Nemzeti Ujság, 1943. április (25. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-01 / 73. szám

­H. ÁPRILIS T. ‘TXZ B X X, EUMI ETF O X X A­ M T NEMZETI ÚJSÁG Csütörtök, 73. szám BAR . Madia a Központi Sajtóvállalat 0 TOTMJ,Í Ó Hemmel csapatai Dél-Tuniszban kiürí­tették Gabest és El Hammát. Magának a két helységnek földrajzi elhelyezkedése rávilágít arra a tényre, hogy a német és olasz csapatok a Gabes és El Hamma kö­zötti kapun át északra vonultak vissza és ezzel kiürítették azt az egész vidéket, amely innen keletre és délkeletre terült el és magában foglalta a Mareth-vonalat és a Matmata-, valamint a Tebega-hegy­ség lábainál lévő állásokat. De a tuniszi csata legújabb fejleményeiről kiadott berlini magyarázat is így kommentálja a helyzetet Eszerint: Rommel vezértábor­nagy és Amim vezérezredes csapatai egy­aránt bizonyos elszakadási hadmozdula­tokat hajtanak végre. Rommelnek ismét sikerült az úgynevezett Mareth-vonal igazi jelentőségéről az ellenséget meg­tévesztenie; a német-olasz afrikai had­sereg ezt a védelmi övezetet most kiürí­tette és attól északra új védelmi álláso­kat foglalt el, miután a német és olasz csapatok a támadó angol és amerikai kötelékeknek az első védelmi övezetek­ben súlyos veszteségeket okoztak, ezzel be is töltötték feladatukat; a Mareth­­vonal teljesítette rendeltetését és a jelen­legi hadműveletek értelmét Berlinben mindenekelőtt abban látják, hogy „a tengely tuniszi arcvonala Közép- és Észak- Tuniszban összpontosul“. Ami a további katonai fejleményeket illeti, azokról egyelőre nem lehet kombinációkba bo­csátkozni, a tény csupán az, hogy­­­ a brit és amerikai csapatok Közép-Tunisz­­ban Maknassynál, Észak-Tuniszban pe­dig különösen Medjez el Babnál és egyéb helyeken fejtenek ki erős nyomást. Egész Olaszországban fokozott figyelem összpontosul Tuniszra és a heves harcok­ban az egész földközitengeri térség kato­nai eseményeinek megélénkülését ismerik fel. A lapok közlik a március 30-iki tör­vényt, amely már a legújabb fejlemé­nyekre és eshetőségekre való tekintettel szabályozza Olaszország mozgósítását. Bő­ven ismertetik a lapok Vidussoninak, a fasiszta párt főtitkárának szicíliai útját és hangsúlyozzák, hogy Szicília lakossága a nap-nap utáni megpróbáltatások elle­nére rendületlenül néz elébe az esemé­nyek további fejlődésének és eltökélt szándéka szembenézni minden eshetőség­­gel.A Messaggero szerdai vezércikkében Pavolini volt olasz népnevelésügyi mi­niszter szintén a szicíliai kérdéssel fog­lalkozik és megállapítja, hogy Szicília a hadiesemények következtében a háborús fejlemények középpontjába került. A szövetséges hatalmak Európa ellen Afrika felől kezdték meg a támadást. Afrikában Olaszország először egyedül, majd pedig a tengelyhatalmak csapataival együttesen fontos feltartóztató harcot vívott. Amióta az ellenség megérkezett Tuniszba, Szicí­lia arcvonallá és lövészárokká változott A jelenlegi csatában, Pavolini szerint az ellenség nyilvánvalóan kettős célt tűzött ki maga elé. Az első az, hogy biztosítsa az afrikai partot az Európa elleni táma­dás céljaira. A másik, hogy kinyissa a Földközi-tengert a Szicíliai-csatornán át az angolszász hajózás számára. Az olasz és német csapatok bámulatraméltó vitéz­ségről tesznek tanúságot de amíg a mos­tani csata folyamatban van — írja Pavo­lini —, nem volna helyénvaló stratégiai jóslásokba és találgatásokba bocsátkozni. Annyit