Nemzeti Ujság, 1943. december (25. évfolyam, 272-296. szám)
1943-12-01 / 272. szám
Roosevelt és Churchill a kairói megbeszélések IV után Teheránban találkozik Sztálinnál 39 repülőgépes lellek le Bréma és Nyugatnémetország fölött — Német összefoglaló jelentés a zsitomiri csata eredményeiről — Montgomery új támadást kezdett a Sangro-vonal ellen A lengyel kérdésben még nem találtak megoldást is Jelentések most már nem hagynak bármi kétséget afelől, hogy a Roosevelt— Churchil—Sztálin-találkozó valóban megtörténik, sőt a jelentések szerint a megbeszélések Roosevelt és Churchill között Kairóban már meg is kezdődtek. Csak S.Z bizonytalan még, hogy Sztálin melyik városban kapcsolódik be a kétségtelenül laágyfontosságú eszmecserékbe és hogy váljon a hármas, illetőleg Csangkajsek részvételével a négyes találkozó szint hélye Teherán, Irán fővárosa lesz-e. Az angol és amerikai közlemények ezzel kapcsolatban szenzációs események bekövetkezését ígérik és szándékosan homályos rejtélyes szóhasználatukkal igyekeznek felkelteni a nemzetközi közvélemény érdeklődését és kíváncsiságát. A Daily Mail tudósítója például azt száviratozza lapjának Newyorkból, hogy rövidesen hivatalos nyilatkozat jelenik meg, amely „elhomályosítja még a moszkvai értekezletről kiadott nyilatkozatot is“ és „a várható esemény erősen megrövidíti a háborút.“ Hogy mi lesz ez az esemény, arról világosan nem beszélnek, de a Basler Nationalzeitung érdekes londoni táviratából következtethetünk rá. A távirat jólértesült körökre való hivatkozással azt közli, hogy Londonban a Berlin elleni légitámadásokat a hármas, illetőleg négyes konferencia előjátékának tekintik és csupán kevesen hajlanak arra, hogy ebben egy küszöbönálló invázió első lépését fedezzék fel. A Berlin elleni légi támadások— így mondják Londonban — a németmorál és Németország kisebb szövetségesei szempontjából jönnek számításba, abban a tekintetben, hogy a legközelebbi időben Churchill, Roosevelt és Sztálin felhívását várják Németországhoz és Németország szövetségeseihez intézve. Az angolszász repülők tehát az utóbbi időben nem csupán katonai, hanem politikai szerepet is játszottak Amíg az elmúlt napokban, amikor a Roosevelt—Churchill—Sztálin találkozó előkészítése folyt, a londoni hírszolgálat angol-német békelehetőségek esélyeit terjesztette az angol pozíció erősítésére a Szovjettel szemben, addig most, amikor a találkozó folyamata már megindult, Londonban és Washingtonban sejtetik, hogy korántsincs szó békepuhatolódzásokról, hanem az angolszász-szovjet és kínai szövetségesek közös úgynevezett békefelhívást akarnak intézni Németország és kisebb szövetségesei (ahogy a használatos frazeológia mondja: a „csatlós államok“) felé. Hogy mi lesz ebben a felhívásban, azt egyelőre a titok fátyla borítja, de valószínű, hogy a két címzetthez intézett felhívás nem lesz azonos tartalmú. Hull amerikai külügyminiszter határozottan megcáfolta a hétfői sajtóértekezleten a béke-híreszteléseket és azokat hamisaiknak minősítette. Ezeket a híreszteléseket — mondotta Hull — valószínűleg azért hozták forgalomba, hogy a szövetséges országok körében túlságosan vérmes reménykedést támasszanak. Az ilyen túlzott bizakodás pedig alkalmas arra, hogy a háborús erőfeszítéseket károsan befolyásolja. Hull közölte még, hogy a Vatikánnal kezdett tárgyalások kizárólag azzal állanak összefüggésben, hogy a szövetségesek biztosították a pápát: a Vatikánvárost nem fogják bombázni, minthogy erre a legcsekélyebb indok sem forog fenn. A Vatikánban is cáfolatot adtak ki arról, mintha ott béke-előkészületek folynának Németország és a szövetségesek között. De részletes és érdekes nyilatkozatot adtak ki mindenről német illetékes helyen is. Az NST terjedelmes berlini távirata közli, hogy hétfőn illetékes