Nemzeti Ujság, 1940. december (22. évfolyam, 274-297. szám)

1940-12-01 / 274. szám

2 NEMZETI ÚJSÁG 1940 december 1. Vasárnap mint reformokat a közösségi élet terüle­tein is. Sőt éppen azért, mert az ősi al­kotmányosság­, a kilenc és félszázados szentistváni gondolat hagyományos út­ján jár s a forradalmat épp úgy elveti magától, mint az osztályharcot vagy a diktatúrával kacérkodó gondolatokat, s szükségszerűen kívánja a reformok sür­gős megvalósítását, a magyar állami, ■nemzeti és társadalmi élet korszerű át­állítását. E lap közönsége évek óta sokszor és sokat olvashatott a szociális problémáról, megoldásának keresztény szellemű, ma­gyar lelkiségű lehetőségeiről s így a hi­vatásrendiségről is. Ezeket megismételni fölösleges volna. De azt megállapítani igenis kell, hogy a hivatásrendiség nagy gondolata mellett most az annyiszor em­legetett magyar nép életkérdéseiben min­denesetre igen illetékes magyar népifjú­­ság tett vallomást, akár tetszik ez a mar­xistáknak, akár nem és akármilyen ide­genkedve és irigykedve figyelik, ócsárol­ják és fenyegetik ezt a mozgalmat a min­denáron forradalmaskodó és parancs­­uralmi rendszerekre vágyakozó pártok vezetői, protokollfőnökei, főszemlélői és — mellékszemlélői... Abban a vitában, amelyet e hasábokon a parlamenti reform szükségessége és időszerűsége érdekében indítottunk, kü­lönböző oldalakról szóltak hozzá a kér­déshez. Ki-ki természetesen a maga meg­győződése, felfogása, vérmérséklete, ké­szültsége és — neveltsége szerint. A marxisták lapja nekünk rohant, politikai divathóborttal és közjogi felelőtlenséggel vádolt azért, mert a törvényhozásban is részt kívánunk adatni az érdekképvise­leti szervezeteknek és a hivatásrendi gondolatnak... „Ugy­e­bár az EMSZO- nak és a KÁLOT-nak?...“ — kérdi dü­hösen és ezzel szemben a maga részéről a magyar nép politikai érettségébe, ko­molyságába és végtelen józanságába való bizalmát hangoztatja... Nos, nem állít­hatják a marxisták, hogy a magyar föld félmilliónyi katolikus ifjúsága megnyi­latkozásával nem tett volna tanúságot politikai érettségéről, komolyságáról és végtelen józanságáról. De éppen mert így cselekedett, azért mi valóban reméljük, hogy az Emszó, a Kálót a hozzájuk hasonló más keresztény szervezetek zász­lói alatt­ tömörülő ifjú mapmrság a maga képviselőivel az érdekképviseletek­ben s rajtuk keresztül a törvényhozás­ban igenis megkapja a maga helyét és éppen ezért részt fog venni abban a nagy­­átalakító munkában, amely a hivatás­rendiséget a magyar társadalomban meg fogja tudni valósítani. Ezzel a társa­dalmi igazságosság végrehajtását min­denesetre közelebb viszi majd a megvaló­suláshoz, mint amennyire az a bukott marxizmusnak valaha is sikerült. Mert a liberalizmus, radikalizmus és marxizmus hivei bármennyire divat­hóbortnak tekintik is azt a hivatásren­dis­ég­­it, amely a Rerum Novarum és a Quadragesima Anno örökértékű megálla­pításaiban gyökeredzik, mi ennek a va­lódi korszerűségét és időszerűségét vál­tozatlanul fogjuk hirdetni. Mint ah­ogy változatlanul hirdettük évek előtt, ami­kor azt mondtuk, hogy „...arról van szó, hogy a modern államban intézményesen biztosítsák a keresztény társadalmi igaz­ságosság elvének érvényesülését s a tár­sadalmi osztályok békés együttműködé­sének egyensúlyát... A Szent Korona elmélet, az állami főhatalomnak király és nemzet között való megosztása annak a nagy keresztény szolidáris eszmének egyik megvalósulása, amely a középkor­ban a keresztény világot beragyogta. Ezt a szolidaritást a századok politikai és gazdasági harcai s erőösszeütközései ki­oltották az emberiségből, de bizonyos, hogy ma az egész világ minden népe áhí­tozik a társadalmi igazságosság s a ke­resztény szeretet békessége után... Az egymásrautalt emberiségnek