Nemzeti Ujság, 1942. április (24. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-01 / 74. szám

PROHÁSZKA OTTOKÁR Halálának tizenötödik évfordulójára írta: PRESZLY ELEMÉR "Az ausztriai német katonatiszt és nyit­­rai német pékleány házasságából szüle­tett Prohászka Ottokárt Isten lánglélek­kel áldja meg, ezt a lánglelket a magyar föld és magyar iskola magyarrá formálja és Prohászka Ottokár a magyar katolikus megújhodás halhatatlan apostola, de egy­ben a magyar élet, szellemiség, tudo­mány tündöklő csillaga lesz. Sokrétű egyéniségének három legnagy­szerűbb, uralkodó tulajdonsága:­ mélysé­ges hite, igaz magyar hazafisága és szo­ciális érzékkel telített, emberszerető, me­legen érző szíve. Lényének ebből a há­rem alapvető tulajdonságából alakul ki már fiatalkorától életpályája, ez lelke­síti, süti, égeti, ennek él haláláig, ezért szónokol az élőszónak varázslatos erejé­vel, ezért ír a toll bűbájos hatalmával, dolgozik soha nem pihenő bámulatos szorgalommal utolsó leheletéig, amíg csak a templom szószékén össze nem esik. Prohászka éles elméje már 1895-ben látja, hogy Európára pusztulás vár. Min­denkinél előbb megérzi a vihart, már 1895-ben megjósolja: ez a vihar nagy erő­vel fog végigsöpörni a népeken és eresz­tékeiben fogja megrázni az európai kul­túrát és gazdasági rendet. A művelt osz­tályok hitetlensége ebből folyó életunt­­sága­ és erkölcstelensége, az uralkodó gaz­dasági rendszer mohó kapzsisága, a myunka kizsarolása, a munkás elkedvetle­­nedése és szervezkedése és gazdasági ellentétek előbb-utóbb megássák a fenn­álló rend sírját. , Prohászka megállapítván a bajt, lán­goló hittel és hősi elszántsággal fog mun­kába, hogy a vihart megelőzze. Bár a betegség Európa összes népeit gyötri, Prohászka a magyarság, magyar föld, magyar haza megmentéséért áll mun­kába. Optimista, nem esik kétségbe, a bajt nem látja halálosnak. A művelt kö­zéposztálynak akarja a hitét visszaadni, mert nincs ott feltámadás, ahol a vezetők hitetlenek. Bízik abban, hogy az izzó­lámpáktól nem halványodott el Krisztus ragyogó arca. Prohászka nemes aszketiz­­mussal, nem pihenő fáradtsággal dolgo­zik, beszél, tanít, gyóntat, misézik. Hir­deti, hogy a hit élet és nem fogalom; odaadás és test, nem pedig okoskodás; kenyér, melyet nem elemezni, de enni kell; víz, melyet nem elemeire kell bon­tani, hanem őt inni kell; vér, mely ne alud­jék meg, hanem keringjen. Hinni kell a győzelmes jóságban, a becsületességben, az erkölcsi világrendben s a tökéletesbü­­lésben. Csak hivő kereszténység bírja a gazdasági rendet a keresztény elvek alapjára visszaállítani. Prohászka ezért nem áll meg igehir­dető munkájánál, hanem nagyszerű rend­szer alapján szociális tevékenységbe fog. Ő a milliókat akarta az élet áldásaiban részesíteni, a munkást akarta felemelni. A modern szegénység szerinte nem az evangéliumi kívánatos szegénység. A kis Jézus nem ezt a szegénységet kötötte diadalszekeréhez. A modern szegénység szociális nyomorúság, világot beárnyé­koló rém. Óriás em­berrétegek képtele­nekké váltak erőik kifejtésére. Ez a sze­génység nem az Isten akarata. Meg kell Prohászka szerint valósítani Jézus taní­tását; minden ember testvér, minden em­bernek joga van a boldoguláshoz. Prohászka tudta, hogy egy ember eze­ken a bajokon