Nemzeti Ujság, 1942. augusztus (24. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-01 / 173. szám

f tWJL AUGUSZTUS I. A Lesoltalmi Központ figyelmeztetése a gyujtópalackokról NEMZETI ÚJSÁG BAR^A^ur'os Kiadja ■ KöZponM W**“ * XXIV. évf. «3.«®** ®"^®"^^^^22^22225SSS^2S25515^252555^^^^^5255S255[Si52SSS^^I^^^^S^2S^^^2SS5bS!^^ A ném­et véderőfőperemcsnokság tíj üldöző k­eretké­t jelent­ő kuferid tok­Samásai pregm Kyscsevszkától elfoglaltak, Szátoknál folyik jelenleg a harc — Sztálin szigorú parancsban megtiltotta a további visszavonulást — Kiürítik a Vörös-tenger partvidékének egy részét Amery ismertette Anglia álláspontját az indiai kérdésben A Kaukázus északi előterében az elő­nyomulás igen gyors ütemben bontako­zik ki. A német csapatok, miután körül­kerítették Azovot, elfoglalták a Rosztov­­tól 70 kilométerre délre fekvő Kuscsevsz­­kaját. Proletarszkaja harci övezetében is további térnyerést értek el és a harcos, jelenleg a Proletarszkajától 30 kilomé­terre délnyugatra fekvő Szalok városa kö­rül folynak, a novoroszijszki sztálin­grádi vasútvonal itteni szakaszán. A német véderőfőparancsnokság mai jelentése utal már arra, hogy az észak­kaukázusi, helyesebben a kubáni had­műveletek üldöző harcokká alakulnak át. Gyorskötelékek és a gyalogság előcsa­­patai, valamint a vadászhadosztályok szo­rosan sarkában vannak a teljes menekü­lésben lévő, rendetlenül visszaözönlő el­lenségnek és több helyen átkaroló üldö­zéssel a további visszavonulást megaka­dályozták. Ezek a kubáni üldözőharcok emlékeztetnek a Don—Donce közében ,nemrégiben lezajlott hadműveletekre. A német hadvezetőség a csapatoknak, a hadianyagnak és a repülőknek akkora tö­megét vetette itt harcba, hogy Timosenko hadosztályai állandó visszavonulásukban nem tudtak megkapaszkodni és az egyre erősödő német nyomás nemcsak a Don alsó folyásáig vetette vissza őket, hanem a szinte megállíthatatlan támadó lendü­letben lévő csapatok átkeltek a Donon, sőt attól délre is folytatják állandó elő­nyomulásukat. Lehet, sőt valószínű, hogy Timosenko donmenti ellenállása össze­roppanásának a német támadás nagy erején kívül másik oka az a visszavonu­lási parancs volt, amelyet a szovjet fő­­parancsnok intézett csapataihoz. Az ala­csonyabb parancsnokságok azonban nem tudták felfogni és végrehajtani a „rugal­mas visszavonulás“ parancsát és általá­nos zűrzavar keletkezett, amelyet a tá­madó csapatok nagyszerűen kihasználtak. Váljon a Dontól délre, a Kaukázus előte­rében ugyanez az eset ismétlődik-e meg? A hadműveletek közelebbi részletei egy­előre hiányoznak,­ csupán két pozitívum az, amelyre következtetéseinkben támasz­kodhatunk. Az egyik az állandó és gyors német előnyomulás, a másik pedig Sztá­lin parancsa, amely a leghatározottabban megtiltotta a további visszavonulást. A német hadsereg szemmel láthatóan teljes súlyával nehezedik dél felé és olyan eredmények elérésére törekszik, amelyek elhatározóan befolyásolhatják a Szovjet kaukázusi helyzetét. Önként kí­nálkozik itt a feltevés, hogy amíg a né­metek a Don felől széles arcvonalon nyo­mulnak déli irányban és közelednek a kaukázusi vidék közepe felé, ahhoz a vo­nalhoz, amelynek nyugati meghosszabbí­tása a keresi szoros keleti partja, Keres felől is megindul a német támadás. Erről a kérdésről illetékes német helyen pénte­ken a következő nyilatkozatot tették közzé: Berlini politikai körökben a kép­zelet szüleményének nevezik azokat a külföldön elterjedt híreket, hogy a keresi földszoroson tartózkodó német csapatok támadásba mentek át. Ez az illetékes né­m­et nyilatkozat tehát cáfolja a keresi támadás megindításának tényét, de ter­mészetesen nem zárja ki annak lehetősé­gét, hogy a Kaukázus inváziója a Krím­­félsziget, illetőleg a­ keresi földnyelv felől is bekövetkezik, abban az időpontban, amikor a kubáni hadműveletek közelebb értek kitűzött céljaikhoz és a német had­vezetőség alkalmasnak ítéli a pillanatot a keresi