Nemzeti Ujság, 1943. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1943-01-01 / 1. szám
- ■ ~ ' L* B—teriom. december S1. Az esztergomi prímási palotában Szilveszter napjának délelőttjén fogadta Serédi Jusztinián bíbornok, Magyarország hercegprímása a Központi Sajtóvállalat vezetőségét, amely huszonötödik jubileumi évfolyamának küszöbén tisztelgett előtte és tolmácsolta a Központi Sajtóvállalat háláját és hódolatát a Főpásztornak. Gróf Zichy János, a KSV elnöke, a következő beszéddel köszöntötte a biboros hercegprímást: Főmagassága és Főméltósága Biboros Hercegprímás Ur! — A Központi Sajtóvállalat, lapjai huszonötödik évfolyamának küszöbén Eminenciádal járul, hogy az elviharzott negyedszázad után Magyarország Prímásának széke előtt jelentést tegyen a katolikus magyarság első főpásztorának és a szentistváni Magyarország első zászlósorának. Beszámolónk rövid: megéreztük, hogy mi a kötelességünk és ezt a kötelességünket maradéktalanul teljesítettük. A korszerű, versenyképes, új magyar katolikus sajtót a keresztény nemzeti lélek hívta életre, de ez a keresztény nemzeti lélek enélkül az új magyar katolikus sajtó nélkül nem tudott volna győzelmesen felemelkedni s nem tudott volna kitűzött céljaihoz eltalálni. Ez a sajtó egyenes úton áll rendületlenül, pedig amaz út volt, amelyet a keresztény magyar királyság megalapítója örök időkre kijelölt: az Anyaszentegyház és a Haza elválaszthatatlan és széttéphetetlen keresztény magyar egységének útja. Tiszta szív, tiszta gondolat, tiszta zászló és tiszta toll vezette lapjainkat és vezette rajtuk keresztül a nemzet nagy többségét a napról-napra megújuló küzdelmekben, hétről-hétre és évről-évre nehezebb munkában. A katolikus hitet és az egyetemes magyarságot szolgálták, örök eszméket, állandó és megmásíthatatlan elveket képviseltek. Mindig a magyar nép érdekeiért küzdöttek, de a népszerűség érdekéért soha nem áldoztak fel semmit A kereszténységért küzdöttek, de a jelszó-kereszténységnek sohasem adták oda magukat. A magyarság európai hivatását, ősi életformáját, történelmi hagyományát élték, folytatták és védték, mindig úgy, hogy ez a keresztény emberiség és a keresztény emberség Istentől rendelt méltóságának, jogának, szabadságának parancsaival összeférjen s kifelé és befelé a békességet és az örök szeretetet szolgálja. Az alapítók hitvalló és nemzetébresztő lelkesedését követték, amellyel fel akarták „gyújtani újra — Szent István országában — az Úr szerelmének tüzét és az örök szeretet lángját“. — Keresztény lelkiismeret, magyar öntudat, újságírói felelősségérzet vezette mindenkor a Nemzeti Újságot és az Új Nemzedéket, akár törvényes szabadságot élvezett a sajtó, akár korlátokat vont eléje a magasabb közérdek. Ez a két lap mindig az igazat írta, de mindig meg is írta az igazat. Egyéni érdek, kalmár-számítás, hatalmi versengés, pártütés és pártoskodás sem céljaink, sem eszközeink között nem volt soha. Az újságírást és a lapkiadást mindig közszolgálatnak is fogtuk fel, amely munkásaitól odaadást, önfeláldozást, bátorságot és helytállást követel. Lapjaink hatni akartak a közvéleményre, irányítani és vezetni kívánták gondolkozását, felfogását, érzelmeit, de nem lettek kiszolgálói soha sem a korlátlan hatalmaskodás gőgjének, sem a tömegszenvedélyek hangulatainak. Az igazságot keresték és a méltányosságot alkalmazták. Tárgyilagosan vizsgálták az eseményeket, a tényeket, az egyéneket és mozgalmakat; ítéleteiket nem befolyásolta sem a barátkozás, sem az ellenszenv elfogultsága, mert , a napok krónikáinak írása közben is a kétezeréves Anyaszentegyház és az ezeréves magyar királyság távlatából nézték az egyént és a közösséget, a magyarságot és a