Nemzeti Ujság, 1943. június (25. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-01 / 123. szám

Anglia és az USA álláspontja a cseh kérdésben Lisszabon, május 31. ■ Benes amerikai útjával kapcsolatban a Magyar Távirati iroda lisszaboni tudósí­tója a következőket jelenti:, Amerikában az utóbbi időben erős kam­pány indult a csehszlovákizmus ellen. Több mint hetven szlovák szervezet dol­gozik ebben az irányban. Az amerikai szlovák mozgalmakat s a Benes elleni kampányt a londoni cseh körök nagy ije­delemmel figyelték, mert ez a kampány azt hangsúlyozta, hogy a csehszlovák kér­dést új alapokra kell fektetni és revi­deálni kell a régi állapotot. Benes az utóbbi időben kénytelen volt eddigi merev álláspontjából engedni. Ezt a változást nem belföldi, hanem külföldi okok idézték elő. Az utóbbi időben ugyanis az angol kormány részéről bizo­nyos elhidegülést lehetett észrevenni a cseh kormánnyal szemben. Az angol külügyi hivatal vagy egyálta­lában nem teljesítette, vagy csak nagy ne­­hezen teljesítette a londoni cseh kormány kéréseit. Nagyon sokszor ignorálták eze­ket a kéréseket és úgy tettek, mintha nem is jutottak volna el hozzájuk cseh beadványok. Ugyanakkor angol katonai hatóságok nyomást gyakoroltak a Mora­­vec ezredes vezetése alatt álló cseh kato­nai csoportra, hasson oda, hogy a cseh kormány körei változtassák meg a régi állapot visszaállítását követelő álláspont­jukat. Azt kívánták, hogy a csehek vigye­nek új gondolatokat középeurópai elkép­zelésükbe. A Moravec-csoport befolyása Benesre elég nagy, aminek következté­ben Benes Moraveccel való tárgyalásai alkalmával nem mutatott olyan merevsé­get, mint amikor mással tárgyalt. Végre Moravecéknek sikerült meggyőzniük Be­­nest arról, hogy a Középeurópa újjárende­­zését célzó tervekbe új eszméket kell be­vetni. Londonban tehát tárgyalások indultak meg a különböző londoni cseh emigrációs csoportok között, hogy az új rendezési formát kidolgozzák. A tárgyalásokon részt vettek a radikális baloldaliak is, akik a Szovjet szócsöveiként szerepeltek. Ezek a tárgyalások a cseh állami tanácson kívül folytak le és nagy ellentétek mutatkoztak a különböző nézetek között. A tárgyalások alatt Masaryk (a volt elnök fia) azt a véleményét juttatta kife­jezésre, hogy a londoni viták semmit sem érnek, mert Amerikában teljes más fel­fogást vallanak s­ ott már ki is dolgozták az új rendezésre vonatkozó terveket. He­lyes lenne, ha Benes személyesen menne Amerikába. Ripka csoportja Masaryk ellen foglalt állást és azon a véleményen volt, hogy a csehek nem tehetnek engedményeket a régi állapot visszaállításának kérdésé­ben. Megmozdulnak a cseh kommunisták­ ­ Masaryk álláspontja győzött és Benes hajlandó volt az új rendezés felett vitat­kozni. Ekkor azonban megmozdultak a kommunisták, akik Benes előtt felvonul­tattál­ a vörös hadsereg verhetetlenségéről szóló érveiket. Ezek hatottak volna Be­nesre, ha időközben Moszkvában nem játszódik le egy botrányos jelenet Ne­jedly és Lauschmann, a két cseh kom­munista vezér között. Nejedly erről a botrányról éppen akkor tett Londonban jelentést, amikor Benes előtt felvonul­tatták a vörös hadsereg verhetetlenségé­ről szóló híreket. Nejedly beszámolt moszkvai élmé­nyeiről és a moszkvai cseh kommunis­tákkal való tárgyalásairól. A beszámoló