Nemzeti Ujság, 1942. október (24. évfolyam, 222-247. szám)

1942-10-01 / 222. szám

■ Hí ° , A^ 1942. OKTOBER­U • NEMZETI ÚJSÁG Karang'l«és Kladja • Központi Lakóvállalat * XXIV. évf. 222. jgV .$TSTa«U) vezérigazgató CSÜTÖRTÖ­K Hitler beszédének teljes szövege a 3-ik oldalon- S^tailn2£ádj§szakírószónekji|abb^akmB^ rohammal elfoglalták q németek iUffiT " rrr i fr~nr m ~ i1*' ~fjwiifT1^" i iimiBWB^,iiii i i|||i,^iíI'iii-i^|íj < 1 Ki¥i r^Ji'yT'^^iiíVi^ ift^iXTr 11 ' T Tií Japán tengerészeti küldöttség érkezett Budapestre — Dakar felkészül egy esetleges újabb támadásra — Knox amerikai tengerészetügyi miniszter megszemlélte a brazíliai Natal támasz­pontot — Churchill nyilatkozott a légitámadásokról Magyar csapatok sikeres támadása a Don egyik szigetén Sztálingrádban a több hét óta tartó harcok most a város északi részének bir­tokáért folynak, amiről a mai német hi­vatalos azt közli, hogy a támadó csapa­tok itt a város újabb szakaszait foglalták el rohammal. Egy kiegészítő jelentésből megtudjuk, hogy a Szovjet a Dzserd­­zsinszkij­ hadiipari műveket, a Vörös Ok­tóber és a Vörös Barrikád gyártelepeket óriási erődökké építette ki. A német csa­patok kemény harcokban több utcát el­foglaltak a Vörös Október gyártelep kö­rüli munkásnegyedben. Csaknem ugyan­ilyen jellegűek a Kaukázus északnyugati részében és a Terek folyótól délre folyó hadműveletek, ahol a szövetséges csapa­tok kemény harcokban nyomultak előre. A magyar csapatok nagyszerű támadó vállalkozást hajtottak végre a Don egyik szigete ellen és a doni arcvonal egyéb szakaszain német és olasz csapatok ver­ték vissza a Szovjet több átkelési kísér­letét. Amíg ezek a szívós harcok folynak, amelyek nem területi változásaikkal, ha­nem hevességükkel vonják magukra a figyelmet. Willkie nyilatkozata óta egyre több hang foglalkozik már az orosz tél beállásának lehetőségeivel. Svájci lapok jelentései szerint Moszkvában lázas elő­készületek folynak a téli hónapokra. A tízenes kocsik ezreit mozgósították, hogy a lakosság tüzelőanyaggal való ellátását valamiképpen biztosítsák. A város utcáin valamennyi fát kivágtak és a szabadban gyűjtik össze a faanyagot elosztás végett. A pincékből és kamrákból előszedték a polgárháború éveiből származó kis vas­kályhákat és a háztartásokat utasították, hogy csupán egy-egy szobát tartsanak besütve és mindenki ott tartózkodjék. A főutcákon vízvezető csöveket helyeztek el és azokat szalmával és zsákokkal kötöt­ték körül, hogy a fagytól megvédjék és a földalatti vezetékek befagyása esetén le­gyen víz. Ezek a csövek állítólag 40 fokos hideget is kibírnak. A szovjet front eseményein kívül Nyugatafrikka és a körzetében elterülő tengeri és szárazföldi területek a leg­élénkebben vitatott­ külpolitikai téma. Éppen most, szeptember 23-án múlt két esztendeje, hogy az angolok támadást kí­séreltek meg Dakar ellen. Ezt a franciák visszaverték. (Egyedüli sikeres ellenállá­suk volt, Szíriában, Új-Kaledóniában, az Új-Hebridákon, a martiniquei ügyben az angol, illetőleg amerikai túlsúly kereke­dett fölül és jelenleg Madagaszkár szi­getén folyik az angol-francia háborúsko­dás.) Dakar 1940 ősze óta azonban tulaj­donképpen sosem került le a gyakorlati politika napirendjéről. Különösen azóta borították éles fénybe a nemzetközi ér­deklődés fényszórói, amióta az angol­szász hatalmak fokozatosan kiépítették délatlanti óceáni és transafrikai közleke­dési vonalaikat. Brazília hadüzenete, a spanyol külügyminiszteri változás körüli kombinációk, a spanyol-portugál barát­ság szorosabbra fűzése még inkább fo­kozták az itteni események iránti érdek­lődést. Az Interinf. nevű német hírügynökség most Vichyből azt táviratozza, hogy fran­cia felfogás szerint nem tekinthető ki­zártnak a Dakar elleni támadás lehető­sége. Erre való tekintettel Francia- Nyugatafrika főkormányzója saját kezde­ményezéséből körrendeletben