Nemzeti Ujság, 1944. január (26. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-09 / 6. szám

+ AUTOKRAT*: amerikai rendszerű rugónélküli sérvkötő Éjjel, nappal viselhető, könnyű, kellemes JAUTNER, Új Báthory­ utca 15. 10-es villamos­­végállomás. — Telefon: 317—943 '­­ Kérjen 3 sz díjtalan prospektust. Törv. véd. 1 Eljegyzést Szimper Magda Lili és Rutterschmidt Edre jegyesei Csiszár Klára tanárjelölt (Szeged) Török T­ibor főhadnagy, hadapródiskolai tanár Nagyvárad) jegyesek. (Minden külön érte­­tés helyett.) Szárnyas Katalin ok­, tanítónőt eljegyezte Jabó Ferenc m. kir.­­ hadnagy. Palugyai Győző Viktor szűcs, IV., Vác u­­tca 15. Telefon: 380—121. Házasság : Török Mária, dr. Török Ferenc és Verzár Izsébet leánya Domoegyház-puszta és­ikoss Pál, Mil­oss Aladár és Ottrubay­anietta fia,. Budapest, 1. hó 7-én házasságot ütöttek. Tanuk voltak gróf Zichy H. Ke­dély és Jankó Gyula. (Minden külön ér­ái­tés helyett.) Parasznyai Rácz­ Jenő és felesége Alexics arka­ leánya Éva oki. középisk énektanár petróczi Petróczy József és felesége kesz­­renyi Egyenessy Etel fia, Dezső szolgabiró m­ár 11-én este fél 6-kor tartják esküvő,­két a Regnum Maranum kápolnában TI., Damjanich­ utca 50.). C­se­lény­i Mária oki. tanítónő és Schreiber­tier rt. igazgató házasságot kötöttek. Ács Annuska és ifj. Szaniszló Kálmán myár 9-én, vasárnap délután három órakor írja esküvőjét a tarcali református naplómban. Halálozást özv. Kohály Ferencné Kovács Erzsébet 65 ■cs korában, a szentségekkel megerősítve, Iskolcán január 5-én elhunyt. 8-án temet­­k a mindszenti temető kápolnájából. Dr. Obaly Ferenc püspöki tanácsos, makói gör. p.t. lelkész édesanyját gyászolja elhuny­va­. Dimsits Miklósné született Radoss Erzsé­it január 6-án 3—4 éves korában váratla­­n elhunyt Temetése január 8-án, déli egy­­kor lesz a farkasréti temető halottasháza, é­ Dr. Hitel Dévesné szül. Katona Ilona ja­­nár 7-én hajnali fél 1 órakor, boldog há­tságának 23-ik évében, rövid szenvedés­en, a szentségek felvételével megerősítve Úrban csendesen elhunyt. Temetése vá­rnap 9-én dálután, fél 3 órakor a kerepesi mező halottasházából lesz a róm. kat. ■yaszentegyhaz szertartása szerint. Az eng­isztelő szentmiseáldozatot 13-án, csütörtökön gg?l 8 órakor fogják a Ferencrendi atyak­ivárosi templomában a Mindenhatónak mutatni. Halálát férje, Hitel Dénes, a­emzeti Takarékpénztár vezérigazgatója, anya Mariar és fia Dénes gyászolják. dillárt íír,,i** 1 lulllul l­­egyen VOGEL esliUr szemné vili,, Mária Terézia tér­­ Károly-körut 28 szám Városháza épület­ e (Orvosi hir.) Dr. Völgyesi Ferenc sza­­lóságáról megérkezett. Dorottya, lyujtjt­ a dámák diadala a banancson Csokonai Vitéz Mihály „furcsa vitézi érsezet“ét, ezt a pajzán époszt, száz­­egyvennégy esztendővel megszületése­­n káprázatos köntösben adja ke­nikbe — mint finom újévi ajándékot­ a „Hungária-könyvek“ kiadója, a Huligária­-nyomda. Nemes és előkelő, ilusos és kort­ visszaidéző, elegáns és üvészi ruhába öltöztették e költői dé­­lskodást. Illúziót ad, beleringat a múlt okba. Olyan szuggesztív módon viszi be az olvasót a mű hangulatába, mint a színpadkép egy drámai alkotás, vagy Lohengrin-nyitány az opera mesevi­­gába. A könyv artisztikus külsejének jelen­ségét nem szabad kicsinyelnünk. A asszikus közmondás szerint: „mens na in corpore sano“ Ép testben ép lélek kik. A jó könyv ép teste — a szép iliíí! Csokonai Vitéz