Nemzeti Ujság, 1942. augusztus (24. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-16 / 186. szám

Milyen a „rendezett“ szovjet visszavonulás? ! És egy kis közlekedési földrajz Honvéd haditudósító század. Saád Béla karp. őrvezető.. Tábori posta 202/43. aug. hu. Bejártuk nemrégiben azt a frontszakaszt, amelyről, mint a moszkvai rádió néha hirdeti, „rendezett“ visszavonulásban vonták visza a szovjet hadsereget. Volt erdőrész, ahol ezerszámra maradtak ott a szovjet katonák, s láttam üzemképes páncélos vonatokat állomásokon. Ez mind alkalmas annak bizonyítására, milyen „szervezetten“ vonult vissza a szovjet. Vagy nézzük a mezőgazdaság állapotát. Csak Ukrajna nyugati felén talált az ember olyan hibátlanul felszerelt kolhozokat, mint itt. A földet nem vihették el, de a mezőgazdasági gépek megsemmisítésével megnehezíthették volna egy rendezett és előre elhatározott visszavonulás esetében a megszálló csapatok dolgát. A Don-front különböző pontjain járva bejártam keresztül-kasul mintegy 90.000 négyzetkilométeres területet. A kolhoz központokban, minél keletebbre mentünk, annál inkább ott volt az egész felszerelés. A vetőgéptől a cséplőgépig. Voltak útszakaszok, ahol gyors egymásutánban huszonhárom traktort számoltunk meg. A kolhoz földeken néhány nappal a szovjet kitakarodása után már megint folyt a munka. Húszasával és harmincasával álltak egy sorban orosz lányok és asszonyok és egyezték a répát. A timi szakaszt leszámítva, ahol a szovjet téli állásai voltak, sehol sem láttunk erődített állásokat. Az Oszkol mögött délen egy város előtt hevenyészett harckocsi árok akarta védeni egy oldalról a fensík felől a völgybe épült várost, csakhogy Csapataink itt is arról az oldalról kerültek, amerről nem várták őket. Szélmalmokkal van tele a Don vidék. A falukban kitágasok. Épolyanok, mint odahaza, sőt errefelé a meszelt házak is hasonlítani kezdenek az otthoni eldugott kis falukhoz. A kutágasok pedig, egy mintára készültek. A hórihorgas kutágas azért meglepő, mert itt ezekben a falukban bukkantunk rá először. Vagy mi tanultuk ezer esztendeje ezen a tájon, vagy ők is ott tanulták készítését még régebben, ahol mi. Arany Jánost lehetett volna idézni az „ösztövér kutágast hórihorgas gémmel“, amint a kutban, „vizet kémes". A hírverés megkésett változásai De most nem erről van szó, hanem a rendezett visszavonulásról, amelyet szovjet részről szeretnének úgy feltüntetni, mint előre megfontolt cselekedet. Fogolykihallgatások alkalmával derült ki legragyogóbban, hogyan akarja a szovjet propagandával megnyerni vereségeit, s miként szeretné, szóval, hírveréssel közömbösíteni timi és sztarijoszkok súlyos veszteségeit. Ehhez járultak a déli szakaszon szenvedett csapások. Az ütésálló szovjet csapatokban is megrendült a bizalom, "vagy legalább is a szovjet vezetői joggal tartottak attól, hogy előbb-utóbb végeszakadhat annak a szívósságnak és beletörődésnek, amellyel a szovjet hadsereg legénysége a sorozatos vereségeket és iszonyú veszteségeket elviseli, s ezért tüstént kiadta politrukjainak a jelszót, amivel jól tarthatják katonai eredmények helyett a legénységet. Tim és Sztarij Oszkol után a foglyok azt vallották, hogy a szovjet erőket a Don mögé vonták vissza. A politrukok azonban még el sem tudták kellőképpen terjeszteni ezt a vigasztaló híresztelést, amikor az események elébük vágtak s már azt kellett hirdetniük, hogy: A Volga mögött áll meg a