szerint a moszkvai cseh kommunistacso­port azt üzeni Nejedly útján Londonnak, hogy a cseh munkások és parasztok ne­m londoni emigrációt, hanem a vörös had­sereg kebelén belül harcoló vörös cseh­szlovák hadsereget várják, mert csak ez a hadsereg jelenti részükre a szabadsá­got. Lauschmann azt is elmondotta, hogy a londoni cseh kormány tagjai közül egyesek ne is gondoljanak arra, hogy visszatérhetnek Csehszlovákiába. Benes­­sel kapcsolatosan azt tanácsolták, hogy jobb, ha Benes végleg berendezkedik emigrációs életre. Megtehetik legfeljebb azt, hogy Benest ideiglenesen elfogadják, amíg a munkások a vörös hadsereg tá­mogatásával meg nem szervezik a cseh szovjetet. Ez a moszkvai beszámoló teljesen fel­kavarta a londoni cseh emigráció nyu­galmát. Benes eddigi szovjetbarát poli­tikájának bukását látták ebben, mert a cseh kommunisták maguknak vindikál­ják a csehországi elsőbbséget. Benes be­látta, hogy a Szovjet részéről nem fogja megkapni, amit várt. Kijelentette, hogy új tervekre van szükség, amelyeknek megvalósítását főként Amerika segítsé­gével kell végrehajtani. Ez nagy válto­zást teremtett, mert Benes eddig a kö­zépeurópai rendezést kizárólag a Szov­­jetra akarta bízni. «Az amerikaiak elleneznek mindent, ami a múltra emlék­eztet" A nagy változás Benes álláspontjában a következőkben történt: Eddig Benes mindig azt hangsúlyozta, hogy területi kérdésekben ki kell mondani a kontinui­tás elvét, ezen a téren nincs kompro­misszum. Most ezt a tézisét megváltoz­tatta, amennyiben most már elfogadta azt az elvet, hogy középeurópai, vagy nagy észak-dél-középeurópai föderáció­ról tárgyaljanak, amelyben fel lehet vetni a területi kérdéseket. Ezt azonban bizonyos fenntartással fogadták el, mert Benes a föderációs kérdésben előbb tisztázni akarja azt a szerepet, amelyet a csehek játszhatnak ebben az új ala­kulatban. Látszik, hogy ez a kérdés a csehek részről főleg presztízskérdés és mindená­ron azt szeretnék elérni, hogy Benes legyen ennek a föderációnak el­nöke. Londoni jelentések szerint Amerikában Benes azt javasolja, hogy a középeurópai föderáció ne olvassza össze teljesen a múltban fennállott államokat, a föderá­ció csak külső gazdasági kapcsolatok megteremtését jelentse, ideiglenesen azonban meg kell hagyni a régi államok kereteit. Masaryk kijelentette, hogy ebben­­­ pontban nagyobb szkeptikus, hogy Benes bármit is elérhet. Ha a fenti elveit Ame­rikában Benes nem tudja érvényesíteni, akkor nagyobb engedményekre is haj­landó.­­ Masaryk kijelentette, hogy eze­ket az engedményeket is kevés remény­nyel kíséri, mert az amerikaiak ellenez­nek mindent, ami a múltra emlékeztet és mert Benes engedményes terveinek egyes pontjai egymással ellenkeznek. Benes találkozni fog Hodzsával és őt meg akarja nyerni, hogy belépjen a cseh­szlovák kormányba. Tárgyalni fog ezen­kívül Perdierrel, Svabdával és Smalttal. Benes változtatásokat fog végezni a washingtoni követségen. Valószínű, hogy Hurban helyébe Jdasarykot fogja kine­vezni. Memorandumaiban Benes kimutatja, hogy a háború után Európában minde­nütt káosz lesz, csak Csehországban lesz rend, tehát ez lesz a központ, ahonnan a teremtő újjászervezés m­egindulhat. Ami a csehszlovák államot illeti, Benes memorandumaiban azt állítja, hogy ez nem lesz sem kapitalista, sem