Mihály játékos képtele­­nek és incselkedő kedvének ezt az el­és alkotását bordás antiknyomó papi­don adták ki, ékes kötésben és Divéky­ózsef eredeti metszeteivel. Lapozzuk :gig, nézzünk bele itt-ott a mosolygó k­­­iskönyvbe és máris ama régi, másfél­­áz év előtti farsang muzsikája zsong a flünkbe, amely Csokonai Vitéz Mihályt divaskodás megírására ihlette. A szó­ig is hibátlan: gondosan ellenőrizte azt : tökéletes hitelességgel adja át nekünk anna János. A jubileumi, tizedik „Hungária-könyv“ ép ajándéka minden könyvbarátnak é b­izonysága annak az erőteljes magyar­ulturának, ízlésnek, stílusérzéknek, tr­­ásnak, amellyel nem bír a világháború­­­pami gondja és viszontagsága. Furcsa járvány írta: Késai Béla! A Könyv érkezését kedvező hírek előz­ték meg. — „Zseniális!“ — mondta a ki­adó. — „Szenzációs!“ — lódított a kiadó­­vállalat reklámfőnöke. A Könyv tehát ezzel a kettős jelzővel felékesítve indult el sokat igérő pályáján, akár csak egy je­les diák vagy egy kitűnő minősítésű köz­­hivatalnok. Bárhol megjelent, háta mö­gött összesúgtak az emberek s a könyv megérezte, hogy róla beszélnek mostaná­ban nemcsak az utcán, hanem a társa­ságokban is. Tündöklésének legszebb napjaiban nem cserélt volna a legnép­szerűbb filmsztárral sem. Tisztelőinek száma napról-napra szaporodott. Kará­csony körül a hírlapok is megemlékeztek róla. Híre járt, hogy az egyik legelőke­lőbb fővárosi folyóirat kritikusa, aki már hosszabb idő óta olvasási csömörben szen­vedett, a könyv kedvéért felhagyott az elvonó kúrával és újra nekigyürkőzött az olvasásnak. Dr. Mázlay e hősies példa­­adását sokan követték. Még azok az írók is, akik eddig csak a saját írásaikban gyönyörködtek. A könyv rendkívüli te­kintélye csodálatos átalakulásoknak lett a forrása, így pl. a „Fővárosi és Vidéki Gráfomániások Egyesülete“ önként ki­mondotta feloszlását és szerény olvasó­körré alakult át. Hasonló elhatározásra jutott az „Ur Ir“ című exkluzív irodalmi társaság is. Népiesek és urbánusok egy­mást túlkiabálva egyesültek a könyv di­cséretében. Általában megállapítható volt, hogy beköszöntött az Aranykor, és megszelídültek az erkölcsök. A sétatere­ken, a villamosokon, a kávéházakban, ahol eddig csak lármás, tolakodó és duhaj embereket lehetett látni, most csak olya­nok gyülekeztek, akik az olvasásban ta­lálták meg életük igazi gyönyörűségét. Az olvasási düh pedig járványszerűen terjedt, mint az influenza. Egy napon megszűnt a feketepiac és az áruhalmozás anyagias szenvedélye is, mert mindenki a szellemi javak gyűjtésével foglalatos­kodott. Ellenben a kormányok, minde­nütt, az egész földkerekségen, életbe lép­tették a könyv­jegyet, hogy a könyvkeres­kedések előtti veszélyes torlódást és sorbanállást csökkentsék s a szellemi ja­vak arányosabb szétosztását biztosítsák. Ennek a járványnak tulajdonították azt is, hogy egy idő múlva veszedelmesen megcsappant az írók száma. A könyvki­adók egyesületei ugyan mindent elkövet­tek, hogy állami támogatással fenntartott mintatelepeiken életben tartsák e különös emberfajta egy-egy példányát, idővel azonban ezek is megszöktek e paradi­csomból és nyíltan felcsaptak igazhitű olvasónak. Egy-egy ilyen nevezetes disz­­szidens pálfordulása még inkább fokozta a járvány erejét, miért is a kormány sür­gősen bezáratta a mintatelepeket,­­ a kiadók legnagyobb örömére. Az utolsó szerzői honorárium kifizetéséről szóló nyugtát s