ehhez újra el kell találnia, ennek az útját mutatták meg a Rerum Novarum és a Quadrage­­simo Anno. A kor szociális követelmé­nyei, kollektív lelkisége átalakítón kell, hogy hassanak az állami életre is. A hi­vatásrendi gondolatot, mint magyar al­kotmányellenest elutasítani épp úgy hiba volna, mint a magyar alkotmányosságot a népképviseleti rendszerrel azonosí­tani... Ősi alkotmányosságunkhoz min­dig ragaszkodni fogunk és ra­gaszkodnunk is kell, mert az alkotmá­nyosság a magyar léleknek olyan alap­vonása, amelytől képtelen elszakadni. De éppen mert a magyar lélek mindig tud a korral haladni, szükséges, hogy a pápai encyklikák nagy irányítását mi is figye­lembe vegyük s az államéletbe és közjogi­­ intézményekbe is belevegyük a társa­­­­dalmi igazságosság és az emberi szolida­ritás eszméjét és azt az igazi demokrá­ciát, amelyet a kereszténység jelent.“ Ezt mondottuk akkor, amikor­ még mindezek a kérdések nem­ túlságosan ér­dekelték politikai közéletünket s amikor sem pártok, sem államférfiak nem fej­lődtek odáig, hogy­ akár a magyar tör­vényhozás reformjáról, akár a közösségi gondolat mélyebb érvényesítéséről be­széltek vagy írtak volna... És ezt mond­juk ma is, mert meggyőződésünk, hogy ez a magyar nemzet jobb jövendőjének, a szentistváni birodalom teljes helyre­állításának az útja. Ezért üdvözöljük a falu népének ifjú­ságát, amikor láttuk, hogy ezek mellett az eszmék mellett foglal állást, de nem hajlandó semmiféle szinüi izgatásnak vagy lazításnak felülni s a Szent Korona eszméjét, a szentistváni gondolatot sem­miféle szinü forradalomnak nem haj­landó prédául odadobni. Éppen azért, mert politikailag érett, komoly és végtelenül józan, volt alkalma látni, hová vitt a marxista népfrontpoli­tika Franciaországban és Spanyolor­szágban és borzadva látja azt is, hová juttat egy országot egy másik szélsőség forradalma, amikor tanúja lehet annak, hogy a romániai zölding­esek belső bom­­lasztása, terrorcselekményei, vérengzései, politikai bosszú- és hatalomvágya hogy tud az anarkia felé sodorni egy kicsiny népet. Az igazi magyar népifjúság megszó­lalt! Mindenki vésse emlékezetébe, hogy mit mondott! Mert a magyar nép, a munkásság és az értelmiség e nagy és tiszta szervezeteinek szelleme és ereje nélkül — vagy ellenére — nem lehet többé politikát csinálni Magyarországon! " E hétfőn lépnek élet­be a t­akarék­ossági rendszabályok A fővárosban fél egykor, a vidéken féltizenkettőkor lesz az éjjeli záróra — Országszerte 25 százalékkal csökkentik a közvilágítást — kioltják a reklámfényeket A józan nagyközönség kezdettől fogva a n­­onnag számított arra, hogy a háború kiszélese­dése és elhúzódása egyre inkább megne­hezíti a nyersanyag- és árubeszerzést és a növekvő nehézségekkel szemben elke­rülhetetlenül szükség lesz a takarékos­­sági offenzíva megindítására. A kor­mány illetékes tényezői már hetek óta foglalkoztak a küszöbön álló takarékos­­sági rendszabályok kérdésével, míg végre a péntek esti minisztertanács meghozta döntését. A gazdasági szakminisztériu­mok messzemenő és szigorú intézkedé­sekre tettek javaslatot, de ezeknek leg­nagyobb részére most nem kerül sor. Az illetékes tényezők ugyanis bíznak a közönség megértésében, számítanak arra, hogy minden magyar ember belátja a lelkiismeretes takarékoskodás feltétlen szükségességét s életberendezkedésének megfelelő szabályozásával járul hozzá a közérdek érvényesítéséhez. Hta a közön­ség nem elégszik meg az új takarékos­­sági rendszabályok betartásával, hanem a maga részéről is mindent megtesz igé­nyeinek észszerű korlátozására, akkor mindene meglesz, amire elkerülhetetle­nül szüksége van. A takarékossági offenzíva most két fronton indul meg: egyfelől a szénfo­gyasztásban és a villanyvilágítás terén, másfelől