Nemzeti Ujság, 1943. november (25. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-13 / 257. szám

• nemzeti újság­­ Székesfehérvár 1943 november 13. Szombati központi fűtéses város lesz Székesfehérvár, november 12. Kevés városról Írtak és beszéltek any­­nyit az elmúlt évtized során, mint Szé­kesfehérvárról s annak hallatlan iramú fejlődéséről. Dr Csitáry Emil, a nagyvo­nalú, alkotó polgármester és dr. Kóman Bálint képviselő mint miniszter-patronus lerakták a modern Székesfehérvár alap­jait. Rengeteg új intézmény létesült Szé­kesfehérvárott, ahol megteremtették a városiasság minden feltételét. Az utódom számára a további fejlesztő munka és a részletproblémák megoldása maradt. Dr. Szinyei Merse Jenő vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter, amikor legutóbb Székesfehérvárott járt, kijelentette: " A mindenkori magyar kultuszmi­niszternek e várossal szemben más köte­lessége nem lehet, mint folytatni a mun­kát a nagy elődök példája nyomán s ahol lehet, a városnak nemes törekvéseiben se­gítségére lenni. Vájjon milyen városfejlesztő kérdések megoldásán fáradozik Székesfehérvár most, a háborús anyagbeszerzés és meg­annyi hátráltató nehézség közepette? Ér­dekel ez a kérdés mindenkit, hiszen a ma­gyar városok sokszor tekintenek várako­zóan Szent István ősi székhelye, a legelső magyar város felé. A város egyik vezető tényezője ezeket mondotta: " Az utóbbi évek során Székesfehérvár gyárvárossá fejlődött. Gazdasági szem­pontból fontos ez, azonban még fonto­sabb, hogy a Balaton és a főváros közel­ségét kihasználva, a nyugdíjasok városává legyen Székesfehérvár. A nyugdíjas em­ber számára, aki munkáséveit a főváros­ban élte le, alig lehet ideálisabb hely, mint Székesfehérvár, mert aki itt telepe­dik le, egészen nem szakad el Budapest­től, hiszen gyorsvonattal egy órára, autón m­ég annyira sincs tőle s mégis nyugodt, zajmentes s amellett a városi élet min­den kényelmét nyújtó városban él.­­ Pár évvel ezelőtt súlyos pénzáldo­zattal mélyfúrással is kísérletezett a vá­ros, hogy esetleg ilymódon természetes melegvízhez jut. A mélyfúrás csak félig sikerült. Erős szénsavas víz tört fel, ami­lyen az Árpád-gyógyfürdő két forrásának is a vize.­­ Most, hogy a város megszerezte, kor­szerűsítette az Árpád-gyógyfürdőt, az a terv, hogy a fürdővel szemben, amely bent van a város szívében, amint vége lesz a háborúnak, azonnal egy négyemele­tes, modern gyógyszállót építenek a leg­korszerűbb vízgyógyintézettel. Nem a há­ború után, de valószínűleg már jövőre megnyílik ugyancsak az Árpád-fürdő és ez lesz a magyar vidéken az első télen­­nyáron használható versenyuszoda. Erről a fehérvári sportélet egyik vezetője így nyilatkozott: " Az úszósport tekintetében a vidék természetszerűleg hátrányban van a fővá­rossal szemben, mert téli uszodák hijján az állandó, téli-nyári edzésnek nem volt meg a lehetősége. Az Árpád-fürdő fedett uszodája 33 méter hosszú s eléggé széles is (azt hiszem 18 vagy 20 méter széles), ahhoz, hogy télen is sportoktatás színhelye lehessen. Nyáron át évenkint egész sereg tehetséges, fiatal úszót foglalkoztatunk a város nagyszerű versenyuszodájában, amelynek ugyan kicsit hideg a vize, azon­ban mindez a munka kárbavész, mert a hűvösebb idők beálltával, amikor a sza­badban való fürdőzés megszűnik, a foly­tatólagos edzésre nincsen lehetőség. Szé­kesfehérvár sportélete tehát nagyon örül a melegvizes téli fedett uszodának. A villanygyár eléggé távol esik az Árpád-fürdőtől s ezért felmerült a gon­dolat, hogy arra a vezetékre, amely a gyártól a fürdőig hozza a melegvizet, rá­kapcsolják a közbeeső középületeket, amelyeket ily