Nemzeti Ujság, 1941. június (23. évfolyam, 124-146. szám)

1941-06-01 / 124. szám

Bárdossy miniszterelnök hétfőn Rómába Utazik mmm ■ ■ ■ ■— ■■■■ ■ ■ ■ — ■■ ■ NEMZETI ÚJSÁG •***­A kiadásért felelős: Vasárnap, 1941. Június 1. XXIII. évfolyam, 124. tévesztésért felelős: BARANYAY LAJOS Kiadja : Központi Sajtóváll­­a, R.-T. WH. LÁ­SZLÓ vezérigazgató. * főszerkesztő aa—Wi—bmEiwi­­mmmm Roosevelt intézkedett az Atlanti-óceáni őrszolgálat kiterjesztéséről Dar­lan éles nyilatkozata Anglia franciaellenes tenge­részeti politikája miatt — Brit foglyok hosszú sorokban vonulnak a krétai német táborok felé Franciaország magatartása, a győ­zelmes krétai csata befejező mozzanatai, az irakei hadihelyzet alakulása, a folya­matban lévő német-szovjet tárgyalások és a japán-amerikai viszony— azok a kérdés­csoportok, amelyekről az elmúlt huszonnégy órában a legérdekesebb és legfontosabb jelentések érkeztek. A berchtesgadeni megegyezés óta a német-francia közeledés és az ezzel pár­huzamosan kialakuló francia-angol-ame­­rikai ellentét mind erősebben nyilatkozik meg gyakorlati téren is. A tuniszi Sfax kikötő angol bombázása miatt tiltakozó francia jegyzékre Eden azt a választ adta,, hogy Anglia nem tekintheti többé semleges államnak Franciaországot­ Szombaton az angolok újra bombázták Sfax kikötőjét, Dak­lan tengernagy pedig feltűnően éles angolellenes nyilatkozatá­ban azt hangoztatta, hogy Angliának a compiegnei fegyverszünet óta legfőbb célja: megsemmisíteni Franciaország tengeri hatalmát Tudtuk eddig is Dar­­lan tengernagyról, hogy nem kedveli az angolokat és Franciaország jövőjét Bé­táin tábornaggyal együtt az új európai rendbe való szerves bekapcsolódás révén látja biztosítottnak, az évszázados an­gol-francia tengeri vetélkedésre való ilyen nyílt és határozott utalás mégis nem csekély feltűnést keltett. Ugyan­ilyen éles nyilatkozatot tettek közzé vi­­chyi illetékes körök a Havas Osi hír­­szolgálati iroda útján, amely hangsú­lyozza, hogy a francia kormánynak el­határozott szándéka­ nem tűri tovább a birodalom újabb megsértését és a fran­cia-brit feszültség súlyosbodására való tekintettel komolyan készül olyan ak­cióra, amely megértetheti Angliával, hogy végzetes hibát követne el, ha Franciaország irányában továbbra is a mostani magatartást, folytatná. A Jour­nal így ír: Tengerparti városainkat az angol repülők nap mint nap bombázzák. Az anyaországnak ugyanaz a sors jut osztályrészül, mint gyarmatainak és a szenvedéseknek ez a közössége hatalmas mértékben erősíti az egységet. Ha Anglia azt hiszi, hogy szét tudja bomlasztani a francia gyarmati birodalmat, ebben a hiedelmében súlyosan téved. * A francia-amerikai viszony ugyanolyan mértékben éleződik ki, mint a francia­angol. Vichyben, mint az NST jelenti, nem kis csodálkozást keltett az az Ame­rikából érkező távirat, hogy három ame­rikai gépesített hadosztály egyikét Porto Ricoban vonták össze. Porto Rico tudva­lévően az Egyesült Államok gyarmat­­birodalmának az a pontja, amely leg­közelebb esik Dakarhoz. Ezt a csapatösz­­szevonást, minden amerikai tagadás elle­nére, nyugtalansággal vették tudomásul francia körökben és élénk figyelemmel kísérik. De Brinon, a francia kormány párisi főmegbízottja amerikai újságírók előtt kijelentette, hogy Franciaország mindenképpen megvédi gyarmatbirodal­mát. Arra az amerikai kérdésre, hol van az európai kontinens atlanti-óceáni ha­tára, De Brinon azt válaszolta, hallotta amerikai részről, hogy Dakar és az Azori­­szigetek közvetlenül érdeklik