az étkezésben. A feltétlenül szükséges szénmennyiség előteremtéséről, módjában van a kormánynak gondos­­kodni, de azt mindenkinek be kell látnia, hogy ma nem olyan világot élünk, amelyben ragaszkodhatnánk a békebeli fényűzéshez és szórakozásokhoz. Az új takarékossági rendszabályok kormányren­deletek formájában jelennek meg és még e héten egymás után lépnek életbe. A széntakarékoskodási rendelkezések ezek lesznek: 1. A közvilágítást 25 százalékkal csökkentik , az ország egész területén. Ez a csökkentés számottevő szénmeny­­nyiség megtakarítását teszi lehetővé, de egyáltalán nem veszélyezteti a biz­tonsági és forgalmi érdekeket­ 2. Az üzletek zárásakor megszűnik a kirakatok eddigi kivilágítása. 3. Az egész ország területén meg­szüntetik az összes reklámvilágításo­­kat, amelyek a mai életben felesleges pazarlást jelentenek. Kioltják tehát az áruházak, gyárak, vállalatok, üzletek, éttermek, színházak, mozik és mulató­helyek összes utcai neonfényeit és minden más reklámvilágítását. _ 4. A fővárosban éjfél után fél egy órakor, a vidéken éjfél előtt féltizen­kettőkor lesz az általános záróra. Ez az új záróra rendelkezés vonatkozik az összes nyilvános helyekre, étkező- és szórakozóhelyekre egyaránt. A múzeu­mok és közgyűjtemények csak nappal lesznek nyitva, míg a közkönyvtárak este is nyitva maradhatnak. Kezdetben szó volt arról, hogy a taka­rékossági rendszabályokat kiterjesztik a magánháztartásokra is. A miniszterta­nács azonban számít arra, hogy a kö­zönség teljes megértéssel, önként nyújt segítséget a takarékosság feltétlenül szükséges eredményeinek biztosításához és így feleslegessé teszi a magánháztar­tásokkal kapcsolatos megszigorításokat. A kormányzat tehát a lakókra és a ház­­tulajdonosokra bízza a takarékoskodást és ebben a tekintetben azt a tanácsot tudja, hogy a központi fűtéses házakban legfeljebb 21, éjszaka pedig legfeljebb 16 C. fok meleg legyen a hőmérséklet. A közhivatalok vezetői külön rendelke­zést kapnak arról, hogy a hivatalokban 18 C. fok lehet a hőmérséklet Nem kor­látozzák ez alkalommal a melegvízszol­­gáltatást sem. A nemrég kibocsátott fűtési rendelet ugyanis a tavalyi tüzelő­­anyag szükséglet 60 százalékának fel­­használását engedi meg és ebből a­ ház­tulajdonos fennakadás nélkül biztosít­hatja a központi fűtést és a melegvizet, hiszen tavaly rendellenesen hosszú, ke­mény tél volt- A hatvanszázalékos fel­használási lehetőség normális télen leg­alább 80 százalékot jelent. A melegvíz­­szolgáltatás tekintetében legcélszerűbb, ha reggel fél hét órától este 8-9 óráig adnak meleg vizet. Az új takarékossági rendszabályok nem korlátozzák a magánháztartások villany- és gázszükségletét sem. Min­denki tartja viszont kötelességének, hogy csak a legszükségesebb áramot és gázt fogyassza, mert az önkéntes takaré­koskodás elmaradása esetén elkerülhetet­lenül életbelépnek ezen a téren is a szi­gorú megszorítások. Az új záróra életbe­léptetésére annál inkább szükség van, mivel a mai zárórarendszer fenntartása óránként egy vagon szenet jelent. Egy­­egy háztartás heti főzéséhez félméter má­­zsa szénre van szükség, a záróra meg­kurtításával tehát sok-sok dolgozó család főzőszükségletét lehet biztosítani. Szigo­rúbb szénfogyasztási korlátozásokat ez alkalommal már csak azért sem rendelnek el, mert így az év vége felé mind a ma­gánvállalkozásoknál, mind a közhivatalok­ban sok a tennivaló és ezeket a munká­latokat nem lehet korlátozni. Karácsony és újév táján a kereskedelmi forgalom is nagyobb és ez a körülmény szól az üzle­­tek zárórájának megrövidítése ellen. Ha azonban a nagyközönség nem szánná el magát a legmesszebbmenő és mindenkire egyformán kötelező széntakarékosko­dásra, akkor ez a kérdés újév elején új­ból időszerűvé válik és újabb