Nemzeti Ujság, 1943. október (25. évfolyam, 222-247. szám)
1943-10-01 / 222. szám
VAGYGYÜLÉSI HARANGOK mondanak ma a nemzetnek ezek a gok és ezek az orgonahangok, amiel ma megkezdődik a katolikus gyűlés? Próbáljuk csak el ezt elképabból, hogy mit éreznénk, ha nem .Inánáld meg, próbáljuk csak elkelni azt, hogy mit mondana el magaik és némaságuk? Micsoda csüggetett, fáradságot, passzivitást hirdetnenémaságukkal: azt, hogy háború van európai élet nyugtalan és bizonytalan, lesz eltenni terveinket és életakaratkat akkorra, amikor a viharfelhők is eltisztulnak, amikor a messzek sem reszketnek többé a csatarepülések és bombavetők dörejétől. Ezt jelené a nagygyűlés elmaradása. De az hogy meglesz, éppen az ellenkent jelenti. Az életnek ezt a szilárd eszmét és akaratát, amely még beláthatatan jövendők feladatait érzi maga előtt, s ehhez Magyarország legnagyobb és legegyetemesebb világnézeti és hitéleti közössége összegyűjti vezérkarát és egész táborát, hogy előkészítse önmagát ezekre a feladatokra. Mindenekelőtt ezt mondják tehát ezek a harangütések. A jelen feladatait, de bennük a jövendőt. De azt is mondják egyúttal, hogy ez a mi világnézeti egységünk és közösségünk nem akar belezárkózni pusztán a templomok falai közé — amit sohasem tett —, hanem ki akar sugározni onnét, életet akar alakítani: egyének családok, társadalmi osztályok, társadalmi hatóerők életét, nemzet, állam, magyar szellem és a magyar kultúra életét. Ez az igényünk nem kevesebb, erő helyett, vagy legalább is mellé. Ez az igény eddig is egyik legfőbb életet alakító tényezője volt a magyarságnak. Eddig is átvonult a nemzet történetén. Ez tette a magyarságot nemzetté, ott volt államéletének megformálói és megszilárdítói között. Évszázadon át, több mint félezer éven át egymaga jelentette a nemzet kultúráját, formálta a nemzet lelkét és temperamentumát, vele Volt történelmének részei között. Ne hunyjuk be szemünket: az, hogy az Európára szakadt sötét vihar forgatagai között is kigyújtja a gyertyáit és megszólaltatja harangjait, orgonáit és szónokait — mindez történelmünk egyik legszebb pillanata. Ki tudja, mit hoz a jövő — mondják mások; ez azonban kihirdeti programját a jövő felé. S ebbena programban azt, hogy igazságot ésszeretetet kíván érvényesíteni és érvényesíttetni a társadalom életében. Igen: Igazságot a Hatalom helyett, vagy legalább is mellé, s Szeretetet a puszta erő helyett, vagy legalább is mellé. Az igazság azonban több és fenségesebb mint a hatalom, s a szeretet több és fenségesebb, mint az erő. Ha ez a kettő, az igazság és szeretet, akár átmenetileg is kihűlnének a társadalom életében, olyan helyzetek következnének be, amelyek csak a földet ért geológiai jégkorszakokkal volnának összevethetők. Ez a nagygyűlés a maga mondanivalóival szakadatlanul erre akar figyelmeztetni az első naptól az utolsóig. Ezek azok a fények, amelyeket meggyűjt és ezek azok a hangok, amelyeket megrendít. S hogy ezt megteszi és megteheti, annak nemcsak számunkra van eseményszerűsége és jelentősége, hanem egész Európa, sőt az egész világ számára is. Íme ezt csak mi tesszük meg most Európában, sőt talán a kerek világon is. Ezeken a napokon az egyetemes keresztény életigényeknek társadalmat alapítani kívánó Magyarország a világegyház egyik tűzpontja. Ez legyen most büszkeségünk. A Német Távirati Iroda közli az egyik haditudósító leírását az isztriai és szlovéniai harcokról. Azt olvassuk ebben a leírásban, hogy Görz birtokáért, az erdős szorosokért, a Monte Santo és a Monte San Gabriela magaslatokért és az Isonzón átvezető vasúti hidakért, amelyekért az első világháborúban annyi vér folyt, most ismét elkeseredett harcok alakultak ki. Olaszország északkeleti részében két olasz hadsereg állomásozott Malaguti tábornok parancsnoksága alatt. A fegyverszünet közzétételét követő napokban a németek az olasz csapatok egy részét lefegyverezték, más egységek azonban Malaguti utasítását követve