Nemzeti Ujság, 1942. november (24. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-03 / 248. szám

• • I NEMZETI ÚJSÁG . AR a"y wos Kiadja • ***** W»*"«aW * XXIV. ért. 248. I vezérigazgató. KEDD fgnerkent« r' 1 WHtiL NOVEMBER 4L Elsötétítés s éjfél 11 órakor Brit támadáso­k, német-olasz ellentámadások az egyiptomi fronton A Berliner Borsenzeitung cikke és Morrison angol miniszter beszéde a földközitengeri hadszíntér jelentőségéről . A Kaukázusban a németek elfoglalták Alagirt Törökország tovább folytatja a nemzeti biztonság politikáját Az elmúlt három nap alatt az egyiptomi nagy csata a következő fordulatokon ment át: Pénteken, az offenzíva első heté­nek végén a 8. brit hadsereg minden na­gyobb támadási kísérlettől tartózkodott és csupán arra szorítkozott, hogy angol és amerikai légierőket vessen harcba a né­met-olasz állásrendszer ellen. A tengely vadászrepülői­n sikeres ellenállást tanúsí­tottak. Az egynapos harci szünetet a brit hadvezetőség arra fordította, hogy külö­nösen az északi szakaszon a legutóbbi harcokban teljesen elhasznált és kimerült hadosztályokat felváltsa. A német-olasz légi felderítés megállapította, hogy az odavitt tartalékok egy részét nyomban arra használták fel, hogy az angol állá­sok körzetében megrekedt nagyszámú harckocsit és járművet vontatógépekkel elvontassák és saját állásaikat újból rendbehozzák. A harci szünetet természe­tesen Rommel is felhasználta csapatai fel­váltására, hogy nyugalmi szünethez jus­sanak azok a kötelékek, amelyek egy hé­ten keresztül sikeresen elhárították a nagy fölényben lévő ellenséges erők elke­seredett támadásait. Berlini katonai kö­rökben megállapítják, hogy a pénteki harci szünettel az angolok nagyarányú támadásának első szakasza befejeződött, a tengelycsapatok szempontjából azzal az eredménnyel, hogy a Montgomery-offen­zíva nem tudta állásaikat áttörni. Külö­nösen beváltak a 8,8 centiméteres légvé­delmi ágyúk, amelyek rengeteg ellenséges páncélost lőttek ki. Ugyanakkor, amikor megállapítják az egyhetes súlyos elhárító harcok kedvező eredményét, utalnak Ber­linben arra is, hogy az angolok főtáma­­dása még csak ezután várható, amire Rommel természetesen alaposan föl­készült. Szombaton a brit csapatok újból meg­kezdték támadásaikat. A leghevesebb pergőtűz után az északi szakasz egyik részén nagyszámú gyalogsági haderővel Sidi­el Raman irányában előretörtek. Örák hosszat tartó elkeseredett küzdelem után sikerült betörniük egy német zászlóalj állásaiba és egy újabb gyalogos hadosz­tály gyors bevetésével kísérletet tettek arra, hogy a helyi sikert a katonák kí­méletlen harcbavetésével kiszélesítsék. A német záróállás egyik keskeny láncá­nak sikerült megakadályozni az áttörés kiszélesítését mindaddig, amíg déli 12 órakor néhány gyalogezred és német-olasz páncélos kötelék Rommel személyes ve­zetése alatt teljes erővel megtámadta a brit támadó­­k középpontját. A védelmi 3 év­en belül ekkor többórás páncélos csata kezdődött, amelyben a tengelycsa­­patok az ellenség számbeli fölényével szemben csupán vezetésük fölényét, a ka­tonáik vitézségét és hadianyaguk jobb minőségét állíthatták. A csata a páncélo­soknak egymás elleni elkeseredett harcai­ból tevődött össze. A tengelyhatalmak egy-egy páncélkocsijának gyakran két­­három, sőt négy ellenséges páncélossal kellett felvennie a harcot. A heves küz­delem azzal végződött, hogy az angolok kénytelenek voltak visszavonulni. A hét­főn kiadott német hivatalos jelentésből megtudtuk, hogy a német-olasz csapatok ellentámadása vasárnap tovább tartott és sikerült az ellenséget annak súlyos vesz­­teséérr'1rr'4' ^^°zva, visszaverni. 3 ■■ ■ ..................