Nemzeti Ujság, 1944. május (26. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-02 / 98. szám

* J­v­r:F ? ‘a­­T «MM MjLjt9$ % Tanítók beosztása közigazgatási szolgálatra NEMZETI ÚJSÁG! BARANYAY LAJOS KEDD V*.TÓTH LÁSZLÓ mérlvtir&tl / fm­ertetiir __ _ __ _ I HM 1*». Kiadta a Központi Sajtóvállalat * XXVI. évf. 98. A BHBEEEEESSHBHSHSBHH^^ ­ . A Kárpátok és­­ Dnyeszter torkolata között nincsenek nagyobb hadműveletek Popon Berlinbe érkezett« rövidesen várható a német állásfoglalás a krém­kérdés ügyében — Portugália elutasította a németországi wolfram - szállítások beszüntetését — Benes az új cseh-szovjet szerződésben engedményeket tett Sztálinnak — Sietthaus Marakesben tárgyal A Közép-Németország felett lezajlott hatalmas légicsatában 129 amerikai gépet pusztítottak el gwMBaton If&neterszfg WfeSpsB részei felett a háború egyik­ legnagyobb légi­­csatája zajlott le. Az amerikaiak hatal­mas légiflottával támadtak Berlin ellen, de ez a olyan rendkívül erős el­hárításba ütközött, hogy 129 repülőgé­pük, a támadó flottának mintegy 25 szá­­zaléka elpuszottát. Maguk az amerikai je­lentések is szokatlanul magas veszteség­­számokat temetnek be. A német légvé­delmi tüzérség hegy hatással működött s különösen a vadászkötelékek vetették magukét halála megvező bátorsággal és elszántsággal a támadó alakulatokra. Az amerikai jelentések szuperl­at­i­vuszokban­ emlékeznek meg a sorozatosan kialakult légiharcok hevességéről s kiemelik, hogy a német vadászok ellenállhatatlan erő­vel törtek be ismét és ismét a vadászvé­­delemmel biztosított kötelékek zárt front­jába. Az április 29-i németországi légi­csata szemlátomást azzal a tanulsággal szolgál, hogy a két hónap óta tartó úgy­nevezett „légi invázió" nem érte el célját ,és a német vadászvédelem erejét nem si­került elhasználni, de még csak lényege­sebben meggy­engíteni sem. Az Invázióról egyébként Lord Ha­lifax Washingtoni angol nagykövet a virginiai Charleston kereskedelmi kamarájában beszédet mondott s szavai érthető érdek­lődést keltettek, mert hiszen abban az idő­pontban hangzottak el, amikor a légkör leütve van az inváziós hírekkel, Halifax szóról-szóra ezeket mondotta: „A néme­teknek hosszú hónapokig bőven volt ide­jük arra, hogy hatalmas erődítményeket emeljenek, amelyekben több jól kiképzett hadosztályt helyeztek el. Bizonyosak le­hetünk abban, hogy semmit el nem mu­lasztottak, amit emberi találékonyság vé­delmük erősítésére előteremthetett. Sú­lyos és kemény harcok nélkül bizonyára sehol sem engednek majd bennünket partraszállni, vagy előrenyomulni." Az invázió nehézségei tehát Halifax ré­széről éppen eléggé határozott alátámasz­tást nyertek s az angolszász vezérkarok maguk is teljesen tisztában vannak vele, micsoda roppant feladatot jelent az in­vázió végrehajtása. Május 1-i kiáltványá­ban, mint az NST jelenti, Sztálin újból követelte a második arcvonal felállítását. A kiáltvány szövegezésében megtaláljuk azt a beismerést — és ez nóvumot jelent — hogy Sztálin többé nem bízik kizáró­lag saját erőiben, amelyeket Németország esetleges legyőzéséhez elégtelennek tart. A kiáltvány ugyanis többek között meg­állapítja: „nem férhet kétség ahhoz, hogy Németországot csak úgy lehet­ megverni, ha egyszerre csapnak le rá, kelet felől a Szovjet hadsereg, nyugat felől a szövet­ségesek hadereje“. A továbbiakban azután azt hangoztatja, hogy „nem elég kiverni az ellenséget a Szovjetunió földjéről, ha­nem a szovjet csapatoknak fel kell sza­badítanak a lengyeleket, csehszlováko­kat és más nyugateurópai népeket is". Utóbbi feladat pedig nyilván nehezebb, mint a német csapatok