Nemzeti Ujság, 1943. november (25. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-02 / 248. szám
4 ............................................ MTU»« & JUBILEUMI É Y T O L Y Szerda, 248. szám »ezért stó. Kiadja a Központi Sajtovallalat ^^BBSSSSESESSSSSS^S^SgSSSSSESBSSSSSSBSSSSSSSSSSSA A bíboros hercegprímás az Egyház és a nemzet történelmi viszonyáról Ui ■ ■ ■—m—rnawmanma —— Közzétették a moszkvai értekezlet zárójelentését idén Kairóban találkozik Menemenesoglu török külügyi miniszterrel — Badoglio Nápolyban Sforzával és S Crocevel tárgyal a kormány átalakitásáról — Az amerikaiak partraszálltak Bougainville szigetén A Nogaji-szteppén a Dnyeper-torkolat felé előretörő gyors szovjet kötelékekkel folynak a harcok Hétfőn este közzétették a moszkvai értekezlet zárójelentését és így most már ismerjük mindazokat a döntéseket és megállapodásokat, amelyeket Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjet képviselői Moszkvában hoztak, jóllehet, az bizonyos, hogy sok olyan kérdésről is tárgyaltak a moszkvai értekezleten, amelyekről a hivatalos közlemény politikai vagy egyéb okokból nem tesz említést. Maga a zárójelentés is a megvitatott kérdéseket három csoportra osztja: egyes kérdésekben végleges megegyezésre jutottak, másokban elvi döntést hoztak, a kérdések harmadik csoportját pedig eszmecsere útján tisztázták. El kell olvasni a moszkvai hivatalos kommünikének lapunk más helyen közölt szövegét, annál is inkább, mert ezen a helyen felesleges megismételni a benne foglaltakat, s csupán néhány szempontot ismerünk ki. Hangsúlyozza a zárójelentés, hogy a moszkvai értekezleten elsősorban a katonai kérdéseket beszélték meg és végleges döntéseket hoztak a közös hadműveletekre nézve. A moszkvai kormány hivatalos lapja, az Izvesztija nyílt megelégedéssel üdvözli ezt a határozatot, amely megfelel a szovjet álláspontnak, amely már a konferencia összeülésekor félreérthetetlenül hangsúlyozta, hogy a jelenlegi legfontosabb teendő a háború megrövidítése és az angolszász hatalmak fegyveres vállalkozásainak fokozása kell, hogy legyen. Megállapítja az Izvesztija, hogy ennek érdekében máris bizonyos hadműveletek kezdődtek. A londoni rádió hírmagyarázója szintén a katonai határozatok fontosságát emeli ki és ezzel kapcsolatban Görögországot és Jugoszláviát emlegeti. A jelentések beszámolnak arról, hogy Eden a Sztálinnal való második megbeszélése során előterjesztette a Quebecben elhatározott és Churchill részletes magyarázataival ellátott angolszász haditervet. Egyelőre azonban természetesen nem tudjuk, hogy az angolszász hatalmak, most már a Szovjettel egyetértésben, hol terveznek újabb nagyobb arányú vállalkozást: Nyugateurópában, a Balkánon, vagy Olaszországban, és ebben a tekintetben meg kell várni a bekövetkező eseményeket. Moszkvában ezenkívül elhatározták, hogy Anglia, az Egyesült Államok, a Szovjet és Csunking-Kína fenntartják együttműködésüket a háború utánra, a béke és biztonság megszervezésére, a fegyverletételi feltételekre és új Népszövetség felállítására nézve. A moszkvai zárókommünikének ez a része, nevezetesen a 6. pont kimondja, hogy „a négy kormány az ellenségeskedések befejezése után katonai haderejét nem használja fel más államok területén belül, kivéve a nyilatkozatban felsorolt eseteket és csupán közös megbeszélés után". Erre a pontra az | UraTTT-r.fti» ■ r ■■■■■■. ...........1 i i ■ alábbiakban még visszatérünk, most csupán azt említjük még meg, hogy két olyan kérdés van, amelyben a moszkvai értekezlet pozitív határozatot hozott. Az első Olaszországról szól és a szövetségesek