Nemzeti Ujság, 1943. május (25. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-01 / 97. szám
A 2. hadsereg hazatérése J TJ B 1 I E T.J ]ML X «»aS** e T F O E X A -M- D NEMZETI UJSlft! A ua^tjoM., Szombat, 97. szám * T^T/eJ‘-1% BARANYAY LAJOS IfiaHisi 9 ImnTrinti Caitmuillalat F ® ! ' D TÓTH LÁSZLÓi vezérigazgató. Kiadja B KOZPOIKl Sajtó VSi! alat V - főszerkesztő. 1* ms május T. ^ A Szovjet a lengyel konfliktus kapcsán igényt emelt Keleti-Lengyelországra A moszkvai sajtó élesen támadja a Sikorszki-kormányt — Litvinov a jövő héten Moszkvába utazik A kubáni hídfőnél támadást kezdett a Szovjet — A német és olasz hadijelentések Anderson áttörési kísérletének visszaverését jelentik Ismét hadifoglyokká nyilvánítják a volt holland katonákat A lengyel-szovjet viszály és a katyni borzalmak körül kirobbant keleteurópai politikai válság izgalmas fejleményeiben a legjellemzőbb momentum, hogy gróf Römer moszkvai lengyel nagykövet elhagyta Moszkvát. Elutazásakor a pályaudvaron megjelentek Anglia és az Egyesült Államok nagykövetei és Törökország követe. A brit és amerikai nagykövet szívélyes búcsút vettek gróf Romertől. A diplomáciai szakítás előzményeiről a Dagens Nyheter azt írja, hogy Molotov vasárnap magához kérette a lengyel nagykövetet, hogy felolvassa előtte az orosz jegyzéket. Romer azonban nem volt hajlandó helyeselni a jegyzék tartalmát és visszatért szállójába. A hétfői nap folyamán Molotov futárt küldött Romerhez és egy új jegyzéket nyújtottát, amelyet a nagykövet bár elolvasott, mégis visszaküldött Molotovnak. Mindkét jegyzéknek ugyanaz volt a tartalma és a döntő helyen a prevaty orosz szó állott, ami a kapcsolatok megszakítását jelenti. A szovjet sajtó csütörtökön már „németbarát gazembereknek“ nevezte , a londoni lengyel kormány tagjait. Ebben a hangulatban hagyta el gróf Römer Moszkvát, hogy Kujbiseven keresztül Teheránba utazzék. A nagykövet körülbelül két hétig marad Kujbisevben, hogy bevárja a Szovjetoroszország területén működő lengyel diplomáciai és konzuli személyek gyülekezését, akikkel együtt utazik Iránba. Lengyelország szovjetoroszországi érdekeinek képviseletét az Egyesült Államok vállalta magára. A lengyel-szovjet diplomáciai szakítás tehát most már kétségtelenül befejezett ténnyé vált és a nagy kérdés az, hogy az angol-amerikai közvetítés milyen eredményre vezet, illetőleg, hogy vezet-e egyáltalán eredményre. Moszkvában kedvezőtlenül fogadták a lengyel kormány szerdai nyilatkozatát és londoni tárgyilagos megfigyelők nem tartják valószínűnek, hogy a Szovjetet rá lehetne bírni arra, hogy újból felvegye az érintkezést a Sikorszoi-kormánnyal. Anglia a Szovjettel való katonai szövetség fenntartásának szükségességét tartja szem előtt és ennek a szempontnak rendeli alá cselekvéseit a lengyel-szovjet viszállyal kapcsolatban. Sztálin alkalmasnak véli a pillanatot, hogy Lengyelországgal szemben hasznot húzzon az angolszászokkal való szövetségből, anélkül, hogy a jövőre nézve bárminemű kötelezettséget vállalna. Kétségtelen, hogy Sikorszkinak a Szovjettel kirobbant viszályban tanúsított bátor és következetes magatartása a lengyelek körében teljes helyesléssel találkozik és Sikorszki aligha volna pótolható olyan személyiséggel, aki az angliai, amerikai lengyelek és a közelkeleti lengyel csapatok körében megfelelő tekintéllyel rendelkezne. Moszkva törekvései mindenesetre világosan arra irányulnak, hogy maga alakítson „lengyel kormányt“. A szovjet propaganda egy idő óta feltűnő megkülönböztetést