azonban meg lehet jegyezni, hogy a Szicíliai-csatorna elzárása sohasem volt lehetséges az afrikai partokról, hanem mindig csakis az olaszországi partokról. Éppen ezért Pavolini szerint merésznek látszik az az angol-amerikai állítás, hogy a tuniszi csata eredményeképpen biztosí­tani fogják a Szicíliai-csatorna kinyitá­sát. Bárhogy álljon is a dolog, Szicília most mindenképpen Olaszországnak és az európai kontinensnek előretolt bástyájává vált és mindenki tudja, hogy milyen fon­tos szerep jut nekünk a háború további során. Az egész szovjetkomplexumban, amely körül már hetek óta élénk nemzetközi vita folyik, szerdán jelentős új mozzana­tok állottak be. Az egyik Roosevelt nyi­latkozata, amelyben kijelentette, hogy az Egyesült Államok és a Szovjet között a közeljövőben közvetlen tárgyalások in­dulnak meg és lehetségesnek tart egy Sztálinnal való személyes találkozót is. Rooseveltnek ez a nyilatkozata most már kétségtelenné teszi, hogy Eden washing­toni tárgyalásai során nem jött létre sem­miféle megegyezés amerikai-szovjet vi­szonylatban, az Egyesült Államok nem változtatta­ meg eddigi magatartását a Szovjettel szemben sem a keleteurópai határkérdésekben, sem az általános vi­lággazdasági problémákban és mindeze­ket az ügyeket közvetlen amerikai-szov­jet értekezleten akarja tisztázni. Isme­retes az az amerikai álláspont, amely ra­gaszkodik az Atlanti Charta elveinek be­tartásához és ilyen körülmények között érthető érdeklődés kíséri a kilátásba he­lyezett megbeszéléseket Moszkva és Washington között. Sztálin eddig min­den alkalommal elzárkózott, hogy az an­golszász szövetségesekkel kötelező erejű megbeszélésekbe kezdjen a háború utáni kérdésekről, Sztálin — tudjuk — sem Casablancában, sem Chartumba nem volt hajlandó elmenni. A másik, hogy Sikorszki, a londoni lengyel emigráns kormány elnöke újra — hosszabb szünet után — határozottabb hangot ütött meg és nyilatkozatában nyo­matékosan hangoztatta, hogy „a lengye­lek mind, az utolsó emberig, ellenszegül­nek minden olyan követelésnek, amely nemzetük szuverenitása és integritása el­len irányul, tekintet nélkül arra, hogy hol támasztják ezeket a követeléseket“. Sikorszki nyilatkozatának szovjetellenes éle szembeszökő. De ugyanekkor a lon­doni lengyelek lapja, a Wladokosi Polski is szembefordul a Times március 10-i ne­vezetes cikkével és azt írja, hogy ennek a felfogásnak az alapján nem lehet cso­dálkozni azon, ha a kisállamok mindin­kább Nagybritannia helyett az Egyesült Államok felé fordulnak figyelmükkel. Ér­dekes, hogy néhány nappal ezelőtt a Lon­donban élő Péter jugoszláv király is ki­jelentette egyik nyilatkozatában, hogy „Szerbia és Horvátország nem folytathat előzetes beleegyezése (Péteré) nélkül guerilla-háborút“. Világos, hogy ez a nyi­latkozat szintén a Szovjet ellen irányult, amely magának igényelte a szerbiai és boszniai partizánok támogatását, helye­sebben a fölöttük való irányítást. A Times március 10-iki cikkét tudva­lévően követte ugyanennek a lapnak március 23-iki fejtegetése, amely jelentős mértékben korrigálta a március 10-én tett szovjetbarát kijelentéseket és csupán a Szovjet „érthető biztonsági igényeiről“ szólott. Mindkét cikk igen kedvezőtlen hatást keltett azokban az államokban, amelyeket közvetlenül érintenek a Szov­jet területi követelései. Nyilván ez a han­gulat késztethette a londoni külügymi­nisztériumot, hogy nyilatkozzék a Times