a felkelőkhöz és partizánokhoz csatlakoztak, akik sok nehéz és könnyű fegyvert is szereztek az olaszoktól. Még kiserődöket és záróvonalakat is létesítettek, úgy hogy Gört idagabb környéke hadszíntérré vált. A szlovén felkelők William Jones őrnagy, a Secret Service megbízottjának vezetése alatt állottak. Szeptember 22-én a felkelők és partizánok, miután Laibach és Fiume vidékéről erősítést kaptak, megindították nagy támadásukat Görz ellen. A görzi német csapatok, jóllehet a támadók számbeli fölényben voltak, véresen viszszaverték a város repülőtere ellen intézett első támadást. Ennek a repülőtérnek kellett volna megnyitnia az utat az ellenséges repülőgépek számára a karsztok felé. A Monte San Marcoról azonban ugyanakkor több mint 500 felkelő behatolt a városba és elvágta a német biztosító erőket. A harmadik támadás, amelyet észak felől gránátvetők és lövegek tüzével támogatva indítottak, a német támadásban összeomlott. Ennek ellenére a felkelők számbelileg nagy túlsúlyban lévő csapatokkal támadtak és óránként erősítéseket kaptak. A fenyegető veszély elhárítására nagyobb SS-erőket és csapatokat vezényeltek a veszélyeztetett területre, akik a tölgyfalombbal kitüntetett Hauser tábornok parancsnoksága alatt három nappal ezelőtt támadásra indultak. A gyors előnyomulást azonban az útzárak, felrobbantott sínpályák és az ügyesen elhelyezett ellenállási fészkek nemsokára feltartóztatták, habár az ellenség az áthatolhatatlan erdőkben, keskeny völgyekben és szakadékokban mindig letért a nagyobb közelharc elől. Félelmetes harc kezdődött a zöld pokollá vált erdőben. A második napon azután sikerült részben kialakítani egy katlant és a nehéz terepen lassan megkezdődött az ellenség kifüstölése. Görz városa, amely a harcok folyamán több ízben cserélt gazdát, végül is német kézre került. A támadás első három napjában az ellenségnek több mint ezer halottját számolták össze, a német csapatok ezenkívül sok fegyvert, köztük két páncéltörő ágyút, két löveget és egy vasúti páncélkocsit zsákmányoltak. Görz grófság többi részében és Isztriában a felelők leverése szintén tovább halad előre. A balkáni politikában észrevehető jelenlegi fejlemények és a jövő eshetőségei Törökországot is közelről érintik. Sadak képviselő az Aksam című lapban foglalkozik a Journal de Geneve egyik cikkével és kiemeli a svájci lapnak azt a megállapítását. Churchill elég okos volt, hogy Adanában nem gyakorolt nyomást Törökországra, hanem csupán a törökök támogatását kérte a Balkán jövő megszervezéséhez. Világos, — írja Sadak — hogy Törökországot igen közelről érinti a balkáni helyzet, de mindenki tudja, hogy Törökországnak nincsenek területi céljai. Politikájának jelszava: a Balkán a balkáni népeké. Sadak ezután utal arra, hogy az egyik orosz lap a balkáni föderációs tervekben veszélyt lát a Szovjetunió ellen. Bizonyos, hogy a kisantant és a balkáni antant egyformán életképtelen volt. Mihelyst kitört a háború, a balkáni antant három részre szakadt: Románia a németek oldalára állt, Görögország és Jugoszlávia a szövetségesekhez csatlakozott, Törökország pedig semlegességével a két fél között maradt. Románia szó nélkül otthagyta a paktumot és Törökország sem tett semmit Görögország és Jugoszlávia megsegítésére. Igaz viszont, az is, hogy a Balkán-paktum aláírói egymás között semmiféle kötelezettséget nem vállaltak a kölcsönös segélynyújtásra a Balkánon kívülről jövő veszély ellen. Törökország csupán arra szorítkozott, hogy figyelmeztette Bulgáriát, hogy ha Bulgária is megtámadná Görögországot, ez török hadüzenetet vonna maga után. Minthogy azonban ez az eset nem következett be, Törökország semleges maradt és jelenleg legfontosabb feladatának létérdekei megvédését tartja. Hogyan alakulnak az események a közeljövőben a Balkánon, arról jóslatokba nem igen lehet bocsájtkozni. Érdekes itt azonban Dorpmüller német birodalmi közlekedésügyi miniszter romániai és bulgáriai látogatása. Dorpmüller