Nemzeti Ujság, 1943. december (25. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-01 / 272. szám

Roosevelt és Churchill a kairói megbeszélések I­V után Teheránban találkozik Sztálinnál 39 repülőgépes lellek le Bréma és Nyugatnémet­ország fölött — Német összefoglaló jelentés a zsitomiri csata eredményeiről — Montgomery új támadást kezdett a Sangro-vonal ellen A lengyel kérdésben még nem találtak megoldást is Jelentések most már nem hagynak bármi kétséget afelől, hogy a Roosevelt— Churchil­—Sztálin-találkozó valóban meg­történik, sőt a jelentések szerint a megbeszélések Roosevelt és Churchill kö­zött Kairóban már meg is kezdődtek. Csak S.Z bizonytalan még, hogy Sztálin melyik városban kapcsolódik be a kétségtelenül laágyfontosságú eszmecserékbe és hogy váljon a hármas, illetőleg Csangkajsek részvételével a négyes találkozó szin­­t hélye Teherán, Irán fővárosa lesz-e. Az angol és amerikai közlemények ezzel kapcsolatban szenzációs események bekö­vetkezését ígérik és szándékosan homá­lyos­ rejtélyes szóhasználatukkal igyekez­nek felkelteni a nemzetközi közvélemény érdeklődését és kíváncsiságát. A Daily Mail tudósítója például azt száviratozza lapjának Newy­orkból, hogy rövidesen hivatalos nyilatkozat jelenik meg, amely „elhomályosítja még a moszk­vai értekezletről kiadott nyilatkozatot is“ és „a várható esemény erősen megrövidíti a háborút.“ Hogy mi lesz ez az esemény, arról világosan nem beszélnek, de a Basler Nationalzeitung érdekes londoni táviratá­ból következtethetünk rá. A távirat jól­értesült körökre való hivatkozással azt közli, hogy Londonban a Berlin elleni légitámadásokat a hármas, illetőleg négyes konferencia előjátékának tekintik és csu­pán kevesen hajlanak arra, hogy ebben egy küszöbönálló invázió első lépését fe­dezzék fel. A Berlin elleni légi támadások­­— így mondják Londonban — a német­­morál és Németország kisebb szövetsége­sei szempontjából jönnek számításba, ab­ban a tekintetben, hogy a legközelebbi idő­ben Churchill, Roosevelt és Sztálin felhí­vását várják Németországhoz és Német­ország szövetségeseihez intézve. Az angol­szász repülők tehát az utóbbi időben nem csupán katonai, hanem politikai szerepet is játszottak Amíg­­ az elmúlt napokban, amikor a Roosevelt—Churchill—Sztálin találkozó előkészítése folyt, a londoni hírszolgálat angol-német békelehetőségek esélyeit ter­jesztette az angol pozíció erősítésére a Szovjettel szemben, addig most, amikor a találkozó folyamata már megindult, Lon­donban és Washingtonban sejtetik, hogy korántsincs szó békepuhatolódzásokról, hanem az angolszász-szovjet és kínai szö­vetségesek közös úgynevezett béke­felhí­vást akarnak intézni Németország és ki­sebb szövetségesei (ahogy a használatos frazeológia mondja: a „csatlós­ államok“) felé. Hogy mi lesz ebben a felhívásban, azt egyelőre a titok fátyla borítja, de valószínű, hogy a két címzetthez intézett felhívás nem lesz azonos tartalmú. Hull amerikai külügyminiszter határo­­­zottan megcáfolta a hétfői sajtóértekezle­ten a béke-híreszteléseket és azokat hami­saiknak minősítette. Ezeket a híresztelése­ket — mondotta Hull — valószínűleg azért hozták forgalomba, hogy a szövetsé­ges országok körében túlságosan vérmes reménykedést támasszanak. Az ilyen túl­zott bizakodás pedig alkalmas arra, hogy a háborús erőfeszítéseket károsan befolyá­solja. Hull közölte még, hogy a Vatikánnal kezdett tárgyalások kizárólag azzal álla­nak összefüggésben, hogy a szövetségesek biztosították a pápát: a Vatikánvárost nem fogják bombázni, minthogy erre a legcse­kélyebb indok sem forog fenn. A Vatikánban is cáfolatot adtak ki arról, mintha ott béke-előkészületek folynának Németország és a szövetsége­sek között. De részletes és érdekes nyilat­kozatot adtak ki mindenről német illeté­kes helyen is. Az NST terjedelmes ber­lini távirata közli, hogy