módon az országban első és egyetlen helyen Székesfehérvárott ,táv­­gőzfűtéssel fűtenek. Páva Jenő, Székesfehérvár közüzemei­nek igazgatója tervet dolgozott ki a há­lózat kiépítésére. A nagyteljesítményű fehérvári villanygyár, amelynek távveze­tékei a szomszédos megyébe is kinyúl­nak, az előállított gőznek csak 15%-át használja fel, tehát 850/s­elhasználatlanul elveszelődik. Az elgondolás tehát az, hogy Magyarországon első ízben Székes­fehérvárott ezt a 85% fáradt gőzt fel­használják egyes városi épületek fűté­sére. A vezetékre rákapcsolják azokat az is­kolákat, középületeket, amelyek az útvo­nal közelében vannak. Egyelőre megfelelő mennyiségű csö­vet beszerezni lehetetlen, ezért tehát majd a jobb időkben ágaztatják el a csőhálózatot a fehérvári belváros más utcáiba is. Szó van ugyanis arról, hogy a vezetéket kiépítenék egészen a városi strandfürdőig, amelynek vízvezeték-vize túlságosan hideg s ezzel langyosítanák ezt is. Végeredményben a­z ellő számve­tés már megtörtént s eszerint a város nagy része a vilanytelepi melegvízzel és fáradt gőzzel rendszeresen fűthető. A há­ború és az idő kérdése tehát, hogy köz­ponti fűtéses várossá váljék Székes­­fehérvár. SKORKA KÁROLY a házfelügyelők és a segéd házfel­ügyelők anyagi helyzetével, s bízza meg az illetékes ügyosztályt a lakásrendelet vonat­kozó paragrafusainak megfelelő átdolgozá­ssá­ra. A közgyűlés végül a nagyüzemek költség­­vetésének tárgyalására tért át Bechtler Péter alpolgármester félbeszakította a közgyűlés felszólalása után az elnöklő Bódy László tárgyalását A hercegprímás rádiószózata fő. Serédi Juszt­inián bíboros herceg­prímás a Katolikus Körök országos nap­ján hétfőn, november 15-én délután 18 óra 25 perckor szózatot intéz valameny­­nnyi katolikus férfiúhoz. A hercegprímás szózatát megelőzően gróf Zichy János mond rövid bevezetőt. Kivégezték az uzsokiutcai rablókat A statáriális bróság néhány héttel­­előtt halálra ítélte Hermai Márton 23 éves napszámost és Megyeri László 21 éves lakatossegédet, akik revolveres rablótámadást hajtottak végre Urbányi Gusztáv Uzsoki­ utca 42. számú villájá­ban. A bűnügynek rajtuk kívül még há­rom vádlottja volt, akiket bűnsegéd­ bűnrészesség miatt súlyos fegyházbünte­tésre ítélt a statáriális bíróság. Pénteken délben hirdette ki a büntető törvényszéken Krauzell Miklós tanács­elnök a két halálraítélt rabló előtt, hogy kegyelmi kérvényüket elutasították. Her­máit és Megyerit ezután kiszállították a gyűjtőfogházba, ahol délután fél 4-kor végrehajtották rajtuk a halálos ítéletet. Aránylag minden évben kevesebb az orvos A Magyar Statisztikai Évkönyv új kö­tete kimutatja, hogy 1939-ben az ország akkori területén összesen 11.647 orvos működött, 1941-ben pedig már 13.274, de 1939-ben még minden orvosnak 870 lélek egészségügyi gondozását kellett ellátnia, két év múlva, 1941. év végén pedig már 1110 lélekét. Úgy tűnik fel, mintha ennyi lélek orvosi kezelése nem haladná meg egy orvos tevékenységi lehetőségét, de két év alatt ez több, mint egynegyedré­szes romlást jelent A hazai egészségügy semmiesetre sem bír el ilyen rohamos változást. Az egészségügyi szervezet má­sik fontos tényezője, a gyógyszerészek száma természetesen kisebb az orvosoké­nál,­­ ezen a téren a változás aránylag még nagyobb. 