cikkeiről. A Basler Nachrichten — jelenti a MTI — beszámol róla, hogy amikor a külföldi sajtó számára rendezett múlt heti londoni sajtóértekezleten megkérdezték az illetékes minisztert, váljon a Times cikke ■ hivatalosan sugalmazottnak tekint­­h­ető-e, erre szó szerinti következő volt a válasz: „Önök valamennyien elég régen tartózkodnak Angliában ahhoz, hogy tud­ják, hogy a Times mindig saját nézeteit szellőzteti és semmiesetre sem tekinthető a kormány szócsövének. Arról is bizto­síthatom Önöket, hogy azok, akik Anglia hivatalos politikáját irányítják, nem kér­nek előbb tanácsot a Timestől. Eden maga is hangsúlyozta, hogy távol áll a­ Times kijelentéseitől és az amerikai New­­york Times is jelentette néhány nappal ezelőtt, hogy washingtoni hivatalos angol körök szerint a Times Európa biztonságá­ról szóló cikke inkább a szovjet, mint a brit álláspontot képviseli.H . H. D. Április 1-től bérpótlékot fizetnek a lakók a légi támadások kártalanítási alapjára A március 30-iki törvény intézkedik az olasz katonai és polgári mozgósításról Sikorszki éles nyilatkozatában szembeszáll­ a lengyel Integritást érintő szovjet követelésekkel Roosevelt bejelentette, hogy közvetlen amerikai-szovjet megbeszélésekre kerül sor . A tengely­csapatok tervszerűen kiürítették Gabest és El Hammát London szerint a Times legutóbbi két cikke nem fedi a hivatalos angol álláspontot A harcterek eseményei Német különjelentést ► Berlin, március 31. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: Tengeralattjáróink a különböző után­pótlási útvonalakon ismét súlyos csapást mértek az ellenségre. Az Atlanti-óceán északi részén — sokszor viharos időjárás közepette — az Atlanti-óceán középső részén és a Földközi-tengeren, legna­gyobbrészt hajókaravánokból tizenhét sú­lyosan megterhelt összesen 103.500 tonna űrtartalmú ellenséges kereskedelmi hajót süllyesztettek el­ A Biscaya-öbölben ellenséges bombá­zók támadást intéztek német tengeralatt­járók ellen­ A tengeralattjárók légvé­delmi fegyvereikkel öt bombázót lőt­tek le. Német hivatalos jelentést Berlin, március 31. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: A keleti arcvonal déli és középső sza­kaszán a nap általában nyugodtan telt el. A kubáni hídfőnél és Vjazmától dél­nyugatra indított ellenséges előrenyomu­lásokat tüzérségünk hatásos tüze és zu­hanó harci repülőgépkötelékeink lendü­letes támadásai meghiúsították. Az Ilmen-tótól délre az arcvonal meg­rövidítésére irányuló támadó vállalkozá­sunk a nagy terepnehézségek ellenére is elérte kitűzött céljait. A Ladoga-tótól délre elterülő harci területen a kemény, de védekező eredmé­nyes harcok tovább tartanak. Két ellen­séges zászlóaljat bekerítettünk és meg­sem­misítettü­nk, sok páncélost kilőttünk. A tunéziai elhárító csata tart. Néhány szakaszon az ellenséges támadó­ tevékeny­ség a német-olasz csapatok­ eredményes ellenállásának hatása alatt alábbhagyott. Más arcvonalszakaszon az ellenség foly­tatta súlyos támadásait. Csapataink szi­lárd elhárításán kedden is összeomlottak az összes támadások. A légi­erő­ éjjel nappal újból és újból beavatkozott repülőkötelékeivel a földi harcokba. A Földközi-tengeren egy német harci repülőgép elsüllyesztett egy angol ten­geralattjárót. A légi­erő a keddi napon meglepő tá­madást intézett Anglia déli partvidékén katonai célok ellen. A támadás eredmé­nyes volt. (MTI) lapunk mai száma 16 fillér

Next