Nemzeti Ujság, 1943. május (25. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-01 / 97. szám

A 2. hadsereg hazatérése J TJ B 1 I­ E T.J ]ML X «»aS** e T F O E X A -M- D NEMZETI UJSlft! A ua^tjoM., Szombat, 97. szám * T^T/eJ‘-1% BARANYAY LAJOS IfiaHisi 9 ImnTrinti Caitmuillalat F ® ! ' D TÓTH LÁSZLÓi vezérigazgató. Kiadja B KOZPOIK­l Sajtó VSi! a­l­at V - főszerkesztő. 1* ms május T. ^ A Szovjet a lengyel konfliktus kapcsán igényt emelt Keleti-Lengyelországra A moszkvai sajtó élesen támadja a Sikorszki-kormányt — Litvinov a jövő héten Moszkvába utazik A kubáni hídfőnél támadást kezdett a Szovjet — A német és olasz hadijelentések Anderson áttörési kísérletének visszaverését jelentik Ismét hadifoglyokká nyilvánítják a volt holland katonákat A lengyel-szovjet viszály és a katyni borzalmak körül kirobbant keleteurópai politikai válság izgalmas fejleményeiben a legjellemzőbb momentum, hogy gróf Römer moszkvai lengyel nagykövet el­hagyta Moszkvát. Elutazásakor a pálya­udvaron megjelentek Anglia és az Egye­sült Államok nagykövetei és Törökor­szág követe. A brit és amerikai nagy­követ szívélyes búcsút vettek gróf Ro­­mertől. A diplomáciai szakítás előzmé­nyeiről a Dagens Nyheter azt írja, hogy Molotov vasárnap magához kérette a len­gyel nagykövetet, hogy felolvassa előtte az orosz jegyzéket. Romer azonban nem volt hajlandó helyeselni a jegyzék tar­talmát és visszatért szállójába. A hétfői nap folyamán Molotov futárt küldött Romer­hez és egy új jegyzéket­ nyújtott­­át, amelyet a nagykövet bár elolvasott, mégis visszaküldött Molotovnak. Mind­két jegyzéknek ugyanaz volt a tartalma és a döntő helyen a prevaty orosz szó állott, ami a kapcsolatok megszakítását jelenti. A szovjet sajtó csütörtökön már „németbarát gazembereknek“ nevezte , a londoni lengyel­ kormány tagjait. Ebben a hangulatban hagyta el gróf Römer Moszkvát, hogy Kujbiseven keresztül Teheránba utazzék. A nagykövet körül­belül két hétig marad Kujbisevben, hogy bevárja a Szovjetoroszország területén működő lengyel diplomáciai és konzuli személyek gyülekezését, akikkel együtt utazik Iránba. Lengyelország szovjet­oroszországi érdekeinek képviseletét az Egyesült Államok vállalta magára. A lengyel-szovjet diplomáciai szakítás tehát most már kétségtelenül befejezett ténnyé vált és a nagy kérdés az, hogy az angol-amerikai közvetítés milyen ered­ményre vezet, illetőleg, hogy vezet-e egy­általán eredményre. Moszkvában kedve­zőtlenül fogadták a lengyel kormány szerdai nyilatkozatát és londoni tárgyila­gos megfigyelők nem tartják valószínű­nek, hogy a Szovjetet rá lehetne bírni arra, hogy újból felvegye az érintkezést a Sikorsz­oi-kormánnyal. Anglia a Szov­jettel való katonai szövetség fenntartá­sának szükségességét tartja szem előtt és ennek a szempontnak rendeli alá cselek­véseit a lengyel-szovjet viszállyal kapcso­latban. Sztálin alkalmasnak véli a pilla­natot, hogy Lengyelországgal szemben hasznot húzzon az angolszászokkal való szövetségből, anélkül, hogy a jövőre nézve bárminemű kötelezettséget vállalna. Két­ségtelen, hogy Sikorszkinak a Szovjettel kirobbant viszályban tanúsított bátor és következetes magatartása a lengyelek kö­rében teljes helyesléssel találkozik és Si­­korszki aligha volna pótolható olyan sze­mélyiséggel, aki az angliai, amerikai len­gyelek és a közelkeleti lengyel csapatok körében megfelelő tekintéllyel rendel­kezne. Moszkva törekvései mindenesetre világosan arra irányulnak, hogy maga ala­kítson „lengyel kormányt“. A szovjet propaganda egy idő óta feltűnő megkü­lönböztetést