1939-ben még minden gyógyszertárnak átlagosan 6500 lélek volt a körzete, két év múlva már 9500 lélek. A gyógyszertárak sűrűsége tehát a lélekszámhoz viszonyítva átlag a felével csökkent e két év folyamán, természete­sen annak következtében, hogy a haza­tért részeknek orvosokkal és gyógyszer­­tárakkal való ellátottsága jóval kisebb, mint a volt trianoni területé. Egyébként a gyógyszertárak száma nemcsak vi­szonylag csőként, hanem abszolute véve is, mert 1939-ben még 1568 gyógyszertár működött az országban, két év múlva pedig az időközben ismételten növekedett területen ennél 26 gyógyszertárral keve­sebb. A bábák száma ezalatt 5867 főről 6571 főre nőtt, de 1939-ben még minden 1730 léleknek volt egy bábám, - v-"'és min­den átlagos, de nagyobb községnek egy, két év múlva 2240 léleknek. Ez is jelen­tékeny romlás, mert hiszen szintén azt a nagy különbséget mutatja, ami a trianon­ terület és a hazatért területek átlagos egészségügyi szintje között van. Mert hiszen a báb£k száma nem apadt az or­szág középső részein, és a hazatért terü­leteken is voltak bábák, de jóval keve­sebben aránylag, mint a régi részeken Egyébként a születések száma ezek alatt az évek alatt úgy alakult, hogy 1939-ben 15 újszülött esett egy év alatt egy-egy bábára, 1941-ben pedig 36. Ebből a szám­ból pedig az következik, hogy a bábák­nak nem az abszolút száma kicsiny, mert még hetenkint sem esik egyre egy szü­lési eset, hanem az elosztása, mert nincs mindenütt bába, ahol fek­étéről kellene egyébként ezek alatt az évek alatt is ör­vendetesen folyt a bábáknak az a kicse­rélődése, hogy a régi, tiszta gyakorlati alapon működő bábák számát az okleve­lesek veszik át. 1941 végén az országban Vikor csak 274 tanulatlan bába működött, miután ezeknek a száma két év alatt 25­40 trau­m. im, a szépség és a vér szigete A keleti arcvonalról érkező hadijelentések hírt adnak arról, hogy a német csapatok a Krím félszigetre vezető földszoroson foglal­ták el új állásaikat, hogy szembeszállja­nak a szovjet elkeseredett ostromával. A krími félszigetet Oroszországgal csak a keskeny, helyenként csupán nyolc kilométer széles és körülbelül harminc kilométer hosz­­szú pjerekopi földnyelv köti össze. Itt élt a sokszor emlegetett Pjerekop városka, mely­nek szomszédságában húzódik el az arcvonal. Erődítményrendszere egy hatalmas árokkal szegélyezett földtöltésre támaszkodik Ez a „Tatár árok“-nak nevezett erődítmény még a régmúlt időkben, a különböző törzsek be­töréseinek megállítására készült. Krím na­gyon sok vért látott története messze, Krisz­tus előtti húsz évszázadra nyúlik vissza. Ma romokban heverő ősrégi várainak, templo­mainak, kövezett útjainak és más építmé­nyeinek kövei már akkor be voltak fedve az öregség patinájával, amikor Rómának törté­nelme csak éppen elkezdődött. Az itt élt és maga után magas kultúra nyomait hagyott népek közül nem mindegyiknek tudjuk a nevét A legendák világa elválaszthatatlanul összefonódik a valós­ggal. Mesebeli óriás­­királyok uralkodásának földi nyomai ma is láthatók a félsziget egyes helyein, a sziklás hegyoldalban kifaragott hatalmas trónusokon pihentek meg az uralkodók szemleútjaik során. Egyikük, Mitridates nevét a Keres mellett emelkedő hegy őrzi, amely nem más, mint a szellemekkel vívott harcban elesett óriás király megkövesedett és földdel be­hányt teste. Számos hatalmas sírdombban végzett ásatások során igen sok rendkívül érdekes­ és régészettörténeti szempontból ér­tékes tárgyat hoztak napvilágra. Legismer­tebb ilyen ókori telep az úgynevezett „Cári kurgán“ a keresi félszigeten. Ógörög történelmi feljegyzések szerint — Krisztus előtt a VI. században — Krímben szarmaták éltek, akik viszont meghódítot­ák a korábban ott letelepült szkiteket a szlá­­vok őseit. A görögök magas kultúrát fejlet­tettek ki. Fennmaradt emlékeik Hellas leg­szebb idejéről beszélnek. A népvándorlás nomád népei, a góthok, a hunok, majd a római légiók teljesen elpusztították ezt a területet, amely végül is a tatárok kezébe