az utolsó irói babárkoszorút ünnepélyes keretek között elhelyezték a Nemzeti Múzeum régiségtárában, azután már csak a kalendáriumok számolatlan újranyomtatásával foglalkoztak a könyv­kiadóik. A közönségnek mindegy volt, csak olvasnivaló legyen. Ez a gyanús és dühös szenvedély majd­nem válságba döntötte a sajtót is. A lassú romlás azzal kezdődött, hogy a világ máról-holnapra eseménytelenné változott. Az emberek olvastak, így tehát elfeled­keztek minden egyébről, ami az életet oly veszedelmessé és izgalmassá teszi. Úgy belemerültek olvasmányaik álom­világába, hogy cserében a valóságot könnyű szívvel elhanyagolták. Az imént még oly becsvágyó bankrabló például visszavonult szülőföldjére és belemélyedt a detektívregények olvasásába. Az ön­gyilkosjelölt lemondott végzetes elhatá­rozásáról, mert ez utolsó percben eszébe jutott, hogy a „Comneville-i repedt ha­rangok“ c. regény tizedik kötetét még mindig nem olvashatta el a könyvköl­csönző hanyagsága miatt. A gyilkos pe­dig, aki belopakodott szendergő áldozata hálószobájába, elfelejtette végrehajtani gyalázatos tettét, mert az éjjeliszekrényen hagyott könyv őt is megbabonázta és megkapta a különös járványt. Letelepe­dett tehát az olvasólámpa alá és hajnalig, míg a fáradság le nem törte, elragadta­tott lélekkel olvasott. Végül így igazolta mulasztását: „— Álmosan nem lehet egy ilyen precíz dolgot végrehajtani“ — mondta bűnbánóan és eltette a revolvert, aztán illedelmesen eltávozott. Magával vitte a könyvet is, de — amint a név­jegyén jelezte — „csak kölcsönképpen“, ami egy gyilkostól nem is olyan nagy bűn, ha meggondoljuk, hány rendes em­ber enged annak a csábításnak, hogy ne adja vissza a kölcsönkért könyvet... Az újságok egykor oly izgalmas, fülledt és vérgőzös rovata lassanként megszűnt. Ám hasonló veszedelem fenyegette a kül­politikai rovatot is. A harmincas évek végén kezdődött világmérkőzés ugyan már emberemléke­zet óta tartott, de miután évtizedek múl­tak el jelentősebb események nélkül, a háborút be is lehetett volna fejezni. A furcsa járvány miatt azonban tökéletesen megfeledkeztek az emberek erről a cse­kélységről, így azután tovább folyt a maga megszokott útján. A járvány kezdetén még feltűnést kel­tett a hír, hogy a Cendes-óceánon aknára futott egy csatahajó, mert a kormányos túlságosan belefeledkezett Nelson és Lady Hamilton szerelmi történetének olvasá­sába s ezzel sokszáz bajtársa vesztét okozta Később viszont­­már a hadviselés új kódexéhez illőnek találták azt, ha két ellenséges tengeralattjáró találkozik a tengeren, a legénység kölcsönösen kicse­réli az olvasnivalókat s aztán „Hurrá“-t kiáltva egymásnak, folytatják útjukat a mélységekben. Ütközetre rendszerint csak akkor került sor, ha kiderült, hogy a támadó legénység már olvasta a másik hajó könyveit. A harci kedvet ilyenkor főként a bosszúság szította a nyilvánvaló csalódás miatt. Tíz évvel ezelőtt diplomáciai körökben jellemzőnek találták azt a pletykát, hogy a timbuktui előzetes békekonferencia sikertelenségét is ez a különös járvány okozta. Úgy hírlett, hogy a hadviselő felek delegátusai már együtt ütek a kerekasz­talnál, de a tárgyalásokat­­mégsem kezd­hették meg, mert az arizonai delegátusok Clipper-e másfél órát késett. A várakozás első kínos negyedórája után az egyik delegátus könyvet húzott elő a frakkja zsebéből, mire a többiek is hasonlóképpen cselekedtek s csakhamar az