Nemzeti Ujság, 1941. június (23. évfolyam, 124-146. szám)

1941-06-01 / 124. szám

Hálványtáblával örök­ítik meg a jubiláns tenyész­állatvásár emlékét­ ­Az idei jubiláns tenyészállatvásár és mezőgazdasági kiállítás lebonyolítása után az OMGE elnöksége beszámolt a földmivelésügyi miniszternek a kiállítás eredményéről és ennek kapcsán meleg köszönetet mondott a messzemenő értékes és áldozatkész támogatásért. Az OMGE­­ elterjesztésére báró Bánffy Dániel föld­művelésügyi miniszter most igen meleg­hangú leiratban válaszolt és nagy elis­meréssel méltatta az egyesületnek a te­­nyészállatvásárok rendezése terén vég­zett értékes munkásságát. A földművelésügyi miniszter leiratában utal arra, hogy az országos mezőgazda­­sági kiállítás és tenyészállatvásár ma már egész nemzetgazdaságunknak ki­emelkedő, nagyjelentőségű és nemzetközi­­viszonylatban is általános jóhírnévnek örvendő és méltán elismert tényezője, amelynek az elért színvonalon fenntar­tása csakis a kormányzat és a gazdatár­­sadalom egyetértő összefogása, lelkes készsége és összhangzatos együttműkö­dése által biztosítható. A miniszter meg­állapítja, hogy az egyesü­let és a rendező­ség részéről kifejtett céltudatos és rend­szeres munkával, lelkes odaadással és szakszerű irányító készséggel nagysze­rűen sikerült a vásárok kereteit ann­­­iyira kifejleszteni, hogy a kiállítás a mezőgazdasági termelés minden ágazatát felölelő általános mezőgazdasági kiállí­tássá épült ki. A tenyészállatvásárok intézménye — hangoztatja leiratában báró Bánffy Dá­niel földmivelésügyi miniszter — állat­­tenyésztésünk minőségi fejlesztésének mindenkor egyik legjelentősebb intéz­ménye volt. Nevelőhatásával a tenyész­tői kedvet, a nemes versengés felkeltését és, a minőségi haladásra való serkentést mozdítja elő és ebben a munkában a kis­gazdáknak mind szélesebb rétegeit is be­vonja. De hathatósan szolgálják ezek a vásárok állattenyésztésünk külföldi pro­­pagandáját is­ A földművelésügyi minisz­ter a kitűnő eredményekkel kapcsolato­san az egyesület elnökségének és a kiál­lítás, valamint tenyészállatvásár rende­zőségének teljes elismerését és őszinte köszönetét nyilvánítja s egyúttal közölte az egyesület vezetőségével azt az elhatá­rozását, hogy az eddig lebonyolításra került 50 tenyészállatvásár sikeres meg­rendezése körül kifejtett kiválóan érté­kes és különösen eredményes tevékenység maradandó elismeréseként márvány em­léktáblát adományoz az egyesület részére, amelynek átadásáról az alkalom j­elentő­­ségét megfelelően kidomborító keretek között fog intézkedni. Ez a kitüntető adomány az OMGE-nak nagy büszkesége és az ügybuzgó munkás­ságáért kapott értékes elismerésnek ma­radandó emléke lesz, amelyet az egyesü­let mindenkor nagyra fog becsülni. Az OMGE a márvány emléktáblát a székház dísztermének egyik falán tervezi elhe­lyezni. A földmivelésügyi miniszternek ezért az elhatározásáért és kifejezett me­leg elismeréséért az OMGE a gazda­közönség nagy nyilvánossága előtt mond köszönetet abban a meggyőződésben, hogy ez a megtisztelés és kitüntetés nem­csak az 50 tenyészállatvásárt odaadással és szakszerűséggel megrendezett egyesü­letnek szól, hanem a magyar gazdatársa­dalom egyetemének is. A tenyészállat­vásár csupán keret, ünnepi kirakat, amelynek gazdag és folyton tökéletesedő tartalmát a magyar gazdák szorgalma, hozzáértése és kitartása, a nehézségektől nem csüggedő hazafias munkája szolgál­tatja. Gabona és krm­ény A terménytőzsdén a kenyérmagvak forgalma teljesen szünetelt és csak a különféle termé­nyek piacán történt néhány kinés. Cirokmag­ból 120 q 43,50, ballacinmagból 5 q 95 és ken­dermagból 10 q két tételben budapesti pari­tásban 95 pengős áron kelt el. Júniusban a lucerna és a lóhere 10, a köles 1, a tavaszi bükköny 4, a csillagfürt 1, a muharmag pedig 16 pengővel lesz olcsóbb májusi áránál. Hivatalos árfolyamok Búza 78 kg-os 24.