Nemzeti Ujság, 1943. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-01 / 1. szám

- ■ ~ ' L* B—teriom. december S1. Az esztergomi prímási palotában Szil­veszter napjának délelőttjén fogadta Se­­rédi Jusztinián bíbornok, Magyarország hercegprímása a Központi Sajtóvállalat vezetőségét, amely huszonötödik jubi­leumi évfolyamának küszöbén tisztelgett előtte és tolmácsolta a Központi Sajtó­­­vállalat háláját és hódolatát a Főpásztor­nak. Gróf Zichy János, a KSV elnöke, a kö­vetkező beszéddel köszöntötte a biboros hercegprímást: Főmagassága és Főméltósága Biboros Hercegprímás Ur! — A Központi Sajtóvállalat, lapjai huszonötödik évfolyamának küszöbén Eminenciád­al járul, hogy az elvihar­­zott negyedszázad után Magyarország Prímásának széke előtt jelentést te­gyen a katolikus magyarság első fő­­pásztorának és a szentistváni Magyar­­ország első zászlósorának. Beszámolónk rövid: megéreztük, hogy mi a köteles­ségünk és ezt a kötelességünket mara­déktalanul teljesítettük. A korszerű, versenyképes, új magyar katolikus sajtót a keresztény nemzeti lélek hívta életre, de ez a keresztény nemzeti lé­lek enélkül az új magyar katolikus sajtó nélkül nem tudott volna győzel­mesen felemelkedni s nem tudott volna kitűzött céljaihoz eltalálni. Ez a sajtó egyenes úton áll rendületlenül,­­ pedig amaz út volt, amelyet a ke­resztény magyar királyság megalapí­tója örök időkre kijelölt: az Anyaszent­­egyház és a Haza elválaszthatatlan és széttéphetetlen keresztény magyar egységének útja. Tiszta szív, tiszta gondolat, tiszta zászló és tiszta toll ve­zette lapjainkat és vezette rajtuk ke­resztül a nemzet nagy többségét a napról-napra megújuló küzdelmekben,­­ hétről-hétre és évről-évre nehezebb munkában. A katolikus hitet és az egyetemes magyarságot szolgálták, örök eszméket, állandó és megmásít­hatatlan elveket képviseltek. Mindig a magyar nép érdekeiért küzdöttek, de a népszerűség érdekéért soha nem ál­doztak fel semmit A kereszténységért küzdöttek, de a jelszó-kereszténység­nek sohasem adták oda magukat. A magyarság európai hivatását, ősi élet­formáját, történelmi hagyományát él­ték, folytatták és védték, mindig úgy, hogy ez a keresztény emberiség és a keresztény emberség Istentől rendelt méltóságának, jogának, szabadságá­nak parancsaival összeférjen s kifelé és befelé a békességet és az örök sze­­retetet szolgálja. Az alapítók hitvalló és nemzetébresztő lelkesedését követ­ték, amellyel fel akarták „gyújtani újra — Szent István országában —­ az Úr szerelmének tüzét és az örök szere­tet lángját“. — Keresztény lelkiismeret, magyar öntudat, újságírói felelősségérzet ve­zette mindenkor a Nemzeti Újságot és az Új Nemzedéket, akár törvényes szabadságot élvezett a sajtó, akár kor­látokat vont eléje a­ magasabb­ közér­dek. Ez a két lap mindig az igazat írta,­­ de mindig meg is írta az igazat. Egyéni érdek, kalmár-számítás, hatalmi versengés, pártütés és pártoskodás sem céljaink, sem eszközeink között nem volt soha. Az újságírást és a lapkiadást mindig közszolgálatnak is fogtuk fel, amely munkásaitól odaadást, önfelál­dozást, bátorságot és helytállást köve­tel. Lapjaink hatni akartak a közvéle­ményre, irányítani és vezetni kíván­ták gondolkozását, felfogását, érzelmeit, de nem lettek kiszolgálói soha sem a korlátlan hatalmaskodás gőgjének, sem a tömegszenvedélyek hangulatainak. Az igazságot keresték és a méltányos­ságot alkalmazták. Tárgyilagosan vizs­gálták az eseményeket, a tényeket, az egyéneket és mozgalmakat; ítéleteiket nem befolyásolta sem a barátkozás, sem az ellenszenv elfogultsága, mert , a na­pok krónikáinak írása közben is a két­ezeréves Anyaszentegyház és az ezer­éves magyar királyság távlatából néz­ték az egyént és a közösséget, a ma­gyarságot és a