Nemzeti Ujság, 1943. november (25. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-02 / 248. szám

Szovjet gyorsítótér­ékek betörtek a Nogaji-pusztába Berlin, november 2. A Bremencsug és a Krím-félsziget kö­zött dúló nagy csatát továbbra is egysé­ges egészként kell tekinteni — írja Serto­­rius százados hétfő esti beszámolójában. Teljesen egyoldalú dolog volna tehát a helyzetet a szovjet hétvégi térnyerése alapján megítélni, amelyet a Nogaji-pusz­­tában elért áttört gyorskötelékeivel. Ez a térnyerés, ami a Nikopol irányában való előretörést illeti, mérsékelt, viszont nyu­gati és délnyugati irányban tekintélyes előhaladást jelent. Ennek ellenére azon­ban nem dönti el a nagy csata kimenete­lét. A harc kimenetele továbbra is nyílt, mert egyrészt a Dnyeper-könyöktől délre áttört ellenséges gyorskötelékek és a mozgékony német beavatkozási tartalékok között még folynak a harcok, másrészt pedig a Krím-félsziget bejáratai még német kézen vannak és a német csapatok onnan oldalazhatják az áttört ellenséges oszta­gokat. Végül pedig, mint már mondottuk, a déli arcvonalszakasz nagy csatáját ösz­­szefüggő egészként kell megítélni, azaz a Nogaji-pusztán kialakuló helyzetet meg­lehetősen messzemenően befolyásolhatja a nagy Dnyeper-kanyarulatban folyó harc kimenetele. Az utóbbi szakaszon szombaton és va­sárnap a szovjet csapatok újabb támadá­sokat intéztek a német záróállás jobb­szárnya ellen, de ezek a támadások vére­sen és nagy veszteségekkel összeomlottak. Ezzel szemben a német ellentámadás az ellenséges betörési hely nyugati oldalán, főleg Krivojrogtól északra és északnyu­gatra a hét végén további sikereket ért el. Az ellenség ugyan még szívósan vé­dekezik és a szétvert kötelékek helyett újakat vet harcba, de a német ékek is egyre újabb erősítéseket kapnak, úgyhogy a német ellentámadás még folyamatban van. Mindent összevetve a keleti arcvonal déli szakaszán folyó nagy csata most két­ségtelenül elérte tetőpontját, de még nem dőlt el. Érthető, ha ilyen körülmények között az ellenfelek minden erejüket ide összpontosítják és ennek következtében az előző hetekkel ellentétben az arcvonal többi szakaszain a harci tevékenység a hét végén még jobban ellanyhult. (NST) Berlin, november 3. (Interinf): Az a tény, hogy egyedül az arcvonal déli részén kereken 18.000 szov­jet páncélost­ lőttek ki a bolsevisták nyári offenzívájának megindulása óta, világos képet ad a csata gigászi méreteiről, amely példátlanul áll minden idők háborús tör­ténelmében. (MTI) Szövetséges hadihajók Gaeta előtt Berlin, november 2. Délolaszország nyugati partvidékén hét­főn szövetséges hadihajók jelentek meg, amelyek be akarták lőni magukat Gaeta városára — közük berlini illetékes helyen. A német parti ütegek tűz alá vették a hadihajókat és több találattal visszaté­résre kényszerítették, mielőtt azok még belőhették volna magukat a kiválasztott célpontokra. (NST.) A­­németek az olasz fővárostól délre megkezdték a Pontini-mocsarak újrael­­árasztását — mint szövetséges felderítő repülőgépek megállapították. A levezető csatornák egyes gátjait már áttörték és az ár tekintélyes területeket öntött el. (NST.) , * Berlin, november 2. A berlini lapok jelentéseiből kitűnik, hogy a brit és amerikai csapatok újabb heves támadást kezdtek a Volturo mind­két partján. Nyilvánvaló, hogy a harcok még annak a térségnek az előterében folynak, ahol a németek fő ellenállási vo­nalukat építették ki. (Bud. Tud.) Algír, november 2. A szövetségesek főhadiszállásáról je­lentik, hogy mind a 8., mind az 5. had­sereg némi sikert ért el. Az 5. hadsereg Capuatól északra elfoglalta Teang váro­sát. Teano körül a németek elite-csapato­­kat vontak össze, köztük a Hermann Göring-hadosztályt. A Volturno felső fo­lyásánál a 8. hadsereg megszállta Valle Agricola helységet. A 8. hadsereg némi előrehaladást ért el Iserbia irányában és elfoglalta Cantalupo helységét. (Bud. Tud.) Moszkva, november 2. Szombaton este a moszkvai értekezlet befejezéséül a Kremlben bankettet ren­deztek, amelynek során Sztálin is felszó­lalt. Beszédében ünnepelte az 5. és 8. had­sereget és poharát Montgomery és Clark egészségére ürítette. Azután Rooseveltre és Churchillre mondott félköszöntőt. (Bud. Tud.) Cianot letartóztatták ? Milánó, november 2.