Nemzeti Ujság, 1944. január (26. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-01 / 1. szám

■ ■■ " VkF". Kételkednünk kell a cseti-orosz szerződés t Mhötetes If latin Kangsufyonai! — any­agára nyilvánvaló —, hogy a Smuts-bo­­gytá és Teheran után és különösen az első látszólagos gyakorlati következmények Hatsáan alatt (a moszkvai l­enez-paktum­ 4» Tito előtérbe kerülése), milyen kedve­­zőt­len visszhangot keltettek az európai Jalu­államokban azok a hírek, hogy az angolszász hatalmak győzelme esetén a Szovjet túlnyomó befolyásra tenne szert Európa keleti felében. Némi enyhülést hozott ebben a feszültségben Roosevelt karácsonyi beszéde, amely újra hitet tett, pót határozottabb formában, mint ezt a a­­erikai részről eddig valaha is tették, a Jola államok életjogai és szabadsága mel­lett. Hangoztatta Roosevelt azt is, hogy "Teheránban a háború utáni politikai kér­­­déseket csak általánosságban vitatták meg és nem hoztak konkrét döntéseket az egyes kérdésekben. Ezt a kijelentését Roosevelt megismételte a keddi sajtó­­értekezleten, amennyiben kijelentette, hogy Kairóban és Teheránban csak elv­ben tisztázták a politikai kérdéseket, míg a részletek kidolgozása még nyitva áll. Smuts beszéde mellett az északamerikai elnök sem pro, sem kontra nem foglalt­­állást, azzal a kitéréssel, hogy ,,a beszédet még nem olvasta“. Az angolszász-szovjet szövetségből folyó politikai kérdések­re­— legalább is Roosevelt kijelentései szerint — továbbra is cseppfolyós álla­potban vannak. Az MTI istanbuli távirata érdekes tudó­sításban számol be arról, milyen élénken foglalkoztatja a török közvéleményt a kis nemzetek problémája s a sajtó állandóan visszatér erre a kérdésre. A Tasvili Elkiar szerint a legutóbbi események alkalmasak voltak arra, hogy a kis nemzeteket el­kedvetlenítsék. Anglia politikája — foly­tatja a lap — határozott változást árul el a kis nemzetek irányában, hogy ezáltal kivívja nagy szövetségese Oroszország tet­szését. Úgy látszik, ilyen körülmények között Lengyelországot joggal töltheti el nyugtalanság jövőjét illetőleg, főként ami­óta Benes Moszkvában közös cseh-orosz határról tárgyalt. De a jövő miatti aggo­dalom egész Európára kiterjed, mert egyre többen kezdenek aggódni amiatt, hogy a kicsiket feláldozzák a nagyok ked­véért. A dolgok és eszmék mai zűrzavara mellett a világ valóságos bolondokházá­hoz kezd hasonlítani. Mi a magunk részé­ről remélni akarjuk — fejezi be a Tasviri Elkiar cikkét —, hogy az események meg fogják erősíteni azokat a megnyugtató ki­jelentéseket, amelyeket Roosevelt kará­csonykor a kis nemzetek irányában tett. Feltűnést kelt ebben a vonatkozásban McComnick, a tekintélyes amerikai publi­cista cikke a Sunday Timesben. Megírta McCom­ick, hogy az orosz-cseh szerződés időpontját tagadhatatlanul rosszul vá­lasztották meg. Aláírása rögtön a teheráni értekezlet után következett be, még a cseheket Lon­don és Worein­gt­on erre is ráron­­totta volna. Majd így folytatja Mc­Comtek a helyzetet világosan Utó fejte­getéseit: A jövő nemzetközi rend felépí­tése szempontjából kétkednünk kell e szerződés hasznossága felől. A cseh-orosz szerződés nincs összhangban az amerikai kormánynak és mindazoknak a nézeteivel, akik azt óhajtják, hogy a négy szövetsé­ges nagyhatalom között az együttműködés tartós legyen. Mikolajczyk lengyel miniszterelnök küszöbönálló washingtoni látogatásával kapcsolatban a New York Times vezér­cikkben foglalkozik a lengyel-szovjet vi­szony válságával. A lap szerint ez a vál­ság „a legsúlyosabb és legveszélyesebb az összes problémák közül, amelyek­ a szövetségesek egységét fenyegetik“. A legjobb megoldás az lenne — írja a New York Times —, ha Sztálin