Nemzeti Ujság, 1944. február (26. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-01 / 25. szám

-*• - '»V - __ / . t •* •*. • * V- ' V - .. ‘ . 1944 FEP .UÁR 1, N­EMZETI ÚJSÁG B*R AHNyTy'lAJOS Kiadla * KÖW°'W Sat‘®^,alat * XXVI *»• **• TÖ^vUszi.6 vezérigazgató föszerkes^ö Taipbert ^P^^^^^zőg^dasági munka­vállal­ók A sejtő JUu­dattl Csagrig elvetnek tiszteletbenigrigsát követeli Nyugaton fokozódik a légi háború — Kirovográd és Csorkaszi térségében ,­ támadást kezdett a Szovjet — A bari értekezlet határozata — Mjarmanszknál a németek megsemmisí­tettek egy hajókaravánt A németek Londont, az angolok Berlint bombázták A svájci sajtó imponáló módon juttatja kifejezésre az európai kulturközösség gondolatát, valahányszor arra árnyék esik, vagy olyan törekvések figyelhetők meg a nemzetközi politikában, amelyek semmiképpen sem hozhatók összhangba azokkal az erkölcsi és politikai eszmék­kel, amelyeken a jövő békerendjének alapulnia kell, ha azt akarjuk, hogy ne csak az ellenségeskedések érjenek véget egy napon, hanem a háború után Európa a nyugodt, békés fejlődésnek útjait járja. Magyarorsz­ágon a svájci lapoknak' ezek 'a cikkei mindig­­ megérdemelt elismeréssel találkoznak és a magyar visszhang a sem­leges és elfogulatlan svájci megnyilatko­zásokat az európai lelkiismeret és felelős­ség kifejezőjének fogja fel. Csöppet sem közömbös, hogy van Európában egy kis semleges ország, a svájci szövetségi köz­társaság, amely következetesen, mindig és minden körülmények között számon­­tartja a politikai fejleményeket és ezeket abból a szempontból mérlegeli és bírálja, hogy összeegyeztethetők-e a népek szabad­ságáról és függetlenségéről vallott ma­gasztos eszmékkel. Legújabban itt van a Basler Nachtrich­ten főszerkesztőjének, Oeri nemzeti taná­csosnak cikke, amely bátran rámutat arra, hogy a Szovjet európai politikája, a lengyel és az egyéb kérdésekben tanú­sított magatartása összeegyeztethetetlen az angolszászok Atlanti Chartájával. Az angolok és amerikaiak — tekintettel a tekintendőkre — erről­ ma nyíltan nem beszélhetnek, de éppen ezért is a Basler Nachtrichten főszerkesztője szükségesnek tartja hangoztatni, hogy nyílt ellentét van az Atlanti Charta és a Szovjet ama törekvései között, amelyekkel Lengyel­­ország és Finnország egy részét be akar­ják kebelezni és még inkább ama szovjet követelés között, hogy bolsevista szel­lemű kormányt akar felállítani Lengyel­­országban. A Basler Nachtrichten cikke — amelyet lapunk más helyén teljes egé­szében adunk — a továbbiakban meg­állapítja, hogy a lengyelországi és balti szovjet , expanzió csak egy töredéke az európai orosz követeléseknek. A Szovjet ugyanis­ nyugati határainál csatlós álla­mok övezetét szeretné megtermteni a Fe­kete- és az Égei-tengerig. A Szovjetnek nincsen ínyére egy dunai államszövetség terve, amely emlékeztetne a régi mon­archiára, pedig a gazdasági érdekközös­ség lenne az egyetlen eszköz, amely eze­ket a közép- és kis államokat összefog­hatná és függetleníthetné. A Szovjetnek azonban — fejezte be Oeri tanácsos cik­két — be kell majd látnia, hogy Európa ellenállást fejt ki azok ellen a törekvések ellen, amelyek egy nagyhatalom uralma alatt, akarják összefogni. A Basler Nacht­­ri­eh­lennel egyidőben a Bund is cikket közöl és az Atlanti Charta szabadság­jogaival foglalkozva, felhívja a figyelmet az 1942 május 26-iki angol-orosz szerző­désre, amelynek 5. pontjában az áll, hogy a szerződő felek „nem igyekeznek a ma­guk számára területi hódításokat bizto­sítani és nem avatkoznak be más államok belső ügyeibe“. Eden legutóbbi alsóházi beszédében maga is szükségesnek tartotta megemlí­teni, hogy az Atlanti Charta változatlanul fennáll s azt is mondotta, hogy területi változásokat a szövetségesek a háború