­­ volt olasz külügyminiszteri, hír szerint. (Német Távirati Iroda.) A Popolo Re- t letartóztatták és beszállították a vero­­publicana jelentése szerint gróf Ciano­­­nai fogházba. (MTI) Badoglio Nápolyban Sforzával és Croceval tárgyal a kormány átalakításáról Zürich, november 2. (Magyar Távirati Iroda.) Az Exchange jelenti Nápolyból: Badoglio tábornagy környezetében hire jár, hogy küszöbön áll az olasz kormány átalakítása. Badoglio az első megbeszéléseket Sforza gróffal és Benedetto Croce tanárral folytatja Ná­polyban. Nápolyból jelentik: Benedetto Croce a Badoglio tábornaggyal kitűzött megbe­szélések előtt annak az álláspontjának adott kifejezést, hogy véleménye szerint Olaszország számára a monarchia a leg­megfelelőbb kormányforma. Szükséges azonban a király és a trónörökös haladék­talan lemondása. Badoglio tábornagynak igyekeznie kell, hogy ezt a lemondást az ország érdekében elérje és azután a hat­éves nápolyi herceg nevében kormányzó­­tanács alakuljon. Szövetséges csapatok szálltak partra Bougainville szigetén Washington, november 2. MacArthur tábornok főhadiszállásáról je­lentik, hogy a szövetségesek a Salamon­­szigetek elleni akciója tetőpontját érte el. Hétfőn erős tengeri kötelékek hadműveletet kezdtek Bouganville, a Salamon-szigetek leg­nagyobbja előtt és több órán át tartó tüzelés után jelentős csapatokat szállítottak partra. A hadműveleteket erélyesen folytatják. Bou­ganville a japánok legjelentősebb támasz­pontja a Salamon-szigeteken. Az eddigi had­­műveletek során a Szövetségesek a sziget­­csoport többi stratégiai fontosságú bázisát már megszállták. (Bud. Tud.) A svájci választások eredménye Zürich, november 2. (Magyar Távirati Iroda.) A szövetségi nemzeti tanács (a svájci parlament egyik háza) választásainak eredménye a követ­kező. (Zárójelben az előző választáson ka­pott mandátumok száma): Szabadelvű-demokrata párt: 47 (49), katolikus-konzervativ párt: 42 (43), pa­raszt, iparos- és polgári párt: 23 (22), szo­ciáldemokrata párt: 56 (45), függetlenségi párt: 6 (10), liberális-konzervativ párt: 8 (8), demokrata­ párt: 5 (6), ifjú-paraszt­párt: 3 (3), disszidens-függetlenségi párt: 1 (0), evangélikus néppárt 1 (0), belső­svájci parasztmozgalom: 1 (0), pártonkí­­vüli: 1 (1). Egy mandátum sorsa még nem dőlt el. Ez a mandátum vagy a szabad­elvű­ demokrata, vagy a katolikus konzer­vatív pártnak fog jutni. Zürich, november 2. Noha a választási eredmény nem jelent „politikai földcsuszamlást, az összes lap egyhangúlag megállapítja, hogy a helyzet balfelé tolódott el. Tekintettel arra, hogy a szociáldemokrata párt a parlament leg­erősebb pártja lett, politikai körökben élénken vitatják a szocialistáknak a kor­mányban, az úgynevezett szövetségi ta­nácsban való részvételét. A Zürichben megjelenő Volksrecht, a svájci szocialisták vezetőlapja szintén foglalkozik ezzel a kérdéssel. A lap szerint a szocialistáknak a kormányban való részvétele csupán tárgyi program alapján lehetséges, amely- Mélységes fájdalommal tudatják felesége, gyermekei és unokái, hogy a forrón szere­tett férj, apa, após, nagyapa és rokon, BÍRÓ LAJOS folyó évi október hó 31-én este öt órakor életének hetvenkilencedik, boldog házassá­gának 30-ik évében rövid szenvedés után visszaadta nemes lelkét az Urnak. Drága halottunk földi hamvait folyó évi november hó 3-án délután félhárom órakor, fogjuk a X. kerületi új köztemető halottas­­házában a római katolikus Egyház széttar­tása szerint beszenteltetni és ugyanezen te­mető sírkertjében örök nyugalomra helyezni. Emlékét soha el nem múló szeretettel őrizzük.