—, rozs 20.—, sörárpa ki­váló 27.—, la 26.—, sörárpa 25.,takarmány­árpa la 65—06 kg-os 22.—, Ha 21.—, ipari árpa 68 kg-os 24.—, zab 22.78, finom búzakorpa 16.60—17.05 pengő­s­ként. A magpiacon a Magyar Magtenyésztési Rt. Bu­dapest— Monor heti jelentése szerint a tőzsdei for­galom igen csekély; kölesből, muharmagból, csil­­lagfürtüűl, kendermagból történtek itt-ott eladá­sok. A mák lanyha. Vetési célokra még mindig keresik a kölest és muharmagot. A biborhere ter­méskilátásai ezideig elég kedvezőek, helyenkint igen jók, bár a terület kiszántások folytán csök­kent. — Hivatalos nyersáruárak 100 kg-ként ad feladóállomás: köles fehér 42, köles vörös 40, kö­les egyéb 39, káposztarepce 40, napraforgómag 30, lenmag 50, tökmag 35, kék mák 220—225, Viktória­­borsó sterilizált 51.60, expresszborsó steril­ 41.60, lencse nagyszemű­ 63 60, lencse közepes 51.60, lencse kisszemű­ 41.60, lucernamag ólomzárolt 570, lóhere­mag ólomzárolt 280 biborheremag 165—180. Vida Jenő lemondott a Bánya- és Koh­óvállalatok Egyesületének elnökségé­ről. Vida Jenő felsőházi tag, a Magyar Bánya- és Kohóvállalatok Egyesületének bejelentette, hogy az egyesületnél viselt elnöki tisztségeiről lemond. NEMZETI GAZDASÁG A magyar pénzintézetek feladatai írta: Dr. KRESZ KÁROLY, m. kir. kincstári főtanácsos, a TÉBE ügyvezető igazgatója Nem­ szorul magyarázatra, hogy egy ország pénzintézeteire rendkívüli időkben rendkívü­l feladatok várnak. Ez különö­sen érvényes a hadviselő államokra, me­lyekben, főleg a mai totális háborúban, az összes gazdasági erők a hadviselés szolgálatában állnak. A világpolitikai helyzet következtében azonban ma nem­csak azoknak az államoknak közgazda­sága áll egészen nagy feladatok előtt, amelyek a háborúban tényleg részt vesz­­nek, hanem az összes európai és tenge­rentúli, nem hadviselő és semleges álla­mok egyaránt igénybe veszik a gazdasági erők túlnyomó részét. Különösen áll ez Magyarországra, amely a trianoni szerződés következtében egész az utóbbi évekig nem volt abban a helyzetben, hogy honvédségét úgy sze­relje fel, ahogyan az biztonsága érdeké­ben szükséges lett volna. Csak a néhai Darányi Kálmán minisz­terelnök által 1938-ban meghirdetett egy­milliárdos beruházási programmal vette kezdetét a hadfelszerelési munkálatok erős fejlődése. Ennek eredménye volt, hogy a magyar honvédség teljesen meg tudott felelni azoknak a feladatoknak, melyek elé a Felvidék egy részének, Kár­pátaljának, később a keleti és erdélyi országrészeknek, legutóbb pedig a Délvi­déknek visszacsatolásával kapcsolatban állíttatott. Ezen országrészek Szent István Koronájához való visszacsatolásának, az ott felmerült gazdasági, szociális és kul­­turális feladatoknak, a rendkívül kényes világpolitikai helyzetnek és ezzel össze­függésben az eredeti tervet messze meg­haladó további hadfelszerelésnek, vala­mint egyéb körülményeknek az volt a következménye, hogy az államnak sokkal nagyobb összegekre volt szüksége, mint amelyeket az egymilliárdos beruházási Programm kapcsán eredetileg előirány­zott. Reményi-Schneller Lajos pénzügy­­miniszter legutóbbi költségvetési beszé­dében a felhasznált összeget 1650 millió­ban jelölte meg. Természetes, hogy az egész magyar gaz­dasági élet, nevezetesen elsősorban a ter­melés, teljesen azokhoz