nagyvilágot. A haza böl­csének szava szerint mindig jobban szerették a hazát, mint ahogy gyűlöl­ték ellenségeiket. De akárhonnan és akármilyen módon fenyegette veszély, támadás, vagy a mindennél szörnyűbb közömbösség hitünket és magyar vol­tunkat, minden erőnkkel és egész lel­künkkel álltunk ki értük a porondra. Ha kellett, inkább választottuk az el­bukás és a megsemmisülés veszedel­mét, semmint a megalkuvás árán való létezést, vagy a visszavonulás és félre­­állás biztonságát. — Tudjuk, hogy tévedhettünk és kö­vethettünk el hibákat is, emberek va­gyunk, esendők és gyarlók, mint min­denki más, de érezzük és tudjuk, hogy a világnézetek harca közepette, a nem­zetek versenye és vetélkedése között őrt állva, magatartásunkat megszabták a nagy eszmék és elvek és igazolták az időkben az események és következmé­nyek. A mi munkánkat szerényen és csöndben végeztük, nem kerestünk ke­gyeket, nem hajszoltunk könnyű elis­merést, nem vertük magunk mellett a vásári dobot és nem kürtöltük sohasem a magunk dicséretét De kértük, remél­tük és — tudjuk — meg is kaptuk a katolikus magyar tömegek bizalmát, szeretetét és mindazok megbecsülését és értékelését, akiknek véleményére, erkölcsi, szellemi tekintélyüknél fogva adtunk és figyeltünk.­­ A huszonötödik jubileumi esz­tendő küszöbén ime így akarunk szá­mot adni jószándékunkról, tiszta cél­jainkról, munkánk becsületéről, küz­delmünk eredményéről. De beszámol­ván a számunkra legilletékesebb kato­likus magyar tekintély előtt itt az el­múlott nehéz korszakról, eljöttünk, hogy hálánkat és köszönetünket kifejez­zük a magyar prímási szék előtt azért a szakadatlan támogatásért, iránymu­tatásért, megerősítésért, a jóságos és erős atyai kéz azért a segítségéért, amelyet mindenkor ott érezhettünk magunk és munkánk fölött. Megemlékezvén a múltról, kegyelettel adózunk az elő­dök, az indítók s az alapítók közül el­hunytak, a harc közben kidőltek, a hosszú évek során elmúltak nemes és dicsőséges emlékének. És itt, Eminen­ciád színe előtt, köszönjük meg küzdő­társainknak és a magyar katolikus társadalomnak, hogy rendületlenül mellettünk állottak, hogy velünk elsza­­kíthatatlanul kitartottak, hogy a ke­resztény magyarság erkölcsi fennma­radásáért, szellemi emelkedéséért, gaz­dasági talpraállásáért és társadalmi kiegyenlítődéséért velünk küzdötték végig harcainkat. És hogy itt állnak ve­lünk és mellettünk, hogy tovább meg Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás az üdvözlésre az alábbi szavakkal vála­szolt: , Kegyelmes Uram! Igen tisztelt Uraim! — Nagy megilletődéssel, katolikus és magyar önérzettel, legkivált pedig az Isteni Gondviselés, valamint a K. S. V. alapítói és munkatársai iránt érzett hálával hall­gattam Excellenciádnak a Vállalat huszonötéves múltját és igen értékes munkásságát összefoglaló szíves jelen­tését. — Nagy megilletődéssel hallgattam a je­lentést, mert huszonöt esztendő nemcsak egyes emberek életében nagy jelentőségű, hanem nagy jelentőségű különösen olyan tiszteletreméltó intézmények, szerveze­tek és vállalatok életében, amelyek az igazságért dolgoznak és küzdenek, mert az igazság útja itt a földön göröngyös és nehéz. Bár ugyanis az ember eszes ter­mészeténél fogva szomjúhozza az igazsá­got, gyarlósága és önös érdekei mégis igen könnyen szembeállítják vele, úgy hogy az igazság hirdetése legtöbbször harcot jelent a gyarló és önző emberek­kel, s azért hirdetői és harcosai részéről nagy bátorságot és szinte állandó önfel­áldozást követel, s épen azért méltán tiszteletet parancsol. — De katolikus és magyar önérzettel is hallgattam Nagyméltóságod ünnepi szavait, mert tudom jól, hogy a K. S. V. alapítása katolikus egyházunkat és ma­gyar nemzetünket egyszerre fenyegető forradalmi légkörben