Nemzeti Ujság, 1942. április (24. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-01 / 74. szám
PROHÁSZKA OTTOKÁR Halálának tizenötödik évfordulójára írta: PRESZLY ELEMÉR "Az ausztriai német katonatiszt és nyitrai német pékleány házasságából született Prohászka Ottokárt Isten lánglélekkel áldja meg, ezt a lánglelket a magyar föld és magyar iskola magyarrá formálja és Prohászka Ottokár a magyar katolikus megújhodás halhatatlan apostola, de egyben a magyar élet, szellemiség, tudomány tündöklő csillaga lesz. Sokrétű egyéniségének három legnagyszerűbb, uralkodó tulajdonsága: mélységes hite, igaz magyar hazafisága és szociális érzékkel telített, emberszerető, melegen érző szíve. Lényének ebből a hárem alapvető tulajdonságából alakul ki már fiatalkorától életpályája, ez lelkesíti, süti, égeti, ennek él haláláig, ezért szónokol az élőszónak varázslatos erejével, ezért ír a toll bűbájos hatalmával, dolgozik soha nem pihenő bámulatos szorgalommal utolsó leheletéig, amíg csak a templom szószékén össze nem esik. Prohászka éles elméje már 1895-ben látja, hogy Európára pusztulás vár. Mindenkinél előbb megérzi a vihart, már 1895-ben megjósolja: ez a vihar nagy erővel fog végigsöpörni a népeken és eresztékeiben fogja megrázni az európai kultúrát és gazdasági rendet. A művelt osztályok hitetlensége ebből folyó életuntsága és erkölcstelensége, az uralkodó gazdasági rendszer mohó kapzsisága, a myunka kizsarolása, a munkás elkedvetlenedése és szervezkedése és gazdasági ellentétek előbb-utóbb megássák a fennálló rend sírját. , Prohászka megállapítván a bajt, lángoló hittel és hősi elszántsággal fog munkába, hogy a vihart megelőzze. Bár a betegség Európa összes népeit gyötri, Prohászka a magyarság, magyar föld, magyar haza megmentéséért áll munkába. Optimista, nem esik kétségbe, a bajt nem látja halálosnak. A művelt középosztálynak akarja a hitét visszaadni, mert nincs ott feltámadás, ahol a vezetők hitetlenek. Bízik abban, hogy az izzólámpáktól nem halványodott el Krisztus ragyogó arca. Prohászka nemes aszketizmussal, nem pihenő fáradtsággal dolgozik, beszél, tanít, gyóntat, misézik. Hirdeti, hogy a hit élet és nem fogalom; odaadás és test, nem pedig okoskodás; kenyér, melyet nem elemezni, de enni kell; víz, melyet nem elemeire kell bontani, hanem őt inni kell; vér, mely ne aludjék meg, hanem keringjen. Hinni kell a győzelmes jóságban, a becsületességben, az erkölcsi világrendben s a tökéletesbülésben. Csak hivő kereszténység bírja a gazdasági rendet a keresztény elvek alapjára visszaállítani. Prohászka ezért nem áll meg igehirdető munkájánál, hanem nagyszerű rendszer alapján szociális tevékenységbe fog. Ő a milliókat akarta az élet áldásaiban részesíteni, a munkást akarta felemelni. A modern szegénység szerinte nem az evangéliumi kívánatos szegénység. A kis Jézus nem ezt a szegénységet kötötte diadalszekeréhez. A modern szegénység szociális nyomorúság, világot beárnyékoló rém. Óriás emberrétegek képtelenekké váltak erőik kifejtésére. Ez a szegénység nem az Isten akarata. Meg kell Prohászka szerint valósítani Jézus tanítását; minden ember testvér, minden embernek joga van a boldoguláshoz. Prohászka tudta, hogy egy ember ezeken a bajokon nem segíthet. Nem olyan reformokat akart, hogy a ledöntött régi kapitalisták helyébe újak üljenek, a régiek mohóságával, a nagy tömeg pedig továbbra is szegénységbentengődjön. Termelés, fogyasztás, magántulajdon, szocializálás, munkabér, munkás egységes rendezés szerveiként vannak nála kidolgozva, szavát, tollát, apostoli munkáját ennek szolgálatába állítja be. Nem jár fellegekben, nem csinál utópiát, megmaradt a földön, figyelembe veszi a minket körülvevő természet nagy törvényeit, nem akar forradalmat, rombolást, hanem az embert akarja felemelni. Nem zárkózik el a fejlődés elől, modernsége bámulatos, a legtöbb kérdés felvetésével mindenkit megelőz. Mindenkinél előbb, már 1896-ban, a millennium ragyogása közben hirdeti a magyar kisgazdaosztály pusztulását. Látja a kivándorlást és küzd