a feladatokhoz alkalmazkodott, me­lek a honvédség fel­szerelésével kapcsolatban és a rendkívüli idők folytán reá vártak. Különösen ki­emelendő itt az, hogy a honvédség szük­ségletének túlnyomó részét belföldön ál­lítottuk elő, a magyar ipar rendkívüli teljesítőképességét bizonyítja, de ami nemcsak nagy erőfeszítést, hanem számot­tevő befektetéseket is megkívánt. A nagy beruházási terv keresztülvitele, a honvéd­ség felszerelése és a többi életbevágó fontosságú feladat teljesítése azonban csak a magyar pénzintézetek tevékeny részvételével volt lehetséges, amelyek kö­telességüknek tartották, hogy egész ere­jüket ennek a célnak szolgálatába állít­sák. A pénzintézetek feladata itt több­irányú volt. Elsősorban az állami hitel­igényeket kellett kielégíteni, aminek a pénzintézetek teljes mértékben eleget is tettek. A beruházási program által elő­irányzott egy milliárdból, mint tudjuk, eredetileg 600 millió pengőt eredménye­zett a beruházási hozzájárulás (ez az összeg később mintegy 150 millióval emelkedett), a további 400 millió pedig a Nemzeti Beruházási Kölcsön kibocsá­tásának eredménye volt. Az Erdély visszacsatolásával kapcsolatban felme­rült szükségletek fedezésére ez év elején nyert kibocsátást az Erdélyi Kölcsön, 250 millió­ pengő összegben. A Nemzeti Beruházási Kölcsönből 135 millió pengő n. é. címletet, az Erdélyi Kölcsönből 120 millió pengő n. é. címletet vettek át saját tárcájukba a TÉBE kötelékébe tartozó pénzintézetek. Ezenkívül — meg­felelő finanszírozással — rendelkezésre állottak az iparnak és egyéb ügyfeleik­nek, melyek ezen kölcsönökből számot­tevő tételeket jegyeztek. Schwerin von Krosigk gróf, a Német Birodalom pénzügyminisztere a nemrég Budapesten igen nagy érdeklődés mel­lett tartott előadásában hangsúlyozta, hogy a német pénzügyi politika minden dogmatikus elfogultság nélkül semmi­féle alapvető jelentőséget nem tulajdo­nít annak a kérdésnek, váljon a rövid-, közép-, vagy hosszúlejáratú kölcsönök felvétele előnyösebb­e, s mindenkor leg­jobb belátásra szerint cselekszik. Ugyanebből a helyi elgondolásból kiindulva a magyar államkincstár a fenti hosszú- és középlejáratú kölcsönö­­kön kívül — a Beruházási Kölcsön 5%-os kamatozás mellett 30 évre szól, az Erdélyi Kölcsön 4­0% mellett 10 évre, — részben rövidlejáratú kölcsönökkel, kincstárjegyek és kincstári utalványok kibocsátása útján fedezte hitelszükség­letét. Ily kincstári utalványok kibocsá­tásával nyert áthidalást az az eőköz is, amely abból állott elő, hogy a beruhá­zások sokkal gyorsabb ütemben történ­tek, mintsem az előrelátható volt, az öt-, illetőleg tízévi részletekben fizetendő beruházási hozzájárulás pedig csak ké­sőbbi időpontban folyik be- A magyar pénzintézetek kincstárjegyek és kincs­tári utalványok átvételével, valamint számottevő folyószámlahitellel a m. kir. kincstárnak mindig rendelkezésre állot­tak. A Pénzintézeti Központ első kúriá­jába tartozó tizenegy pénzintézet 1940. évi mérlegéből kitűnik, hogy ezek az intézetek összesen 376,­ millió pengő név­értékű állami pénztárjegyet és kincstári utalványt vettek át; az államnak nyúj­tott folyószámlahitelek 131,1 millió pen­gőre rúgnak, míg a részükről a múlt év végéig átvett hosszúlejáratú államadós­sági kötvények 104 millió pengőt tesz­nek ki. így az ezen intézetek által 1940­ december 31-ig az államnak nyújtott hi­telek összege 610 millió pengő, mely ösz­­szegben nem foglaltatik benne az Er­délyi Kölcsön kibocsátásakor már a folyó évben átvett 120 millió pengő név­értékű kötvény. Az állami hitelszükséglettel függ ösz­­sze az is, hogy a