célját abban jelöli meg, hogy Olaszországban a fasizmust tökéletesen meg kell semmisíteni és elő kell készíteni Olaszország demokratikus arculatának kialakítását. A másik pont Ausztriára vonatkozik és deklarálja az angol, amerikai és szovjet kormány elhatározását, hogy az Anschlusst érvénytelennek tekinti és a háború után egy szabad és független Ausztriát állít föl. Nézzük most már mi az, amiben a moszkvai értekezleten nem hoztak kifejezett döntést. Ezek a kérdések: a szovjet nyugati határainak és befolyási területének ügye, Finnország, a balti államok, Lengyelország és Délkelet-Európa sorsa. Az előzményekből tudjuk, hogy a Szovjet eléggé nyíltan ellenszegült minden olyan tervnek, amely egyértelmű lett volna az orosz igények és követelések elhatárolásával, másfelől pedig az angolszász hatalmak is kényes helyzetben voltak amiatt, hogy az Atlanti Charta elvei bizonyos mértékben kötötték őket, hogy a Szovjetnek messzebbmenő engedményeket tegyenek. Ilyen körülmények között ezekben a kérdésekben,habár bizonyosan megvitatták azokat, nem jött létre végleges megállapodás és a határkérdéseket, köztük a balti államok és Lengyelország problémáját függőben tartották és rendezését későbbre halasztották. Mindössze bizonyos irányelveket szögeztek le és ezeket meg is találják a moszkvai zárónyilatkozatban. A zárónyilatkozatnak már idézett 6. pontja szerint a négy kormány (angol, amerikai, orosz, kínai) az ellenségeskedések befejezése után katonai haderejét nem használja fel más államok területén belül, kivéve a közös megállapodás alapján kialakult egyes eseteket. A 4. pont pedig arról beszél, hogy az új Népszövetségben valamennyi békeszerető állam, akár kicsi, akár nagy, szuverén minőségének elve alapján vesz részt. Az idézett 6. és 4. pont — mint látjuk — tehát erősen általánosságban, mozog és csupán az események mutatják majd meg, hogyan festenek ezek az elvek a gyakorlatban. Érdekes kommentárban foglalkozik a Neue Zürcher Zeitung a moszkvai értekezlet határozataival. Többek között azt írja, hogy a három külügyminiszter a 12 napig tartó tárgyalások alatt nem oldotta meg az összes politikai kérdéseket, amelyeket rendezni kellett volna. Ehelyett egy közös szervezet felállításában állapodtak meg, amelynek a vitás kérdések rendezése és a felmerülő feladatok megoldása lesz a feladata. Azokat a kérdéseket, amelyek körül ellentétek merülhettek volna fel, mint például a megszállt területek közigazgatásának kérdését, vagy a határkérdéseket későbbi időpontra halasztották el. Ezáltal szabaddá tették az utat az új katonai akciók lebonyolítása számára és elkerülték a szakítást az angolszász hatalmak és a Szovjet között. A lap szerint Kínának a Németország lefegyverzéséről való határozatba való bevonása azért jelentős, mert ezáltal Szovjetoroszország határozottabban foglalt állást Japánnal kapcsolatban, mint eddig. A lap a balti államok szempontjából aggasztónak tartja, hogy a háborús bűnösökről szóló szakasz a balti államokat egyáltalán nem említi, amiből arra lehet következtetni, hogy Észtországot, Lettországot és Litvániát a szövetségesek „felszabadítandó orosz területnek“ tekintik. Igaza van Berlinnek — végzi a Neue Zürcher Zeitung fejtegetéseit —, amidőn azt állítja, hogy Moszkvában nem értek el semmiféle területi és politikai megoldást. Az angol lapok kommentárjai kiemelik a moszkvai katonai döntések fontosságát és azt, hogy a vitás kérdések megvitatására közös európai bizottságot állítottak fel s az ebben való részvételre a Szovjet hozzájárult. Minden politikai kérdést tehát ebben a bizottságban