nem segíthet. Nem olyan reformokat akart, hogy a ledöntött régi kapitalisták helyébe újak üljenek, a ré­giek mohóságával, a nagy tömeg pedig továbbra is szegénységben­­tengődjön. Termelés, fogyasztás, magántulajdon, szo­cializálás, munkabér, munkás egységes rendezés szerveiként vannak nála kidol­gozva, szavát, tollát, apostoli munkáját ennek szolgálatába állítja be. Nem jár fellegekben, nem csinál utópiát, megma­radt a földön, figyelembe veszi a minket körülvevő természet nagy törvényeit, nem akar forradalmat, rombolást, hanem az embert akarja felemelni. Nem zárkó­zik el a fejlődés elől, modernsége bámu­latos, a legtöbb kérdés felvetésével min­denkit megelőz. Mindenkinél előbb, már 1896-ban, a millennium ragyogása közben hirdeti a magyar kisgazdaosztály pusztulását. Látja a kivándorlást és küzd ellene. Sürgeti a szövetkezeteket: a szövetkezet legyen ha­ladó eszme, nemzeti eszme, megváltó eszme. Reméli, hogy a szövetkezetek ne­velik, védik a népet. Segítik, felkarolják és vezetőiket puritán önzetlenség fogja irányítani. Látja a dolgok összefüggését, kulturális élet és gazdasági munka együtt jár, a gazdasági életet, termelést, társa­dalmi szervezkedést nagy törvények irá­nyítják. Prohászka­­fájdalmasan szemléli nemzeti életünk egyoldalúságát, a fényes főváros, rongyos falu, züllött nép nagy ellentéteit. Független, öntudatos, erős nép az ideálja, a 48-as átalakulást akarja ki­készíteni. Szerinte szociális munka a gyermekek­ jónevelése. Szociális munka a cselédek emberséges, gondos kezelései Szociális munka a népkultúra előmozdítása és ezért a népiskola fejlesztését, a néptanítók szel­lemi és erkölcsi nívójának emelését igen fontosnak látja. Már a háború előtti évek­ben tisztán látja az iskolán kívüli népmű­velés nagy szerepét, küzd az akkor még nagyarányú analfabétizmus ellen. Szociá­lis munka a népegészségügy védelme, a legelemibb higiéné falun és városban. Már 1916-ban az egészség jogáról ír. Védi a házicselédeket: mi vagyunk értük a felelősek, ezért több erkölcsiséget, több szociális felelősséget kíván a vezető tár­sadalomban, köznapi életünkben, hivata­los kötelességünk szolgálatában. Agitál a helyes nőnevelés érdekében. Tisztán látja, hogy a nő a modern világban vá­laszúton van, nem akar csak baba lenni, dolgozni akar, több az igénye, fejlődik a lelke. De ne csináljunk a nőből férfit, több, mélyebb lelkiséggel emeljük a nőt oda, hogy a modern világban is megállja helyét. Mint képviselő a nők képviselői joga mellett foglal állást, mert a nők az álta­lános emberi, egészség és nevelésügyi, háztartásbeli érdekek védelmében fog­nak tevékenykedni. Szót emel a törvény­telen gyermek fájdalmas helyzetének ja­vítása érdekében, hangsúlyozza, hogy a törvénytelen gyermeknek is joga van az élethez, de az védi legjobban a gyerme­ket, aki a család intézményét meg nem rendíti. Otthont kíván a munkásnak, küzd a családi lakásért, az udvaros, ker­tes házért, mely nem kőrengeteg, melyet kert környékez, melynek pitvarán gyer­mek, napsugár, macska tanyáz. Érdekli a nagyipari fellendülés folytán előálló városbaözönlés és ennek káros következ­ményei. 