Nemzeti Ujság, 1944. június (26. évfolyam, 122-145. szám)

1944-06-01 / 122. szám

BARATM'^JOS K,adla » KözponHSaHováMa.a^XXV.. évf. 122. sz. IM4 JUNIUS 1. Elrendelték a budapesti zsidók és lakásaik összeírását Az Illbani-hegyeknél kemény harcokban Frossnone környékén német utóvéd csapatok késleltetik az ellenséges előnyomulást — Jassytól északra a németek meglepetésszerű támadással áttörték a Szovjet mélyen tagozott állásrendszerét — Megindult a honani japán offenziva második szakasza Lemondatták Sosnkovszki tábornokot lengyel helyettes államelnöki tisztéről Az angol-amerikai csapatok vá­ltozat­lan hevességgel folytatják támadásaikat a Tirrheni-tenger és az Albani-hegyek között fekvő szakaszon, vagyis az olasz front legnyugatibb szárnyán. A küzde­lembe beavatkoztak a tengerpart mentén eddig nyugalomban lévő brit hadosztá­lyok is, amelyeket egy amerikai páncé­los hadosztály, valamint nagyszámú an­golszász vadászbombázó és romboló kö­telék támogat. Az angol-amerikai támadó kötelékek átcsoportosítása a nyugati szárnyra a Róma felé való frontális előnyomulás szempontjain kívül azzal magyarázható, hogy az Albani- és Lepini-hegyek kö­zött fekvő völgyön át a Valmontoneig való előretörés nem sikerült. A németek ugyanis Valmontonetól délnyugatra meg­állították az ellenséges előnyomulást, sőt ellentámadásokkal vissza is szorították, úgyhogy az angolszász páncélos ékek­­Artériánál megrekedtek. De külöben is, ha az angolszászok további erőfeszítése­ket tennének Valmontone bevételére, a német csapatokra nem tudnának megle­petésszerű csapást mérni. A német had­vezetőség ugyanis a valmontonei arcvo­nalat tovább vonhatná vissza észak, vagy északnyugat felé és így módjában lenne elkerülni a német balszárny beke­rítését. A Valmontonetól délnyugatra és délre húzódó front tartására a németek, mint ezt sikeres ellentámadásaik is tanúsítják, nagy súlyt helyeznek, mert hiszen ha az angolszászoknak sikerülne elérni Val­­montonet és a Via Casilinát, ezzel elvág­nák a Liri-völgy folytatásaként húzódó Sacco-völgyben harcoló német köteléke­ket. Mivel itt a terep alkalmas a páncélos kötelékek nagyobb méretű harcbavetésére, a német hadvezetőség — jelenti az Interinf — számol azzal, hogy ezen a vidéken heves harcok vannak ké­szülőben. Erre mutat már az is, hogy az angolszászok a német állások ellen igen sok repülőgépet vetettek be a szárazföldi harcok előkészítésére Kurt Neher német haditudósító érde­kes helyszíni képet rajzol a Sacco-völgyé­­nek harcairól, amelyeket „láthatatlan há­borúnak“ nevez. Mialatt a mezők, szőlő­kertek és olajfaligetek fölött állandó ágyutűz mennydörög, — írja jelentésében — köröskörül semmi jel sem mutat arra, hogy élőlény, ágyú, vagy páncélos volna a közelben. A hajnali szürkület első órái­tól az éjszaka beálltáig ott keringenek a hadszíntér felett az angol-amerikai meg­figyelőgépek és vadászbombázók. A né­met védők éppen ezért kerülnek minden fölösleges mozgást és a láthatatlanságból csak akkor adnak élet­jelt magukról, ha szárazföldi ellenséges csapatok tűnnek fel a láthatáron. A német sorozat vezető üte­gek ekkor meglepetésszerűen zúdítják tü­­züket az előnyomuló indiai, marokkói, kanadai és amerikai katonákra és pán­célosokra. Azután újra beáll a csend és az ágyuk mellett egyetlen ember sem mozdul, hiába köröznek az amerikai tü­zérségi megfigyelők repülőgépei órák­­hosszat a német állások felett. Dittmar altábornagy szokásos heti rádió előadásában valószínűnek mondotta, hogy az angolszászok folytatni fogják támadá­saikat a Sacco-völgyben, mert