pénzintézetek m­aguk igen jelentékeny összegű beruházási hoz­zájárulást viselnek és ezenfelül ügyfe­leiknek a beruházási hozzájárulás finan­szírozásával kapcsolatban igen jelenté­keny összegekkel állottak rendelkezésre. Mint már fentebb említettük, a terme­lés és különösen az ipar minden erejét latba vetette, hogy az állam célkitűzései­nek szolgálatába álljon. A honvédség felszerelését és egyéb beruházásokat szol­gáló, növekvő állami szállí­tások f­s a termelésnek e célból szükséges növelése az elmúlt két és fél évben igen nagy ösz­­szegeket igényeltek. Ezen összegek ren­delkezésre bocsátása és ezáltal e közszál­­lítások lehetővé tétele kizárólag a pénz­intézetei közreműködése útján volt le­hetséges, amelyek állandóan arra töre­kedtek, hogy erejük legjelentékenyebb részével a termelés előmozdításának szol­gálatába álljanak. Ez mindennél világo­sabban kitűnik a vezető pénzintézetek mérlegeiből. A szóbanforgó tizenegy pénzintézet váltótárcája (az állami pénztárjegyek, stb. kivételével) az év végén 766.7 millió pengő volt, az adósok tétele (szintén az állammal szemben fennálló követelések nélkül) 559 millió, úgy hogy az ügyfelek­kel szemben fennálló rövidlejáratú kihe­lyezések összege 1325.7 millió pengőt tett ki. Ezzel az összeggel álltak tehát a ve­zető magyar pénzintézetek az ország ter­melésének rendelkezésére, r­észint a rö­vidlejáratú kölcsönök összegében, ré­szint azonban az értékpapírtárca tételé­ben foglaltatnak azok az összegek, me­lyekkel a pénzintézetek új iparvállalat alapítása útján fejlesztették az ország termelését. Bevezetőleg megemlítettük, hogy a be­ruházásokhoz és hadseregfelszereléshez szükséges szállítmányok túlnyomó nagy része belföldön állíttatott elő. Ehhez azonban nagymennyiségű nyersanyagra is volt szükség és a pénzintézetek felada­tát nemcsak a nélkülözhetetlen nyers­anyagok behozatalának finanszírozása képezte, hanem sok esetben maguk a pénzintézetek, vagy az általuk felállított szervek voltak azok, amelyek a nyers­anyagokat a mai igen nehéz viszonyok között felkutatták és behozatalukat sok­szor a legsúlyosabb körülmények között lehetővé tették, hogy a magyar termelés folytonossága fenntartható legyen.Ha fővárosunk utcáin járunk, egész sor új építkezést látunk, melyek a fővá­rosi lakásínséget vannak hivatva csök­kenteni. Ezek az építkezések is túlnyomó részben csak a pénzintézetek finanszíro­zása mellett voltak lehetségesek, bár ez a finanszírozás csak közép- és rövidlejá­ratú lehetett, minthogy záloglevelek ki­bocsátása ez idő szerint nem lehetséges. A családi házak, társasházak és munkás­­lakások építkezésének lehetővé tételében a pénzintézetek az Országos Lakásépí­tési Hitelszövetkezet közbenjöttével vesz­nek tevékeny részt, melynek ügyintézé­sét a Takarékpénztárak és Bankok Egye­sülete végzi. Új, igen nagyfontosságú feladat elé á­llította a pénzintézeteket a felvidéki, erdélyi és délvidéki országrészek vissza­csatolása. Bár a vezető magyar pénzinté­zetek a Trianon óta eltelt idő alatt is mindig igyekeztek a megszállt területek gazdasági és hiteléletéhez fűződő kötelé­keiket fenntartani, ezen területek gazda­sági és hitelélete szükségképen a meg­szállás alatti körülményekhez illeszke­dett és a Magyar Szent Korona egyes területeit átmenetileg magukhoz ragadó országok fővárosainak gazdasági életé­vel került szorosabb összeköttetésbe. Arra is rá kell mutatnunk, hogy az ezen terü­leteken működő pénzintézeteket, különö­sen azokat, melyek magyar jellegüket megtartották, az ottani hatóságok terv­szerűen elnyomták és sorvadásra ítélték. A