1916-ban Prohászka sürget először nemzeti, demokratikus földbirtokpoliti­kát. Tisztán látja a föld s nemzet közötti kapcsolatot. A földből ..legyen haza, mert a földben nemcsak magvak vannak, ha­nem abból lelkek is nőnek. A munkás­­népnek joga legyen ahhoz,­hogy földhöz jusson, állandósuljon a birtok, az otthon. A politikát a földreformtól távol kívánja tartani, szerinte a földreform szent, ele­mentáris szükségesség. Lelkiismeretes gondossággal vizsgálja meg a magántulajdon kérdését és azt, ha nem is mint abszolút jogot elfogadja, mert a lelket, az áldozatos lelket a közös birtoklás nem pótolja, mert erőn, olajon, gépen kívül van lélek, van szellem. A tőke mindig lesz valami, de örüljünk, hogy már nem minden. A helyes út a munka nagyobb értékelése s mérték sze­rint való részesedése a termelés gyümöl­cseiben. A­mi az egésznek kárára van, arra nincs magánjog, önzésnek a közön­ség érdeke diktáljon törvényt. Nép és munka a nemzetek ereje — hirdeti már jóval a háború előtt, több, boldogabb élet legyen a földön. 1920-ban, a nemzetgyűlésen csak azért vállaja Székesfehérvár mandátumát, hogy a forradalmak pusztításai után le­süllyedt nemzetnek a mélységből való felemelésén dolgozzon. Lázasan sürgeti beszédeiben a szociális tevékenység meg­indítását. Kenyeret kíván aranyért, bol­dogan ajánlva fel a saját aranyát. Sür­geti a földreformot, az áruuzsora letöré­sét, a nyomor leküzdését, a tisztviselő­­osztály megsegítését, a magyar ifjúság és középosztály védelmét, az erkölcstelen dáridó megfékezését. — Isten őrizzen, hogy a nemzet csalód­jon bennünk, — kiáltja bele az ülés­terembe háborgó lelkiismerettel. Minden gondolata, minden leírt mon­data, minden elhangzó szava nemes, ön­zetlen, tiszta meggyőződésből, nagy hité­ből, segíteni akaró jó szivéből fakad. Apostoli munkájának terjesztése érde­kében, nemzeti érzésű sajtót sürget, mely az igazság érdekében és szenvedések csökkentésére dolgozzon, mely a kor színvonalán áll és nem felejti el, hogy a sajtó laikus apostolkodás. Prohászka ennek a gyönyörű, a lel­­kekbe hitet öntő, Isten országát a földön megvalósító, a nyomort megfékezni akaró, népet felemelő apostoli munkának középpontjába a magyar nemzetet tette. A magyar nép, magyar nemzet megmen­tése lebegett szeme előtt, mellyel nyelv­ben, öntudatban, érzésben egynek érezte magát. Nyelve, stílusa, fordulatai, képei, hasonlatai színmagyarok. Modern vér- és fajelméletek vele szemben csődöt mon­danak. Magyar a lelke, olthatatlanul sze­reti, védi a magyar földet, érti a beszé­dét, szereti a magyar falut, magyar tájat, összeforrt a magyar történelemmel, tisz­tán leszűrte tanulságait, világosan meg­szövegezte igazságait. A háborúban csak nemzetét félti, aggódik a magyar kato­náért, vigasztalja az otthonmaradtakat. Tiszteletet, becsületet követel a magyar népnek’, mely az áldozatok népe, ma i is az európai egyensúly kerékágya. Hirdeti, hogy a magyar nép nagyobb tud lenni önérdekénél. 