ellene. Sürgeti a szövetkezeteket: a szövetkezet legyen haladó eszme, nemzeti eszme, megváltó eszme. Reméli, hogy a szövetkezetek nevelik, védik a népet. Segítik, felkarolják és vezetőiket puritán önzetlenség fogja irányítani. Látja a dolgok összefüggését, kulturális élet és gazdasági munka együtt jár, a gazdasági életet, termelést, társadalmi szervezkedést nagy törvények irányítják. Prohászkafájdalmasan szemléli nemzeti életünk egyoldalúságát, a fényes főváros, rongyos falu, züllött nép nagy ellentéteit. Független, öntudatos, erős nép az ideálja, a 48-as átalakulást akarja kikészíteni. Szerinte szociális munka a gyermekek jónevelése. Szociális munka a cselédek emberséges, gondos kezelései Szociális munka a népkultúra előmozdítása és ezért a népiskola fejlesztését, a néptanítók szellemi és erkölcsi nívójának emelését igen fontosnak látja. Már a háború előtti években tisztán látja az iskolán kívüli népművelés nagy szerepét, küzd az akkor még nagyarányú analfabétizmus ellen. Szociális munka a népegészségügy védelme, a legelemibb higiéné falun és városban. Már 1916-ban az egészség jogáról ír. Védi a házicselédeket: mi vagyunk értük a felelősek, ezért több erkölcsiséget, több szociális felelősséget kíván a vezető társadalomban, köznapi életünkben, hivatalos kötelességünk szolgálatában. Agitál a helyes nőnevelés érdekében. Tisztán látja, hogy a nő a modern világban válaszúton van, nem akar csak baba lenni, dolgozni akar, több az igénye, fejlődik a lelke. De ne csináljunk a nőből férfit, több, mélyebb lelkiséggel emeljük a nőt oda, hogy a modern világban is megállja helyét. Mint képviselő a nők képviselői joga mellett foglal állást, mert a nők az általános emberi, egészség és nevelésügyi, háztartásbeli érdekek védelmében fognak tevékenykedni. Szót emel a törvénytelen gyermek fájdalmas helyzetének javítása érdekében, hangsúlyozza, hogy a törvénytelen gyermeknek is joga van az élethez, de az védi legjobban a gyermeket, aki a család intézményét meg nem rendíti. Otthont kíván a munkásnak, küzd a családi lakásért, az udvaros, kertes házért, mely nem kőrengeteg, melyet kert környékez, melynek pitvarán gyermek, napsugár, macska tanyáz. Érdekli a nagyipari fellendülés folytán előálló városbaözönlés és ennek káros következményei. 1916-ban Prohászka sürget először nemzeti, demokratikus földbirtokpolitikát. Tisztán látja a föld s nemzet közötti kapcsolatot. A földből ..legyen haza, mert a földben nemcsak magvak vannak, hanem abból lelkek is nőnek. A munkásnépnek joga legyen ahhoz,hogy földhöz jusson, állandósuljon a birtok, az otthon. A politikát a földreformtól távol kívánja tartani, szerinte a földreform szent, elementáris szükségesség. Lelkiismeretes gondossággal vizsgálja meg a magántulajdon kérdését és azt, ha nem is mint abszolút jogot elfogadja, mert a lelket, az áldozatos lelket a közös birtoklás nem pótolja, mert erőn, olajon, gépen kívül van lélek, van szellem. A tőke mindig lesz valami, de örüljünk, hogy már nem minden. A helyes út a munka nagyobb értékelése s mérték szerint való részesedése a termelés gyümölcseiben. Ami az egésznek kárára van, arra nincs magánjog, önzésnek a közönség érdeke diktáljon törvényt. Nép és munka a nemzetek ereje — hirdeti már jóval a háború előtt, több, boldogabb élet legyen a földön. 1920-ban, a nemzetgyűlésen csak azért vállaja Székesfehérvár mandátumát, hogy a forradalmak pusztításai után lesüllyedt nemzetnek a mélységből való felemelésén dolgozzon. Lázasan sürgeti beszédeiben a szociális tevékenység megindítását. Kenyeret kíván aranyért, boldogan ajánlva fel a saját aranyát. Sürgeti a földreformot, az áruuzsora letörését, a nyomor leküzdését, a tisztviselőosztály megsegítését, a magyar ifjúság és középosztály védelmét, az erkölcstelen dáridó megfékezését. — Isten őrizzen, hogy a nemzet csalódjon bennünk, — kiáltja bele az ülésterembe háborgó lelkiismerettel. Minden gondolata, minden leírt mondata, minden elhangzó szava nemes, önzetlen, tiszta meggyőződésből, nagy hitéből, segíteni akaró jó