visszacsatolt területek hitelszervezetét újra a magyar hitelélethez kellett for­rasztani és életbevágó fontosságú, hogy a visszatért pénzintézetek újra megerő­södjenek és a magyar gazdasági élet és termelés szolgálatába álljanak. E tekin­tetben a magyar pénzintézetek mindezt tőlük telhetőt elkövettek és a visszacsa­tolás óta eltelt, aránylag rövid idő le­forgása alatt felvidéki és erdélyi pénz­intézeteknek a magyar hiteléletbe való bekapcsolódása simán megtörtént s ez a munka a legutóbb visszatért Délvidéken is folyamatban van. Ezzel egyidejűleg a visszacsatolt terü­letek egész gazdasági életét be kellett kapcsolni a magyar termelésbe, ami szin­tén a magyar pénzintézetek cselekvő részvételével történt és történik. Az állam hiteligényeinek kielégítése, a termelés, a behozatal és az építkezés finanszírozása, új iparvállalatok alapí­tásában való részvétel és a visszatért te­rületek bekapcsolódásával összefüggő kérdések, ezek azok a feladatok, ame­lyeknek szolgálatában álltak a magyar pénzintézetek az utóbbi évek folyamán. Nem kérdéses, hogy cselekvő részvételük nélkül a magyar gazdasági életnek ezek az életbevágó fontosságú kérdései nem isyerhettek volna megoldást. Ha meg arra is utalunk, hogy a magyar pénz­intézetek mindig igyekeztek a velük szemben támasztott szociális követelmé­nyeknek is megfelelni és igen nagy köz­terhek viselésével járultak hozzá az állam kiadásainak fedezéséhez, úgy, azt h­iszük, röviden összefoglaltuk a magyar pénzintézetek tevékenységét és felada­tait. —mmmmm— ! NEMZETI ÚJSÁG 19 1941 j­uni­us 1. Vasárnap Érték­ és pénz Az értéktőzsdén a forgalom valamivel von­­tatottabb volt, mint az előző napon, de az irányzat továbbra is barátságos maradt. Az értékpapírpiac árfolyamai Előző Előfordult zárlat­kötések Zárlat Nemzeti Bank 241.— 245 244.— Első M. Biztosító 735.— — 710— Bonciére 84.— — 88.— Concordia malom 9.10 — 8.80 Békéscsabai 28.— — 29.5 Első Bp. gőzmalom 31.— — 32.5 Hungária malom 64.— 67—66.5 66.— Királymalom 22.— — 22.5 Bauxit 404.— 413—407 409.5 Beocsini 32.5 33 33.— Borsodi szén 24.5 25.75—25.1 25.25 Szentlőrinci 25.3 24—25 24.75 Cementia 133.— 135.25 135.— Kohó 36.25 38 38.— Drasche 55.— 57.5 57.5 Aszfalt 14.5 15.25 15.25 Kőszén 694.— 698—700 698.— Nagybátonyi 63.— 63.5—62.75 63.— Salgó 59.25 60.15—59.8 59.8 Urikányi 67.6 68.25—67.5 67.25 Fővárosi 6.— — 6.5— Izévai 17.1 — 18— Rigler 86.— — 87.— Stephaneum 13.— — 13.— Csáky 16.— — 17,— Fegyver 98.5 98—100 99.8 Ganz 37.8 37.75—38.4 37.» Láng 132.— 137 137.— Acél 87.25 90-91 91— Vegyipari — — 15.— Kima 159.8 160—162.5 160.75 Seliuller 80.— — 82— Guttmann 17.— 18 18.— OF A 26.— 27.25 27.25 Naslcl 106.75 108—108.75 108.5 Duna—Száva — — 15.— 'Levante 2.70 2.90—3 2.95 Nova 36.75 36.6—37.75 37.7 Tröszt 87.5 87.9­88 87.9 Államvasut — — 14.— Délcukor 158.— 160—162 160.— Magyar Cukor 191.75 191—195 194___ Georgia 45.5 45.9—15.5 45.4 Izzó 277.— 280—2785 278.5 Vasvármegyei 19— — 20.— Dreher.Haggenm. 330_____ 330 330— Fővárosi 30.— — 31.5 Gschwindt 1700— — 1700.— Királysor 16.— — 17.— Polgári sör 540— — 545— Mezőgazdasági 185— — 190— Sehwartzer 12.— 13.1 13.— Gyapjumosö 25.25 25.75 25.75 Goldberger 97— — 98— Magyar kender 52— 50.25-50.75 50.25 Paniutipar 76— 78.5 78.5 Szegedi kender 138— — 144.— Chinoin 37.25 — 39.— Daniea 9.25 9.90 9.90 Műtrágya 104.5 109—109.5 109.— Klotild 34— — 35.75 Brassói 49— 51 51— Gumi 80.5 84.5 84.5 Vasúti forg. 45.— 44.5 -45.5 45.25 Telefon 18.25 19 18.» Szfőv. kölcsk. 1914. 430— 435-436 436— Szföv. kölcsk. 1927. 130— 131.25—131.75 131.25 BSzKRt.kötv. A) 9.30 9.70-110 ».»

Next