Frosinone elérése olyan célként tűnik fel előttük, amire érdemes törekedni. Dittmar altábor­nagy a május 11-én kezdődött új olasz­­országi csata eddigi mérlegét egyébként abban állapítja meg, hogy a második vi­lágháború tapasztalatai alapján már az első hetek eredményeiből ítéletet lehet alkotni valamely offenzíva folytatására nézve. Ezek az eredmények pedig Olasz­országban nem minden tekintetben kielé­gítők, az angolszászokra nézve, mert a leg­nagyobb anyag-összpontosítással kiharcolt első mélyebb betöréseket nem követte az a minden gátat elsöprő előrehatolás, amely egyedül vezethetett volna hadmű­­veletileg jelentős sikerekre. A német erők bekerítése, vagy átkarolása nem sikerült: Kesserling ügyes hadmozdulatokkal vonta vissza csapatait észak felé, ahol azokat újból és újból harcba vetette a támadókkal szemben. A Wilhelmstrasse katonai szó­vivője szerint Alexander tábornok eredeti terve abban állott, hogy Mintumo és Cas­­sino között döntő harcra kényszeríti a német erőket, azután Nettunóból kiin­dulva, hátába kerüljön a német hadosztá­lyoknak és a Via Appiát és Via Casilinát elérve, bekerítse azokat. A német hadve­zetőség most arra törekszik, hogy a Tir­­reni-tenger—Velletri—Valmontone vonalat addig tartsa szabadon, amíg Kesselring elszakadó mozdulatai teljesen be nem fejeződnek. A keleti arcvonal csöndjébe váratlan hirtelenséggel robbant bele az az erős légi kötelékekkel végrehajtott német támadás, amely Jassytól északra áttört egy mélyen tagozott és nagyon megerősített szovjet állásrendszert. A német rajtaütés teljesen sikerült és azóta be is fejeződött. A német légierő ez alatt folyamatosan támadja a szovjet utánpótlási és felvonulási köz­pontjait. A lengyel kérdésben egy figyelmet ér­demlő változás történt. A londoni lengyel kormány tagjai Raczkiewicz államelnök vezetése alatt ülést tartottak, amelyen elhatározták, hogy Sosnkovszki tábornok megválik helyettes elnöki tisztétől, meg­tartja azonban a lengyel hadsereg főpa­rancsnokságát. Ezzel részben meghajol­tak a szovjet kívánságok előtt, amelyek hetek óta sürgették Sosnkovszki eltávolí­tását. Természetesen nem lehet ebből az elhatározásból arra következtetni, hogy most már minden rendbe jön a lengyel­szovjet ellentét vonalán, mert hiszen a Szovjet az utóbbi időben egyre határozot­tabban a Moszkvában tartózkodó „lengyel nemzeti tanács“ mellett foglalt állást, sőt a moszkvai rádió és sajtó úgy aposztro­fálta ezt az alakulatot, mint Lengyelor­szág „hivatott képviselőjét.“ A Pravda legutóbbi cikkében újabb éles támadást intézett a londoni lengyelek és különösen Sosnovszki tábornok ellen. „A londoni lengyel emigráns kormány képvi­selői — írja többek között a Pravda — olyan szemtelen nyilatkozattal álltak elő, hogy sem a ,,nemzeti szovjet Lengyelor­szágot“, sem annak meghatalmazottjait nem ismerik el. Ezek a kis szlávok túlzott rövidlátásukban kijelentik, hogy a „har­coló Lengyelország“ teljhatalmú kép­viselőinek rendelkezéseit megtagadják az­zal a megokolással, hogy ezen nincs rajta Sosnovszki tábornok aláírása“. Fokozza még a válságot, hogy Moszkva most a „lengyel nemzeti tanács“ képviselőit Lon­donba és Washingtonba akarja küldeni és számukra diplomáciai előjogokat kíván. Mindezek a jelek érzékeltetik, hogy Sztá­lin annál erőszakosabban jár el minél na­gyobb engedékenységet tanúsítanak az Atlanti Charta megalkotói és minél na­gyobb mértékben r­ond le Anglia és az Egyesült Államok az aktív lengyelországi politika folytatásáról. Hasonló fejleményeket telpasztelhattunk a volt Jugoszláviában