került Az oroszok akkor vették birtokukba a fél­szigetet, amikor a meggyengült tatár kánság már a hatalmas Ozmán-birodalomhoz tar­­tozott. Dolgorukij herceg parancsnoksága K­arai hadsereg tizennégy nap alatt hódította meg Krímet és 1783-ban II. Kata­lin cárnő kiadott rendelkezése értelmében a félsziget Oroszország szerves részévé vált Potemkin herceg, a Délvidék kormányzója nyomban belátta, milyen nagy előnyöket nyújt Oros­országnak a tengerszorosok meg­szerzésére irányuló törekvéseiben Krim bir­toklása, és nagy gondot fordított felvirágozta­tására, főleg pedig a déli csúcsánál találha­t kitűnő természeti öbölnek erős támaszponttá való kiépítésére. Az itt megal­kíto­t S­ebasz­­topol város azóta is ennek az orosz törek­vésnek megtestesítője. Ez utóbbi szerep okozta a krími háború idején (1854—1855) a pusztulást, amikor is 11 havi ostrom után a teljesen romba dőlt város az angol-francia­­olasz szövetségesek kezébe került. Krim közigazgatá­si közpon­ja a félsziget belsejében fekvő Szimferopol, amely egyút­tal a híres krimi gyümölcs gyűjtő és feldol­gozó helye. Maga a város is végeláthatat­an gyümölcsösök között fekszik. Ilyenkor ősszel utcái tele vannak a kitűnő krimi alma aro­májával. Minden házból, pincéből, almaillat száll a járókelők felé. Szimferopoltól északra több németlakta község volt található. Legnagyobb köztük Szali és Neustadt. Lakosságuk Nagy Katalin és I. Miklós cár idején telepedett le a fél­szigeten és bár több mint egy évszázad óta laktak itt, a többség csak törve beszél oro­szul. A háború közeledtével a bolsevisták a németeket kitelepítették. Krím nehézipari központja a félsziget leg­keletibb városa, Keres ahol nagy teljesítmé­nyű ércfeldolgozó telepek és olajfinomítók vannak. Fejlett még a halkonzerv-ipar is. A keresi hering igen népszerű cikk volt egész Oroszországban. A tengeri kereskedelem szálai főleg Feodéziában futottak össze. Ez a város Kaffa név alatt az ókorban nagy rab­­szolgavásárairól volt híres. A többi városok közül említésre méltó még Dzsankoj, a sziget közlekedésének csomó-­pontja, Jevpatorija, amely több kilométer hosszú nagyszerű természetes strandiról híres és Bakcsiszardi, a tatár kánok régi fő­városa, melynek nevezetssége a kimondottan tatár jellegű város közepén álló, a szivárvány minden színével pompázó kráni palota.­­ Legnagyobb jelentősége Krímnek m­int nyaralóhelynek van. A félsziget déli, hegyek­kel védett partja mentén egy egész sor nya­raló városka és üdülőtet nőtt ki, melyek mindegyike vadregényes fekvésű és kitűnő klímája, ami Krimet a világ egyik legszebb­te legegészségesebb nyaralójává intja Pátin­kas Pesla KÖZI-HORVÁTI­ JÓZSEF kereszténypárt­ és Mikó Imre erdélyi párti képviselők ve­zetésével szombaton délelőtt 11 órakor a Hivatásszervezet küldöttsége megjelenik Bornemisza Géza iparügyi miniszternél. Bornemisza miniszternek a küldöttség memorandumot nyújt át, amely a mun­kásságnak a mai helyzettel kapcsolatos kéréseit tartalmazza. KERESZTÉNYSZOCIALISTA MUNKA A múlt évi könyvpiacnak egyik kimagasló és hézag­pótló könyve volt a sajtó által is szimpati­kusan fogadott „Keresztényszocialista munka". E beszámoló és tájékoztató szociális szemlé­nek 1944. évi kiadmánya most áll kibocsátás előtt. Szerkesztője Tobler János v. képviselő, országos elnök, írói között szerepelnek: gróf Zichy János, vitéz dr. Makray Lajos és Közi- Horváth József képviselők, dr. Latz Antal és Lillin József székesfővárosi bizottsági tagok, ’■ d­r. Zibolen Endre, dr. Kussbach Ferenc, dr. Előd Marcel, dr. Scherer P. Pál, dr. Dsida Elemér, Rákóczi István plébános, Leszkay Iréné, Lőcsey Miklós, Fekete