Nemzeti Ujság, 1942. június (24. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-02 / 123. szám

Az­ongolok,Kölnl a németek Canterburyt bombázták Tovább tart a kirenaikai csata a Japán tengeralattjárók támadása Sydney kikötője ellen 924.000 tonna hajóteret süllyesztettek el a németek májusban A­­harkovi magyar csapatok parancsnoka és 150 főnyi legénysége Vaskeresztet kapott .A nyugati légiháború, amelyben az­ Utóbbi időben rövidebb szünet állott be, újra megindult. Az angolok erős kötelé­kekkel Köln városát bombázták, a néme­tek viszont Canterbury ellen intéztek légitámadást Nagy légiharcok dúlnak azonkívül a szovjet fronton és Észak­­afrikában is. A kirenaikai csatáról még mindig nem alakult ki tiszta kép. A hét­fői olasz és német hadijelentés azt mondja, hogy visszaverték a brit ellentá­madásokat és igen nagy veszteségeket okoztak az ellenségnek. A katonai ese­mények közül még meg kell említeni a haj­ótér-háború legújabb fejleményeit, míg a diplomáciában az olasz-francia viszony, Laval párisi tárgyalásai és a Heydrck elleni merénylet nyomán előál­lott protektorátusi helyzet állanak az ér­deklődés előterében. Hétfőn magyar katonai részről részle­tező közleményt adtak ki a magyar csa­patok charkovi harcairól. Ebből a jelen­tésből is kitűnik, hogy honvédeink ha­gyományos vitézséggel és hősiességgel vették ki részüket a charkovi csatában. A kiválóan harcoló dunántúli kötelék pa­rancsnokának, Abt Ottó vezérőrnagynak Hitler vezér és kancellár az I. osztályú német Vaskeresztet adományozta és a le­génység közül mintegy 150 főt tüntettek ki II. osztályú német Vaskereszttel. A német hadijelentés összegező adatai szerint május havában az ellenségnek okozott hajótérveszteségek 924.000 ton­nára rúgnak. Ez a szám a hajótér-háború eddigi történetében rekordot jelent, amennyiben meghaladja nemcsak az eb­ben az évben közölt havi hajótérvesztesé­gek adatait, hanem az elmúlt esztendő legnagyobb veszteségeit is. 1942 első hó­napjaiban elsülyesztett hajók a következő táblázatos képet mutatják: "A hajótér-háborúra Angliában és az Egyesült Államokban is nagy súlyt he­lyeznek és minden lehetőt elkövetnek, hogy a hajóépítő gyárak termelését kapa­citásuk lehető legmagasabb mértékére emeljék. A londoni Economist megálla­pítja, hogy a hajótér kérdés mindinkább elsőrendű problémává fejlődik. George Fielding Elliot őrnagy, a Look című te­kintélyes északamerikai folyóiratban cik­ket közöl, amelyben kifejti, hogy az Egyesült Államoknak, ha a háborút meg akarják nyerni, három csatát kell siker­rel megvívniuk: a termelési, a szállítási és a tulajdonképpeni harctéri csatát. Ha az orosz és kínai ellenállás meggyen­gülne, az Egyesült Államok részére nehe­zebbé válnék a háromhatalmi szerződés hatalmaival való hadviselés. Fielding Elliot őrnagy a legbensőbb szolidaritást tanácsolja Anglia, az Egyesült Államok, a Szovjet és Kína között és azt sürgeti, hogy a háború teljes és egységes vezeté­sét Washingtonban összpontosítsák és ál­landó haditanácsra bízza, amelynek Roosevelt lenne az elnöke. Sumner Welles, az USA helyettes kül­ügyminisztere a hősök napján Washing­tonban beszédet mondott, amelyben kö­vetve főnökének, Hullnak felfogását, saj­nálkozását fejezte ki afölött, hogy az Egyesült Államok az első világháború után nem vállalták a béke biztosításáért a felelősséget és nem voltak hajlandók részt­­venni egy nemzetközi szervezet munkájá­ban. Az amerikai szenátus annak idején tudvalévően megtagadta a versaillesi békeszerződés ratifikációját és az USA a későbbi évek során sem volt hajlandó be­lépni a Népszövetségbe. Ilyen körülmé­nyek között a Franciaországnak ígért angol-amerikai garancia is elmaradt. Sumner Welles azt is követelte washing­toni beszédében, hogy állítsák törvény elé a háborúért felelőseket. A Wilhelm­­strassén hétfőn válaszoltak Sumner Wel­les beszédére és azt