kijelentené, hogy Oroszország csak azokat a terüle­teket óhajtja megtartani, amelyek lakos­sága szabad népszavazásban az Oroszor­szághoz való csatlakozás mellett foglalna állást. Minden más esetben arra lehetne számítani, hogy a lengyel lakosság majd elkeseredett ellenállást tanúsít az oro­szokkal szemben, ha a szovjet csapatok elérnék a lengyel határokat. A népszava­zást angol-amerikai ellenőrzés alatt kel­lene végrehajtani. Hangsúlyozta a New York Times, hogy csupán ilyen, az Atlanti Charta szellemé­ben folyó szovjet nyilatkozat oldhatja meg az egész kérdést. Ezzel ugyanis nem csupán az angolszász hatalmak és a Szovjetunió közötti barátságot erősíte­nék meg lényegesen, hanem a lengyel emigráns kormánynak is meg kellene elégednie egy ilyen nyilatkozattal. Ha viszont nem sikerül a vitás kérdést meg­oldani, nemcsak a külpolitikai bonyodal­mak veszélye forog fenn (mivel a Szov­jetunió hallgatásával világosan bebizo­nyítaná, hogy az egész lengyel kérdést saját kívánsága szerint akarja meg­oldani), hanem attól is tartani kell, hogy az egész probléma kihatással lesz a leg­közelebbi amerikai elnökválasztásra. Az Atlansti Charta félretolása ugyanis ked­vezőtlen hatással lehet Amerika közvé­leményére. Ha az amerikai lengyelek (számuk mintegy ötmillió) az elnökvá­lasztással egyidőben propaganda-hadjá­ratot indítanának a Szovjet ellen, ez az amerikai választókat egy szovjetbarát és szovjetellenes táborra osztaná. Ez a kö­rülmény ismét csak az elszigetelődéspár­tiak malmára hajtaná a vizet és azzal a következménnyel járna, hogy szétfoszla­­nának a háború utáni orosz-amerikai együttműködés kilátásai. Itt az ideje — így végződik a New York Times cikke—, hogy Oroszország nyilvánosságra hozza Lengyelország irányában követett politi­káját, még­pedig teljes egyetértésben az Atlanti Chartával. A New York Times feltűnést keltő cikkével egyidőben a stockholmi Afton­­bladet hírt ad arról, hogy az angol kül­­■­fiúminisztériumban kompromisszumos formulával érvelveznek megoldani a len­gyel-szovjet kérdést. E szerint a lengye­leknek le kellene mondaniuk Lemberg­ről és környékéről, ezenfelül pedig az északi lengyel-szovjet határt egy későbbi egyezményben állapítanák meg. Szó van arról is az állítólagos angol ja­vaslat szerint, hogy a londoni lengyel kormányba legalább két kommunista képviselőt vegyenek be, akiknek egyike Wanda Vaszilevszka lenne. Ezek a lengyel-szovjet problémáról szóló legújabb jelentések , tekintettel Lengyelország jövendő sorsa alakulásá­nak nagy fontosságára, érthető érdeklő­dés kíséri Mikolajczyk küszöbönálló washingtoni látogatását. Washingtoni híradások szerint egyéb­ként most már bizonyosra vehető, hogy Roosevel ■ elhatározta: negyedszer is­­je­lölteti­ magát az elnökségre. Világossá vált, hogy feladata a háború befoléndsi­vel nem ér véget, hanem a háborúntárt kérdések megoldásába is bele kell kap­csolódnia. Roosevelt a sajtóértekezleten kijelentette, hogy a New Deal elvei he­lyébe, amelyekkel az amerikai depresszió idején, 1932-ben választották először el­nökké, most új jelszó lép: win the war (nyerd meg a háborút). A háború meg­nyerése kétségtelenül szimpatikus jelszó az amerikai közvéleményben, de a múl­tak tapasztalatai alapján — amerikai szempontból is — nemcsak a háborút, hanem a békét is meg kell nyerni, azaz a tartós békét biztosítani, aminek legfonto­sabb előfeltétele az igazság elveinek al­kalmazása minden vonatkozásban. HALMOSSY DÉNES hasznosságában — írja a Sunday Times­­ A­trewyork Times an­gol-amerikai ellenőrzés alatt népszavazást javasol a lengyel-orosz területi kérdések tisztázására — Dam­and-t, a milicia parancsnokát nevezték ki a francia közbiztonság vezetőjévé . Papén hosszabb megbeszélést folytatott Menemenesoginval Zsitomir térségében akarja kialakítani a Szovjet téli offenzívájának súlypontját Mennyi rahói és fehérneműi Ócsárorhilfim­fó 1944-ben NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 1. szám Madia a Központi Sajtóvonalatól1z Nem csökkenő erővel folyik a zsitomiri és vitebszki csata Rémei hivatalos jelentés­­ Berlin, december 31. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: Kirovográdtól északra négynapos tá­madó harcok után lezártunk egy front­hézagot, bár az ellenség szívós ellenállást tanúsított és a terep erősen el volt akná­­sítva. Számos foglyon kívül bő zsákmányt szállítottunk hátra. A zsitom­iri és vitebszki harci térségek­ben a súlyos harcok nem csökkenő erő­vel folynak tovább. Túlerőben levő szovjet erők sikeres elhárítását saját el­lentámadásaink váltották fel s ezek so­rán számos helységet és uralkodó magas­latokat foglaltunk vissza. A keleti arcvonalon az elmúlt két na­pon 240 ellenséges páncélost semmisítet­tünk meg. A zsitomiri térségben folyt súlyos el­hárító harcokban mintaszerű harci szel­lemével különösen kitüntette magát a Hitler Adolf SS-testőrség SS páncélos hadosztálya Wisch SS-főparancsnok veze­tése alatt. Az olaszországi arcvonal nyugati sza­kaszán ellentámadással visszavetettünk egy ellenséges hadosztályt, amely a ten­ger felől harci előőrseink hátában Min­­turnótól délkeletre partraszállt. Az arc­vonal többi részén az ellenség erős tüzér­ségi előkészítés után több helyi támadást indított. Míg Venafrótól délnyugatra si­került elfoglalnia egy magaslatot, min­den más helyen véresen visszavertük. Az ellenséges utánpótló forgalom eben folytatott harc során német tengerelatt­­járók az Atlanti-óceánon és a Földközi­­tengeren elsüllyesztettek öt ellenséges hajót, összesen 35 000 ton­na hálóteret. Négy további hajót torpedótalálatokkal sí­yosan megrongáltak. A biztosítás céljából harcbavetett had­erők az amerikai partoknál az Atlanti­óceán északi részén és a Földközi-tenge­ren elsüllyesztettek három rombolót Északamerikai bombázó kötelékek va­­dászvédelemmel csütörtökön berepültek Nyugat-Németország fölé és terrortáma­dást intéztek Mannheim és Ludwigshaven városok ellen. Saját vadászezredeinkkel folytatott elkeseredett légi harcokban, va­lamint a légelhárítás következtében az ellenség a birodalom, valamint a meg­szállt nyugati területek fölött 39 repülő­gépet vesztett, köztük nagyszámú súlyos négymotoros bombázót. Csütörtökön az esti órákban néhány brit repülőgép bombákat dobott a Rajna­­vidékre. Német repülőgépek zavarótámadásokatt intéztek London város területe ellen. A brit tengerészet a Biscayai-öbölben folyt és tegnapelőtt jelentett többnapos ütközetben a német tengerészeti haderők­től súlyos veszteségeket szenvedett. Az Erdmenger sorhajókapitány vezetése alatt álló rombolóink és torpedónaszádaink kemény és hosszantartó harcokban meg­rongálták a Glasgow és Entreprise angol cirkálókat s ezek egyikét lángra gyújtot­ták. Német búvárhajók beavatkoztak a harcokba és lendületes támadásokkal megtorpedóztak hat angol rombolót, öt romboló elsüllyedését kétségtelenül meg­lehetett figyelni, a hatodik elsüllyedés­ biztosra vehető. Ezeknek a műveletek­nek során a tüzérségileg fölényben lévő cirkálók ellen folytatott hősi harcban egy német romboló és két torpedónaszád lengő zászlóval süllyedt el. Legénységük egy részét megmentették. Egy másik angol rombolót német ten­geralattjárók az uffimlandi zátony vizein süllyesztettek el. Ilyenformán a brit tengerészet ismét elvesztett hét rombo­lót, amelyre pedig a V­jókíséreteknél sürgős szüksége van. (MTI) Lapunk mai száma 40 fillér

Next