Tibor, Szalay Lajos, Inokay László, Balázs Flóra, Székely Imre, Novák Imre, Hársházi István stb. A könyv oldalszáma ICO. Ára 6 pengő, népies kiadása 3­20 pengő. Megrendelhető: Buda­pest XIV., Nürnberg­ utca 30. Magyar hősiik Esküjükhöz való rendíthetetlen hűsé­gükről és hősies magatartásukról tettek tanúbizonyságot a bolsevisták elleni sú­lyos téli harcok során: Bajcsi Andor sza­kaszvezető, Varga Vince szakaszvezető, Nagy Ernő tizedéé, Nagy Gyula őrvezető, Kecskés István őrvezető, Balogh János és Kardos Aladár honvédek, egyik tüzér­­ezredünk derék katonái. Bajcsi Andor szakaszvezető 1943 ja­nuár 19-én Kovács Ferenc őrmester pa­rancsnoksága alatt felderítő járőrbe volt beosztva. A járőr ellen Prokudinskij köz­ség közelében egy tíz főnyi ellenséges csoport meglepetésszerű oldaltámadást intézett. Bajcsi Andor szakaszvezető nem veszítette el lélekjelenlétét és vakmerő bátorsággal, géppisztolyával állandóan tüzelve, rárohant az ellenségre. Erélyes fellépésére az ellenség több halott hátra­hagyásával a­stigru tám­ad­ott. Ugyancsak bátor közbelépésével tün­tette ki magát Varga Vince szakaszve­­zető, aki Prokudinskij község közvédel­mében mint géppuskás rajparancsnok küzdött. 1943 január 26-án erős tüzérségi előkészítés után az ellenséges gyalogság már-már betört a községbe. Varga Vince szakaszvezető ekkor saját elhatározásá­ból életét kockára vetve, nyílt tüzelő­­állásba vitte géppuskáját s öldöklő tüzé­­vel igen súlyos veszteséget okozott a bol­sevistáknak. Bátor fellépésével döntően hozzájárult a támadás visszaveréséhez. Nagy Ernő tizedes ugyancsak Proku­dinskij védelmében, mint puskás csatár azt a parancsot kapta, hogy az ellenség által elhagyott egyik géppuskát szál­lítsa be állásaikba. A megújuló ellensé­ges támadás és erős ellenséges tűz elle­nére Nagy tizedes feladatát oly sikeresen hajtotta végre, hogy nemcsak a gazdátlan orosz géppuskát, hanem egy sebesült baj­társát is hátraszállította. Nagy Gyula őrvezető, mint géppuskás rajparancsnok Prokudinskij község vé­delmében 1943 január 19-én egy szám­­be­ileg túlerőben lévő ellenséges puskás­rajt és egy géppuskás rajt semmisített meg és ezzel a küzdelem sikeréhez dön­tően járult hozzá. Kecskés István őrvezető ugyanott, mint golyószórós csatár, kiválóan vezetett tü­­zével oly sikeresen fogott le egy ellensé­ges gépmiskásfészket, hogy ezzel lehetővé tette szakaszának előremozgását és az oron-Anos génpuska zsákmányul ejtését. Kiváló célzásának eredményét bizonyí­totta a géppuskafészekben heverő öt szovjet katona holtteste. Kardos Aladár honvéd 1943 január 23-án a Prokudinskij községet ért ellen­séges támadás közben, mint rajparancs­nokhelyettes észre­vette, hogy századá­nak balszárnyát nagy erővel rohanja meg egy váratlanul felbukkant erős bolsevista harccsoport. Baiával saját elhatározásá­ ,­ból a megtámadott balszárny segítségére sietett és ott a támadás győzelmes vissza­verése közben kézitusában hősi halált halt. Balogh János honvéd Prokudinskij köz­­védelmében mint puskás csatár vett részt. 1943 január 24-én, amikor az ellen­séges harckocsik heves tüze felgyújtotta a szakasz lőszerraktárát, Balogh János honvéd habozás nélkül a lobogó lánggal és 5 lőszerraktárba rohant és életét koc­káztatva kimentette a szakasz egész 15. szerkészletét. Vakmerő hősi cselekedeté­­vel lehetővé tette szakasza további sike­res ellenállását. A fenti hőstetteket tüzé­rek hajtották végre. Tüzérek, akik bebi­zonyították, hogy nemcsak a 15véseik mellett, hanem mint miskás catárok go­­lyószőrös és géppuskás irányzók is min­denütt elődeikhez méltó dicsőséggel áll­ják meg helyüket hazánk védelmében. JMTI

Next