Nemzeti Ujság, 1942. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-21 / 16. szám
Politikai Posta A kormány tagjai Bárdossy László miniszterelnök elnökletével kedden reggel 9 órakor minisztertanácsra ültek öszsze, amelyen folyó kormányzati ügyeket beszéltek meg. A minisztertanács délután két órakor ért véget. Házasság ( Kovács Erzsébet r. kat. tanítónő és Vörös János MATEISz fuvarozó január 22-én tartják esküvőjüket a párkányi róm. kat. templomban. (A TÁBORI POSTA FELHÍVÁSA.) Illetékes helyről közlik, hogy a kiadott figyelmeztetés ellenére a tábori posták címére oly nagy mennyiségben adnak fel csomagokat, hogy a rendelkezésre álló szállítási lehetőségek mellett a tábori posta nem képes azokat továbbítani. Ezért figyelmeztetnek mindenkit, hogy egy címzett részére havonta legfeljebb egy csomagot adjanak fel, amennyiben ennek a figyelmeztetésnek sem lenne eredménye, a tábori posta kénytelen további súlykorlátozásokat elrendelni, esetleg a tábori postai csomagforgalmat időszakonként hosszabb időre egészben megszüntetni. (Korlátozások a villamosforgalomban szerdán délelőtt.) A BSzKRt értesíti az utazóközönséget, hogy január 21-én, szerdán reggel 9 óra 30 perctől fél 12 óráig szünetel a forgalom a 46-os járaton a Lövölde tértől a Podmaniczky utcáig. Az Andrássy út keresztezésében az Aréna úton, valamint a Nagykörúton a forgalomban kisebb torlódások lesznek. —■ (Pataky Tibor államtitkár gyásza.) Pataky Zoltán gépészmérnök, az Elektromos Művek főmérnöke, Pataky Tibor miniszterelnökségi államtitkár öccse, 42 éves korában elhunyt. Az elhunytat január 22-én, csütörtökön délután fél 4 órakor helyezik nyugalomra a farkasréti temetőben.* (Meghalt a világ „legszerencsésebb" embere.) Amerikában a minap halt meg 96 éves korában James Kruck, aki egy 30 centiméter mély kis patakban lelte halálát. Kruck arról volt híres, hogy egyike volt azoknak, akiknek 1902-ben a Titanic elsüllyedésénél sikerült megmenekülni. Az 1917-es amerikai vasúti szerencsétlenséget sértetlenül úszta meg, sőt még nemrégiben is, 90 éves korában egy harmadik emeleti ablakból egy pamutzsákra esett. Most, mikor egy kis patakon akart átkelni, megbotlott és tehetetlenségében belefult. (Szvatkó Pál Szingapúrról beszél a rádióban.) A meglepő fordulatokban bővelkedő világpolitikai helyzetben is általános figyelem kíséri a távolkeleti eseményeket. A japán hadsereg villámháborúja nap-nap után újabb exotikus országok, népek és városok neveit dobja a köztudatba. A Maláj félszigeten előretörő japánok már a bevehetetlennek hitt Szingapúr kapuit bombázzák. Szingapúr sorsa új fejezetét jelenti a világhelyzet alakulásának és így annál nagyobb érdeklődésre tarthat számot Szvatkó Pál első rádióslőadása, amelyet január 31-én, szombaton este 20 óra 35 perckor állít a rádió műsorába „Szingapúr a világpolitikában“ címmel. — (ÉHENHALT AZ UTOLSÓ CÁR SZAKÁCSA.) A nagy világesemények közepette valóságos kis tragédia játszódott le Newyorkban. Egy nyomorúságos kis padlásszobában — mint az egyik olasz lap írja — az öröklétre szenderült egy fáradt, ősz, öreg ember. Az odahívott orvos már csak azt tudta megállapítani, hogy a hiányos táplálkozás következtében végelgyengülésben halt meg. Hetek óta nem törődött már senki a szegény öreggel, aki betegen feküdt s egyetlen centje sem volt, hogy valami ennivalót szerezzen magának. S akit ez a tragikus szomorú sors ért, nem volt más, mint Alexander Marisev, az utolsó orosz cár egykori udvari szakácsa. „Minden konyhafőnökök főnöke“ volt a mellékneve az egykori cári szakácsnak, aki megszámlálhatatlan