támadás megkezdésére. Német katonai helyen természetesen nem nyi­latkoznak a Kubán tartományban folyó hadműveletek közelebbi részleteiről, csu­pán annyit jegyeztek meg, hogy úgy lát­szik a Szovjet ellenállása a Dontól délre fekvő egész vidéken megtört. A Giornale de Italia a hadieseményekhez fűzött kom­mentárjában pedig azt a megállapítást teszi, hogy Kubán vidéke és a Kauká­zus északi előtere egyáltalán nem alkal­mas a védelemre, minthogy területe steppe-szerű sík terep, amelyen a védők aligha tudnak megkapaszkodni. Visszatérve Sztálinnak a szovjet had­sereghez intézett parancsára, ez a parancs azt mondja, hogy mindenáron ellenállást kell tanúsítani a német támadásokkal szemben. Minden katona és minden tiszt köteles a végsőkig kitartani. A jelszó a következő: Győzelem, vagy halál! A Vörös Csillag, a szovjet hadsereg lapja, amely teljes egészében közli Sztálin parancsát, megállapítja, hogy minden újabb veszteség, amelyet az orosz csapa­tok elszenvednek, mérhetetlenül növeli Németország erejét. A Szovjetunió hatal­mas terület — szól tovább a cikk —, de hadserege nem vonulhat vissza tovább anélkül, hogy az országot és a népet ne tegye ki halálos veszélynek. Ma már minden állást és minden talpalatnyi földet a végsőkig védelmezni kell. Aki a parancs ellen cselekszik és vissza­vonul, ahelyett, hogy ellenállást tanúsí­tana, hazaáruló és ennek megfelelően kell elbánni vele. A Vörös Csillag végül megjegyzi, hogy a Kaukázus felé való német előretörés különösen veszedelmes és hogy a harc fokról-fokra nehezebbé válik. Ugyanazok az okok, amelyek Sztálint Timosenko visszavonulási parancsának megváltoztatására késztették, indította Litvinovot is arra, hogy csütörtökön este kihallgatást kért Roosevelt elnöktől. Amikor elhagyta a Fehér Házat a­ szovjet nagykövet, az újságírók kérdéseket intéz­tek hozzá. Arra a kérdésre, hogy „Szov­­jetoroszország halálos veszélyben van-e“, Litvinov annyit mondott, hogy a helyzet változatlan. Ugyanekkor Majszki londoni szovjet nagykövet Szovjetoroszország helyzetének vázolására meghívta az an­gol alsóház számos tagját, valamint a po­litikai élet vezetőinek tekintélyes részét. A vendégek között megjelent Sir Percy Harrys tábornok is. Előttük Majszki — jelenti egy londoni NST-távirat — leple­zetlen őszinteséggel rámutatott a Szovjet­unió jelenlegi helyzetére. A résztvevők Majszki előadása után megtagadtak min­den felvilágosítást az elhangzottakról, csupán azt állapították meg, hogy a szov­jet nagykövet nagyon őszintén beszélt és mély benyomást gyakorolt hallgatóira. Majszki állítólag részletesen kitért arra a veszedelemre, amely a kaukázusi olaj­források elvágásából származik. A Szov­jet ugyanis a rosztovi olajvezetéken és azokon a vasútvonalakon szállította a kaukázusi olaj kilenctized részét, amelye­ket most a német hadműveletek elvágtak. Igaz ugyan, hogy a Kaspi-tengeren át tankhajókkal még lebonyolíthatók a bakui olajszállítások, ehhez azonban meg kellene növelni az olajszállító flottát. A Szovjetuniónak a Kaukázuson kívül még a csendesóceáni Sah­alin-szigeteken és a középázsiai területeken is vannak kőolaj­­forrásai. A szállítási nehézségek azonban jelentősek. A második arcvonalról angol és ameri­kai részről a pénteki nap folyamán nem érkeztek be újabb táviratok. Csupán a Dagens Nyheter foglalkozik ezzel a kér­déssel közvetett formában, arra hivat­kozva, hogy értesüléseit angol és ameri­kai katonai körökről szerezte. Washing­ton és London hadászati elgondolása ugyanis abban állott, hogy a Szovjetunió 1943-ig ellenáll és ekkor bekövetkezik a közös angol-amerikai támadó fellépés. A kérdések, amelyeket jelenleg tisztázni kell, a következők: 1. Meddig képes a Szovjetunió ellen-* állásra és gondoskodhatik-e a vörös had­sereg és a lakosság élelmiszerrel való el­látásáról. 