tett a lengyel nép és a lengyel kormány között. A kombinációk középpontjában, mint már jelentettük, Wanda Vassilewszka, a lengyel kommunista amazon áll, áld felesége az ukrán Kornejcsuknak. Korejcsukot Moszkva a legutóbbi hetekben nevezte ki helyettes külügyi népbiztossá, amivel nyilván már előre számolt a lengyel kérdés közeli kiéleződésével. Kornejcsuk és Vassilevszka azzal érvelnek, hogy Sztálin „erős és szabad Lengyelországot“ akar, de mindenki tisztában lehet azzal, hogy ez nem lenne más, mint a bolsevizák Lengyelország, a Moszkva kegyeitől függő kommunista kormányai. Ilyen értelemben „oldaná meg“ a Szovjet az egész lengyelszovjet határkérdést. A Sikorszki-kormány és hívei ellen intézett szovjet sajtótámadások hevessége szütörtökön már olyan méreteket öltött, hogy a lapok egyszerűen legazemberezték azokat a lengyel politikusokat, akik szót emeltek Kelet-Lengyelország és a szovjetben élő lengyelek érdekében. A Pravda egyetlen számában két cikket közöl a lengyel emigránsok ellen, amelyeknek címfeliratai a következők: Lengyel fordulat Hitler szolgálatában, Hitleri hóhérok és a lengyel kormány. A Pravda szerint „imperialista lengyel körök már hosszú idő óta nem átallották, hogy a sajtóban, a rádióban és a lengyel miniszterek beszédei útján igényt támasztanak Szovjet-Ukrajnára, Szovjet-Fehéroroszorságra és Szovjet-Litvániára.“ Ez a megjegyzés újból megvilágítja az egész lengyel-szovjet konfliktus politikai hátterét, amely a katyni eseten túlmenően nem más, mint a Kreml tiltakozása a háború utáni szovjet határok kérdésében még mindig „nem elég előzékeny“ angolszász magatartás ellen. A lengyel-szovjet válság ütközőpontja a határkérdés és Moszkva minden lehetőt elkövet, hogy a maga részére kedvező megoldást csikarjon ki. Az angol kormány mindenesetre még tovább fáradozik a konfliktus elsimításán, noha a sajtó nem titkolja, hogy a helyzet igen nehéz. Svéd laptudósítók londoni értesülése szerint Sir Archibald Clark-Kerr brit nagykövet Kujbisevben Molotovnak átnyújtotta kormánya közvetítő javaslatát. Az Egyesült Államokban sajnálattal fogadták a szövetségesek táborában bekövetkezett hasadást, de az általános felfogás kialakításában újra erős szerepet játszik a megújuló kommunistaellenes hangulat. A Szovjet követelései amerikai felfogás szerint beleütköznek az Atlanti Charta szellemébe és ha ezeket teljesítenék, úgy a közvéleményben erős visszahatásra lehetne számítani. Jóllehet a külpolitikai érdeklődés előterében a keleteurópai politikai válság áll, kivételes figyelmet kell fordítanunk az európai partvidék több pontjáról beérkező jelentésekre, amelyek összefüggésben állanak az angolszász hatalmak inváziós terveivel. Borisz bulgár király németországi látogatása után Bulgária került a kombinációk középpontjába, azzal kapcsolatban, hogy az angolszászok valamiképpen be akarnak hatolni Délkelet- Európába. Tegnap közöltük az MTI jelentését a Svenska Pressen londoni tudósításáról, hogy a szövetségesek partraszállási terveinek középpontjában Albánia és a dalmáciai partok állanak. A Bud. Tud. mai római távirata szerint pedig ottani semleges megfigyelők körében a Grosseto ellen intézett legutóbbi légi támadás anynyival is inkább figyelmet keltett, mert ez volt az angolszászok első légi támadása egy középolaszországi helység ellen. Grosseto a Tirreni-tenger partja közelében fekszik, körülbelül szemben Korzika szigetével. Nem tartják kizártnak, hogy ez az amerikai légitámadás egyik része azoknak az