állami bankettet ellenőrzött s a háború előtti időkben császárok és királyok, hercegek és miniszterek hódoltak konyhaművészete előtt Nem egyszer megtörtént, hogy zártkörű, családi ebédek alkalmával a cár maga is vendégül látta őt asztalánál. A forradalom kitörése után menekülnie kellett. Amíg dolgozni tudott, megélt Amerikában is. Később azonban beteg lett s ettől kezdve lassanlassan nyomorba sülyedt. A szó szoros értelmében éhenhalt... — (Világgazdaság és honvédelmi gazdaság.) A berlini tudományegyetem 1940 februárjában és márciusában a világgazdaság újabb alakulásáról szóló előadássorozat tartására hívta meg vitéz Surányi-Unger Tivadar egyetemi tanárt, a Magyar Tudományos Akadémia tagját. A sorozatban tartott hat előadás az adatok újabb átdolgozása után most jelent meg „Világgazdaság és honvédelmi gazdaság“ címmel, a nagynevű jénai Gustav Fischer könyvkiadóvállalat kiadásában. A munka előterében az irányított gazdálkodás áll. Másik része pedig a honvédelmi célkitűzések szolgálatába állított egyirányú gazdálkodást világítja meg. (Hirtelen halál.) Kedden délelőtt a Rottenbiller utca 14. számú házban hirtelen roszszul lett és még mielőtt segíteni tudtak volna rajta, meghalt Ébert Károly 64 éves gyárimunkás. Valószínűen szívbénulás okozta halálát, a pontos okot a törvényszéki orvosi boncolás állapítja majd meg. DISPUTA Iljés Antal: Kirívó és kártékony hamisítás „Negyven költőnek mintegy háromszáz versét tartalmazza ez a könyv“ — mondja előszavában az újonnan megjelent lírai anthológia, amely megígéri, hogy adni fogja az élő magyar lírát, a szerzőkben Illyés Gyula és Erdélyi József nemzedékétől kezdve a legfiatalabbakig. Hangsúlyozottan mai anthológiát akar adni, afféle megrögzített pillanatfelvételt a harmincas évek végének és a negyvenes évek kezdetének fordulójáról. Amint a tapasztalat mutatja, a legkönnyebb és legcélszerűbb feladat olyan anthológiának szerkesztése, amely nem túlságosan nagy területet ölel át, ugyancsak nem hosszú időnek metszetében. A tizenkilencedik század lírájáról világirodalmi viszonylatban nem volna könnyű feladat anthológiát készíteni. Ugyancsak nem volna könnyű feladat anthológiát készíteni — mondjuk — a francia liráról a francia irodalomtörténet összes századain át. De a magyar liráról, különösen ilyen jól megválasztott időpont metszetében tárul fel helyzetképet: hálás és aránylag könnyű feladat. Hálás és könnyű mindenkinek, még talán olyannak is, aki nem pusztán „irodalmi szakember“, hanem egyszerűen csak együtt él a mai magyar irodalomban az új magyar líra gyönyörű és édes szívlüktetéseivel s van benne annyi nézetbeli tudatosság, hogy különbséget tud tenni bizonyos irányok között, hogy valamiféle csoportosításra képes, hogy az ösztöneivel hozzávetőleges pontossággal érzi meg, mi az időtálló érték és mi az elmúló. Az „irodalmi szakember“ pedig éppen hibátlanul szerkesztheti meg az ilyen pillanatképet éppen most, amikor líránk az irodalomtörténeti értékelésre szinte „kész“ állapotban van. Ez a líra most — fejezzük ki magunkat így — Babits halála pillanatában, egész pontosan mutatja egy szuverén, autonóm, saját korszak jegyeit. A két világháború közötti korszak első évtizedében a helyzetkép sokkal zavarosabb volt, mint ahogy zavarosabb és zavartabb volt a magyar szellem és a magyar irodalmi élet egész állapot. Akkor" — éppen tiz.