2. Nincs ok annak feltételezésére, hogy, a szovjet kormány Londonban és Wa­shingtonban formálisan követelte a máso­dik front megnyitását, de az angol­szász lapok moszkvai tudósítói nyíltan figyel­meztettek arra, hogy a szövetségesek tétlensége veszélyeztetheti a Szovjetunió és az angolszász hatalmak teljes egyet­értését. 3. Tekintettel kell lenni Anglia és Amerika belpolitikai viszonyaira is, minthogy az angolszász közvélemény nagy része sürgeti a második front vala­milyen formában való felállítását. H. D. A harcterek eseményei Német külön­jelentés: Berlin, július 31. (Különjelentés.) A Führer főhadiszállá­sáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: A német tengeralattjárók ismét súlyos csapást mértek az ellenséges hajózásra. Az Atlanti-óceán középső részén és az amerikai partok előtt erősen biztosított karavánból elsüllyesztettek öt hajót, 41.000 tona tartalommal, ezenkívül el­süllyesztettek 12 karavánon kívül haladó hajót 73.000 tonna tartalommal, öt teher­­vitorlást és egy őrhajót Afrika nyugati partjainál, valamint hét hajót 53.000 tonna tartalomal és öt tehervitorlást a Földközi-tenger keleti részén. Torpedó­találattal súlyosan megrongáltak az atlanti-óceáni karavánokból egy­ rombolót és két hajót, 17.000 tonna tartalommal, valamint a cyprusi vizeken egy brit rom­bolót. A német tengeralattjáró fegyvernem ezzel az e havi elsüllyesztések számát to­vábbi 167.000 tonnával növelte. Az ellen­fél 24 kereskedelmi hajót, tíz tehervitor­lást és egy őrhajót vesztett, ezenkívül veszteség érte a jelentésben említet hajók és rombolók megrongálásával is. (MTI) Német hivatalos jelentést Berlin, július 31. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: Német, román és szlovák csapatok át­lépték a Don alsó folyását, 250 kilo­méter szélességben és szétverték az ezen a szakaszon védelemre bevetett el­lenséges erőket. Gyors­ kötelékeink és a gyalogság előcsapatai, valamint vadász­hadosztályok szorosan sarkaiban vannak a teljes menekülésben lévő, ren­detlenül visszaözönlő ellenségnek és már most több helyen átkaroló üldö­zéssel a további visszavonulást meg­akadályozták. A német támadó hadsereg éle 180 kilométerrel áll délre a Dontól. S a s­o­k fontos vasúti csomópontért pén­tek reggel óta folyik a harc. Egy gyalog­hadosztály elfoglalta Kuscsevszká­­j­á­t. A foglyok és a zsákmány száma állandóan nő, noha tekintve a gyors elő­nyomulást, eddig nem volt áttekinthető. A légierő szünet nélküli bevetésekkel avatkozott bele az üldöző harcokba, szám­talan oszlopot szórt szét és megakadá­lyozta, hogy az ellenség ismét megvesse lábát. A nagy D­o­n - k­a­n­y­a­r­b­a­n német és román csapatok átvetették az ellensé­get a folyón. Olasz kötelékek a páncé­losoktól támogatott helyi jellegű szovjet támadásokat, véres veszteséget okozva az ellenségnek, visszaverték. A bezárt ellen­séges erők kitörési kísérletei, valamint a szovjet tehermentesítő támadások ered­ménytelenek maradtak. Ezekben a har­cokban az ellenség csütörtökön 62 páncé­lost vesztett. A Don-kanyarban is beavatkoztak a harci- és csatarepülő-kötelékek a támadó hadműveletekbe. Éjjel-nappal súlyos ká­rokat okoztak a szovjet utánpótló össze­köttetésnek mind a vasúton, mind a vízi­­utakon. A­z­s­e­v környékén erős bolsevista tá­madásokat részben ellenlökésekkel kivéde­tünk, ezek során negyven páncélost lőt­tünk ki. A volhhovi szakaszon és Leningrádnál meghiúsultak az ellenség helyi jellegű előretörései. A Szovjetnek a Néván meg­kísérelt áttörésénél hét hajót megsemmi­sítettünk. A Finn-tengeröbölben a légierő Lavan­­saari-sziget ellenséges légitámaszpontját küzdötte le. Egyiptomban a német harci re­­­pülőgépek július 30-ára virradó éjszaka Kairó környékén bombáztak több re­pülőteret nehézméretű bombáikkal. A gépcsarnokokban és a tartálytelepeken, több nagy tűz keletkezett. A sűrűn egy­más mellé állított repülőgépek közé be­csapódott telitalálatok súlyos pu­sztítást okoztak. A közül a kat repülőgép közül, ame­lyek csütörtökön délután megpróbáltak Lapunk mai száma 12 fillér

Next