1918-ban csak azt kérdezi: Mi vár a küzdő és vérző Magyarországra, melynek sziklagerinc a fala, négy folyó öntözi, földjének veleje a lángliszt, vére a tüzes bor. Eléri-e a nemzet hősi véráldozatá­­nak a jutalmát? Örül a kormányzóválasztáskor, mert a nemzetnek szüksége van erős, védel­mező karra. Boldogan hirdeti: Gyula­fehérváron látta Hunyadi János koporsó­ját. Joannes de Hunyad, gubernátor requi Hungáriáé. Amíg lelkesül a nemzet — tanítja — a régi alkotmányért, ősi függetlenségéért, régi hősiességéért, addig él a nemzet. Kereszténység és magyarság elválaszt­hatatlan közösségben vannak, szent a ki­rályunk, szent a koronánk, nemzeti ünne­pünk, vallásos ünnep. Ne féljünk visszanyúlni e század emlé­keihez, Szent István jelenti az el, nem NEMZETI ÚJSÁG 3 1942 április 1. Szerda :ebútor NAGYON OLCSÓN EICHEL MIKSA ÉS FIAI lakberendezők és gyárosok, Üllői­ út 71 és 66/fe Boldog otthon tájékoztatónk ingyen küldjük a múló Magyarországot, a magyar szent korona pedig nemzeti szabadságunk szim­bóluma. A magyar nemzet soha nem ró­­hatja le háláját hűséges fia, lánglelkű apostola iránt. A legnagyobb nemzetépítők között van­­. Bonczos Miklós: Minden erőnkkel a föld népét kell talpra állítanunk A szociális gondozóknak az Országos Szo­ciális Felügyelőség által összehívott több­napos értekezlete véget ért. , Az értekezlet három napon át foglalkozott a nép- és családvédelmi tevékenység első esztendeje után leszűrt tapasztalatokkal és felmerült újabb kérdésekkel. Az új irányú szociálpolitika egyes főbb kérdéseit a szociá­lis felügyelők vezették be előadásaikkal. Dr. Somogyi Ferenc szociális felügyelő az Országos Nép- és Családvédelmi Alap fel­adatait érintő törvényekről és rendeletekről, valamint a falu szociális helyzetképének megállapításáról tartott előadást. Bronts Gézáné szociális felügyelő a társadalmi szer­vezésről, valamint a szociális gondozók készülő szolgálati szabályzatáról és ügyrend­jéről adott elő, dr. Cser János szociális fel­ügyelő a szociális gondozók gyakorlati­ kép­zéséről, báró Diószeghy Erzsébet a szórvány­­gondozásról, dr. Hollós István az ipari tele­pítés szociálpolitikai vonatkozásairól, dr. Ke­­rék Mihály a parasztcsalád vagyoni és jöve­delmi viszonyai megállapításáról, dr. Kar­­vázy János a házassági kölcsönök folyósítá­sáról, dr. Radnóti István a háziiparról adott szakszerű tájékoztatást. Dr. Steller Mária a gyermekvédelmi teendőkről és a vissza nem térülő (karitatív) juttatások rendjéről, dr. Tegzes László a hadigondozással kapcsolatos alapelvekről adott elő. Dr. Bielek Tibor egészségügyi főfelügyelő a szociális gondo­zóknak a zöldkeresztes védőnőkkel való együttműködését tárgyalta, míg dr. Simonity Ferenc gazdasági tanácsos a szövetkezeti munkáról adott ismertetést. Dr. Tömöri Viola országos szociális gondozó a szociális gondozás alapelveit és munkamenetét taglalta a szociális gondozók előtt. Az előadások és a szakszerű hozzászólások szabták meg az Országos Nép- és Család­­védelmi Alap létesítésével megindult szociá­lis munka jövő évi irányait és alapozták meg a szociális szervezet még lendületesebb mint Az országos értekezlet befejeztével benső­séges formák között tettek fogadalmat a kezdő esztendő munkájában már részt vett szociális gondozók. A fogadalomtétel után dr. vitéz Bonczos Miklós belügyi államtitkár, az Országos Szociális Felügyelőség ügyvezető elnöke rendkívül megkapó és érdekes beszéd­del bocsátotta útra az új szociális szervezet végrehajtó munkásait. — Az új szociális organizáció és az egész vidéki szervezet már nem átmeneti, hanem állandó intézmény — mondotta. Ezzel a fo­gadalommal ma már mindenki állami igaz­gatás tagja lett s a szociális gondolat fel­esküdött katonájává szegődött. Szeretném ki­hangsúlyozni, hogy a magyar szociálpolitika célkitűzései és az elhatározások véglegesek és többet nem vehetők le a programról. Ez­zel a problémával szembenéz a magyar ál­lam és meg akarja oldani. Ezt többé félre­tenni, jelentéktelenné tenni és elsikkadni hagyni nem lehet.