatnál, amikor ez a két hatalom egymást megtalálta. Mindkét nagyhatalom népéhez régi barátság és régi sokévszázados szimpátia fűzi a magyarságot. De az újabb időkben az érdekek és felfogások sokban azonossága, a háborít óta eltelt évek Németországgal közös szenvedései, nehézségei és az, hogy Olaszország vezére volt az első, aki Magyarországot újra értékelni tudta a háború után, ezeket a barátságokat még sokkal jobban elmélyítette. A két tengelyhatalomnak világosan felismert feladata az, hogy Európát politikailag, gazdaságilag és társadalmilag újjárendezzék. Helyesebben az, hogy annak a természetes folyamatnak, amelynek az elmúlt századok és különösen a XIX. század előzményei után be kellett következnie és amely be is következett, ennek az óriási társadalmi, valamint gazdasági és ennek következtében politikai átalakulásnak irányt szabjanak, azt szabályozzák avégből, hogy megőrizzék Európát a felfordulástól. Amint efelé a fő cél felé haladnak, illetve azt szolgálják, a két nagy állam és vezetőik Magyarországra, melynek értékét felismerték, barátsággal tekintenek és e kereteken belül való fejlődésében őszinte barátsággal támogatják. Támogatják bizonyára azért is, mert Magyarország sem máról holnapra való állam, feladatait sem máról holnapra valóknak tudta eddig és tudja most is és így maga is józanul beleilleszkedik magyar önérzettel, de magyar okossággal is Európa mai fejlődésébe és a fokról-fokra való kiépítésbe, az óvatos-okos Európaépítésbe, amely a két tengelyhatalom irányításával Európát átvezeti az egész emberiségnek és főleg, az európai emberiségnek jelenkori nagy krízisén véres forradalmak és felfordulások nélkül. Készültünk, sok mindent előkészítettünk. Ez meglátszott azon, hogy milyen hadsereg és milyen módon s hogy a katonai közigazgatás, a vasút, a pénzügyi szervezet, a posta és minden egyéb, az első berendezkedéshez szükséges szerv miként lépte át a határt és miként vonult be rendeltetési helyére. A bécsi döntésig az előkészületek csak általánosak voltak: hadseregünk kiépítése, a katonai közigazgatás és a melléje kapcsolt polgári szervek előkészítése. A feladat formájában megváltozott a bécsi döntés pillanatában, mert ettől kezdve pontosan adva volt a terület, az új határ, a területrészek megszállásának időpontja. Az alapfelfogás az volt, hogy Erdélynek és a kapcsolt többi részeknek — mondhatjuk a XX. századi partiumnak — népe és vezetői elsősorban maguk intézzék sorsukat. Ebből két dolog folyt. Az egyik, hogy a jövőre nézve semmiféle határozatot ne hozzunk a felszabadult országrészekre és népükre nézve, róluk, nélkülük. A másik pedig az, hogy az emberek is — katonák és civilek — akikre ott közigazgatási feladatot bízunk, lehetőleg erdélyi és a partium földjének szülöttei, származottai legyenek, akikben él az erdélyi szellem, az erdélyi levegő, akik könnyen és rögtön megértik egymást az odahaza maradottakkal. Mert az erdélyi szellem nem új valami; a gyulák idejében kezdődik már és az erdélyi fejedelemség történelmi sorsa fejlesztette ki igazán, amikor mi tartottuk fenn nehéz körülmények közt Magyarországot. Vérrévált lelkiség ez, amely a kisebbségi sorsban csak iskolát járt, de kisebbségi sorsának felfogása az a nemes, megbocsátó, a bosszút és megtorlást az első pillanatban elhárító felfogás, amely sokévszázados lelkiségének mélyéből fakad és abból a felelősségérzetből, amelyet ez az évszázados lelkiség a maga földjéért, a maga kis hazájáért érez. A feladatok kétfélék: pillanatnyiak és hosszabb lélekzetűek, anélkül, hogy ezt a két csoportot élesen el lehetne választani egymástól. Világos, hogy az állandóbb feladatokat, a messzebbtekintő intézkedéseket jól át kell rágni és meg kell vitatnunk. Ennek jelzésére hívtam össze már szeptember 14-én az erdélyi és partiumbeli vezető férfiakat arra, hogy bizonyos elvi kérdéseket tisztázni kezdjünk, hogy elgondolásaimat néhány elvi kérdésben ismertessem és véleményüket halljam. Ez