évvel ezelőtt — egy magától Babitstól szerkesztett ilyen lírai anthológia tükrözte ezt az állapotot; a kép bőbeszédű és nyughatatlan Ady-epigonokat mutatott, egy érzelmi és kulturistává sekélyesedett Babits-iskolát, mutatta még külföldi iskoláknak, különösen az expresszionizmusnak ilyen vagy amolyan utánzatait. Ezek mellett természetesen már megmutatkozott — Erdélyi József és Illyés Gyula szerepe körül — az a forduló, amelynek irányába mint főmederbe a magyar líra fejlődése a későbbi évtizedben ömlött. Ez a fejlődés a harmincas évek végére és a negyvenes évek kezdetére a maga teljességében bontakozott ki. Kibontakozott, mint a mai magyar líra fő mondanivalója a történelmi mélységű magyar érzésvilág, a magyar táj és nem egy szerzőben egyúttal a magyar népi mélyrétegek hangja. Ennek az iránynak Erdélyi József volt a látnoka és az előfutára. Illyés Gyula hatalmas, nem egyszer szinte rideg programadó ereje volt a szervezője, de erre az időre kinyílt, mint a hangoknak valamiféle gyönyörű pünkösdi rózsája. Erdélyi Józsefben és Illyés Gyulában ez az érzésvilág széles, majdnem teljes skálán orgonál, de nyomukban mindjárt ott van Sinka István, az alföldi paraszt-családpásztor ősök világának sokszor szinte kísértetiesen mély hangjaival. Jankovics Ferenc Csokonay hatalmas dunántúli ódáira emlékeztető zengzeteivel, Takács Gyula a maga akvarellszerűen finom dunántúli tájfestményeivel és még sokan mások, akiket nincs tér itt felsorolni. A másik csoport azoké, akiknek élményvilága nem közvetlenül a népé és a magyar tájé, inkább — mondjuk így — a városi kultúra érzelemvilágának adnak hangot. Élükön az idősebb Áprily és néhány más erdélyi költő áll, a fiatalabbak közül a fiatalabb Áprily (Jékely Zoltán) és Weöres Sándor. Ehhez a csoporthoz természetesen még szintén sokan tartoznak. A harmadik csoport — akár tetszik, akár nem — a katolikus életérzések közül fakadó lírikusok három nemzedékéé. Az első nemzedék Harsányi Lajos, Kocsis László és Szte Sándor. A második — ismét csak néhány nevet akarok említeni — Mécs László, továbbá Bárdosi Német János, ősz Iván, végül a harmadik nemzedék, köztük a Vigilia körül összegyűlt lírikusok legfiatalabbjai. Ha ezt a hármas csoportosítást vesszük alapul, pontosan és tökéletesen eligazodunk az új magyar lírán, noha — ha, mondjuk, anthológiát szerkesztünk, talán nem szükséges így csoportosítani — viszont szerzőinket mégis csak ebből a csoportosításból és ezek szerinti értékelésekből tudjuk akármilyen tetszőleges rendbe, mondjuk, betűrendbe állítani. Nézzük csak, hogy az érdemes és kitűnő Vajthó László által szerkesztett anthológia — bocsássuk azonnal előre — nyilván kiadói sugallatokra hogyan torzítja el ezt a tiszta és egyszerű képet. A népi és táji érzületvilágú költők galériája nagyjából teljes volna, ha nem hiányzanék a sorból éppen a legősibb mélységű Sinka István a maga sokszor szinte sámáni varázsosságával, villogó holdjaival, fekete vizeivel, szelekben szétvándorolt pásztorőseivel s érzékletes báju, tarkaruhás fehér személyeivel. (Hogy miért hiányzik, az jellemző. Azt mondják, hogy nagyon helyes Birodalmunkban ritka írói örérzettel utasította vissza a szerzői jogdíj öt verséért felajánlott néhány pengőt.) Dehát végeredményben a népi szárnynyal nincsen jelentősebb baj. A torzítás ott következik, hogy mindenekelőtt teljesen kimarad a katolikus líra, kimarad az egy Horváth Béla kivételével, úgy kimarad, mintha sohasem lett volna. Itt nem valami külön „katolikus“ vagy pláne éppen „papi" partikularitás szól belőlünk; kérjük, tessék talán már végre tudomásul venni, hogy Harsányi Lajos, Sik Sándor, Kocsis László, Mécs László, Puszta Sándor, Városi István és a többi itt fel nem soroltak lírája a szó teljes értelmében integráns részét alkotja az