kiverése a Szov­jetunió földjéről és éppen azért — úgy­mond Sztálin kiáltványa — „csak akkor lehet megoldani, ha kelet és nyugat felől egyszerre csapnak le a németekre“. Ekként képzelik el a Kremlben a ma­guk részéről 1944 döntő jelentőségűnek ígérkező eseményeit, ami természetesen csak szovjet vágyálom, mert hiszen Né­metország és szövetségesei is megtették azokat az ellenintézkedéseket, amelyeket adott időpontban érvényesíteni fognak és kidolgozták azt a védekező és támadó haditervet, amellyel 1944-ben elhatáro­­zóan nyúlnak bele a háború fejlemé­nyeibe. Mindenesetre feltűnő, hogy Sztálin május 1-i kiáltványában nyugateurópai népek „felszabadítását“ is emlegeti, amit eddig nem hangoztattak ilyen nyíltan Moszkva részéről. Hogyan festene ez a „felszabadítás“, azzal mindenki tisztában lehet. Szovjet­­cseh viszonylatban pedig itt fekszik előt­tünk az az új megállapodás, amelyet a Benes londoni emigrációja kötött a Kreml­lel. Benes ebben az új szovjet-cseh pak­tumban­ kötelezte magát arra, hogy a szovjet hadsereg bevonulása esetén „Csehszlovákia valamennyi katonai és polgári közege aláveti magát a szovjet csapatok parancsnokságának“. Visinszki helyettes külügyi népbiztos vasárnap este sajtóértekezleten jelentette be az új egyezmény megkötését és hozzátette, hogy azt „cseh részről kezdeményezték“. Az egyezmény részletező intézkedései ér­telmében „Csehszlovákiát“ különböző sza­kaszokra osztják fel s minden egyes öve­zet parancsnokságát egy-egy szovjet pa­rancsnok veszi át. A szovjet csapatok „csehszlovák területen“ saját bíráskodási jogot tartanak fenn maguknak. Ez az utóbbi pont egyik legjellemzőbb alkatrésze az új cseh-szovjet paktumnak és más szóval azt jelenti, hogy ily módon a szovjet parancsnokok saját belátásuk szerint ítélhetnek elevenek és holtak fe­lett Bines virtuális országában. Az új paktum messzemenő eltérést jelent tehát a teheráni értekezlet után, december ele­jén megkötött első cseh-szovjet­ szerző­déstől, amelyben Moszkva még arra kö­telezte magát, hogy nem avatkozik be más államok belügyeibe. Benes, aki vál­tig hangoztatta magáról, hogy a közép­­európai államférfiak közül ő az egyetlen, aki Sztálin bizalmát élvezi, maga is kény­telen volt újabb engedményeket tenni, miután­­Moszkva nemrégiben elutasította azt a kívánságát, hogy „Csehszlovákiá­ban“ adott időpontban Benes ottlévő sa­ját emberei — akiknek jelenléte, szerepe és jelentősége különben is erősen kétsé­ges — vegyék át a „csehszlovák" közigaz­gatást. A Moszkvával való sietős meg­egyezés következményeit most Benes sa­ját bőrén tapasztalhatja. A keleti arcvonalon egyébként a Dnyesz­ter torkolatától a Kárpátok vidékéig az elmúlt huszonnégy órában nem történt jelentősebb változás, úgyhogy a keleti front inkább az elkövetkező harcok, mint a most folyamatban lévő hadműveletek jegyében áll. A Szovjet néhány nap előtt megindított támadását Jassynál és Tighi­­nánál a németek felfogták s a Szovjet itt egyelőre beszüntette további vállalkozá­sait. Olberg úgy látja a helyzetet, hogy a szovjet hadvezetőség egyelőre lemondott a Kárpátok elleni frontális támadásról. A Kolomen és Bucsacs térségébe vont je­lentős szovjet tartalékok sem kaptak of­fenzív feladatot, hanem azt, hogy a len­dületes német-magyar előnyomulást meg­állítsák. A jövő mutatja meg majd az­után, várjon ezek a szovjet csapatok ké­­­őbb. Ha a nagy offenzíva esetleg megin­dul, azt a feladatot kapják-e, hogy a ma­gyar Alföld felé törjenek előre a Kárpá­tokon át, vagy pedig északnyugatra a len­gyel főkormányzóság területére. Olberg és a többi német katonai szakértő is in­kább azzal számol, hogy a Szovjet Len­gyelország felé igyekszik majd előbbre­jutni, délen pedig kísérletet tesz rá, hogy­ a Szereth és Pruth között a Duna torko­lata felé haladjon előre, aminek hadászati célpontja Galac és a román kőolajvidék lenne. A német és szövetséges arcvonal az elmúlt hetekben annyira megerősö­dött és kiegyenesedett, hogy mindenféle szovjet tervvel sikeresen veheti fel a küzdelmet. H. D. Német hivatalos jelentés: Berlin, május 1. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: Szebasztopol előtt, valamint a Dnyesz­­ter-torkolat és a Kárpátok közötti arcvo­nalon nagyobb hadműveletek nem történ­tek. A Dnyeszter alsó folyása körüli har­cokban különösen kitüntette magát a Jordan alezredes vezetése alatt álló 715. brandenburgi gránátos ezred. A Dnyeszter felső folyásától délre, vala­mint Köveitől dényugatra csapataink ke­mény harcok során további teret nyer­tek. Német harci- és csatarepülő ezredek Kovel térségében a Szovjet ütegállásait, páncélos gyülekezőhelyeit és járműoszlo­­pait támadták és sok járművön kívül 23 ellenséges löveget is elpusztítottak. Nehéz német harci repülőgépek erős kötelékei az elmúlt éjjel súlyos és hatá­sos támadást intéztek a Rovnótól délre fekvő Zdolbunovo közlekedési célpont el­len. A déli arcvonal több szakaszán az el­lenséges vasúti forgalom elleni támadá­saikat repülőink eredményesen folytatták. Vitebszk és Polock között visszavertük a bolsevisták helyi jellegű támadásait és tüzérségi tűzzel szétvertük készültségei­ket. A magas északon Hoppe százados veze­tése alatt egy német közelfelderítő köte­lék nehéz sarkvidéki időjárási viszonyok mellett is kiválóan teljesítette feladatát. A nettunói hídfőnél egy rohamcsapat­­vállalkozás során több ellenséges kiserő­­döt felrobbantottunk és védőőrségüket elkeseredett közelharcok során egészen csekély saját veszteség mellett megsemmi­­sítettük. Egy csatarepülő kötelék sikeres táma­dást intézett tüzérségi és légelhárító tü­zérségi állások ellen. Német és olasz vadászok, valamint a légelhárító tüzér­ség Észak-Oaszország fölött hét ellenséges repülőgépet lőttek le. Április 29-én angol vadászbombázók St. Malo kikötőjében egy ott horgonyzó és felismerhetően megjelölt német kór­házhajó ellen intéztek támadást és a ha­jót fedélzeti fegyvereik több találatával megrongálták. A megszállott nyugati területek hely­ségei ellen intézett támadásai során az ellenség vasárnap kilenc repülőgépet vesztett. Az elmúlt éjjel egyes angol zavaró re­pülőgépek Nyugat-Németország helysé­geire bombákat dobtak.­­ Az angolszász utánpótlási összekötteté­sek elleni harcban április folyamán a légierő és a haditengerészet 23 kereske­delmi és szállítóhajót süllyesztettek el 153.820 bruttó regisztertonna tartalom­mal. További 34 hajót, összesen 227.000 bruttó regisztertonna tartalommal, bomba és torpedótalálatokkal súlyosan megron­gáltunk. Ezek közül soknak az elsüllyedé­sével kell számolni. Az ellenséges hadi­hajók közül 27 rombolót és kísérőhajót, egy aknakeresőhajót és hét, gyorsnaszá­dot elsüllyesztettünk, valamint öt rombo­lót és kilenc gyorsnaszádot megrongált­­tunk. (MTI) Román hadijelentés Bukarest, május 1­­1 (Német Távirati Iroda) A romá­n had-­­­sereg főparancsnoksága közli április 30-án:­­• Mind Szebasztopolnál, mind pedig a Dnyeszter alsó folyásánál több helyi jel­legű támadást vertünk vissza. Jassytól északra a német-román csapa­tok ellentámadása sikeresen folyt tovább. Újabb 30 löveget és 14 páncélost zsákmá­nyoltunk illetve semmisítettünk meg. Az arcvonal többi részén nem történt jelentősebb esemény. (MTI) Lapunk mai száma 20 fillér

Next