hétfőn illetékes berlini helyen a leghatározottabban le­szögezték: német ember, vagy német tényező sem hivatalosan, sem félhivata­losan nem fordult a Vatikánhoz, vagy a Szentatyához fegyverszünetért. Az erre vonatkozó angolszász híresztelések a Wilhelmstrasse szerint nem egyebek cél­­zatos kitalálásnál és az a céljuk, hogy olyan színben tüntessék fel a dolgokat, mintha Berlin bombázása egészen más hatást gyakorolt volna a német népre és vezetőségre, mint amilyent tényleg gya­­­korolt. Ugyanilyen kitalálásnak kell mi­nősíteni az angol hivatalos hírszolgálatnak azt az állítását, — amelyet egyébként egy svéd lap is megírt —, hogy Papén ankarai német nagykövet repülőgépen a Vatikánba érkezett. Papén ezidőszerint útban van Ankara felé, hogy újból át­vegye az ottani német nagykövetség ve­zetését. Legutóbbi berlini tartókodásának kizárólag az volt a­­célja, hogy beszá­moljon a török politika alakulásáról, ami egészen természetes, különösen a moszkvai értekezlet, valamint a kairói angol-török találkozás után. Angol részről — mondotta a továb­biakban a Wilhelmstrasse szóvivője, — ta­lán abban reménykedtek, hogy a terjesz­tett híresztelések révén, amelyek szerint német részről fegyverszüneti lehetőségek iránt érdeklődnének, egyik-másik semle­ges államban kételkedést támasztanak Németország ellenálló erejét illetően. Közömbösen veszik tudomásul azt is — folytatta a Wilhelmstrasse szóvivője —, hogy az angol lapok jelentése szerint a szövetségesek kiáltványt akarnak intézni a német néphez s forradalomra és fegy­verletételre akarják felszólítani. Mindez nem újság a német nép számára, hiszen az angol repülőgépek már alig néhány héttel a háború kitörése előtt hasonló tartalmú röpcédulákat szórtak le. Illeté­kes berlini helyen leszögezik, hogy sem effajta röpcédulák, sem pedig a bombák nem tudják összeroppantani a­­német nép idegzetét, ugyanúgy, mint ahogyan a múltban sem tudták. A Neue Zürcher Zeitung londoni tu­dósítója azt jelenti lapjának, hogy a közös felhívás Németország felé el fog ugyan hangzani, de London felelős körei továbra is kizárólag a harmadik biroda­lom politikai és katonai realitásaival szá­molnak. Ezekben a körökben rámutat­nak arra, hogy mindeddig semmi sem történt, ami valamilyen változásra en­gedne következtetni Németország ha­talmi-politikai viszonyaiban. Erre a tényre való tekintettel Angliában nem számolnak németországi politikai válto­zás lehetőségével és hangoztatják — már csak a közvélemény előkészítése szem­pontjából is —, hogy a szövetségeseknek 1944-ben saját áldozataik árán kell ki­csikarni a döntést. A Times hivatkozik Churchill egyik alsóházi beszédére, hogy a szövetségesek kipróbálják a gyakorlat­ban a légiháború morális és katonai ha­tásait. Az elkövetkezendő téli hónapok nyújtják az utolsó alkalmat arra, vájjon a kizárólagos légiháborúval kikényszerít­­hető-e a döntés. Ha ez tavaszig nem si­kerül, akkor elkerülhetetlen a nyugat­európai második arcvonal felállítása, ami természetesen rendkívüli áldozatokat kö­vetel a szövetségesektől emberéletben és hadianyagban egyaránt. A Roosevelt—Churchill—Sztálin talál­kozón minden bizonnyal részletesen tár­gyalják az 1944-re jelzett összpontosított hadműveletek egyes fázisait és egész me­netrendjét. A katonai kérdésekben való­ban nincs is áthidalhatatlan szakadék az angolszász és szovjet felfogás között, annál lényegbevágóbbak azonban a politikai, ha­talmi problémákban fennálló ellentétek, amire az utóbbi napok sajtóvitái eléggé meggyőzően mutattak rá. Felesleges ezeket az ellentéteket újra felsorolni, hiszen azok mindenki előtt világosak lehetnek. Csupán a lengyel kér­­dés legújabb változatairól számolunk be. Az Observer hírt ad arról, hogy Eden az elmúlt héten több ízben folytatott megbe­szélést a londoni lengyel miniszterelnökkel, és államelnökkel és arra törekedett, hogy