élő magyar lírának; verseik — köztük nem egy már kész, de még egyre alakuló életmű — mögött a magyar nemzet többségének transzcendentális élményvilága áll s hogy jelentkezése elismertessék, arra sokkal több joga van, mint egy másik világnézetnek és másik csoportnak, amely érzületi, világnézeti és nem utolsó ,sorban származási baloldalról kerül a Danteféle lírai anthológiába! A hamisítás itt kirívó és kártékony. Abból, hogy nem ez az első ilyen természetű visszhang, nyugodtan mondhatnék, hogy ostoba is. Engedelmet kérünk: a nemzet lelki és társadalmi rétegeiben ugyan hol és kiknél rezonálnak verseikkel: Hajnal Anna, Faludy György, Rónay Mihály András, Fenyő László és Vas István? Elhisszük, hogy az a gyökértelenség és anarchia, amely az övék és a velük összefüggő rétegeké, valamikor tekintélyes sugárzása volt a magyar irodalom csillagzatának, de ez a csillag azóta kitisztult, elhányta magától ezeket a zavaros és idegen lényeket. Azokkal a nevekkel, amelyeket felemlegettünk, nemcsak viselőiket akarjuk jelölni, hanem mindenkit, aki hozzájuk tartozik. Ők nem tartoznak a magyar lírához, mert nem tartoznak a szellemi és erkölcsi magyarsághoz, ez az oka szereplésük kárhoztatásának; szerepeltetésük meghamisít egy képet, úgy tünteti fel a magyar líra világát, mintha még mindig tartana abba egy internacionális és idegen érzésvilág importja, pedig ennek már régen vége van. Az utolsó próbálkozás éppen azzal történt, hogy Faludy György a saját nevének közvetlen felelősségvállalása helyett durva hamisítással Villon nevében akarta visszacsempészni a magyar lírába az erkölcsi és érzületvilágbeli liberalizmus és radikalizmus hangjait. De a magyar lírában ma már nemcsak ennek rezonancialehetőségei némultak el, hanem maguknak a mondott és felsoroltaknak személyes szerepe is megszűnt. Kit erre, kit arra kergetnek a szelek. Ha az, hogy magyarul írtak verseket, jogcím a szerepeltetésre, akkor várjon mivel igazolja a kiadó és szerkesztője azok kihagyását, akiket felsoroltunk, s akiket mögülük még nem soroltunk fel. Nem akarjuk felsorolni az anthológia többi hiányait. A korban és egyebekben jelentkező beosztások pártos és feltűnő aránytalanságait. Egyéb ismeretlen nagyságok szerepeltetését akkor, amikor kihagynak olyanokat, akik történelmi jelentőségű jelenségei voltak az egyetemes magyar életnek és élményvilágnak, de akiket úgy látszik, valamiféle erőszakolt torzítás érdekében nem volt szabad — és egyesek még mindig azt hiszik, hogy ezt így lehet felvenni az anthológiába! iztos siker, gyors eredmény, ha hűder a Nemzeti Újságban épület pusztulását kétélyzűz okozta." NEMZETI ÚJSÁG 1942 január 21. Szerda Átmenetileg korlátozza a MÁV a személyvonatok közlekedését A huzamos időn át tartó zord időjárás miatt a magyar királyi államvasutak igazgatósága kénytelen a személyszállító vonatok egy részének közlekedését átmenetileg, előreláthatólag két heti időtartamra beszüntetni. A továbbra is közlekedő vonatokról tájékoztatást nyújtanak az állomásokon kifüggesztett hirdetmények. Felvilágosítást adnak az állomások és a felvilágosító irodák, Budapesten a MÁV igazgatósága 228—010 számú távbeszélő vonalon. A MÁV igazgatósága felhívja az utazóközönség figyelmét arra, hogy egyrészt a vonatbeszüntetések, másrészt a szerelvények kényszerű lecsökkentése miatt a vonatokon erős túlzsúfoltság várható s ezért felkéri az utazóközönséget, hogy amennyiben lehetséges, utazását a zord időjárás elmúltáig halassza el. — (OLD SHATTERHAND...) Még nem is olyan régen élénk vita tárgya volt: vájjon May Károly, a híres