szivéből fakad. Apostoli munkájának terjesztése érdekében, nemzeti érzésű sajtót sürget, mely az igazság érdekében és szenvedések csökkentésére dolgozzon, mely a kor színvonalán áll és nem felejti el, hogy a sajtó laikus apostolkodás. Prohászka ennek a gyönyörű, a lelkekbe hitet öntő, Isten országát a földön megvalósító, a nyomort megfékezni akaró, népet felemelő apostoli munkának középpontjába a magyar nemzetet tette. A magyar nép, magyar nemzet megmentése lebegett szeme előtt, mellyel nyelvben, öntudatban, érzésben egynek érezte magát. Nyelve, stílusa, fordulatai, képei, hasonlatai színmagyarok. Modern vér- és fajelméletek vele szemben csődöt mondanak. Magyar a lelke, olthatatlanul szereti, védi a magyar földet, érti a beszédét, szereti a magyar falut, magyar tájat, összeforrt a magyar történelemmel, tisztán leszűrte tanulságait, világosan megszövegezte igazságait. A háborúban csak nemzetét félti, aggódik a magyar katonáért, vigasztalja az otthonmaradtakat. Tiszteletet, becsületet követel a magyar népnek’, mely az áldozatok népe, ma i is az európai egyensúly kerékágya. Hirdeti, hogy a magyar nép nagyobb tud lenni önérdekénél. 1918-ban csak azt kérdezi: Mi vár a küzdő és vérző Magyarországra, melynek sziklagerinc a fala, négy folyó öntözi, földjének veleje a lángliszt, vére a tüzes bor. Eléri-e a nemzet hősi véráldozatának a jutalmát? Örül a kormányzóválasztáskor, mert a nemzetnek szüksége van erős, védelmező karra. Boldogan hirdeti: Gyulafehérváron látta Hunyadi János koporsóját. Joannes de Hunyad, gubernátor requi Hungáriáé. Amíg lelkesül a nemzet — tanítja — a régi alkotmányért, ősi függetlenségéért, régi hősiességéért, addig él a nemzet. Kereszténység és magyarság elválaszthatatlan közösségben vannak, szent a királyunk, szent a koronánk, nemzeti ünnepünk, vallásos ünnep. Ne féljünk visszanyúlni e század emlékeihez, Szent István jelenti az el, nem NEMZETI ÚJSÁG 3 1942 április 1. Szerda :ebútor NAGYON OLCSÓN EICHEL MIKSA ÉS FIAI lakberendezők és gyárosok, Üllői út 71 és 66/fe Boldog otthon tájékoztatónk ingyen küldjük a múló Magyarországot, a magyar szent korona pedig nemzeti szabadságunk szimbóluma. A magyar nemzet soha nem róhatja le háláját hűséges fia, lánglelkű apostola iránt. A legnagyobb nemzetépítők között van. Bonczos Miklós: Minden erőnkkel a föld népét kell talpra állítanunk A szociális gondozóknak az Országos Szociális Felügyelőség által összehívott többnapos értekezlete véget ért. , Az értekezlet három napon át foglalkozott a nép- és családvédelmi tevékenység első esztendeje után leszűrt tapasztalatokkal és felmerült újabb kérdésekkel. Az új irányú szociálpolitika egyes főbb kérdéseit a szociális felügyelők vezették be előadásaikkal. Dr. Somogyi Ferenc szociális felügyelő az Országos Nép- és Családvédelmi Alap feladatait érintő törvényekről és rendeletekről, valamint a falu szociális helyzetképének megállapításáról tartott előadást. Bronts Gézáné szociális felügyelő a társadalmi szervezésről, valamint a szociális gondozók készülő szolgálati szabályzatáról és ügyrendjéről adott elő, dr. Cser János szociális felügyelő a szociális gondozók gyakorlati képzéséről, báró Diószeghy Erzsébet a szórványgondozásról, dr. Hollós István az ipari telepítés szociálpolitikai vonatkozásairól, dr. Kerék Mihály a parasztcsalád vagyoni és jövedelmi viszonyai megállapításáról, dr. Karvázy János a házassági kölcsönök folyósításáról, dr. Radnóti István a háziiparról adott szakszerű tájékoztatást. Dr. Steller Mária a gyermekvédelmi teendőkről és a vissza nem térülő (karitatív) juttatások rendjéről, dr. Tegzes László a hadigondozással kapcsolatos alapelvekről adott elő. Dr. Bielek Tibor egészségügyi főfelügyelő a szociális gondozóknak a zöldkeresztes védőnőkkel való együttműködését tárgyalta, míg dr. Simonity Ferenc gazdasági tanácsos a szövetkezeti munkáról adott ismertetést. Dr. Tömöri Viola országos szociális gondozó a szociális gondozás alapelveit és munkamenetét taglalta a szociális gondozók előtt. Az előadások és a