egész társa­ság buzgó olvasásba merült. Hiába érkez­tek meg közben az arizonai megbízottak, ők sem cselekedhettek máskép. A­mikor aztán a nebraskai követ könyvet cserélt az afganisztáni követtel, a világlapok tudósítói hazamenekültek, mert könnyen kiszámíthatták, hogy amíg minden könyv gazdát nem cserél, szó sem lehet a tár­gyalások megkezdéséről. Ilyenformán a lapok politikai rovatai is elvesztették varázsukat, miért is a kiadók, nehogy üres kolumnákat legyenek kénytelenek olvasóik kezébe adni, elő­szedték lapjaik régi évfolyamait s újra lenyomatták régi számaikat. A vállalkozás rendkívüli haszonnal járt, a valóságtól elidegenedett közönség pedig rajongva habzsolta az új olvasnivalót, és abban a boldog hiszemben volt, hogy a negyven­ötven év előtti békevilágot éli át újra. Végül is e járványból mindenkinek haszna lett. Csodálatosképpen, még az Írónak is. Mert nem kellett többé írnia se éjjel, se nappal. Álma nyugodt von és tiszta, akárcsak a többi rendes emberé ... — (Adományok.) A Vöröskereszt javára Mayer József Bp. Vill., Baross­ u. 103. 20 pengőt, Annus István m. kir. áll. pénzt, tiszt egy templomépitési akció javára 5.50 fillért, Nagy Károly Zalaegerszeg a katolikus diák­otthon javára 20 pengőt küldött be kiadó­­hivatalunkba. — (A Katolikus Szemle) januári számában Martinkó András azzal a ténnyel foglalkozik, hogy új felvilágosodásnak, racionalizmusnak jelei mutatkoznak: a közérdeklődés az indi­vidualizmusból, a lírából, a tiszta irodalom­tól a természet és a technika új világához fordul. Nádasy Alfonz X. Pius pápa egyház­zenei törvénykönyvét méltatja. Sinor Dénes megkapó képet fest a mai Franciaország hő­sies küzdelméről az általános nyomor ellen. Mojzes Péter háborús életszemléletünket boncolgatja. Reményik költészetéről ír Hor­váth Miklós, Kaffka Margitról szól Ágoston Julián. A Katolikus Szemlét dr. Radó Poli­­kárp bencés főiskolai tanár szerkeszti, a Szent István Társulat adja ki, tagdíj és elő­fizetési díj évi 10 pengő. A legjobb hetilap a Képes K­ V (Nemzetvédelmi Kereszt.) A Kormányzó vitéz ruhmworti Rapaics Dezső ny. vezérőr­nagy, a Levente Gazdasági Szövetkezések országos elnöke feleségének, vitéz Rapaics Dezsőnének, valamint dr. Pivárcsi István­nak, a budapesti gyakorló gimnázium hit­tanárának a Nemzetvédelmi Keresztet ado­mányozta. Ale felejtse el Osztály sorsjegy­ét befizetni. A 4. os­ztály húzása már január 12-én kezdődik NEMZETI ÚJSÁG 13 1944 január 9. Vasárnap Hangszert, zongorát kölcsönözünk im­in­­ ajánlunk hangszergyár, Rá­kóczi-ut­ca. — (Hétfőn összeül Újvidéken a rögtön­­itélő bíróság.) Az újvidéki rendőrség ked­den átadta az ügyészségnek Kantardzsics Vazult és öt társát, akik az elmúlt hóna­pokban az elsötétítés alatt több­­mént 29 betörést követtek el. Ügyük a rögtönitélő bíróság elé kerül. — (özv. Kozma Ferencné temetése.­) Leveldi Kozma Ferenc tábornok, a Bárd Miklós néven ismert költő özvegyének holttestét szombaton délelőtt 11 órakor szentelték be a Kerepesi-út mellett levő temető halottasházában. A gyászszertar­táson nagyszámú előkelő közönség jelent meg. A beszentelés és emelkedett hangú búcsúztató után a korrorsót gyászkocsira tették és elvitték a fehérmegyei Baracska temetőjébe, ahol Kozma Ferencné halt tetemeit a családi sírhelyen ura, vala­mint fia, levelei Kozma Miklós hamvai mellett helyezték nyugalomra. Az el­hunyt lelki üdvéért a gyászmisét — vég­leges megállamodás szerint — kedden, ja­nuár 11-én délelőtt fél 9 órakor a belvá­rosi plébániatemplomban mondják. Zeneműkiadó, Bp. VI., Vörösmarty­ u. WL Kórusművek, imakönyvek, orgonaművek.