Nemzeti Ujság, 1943. november (25. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-02 / 248. szám

4 ............................................­­ MTU»« & J­UBILEUMI É Y T O L Y Szerda, 248. szám »ezért stó. Kiadja a Központi Sajtovallalat ^^BBSSSSESESSSSSS^S^SgSSSSSESBSSSSSSBSSSSSSSSSSSA A bíboros hercegprímás az Egyház és a nemzet történelmi viszonyáról Ui ■ ■ ■—m—rnawmanma —— Közzétették a moszkvai értekezlet zárójelentését idén Kairóban találkozik Menemenesoglu török külügyi miniszterrel — Badoglio Nápolyban Sforzával­ és S Crocevel tárgyal a kormány átalakitásáról — Az­ amerikaiak partraszálltak Bougainville szigetén A Nogaji-szteppén a Dnyeper-torkolat felé előretörő gyors szovjet kötelékekkel folynak a harcok Hétfőn este közzétették a moszkvai értekezlet zárójelentését és így most már ismerjük mindazokat a döntéseket­­ és megállapodásokat, amelyeket Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjet képvi­selői Moszkvában hoztak, jóllehet, az bi­zonyos, hogy sok olyan kérdésről is tárgyaltak a moszkvai értekezleten, ame­lyekről a hivatalos közlemény politikai vagy egyéb okokból nem tesz említést. Maga a zárójelentés is a megvitatott kérdéseket három csoportra osztja: egyes kérdésekben végleges megegye­zésre jutottak, másokban elvi döntést hoztak, a kérdések harmadik csoportját pedig eszmecsere útján tisztázták. El kell olvasni a moszkvai hivatalos kommünikének lapunk más helyen kö­zölt szövegét, annál is inkább, mert ezen a helyen felesleges megismételni a benne foglaltakat, s csupán néhány szempontot ismerünk ki. Hangsúlyozza a zárójelentés, hogy a moszkvai értekezleten elsősorban a ka­tonai kérdéseket beszélték meg és végle­ges döntéseket hoztak a közös hadműve­letekre nézve. A moszkvai kormány hi­vatalos lapja, az Izvesztija nyílt megelé­gedéssel üdvözli ezt a határozatot, amely megfelel a szovjet álláspontnak, amely már a konferencia összeülésekor félre­érthetetlenül hangsúlyozta, hogy a jelen­legi legfontosabb teendő a háború meg­rövidítése és az angolszász hatalmak fegyveres vállalkozásainak fokozása kell, hogy legyen. Megállapítja az Izvesztija, hogy ennek érdekében máris bizonyos hadműveletek kezdődtek. A londoni rádió hírmagyarázója szintén a katonai határozatok fontosságát emeli ki és ezzel kapcsolatban Görögországot és Jugoszlá­viát emlegeti. A jelentések beszámolnak arról, hogy Eden a Sztálinnal való má­sodik megbeszélése során előterjesztette a Quebecben elhatározott és Churchill részletes magyarázataival ellátott angol­szász haditervet. Egyelőre azonban ter­mészetesen nem tudjuk, hogy az angol­szász hatalmak, most már a Szovjettel egyetértésben, hol terveznek újabb na­­gyobb arányú vállalkozást: Nyugateuró­pában, a Balkánon, vagy Olaszországban, és ebben a tekintetben meg kell várni a bekövetkező eseményeket. Moszkvában ezenkívül elhatározták, hogy Anglia, az Egyesült Államok, a Szov­jet és Csunking-Kína fenntartják együtt­működésüket a háború után­ra, a béke és biztonság megszervezésére, a fegyverle­tételi feltételekre és új Népszövetség fel­állítására nézve. A moszkvai zárókom­münikének ez a része, nevezetesen a 6. pont kimondja, hogy „a négy kormány az ellenségeskedések befejezése után kato­nai haderejét nem használja fel más ál­lamok területén belül, kivéve a nyilatko­zatban felsorolt eseteket és csupán közös­­ megbeszélés után". Erre a pontra az | UraTTT-r.fti» ■ r ■■■■■■­. ...........1 i i ■­­ alábbiakban még visszatérünk, most csu­pán azt említjük még meg, hogy két olyan kérdés van, amelyben a moszkvai érte­kezlet pozitív határozatot hozott. Az első Olaszországról szól és a szövetségesek