berlini helyen a leghatározottabban leszögezték: német ember, vagy német tényező sem hivatalosan, sem félhivatalosan nem fordult a Vatikánhoz, vagy a Szentatyához fegyverszünetért. Az erre vonatkozó angolszász híresztelések a Wilhelmstrasse szerint nem egyebek célzatos kitalálásnál és az a céljuk, hogy olyan színben tüntessék fel a dolgokat, mintha Berlin bombázása egészen más hatást gyakorolt volna a német népre és vezetőségre, mint amilyent tényleg gyakorolt. Ugyanilyen kitalálásnak kell minősíteni az angol hivatalos hírszolgálatnak azt az állítását, — amelyet egyébként egy svéd lap is megírt —, hogy Papén ankarai német nagykövet repülőgépen a Vatikánba érkezett. Papén ezidőszerint útban van Ankara felé, hogy újból átvegye az ottani német nagykövetség vezetését. Legutóbbi berlini tartókodásának kizárólag az volt acélja, hogy beszámoljon a török politika alakulásáról, ami egészen természetes, különösen a moszkvai értekezlet, valamint a kairói angol-török találkozás után. Angol részről — mondotta a továbbiakban a Wilhelmstrasse szóvivője, — talán abban reménykedtek, hogy a terjesztett híresztelések révén, amelyek szerint német részről fegyverszüneti lehetőségek iránt érdeklődnének, egyik-másik semleges államban kételkedést támasztanak Németország ellenálló erejét illetően. Közömbösen veszik tudomásul azt is — folytatta a Wilhelmstrasse szóvivője —, hogy az angol lapok jelentése szerint a szövetségesek kiáltványt akarnak intézni a német néphez s forradalomra és fegyverletételre akarják felszólítani. Mindez nem újság a német nép számára, hiszen az angol repülőgépek már alig néhány héttel a háború kitörése előtt hasonló tartalmú röpcédulákat szórtak le. Illetékes berlini helyen leszögezik, hogy sem effajta röpcédulák, sem pedig a bombák nem tudják összeroppantani anémet nép idegzetét, ugyanúgy, mint ahogyan a múltban sem tudták. A Neue Zürcher Zeitung londoni tudósítója azt jelenti lapjának, hogy a közös felhívás Németország felé el fog ugyan hangzani, de London felelős körei továbra is kizárólag a harmadik birodalom politikai és katonai realitásaival számolnak. Ezekben a körökben rámutatnak arra, hogy mindeddig semmi sem történt, ami valamilyen változásra engedne következtetni Németország hatalmi-politikai viszonyaiban. Erre a tényre való tekintettel Angliában nem számolnak németországi politikai változás lehetőségével és hangoztatják — már csak a közvélemény előkészítése szempontjából is —, hogy a szövetségeseknek 1944-ben saját áldozataik árán kell kicsikarni a döntést. A Times hivatkozik Churchill egyik alsóházi beszédére, hogy a szövetségesek kipróbálják a gyakorlatban a légiháború morális és katonai hatásait. Az elkövetkezendő téli hónapok nyújtják az utolsó alkalmat arra, vájjon a kizárólagos légiháborúval kikényszeríthető-e a döntés. Ha ez tavaszig nem sikerül, akkor elkerülhetetlen a nyugateurópai második arcvonal felállítása, ami természetesen rendkívüli áldozatokat követel a szövetségesektől emberéletben és hadianyagban egyaránt. A Roosevelt—Churchill—Sztálin találkozón minden bizonnyal részletesen tárgyalják az 1944-re jelzett összpontosított hadműveletek egyes fázisait és egész menetrendjét. A katonai kérdésekben valóban nincs is áthidalhatatlan szakadék az angolszász és szovjet felfogás között, annál lényegbevágóbbak azonban a politikai, hatalmi problémákban fennálló ellentétek, amire az utóbbi napok sajtóvitái eléggé meggyőzően mutattak rá. Felesleges ezeket az ellentéteket újra felsorolni, hiszen azok mindenki előtt világosak lehetnek. Csupán a lengyel kérdés legújabb változatairól számolunk be. Az Observer hírt ad arról, hogy Eden az elmúlt héten több ízben folytatott megbeszélést a londoni lengyel miniszterelnökkel, és államelnökkel és arra törekedett, hogy