szovjet hadsereg. Kezembe került egy propagandafüzet, amelyet a politrukok részére adtak ki. Tolmáccsal gyorsan átfutottunk rajta. Ebben másról sem volt szó, mint diadalmas orosz visszavonulásokról, az orosz föld végtelenjéről s főként igen gyakran és ismételten Napóleonról. Kellőképpen méltatták emellett Károly svéd király Poltavánál szenvedett vereségének okait is. Lehet, hogy a szovjet katonák között ennek a hírverésnek foganatja lesz, bár vannak jelek, amelyek alapján, e lelkierőpumpálás sikerét erősen kétségbe vonhatjuk. Aki azonban hajlandó Szovjetoroszország térképén az óriási kiterjedésen kívül a terepet s a közlekedési adatokat is figyelembe venni, az tüstén világosan látja, hogy a Szovjetunió ütőereihez nyúlt már a tengelyhatalmak keze. Amit a szovjet térkép mesél Se a hazulról hozott, se az itt kapott térképekre nem akartam adni. Ha százszor hűségesek is, mégis csak otthon készültek, bár az itt kapott térképek pontos másai a Szovjet katonai térképeinek, éppen csak annyi változtatást eszközöltek rajtuk, hogy a ciril betűket átírták latinra és így sorszorosították. Egy Don-közeli város középfokú iskolájának könyvtárában sikerült találni egy új kiadású orosz atlaszt. 1941-ben Moszkvában nyomtatták. 42 oldalon közli Oroszország térképét, vízrajzát, nemzetiségeit és közlekedési viszonyait feltüntető adatokat. Aki csak egyszer tette lábát az oroszországi utakra, annak nem kell sokat magyarázni, hogy itt minden a vasút. Vasútvonal nélkül Oroszországban nem lehet háborút viselni. Az utak sehol sem kövezettek s a fekete földön elegendő kétórás zápor, hogy megakadjon, átlag egy napra minden nagyobb arányú forgalom. Vizsgáltam a mostani hadműveletekben érdekelt orosz terület vasúti viszonyait az eredeti orosz térképen, mert rájöttem, hogy megépült néhány olyan vasútvonal, amelyről a magyar térképkészítők még nem vettek tudomást. Ez az orosz atlasz azonban hiteles. A mostani nyári offenzíva nagyjából keleti irányba fut. Természetesen a német átkaroló stratégia módszereivel, súlyával előbb Kurszk vonalára nehezedve, azután fokozatosan áttéve ezt, déli irányban nemrégiben Rosztovnál érvényesült, majd eleinte közölte, hogy kétszázötven kilométer hosszúságban elérte a Don déli folyását, majd jelentette, hogy már meszszire vannak a német csapatok a Dontól. Hogy azután merre fog haladni, annak jeleit mi már érezzük s mire ez az okfejtés nyilvánosságra kerül, otthon is többet fognak tudni. Viszont ennek az orosz kiadású térképnek az adatai annál érdekesebbek lehetnek. Ez az offenzíva azzal fenyeget, hogy kettévágja Oroszországot. Ennek a kettészelésnek nem kell úgy történnie, mintha egy almát akarnék két darabra vágni. Szovjet-Oroszország kettészelése megtörtént, mihelyt az északi részek nem tudnak közlekedni a déliekkel. A négy vasútvonal Lényegesek tehát az észak-déli irányú vasútvonalak és pedig összesen az idei kiinduló állásoktól számítva 4 vonal: 1. Ezek közül a Moszkva—Tula—Orel— Kurszk—Charkov-vonal Őreitől kezdve már tavaly német kézre került. 2. A Moszkva—Jelez-vonalat az idei első lökés szakította el Sztarij-Oszkol felett az orosztól s állította Novi-Oszkol —Valjuki—Charkov-vonalon már régebben a tengelyhatalmak utánpótlásának szolgálatába. Hasonló sors érte a kurszk— voronezsi vonalat. A Valjukiból Rosztov felé elágazó vasút felett pedig mostanában szerezte meg a teljes uralmat a tengelyhaderő. 