célját abban jelöli meg, hogy Olaszország­ban a fasizmust tökéletesen meg kell semmisíteni és elő kell készíteni Olaszor­szág demokratikus arculatának kialakítá­sát. A másik pont Ausztriára vonatkozik és deklarálja az angol, amerikai és szovjet kormány elhatározását, hogy az An­­schlusst érvénytelennek tekinti és a há­ború után egy szabad és független Auszt­riát állít föl. Nézzük most már mi az, amiben a­­ moszkvai értekezleten nem hoztak kifeje­zett döntést. Ezek a kérdések: a szovjet nyugati határainak és befolyási területé­nek ügye, Finnország, a balti államok, Lengyelország és Délkelet-Európa sorsa. Az előzményekből tudjuk, hogy a Szovjet eléggé nyíltan ellenszegült minden olyan tervnek, amely egyértelmű lett volna az orosz igények és követelések elhatárolásá­val, másfelől pedig az angolszász hatal­mak is kényes helyzetben voltak amiatt, hogy az Atlanti Charta elvei bizonyos mértékben kötötték őket, hogy a Szovjet­nek messzebbmenő engedményeket tegye­nek. Ilyen körülmények között ezekben a kérdésekben,habár bizonyosan megvitatták azokat, nem jött létre végleges megálla­podás és a határkérdéseket, köztük a balti államok és Lengyelország problémáját függőben tartották és rendezését későbbre halasztották. Mindössze bizonyos irány­elveket szögeztek le és ezeket meg is ta­lálják a moszkvai zárónyilatkozatban. A zárónyilatkozatnak már idézett 6. pontja szerint a négy kormány (angol, amerikai, orosz, kínai) az ellenségeskedések befeje­zése után katonai haderejét nem használja fel más államok területén belül, kivéve a közös megállapodás alapján kialakult egyes eseteket. A 4. pont pedig arról be­szél, hogy az új Népszövetségben vala­mennyi békeszerető állam, akár kicsi, akár nagy,­­ szuverén minőségének elve alapján vesz részt. Az idézett 6. és 4. pont — mint látjuk — tehát erősen általános­ságban, mozog és csupán az események mutatják majd meg, hogyan festenek ezek az elvek a gyakorlatban. Érdekes kommentárban foglalkozik a Neue Zürcher Zeitung a moszkvai érte­kezlet határozataival. Többek között azt írja, hogy a három külügyminiszter a 12 napig tartó tárgyalások alatt nem ol­dotta meg az összes politikai kérdéseket, amelyeket rendezni kellett volna. Ehe­lyett egy közös szervezet felállításában állapodtak meg, amelynek a vitás kérdé­sek rendezése és a felmerülő feladatok megoldása lesz a feladata. Azokat a kér­déseket, amelyek körül ellentétek merül­hettek volna fel, mint például a meg­szállt területek közigazgatásának kér­dését, vagy a határkérdéseket későbbi időpontra halasztották el. Ezáltal sza­baddá tették az utat az új katonai akciók lebonyolítása számára és elkerülték a szakítást az angolszász hatalmak és a Szovjet között. A lap szerint Kínának a Németország lefegyverzéséről való ha­tározatba való bevonás­a azért jelentős, mert ezáltal Szovjetoroszország határo­zottabban foglalt állást Japánnal kap­csolatban, mint eddig. A lap a balti ál­lamok szempontjából aggasztónak tartja, hogy a háborús bűnösökről­ szóló szakasz a balti államokat egyáltalán nem említi, amiből arra lehet következtetni, hogy Észtországot, Lettországot és Litvániát a szövetségesek „felszabadítandó orosz te­rületnek“ tekintik. Igaza van Berlinnek — végzi a Neue Zürcher Zeitung fejte­getéseit —, amidőn azt állítja, hogy Moszkvában nem értek el semmiféle te­rületi és politikai megoldást. Az angol lapok kommentárjai kiemelik a moszkvai katonai döntések fontosságát és azt, hogy a vitás kérdések megvitatására közös európai bizottságot állítottak fel s az ebben való részvételre a Szovjet hozzá­járult. Minden politikai kérdést tehát ebben a bizottságban