előkészítő akcióknak, amelyeket az ellenség beharangozott inváziós terveivel kapcsolatban egy idő óta megkezdett. Norvégia és általában Észak-Európa körül is az elmúlt napokban megnövekedett az érdeklődés. A volt holland véderő tisztjeinek, altisztjeinek és legénységének ismét hadifogságba valói helyezését is azzal magyarázzák, hogy egyes előzmények indokolttá tették a holland katonáknak a német megszálló hatalommal szemben való lojalitásuk iránt tanúsított kétségét, különösen egy esetleges hollandiai brit akció esetére. A La Manche-csatornában különben az elmúlt napokban több ütközetre került sor német és brit gyorsnaszádok között. Montgomery tegnapi nyilatkozatában azt mondotta, hogy a tuniszi akció befejezése előtt nem kezdeményez egy déleurópai vállalkozást, de természetesen sohasem tudhatjuk, mi a valóságos célja az ilyen nyilatkozatoknak. Annyi tény, hogy Tuniszban Pohl du Fahs és Bab el Medzsez környékén igen heves harcok folynak és Anderson áttörési kísérleteivel szemben a tengelycsapatok szívós ellenállást tanúsítanak. H. D. A harcterek eseményei Német hivatalos jelentési Berlin, április 30. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: A Szovjet csütörtökön nagy erőkkel újból támadásra indult a kubáni hídfő keleti arcvonala ellen. A támadást heves tüzérségi előkészítés vezette be és nagy páncélos és repülőerők támogatták. Az ellenség azonban egy helyen sem tudott tért nyerni. A légierő hatásosan támogatta csapataink súlyos elhárító harcait. Végül is a szovjet támadásokat véres veszteségeket okozva, visszavertük. Sok bolsevista páncélost kilőttünk. Német vadászrepülők a déli arcvonalszakasz fölött légi harcokban 67 bolsevista repülőgépet lőttek le. A nyugattunéziai arcvonalon több ellenséges helyi jellegű támadást vertünk vissza. A légierő a földközitengeri tér fölött 12 ellenséges repülőgépet pusztított el. A tengely vesztesége 5 repülőgép. A német parti biztosító haderők április 29-én és 30-án a reggeli órákban a holland partok előtt elsüllyesztettek 2 brit gyorshajót, egyet súlyosan megrongáltak és egy negyediket felgyújtottak. Tengeralattjáróink az Atlanti-óceán északi részén és a Földközi-tengeren erősen biztosított hajókaravánokból összesen 53.000 tonna űrtartalmú, 10 hajót süllyesztettek el, öt hajót — közöttük egy Manchester Castle mintájú 20.000 tonnásat — megtorpedóztak. Egy tengeralattjáró lelőtt egy ellenséges nehézbombázót. (MTI) Olasz hivatalos jelentést Róma, április 30. Az olasz főhadiszállás 1070. számú közleménye: Tuniszban a vonalaink áttörésére irányuló ismételt ellenséges támadási kísérletek csütörtökön is az olasz és német csapatok elkeseredett ellenállásába ütköztek. A tengely légi ereje rendkívül élénk tevékenységet fejtett ki és az ellenséges táborhelyek ellen intézett támadásai során igen sok gépkocsit felgyújtott, vagy megrongált. Légi harcban 17 ellenséges repülőgép pusztult el, 10-et német vadászgépek lőttek le, 7-et pedig a milánói Pollci Bruno pilótakapitány parancsnoksága alatt álló olasz kötelék semmisített meg mintegy 60 angol repülőgép ellen vívott kemény légi csata során. További 2 ellenséges repülőgépet felszállás közben támadott meg és pusztított el egy olasz vadászrepülőgép. Egy hajókaraván ellen intézett ellenséges támadás folyamán a hajók légvédelmi ütegeinek találata következtében 2 ellenséges repülőgép a tengerbezuhant. Az utóbbi két nap hadműveleteiről 4 olasz repülőgép nem tért vissza támaszpontjára. (MTI) * Lapunk mai száma 16 fillér