kommu­nista, hanem középúton fog haladni. Be­nes továbbra is ki fog tartani amellett, hogy Csehszlovákia „kötőjelnélküli'' Csehszlovákia legyen. Alin szigetét elfoglalták az amerikai csapatok hogy az attuszigeti japán csapatok, ame­lyek május 12-ike óta kemény harcok­ban álltak a part­raszállott amerikai csa­patokkal, szombaton utolsó támadásra indultak az amerikaiak ellen. A kommü­niké ezután a következőket mondja: „Mivel azóta csapatainkkal minden ösz­­szeköttetés megszakadt, feltételezzük, hogy katonáink kivétel nélkül elestek a becsület mezején. A sebesült és beteg katonáié, akik ebben az utolsó támadás­ban,nem vehettek részt, a támadás meg­kezdése előtt harakirit követtek el. Attu­szigeti ezredünk Yasayo Yamasaki ezre­des parancsnoksága alatt valamivel több mint kétezer főből állt. Ez kétezer fő több mint húszezer amerikai ellen har­colt, bár az amerikaiak fegyverzetük szempontjából is nagy fölényben voltak. Május hó 28-ig a harcokban hatezer amerikai esett el, illetve sebesült meg. Tokió, május 31. A japán császári főhadiszállás vasár­nap délután kiadott kommünikéje közli. A HATVANI CUKORGYÁR­ RÉSZ­­VÉNYTÁRSASÁG igazgatósága, fel- l ügyelőbizottsága, tisztviselői­ és munk I­kásai mélyen megrendülve tudatják, hogy a vállalat igazgatóságának tagja báró Halfas­ Károly ur , május hó 30-án, rövid betegség után, s az élők sorából elköltözött.­­ Kiváló szaktudásával, nagyvonalú I irányításával vállalatunk felvirágoz­­­tatása körül soha el nem múló érde­­­­meket szerzett. I Fenkölt emlékét mindannyian I . kegyelettel őrizzük. Kiska szigete isvárttan csapataink­ kezé­ben van.“ Tokióban számolnak azzal, hogy az angolszászok Attu szigetének birtokba­vételét nagy győzelemnek tüntetik majd fel és azt állítják majd, hogy sikerült betörniök Japán védelmi övezetébe. A Jazah szemléig az ilyen UKilsoSaS vies­­szautasítja, mert Attu szigete­ a japá­nok szempontjából messze előretolt áll­­ás volt, melynek lényeges célja csupán­ „ az volt, hogy a Csendes-óceán északi vi­zein megfigyelhessék az amerikaiak hajó­­forgalmát, károkat okozva nekik. (NSTI Churchill és az afrikai tábornokok Gibraltárban La Linea, május 31. Churchill csütörtöki és pénteki gibral­­tári tárgyalásairól az első részleteket va­sárnap lehetett megtudni. Jólértesült hely­ről származó közlések szerint Churchill csütörtökön este Washingtonból jövet repülőgépen érkezett Gibraltárba. Rövid­del Churchill előtt érkezett Gibraltárba Giraud tábornok is Északafrikából. Churchill a megbeszéléseken felhívta Giraud tábornok figyelmét arra, hogy fel­tétlenül szükséges volna, ha megegyezne a londoni francia nemzeti bizottság veze­tőjével. A tárgyalásokon résztvett Catronas tábornok, továbbá Eisenhower tábornok, az Északafrikában­ állomásozó amerikai csapatok főparancsnoka, valamint Mont­gomery és Alexander ,­brit hadseregpa­rancsnokok. Jólértesült körök biztosra veszik, hogy a tárgyalásokon szóba kerül­­tek a további hadműveletek kérdései, t­o­­vábbá az Egyesült Államok, illetve Ang­lia politikai érdekterületeinek elhatáro­lása. Éppen ezért úgy vélik, hogy Chur­chill gibraltári látogatása közvetlen és szükségszerű következménye a Roosevelt­­tel folytatott tárgyalásoknak. (NST) Az alexandriai francia hajóhad csatlakozott az angolokhoz Vichy, május 31. (Német