utasította az alája rendelt hivatalokat, hogy ké­szítsék elő az európai nőknek és gyerme­keknek Dakarból való eltávolítását. A város most túlzsúfolt, márpedig világos, hogy támadás esetén jelenlétük megne­hezítené a védőket feladatuk teljesítésé­ben. A párisi sajtóban is halmozódnak azok a közlemények, amelyek felszólítják a vichyi kormányt, tegyen meg minden szükséges óvintézkedést egy Nyugat­­afrika és Dakar elleni esetleges brit tá­madás elhárítása érdekében. A Matin azt a megállapítást teszi, hogy a mada­­gaszkári események után el kell készülni a Dakar elleni akcióra, egy ilyen vállal­kozás azonban nem fogja készületlenül érni Franciaországot. A fancia­ kormány elhatározott szándéka a kemény ellen­állás, mert Franciaország Nyugatafriká­­­ban sokkal nagyobb er­őkkel rendelke­zik a tengeren és a sz­árazföldön, mint Madagaszkáron. A Cri­d. People rámu­tat a brit-gambiai Bathw­it és Freetown kikötőkben észlelt ango­l-amerikai elő­készületekre és megállapí­ja, hogy Anglia még tavaly az Egyesült Á­­llamok rendel­kezésére bocsátotta Fre­townt, amelyet időközben erős katonai támaszponttá épí­tettek ki és ilyen körü­lmények között egy Dakar elleni támad­ó esetén nagy szerepet játszana. Az angol és amerikai r­észről folyama­tosan azt hangoztatják, h­gy Dakart a németek használják tám­aaszpontul (Ja­pánnal kapcsolatban ugy­­ezt mondták Madagaszkárról) és hogy Dakar veszé­lyezteti a Natale Freet­on útvonalat, vagyis a Brazíliát Nyuga­­frikával össze­kötő nagy szerepre szánt tengeri utat. Felbukkant az a hír is, h­ogy az angolszá­szok Dakarnál csinálják meg a sokat vi­tatott második arcvonala , amelyre Nyu­­gateurópában nem kerül­ ■ sor. Legalább is erre mutat több angol megnyilatkozás, így legújabban Attlee i­­tawai beszéde, amelyben azt mondotta a helyettes angol miniszterelnök, hogy a s­övetségesek va­lamennyi vállalkozása a­lkítja tulajdon­képpen a második arcvon­alat és a közvé­leményben talán túlbecsü­lik az európai második front jelentőség­ét. Churchill az alsóházban kedden hangs­úlyozta, hogy ő szükségszerűen tartózkod­jik a második arcvonalra vonatkozó mi­nden találgatás­tól. Nem kívánatos bármi féle nyilatkozat — úgymond Churchill — a második arc­vonalról, illetőleg arról, hogy a jövőben offenzív hadműveletek milyen időpont­ban és hol fognak lej­ár­­ódni. Tekintet­tel arra, hogy legutóbb ilyen offenzív hadműveletekről Japánna­l kapcsolatban keltek szárnyra hírek (tegnap ismertet­tük Okumura, a japán e­gységfront sajtó­főnökének érdekes felv­getéseit), érde­mesnek tartjuk megemlí­tni a Newyork Times egyik cikkét, am­ely azt állítja, hogy Roosevelt és Chur­chill, másrészt a szövetségesek vezérkari főnökei között komoly nézeteltérések me­rültek fel. A ka­tonáknak az a véleményt, hogy a legfon­tosabb arcvonal a Csen­des-óceán, ezzel szemben Roosevelt és Ch­urchill azon erős­­ködik, hogy a háborús erőkifejtés súly­pontja az Atlanti-óceánon van. Itt említ­jük meg a Columbia-rádió jelentését ar­ról, hogy a Csendes-óceán meg nem neve­­zett helyén jelenleg értekezés folyik, amelyen részt vesznek Niendtz­­ tenger­nagy, a csendesóceáni hajóhad parancs­noka, Arnold altábornagy, az amerikai légiflotta parancsnoka, valamint Cornley tábornok, a délcsendesóceáni légierők parancsnoka. Ezekbe a fejleményekbe illeszkedik bele Knox amerikai tengerészetügyi mi­­l­iszter brazíliai látogatása is. Vargas ál­lamelnök kedden este, nyomban megér­kezése után, kihallgatáson fogadta Knnoxt, amelyen részt vett a brazil külügyminisz­ter és hadügyminiszter. Knox a kihallga­tás után a sajtó képviselői előtt kijelen­tette, hogy megszemlélte Natalt és Be­lepi,, az új amerikai támaszpontokat. Na­tal a transafrikai útvonal­ délamerikai ki­indulópontja. A második legnagyobb dél­amerikai állam, Argentína Chilével együtt tartózkodott a tengelyhatalmak­kal való szakítástól. A buenosairesi