3. Kelet felé haladva a következő északdéli irányú vasútvonala a Szovjetnek Moszkvától Rjazanon át vezetett Voronczsbe s onnan Kalácson át Rosztovba. Már ezeknek a helységneveknek az említése is érthetővé teszi, hogy a Szovjet Számára, ez az összeköttetés is rétjen szűnt s azt is, miért áldoz vért és anyagot szakadatlan Voronezsért. 4. Következik a moszkva—borisszoglebszk—sztálingrádi vasútvonal, amely már a Donon túl fut, de már régen a német légierő hatókörében, sorsáról e pillanatban még nincsenek híreim. A térkép azonban mutatja, hogy nem elsőrangú fővonal, mint az előbb említett több sínpáros vonalak. A déli irányú összeköttetést szolgálja még két vonal, az egyik Moszkvából kiindulva Tambovon át rátámaszkodik a Volgára s fejállomása Kamisehinnél van s a volgai átrakó forgalom egyik fontos csomópontja. Az utolsó déli irányú közte NEMZETI ÚJSÁG 1942 augusztus 18. Kedd 5 essODOL kedést szolgáló, de szintén kisebb teljesítményű vasút Moszkvából Szaratovon keresztül a Volga keleti oldalán fut a Volga torkolatáig, Asztrahánig. Elágazásai ennek a vasútvonalnak nincsenek . Asztrahán és Sztálingrád között ennek az 1941-es szovjet térképnek az adatai szerint nincs vasúti összeköttetés. Ennek a vasútvonalnak a megemlítése különben is csak a teljesség kedvéért történt, mert szállítási jelentősége a hadműveletek szempontjából semmi, hasonlóképen nem lényeges a meglehetősen északon végződő Kamisszeni vasúté, amely ugyancsak nem tudja befolyásolni a déli hadműveleteket. Elmondhatjuk tehát, hogy a Szovjet e rendezett „visszavonulással“ elérte, hogy elvesztette összeköttetését déli országrészeivel s máris nagyjából kettévált. Ennek megvan a jelentősége abban a tekintetben, hogy a bakui olaj nem jut el többé a középső és az északi arcvonalba, Moszkva és Leningrád védőihez. Megvan az az előnye, hogy a Donec-vidék nyersanyagai a tengelyhatalmak kezébe kerültek. Ez a sűrű észak-déli irányú vasúti hálózat nem ok nélkül létesült. A Kaukázus, a Donec-vidék nyersanyagait és Ukrajna mezőgazdasági terményeit szállította északra. Oroszország termőföldje most már — mondhatjuk — a kezünkön van. A „csernozjem“ a fekete föld, Európa legtermékenyebb televénye a Kiev—Tula—Kazán—Perm-vonaltól délre terül el a Fekete-tengerig. Ettől északra a sovány termésű „podsol“ van, amíg át nem megy a terméketlen északi vidékbe. A csernozjemen túl van az a terület, amelyre a Szovjet állítólag védekezésül visszavonja hadait, tehát a legújabb hírverés szerint a Volgán túl. Itt terpeszkedik, a Kaspi-tóra támaszkodva, a sós steppe, amely teljességgel terméketlen. Egyéni megítélésem szerint Ukrajna és az orosz csernozsem-földek termését már az idén is érezni fogja Európa, s ahogy a következő évekre ezeknek a földeknek az Európa ellátásába kapcsolása milyen jelentőségű, azt felmérni nem is lehet. Háromszázbanus közellátási ellenőr lépett munkába országszerte A kormányzat az államigazgatás területén egyik legfontosabb reformcéljának tűzte ki a közigazgatás egyszerűsítését és észszerűsítését. A racionalizálással folytak már kísérletek, de komoly lépéseket eddig csak a Kállay-kormány tett e téren. Kállay Miklós miniszterelnök zalaegerszegi beszédében kitért a jó közigazgatás feladataira. Hangsúlyozta, hogy a közigazgatásnak közel kell lennie minden egyes emberhez. Közölte, hogy a közigazgatás észszerű decentralizálását meg akarja valósítani a földmivelésügyi igazgatásban és a közellátás terén is. A