Nemzeti Ujság, 1940. szeptember (22. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-01 / 198. szám

Három napig zászlódíszban Ünnepel a főváros •Abból az alkalomból, hogy Németor­szág és Olaszország igazságot szolgál­tattak Magyarországnak és másfélmillió magyar testvérünk ismét visszakerült az anyaországhoz, Szendy Károly polgár­­mester nemzeti szinti falragaszokon hívta fel a székesfőváros közönségét, hogy há­zait három napon át lobogózza fel. Az Ereklyés Országzászló Nagybizott­­sága a felszabaduló keleti országrészek ügyeivel, az ideirányuló mozgalom, az Országzászló-felajánlások kérdéseinek intézésére megalakította az Erdélyi Ta­nácsot, amely intéző szerve mellett mű­ködik. A tanács tagjai lettek Urmánczy Nándor­ elnöklete mellett Hlatky Endre kormánytanácsos, Gencsy Zoltán ny. törvényszéki tanácselnök, Csiky Gábor kormányfőtanácsos, Madersbach Viktor szkv. huszárkapitány, író, dr. Sebestyén Imre ny. kúriai bíró, valamint a székely egyetemi ifjúság (SzEFHE) elnöke let­tek. A tanácsot a felszabadulás folya­mán fokozatosan új tagokkal egészítik ki. * A budapesti általános érseki helytartó elrendelte, hogy vasárnap, szeptember 1-én a budapesti katolikus templomok­ban a nagymise után Te Deum tartas­sák, hálaadásul a hazához újabban visszatért területekért. Félhivatalos olasz és német közlések a tengely sikeréről Bécs, augusztus 31. A küldöttségek körében rámutattak arra, hogy a tengelyhatalmak által ho­zott ítélet azért vált szükségessé, mert Románia és Magyarország nem volt ké­pes közvetlen tárgyalások alapján meg­állapodni a közöttük fennálló nehéz kér­désben. Magyarország és Románia éppen ezért szükségesnek látta felkérni a ten­gelyhatalmakat, hogy döntőbírósági íté­letet hozzanak. A tengelyhatalmak erejét bizonyítja — mondták ezekben a körök­ben —, hogy mindkét állam, noha pilla­natnyilag élet-halálharcot folytat, képes volt olyan határozat meghozatalára, amely a Duna völgyében végleges béke­állapotot teremt. Azt, hogy e revízióra a Duna völgyében szükség volt, senki sem vitathatja, aki őszintén kívánja, hogy abban a térben egy megbékülés jöjjön létre. Tagadhatat­lan ugyanis, hogy Románia 1919-es terje­delme nem volt alátámasztva a belső igazságosság érzésétől. Kétségtelen, hogy a román-magyar revíziós kérdés kiala­kulását erősen zavarta Angliának Ro­mánia részére biztosított kezessége, amely egyébként egyértelműen és egy­oldalúan Németország ellen irányult és alkalmas volt arra, hogy Romániában a biztonság hamis érzetét keltse. Ez a fej­lődés, minthogy semmiképpen sem szá­molt a természetes adottságokkal és erő­viszonyokkal, elviselhetetlen feszültsé­gekben csúcsosodott ki és a Duna völ­gyében a békét­lenségnek veszedelmes tűzfészkeit rejtette magában. A döntőbíráskodásra vonatkozó kére­lem — hangsúlyozták ezekben a körök­ben — nehéz feladat elé állította a ten­gelyhatalmakat. Németország és Olasz­ország abban látta feladatát, hogy ezen a vidéken az ellentétek békés elintézését és kiegyensúlyozását előmozdítsa, mint­hogy e tér egyensúlyában, békéjében és állandóságában ők maguk is érdekelve vannak. Éppen ezért Anglia háborukiter­­jesztési terveinek mindig ellene szegül­tek s most sem haboztak, hogy mint döntőbirák magukra vállalják az ítélet kimondását. Erről az ítéletről itt általá­ban az a vélemény, hogy az a lehető leg­jobb a területi követelések és a néprajzi követelmények között. Ezt a döntést pél­dául lehet felállítani arra nézve, hogyan lehet észszerű és igazságos megoldást ta­lálni az esztelen és rákényszerített hely­zetekben. Ez a megoldás ennélfogva al­kalmas arra, hogy Románia és Magyar­­ország között most már a jó viszony helyreálljon. Minthogy a Szovjet Romá­niával szemben