mondották, hogy az amerikai helyettes külügyminiszter köve­telését Németország is támogatja, annál is inkább, mert — mondották a Wilhelm­­strassén­­— ezért a háborúért azok felelő­sek, akik az első világháború után nem szálltak síkra Wilson ígéretének teljesíté­séért. A Berliner Börsenzeitung is foglal­kozik az angolszász hatalmaknak az utóbbi időben több izben kifejezésre jut­tatott jövőbeli terveivel . Ennek a terv­nek mibenlétéről — írja a lap — eléggé felvilágosították ugyan már Németorszá­got, az mégis érdekel bennünket, mert lord Vansittart ismert bejelentéseit most a következő elvi természetű megállapítás­­sal koronázta meg: „Ha ez a háború végetér és Németország majd a földön hever, akkor senkire sem szabad hall­gatni, akinek az a véleménye, hogy Né­metországot ismét fel kell emelni.“ Ciano szombati szenátusi beszédében a nagy érdeklődéssel kísért olasz-francia viszonyról mindössze annyit mondott, hogy ez a viszony harmonikus és össz­­hangzatos párhuzamban van a francia­német kapcsolatokkal. Salata szenátor, a szenátus külügyi bizottsága elé terjesztett külpolitikai jelentésében ennél, mint je­lentettük, messzebb ment de Ciano, mint az olasz külpolitika felelős képviselője, beszédében megmaradt az olasz-francia viszonynak a német-francia viszony­tól való függésének hangoztatása mel­lett. Olaszország revindikációs törek­vései azonban egyes lapokban továbbra is hangot kapnak. Garibaldi halálának hatvanadik évfordulója alkalmából az Il Nizzario című olasz lap szombati vezér­cikkében többek között ezeket írja: — Olaszország nyugodtan halad a maga útján. Ma azt érezzük, hogy Garibaldi valóban visszatért. Közöttünk jár és ő ve­zet bennünket ebbe az utolsó csatába, amelyet Olaszország azért harcol végig, hogy igazságos határait elérhesse, meg­szerezhesse a tenger szabadságát, az élet­hez és a békéhez való jogát és az ország jólétét. Laval egyébként keddig, vagy szerdáig marad a francia fővárosban. Német té­nyezőkkel folytatott tárgyalásairól eddig semmiféle közlést nem adtak ki. Vichy­­ben ugyanekkor megelégedéssel ál­lapítják meg, — jelenti a Bad. Tud, — hogy Laval diplomáciai ügyessége foly­tán nem került sor az Egyesült Államok­kal való viszony megszakítására. Kieme­lik Bouisson francia nyugatafrikai főkor­mányzó nyilatkozatát is, amelyet a Petit Parisiennek adott. Bouisson kijelentette, hogy 1940 szeptembere óta jó ütemben folynak Dakarban az erődítési és védelmi munkálatok. Mindezt Dakar elleni eset­leges támadás — mondotta — csak óriási erők bevetésével és rendkívüli áldozatok árán volna keresztülvihető. Daluege, SS főcsoportvezető és rendőr­tábornok, aki a Heydrich elleni merény­let óta a helyettes birodalmi védnök teendőit ellátja, fogadta Hacha­­cseh ál­lamelnököt és azután a protektorátusi kormány tagjait. Daluege a fogadtatás alkalmával alapvető nyilatkozatot tett a Heydrich elleni merénylet után előállott helyzetről és kijelentette, hogy haladék­talanul végrehajtja a Führer parancsait és Himmler rendeleteit. A cseh nép kö­rében — mondotta Daluege — még go­nosztevő elemek vannak és ezeknek ki­irtása teremtheti csak meg az alapot a protektorátus további fejlődéséhez. Hit­ler vezér és kancellár a protektorátusi kormánytól elvárja az aktív harcot mind­azok megsemmisítésére és kiirtására, akik a cseh nép kebelében az Európáért folyó német háború ellenségei. Ugyanaz­­nap a protektorátusi kormány — nyil­ván már Daluege közlései nyomán ö­ rádiónyilatkozatot tett, amelyben rámu­tat arra, hogy a merényletért Benest és híveit terheli a felelősség és figyelmez­tette a cseh népet a következményekre. •Aki Angliával és szövetségeseivel tart, — úgymond a rádiófelhívás — az a nem­zet nyílt ellensége és ilyen bánásmódban is lesz része. Ha a cseh nép élni akar, nem szabad szünetelnie munkájában, a birodalomért és ezzel szülőföldjéért való harcában. A nyilatkozatot a védnökségi kormány valamennyi tagja aláírta. H. D. Január > ■ ■ . 