Távirati Iroda.) A francia kor­mány közli, hogy a francia hajóhad Alexandriában „engedett az angol-ameri­kai nyomásnak“. A hajóhad legénysége angol forrásból származó távirat szerint bejelentette csatlakozását. (MTI) A hadihajók és tengerészek további sorsáról ez idő szerint még semmit sem tudnak. Az angol kézre jutott hajók a kö­vetkezők: A 20.000 tonnás és 30 éves Lorrains csatahajó, három cirkáló (az 1925-ben épült Duquesne, az 1926-ban épült Tourville és az 1927-ben épült Souffren), az 1923-ban épült Duguay Trouin könnyű­cirkáló, továbbá három romboló és egy tengeralattjáró.­Angol részről ezeket a hajókat már 1940-ben lefegyverezték. (NST) , Vichy, május 81. (Német Távirati Iroda.) Mint az algíri­ rádió jelenti, Georges tábornok délfran­ciaországi birtokáról Északafrikába szö­kött és csatlakozott Giraud tábornok disszidens-mozgalmához. Georges tábor­nok 1939-ben az északnyugati francia hadsereg parancsnoka volt. (MTI) Hiába várnak Olaszország összeomlására — mondotta az olasz hadirokkantak elnöke Róma, május 31. A római hadirokkantak székházában Delacroix, az olasz hadirokkantak szövet­ségének elnöke beszédet mondott, ame­lyet az olasz rádió mindenfelé közvetített. A beszédet a fasiszta párt titkára és sok egyesülés kiküldötte is végighallgatta. Delacroix kifejtette, hogy új háború kezdődött: Olaszországért! Olyan nép há­borúja ez, amely sérthetetlenségét, sőt magát az életét védi. Az ellenség azt ígéri, hogy különbséget tesz polgárok és polgárok, népek és kormányok között. Olaszország szánalmasnak tartaná, ha ilyen megkülönböztetést elfogadna. Erre számítani hiábavaló. Valamely nép azzal bizonyítja érettségét és méltóságát, hogy nem tér le a vállalt feladat útjáról, ön­magában keresi a gyógyszert a hibákra. Az olaszok dolga, hogy a maguk belső életének bírái legyenek. A fasizmus az olasz történelemnek nem pillanata, ha­nem korszaka és a történelmet nem lehet meg nem történtté tenni, sem tagadni, tehát még azok sem, akik eltüntetni sze­retnék. A fasizmus nem válik hűtlenné Róma szelleméhez, az olasz nép nem válik hűtlenné Róma hivatásához. Maga az ellenség is példát adott Súlyos helyzetben való kitartásra és most mégis azt meri feltételezni az olaszokról, amit maga elutasított magától. Mi azonban nem leszünk rosszabbak az ellenségnél, hiába akarnak minket szégyenbe dönteni. Tudjuk, hogy csak azt kapjuk meg, amit saját erőnkkel kivi­vünk, hogy nem vár­hatunk igazságosságot azoktól, akik nem tartották be szavukat akkor sem, amikor velük együtt véreztünk. Olaszország a végsőkig harcol. A háború kétségtelenül nem a legjobb időpontban és a legkedve­zőbb körülmények között vált kikerülhe­­tetlenné Olaszország számára, de Olasz­ország összeomlására hiába várnak. Az események felsőbb parancsnak engedel­meskednek. A jövő azoké a népeké, ame­lyek a szerencse változandósága köze­pette is megőrzik méltóságukat. Olasz­ország bízik jövőjében. (MTI) A Stefani-iroda írja: Delacroixnak, az hadirokkantak elnökének Olaszország méltóságáról mondott beszéde mély be-,­nyomást tesz. Delacroix, aki az első világ­háborúban mindkét szeme világát elvesz­tette, nem politikából beszélt. Carlo De­lacroix semmit sem várhat a politikától.. Az ő hangja Olaszország hangja volt, Olaszországé, amely mindenkor a műve­lődés