tett a lengyel nép és a len­gyel kormány között. A kombinációk középpontjában, mint már­­ jelentettük, Wanda Vassilewszka, a lengyel kommu­nista amazon áll, áld felesége az ukrán Kor­ne­jcsuknak. Kor­ejcsukot Moszkva a legutóbbi hetekben nevezte ki helyettes külügyi népbiztossá, amivel nyilván már előre számolt a lengyel kérdés közeli ki­éleződésével. Kornejcsuk és Vassilevszka azzal érvelnek, hogy Sztálin „erős és szabad Lengyelországot“ akar, de min­denki tisztában lehet azzal, hogy ez nem lenne más, mint a bolsevizák­ Lengyel­­ország, a Moszkva kegyeitől függő kom­munista kormányai. Ilyen értelemben „oldaná meg“ a Szovjet az egész lengyel­szovjet határkérdést. A Sikorszki-kormány és hívei ellen in­tézett szovjet sajtótámadások hevessége szütörtökön már olyan méreteket öltött, hogy a lapok egyszerűen legazemberez­­ték azokat a lengyel politikusokat, akik szót emeltek Kelet-Lengyelország és a szovjetben élő lengyelek érdekében. A Pravda egyetlen számában két cikket kö­zöl a lengyel emigránsok ellen, amelyek­nek címfeliratai a következők: Lengyel fordulat Hitler szolgálatában, Hitleri hó­hérok és a lengyel kormány. A Pravda szerint „imperialista lengyel körök már hosszú idő óta nem átallották, hogy a sajtóban, a rádióban és a lengyel minisz­terek beszédei útján igényt támasztanak Szovjet-Ukrajnára, Szovjet-Fehéroroszor­­ságra és Szovjet-Litvániára.“ Ez a meg­jegyzés újból megvilágítja az egész len­gyel-szovjet konfliktus politikai hátterét, am­ely a katyni eseten túlmenően nem más, mint a Kreml tiltakozása a háború utáni szovjet határok kérdésében még mindig „nem elég előzékeny“ angolszász magatartás ellen. A lengyel-szovjet vál­ság ütközőpontja a határkérdés és Moszkva minden lehetőt elkövet, hogy a maga részére kedvező megoldást csikar­jon ki. Az angol kormány mindenesetre még tovább fáradozik a konfliktus elsimítá­sán, noha a sajtó nem titkolja, hogy a helyzet igen nehéz. Svéd laptudósítók lon­doni értesülése szerint Sir Archibald Clark-Kerr brit nagykövet Kujbisevben Molotovnak átnyújtotta kormánya köz­vetítő javaslatát. Az Egyesült Államok­ban sajnálattal fogadták a szövetségesek táborában bekövetkezett hasadást, de az általános felfogás kialakításában újra erős szerepet játszik a megújuló kommunista­ellenes hangulat. A Szovjet követelései amerikai felfogás szerint beleütköznek az Atlanti Charta szellemébe és ha ezeket tel­jesítenék, úgy a közvéleményben erős visszahatásra lehetne számítani. Jóllehet a külpolitikai érdeklődés elő­terében a keleteurópai politikai válság áll, kivételes figyelmet kell fordítanunk az európai partvidék több pontjáról be­érkező jelentésekre, amelyek összefüggés­ben állanak az angolszász hatalmak invá­­ziós terveivel. Borisz bulgár király né­metországi látogatása után Bulgária ke­rült a kombinációk középpontjába, azzal kapcsolatban, hogy az angolszászok vala­miképpen be akarnak hatolni Délkelet- Európába. Tegnap közöltük az MTI je­lentését a Svenska Pressen londoni tudó­sításáról, hogy a szövetségesek partraszál­lási terveinek középpontjában Albánia és a dalmáciai partok állanak. A Bud. Tud. mai római távirata szerint pedig ottani semleges megfigyelők körében a Grosseto ellen intézett legutóbbi légi támadás any­­nyival is inkább figyelmet keltett, mert ez volt az angolszászok első légi támadása egy középolaszországi helység ellen. Gros­seto a Tirreni-tenger partja közelében fekszik, körülbelül szemben Korzika szi­getével. Nem tartják kizártnak, hogy ez az amerikai légitámadás egyik része azok­nak az