szigorítá­sok léphetnek életbe. A takarékossági offenzíva másik frontja az étkezés terén alakul ki. Min­den eszközzel meg kell akadályozni az élelmiszerpazarlást nemcsak a magánház­tartásokban, hanem a nyilvános üzemek­ben is. Az új rendelet megszüntet min­den kategória különbséget az éttermek és a vendéglők között. Mindenütt a követ­kező étlaphoz kell ragaszkodni: kétféle le­ves, egyféle előétel, egyféle halétel, négy­féle (2 száraz és 2 zöld) főzelék, kétféle tészta. Friss készítésű húsételekből ugyan­csak kétféle. Ebben a tekintetben tehát­ nem lesz különbség a legelőkelőbb étte­rem és a legkisebb kifőzés között sem. Mind a fővárosban, mind a vidéken életbe lépnek nálunk is az egytál­ételes napok. A fővárosban a polgármester, a vidéken az alispánok jelölik meg a hét Valamelyik húsos napját, amelyen a nyil­vános étkezőhelyiségekben egytál­ételes étkezés lesz. Az egytálételből kétféle vá­laszték áll majd a fogyasztó rendelkezé­sére. További ételtakarékoskodást nem ír elő a rendelet a vendéglők számára, de az illetékes tényezők felhívására min­denesetre bevezetik a kenyérrel és a zsír­ral való takarékoskodást. A kenyeret ki­sebb darabokra vágják, hogy ne marad­jon hulladék-kenyér. Most ugyanis mind­untalan megtörténik a nyilvános étkező­­helyiségekben, hogy a vendégek egy két falatot letörnek a kenyérszeletből ,■ a többit otthagyják. A vendég természete­sen továbbra is annyi kenyeret fogyaszt­hat, amennyit csak akar, de a vékonyabb, szeletelés elejét veszi ,a pazarlásnak. A zsírtakarékoskodás érdekében le­ kell szok­­niok a vendéglősiparosoknak arról, hogy­­­­ni zsírosan készítsék az ételeket. Ilyen keretek között indul meg e héten a takarékossági offenzíva, amelynek si­kerét a józan magyar nagyközönség előreláthatóan teljes megértéssel fogja előmozdítani. Magyar jogszabályok kiterjesztése Erdélyre A minisztérium 8640/1940. M. E. szám alatt rendeletet adott ki a Magyar Szent Koronához visszacsatolt keleti és erdélyi országrészen az anyaggazdálkodásra vonatkozó rendeletek h­a­­tálybaléptetéséről. A rendelet értelmében az anyaggazdálkodásra vonatkozóan kiadott ren­deletek — a nyersanyagok, termények, termé­kek és árucikkek termelésének, előállításának, forgalmának, felhasználásának, bejelentésének, zár alá vételének, illetőleg átengedésének szabályozása tárgyában kiadott rendeletek — amennyiben hatályuk a TSOOR OKO. M E. számú, rendeletnek a 8420/1940. M. E. számú rendelet­tel módosított 27. §-ával kiterjesztve még nin­csen, a Magyar Szent Koronához visszacsatolt keleti és erdélyi országrészen hatályba lép­nek Nem vonatkozik ez a rendelkezés a cukor kötött forgalmára. A rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. A hivatalos lap vasárnapi száma közli a pénzügyminiszter 400/1940. P. M. sz. rendeletét a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészek területén működő pénzügyi hatóságok, hiva­talok stb. terület­­beosztásáról és ügyviteli szabályzatáról. A magyar pénzügyi jog sza­bályai december 1-étől lépnek életbe a vissza­­­csatolt területen. A visszacsatolt vármegyék székhelyein szervezett pénzügzi igazgatóságok ezen a napon megkezdik működésüket és ettől az Mettől kezdve az adókat és *** KS-szolgál* tató «okát már a magyar jog szabályai szerint vetik V. szed tv be és kezelik. A v! ser* csato­lás előtti IdőWhfi] még fennálló elintézett*!» jogvitákét külön erre a célra helyben alakí­tott döntőbíróságok végérvényesen döntik el. A visszacsatolt területen az adóhátralékok rendezését is elrendelte a pénz­ü­gyminiszter­r ezzel lehetőséget k­éit arra, hogy a fennálló hátralékoi­nt és azok kamata­t az erre a célra­ alakított döntőbíróságok méltányos esetekben mérsékelhessék vagy elengedhessék. IGMÁNDI KESERŰVÍZ minősége egyedüli

Next