400.000 tonna Február ■ ■ . 526.000 „ Március ■ • ■ 646.000 „ Április a a ■ ■ 585.000 „ Május­­ a a a 924.000 „ A harcterek eseményei Magyar jelentés: A Magyar Távirati Iroda jelenti: Katonai körökből nyert értesülés sze­rint a c­arkovi csata befejezésével az arcvonalnak ezen a részén igen kedvező új helyzet alakult ki. Az a hatalmas eredmény, amelyről a német hadijelen­tés részletesen beszámolt, egyébiránt kel­lőképen érzékelteti a nagy győzelem ará­nyait s annak roppant jelentőségét. A charkovi bekerítő csatában oly ki­válóan harcolt dunántúli kötelékek pa­rancsnokának, Abt Ottó vezérőrnagynak a Német Birodalom vezére és kancellárja az I. osztályú német Vaskeresztet adomá­nyozta, amelyet ünnepi külsőségek között adtak át a kitüntetett magyar tábornok­nak. A charkovi csatában résztvett hon­védkötelékek legénysége közül különben ezideig mintegy 150 főt tüntettek ki a II. osztályú német Vaskereszttel. A magyar csapatoknak azon az arcvo­nalán, amelyre a c­arkovi csata küzdel­mei nem terjedtek ki, az ellenség meg­­megújuló támadásokkal igyekezett a be­kerített szovjet erők felszámolását kés­leltetni. Ezek a kísérletek azonban kudar­cot vallottak, mert honvédeink minden támadást visszavertek. Egyik, zászló­­aljnyi erővel végrehajtott támadásuk már tüzérségünk tüzében összeomlott. Az el­lenséges csapatok másik támadása során 25 harckocsival kísérelték meg gyalog­rohamuk előkészítését. Példásan működő páncélelhárító fegyvereink azonban a harckocsitámadás első hullámában előre­törő nyolc szovjet harckocsit a legrövi­debb idő alatt kilőtték, úgyhogy az ellen­séges páncélos kötelék többi járművei meghátráltak és további előretörésükre már nem került sor. Az ellenség rendkívül súlyos vesztesé­geivel verték vissza ezek a csapataink azt a támadást is, amelyet a Szovjet ezred­­erejű kötelék bevetésével kísérelt meg. Bár az ellenség részéről a legutóbbi na­pokban csak szórványos légi tevékenység volt, légvédelmi ütegeinknek sikerült há­rom ellenséges repülőgépet jelőliök. A vasárnap kiadott német hadijelentés kiemelte azt a sikert is, amelyet magyar kötelékek az arcvonal mögött összeverő­dött orvlövészbandák megsemmisítése te­rén értek el. E jelentéshez magyar kato­nai részről a következő tájékoztatást fűz­ték: A szóbanforgó jelentéssel kapcsolatosan olyan nagy kiterjedésű erdőterületről van szó, amelyet a téli hónapok közleke­dési viszonyai között nem lehetett meg­közelíteni. Most, hogy a terep nagy része ismét járhatóvá lett, a szövetséges csa­patok megkezdték ennek a vidéknek vég­leges megtisztítását. Az ebben résztvevő magyar alakulatok kiválóságát talán leg­jobban az a tény bizonyítja, hogy bár igen kiterjedt és nehéz terepen egészen szokatlan harcmóddal küzdő ellenséges erőkkel kerültek szembe, feladatukat ke­vés veszteséggel elismerésre méltóan old­ják meg. Német hivatalos jelentés: Berlin, június 1. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának­ . A véderő főparancsnoksága közli (va­sárnap): A keleti harctér középső és északi sza­kaszán saját helyi támadó cselekmé­nyeink sikerrel jártak. A mögöttes területen magyar köte­lékek két hétig tartó harcokban megsem­misítettek erősebb bolsevista bandákat. Az ellenség ennek során sok foglyon kí­vül több mint 4300 halottat, 21 löveget, 97 gránátvetőt és géppuskát, valamint nagy tömeg kézi tűzfegyvert és lőszert vesztett. A Charkov körüli csatában egy horvát ezred különösen kitüntette magát. Angol bombázók az elmúlt éjjelen ré- Lapunk mai száma 12 fillér ■ "S. i ^iiil Iliial if Ill'll shb 1||| §§§ ssB n Ilii "ily 4 ^ Ilf «bEbNI jB BBa V ^^EgSI fragt­­­b *hflISVtEos Kladia a KÖIPon,i Satir*!!a'at *xx,v­éwf­ , 1942. lOHTOS 2. Megkezdődtek a könyvnapok, — vásároljunk magyar könyvet! __ _____ __ __ _ _ _ ___ ___ ____ _ _|!öt _ _

Next