szakszerű hozzászólások szabták meg az Országos Nép- és Családvédelmi Alap létesítésével megindult szociális munka jövő évi irányait és alapozták meg a szociális szervezet még lendületesebb mint Az országos értekezlet befejeztével bensőséges formák között tettek fogadalmat a kezdő esztendő munkájában már részt vett szociális gondozók. A fogadalomtétel után dr. vitéz Bonczos Miklós belügyi államtitkár, az Országos Szociális Felügyelőség ügyvezető elnöke rendkívül megkapó és érdekes beszéddel bocsátotta útra az új szociális szervezet végrehajtó munkásait. — Az új szociális organizáció és az egész vidéki szervezet már nem átmeneti, hanem állandó intézmény — mondotta. Ezzel a fogadalommal ma már mindenki állami igazgatás tagja lett s a szociális gondolat felesküdött katonájává szegődött. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a magyar szociálpolitika célkitűzései és az elhatározások véglegesek és többet nem vehetők le a programról. Ezzel a problémával szembenéz a magyar állam és meg akarja oldani. Ezt többé félretenni, jelentéktelenné tenni és elsikkadni hagyni nem lehet. Ennek az intézménynek szerte az országban működésével, szakképzettségével, magatartásával ki kell érdemelnie a társadalom bizalmát és meg kell teremtenie a tekintélyét. Lesznek nehézségek. Van egy olyan hibánk, amelyre rá kell hogy itt mutassak. Nálunk az a szellem, hogy a felső irányítást és vezetést szeretik alulról, már az első kézből helyteleníteni. Azt kell tapasztalnom, hogy másutt ez fordítva van. A szociális gondolatnak a központban hivatott apostolai és igen képzett művelői vannak. A felső irányítás helyességének elismerésével és követelésével elsősorban ennek a szervezetnek kell példát adni a fegyelmezetleneknek, azoknak, akik szeretnek a felületes bírálgatás kizárólagos álláspontjára helyezkedni. A belügyminiszter úr szívükbe véste, hogy az önzetlen gondoskodásuk és a néppel való törődésük példaadó legyen. Nehéz és válságos időket, élünk. Ezeket az időket, a háború és változások korát azonban a magyar népnek át kell élni és át kell vészelni. Minden törekvésünk az, hogy ezen a földön magyar élet maradjon és teremjen a magyar lélek vezetése és irányítása mellett. Láttunk már nemzeteket a történelemben, sőt a közelmúltban, amelyeket elsodort a háború orkánja, összedöntötte az állam szerkezetét, letörölte a térképről az országot, a nemzet elveszítette a politikai vezetőrétegét és a nemzeti élet minden formáját. Kettő azonban mindig megmaradt ezeknek az országoknak a helyén: a föld és a nép. A föld, amely örök és változatlan és a nép, amely millió gyökerével belekapaszkodott, belenőtt a földbe. — Minket, hála az isteni Gondviselésnek, ez a háború csak erősített és tudom, hogy ezt a háborút meg is fogjuk nyerni s nemzeticélkitűzéseinket teljessé tesszük. Az előző példa tanulságait azonban le kell vonni és minden erőnket arra kell fordítani, hogy minél erősebb népet állítsunk talpára és ékeljünk el a földbe. A századforduló idején részben saját hibánkból, részint az idegen uralom jóvoltából százezrek külföldre kényszerültek, hazátlanná váltak, az itthon maradt magyarok pedig a bőség házában lesoványodtak. A szinmagyarság nagy százaléka került proletársorba. Ennek a méltánytalanságnak jóvátétele, fajtánk erősítése a mi szervezetünk legszebb feladata és hivatása — fejezte be az államtitkár beszédét. Politikai Pélia ANTAL ISTVÁN igazságügyi államtitkár az Erdélyi Párt virágvasárnapi választmányi ülésén Szatmárnémetiben és Kolozsváron beszédet mondott Gróf Teleki Béla elnöklésével az országgyűlés sok tagjának és a szervezet kiküldötteinek jelenlétében a politikai élet időszerű kérdéseit tárgyalta. Antal államtitkár a Magyar Élet Pártja céljait ismertette. — A párt története — mondotta — két, csaknem egyenlő időtartamú korszakra oszlik. Az elsőt gróf Bethlen István államférfias működése fémjelzi, a másod III. RICHARD Történelmi grand-guignol ! Csupa izgalom! Főszereplők: BORIS KARLOFF * HAH GREY * VINCENT PRICE (Lénafilm) Ma premier! SCALA