vitatnak meg és a Szovjet nem bocsátkozik önálló vállalkozásokba, legalábbis ígérete szerint nem.. A News Chronicle kommentárjában azt írja, hogy a zárókommüniké egy óriási kihagyást és egy súlyos hiányosságot mutat fel. A kihagyás az, hogy egyáltalában nem említi meg Oroszország nyugati határait, elsősorban a lengyel-szovjet jövőbeni határt, a súlyos hiba pedig az, hogy Franciaországot nem vonták bele az európai bizottságba. A Times még hiányolja, hogy a gazdasági kérdésekről, amelyekről nyilván tárgyaltak, nem hoztak érdemleges határozatokat. Londoni körökben nem titkolják, hogy a kis államok tekintetében továbbra is eltér egymástól az angolszász és szovjet felfogás. A finn sajtó főleg ezzel a szemponttal foglalkozik és sajnálja, hogy a zárókommünikében nem történik hivatkozás az Atlanti Charta legfontosabb alapelveire, mint például arra, hogy a szövetkezett hatalmak nem törekednek területszerzésre és tiszteletben tartják más nemzetek önrendelkezési jogát. A svéd lapok ugyanezt a szempontot emelik ki. H. D. Csata a Nogaji-szteppén Hómér hivatalos jelentése , Berlin, november 2. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: Az ellenség hétfőn a Krím-félszigeten Keres városának két oldalán partraszállást kísérelt meg. Az egyik helyen partraszállt szovjet erőket ellentámadással elreteszelték és összeszorították. A többi partraszállási helyen az ellenséget véresen visszavertük, a partot ért ellenséges erőket megsemmisítettük. A Dnyeper alsó szakaszától délre a nogaji szteppén tovább folynak a harcok a Dnyeper felé előretörő gyors szovjet kötelékekkel. A bolsevisták kísérletei, hogy német erőket átkaroljanak és elvágjanak, ugyanúgy meghiúsultak, mint az északi és déli elreteszelő arcvonalaink ellen végrehajtott erős támadásaik. A Dnyeper-könyökben Dnyepropetrovszktól délnyugatra visszavertünk erősebb támadásokat és közben egy helyen 40 támadó páncélos közül 28-at szétlőttünk. A Krivoj Rogtól északra lévő térségben ellentámadásunk már nagy sikerekre vezetett. A messze előretört ellenséges támadó éleket levágtuk és megsemmisítettük. Október 27-ike óta ebben a térségben az eddigi jelentések szerint 5000 foglyot ejtettünk, valamint 357 páncélost, 378 löveget és több mint 500 járművet zsákmányoltunk, vagy megsemmisítettünk. Különösen nagyok a bolsevistái, véres veszteségei az elvágott ellenséges csoportok kétségbeesett ellenállása következtében. A mi veszteségeink csekélyek. A keleti arcvonal egyéb részein *■ Kievtől délnyugatra a Dnyeper-huroklissa indított heves, de eredménytelen ellenséges támadástól eltekintve — csak helyi jelentőségű harcok voltak. Ezek sorát Gomeltől délnyugatra, és Velikije Lukitól délnyugatra ellentámadással megtlntítottunk vagy elreteszeltünk kisebb ellenséges betöréseket. Kricsevtől nyugatra egy támadó vállalkozásunk, noha az ellenség szívósan ellenállt, lényegesen megjavította állásainkat. A délolaszországi arcvonal nyugati szakaszán az ellenség nagyobb erőkkel taposgatódzott állásaink irányában. A többi arcvonalszakaszról brit-északamerikai kötelékeknek a Campobassótól nyugatrl lévő térségben indított eredménytelen támadó vállalkozásán kívül csak csekély harci tevékenységet jelentenek. A keddre virradó éjszakai német kistái repülőgépek erős kötelékei megtámadták Nápolyt, az ellenséges utánpótlás támaszpontját. Bombatalálatok tüzeket és rombolásokat okoztak a kikötőberendezések,ben. Több hajót súlyos találat ért. Német harci repülőgépek hétfőn jó esti órákban bombázták több délangliai város kikötőberendezéseit. (MTI) Lapunk mai száma 20 fillér