német ifjúsági regényíró csakugyan személyesen átélte-e mindazokat a kalandokat s megjárta-e valóban azokat a távoli országokat, amiket olyan mesteri és szórakoztató módon tudott leírni? A probléma nem oldódott ugyan meg, de Old Shatterhand meg Kara ben Nemzi csodálatos alakja, meg izgalmas kalandjai az öt világrészen át ma talán még élénkebben élnek boldog gyermekkori emlékeink között, mint valaha. A francia Jules Verne, meg újabban az olasz Emilio Salgari mellett alig lehetne említeni még egy regényírót, akit úgy szívébe zárt volna minden nép, minden nemzet serdülő ifjúsága, mint a német May Károlyt. Ragyogó fantázia egyesült benne komoly írói kvalitásokkal s ami az ifjúsági írónál a legfontosabb, igazi keresztény morál hatja át minden, írását. Az autó és repülőgép, a telefon és a rádió nem igen szerepelnek ugyan még könyveiben, de Karl May a technika modern eszközei nélkül is tudottolyat nyújtani, ami még ma is épp úgy megragad és gyönyörködtet, mint annak idején Most pedig* . születésének is. 100-ik évfordulóján hűséges olvasói —i. mert hiszen ma is vannak éppen elegen — kegyeletes szeretettel gondolnak vissza az ő jó öreg Old Shatterhandjükre, aki annyi kedves órát szerzett nekik Winnetou meg a többi jól ismert regényalak kalandjai révén ... \ '■ Hasai kis hírek BEREGSZÁSZ: Bereg vármegyében sok elemi iskolai tanuló Cipő hiányában kimaradt az iskolából. Hogy a szegénysorsu gyermekek iskolába járhassanak. Péchy Szabolcs, Bereg vármegye főispánja 400 pár gumitalpú halmnacsizmát ajándékozott a szegénysorsu iskolásgyermekeknek. MAROSVÁSÁRHELY: Udvarhely vármegyében a visszatérés utáni első év alatt kétszeresére emelkedett a születések száma. A házasságkötések is megsokszorozódtak az utóbbi hónapokban. SZOMBATHELY: A Kissitkéhez közel eső Kurcon-pusztán ritka vendég lakik ezen a kemény télen: egy árva gólya, amely az őszi vándorlás idején a többiektől elmaradt. A gólya a pusztán lévő forrás vizénél telepedett meg s a forrást bekerítő kövek között rakott magának téli szállást. Ott keresi élelmét is, ha pedig nagyon hideg van, bemegy a tanyai házak udvarára, ahol a lakosság táplálja. Minden nap elrepül azonban rendes nyári fészkébe is, megnézni, hogy nincs-e a „ház körül“ valami hiba. KOLOZSVÁR: A román városi tanács Kolozsvár két legnagyobb terét, a Széchenyi- és Hitler-teret telekkönyvileg a görögkatolikus, illetve a görögkeleti egyház nevére íratta. A város a vonatkozó rendelet alapján pert indított az egész Európa históriájában példátlan módon elajándékozott nyilvános terek visszaszerzésére. A bíróság a két teret visszaítélte a városnak. A görögkeleti egyház az ítélet ellen fellebbezett. NAGYKŐRÖS: Érdekes közellátási vétseg ügyében nyomoz a nagykőrösi csendőrség. A Hangya-szövetkezetnek eddig ismeretlen egyén olyan zsírtömböt szolgáltatott be, amelynek közepében egy 1,78 kilós súlyú féltégla volt. JÁSZBERÉNY: Az állami tanítóképző intézet palotájában megnyitották a tanyas gazdaifjúság számára rendezett népfőiskolai tanfolyamot. Az első felhívásra ötvennél több gazdaifjú jelentkezett, azonban csak harminchárom hallgatót vehettek fel. A jászberényi népfőiskola a legelső az országban, amelyet a vallás- és közoktatásügyi minisztérium támogatásával a Népművelési Bizottság rendez. UNGVÁR: Azuzsoki országhatárnál álló kétemeletes sportszállóban tűz támadt. A fából készült épületben a tűz gyorsan elharapódzott, úgy hogy teljesen leégett. A Szállóban tartózkodók még idejében elmenekültek. A szálló berendezését is sikerült megmenteni. A vizsgálat megállapította, hogy az