­­ Ennek az intézménynek szerte az or­szágban működésével, szakképzettségével, magatartásával ki kell érdemelnie a társa­dalom bizalmát és meg kell teremtenie a te­kintélyét. Lesznek nehézségek. Van egy olyan hibánk, amelyre rá kell hogy itt mutassak. Nálunk az a szellem, hogy a felső irányítást és vezetést szeretik alulról, már az első kéz­ből helyteleníteni. Azt kell tapasztalnom, hogy másutt ez fordítva van.­­ A szociális gondolatnak a központban hivatott apostolai és igen képzett művelői vannak. A felső irányítás helyességének el­ismerésével és követelésével elsősorban en­nek a­ szervezetnek kell példát adni a fegyel­mezetleneknek, azoknak, akik szeretnek a felületes bírálgatás kizárólagos álláspontjára helyezkedni. A belügyminiszter úr szívükbe véste, hogy az önzetlen gondoskodásuk és a néppel való törődésük példaadó legyen.­­ Nehéz és válságos időket, élünk. Ezeket az időket, a háború és változások korát azon­ban a magyar népnek át kell élni és át kell vészelni. Minden törekvésünk az, hogy ezen a földön magyar élet maradjon és teremjen a magyar lélek vezetése és irányítása mellett.­­ Láttunk már nemzeteket a történelem­ben, sőt a közelmúltban, amelyeket elsodort a háború orkánja, összedöntötte az állam szerkezetét, letörölte a térképről az országot, a nemzet elveszí­tette a politikai vezetőréte­gét és a nemzeti élet minden­­ formáját.­ Kettő azonban mindig megmaradt ezeknek az or­szágoknak a helyén: a föld és a­ nép. A föld, amely örök és változatlan és a nép, amely millió gyökerével belekapaszkodott, belenőtt a földbe. — Minket, hála az isteni Gondviselésnek, ez a háború csak erősített és tudom, hogy ezt­ a háborút meg is fogjuk nyerni s nem­zeti­­célkitűzéseinket teljessé tesszük. Az előző példa tanulságait azonban le kell vonni és minden erőnket arra kell fordítani, hogy minél erősebb népet állítsunk talpára és ékeljünk el a földbe.­­ A századforduló idején részben saját hibánkból, részint az idegen uralom jóvoltá­ból százezrek külföldre kényszerültek, hazát­lanná váltak, az itthon maradt magyarok pedig a bőség házában lesoványodtak. A szinmagyarság nagy százaléka került prole­társorba. Ennek a méltánytalanságnak jóvátétele, fajtánk erősítése a mi szervezetünk legszebb feladata és hivatása — fejezte be az állam­titkár beszédét. Politikai Pélia ANTAL ISTVÁN igazságügyi államtit­kár az Erdélyi Párt virágvasárnapi vá­lasztmányi ülésén Szatmárnémetiben és Kolozsváron beszédet mondott Gróf Te­leki Béla elnöklésével az országgyűlés sok tagjának és a szervezet kiküldötteinek jelenlétében a politikai élet időszerű kér­déseit tárgyalta. Antal államtitkár a Ma­gyar Élet Pártja céljait ismertette. — A párt története — mondotta — két, csaknem egyenlő időtartamú korszakra oszlik. Az elsőt gróf Bethlen István államférfias működése fémjelzi, a másod III. RICHARD­­ Történelmi grand-guignol ! Csupa izgalom! Főszereplők: BORIS KARLOFF * HAH GREY * VINCENT PRICE (Léna­­­f­i­l­m) Ma premier! SCALA

Next