az értekezlet nem volt teljes, mert hiányoztak a székelyföldiek. Október folyamán többnapos és a visszatért országrész minden egységét képviselő értekezletet kell tartanunk azoknak az elvi kérdéseknek és általános problémáknak megvitatására, amelyek az erdélyi és partiumi élet szempontjából, de az egész ország szempontjából is fontosak. Eddig négy munkabizottság alakult Addig is azonban bizonyos kérdéseket előkészítünk. Életrehívtam egy jogi bizottságot, mely az e területen jelenleg érvényben lévő törvényeket és törvényerejű rendeleteket vizsgálja át hasznosságuk, szükségességük és a magyar jogrendszerrel való viszonyuk szempontjából. Összehívtam Erdély gazdasági intézményeinek választott vezetőit — így az Ege, Hangya, a Hitelszövetkezetek vezetőit — és egyes gazdasági ágak, mint például pénzintézetek, ipar, erdőgazdaság egyes képviselőit vagy szakértőit s belőlük gazdasági tanácsot alakítottam. A napokban szándékozom életrehívni egy külön szervet, amely a mezőgazdaság, erdőgazdaság és a román földreformnak függő kérdéseivel is foglalkozik. Ehhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy Erdélyben, Romániában, a külföldön azzal agitálnak ellenünk, hogy jönnek a feudális magyarok és visszaveszik a kisemberek, elsősorban a román kisemberek földjét. A magyarok rég nem feudálisak, legfeljebb úri gondolkodásuak, de ezek azután egyformán, akár grófnak, akár parasztnak titulálták őseiket. Ennek következtében a kisember földjét nem veszik el. De vannak a román földreformból folyó mindenféle igen bonyolult kérdések, melyeket tisztázni kell majd. E három előkészítő bizottságon kívül kulturális bizottságot is szervez- tünk, amennyiben szükséges, más ilyen előkészítő bizottságokat, vagy tanácsokat is létesítünk. Kormányzó urunkat üdvözlő kolozsvári beszédemben is mondottam már, hogy a mi földünk egy részének visszatértével nagy lökéssel még teljesebbé vált újból dunamedencei évszázados küldetésünk. Közvetlenebbek és nagyobbak lettek feladataink a többnyelvű ország vezetése tekintetében. Szentistváni feladatnak nevezzük ezt magyar szempontból, nemzeti kérdésnek nevezik modernül és nemzetközien. A visszatért országrésszel egy milliót meghaladó románság is tért vissza. Büszke voltam arra, hogy a felszabadulás óráinak és napjainak örömmámora nem zavarta meg egy pillanatra sem a Visszatért erdélyi vezetőembereket, sem munkásokat, iparosokat, földműveseket abban a szívek mélyén ülő magyar nemes érzésben, hogy bármi történt velük, nem akarunk megtorlást gyakorolni, hanem ellenkezőleg, megbocsátást. Remélem, hogy az erdélyi magyarságnak ezt az érzését a románság és vezetői meg fogják tudni becsülni ennek az érzésnek nagysága és szépsége szerint és ilyen értelemben fogják népüket irányítani és befolyásolni. „Mindnyájunk számára ez a föld a Haza!“ fs Magyarok, székelyek, szászok, románok évszázadokon át éltek a hazában együtt. Mindnyájunk számára ez a föld ,a haza“. Csak azokat tekinteni kivételnek, akik ezt a hazát 1940 augusztus 30- tól kezdve „Új hazának“ tekintik. Mindenesetre akik évszázadokig itt együtt éltek, nem ébredtek új hazában és mi, akik nem töltöttük itt a történelemnek ezt a 22 éves rövid pillanatát, nem jöttünk új hazába vissza. A nemzetiségeket mi a legnagyobb jóakarattal fogjuk kezelni és vezetni, mint jó és szigorú anya. A nemzetiségi kérdés lényegét nem az elméletben, hanem a gyakorlatban látom, a közigazgatás lényegét az emberekkel való közvetlen érintkezésben. Mindehhez elsősorban az kell, hogy a közigazgatási tisztviselők és egyáltalán a vezető ember beszélje a nép nyelvét és legyen szociálisérzéke. Ezeken a dolgokon rajta lesz aszemem. Nemzetközi kötelezettséget is vállaltunk arra, hogy mindenkivel egyformán bánunk. Erre nem is volt különösen!) szükség, mert a magyar kormánynak is ez az álláspontja. Csak egyet jegyzek meg ezzel kapcsolatban. A szegényeket, az elnyomottakat — mint minden Lapunk mai száma 20 fillér