- 1 " Ennyit az egyiptomi hadszíntér kato­nai eseményeiről. Az egész északafrikai és a földköziteng­eri térségre kiterjedő angol-amerikai tervekkel lovag Schramm, az ismert német katonai író, akinek köz­ismertek német illetékes helyekhez fű­ződő kapcsolatai, a Berliner Börzenzei­­tung vasárnapi számában foglalkozik. Schramm nyíltan kijelenti, hogy angol­amerikai részről veszély fenyegeti Nyu­­gatafrikát. Tudvalevő, hogy London és Washington előkészületeket tettek egy Dakar­ elleni vállalkozásra és az egyip­tomi támadáshoz hasonló akció következ­­hetik be Nyugatafrikában is. A német hadvezetést azonban — írja Schramm — ez a tény nem befolyásolhatja túlságosan. Hadászati szempontból sokkal figyelmet­­keltőbbnek látszik egy északafrikai tá­madás. Az Algírban és Tuniszban való esetleges partraszállás inkább befolyásol­hatná az egyiptomi harcokt, mint a nyu­­gatafrikai és inkább nyújtana lehetősé­get a tengelyhatalmak földközitengeri arcvonalának felgöngyölítésére. Von Schramm ezzel a lehetőséggel kapcsolat­ban megjegyzi azonban, hogy csak an­nak feltételezésével képzelhető el a vég­rehajtás, ha a franciákkal egyetértésben történne, nekik azonban fontos okaik vannak, hogy ehhez ne járuljanak hozzá. Nyilatkozott erről a kérdésről Morrison angol belbiztonságügyi miniszter is Car­­diffban mondott beszédében. Az egész vi­lágon nincs egyetlen hadszíntér sem — úgymond —, amelynek helyzete súlyo­sabb hadászati következményekkel jár­hatna, mint a földközitengeri hadszíntéré. Ha újból szabaddá tehetjük a földköziten­geri utat, akkor máskép használhatnék fel tengeri hatalmunkat, amelytől a győ­zelem függ. Wendell Willkie pedig New­­yorkban a sajtó képviselői előtt követelte a Vichyvel való diplomáciai viszony azon­nali megszakítását. Felhasználta ezt az alkalmat Willkie arra is, hogy bírálta a washingtoni kormány háborús politikáját, amely — mint Vichyvel szemben is — szerinte sok tekintetben hatástalan. A szovjet fronton az elmúlt három nap eseményei közül ki kell emelnünk a Terek-folyótól nyugatra folyó hadműve­leteket és a Sztálingrád-környéki harco­­­kat. A német csapatok folytatják a tereki arc­vonalon megvert szovjet hadosztályok üldözését. Az Interinf jelentése szerint az itt küzdő szovjet csapatokban felbomlási jelenségeket figyeltek meg, amelynek egyik legfőbb oka a teljesen elégtelen el­látás. Egy foglyul ejtett szovjet alhad­nagy vallomása szerint a tereki 37. szov­jet hadsereg összeomlását nagyrészben a zuhanóbombázók és harci repülőgépek szünet nélküli támadásai okozták, ame­lyek nemcsak a harcoló csapatok sorait tizedelték meg, hanem az utánpótlás és a hírszolgálati összeköttetés elpusztításával lehetetlenné tették a rendezett csapatve­zetést. A németek hétfőn elfoglalták Alagir helységet és ezzel elzárták a Szovjet fontos csapatfelvonulási útját. A légihaderő erős támadást intézett Ordzso­­nokidzse ellen. Sztálingrádban a Szovjet az úgyneve­zett „vakond-hadászattal“ próbálkozik. Ez a harcmodor abban áll, hogy föld­alatti járatok segítségével, amelyek bar­langokon és pincéken át húzódnak a Volga párjától az egyes romokig, igyekez­nek fenntartani az összeköttetést az ellen­állási fészkekkel és a Volgán át érkező utánpótlással­ Legújabban mintegy 12— 15 nagy partraszállási csónakokkal, ben­nük­ egyenként 100—100 emberrel, igye­kezett a Szovjet utánpótlást szállítani a Volga nyugati partjára. A német elhárí­tás ezeket részben elsüllyesztette, részben visszatérésre kényszerítette. De megin­dult a műszaki csapatok akciója a bolse­visták barlang­állásai ellen is. Harctéri jelentések így írják le egy ilyen földalatti bolsevista állás bevételét: Az ellenség az egyik szakadék meredek partjaiba, amely egészen a Volgáig húzódik, mély barlan­gokat ásott, több kijárattal. Lángszórós műszaki katonák hatoltak előre ezekig az állásokig és a tűz és a füst védelmében nyomultak azután előre a gránátosak is. A lángszórók tűznyelve felülről hatolt be a hegyoldalba vágott alagutakba és a rob­banó töl­tén­yek felszakították a bejára­tot. Ezen a résen át jutottak­ be a gránáto­sok. Más műszaki katonák követték az első sorban támadókat és kézigránátokkal semmisítették meg­­az ellenséget a bar­langokban. H. D. A harcterek eseményei Magyar hivatalos jelentést A Magyar Távirati Iroda jelenti:. 