történt, ami nagy lelki bátorságra vall azok részéről, akik megteremtették, és mert tud­ma azt is, hogy a vállalat fenséges célja az volt és az is maradt, hogy egyfelől a vallás- és nemzetellenes irányzatot iparkodjék le­törni, másfelől pedig, hogy a végzetes trianoni békediktátum által darabokra tört keresztény Magyarországot, Szent István királyunk Mária-országát, a vallá­sos és hazafias élet fellendítésével, szel­lemi, társadalmi és gazdasági erőink ösz­­szefogásával újraépíteni segítse, hogy majdan a legsúlyosabb megpróbáltatáso­k essünk a jövőben és kiküzdhessük nagy céljainkat. Krisztus Király győ­zelmét a világon, a Szent Korona or­szágának és nemzetének biztos jövőjét e földön, a társadalmi igazságosságot emberek és osztályok között, a boldog, szép nagy Magyarországot, a keresz­ténységében és magyarságában diadal­mas Ragnum Marianumot! — Kérjük Eminenciádat, tegyen to­vábbra is legfőbb irányítója és veze­tője a Központi Sajtó­vállalat nehéz és küzdelmes útjának, támogatója és se­gítője tiszta törekvéseinknek és becsü­letes fáradozásunknak. Árassza tovább is felénk jóságos és erős atyai lelkének bizalmát és szeretetét, foglalja imáiba jószándékainkat és áldja meg a tiszta zászló és tiszta toll küzdőinek munká­ját és harcát,­kát is kibírja az eljövendő századok fo­lyamán. És ezt a katolikus és magyar célt a K. S. V. nemcsak mindig szem előtt tartotta, hanem kitartó és becsületes munkával törekedett annak elérésére is. Ezért nem kereste soha önmaga, hanem az egyház és a haza igazi érdekeit. Ezért ragaszkodott mindig az igazsághoz és ezért volt mindig következetes. Tudta jól, hogy az emberek a végletekig nem enge­dik magukat félrevezetni, hanem előbb­­utóbb hangosan követelik az igazságot, amelynek bátor és következetes hirdetése bizony nemcsak barátokat, hanem sok­szor ellenségeket is szerez, de tudta azt is, hogy az igazság bátor és következetes hirdetése még az ellenség előtt is tisztele­tet parancsol. Én úgy gondolom, hogy a K. S. V. lapjainak épen az igazság bátor és következetes hirdetése szerzett olyan tekintélyt és megbecsülést, amilyenre nemes alapítói az akkori adottságok mel­lett talán nem is mertek volna számí­tani. Valóban a K. S. V. lapjai szüntelen hirdették a keresztény erkölcsökre, kato­likus egyházunk, magyar nemzetünk ,és hazánk igazi javaira vonatkozó igazságo­kat. Hirdették az egyházhoz és a hazához, a pápai trónhoz és a magyar szent koro­nához való törhetetlen hűségünk szüksé­gességét; egyéni és kollektív vonatkozás­ban hangoztatták az emberi jogokat, az Isten akarata szerint való emberi méltó­ságot, egyenlőséget és szabadságot, a tár­sadalmi és gazdasági nagy problémák észszerű, igazságos és erkölcsös megoldá­sát. Hirdették az államok egyforma alap­értékét és általában egyforma szuvereni­tását s ennek megfelelően nemzetünk veleszületett jogát is a szabadsághoz, a függetlenséghez, az állami önállósághoz, ősi alkotmányunkhoz és nemzeti hagyo­mányainkhoz, amelyeket olyan szerencsé­sen kifejezésre juttat és megvalósít a szentistváni állameszme. A K. S. V. lapjai bátran síkra szállottak a katolikus ma­gyar állampolgároknak vallásuk szabad gyakorlásához, iskoláikhoz, egyesületeik­hez és házasságuk szilárdságához, vala­mint a magyar családoknak és a magyar gyermekeknek az élethez való jogáért. Ezért befelé a publicitás megadásával A bíboros hercegprímás ? A 25. ÉVFOLYAMUKBA LÉPŐ ESV-LAPOK KATOLIKUS ÉS MAGYAR MUNKÁSSÁGÁRÓL „... az Igazság bátor és következetes hirdetése...66 Lapunk mai száma 16 fillér MF5S M3 JAJTUÁR­­­J XIBIL­EUMI ÉVF­OLYAMI NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 1. szám vezérgazgató. Kiadja a Központi Sajtóvállalat ,L.. r* A Kormányzó hitvesének szózata a honvéd-családokért iSb 1

Next