alatt csak akkor ismernek el, ha az érde­kelt felek ebben kölcsönösen megegyez­nek. Viszont Eden alsóházi nyilatkozatá­énak ki­s kitétele, hogy az“,,elrettséges vál­l­lamokkal“ szemben egyedül a feltétel nél­küli megadás elve marad ér­vényben, olyan álláspont, amely súlyos következ­mények, azaz az Európát eddig ért pusz­títások további fokozása és politikai zűr­zavar keltésének kockázata nélkül, gya­korlatilag nem érvényesíthető és külön­ben is olyan követelés, amely nemcsak igazságtalan, hanem veszélyes is. Eden beszédével egyidejűleg a svájci Suisse hangoztatta, hogy az Egyesült Ál­lamok és Anglia nem térhetnek el azok­tól a politikai alapelektől, köztük a kis- és nagyhatalmak egyenjogúságától, ame­lyeket vezető politikusaik állítottak fel, hacsak nem akarják elveszteni erkölcsi hitelüket. Ha Nagybritannia elejtené a Lengyelországnak 1939-ben adott szava­tosságot, önmagát fosztaná meg politikai tekintélyétől, amivel szemben áll az, hogy Moszkva terveivel a német hadse­reg helyezkedik szembe. A Gazette de Lausanne cikkében szintén arra mutatott rá, hogy Anglia politikájának vezérelve­ként mindig a népek függetlenségét hir­dette. Miként lehessen a nemes hadicélo­kat — kérdi a lap — amelyeket oly büsz­kén hirdettek, a Szovjet szövetséges nagy étvágyával összhangba hozni? Eden január 26-i alsóházi nyilatkozata — mint a Svájci Távirati Iroda jelenti — londoni lengyel körökben nagy megelége­dést keltett. A Közelkeleten tartózkodó lengyelek is üdvözölték Eden kijelenté­seit a túlzott szovjet követelésekkel szem­ben. A moszkvai rádió és sajtó viszont agyonhallgatta Eden beszédét, helyette a lapok tele­­ vannak a legfelsőbb szovjet tanács üléséről szóló hírek­kel. A Washington Post úgy kom­mentálja Eden beszédét, hogy az nem jelenti azt, mintha Anglia újra szavatolta volna Lengyelország háborúelőtti hatá­rait, hanem csak annyit, hogy Anglia az új lengyel-szovjet határt megfelelő szer­ződésekkel­ kívánja megállapítani. Ugyan­ezen az állásponton van az Egyesült Álla­mok kormánya is. Egyébként a Svájci Távirati Iroda szerint egyelőre­ nincs szó a Mikolajczyk-kormány átalakításáról és valószínűen a lengyel kormány a Katyn-­­ ról közzétett szovjet jelentéssel kapcsolat­ban sem foglal állást. Hitler vezérkancellár kormányalakításá-­­ nak évfordulóján mondott idei beszédében­­ szi­ntén főleg ezzel a nagy kérdéssel fog­­­ lalkozott. Újra erőteljesen hangsúlyozta azt a német álláspontot — Hitler beszé­­é­dét lapunk más helyén adjuk —, hogy Németország győzelme Európa fenntartá­sát jelenti, a szovjet győzelem pedig meg­semmisítését. Ez olyan világos — mon­dotta a vezérkancellár —, hogy minden nem egészen elvakult angolnak is be kell látnia. Az európai államok és ezzel egész Európa megmentésének kérdését kizárólag a német véderő dönti el a vele szövetke­zett államokkal együtt. Ha azonban a biro­dalom összeomlik, nincs más állam Euró­pában, amely az új tatárjárással szemben hathatós ellenállást fejthetne ki. Ha Né­metország nem győz, néhány hónap alatt meg van pecsételve az észak-, közép- és déleurópai államok sorsa, legrövidebb időn belül azután a nyugat is követné őket. A spanyol kérdéssel kapcsolatban a Bud. Tud. idézi stockholmi lapok was­hingtoni jelentéseit. Eszerint amerikai politikai körök azon a véleményen van­nak, hogy az amerikaiak által Spanyol­­ország ellen elhatározott szankciók egy szemét képezik annak a láncnak, amelyet­­a szövetségesek az európai erőd köré akarnak vonni. A szövetségesek most Spanyolország felé fordultak, hogy teljesen megszüntessék a tengellyel való kapcsolatait. Az olajszállítmányok beszüntetése súlyos csapás Spanyol­­országra nézve, mivel valamennyi mo­toros jármű üzembentartása az amerikai olajtól függ. Amennyiben ez az intézke­dés nem hozza meg a kívánt eredményt, az amerikai kormány valószínűleg általá­nos szankciókat léptet életbe­ Spanyolor­szág­­len. Az amerikai és az angol kor­mány figyelemmel kíséri a semleges or­szágok magatartását, különösen pedig Németországgal való kereskedelmi kap­csolataikat. Kétségtelen, hogy ha szüksé­gesnek tartják, szankciókat határoznak el valamennyi semleges állam ellen, hogy megakadályozzák a tengellyel való szoros gazdasági együttműködésüket. FT­­D A német hivatalos Jelentés: ■ Berlin, január 31. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: A Szovjet Dnyepropetrovszktól délnyu­gatra páncélosok és csatarepülők által tá­mogatott több lövészhadosztállyal táma­dásra indult. A támadásokat nagy veszte­ségekkel visszavertük, egy betörési hely kivételével, de ez ellen ellentámadás in­dult. Míg Kirovográdtól északnyugatra szá­mos ellenséges támadást visszavertünk, Cserkasszitól délnyugatra­ és Bejala Cerkovtól délkeletre tovább tartanak a harcok az előnyomuló ellenséges harc­csoportokkal. Páncélos kötelékeink előre­törése következtében a bolsevisták súlyos veszteségeket szenvedtek.) A Pogrebiscsétől délre levő térségben a támadó harcok során 1944 január 24-étől január 30-áig a Huber páncélos tábornok vezetése alatt álló hadsereg és SS fegyveres csapatok a légi fegyvernem kötelékeinek hatásos támogatásával több mint 10 szovjet hadosztályt és több pán­célos hadtestet vertek szét. A bolsevisták ez idő alatt 6500 foglyot és több mint 8000 halottat, 700 páncélost és rohamlö­­veget, 680 löveget, 340 nehézgéppuskát vesztettek Ezenkívül többszáz gépjármű­vet, valamint számos fegyvert és egyéb hadianyagot megsemmisítettünk, vagy zsákmányoltunk. Itt különösen bevált a Back tábornok vezetése alatt álló vesztfáliai 16. páncé­los hadosztály, valamint a Bücke ezredes vezetése alatt álló nehéz páncélos ezred. A Pripjet és a Berezina között hétfőn is kemény harcokban visszavertük a Szovjet valamennyi áttörési kísérleteit. Néhány helyi betörést elreteszeltünk. Az Ilmen-tó és a Finn-öböl között a Szovjet csapataink elhárító sikerei elle­nére több szakaszon további tért tudott nyerni. E térségben az elhárító harcok változatlan keménységgel folynak tovább. Herbert Mü­ller, az egyik súlyos páncé­los osztag altiszt­je e harcok során „Tig­ris” páncélosával 125 szovjet páncélost lőtt ki. Dél-Olaszországban az ellenség a nettu­­nói hídfőállásból kiindulva erős gyalog­sági és páncélos erőkkel észak és észak­kelet felé támadásra indult. Az ellenség ugyanakkor fokozta támadásait a déli arcvonalon, amelyek különösen a Min­­tu­m­o—Cassino térségben voltak igen hevesek. Az ellenség erőfeszítéseinek eredményei csak csekélyek voltak, annál nagyobbak voltak azonban veszteségei Fő harcterünkbe történt több betörést ha­tározott ellentámadásokkal kiküszöböl­tünk, más helyeken még folyik a harc Több mint 906 fogoly jutott csapataink, kezére. ■­­­­A Felső-Olaszországban levő repülő­tereink ellen indított légi támadások az ellenségnek 18 repülőgépébe kerültek Ezeket vadászrepülőink és légelhárító ütegeink lőtték le. Január 30-án délelőtt északamerikai bombázók egészen Braunschweig-Magde­­burg térségébe törtek előre. Boróbadobá­­sok következtében egyes helyeken károk s a lakosság sorában csekély veszteségek keletkeztek. Bár az elhárítási feltételek nehezek voltak, heves légi harcokban lelőttünk 26 ellenséges repülőgépet, túl­nyomórészt négymotoros, bombázókat. A brit terrorbombázók­­vasárnap este megtámadták a birodalmi főváros nagy területeit, aminek következtében súlyos károk keletkeztek a lakónegyedekben épületekben, szociális berendezésekben és középületekben. A lakosság veszteségeket szenvedett Az eddigi jelentések szerint Lapunk mai száma 20 fillér

Next