kép­viselőház kedden több óra hosszat tartó vita után 67 szavazattal 64 ellenében, te­hát három szavazatnyi szótöbbséggel el­fogadta a radikálisok javaslatát, hogy Argentína szakítsa meg azonnal diplomá­ciai kapcsolatait a tengelyhatalmakkal. Politikai körökben azt hiszik, hogy a sze­nátus, amelynek nagy többsége támo­gatja a kormányt, a javaslat ellen foglal majd állást. Sueugu japán tengernagy, a német és japán tengeralattjárók együttműködésé­nek szempontjából tárgyalja ugyaneze­ket a kérdéseket a Giornale d’Italiának adott nyilatkozatában. A tengernagy sze­rint két arcvonalnak van a legnagyobb jelentősége: az egyik az orosz front, a másik Ausztrália. A Földközi-tenger el­szigetelése után a Szovjetnek szánt an­gol­­és amerikai hadianyag legnagyobb része Dél-Afrika megkerülésével kell hogy eljusson ,a Perzsa-öbölbe. Ha tehát a japán és német tengeralattjárók együtt­működése folytán a nyugatafrikai útvo­nalat sikerül elvágni, ez messzemenő ki­hatásai lenne a Szovjet ellenállására is. A harcterek eseményei Német hivatalos jelentési Berlin, szeptember 30. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: A Kaukázus északnyugati részében és a Terek folyótól délre a német és a szövet­séges csapatok kemény támadó harcokban tovább nyomultak előre.­­ Sztálingrádban a város északi részének újabb szakaszait rohammal elfoglalták. Az ellenség eredménytelen tehermentesítő támadásai során 34 páncélost vesztett. A doni arcvonalon német és olasz csa­patok visszaverték a szovjet csapatok több átkelési kísérletét. Magyar csapatok ellentámadással visz­­szavetettek egy ellenséges erőcsoportot. Az északi szakaszon támadó vállalkozá­saink az ellenség makacs ellenállása elle­nére is erdményre vezettek. Ennek során erős német légi kötelékek és horvát harci repülők súlyos veszteségeket okoztak a szovjet csapatoknak.­­ Az elmúlt éjjel Arh­angelszket ismét bombáztuk. E támadás jó eredményét ki­terjedt tüzek bizonyítják. Szeptember 15-étől 28-ig légi harcok­ban 816 szovjet repülőgépet lőttünk le. Ugyanez idő alatt a légi haderő légvé­delmi tüzérsége 131, a szárazföldi haderő kötelékei pedig 22 repülőgépet lőttek le. Négy ellenséges repülőgépet zsákmányol­tunk és további 17 repülőgépet a földön pusztítottunk el, úgy, hogy az ellenség összes vesztesége 990 repülőgép. Ugyanez idő alatt a keleti arcvonalon 77 repülőgé­pet vesztettünk. Az elmúlt éjjel néhány brit bombázó­­repülőgép a Keleti-tenger vidéke fölé szállt. Két repülőgépet lelőttünk. Német harci repülőgépek a nap folya­mán eredményes mélytámadásokat intéz­tek Dél- és Délkelet-Anglia különböző helységeiben lévő katonai célok ellen. (MTI) Olasz hivatalos jelentés: Róma, szeptember 30. (S­t­e­f­a­n­i.) Az olasz főhadiszállás 856. közleménye: Az egyiptomi arcvonalon nem történt említésre méltó esemény. Német vadász­repülők légi harcokban lelőttek hat ellen­séges repülőgépet. Egy ellenséges repülő­gépet a tobruki légvédelmi tüzérség lőtt le. A Porto Empedocle és a közeli helysé­gek ellen intézett ellenséges légi támadó következtében 16 polgári egyén mégha és 13 megsebesült; néhány ház megrongá­lódott. Brit repülők bombákat dobtak Kréta szigetén fekvő La Caneara és Szuda-öbölre. Semmiféle kárról nem ér­kezett jelentés. (MTI) Lapunk mai száma 12 fillér 1 * A távolkeleti háború jelentései: Tokió, szeptember 30. A csungkingi főhadiszállás jelentése szerint japán csapatok elfoglalták a Cse­­kiang tartománybeli Quyi várost, amelyet a kínaiak elkeseredetten védelmeztek. Egyúttal rámutatnak arra, hogy a japá­nok jelentős erősítéseket kaptak. A japán haderő valamennyi tagja és minden japán tisztviselő havi fizetésének 1 százalékát a keletázsiai háborúban el­esett japán katonák emlékére felállítandó hősi emlékművek javára adja. Ezeket az emlékműveket az egész keletázsiai térség­ben állítják fel ott, ahol japán katonák

Next