vitatnak meg és a Szovjet nem bocsátkozik önálló vállalko­zásokba, legalábbis ígérete szerint nem­.. A News Chronicle kommentárjában azt írja, hogy a zárókommüniké egy óriási kihagyást és egy súlyos hiányosságot mu­­tat fel. A kihagyás az, hogy egyáltalában nem említi meg Oroszország nyugati ha­tárait, elsősorban a lengyel-szovjet jövő­beni határt, a súlyos hiba pedig az, hogy Franciaországot nem vonták bele az euró­pai bizottságba. A Times még hiányolja, hogy a gazdasági kérdésekről, amelyekről nyilván tárgyaltak, nem hoztak érdemle­ges határozatokat. Londoni körökben nem titkolják, hogy a kis államok tekintetében továbbra is eltér egymástól az angol­szász és szovjet felfogás. A finn sajtó főleg ezzel a szemponttal foglalkozik és sajnálja, hogy a záró­kommünikében nem történik hivatkozás az Atlanti Charta legfontosabb alapel­­veire, mint például arra, hogy a szövetke­zett hatalmak nem törekednek terület­­szerzésre és tiszteletben tartják más nem­­zetek önrendelkezési jogát. A svéd lapok ugyanezt a szempontot emelik ki. H. D. Csata a Nogaji-szteppén Hómér hivatalos jelentése , Berlin, november 2. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: Az ellenség hétfőn a Krím-félszigeten Keres városának két oldalán partraszál­lást kísérelt meg. Az egyik helyen partra­­szállt szovjet erőket ellentámadással el­reteszelték és összeszorították. A többi partraszállási helyen az ellenséget vére­sen visszavertük, a partot ért ellenséges erőket megsemmisítettük. A Dnyeper alsó szakaszától délre a nogaji szteppén tovább folynak a harcok a Dnyeper felé előretörő gyors szovjet kötelékekkel. A bolsevisták kísérletei, hogy német erőket átkaroljanak és elvág­janak, ugyanúgy meghiúsultak, mint az északi és déli elreteszelő arcvonalaink ellen végrehajtott erős támadásaik. A Dnyeper-könyökben Dnyepropet­­rovszktól délnyugatra visszavertünk erő­sebb támadásokat és közben egy helyen 40 támadó páncélos közül 28-at szétlőt­tünk. A Krivoj Rogtól északra lévő térség­ben ellentámadásunk már nagy sikerekre vezetett. A messze előretört ellenséges támadó éleket levágtuk és megsemmisí­tettük. Október 27-ike óta ebben a tér­ségben az eddigi jelentések szerint 5000 foglyot ejtettünk, valamint 357 páncélost, 378 löveget és több mint 500 járművet zsákmányoltunk, vagy megsemmisítet­tünk. Különösen nagyok a bolsevistái, véres veszteségei az elvágott ellenséges csoportok kétségbeesett ellenállása kö­vetkeztében. A mi veszteségeink cseké­­lyek. A keleti arcvonal egyéb részein *­■ Kievtől délnyugatra a Dnyeper-huroklissa indított heves, de eredménytelen ellen­séges támadástól eltekintve — csak helyi jelentőségű harcok voltak. Ezek sorát Gomeltől délnyugatra­, és Velikije Luki­tól délnyugatra ellentámadással megtln­­títottunk vagy elreteszeltünk kisebb el­­lenséges betöréseket. Kricsevtől nyu­gatra egy támadó vállalkozásunk, noha az ellenség szívósan ellenállt, lényegesen megjavította állásainkat. A délolaszországi arcvonal nyugati sza­kaszán az ellenség nagyobb erőkkel tapos­gatódzott állásaink irányában. A többi arcvonalszakaszról brit-északamerikai kö­telékeknek a Campobassótól nyugatr­l lévő térségben indított eredménytelen támadó vállalkozásán kívül csak csekély harci tevékenységet jelentenek. A keddre virradó éjszakai német kistái repülőgépek erős kötelékei megtámadták Nápolyt, az ellenséges utánpótlás támasz­­pontját. Bombatalálatok tüzeket és rom­bolásokat okoztak a kikötőberendezések­,­ben. Több hajót súlyos találat ért. Német harci repülőgépek hétfőn jó esti órákban bombázták több délangliai­ város kikötőberendezéseit. (MTI) Lapunk mai száma 20 fillér

Next