Amerikát, de — hangsúlyozta De Brinon — az afrikai kontinens, az Azori és Verdefoki szigetek az európai kontinenshez tartoznak. Franciaországnak meg kell védenie magát és gyarmatbirodal­mát. Fia kísérletet tesznek arra, hogy ostromolják Európát, amelyhez Franciaország is tartozik és ha megszervezik az úgynevezett éhség­­háborút, Franciaországnak kötelessége mindent megtenni, hogy népét megóvja az éhezéstől. . * Mind az angol-francia, mind az ame­rikai-francia viszony kiéleződése Fran­ciaországban a gyarmatbirodalom meg­védésének jegyében megy végbe. És ez igen fontos mozzanat. Franciaországban éppen a legutolsó évtizedben hallatlan mértékben erősödött a koloniális szel­lem- A gyarmatbirodalom iránti szere­­tetet a különböző francia kormányok, te­kintet nélkül pártállásukra, állandó és tervszerű propagandával fokozták. A francia gyarmati birtokállományt nem is „gyarmatbirodalomnak“, hanem a „ten­gerentúli Franciaországnak“ (France d’Outre-Mer) nevezték. Amikor München után Ribbentrop és Bonnet Parisban megkötötte a német-francia megegyezést, ennek is az volt­ a lényege, hogy Német­ország mindenképpen elismeri a francia impérium gondolatát, viszont Franciaor­szág érdektelenséget vállal Németország „keleteurópai életterében. Ha tehát Pé­­tain és Darlan a France d'Outre-Mer megvédésének gondolatával indul a kö­zeljövő diplomáciai, vagy esetleg kato­nai harcai felé, ebben mind a megszállt, mint a meg nem szálllt Franciaország te­rületén nagy népszerűségre talál . Az iraki katonai helyzetről érkező je­lentések azt tudósítják, hogy az angolok három irányból nyomulnak előre a fő­város, Bagdad felé. Az angol offfenzíva főereje nyugatról, Transzjordánia felől támad, de Basrában is újabb csapatokat szállítottak partra. Rasid Ali Kailani iraki miniszterelnök, miután megszem­lélte a basrai arcvonalat, Sárid Sarif régens, valamint Amin Zaki vezérkari főnök kíséretében Teheránba utazott. A legújabb hírek szerint azonban nem vitte magával II. Feisalt, a kiskorú ki­rályt, akinek tartózkodási helye isme­retlen. Az NST beirúti távirata sze­rint a jeruzsálemi amerikai konzul Ke­­­let-Palesztinába utazott, hogy megláto­gassa Abdullah transzjordániai emírt. Abdullah tudvalévően az egyetlen közel­­keleti arab uralkodó, akire az angolok feltétlenül számíthatnak. Egyelőre nem tudhatni, milyen lesz Németország, a Szovjet, Irán és Török­ország magatartása az iraki hadihelyzet fenti alakulásával szemben. A folyamat­ban lévő német-szovjet tárgyalások min­denesetre ebből a szempontból is figyel­met érdemelnek. A Neue Zürcher Zei­tung úgy tudja, hogy a német-szovjet tárgyalások anyaga olyan széleskörű, hogy a megegyezés létrejötte egyértelmű lenne Szovjetoroszországnak a tengelyha­talmakhoz való csatlakozásával. A Neue Zürcher Zeitung egy másik berlini ma­gántávirata szerint a német-török-szov­­jet viszony változatlanul foglalkoztatja a berlini politikai megfigyelőket. Az egyik feltett kérdésre, várjon tudnak-e MZ ÖRÖK PÜNKÖSD Az elmúlt században, amikor az össze­hasonlító vallástörténet akkori „tudo­mánya“ összehordta első anyagát, seké­­lyes gőggel hitte azt, hogy az egyetemes keresztény egyházon kívül élő százmil­liók más hitvallásaiban szintén valósá­gos „egyházakat“ talált; leginkább a budhizmust és a mohamedánizmust vélte ilyeneknek. Ebben a másik kettőben is — vallotta — megvan a természetfölötti eredésnek hirdetett vallási igazságok érinthetetlen összessége, vagyis a dog­matika, megvan a hívők közössége és a budhista, valamint