fennálló revíziós követe­lései teljesültek s a román-bulgár tár­gyalások befejezés előtt állanak, ez a döntő bírósági ítélet végrehajtotta az utolsó és bizonyára a legnehezebb reví­ziót a Duna völgyében. Tekintettel arra, hogy ezzel az utolsó revízióval a román határokra vonatkozó kezesség és a román állam sérthetetlensége is velejár, ez biz­­tosték arra, hogy a rendezés határtalan időre­ szól. Ez a megoldás formájában és tartalmában valóságos forradalmi diplo­máciai tény és mivel Németország, Ma­gyarország és Románia között kisebbségi megállapodás is jött létre, alkalmas arra, hogy a kisebbségi kérdésben is megbékü­­lést teremtsen. (MTI) 4 * Bécs, augusztus 31. A Stefani Iroda különtudósítója je­lenti: Gróf Ciano és Ribbentrop az erdélyi kérdést hosszan, minden oldalról — nép­rajzi, földrajzi és gazdasági oldaláról — vizsgálhatták és megállapíthatták a döntőbírósági határozat szövegét. Az esemény nagy sikere a tengelynek. A trianoni szerződés revíziójának szükségességét elsőnek Mussolini han­goztatta és Olaszország dunai politikája következetesen erre a célra irányult. A római kormány azt kívánta, hogy szol­gáltassanak igazságot Magyarországnak és ugyanakkor küszöböljék ki a magyar­román együttműködés akadályait. Hitler vezér és kancellár kívánságának meg­felelően a német diplomácia is ebben az irányban tevékenykedett. Az előkészítés hosszú munkáját siker koronázta. Ez a szerencsés eredmény nagyrészt gróf Ciano és Ribbentrop műve, akik a loja­litás és igazság szellemében jó befeje­zésre tudták juttatni a világháborút kö­vető idők egyik legbonyolultabb kérdé­sét, mégpedig olyan nehézségek között, amelyek szinte legyőzhetetleneknek lát­szottak. Magyarország teljes főhatósá­gát visszaállítja olyan nagy területeken, amelyek főleg a székelyektől sűrű­n la­kott, részeket foglalják magukban. Ro­mánia megkapja Olaszország és Német­ország szavatosságát területe sérthetet­lenségéhez. A szerencsés bécsi döntő­bíráskodás tehát a tengely nagy sikerét jelenti, úgyszintén jelentős területi elő­nyöket biztosít Magyarországnak és nem kevésbbé jelentős politikai előnyö­ket Romániának. Ezeket az eredményeket azért lehetett elérni, mert az angol-francia befolyás mindörökre eltűnt a dunai világból, hi­szen éppen ez a jogtalan befolyás volt az, amely lehetetlenné tette az igazi megbékélést ebben a kényes térségben. (MTI) Napról napra fokozódik az érdeklődés a 44. osztálysorsjáték be­fejező húzásai iránt, amelyek szeptember 23-ig tartanak. Többmillió pengő kerül most kisorsolásra, a 300.000 pengős fő­nyeremény is a szerencsekerékben van és így könnyen lehetséges, hogy a 400.000 pengős jutalom is arra a sorsjegyre esik, úgy hogy 700.000 pengőt nyer majd a Fortuna Istenasszony kiválasztottja. Azonkívül töb­b kisebb nyereményen kívül 11X10000, 15X20.000­ pengős nyeremény is kerül még kisorsolásra. Sietnek is a tá­jékozott egyének a főárusítókhoz egy sorsjegyet vásárolni, vagy a kihúzott sorsjegy helyett pótsorsjegyet kérni. Ciano és Ribbentrop elutazott Bécsből Bécs, augusztus 31. (Stefani.) Gróf Ciano olasz külügymi­niszter Mackensen György római német nagykövet kíséretében szombaton este innen Olaszországba utazott. Gróf da­nát Ribbentrop birodalmi külügyminisz­ter, a Német Birodalom külügyi proto­kollfőnöke és más hatósági személyek kí­sérték az állomásra Bécs város közön­sége a késő éjszakai órákban is sorfalat állt a szállótól a pályaudvarig és lelke­sen ünnepelte gróf Cianót. Később Ribbentrop birodalmi külügy­miniszter is elutazott Bécsből. (MTI) Rendezik a szovjet-román határt Moszkva, augusztus 31. (Reuter.) A három román és három szovjet kiküldöttből álló vegyesbizottság haladéktala­nul megkezdi a szovjet—román