nagyvilágot. A haza bölcsének szava szerint mindig jobban szerették a hazát, mint ahogy gyűlölték ellenségeiket. De akárhonnan és akármilyen módon fenyegette veszély, támadás, vagy a mindennél szörnyűbb közömbösség hitünket és magyar voltunkat, minden erőnkkel és egész lelkünkkel álltunk ki értük a porondra. Ha kellett, inkább választottuk az elbukás és a megsemmisülés veszedelmét, semmint a megalkuvás árán való létezést, vagy a visszavonulás és félreállás biztonságát. — Tudjuk, hogy tévedhettünk és követhettünk el hibákat is, emberek vagyunk, esendők és gyarlók, mint mindenki más, de érezzük és tudjuk, hogy a világnézetek harca közepette, a nemzetek versenye és vetélkedése között őrt állva, magatartásunkat megszabták a nagy eszmék és elvek és igazolták az időkben az események és következmények. A mi munkánkat szerényen és csöndben végeztük, nem kerestünk kegyeket, nem hajszoltunk könnyű elismerést, nem vertük magunk mellett a vásári dobot és nem kürtöltük sohasem a magunk dicséretét De kértük, reméltük és — tudjuk — meg is kaptuk a katolikus magyar tömegek bizalmát, szeretetét és mindazok megbecsülését és értékelését, akiknek véleményére, erkölcsi, szellemi tekintélyüknél fogva adtunk és figyeltünk. A huszonötödik jubileumi esztendő küszöbén ime így akarunk számot adni jószándékunkról, tiszta céljainkról, munkánk becsületéről, küzdelmünk eredményéről. De beszámolván a számunkra legilletékesebb katolikus magyar tekintély előtt itt az elmúlott nehéz korszakról, eljöttünk, hogy hálánkat és köszönetünket kifejezzük a magyar prímási szék előtt azért a szakadatlan támogatásért, iránymutatásért, megerősítésért, a jóságos és erős atyai kéz azért a segítségéért, amelyet mindenkor ott érezhettünk magunk és munkánk fölött. Megemlékezvén a múltról, kegyelettel adózunk az elődök, az indítók s az alapítók közül elhunytak, a harc közben kidőltek, a hosszú évek során elmúltak nemes és dicsőséges emlékének. És itt, Eminenciád színe előtt, köszönjük meg küzdőtársainknak és a magyar katolikus társadalomnak, hogy rendületlenül mellettünk állottak, hogy velünk elszakíthatatlanul kitartottak, hogy a keresztény magyarság erkölcsi fennmaradásáért, szellemi emelkedéséért, gazdasági talpraállásáért és társadalmi kiegyenlítődéséért velünk küzdötték végig harcainkat. És hogy itt állnak velünk és mellettünk, hogy tovább meg Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás az üdvözlésre az alábbi szavakkal válaszolt: , Kegyelmes Uram! Igen tisztelt Uraim! — Nagy megilletődéssel, katolikus és magyar önérzettel, legkivált pedig az Isteni Gondviselés, valamint a K. S. V. alapítói és munkatársai iránt érzett hálával hallgattam Excellenciádnak a Vállalat huszonötéves múltját és igen értékes munkásságát összefoglaló szíves jelentését. — Nagy megilletődéssel hallgattam a jelentést, mert huszonöt esztendő nemcsak egyes emberek életében nagy jelentőségű, hanem nagy jelentőségű különösen olyan tiszteletreméltó intézmények, szervezetek és vállalatok életében, amelyek az igazságért dolgoznak és küzdenek, mert az igazság útja itt a földön göröngyös és nehéz. Bár ugyanis az ember eszes természeténél fogva szomjúhozza az igazságot, gyarlósága és önös érdekei mégis igen könnyen szembeállítják vele, úgy hogy az igazság hirdetése legtöbbször harcot jelent a gyarló és önző emberekkel, s azért hirdetői és harcosai részéről nagy bátorságot és szinte állandó önfeláldozást követel, s épen azért méltán tiszteletet parancsol. — De katolikus és magyar önérzettel is hallgattam Nagyméltóságod ünnepi szavait, mert tudom jól, hogy a K. S. V. alapítása katolikus egyházunkat és magyar nemzetünket egyszerre fenyegető forradalmi légkörben