­özv. Biró Lajosné szül. Szalogyák Anna mint felesége, özv. Kormos Gyálné szül. Bíró Gizella, özv. Sinkovich Ernőné szül. Bíró Hózsa, Biró László, dr. Almásy László­­né szül. Novák Irén mint gyermekei, Bíró Lászlóné szül. Almásy Mária mint menye, dr. Kormos Margit és Almásy Éva mint unokái s az összes rokonság. Kelt Budapest, 1943 november 2-án. nek­ megvalósítására az összes pari kofe-t írja a lap •— Hogy egyetlen tfreflva!­rfS* lezné magát. — Szó sem lehet arról — I­gednénk meg. (Búd. Tud.) Hivatalos közlemény angolszász repülőgépek berepüléséről A Magyar Távirati Iroda jelenti: Folyó hó 2-án, a mai napon, a déli órákban angolszász repülőgépek az or­szág nyugati határszélén több hullámban berepültek, majd északnyugat felé az or­­szág területét elhagyták. Visszarepülésük ugyanezen az útvona­lon történt. Bombázásról vagy egyéb károkról eddig nem érkezett jelentés. Marshall tábornok töréskarához több szovjet tisztet osztanak be Zürich, november 2. (Magyar Távirati Iroda.) Mint az Exchange­ Newyorkból jelenti, az Army and­­ Navy Journal értesülése szerint Marshall tábornok törzskarához, mihelyt a szövetségesek nyugateurópai elözönlő hadserege főparancsnoki tisztébe helye­zik, több orosz tisztet fognak beosztani. A folyóirat, mely nem hivatal­­s jel­legű, hanem csupán hivatalos körökhöz áll közel, véglegesnek tekinti, hogy Eisenhowert, mint amerikai vezérkari főnököt Washingtonba visszahívják és helyét Londonban Marshall tábornok fogja átvenni. Eisenhower utódjaként az európai hadszíntéren elsősorban Alexan­der tábornok jön tekintetbe. Eden Kairóban találkozik a török külügyminiszterrel Ankara, november 2. (Német Távirati Iroda.) Az ankarai rádió közlése szerint Eden­­ angol kül­ügyminiszter meghívta Menemencsoglu török külügyminisztert,, hogy megbeszél­­és céljából látogason el Kairóba. A török külügyminiszter elfogadta a meghívást és kíséretével együtt nyomban útra kelt. (MTI) Moszkva és a kis államok Stockholm, november 2. A londoni rádió idézi Sztrasov szovjet hírmagyarázónak az orosz rádióban hét­főn közreadott nyilatkozatát, hogy a ki­csiny, Németországgal szövetséges álla­mok, még­pedig úgy­­Magyarország­­és Rommánia, mint Finnország és Bulgária is ugyanazt a sorsot fogják szenvedni, mint Németország és nem lesz helyük „a felszabadított Európában“. (TP) A Wilhelmstrasse állásfoglalása­­ a moszkvai zárójelentéshez •­ Berlin, november 2. A Wilhelmstrasse első állásfoglalása a moszkvai zárójelentéssel szemben a kö­vetkező mondatban foglalható össze: A résztvevő hatalmak nem tudtak meg­egyezni egymással Moszkvában. Ezért kellett azután olyan terjedelemes for­mába önteni a zárójelentést, amely szinte vezércikkszerűen hat és ezért kellett a legtöbb megvitatott kérdést régi népszö­vetségi minta alapján különbizottságok elé utalni. Moszkvában kétségkívül a ka­tonai kérdések állottak az első helyen­, nagy kérdés azonban, sikerült-e el is in­tézni azokat. A Wilhelmstrasse véleménye szerint egyedül Olaszország és Ausztria kérdésé­ben jött létre bizonyos megegyezés. Olasz­országot illetően a zárójelentés olyano­kat mond, hogy alkalmat kell adni az olasz népnek akarata megnyilvánításá­­hoz. Ha erre valóban sor kerül, — teszik hozzá a Wilhelmstrassén — akkor a lon­doni emigránskormányok számára igen kedvezőtlen kilátások nyitnak, mert a nemzeti akarat kinyilvánításának érvé­nyesülése esetén aligha akad majd emig­ráns kormány,­­ amely támogatásra szá­míthat népe körében. Ami Ausztriát il­leti — mondják a Wilh­elmstrassen —, nyilván az az egyetlen ország, amelynek „felszabadítására“ nézve némi megegye­zés jött létre­oszkvában. Finnország, Len­gyelország