határ meg­állapításával kapcsolatos munkáját. A román kiküldötteket Moszkvába várják, ahonnan a szovjet kiküldöttekkel a határra utaznak. (MTI) Az angol sajtó a bécsi döntés ellen ir London, augusztus 31. (Magyar Távirati Iroda.) Az angol sajtó nagy része arra használja fel a bécsi döntést, hogy a címekben, az ese­mények beállításában, kisebb részben pedig cikkeiben is elítélje a tengely el­járását a rendezésben. A bécsi döntést parancs jellegűnek minősítik, továbbá azt állítják, hogy Romániát kényszerí­­tették a döntőbíráskodás elfogadására. Elismerik, hogy a magyaroknak voltak jogos igényeik, de sokalják a Magyar­­országhoz átkerült románok számát. A 1940 szeptember 1. Vasárnap NEMZETI ÚJSÁG 3 Times vezércikkében azt kifogásolja, hogy a döntés nem a két ország közti megegyezés alapján jött létre., A Daily Telegraph figyelmezteti Magyarorszá­got, hogy kiábrándulás fogja érni. A Reuter Iroda Bukarestből azt je­lenti, hogy Románia behódolt a tengely­hatalmak akaratának. Az átadandó te­rületről beszámolva azt írja, hogy azon másfélmillió román és csak egymillió magyar él. Bukarest a lapok külön­kiadásaiból értesült a feltételek elfoga­dásáról és utána a román főváros gyászba bomolt. A Reuter Iroda tudósí­tása ezután megállapítja, hogy az er­délyi területengedmény ipari és gazda­sági szempontból súlyos veszteség Ro­mánia számára, mert nemcsak nagy búzatermő vidék kerül Magyarország birtokába, hanem fontos aranybányák is. Megemlíti a tudósítás, hogy a román nyugati védelmi övezet nagy része is eltűnik s azzal fejezi be a bejelentést. 25 éves adómentességi t­öröklakások, örökraktár ÚjLipótvárosban építés alatt, autóbuszmegállónál. VISEGRÁDI­ UTCA 33. hogy Déldobrudzsa elvesztése, aminek a bejelentésére a legközelebbi napokban sor kerül, semmi a legújabb események-­ hez ké­zest. (MTI) TO9* ttm Rendkívüli hatása volt Olaszországban Teleki és Csáky beszédének Róma, augusztus 31. (A Nemzeti Újság római munkatársá­nak telefonjelentése.) Tegnap este óta, amikor Olaszországban este nyilvános­ságra került a bécsi döntés, állandóan szól a lakásomban, de másutt is a ma­gyaroknál a telefon. Tulajdonképen ma nem politikai tudósítást kellene írni, hanem beszámolni arról a spon­tán lelkesedésről, amellyel az olasz­ok, de az itt élő németek is fogadták a tengelyhatalmaknak ezt a sikerét, különös tekintettel arra az örömre, amely ezúttal Magyarországot is érte. Ezekben a pillanatokban derült ki, hogy mit jelent a tengely és mit jelent a tengely barátsága Magyarországnak. Az olasz közvélemény a jól végzett munka tudatában van, mindenki örül, hogy Magyarország örül. A lapok kom­mentárjaiban világosan látszanak ezek az érzelmek, a magyar ünnepséget rész­­letesen leírják, a félhivatalos kom­mentár pedig a döntés gyakorlati és politikai fontosságára mutat rá. Felhívjuk­ a figyelmet arra a körül­ményre, hogy a döntés politikai fontos­sága valamennyi szempont együttes al­kalmazásában van, amelyekből egyiket vagy másikat kiragadni nem lehet. Mi­után ez a kérdés el van intézve, a ten­gelyhatalmaknak legfőbb kívánsága, ami megfelel a Délkelet-Európában és a Duna völgyében élő népeknek is, hogy a béke határozott és tartós le­gyen és hogy ez be is következik, azt re­méli Olaszországban is mindenki. A dön­tés politikai, pszichológiai, stb. jelentő­ségének taglalásán kívül még egy igen fontos szempontot kell kiemelni. Ezek azok a beszédek, amelyeket tegnap éjszaka gróf Teleki Pál magyar miniszterelnök és gróf Csáky István magyar kül­ügyminiszter mondottak az üd­vözlésekre. Teleki és Csáky beszé­­d­e­i, mint mondják, kiegészítik egymást. A magyarság európai arca mu­tatkozott meg ezekben a beszédekben, a fekete as­barna

Next