történt, ami nagy lelki bátorságra vall azok részéről, akik megteremtették, és mert tudma azt is, hogy a vállalat fenséges célja az volt és az is maradt, hogy egyfelől a vallás- és nemzetellenes irányzatot iparkodjék letörni, másfelől pedig, hogy a végzetes trianoni békediktátum által darabokra tört keresztény Magyarországot, Szent István királyunk Mária-országát, a vallásos és hazafias élet fellendítésével, szellemi, társadalmi és gazdasági erőink öszszefogásával újraépíteni segítse, hogy majdan a legsúlyosabb megpróbáltatások essünk a jövőben és kiküzdhessük nagy céljainkat. Krisztus Király győzelmét a világon, a Szent Korona országának és nemzetének biztos jövőjét e földön, a társadalmi igazságosságot emberek és osztályok között, a boldog, szép nagy Magyarországot, a kereszténységében és magyarságában diadalmas Ragnum Marianumot! — Kérjük Eminenciádat, tegyen továbbra is legfőbb irányítója és vezetője a Központi Sajtóvállalat nehéz és küzdelmes útjának, támogatója és segítője tiszta törekvéseinknek és becsületes fáradozásunknak. Árassza tovább is felénk jóságos és erős atyai lelkének bizalmát és szeretetét, foglalja imáiba jószándékainkat és áldja meg a tiszta zászló és tiszta toll küzdőinek munkáját és harcát,kát is kibírja az eljövendő századok folyamán. És ezt a katolikus és magyar célt a K. S. V. nemcsak mindig szem előtt tartotta, hanem kitartó és becsületes munkával törekedett annak elérésére is. Ezért nem kereste soha önmaga, hanem az egyház és a haza igazi érdekeit. Ezért ragaszkodott mindig az igazsághoz és ezért volt mindig következetes. Tudta jól, hogy az emberek a végletekig nem engedik magukat félrevezetni, hanem előbbutóbb hangosan követelik az igazságot, amelynek bátor és következetes hirdetése bizony nemcsak barátokat, hanem sokszor ellenségeket is szerez, de tudta azt is, hogy az igazság bátor és következetes hirdetése még az ellenség előtt is tiszteletet parancsol. Én úgy gondolom, hogy a K. S. V. lapjainak épen az igazság bátor és következetes hirdetése szerzett olyan tekintélyt és megbecsülést, amilyenre nemes alapítói az akkori adottságok mellett talán nem is mertek volna számítani. Valóban a K. S. V. lapjai szüntelen hirdették a keresztény erkölcsökre, katolikus egyházunk, magyar nemzetünk ,és hazánk igazi javaira vonatkozó igazságokat. Hirdették az egyházhoz és a hazához, a pápai trónhoz és a magyar szent koronához való törhetetlen hűségünk szükségességét; egyéni és kollektív vonatkozásban hangoztatták az emberi jogokat, az Isten akarata szerint való emberi méltóságot, egyenlőséget és szabadságot, a társadalmi és gazdasági nagy problémák észszerű, igazságos és erkölcsös megoldását. Hirdették az államok egyforma alapértékét és általában egyforma szuverenitását s ennek megfelelően nemzetünk veleszületett jogát is a szabadsághoz, a függetlenséghez, az állami önállósághoz, ősi alkotmányunkhoz és nemzeti hagyományainkhoz, amelyeket olyan szerencsésen kifejezésre juttat és megvalósít a szentistváni állameszme. A K. S. V. lapjai bátran síkra szállottak a katolikus magyar állampolgároknak vallásuk szabad gyakorlásához, iskoláikhoz, egyesületeikhez és házasságuk szilárdságához, valamint a magyar családoknak és a magyar gyermekeknek az élethez való jogáért. Ezért befelé a publicitás megadásával A bíboros hercegprímás ? A 25. ÉVFOLYAMUKBA LÉPŐ ESV-LAPOK KATOLIKUS ÉS MAGYAR MUNKÁSSÁGÁRÓL „... az Igazság bátor és következetes hirdetése...66 Lapunk mai száma 16 fillér MF5S M3 JAJTUÁRJ XIBILEUMI ÉVFOLYAMI NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 1. szám vezérgazgató. Kiadja a Központi Sajtóvállalat ,L.. r* A Kormányzó hitvesének szózata a honvéd-családokért iSb 1