és a balti államok szabadságá­ról viszont semmi említés sem történik a­ kommünikében. Végeredményben a moszkvai zárójelentés újból megmutatta, hogy milyen mély érdekellentétek álla­nak fel az angolszászok és a Szovjet kö­zött — foglalják össze a Wilhelmstrassén az illetékes német tényezők álláspontját. Azt akarjuk, hogy ebben a háborúban a civilizáció és az emberiesség győzedelmeskedjék — mondotta Inönti Ankara, november 2. (Német Távirati Iroda.) A nagy török nemzetgyűlés 7. törvényhozási időszaká­nak első ülését Izmet Inönit török állam­elnök beszéde vezette be. Az el­nök a török külpolitikáról többek között a következőket mondotta: Az 1935. évi válság óta követjük azt a külpolitikát, amely a második világháború ötödik évében is vezet bennünket. Esz­ményünk annak a civilizációnak a meg­óvása, amely a nemzetek szabadságán és függetlenségén alapszik. Politikai tevé­kenységünk abból állott, hogy szemben álltunk minden olyan erőfeszítéssel, amely ezt a civilizációt akarná elpusztítani. Ha­zánk habozás nélkül részt vett a háború, megakadályozása céljából a legnagyobb bátorságot is megkövetelő akciókban és nem haboztunk a veszélyes pillanatokban sem erőteljes magatartást elfoglalni, hogy megakadályozzuk a nemzeteket rabszolga­sorába való lealacsonyodásukban. Mint már előre láttuk volt, a világválság ma már a romlás irányába fejlődött. Nemcsak a civilizáció nagy műve fekszik eltemetve a szétrombolt városok romjai alatt. Ab­ban, amikor a jövendő képe kirajzolódik, nem a hatalom szellemében hiszünk, amely végül is mindig összeroppanásra ítéltetik. Sokkal inkább hiszünk olyan rend létesítésében, amely az összes sza­bad nagy- és kisnemzetek őszinte együtt­működésén alapszik. Mi kitartottunk emellett a meggyőződésünk mellett ak­kor is, amikor mindenki kételkedhetett benne. Ez a meggyőződés volt az, amely­nek erejével megtorpanás nélkül teljesí­tettük kötelességünket. A könyörtelen harc megrázkódtatásai, amely harcot az uralom szelleme hívott életre és amely a nemzetek létét fenyegeti, arányokban egyre nőnek és minden alapot szétrom­­bolnak, amelyre az emberiség értt. Az az út, amelyet mi a jövőben is követni fo­gunk, közös munkával az igazságosság olyan rendjének a felépítéséhez vezet, amely a mi eszményünk. Jóllehet a tö­rök nemzet kívül maradt a háborún, az elmúlt négy év folyamán áldozatok és szenvedések közepette élénken érezte a világválság visszahatásait. Habozás nélkül fogjuk vállalni mind­ezeket és a még sokkal súlyosabb áldo­zatokat is, hogy ez a súlyos teher ne ne­hezedjék többé a világra és hogy igy az emberiség a biztonság légkörében szaba­don fellélegezhessék. Azt akarjuk, hogy ebben a háborúban a civilizáció és az em­beriesség győzedelmeskedjék. A boldog­ság és az általános szabadság hajnal­pír­jának felragyogását nem a civilizáció és emberiesség szolgálatára rendeltek egye­netlenségében, hanem éppen egységükben látjuk. Twönü államelnök a külpolitikai fejte­getéseken kívül az állami élet más terü­leteit is érintette, különösen kiemelve a honvédelem igényeit. A haderő kiépítésén lankadatlanul dolgozni kell és mind újabb fegyverekkel kell ellátni. Ebben a vonatkozásban az országnak mindig a leg­végsőkre is készen kell állania. Az eddig teljesített kiadások a legnagyobb mérték­ben igazol­tak, de a nemzetnek mindig ké­szen kell állania arra is, hogy vérét ál­dozza. A közlekedésről beszélve, Inönü kijelen­tette, hogy az a háború következtében hátrányt szenvedett és nagyobb kiadáso­kat igényel. (MTI) . Lebrun visszatért Franciaországba Zürich, november 2. (Magyar Távirati Iroda.) Lebbrun, a francia köztársaság volt elnöke, chambéryi jelentés szerint, hosszabb bajorországi tartózkodás után visszatért Franciaországba. Lebrun is­mét családjával van együtt a Grenoble melletti Visille-kastélyban.

Next