kielégítő megoldást találjon, ami csöppet sem könnyű feladat. Lengyelország sorsa továbbra is a legkényesebb problémája, marad a Roosevelt—Churchill—Sztálin- találkozónak. Römer lengyel külügymi­niszter sajtónyilatkozatában kijelentette, hogy a keleti arcvonalon folyó hadműve­letekkel kapcsolatban Lengyelország érde­­keit biztosítani kell. Kedvezőtlen körül­mény — mondotta Römer —, hogy a moszkvai konferencián az európai ügyek, közöttük a Lengyelországot érintők is, nem jutottak kifejezésre határozott megoldási tervek alakjában. Ezek az ügyek most to­vábbi tárgyalások tárgyai. De világos, hogy határozatokat csak az érdekelt á­la­mok részvételével lehet hozni. Az Atlant Charta elveinek bármiféle módosítása kedvezőtlen hatással lenne az egyesült nemzetek közös érdekeire. h­ n A keleti csata súlyponttal Német hivatalos Jelentést Berlin, november 30. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: A perekopi földszorosban levő állásaink ellen irányuló ellenséges előretörések nem jártak sikerrel. A nikopoli hídfőnél és a Dnyeper nagy kanyarulatában hétfőn az ellenség tá­madó tevékenysége általában véve vala­melyest lanyhább volt. Erősebb támadá­sokat intézett a Szovjet Krivoj Rogtól északkeletre és északra, valamint a Kre­­mencsugól délre fekvő betörési helyre. Egy sikeres ellentámadásunkban 30 löve­­get pusztítottunk el, illetve zsákmányol­tunk. Cserkaszi körül nőtt az ádáz és válta­kozó sikerű harcok hevessége. Kiev­től nyugatra támadó vállalkozá­sunk újabb helyi sikerekkel járt. A kiev- és zsitomir-környéki támadó- és védőharcokban a hadsereg és az SS csapatai Hoth vezérezredes vezetése alatt mozgó harcmodorral feltartóztatták és el­lentámadással keletre visszavetették az áttörő támadásra küldött ellenséges had­seregeket. A szovjet itt november 9-ike és 28-ika között 20.900-nél több halottat, 4800 foglyot, 603 páncélost, 1505 löveget, 1042 géppuskát, 275 gránátvetőt és 554 páncéltörő fegyvert veszített. Gomel környékén a súlyos küzdelem tovább tart. A várostól délnyugatra és nyugatra csapataink kemény harcok árán feltartóztatták az ellenség erős előretörő harci csoportjait. Gomeltől északra sok szovejt támadás akadt el. Eközben az el­lenség hathatós védőtüzünk és erőteljes ellenlökéseink következtében jelentős veszteséget szenvedett. Neveitől délnyugatra csapataink tá­madva szívós ellenséges ellenállást törtek meg s terepet és helységet hódítottak vissza. A murmani arcvonalon egy német tá­maszpont őrszemélyzete közelharcban el­lenséges támadást vert vissza. Légi harcban hétfőn 49 szovjet repülő­­gépet pusztítottunk el, két gépünk elveszí­tése árán. Rali őrnagy, egy vadászebredő csoportparancsnoka november 28-án aratta 270-ik győzelmét légi harcban a keleti harctér felett. * Dél-Olaszországban az ellenség hétfő* heves tüzérségi előkészítés után igen erős légi erő támogatásával megkezdte várt támadását a Sangro völgyében levő ke­leti szárnyunk ellen. A súlyos harcok még javában folynak. A többi szakaszon gyengébb helyi jel­legű ellenséges támadásokat vertünk vissza. Mint véglegesen megállapítottuk, a szé­met torpedóvető repülőgépek november 26-án egy, az algíri part előtt haladó el­lenséges , csapatszállító hajókaraván ellen intézett támadás során elsüllyesztettek még egy negyedik nagy hajót is, úgyhogy az ellenség a rajtaütés alatt elszenvedett vesztesége­s, összesen 50.000 tonnát túl­tevő csapatszállító hajóra emelkedett. Amerikai repülőkötelékek hétfőn a fel­ Lapunk mai száma 20 fillér ’ W» MCEMMEN I JUBILEUMI E Y F O L Y A JM ^ NEMZETI U­JSÁG ■ Szerda, 272. szám A M*“**1.*1*' iARAN­YAY LAJOS if saHia a Knynnnfi Cailmuillslal V V/ D* TÓTH LÁSZLÓ ueterleaxfato. 0i30­3 ROiPOflti SSjtOVáll 3l3­­tószerkesztö ...... .....m urign» ni nrtrsiimnnn»~~i' -r ' M­egkezdték a felhatalmazási javaslat vitáját a Házban . N

Next