27. számú hadijelentés. A honvédvezérkar főnöke közli: Az elmúlt hét folyamán az ellenség fel­derítő és légi tevékenysége a magyar hadsereg arcvonalán igen élénk volt. Gyalogságunk példásan működő záró­­tüzében az ellenség minden vállalkozása összeomlott. Tüzérségünk igen jó eredménnyel lőtte az ellenség gyülekező helyeit és műszaki építményeit. Légvédelmi tüzérségünk több ellenséges bombázó­ köteléket szórt szét és összesen 14 gépet lőtt le. Saját rohamjárőreink néhány sikeres vállalkozást hajtottak végre saját veszte­ség nélkül. Német külön jelentést Berlin, november 2. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli (va­sárnap): Az ellenséges szállítóhajók elleni por­tyázáson a német tengeralattjárók az At­lanti-óceánról első ízben törtek be az In­diai-óceán határvizeire és Afrika legdé­libb földnyelvétől, az Agulhas-foktól messzi keletre, valamint Fokváros körül nyolc hajót süllyesztettek el összesen 52.518 tonna tartalommal. A Kanári-szigetek magasságában októ­ber 31-én éjszaka súlyosan megtépázott hajókaraván megmaradt részei ellen a német tengeralattjárók újabb támadáso­kat intéztek és a teljesen szétugrasztott kötelékből újból elsüllyesztettek négy, együtt 30.131 tonnát kitevő hajót. Ezzel a karaván ellen aratott siker mérlege: 18 hajó, 131.131 tonna tartalommal. Ezzel tengeralattjáróink az ellenség újabb 82.649 tonnányi kereskedelmi hajóterét küldték a tenger fenekére és az elmúlt hat nap alatt egymástól távol eső hadmű­veleti területeken 41 hajót süllyesztettek el az angol-amerikai kereskedelmi hajó­hadból több mint egy negyedmillió tonna tartalommal. (MTI) Német hivatalos jelentést Berlin, november 2. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: Gyalogságunk a Tuapszeba vezető vasút­vonaltól északra kiépített kiserőd-állá­­sokért folyó súlyos, de eredményes har­cokban a kedvezőtlen hegyi terepen újból előbbre küzdötte magát. Az ellenséges csapatok részeit bekerítettük és meg­semmisítettük, több ellentámadást vissza­vertünk. A Terektől nyugatra csapataink lendü­letes támadása a súlyos terepviszonyok mellett is több hegyi patakon át vissza­vetette a makacsul védekező ellenséget. Elfoglalták Alagir városát és ezzel elzár­ták a szovjet fontos csapat felvonulási útját. A légi haderő támogatta a hadsereg harcait és megtámadta Ordzsonikidzse városának csapat-tartózkodó helyeit és vasúti berendezéseit. Sztálingrádtól délre az ellenség újabb, egyes páncélosoktól támogatott támadásai meghiúsultak. Az ellenség sikertelen kí­sérletet tett újból, hogy a várostól északra csapatokat tegyen partra. Két ágyunaszádot és több nagy csapatszállító csónakot elsüllyesztettünk, egy ágyuna­szádot megrongáltunk és többszáz hadi­foglyot ejtettünk. Livnytől északnyugatra az ellenség helyi jellegű támadásai meghiúsultak.­­ A középső és az északi arcvonalszaka­­szon kölcsönös felderítő és rohamosztag­­vállalkozások voltak. Az egyiptomi arcvonalon a n­émet és olasz csapatok ellentámadást a­z el-ala­­meini arcvonal északi szakaszán vasár­nap tovább tartott és a német és olasz csapatoknak sikerült az ellenséget, annak,, különösen az egyik ausztráliai hadosz­tálynak, a legsúlyosabb, veszteségeket okozva, visszavetni. A .. német és olasz légi haderő támadásai elsősorban az el­lenség ütegállásai ellen irányultak. Bombatalálatok következtében több lö­­veg harcképtelenné vált. A kíséretül be­osztott vadászrepülők, saját veszteség nélkül, négy angol repülőgépet lőttek le. Október 11-étől 31-éig az angol légi haderő 306 repülőgépet vesztett, ebből 187-et a Földközi-tenger és Észak-Afrika Lapunk mai száma 12 fillér

Next