földmivelésügyiminisztériumban máris a legnagyobb arányú munka folyik a belső és külső igazgatás átépítése terén, különös tekintettel a milliárdos törvényjavaslat végrehajtásával együtt járó óriási feladatokra. Ugyanezt a munkát látjuk a közellátási minisztérium munkakörében. Lossonczy István miniszter kinevezése után bejelentette, hogy a meglévő rendszert tovább fejleszti. Mindjárt meg is jelölte, — s ezt helyesléssel fogadta mindenki — hogy járási közellátási ellenőrök beállítására gondol. A kormányelnök beszéde után alig egy héttel máris megvalósult a közellátás terén a helyes decentralizálás egyik nagy lépése: a közellátásügyi miniszter háromszázhat járási székhelyen, illetve megyei városban közellátási ellenőröket állított munkába, akik augusztus 15-ével fogadalmuk letétele után megkezdték működésüket. A közellátási ellenőrök azt a feladatot kapták, hogy állandóan kísérjék figyelemmel a helyi közellátási viszonyok alakulását. Első frontbeli katonái a fekete piac és a zugkereskedelem elleni küzdelemnek. Egyúttal vigyáznak arra is, hogy a maguk járásának területén a hatóságilag megállapított árakat betartsák s megfelelő időben ténylegesen végre is hajtsák a közellátással kapcsolatban kiadott rendeleteket. A magánosok, valamint a helyi hatóságok részéről felmerült kérdéseket problémákat, valamint panaszokat részben közvetlenül maguk intézik el, részben pedig a bajok eliminálására a felsőbb hatóságoktól megfelelő gyors intézkedést kérnek. A közellátási járási ellenőrök beállítása minden tekintetben gyakorlati célt szolgál s Kállay Miklós miniszterelnök felfogásának megfelelően az ellátás adminisztrációját teszi közvetlenebbé és feltétlenül gyorsabbá. Lossonczy miniszter a közellátási ellenőrök megszervezésével kapcsolatban a minisztérium kebelében Közellátási Igazgatási Főosztály néven külön csoportot létesített, amelynek vezetője dr. Szabó- Jilek Jenő miniszteri tanácsos. Hatáskörébe tartoznak: a közellátási kormánybiztosokkal kapcsolatos ügyek, a tájegységek közellátási problémái, a törvényhatósági székhelyeken működő közellátási fel- Finom szemüvegek IV., Ferenciek tere 2. **VIVVVVVVVVIV VVVVVVVVVVVVVVW ügyelőségek, valamint a járási és megyei városok közellátási ellenőreinek tevékenységével kapcsolatos feladatok ellátása. Természetesen feladatköre a helyi közellátási hivatalokkal való közvetlen kapcsolat fenntartása és így a közellátási miniszter vidéken rendelkezésre álló szerveinek közvetlen irányítása. A kormány minden jó szándéka, a hivatalos tényezők minden lelkes odaadása is hiábavaló volna azonban, ha a közönség nem értené meg ezeknek az intézkedéseknek célját, mert ezek teljesen időszerűek és hasznosak. A nemzet élethalálharcában, a nép létéért és fennmaradásáért folytatott hatalmas küzdelemben mindenkinek részt kell venniie a kötelezettségek, a terhek türelmes és áldozatos vállalásából. Ezért kért Kállay miniszterelnök legutóbbi beszédében is fegyelmezettséget, lemondást és szerényebb életigényeket mindenki részéről. Egyúttal azonban mindenkinek be kell látnia, hogy a mai háborús viszonyok közepette nagy honvédelmi érdekek fűződnek a közellátás zavartalanságának biztosításához. El kell tűnniök mindazoknak, akik önző érdekhajhászatból, a kétszeres és sokszoros nyereségért közösségellenes magatartást tanúsítanak. A kormány elvárja a hazafiasángon- ! i I jk T J Pljr TgjpBji i — ! jk 1 Ja & Emw ^msMvammmw wdlMMfk 'Mi Mkn