miután megszemlélte Romániában Konstantát, Galacot és Brailát, most Bulgáriában tartózkodik és szerdán Petrov bulgár vasútügyi miniszter kíséretében látogatást tett a Fekete-tenger partján fekvő több bulgár városban. Dorpmüller látogatásával egyidőben szovjet bombázók támadást intéztek Konstanza kikötője ellen. Úgy látszik, hogy a balkáni fejlemények jelentős részben függnek az angolamerikai-szovjet viszony tisztázását célzó tárgyalásoktól. Ezekben különben a lengyel kérdés is vezető szerepet játszik. Londonban erősödik az a felfogás, hogy minél hamarabb megegyezésre kell jutni a Szovjettel a lengyel kérdésben, mielőtt a helyzet tovább kiéleződne. A másik oldalon, nevezetesen a németszovjet viszonyban a Wilhelmstrasse is újabb nyilatkozatot tett. A nyilatkozat utal Ribbentropnak a háromhatalmi szerződés évfordulóján tartott rádióbeszédére, amelyben a német külügyminiszter azt mondotta, hogy Németország addig nem teszi le a fegyvert, ameddig a bolsevista veszedelmet végleg el nem hárítja Európa feje felől. Ilyen körülmények között Németországnak a Szovjettel szemben való magatartása nem változott. Különben Berlinben azt tartják, hogy a németszovjet különbékéről származó híreszteléseket az az oldal lanszírozza, amely meg akarja zavarni a birodalom és európai szövetségesei közötti viszonyt, tudva azt, hogy ezek a szövetségesek a Szovjet-1 ben látják a főellenséget. H. D Támadások és ellentámadások n - ' • * ' ■ q keleti fronton 0 A lengyel kérdés újra előtérbe nyomult — Várható-e változás Laval magatartásában? — Helyszíni tudósítás az isztriai hadműveletekről Pompeinél folynak az olaszországi harcok I } \---A x 4-4- \— Q • Ml 3 194$ OKTOBER T J T7U I L E Ü.MLX ± "V F O L Y A .ML . NEMZETI ÚJSÁG 1 kiadásért felelős Dániel# mmm a szerkesztésért felelős: RANYAY LAJOS Kiadja a *«««»« Sai»A.»Allalat ^ £1'A D* TÓTH LÁSZLÓ Kiadja a Központi Sajtovallalat \»/ Október 1. XXXI. Országos Katolikus Nagygyűlés Német hivatalos jelentés: Berlin, szeptember 30. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: A kubáni hídfő középső szakaszán meghiúsult az ellenségnek egyik nagyobb erőkkel végrehajtott támadása. A bolsevisták számos friss hadosztály kíméletlen harcbavetésével és erős harci repülőgépkötelékek támogatásával ismételten át akarták törni védelmi arcvonalunkat Zaporozsje térségében. A támadókat mindenütt visszavertük. A Dnyeper középső folyásánál az ellenség számos helyen át akart kelni. Ellentámadással a bolsevistákat egy nehezen áttekinthető térségben, ahol szerettek volna hídfőállást létesíteni, visszavertük. Az arcvonal középső szakaszán csapataink a legrosszabb időjárási és terepviszonyok ellenére is végrehajtották kijelölt mozdulataikat, miközben részben heves ellenséges támadásokat hárítottak el. A délolaszországi arcvonalon az ellenség általában csak gyengébb erőkkel követte mozdulatainkat. A Vezúvtól délre megállítottunk hevesen előretörő brit páncélos kötelékeket. Az arcvonalunk mögött fekvő Nápoly városában ellenséges partraszállások elhárítása céljából huzamosabb időre szétrombolták a kikötőberendezéseket. A legszigorúbb rendszabályokat foganatosítottuk fellobbanó kommunista zavargások ellen. Észak-Olaszország szlovén és kommunista bandáktól való megtisztítása a Görztől északra elterülő térségben igen előrehaladt. A bandák az utóbbi napokban 1000-nél több halottat és több ezer foglyot vesztettek. A szeptember 30-ára virradó éjjel brit bombázók berepültek a rajna—vesztfáliai terület fölé és igen elszórtan bomba-okát dobtak több helység lakónegyedeire, főleg pedig Bochumra. Több templom és kórház rongálódott meg súlyosan. A lakosság körében veszteségek voltak. Eddigg még nem állapították meg hány repülőgépet lőttünk le. Tengeralattjáróink a Földközi-tengeren az ellenséges partraszálló hajók ellen és az Atlanti-óceánon az ellenséges utánpótlási közlekedés ellen vívott harcban él- Lapunk mai száma 20 fillér