mohamedán dogmati­kák hirdette természet fölötti világ közt közvetítő papi rend, megvan a szertar­tások összessége, a liturgia■ S erre a két másik „egyházra“ szintén épp úgy egy­­egy kultúrkör épült, mint ahogy az egye­temes keresztény egyház földi alkotása is a keresztény Európa kultúrája. Mind­ezek az egyházak — hirdette tovább ez a felfogás — lényegükben tehát hasonlóak, hasonló hatások eredményei és lénye­gükben alkotóikra vezethetők vissza. Al­kotóik úgynevezett „nagy vallási­ géniu­szok“, Jézus Krisztus csak egy ezek so­rában, — Íme ez volt az eredmény: egy a „vallási géniuszok“ sorába lefokozott Krisztus és pusztán az ő emberi művévé, emberi szerkezetté lefokozott egyháza. A „felfedezés“ azonban nem élt sokáig. Az utolsó két évtized egy új tudománya a vallásszociológia elemzéseinek végén le­oldja sarait és meghajol — Pünkösd napja előtt! Igen: a budhizmu­s és a mohamedániz­mus valóban alkotóik művei. S alkotóik valóban rajta hagyták kezük nyomát ezeknek a vallásoknak dogmatikáján, papi szervezetén, szertartási világán, köz­vetve a belőlük következő kultúrán is, — ez a dogmatika, és papi szervezet, szertartási világ azonban a belőle követ­kező kultúrával együtt mindössze néhány századig virult, addig, ameddig emberi hatások élnek és elélnek, fejlődésük azóta megállt, hanyatlásnál­ indult, majd megmerevedett s azóta lassan töre­dezik darabokra. Véges volt az az al­kotó erő, amely teremtette őket — kény­telen bevallani az öszehasonlító vallás­szociológia — mig az az erő, amely a keresztény egyházat teremtette, szaka­datlanul friss és töretlen fuvallat, több mint­­1900 év óta az első Pünkösd óta egy örök és állandó jelen, s egy örök és állandó jövő, egy szakadatlanul égő láng, s áradatától átitatva sorra jelen­nek meg ennek az 1900 esztendőnek tör­ténetében egyéniségek és katedrálisok, tudományos művek és költemények, stí­lusok és tudományos irányzatok, vagy ha kell, szentek és politikai rendszerek, s ezek mögött fel kell tételezni egy titok­zatos ható­erőt, valóban valami állandó lángként lobogó fluidumot, amely meg­teremti őket. Az, Akinek a Pünkösd az ünnepe, Aki megjelent a hegynek futó meredek jeruzsálemi idea házának kő padlás félemeleti termében s tűzfénye azóta is szakadatlanul világos. Igen, ez valóban ez a Pünkösd, a Pünkösd az állandó jelen, a szakadatla­nul előttünk álló jövendő s a megváltás művében szakadatlanul lobogva munkál­kodó lélek ünnepe, s az első Pünkösd óta az Egyházon át szaluldatlan­ul áthatja az emberiség életét itt e földön. Ez a Pün­kösd jelentősége és ehhez minden más csak szimbólum. És ez a folyamat tulaj­donképpen egy örök Pünkösd, egy örök alkotó munka és építő munka állapotát jelenti itt e földön. Ebből a szakadatlan lángból, ennek su­gallatára formálódtak ki Hippói Ágos­ton művei. Ezzel küldte el az első Ger­gely római pápa kiküldötteit a germán rengetegek felé, hogy megalkossák Euró­­pát. Ez a láng ragyog a bizánci mozaik­­remekek falmezőinek aranyában. A ba­zilikák arányaiban. A román dómok oszlopainak hajtásában. Ez formálta ki a gótikus katedrálisok karcsú oszlop­­kötegeit és ablakainak csipkéit. A kő- Prajadhipok, Sziám volt királya Angliában meghalt Vitéz nemes boryniai Keresztes-Karb­usa Lajos m. kir. vezérkari őrnagy, a zágrábi m. kir. követség katonai attaséja lett I­I. Gábriel Asztrik, a gödöllői premontrei gimnázium igazgatója egyetemi magán­tanár lett Marosi Tímár János székely festőművész készíti a kormányzó legújabb arcképét Lapunk mai száma 20 fillér

Next