fáklya vivője volt és amely meg akarja őrizni örökségét. Delacroix be­széde lecke az olasz stílusból. Olaszország nem tudott mindig győzni, mert szíve, gyakran nagyobb volt erszényénél, de Olaszország mindig büszkén harcolt a végsőkig, amikor becsületéről volt szó. Ha az ellenség azt mondja, hogy a bom­bázásokat folytatja, ha nem adjuk meg magunkat, akkor azt válaszoljuk, hogy még a kérdés feltevése is sértő. Nagy hadirokkantunk a tegnapi halottak és a Thai harcosok nyelvén válaszolt. (MTI) Róma, május 31. A fasiszta párt rendeleti lapja egész sor rendszabályt jelent be, amelyek nagy általánosságban Scorzának a fasizmus aktiválására megindított, akciója kere­tébe tartoznak és részletekben az a cél­juk, hogy a nemzeti felelősségérzetet megerősítsék és a háborús áldozatok iránti hála érzetét fokozzák. A jövőben minden olyan párttagot kizárnak, akik nem viselik a pártjelvényt, „minthogy az egyéni méltóság és egyéni bátorság hiányában méltatlanok a fasiszta pártban helyet foglalni“ — mondja az indoko­lás. (AP) Légitámadás Livorno, Wuppertal és Rennes ellen Róma, május 31. Brit harcigépek május 28-án légi táma­dást intéztek Livorno olasz kikötőváros ellen. A támadások során — most érkezett jelentések szerint — ismét elsősorban lakó­negyedek, templomok és gyermekotthonok rongálódtak meg. Az Immaculata-templom romokban hever. Igen sok apáca életét vesz­tette. Megrongálódott, illetve megsemmisült továbbá a Péter és Pál apostolok temploma és a Szent Ferdinánd-templom. Egy tíz bom­bából álló sorozat találta el a Gondviselő­­apácanővérek gyermekotthonát. A gyermek­otthonban is több apáca és kisgyermek vesz­tette életét. Telitalálat érte a Szent Vince­­nővérek gyermekotthonát is s a becsapódó bomba behatolt az óvóhelyre. Az óvóhelyen tartózkodók kivétel nélkül meghaltak. Ha­sonló volt a helyzet egy a közelben lévő gyermekkórházban is. Viktor Emánuel csá­szár és király szombaton a bombázott vá­rosba sietett. (NST) Berlin, május 31. (Német Távirati Iroda.) Brit jelentés sze­rint az angol légi haderő a május 30-ára virradó éjszaka Wuppertal ellen végrehaj­tott támadása során 33 bombázógépet vesz­tett. Mint a Német Távirati Iroda értesül, a megszállt nyugati területek és a Földközi­tenger medencéje fölött szombaton 34 brit és amerikai repülőgép pusztult el. Az ellen­ség vesztese tehát az elmúlt 24 óra alatt összesen 67, túlnyomórészt négymotoros re­pülőgép volt. (MTI) , Pária, május 31-A Rennes breton város elleni brit-ameri­­kai légi támadásról a német véderő vasár­napi jelentése tesz említést. Az eddigi ada­tok szerint a támadásnak 170 halálos áldo­zata van, de a szám bizonyára erősen emel­kedni fog, mert a mentőmunkálatokat még nem fejezték be. A város kórházaiban és klinikáin igen sok sebesültet ápolnak. Maga a támadás csupán néhány percig tartott s az angolszászok nagy magasságból szórták le bombáikat. (NST) Agyonlőtték a marseillei francia milícia propagandafőnökét ■ Vichy, május 31. (Német Távirati Iroda) Bouisson, a mar­­seillei francia milícia propagandafőnöke, szombaton merénylet áldozata lett. Amikor lakásából Laugier milíciaparancsnok társasá­gában kilépett és kocsijában elhelyezkedett, szívlövéssel halálra sebezték. Laugierre is rálőttek, de csak vállán sebesítették meg könnyen. (MTI)

Next