előkészítő akcióknak, amelyeket az ellenség beharangozott inváziós terveivel kapcsolatban egy idő óta megkezdett. Norvégia és általában Észak-Európa körül is az elmúlt napokban megnöve­kedett az érdeklődés. A volt holland véderő tisztjeinek, altisztjeinek és le­génységének ismét hadifogságba valói helyezését is azzal magyarázzák, hogy­ egyes előzmények indokolttá tették a holland katonáknak a német megszálló hatalommal szemben való lojalitásuk iránt tanúsított kétségét, különösen egy esetleges hollandiai brit akció esetére. A La Manche-csatornában különben az el­múlt napokban több ütközetre került sor német és brit gyorsnaszádok között. Montgomery tegnapi nyilatkozatában azt mondotta, hogy a tuniszi akció be­fejezése előtt nem kezdeményez egy dél­európai vállalkozást, de természetesen sohasem tudhatjuk, mi a valóságos célja az ilyen nyilatkozatoknak. Annyi tény, hogy Tuniszban Pohl du Fahs és Bab el Medzsez környékén igen heves harcok folynak és Anderson áttörési kísérletei­vel szemben a tengelycsapatok szívós ellenállást tanúsítanak. H. D. A harcterek eseményei Német hivatalos jelentési Berlin, április 30. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: A Szovjet csütörtökön nagy erőkkel új­ból támadásra indult a kubáni hídfő keleti arcvonala ellen. A támadást heves tüzér­ségi előkészítés vezette be és nagy pán­célos és repülőerők támogatták. Az ellen­ség azonban egy helyen sem tudott tért nyerni. A légi­erő hatásosan támogatta csapataink súlyos elhárító harcait. Végül is a szovjet támadásokat véres vesztesé­geket okozva, visszavertük. Sok bolsevista páncélost kilőttünk. Német vadászrepü­lők a déli arcvonalszakasz fölött légi har­cokban 67 bolsevista repülőgépet lőt­tek le. A nyugattunéziai arcvonalon több el­lenséges helyi jellegű támadást vertünk vissza. A légi­erő a földközitengeri tér fölött 12 ellenséges repülőgépet pusztított el. A tengely vesztesége 5 repülőgép. A német parti biztosító haderők ápri­lis 29-én és 30-án a reggeli órákban a holland partok előtt elsüllyesztettek 2 brit gyorshajót, egyet súlyosan megron­gáltak és egy negyediket felgyújtottak. Tengeralattjáróink az Atlanti-óceán északi részén és a Földközi-tengeren erő­sen biztosított hajókaravánokból összesen 53.000 tonna űrtartalmú, 10 hajót sül­lyesztettek el, öt hajót — közöttük egy Manchester Castle mintájú 20.000 tonná­sat — megtorpedóztak. Egy tengeralatt­járó lelőtt egy ellenséges nehézbombá­zót. (MTI) Olasz hivatalos jelentést Róma, április 30. Az olasz főhadiszállás 1070. számú köz­leménye: Tuniszban a vonalaink áttörésére irá­nyuló ismételt ellenséges támadási kísér­letek csütörtökön is az olasz és német csapatok elkeseredett ellenállásába ütköz­tek. A tengely légi ereje rendkívül élénk tevékenységet fejtett ki és az ellenséges táborhelyek ellen intézett támadásai so­rán igen sok gépkocsit felgyújtott, vagy megrongált. Légi harcban 17 ellenséges repülőgép pusztult el, 10-et német vadász­gépek lőttek le, 7-et pedig a milánói Po­llci Bruno pilótakapitány parancsnoksága alatt álló olasz kötelék semmisített meg mintegy 60 angol repülőgép ellen vívott kemény légi csata során. További 2 ellen­séges repülőgépet felszállás közben tá­madott meg és pusztított el egy olasz vadászrepülőgép. Egy hajókaraván ellen intézett ellensé­ges támadás folyamán a hajók légvé­delmi ütegeinek találata következtében 2 ellenséges repülőgép a tengerbe­­zuhant. Az utóbbi két nap hadműveleteiről 4 olasz repülőgép nem tért vissza támasz­pontjára. (MTI) * Lapunk mai száma 16 fillér

Next