­ ­ (SET SVANHOLM HANGVERSENYÉT IS KÖZVETI­ A RÁDIÓ.) Set Svanholm, a világhírű svéd kamaraénekes most rendezi meg Budapesten a decemberben elmaradt és nagy érdeklődéssel várt ária- és dalestjét. Set Svanholm január 10-i, hétfői hangversenyét, amelyen Ferencsik János kisér, a magyar rádió is közvetíteni fogja, még­pedig a hang­verseny első részét 19 órától 19 óra 50 percig Budapest I. műsorán, a hangverseny máso­dik részét 20 óra 10 perctől 21 óráig Buda­pest 11. műsorán.­­ (Balatonfüreden emléket állítanak Cséplő Ernőnek.) Dr. Gesztelyi Nagy László egyetemi tanár, országgyűlési kép­viselő a Duna—Tisza-közi Mezőgazdasági Kamara igazgatója a „Balaton“ című folyóirat legutóbbi számában vezércikket írt Cséplő Ernőről. Cséplő Ernő, mint a Balatoni Szövetség igazgatója, évtizede­ken át eszményi lelkesedéssel és határta­lan önzetlenséggel dolgozott a Balaton­part kultúrájának megteremtésén. Nevé­hez a Balaton környékének felvirágzása és számos alkotása fűződik. Gesztelyi Nagy László felhívására a Balaton Szö­vetség gyűjtést indított Cséplő Ernő em­lékének megörökítésére. A Balatoni Szö­vetség, amely 1944-ben ünnepli fennállá­sának 40 éves jubileumát, emlékbizott­ságot szervezett, s országos gyűjtést indít Cséplő Ernő emlékének megörökítésére. — (Dr. Almássy Károly) pénzügyi fő­tanácsossá történt kinevezésével az adó- és illeték szakirodalom kitűnő művelője nyert elismerést. Húsz éve szerkeszti az „Illetékügyi Közlönyt“, valamint az „Adó és illetékek“ című kiadványt is. Ő adta ki „A bűnvádi eljárás illetékei“ című munkát is.­­­­MEGHOSSZABBÍTOTTAK A TOJÁS­­SZELVÉNYEK ÉRVÉNYESSÉGI IDEJÉT.) A székesfőváros közélelmezési ügyosztálya közli, hogy úgy Budapesten, mint a hozzája csatolt vizo­­kban és községekben eredetileg 1943 december 16-tól, illetve 24—-31-ig ter­­jedő időben a tojás kijelölt 21. és 22.ev számú 1943. évi (sárga színű), valamint­­ 1844. évi (rózsa­minti) 1. számú­­ vizellátási szelvények érvényességi idejét január 15-ig meghosszabbították és igy a maltév­ 21 és 22.es számú szelvényekre szel­vény­enkint két darab, az ezévi 1. számú szelvényekre pedig 1 darab tojás vásárolható, illetve szolgáltat­­ható ki január 15-ig. Mindhárom k­özellátási szelvény január 23-áig további tojásmennyi­ségre váltható be, ill.tVe a szokás­bevál­tásra a nagykereskedők tartoznak elfog­dni. — (Schreiber: Automobili ti’; Zsebkönyve) most megjelent tizennagyed­i kiadója érde­kes cikket hoz az­ új motorhajtó anyagokról, az autók e célra való átalakításáról és az idevonatkozó vizsgaanyagról. A legújabb rendeletek, a teljes autótörvény, az egész világ km. távolságjelzése, a jobbrahajlás sza­bályai, melyik autó mikor vizsgázott, buda­pesti útmutató a legújabb utcajegyzékkel stb. 500 oldal. Minden könyvkereskedés áru­sítja. * — (Tavaszias időjárás Svédországban.) Stockholmból jelentik: Svédországban rend­ellenes időjárás uralkodik. Stockholmban január 6-án olvadni kezdett és hét fokos me­legben az utcákon elolvadtak a hótömegek.­­ (Szerelmi tragédia.) Az Irányi­ utca 15. számú házban Kreisz Ferenc 29 éves vecsési ácssegéd revolverrel lelőtte Magyar Juliska seregélyesi születésű 23 éves mindenesi leányt, majd saját magát lőtte fejbe.

Next