kielégítő megoldást találjon, ami csöppet sem könnyű feladat. Lengyelország sorsa továbbra is a legkényesebb problémája, marad a Roosevelt—Churchill—Sztálin- találkozónak. Römer lengyel külügyminiszter sajtónyilatkozatában kijelentette, hogy a keleti arcvonalon folyó hadműveletekkel kapcsolatban Lengyelország érdekeit biztosítani kell. Kedvezőtlen körülmény — mondotta Römer —, hogy a moszkvai konferencián az európai ügyek, közöttük a Lengyelországot érintők is, nem jutottak kifejezésre határozott megoldási tervek alakjában. Ezek az ügyek most további tárgyalások tárgyai. De világos, hogy határozatokat csak az érdekelt álamok részvételével lehet hozni. Az Atlant Charta elveinek bármiféle módosítása kedvezőtlen hatással lenne az egyesült nemzetek közös érdekeire. h n A keleti csata súlyponttal Német hivatalos Jelentést Berlin, november 30. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: A perekopi földszorosban levő állásaink ellen irányuló ellenséges előretörések nem jártak sikerrel. A nikopoli hídfőnél és a Dnyeper nagy kanyarulatában hétfőn az ellenség támadó tevékenysége általában véve valamelyest lanyhább volt. Erősebb támadásokat intézett a Szovjet Krivoj Rogtól északkeletre és északra, valamint a Kremencsugól délre fekvő betörési helyre. Egy sikeres ellentámadásunkban 30 löveget pusztítottunk el, illetve zsákmányoltunk. Cserkaszi körül nőtt az ádáz és váltakozó sikerű harcok hevessége. Kievtől nyugatra támadó vállalkozásunk újabb helyi sikerekkel járt. A kiev- és zsitomir-környéki támadó- és védőharcokban a hadsereg és az SS csapatai Hoth vezérezredes vezetése alatt mozgó harcmodorral feltartóztatták és ellentámadással keletre visszavetették az áttörő támadásra küldött ellenséges hadseregeket. A szovjet itt november 9-ike és 28-ika között 20.900-nél több halottat, 4800 foglyot, 603 páncélost, 1505 löveget, 1042 géppuskát, 275 gránátvetőt és 554 páncéltörő fegyvert veszített. Gomel környékén a súlyos küzdelem tovább tart. A várostól délnyugatra és nyugatra csapataink kemény harcok árán feltartóztatták az ellenség erős előretörő harci csoportjait. Gomeltől északra sok szovejt támadás akadt el. Eközben az ellenség hathatós védőtüzünk és erőteljes ellenlökéseink következtében jelentős veszteséget szenvedett. Neveitől délnyugatra csapataink támadva szívós ellenséges ellenállást törtek meg s terepet és helységet hódítottak vissza. A murmani arcvonalon egy német támaszpont őrszemélyzete közelharcban ellenséges támadást vert vissza. Légi harcban hétfőn 49 szovjet repülőgépet pusztítottunk el, két gépünk elveszítése árán. Rali őrnagy, egy vadászebredő csoportparancsnoka november 28-án aratta 270-ik győzelmét légi harcban a keleti harctér felett. * Dél-Olaszországban az ellenség hétfő* heves tüzérségi előkészítés után igen erős légi erő támogatásával megkezdte várt támadását a Sangro völgyében levő keleti szárnyunk ellen. A súlyos harcok még javában folynak. A többi szakaszon gyengébb helyi jellegű ellenséges támadásokat vertünk vissza. Mint véglegesen megállapítottuk, a szémet torpedóvető repülőgépek november 26-án egy, az algíri part előtt haladó ellenséges , csapatszállító hajókaraván ellen intézett támadás során elsüllyesztettek még egy negyedik nagy hajót is, úgyhogy az ellenség a rajtaütés alatt elszenvedett veszteséges, összesen 50.000 tonnát túltevő csapatszállító hajóra emelkedett. Amerikai repülőkötelékek hétfőn a fel Lapunk mai száma 20 fillér ’ W» MCEMMEN I JUBILEUMI E Y F O L Y A JM ^ NEMZETI UJSÁG ■ Szerda, 272. szám A M*“**1.*1*' iARANYAY LAJOS if saHia a Knynnnfi Cailmuillslal V V/ D* TÓTH LÁSZLÓ ueterleaxfato. 0i303 ROiPOflti SSjtOVáll 3l3tószerkesztö ...... .....m urign» ni nrtrsiimnnn»~~i' -r ' Megkezdték a felhatalmazási javaslat vitáját a Házban . N