is. Az egyik távirat éppen ma beszámol arról, hogy Péter ki­rály kormányátalakítási kísérletei meg­hiúsultak, összefüggést látnak eközött a fejlemény és Churchill legutóbbi alsóházi beszéde között, amelyben az angol mi­niszterelnök határozottan Tito mellett foglalt állást. A Karagyorgyevics-dinasz­­tia Jugoszláviába való esetleges vissza­térésének lehetőségei tehát igen erősen csökkentek. A Reuter-iroda Jugoszláviá­ban járt különtudósítója feltűnő cikké­ben egyenesen megállapítja, hogy „ha csak a háború tartama alatt valami előre­ nem látott fejlemény nem következik be, Péter király számára igen gyenge a kilá­tás, hogy mint uralkodó térjen vissza országába“. Hangoztatja a Reuter-leve­­­lező, hogy Péter kibékülési kísérlete Titó­­val szemben elkésett. H. D. Német hivatalos jelentés: Berlin, május 31. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Né­met Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: Az Albani-hegyek déli és délnyugati lábá­nál kedden is elkeseredett harcokban meg­hiúsult az ellenségnek valamennyi, erős gya­logsági és páncélos kötelékekkel végrehajtott áttörési kísérlete. Ezek során Lannino térsé­gében 200 támadó ellenséges páncélos közül 78-at megsemmisítettünk, legnagyobbrészt közelharcokban. Vetter, egy gránátosezred páncélos vadász századának örvezetője, löve­­gével közvetlen közelről 11 páncélost lőtt ki. A Lopini-hegyekben marokkói hegyi csa­patok betörtek biztosító vonalunkba és ke­mény harc után elérték Carpinetot. A Frosinonetól mindkét oldalon elterülő szakaszon, Sorától délkeletre, valamint Alfe­­dena mellett és ettől délnyugatra utóvédcsa­pataink tartós, elszállt harcokban feltar­tóztatták a fölényben lévő ellenséges erők előrenyomulását. Harci és éjszakai csatarepülőgépek Cis­­terna térségében jó eredménnyel támadtak célpontokat, valamint Aprilia térségében ütegállásokat és ellenséges oszlopokat. Egy német torpedóvetőrepülőgép-kötelék a május 31-ére virradó éjjel a Földközi-tenge­ren egy ellenséges hajókaravánból elsüllyesz­tett egy szállítóhajót és három teherhajót 23.000 bruttó regisztertonna tartalommal. Egy további szállítóhajót, öt teherhajót, va­lamint egy tartályhajót, összesen 44.000 bruttó regisztertonna tartalommal megron­gáltunk. Keleten Issytól északra gyalogsági és páncélos kötelékek, erős német és román harci- és csatarepülőgépektől kiválóan tá­mogatva, áttörtek egy erősen kiépített és mélyen tagozott ellenséges állásrendszert és a szovjet csapatokat kemény harcokban visszavetették a mögötte lévő folyóvölgybe. Az elfoglalt területet a bolsevisták ismételt erős ellentámadásaival szemben megtartot­ták. Vadász- és csatarepülők ezen a vidéken 69 ellenséges repülőgépet semmisítettek meg. Erős német harci repülőkötelékek a május 31-én virradó éjjel eredményesen bombázták Kasatin és Fastov vasúti csomópontokat. Csatarepülőgépek a Finn-tengeröbölben elsüllyesztettek három szovjet biztosító jár­művet, egy továbbit megrongáltak. Északamerikai bombázó repülőgépek nap­közben a birodalmi terület fölé hatoltak és romboló- és gyújtóbombáikkal egyes helysé­gekben károkat és csekély emberveszteséget okoztak. Légvédelmi erőink 42 ellenséges re­pülőgépet semmisítettek meg. Az elmúlt éjjel néhány brit repülőgép bom­­bákat dobott rajna-vesztfáliai helységekre. A brit-északaraerikai terorrepülők elleni harcban különösen kitüntette magát a Frei­tag őrnagy vezetése alatt álló vadászosztály. Tengeralattjárók elsüllyesztettek két hajót 29.500 bruttó regisztertonna tartalommal, valamint nyolc rombolót és kisérőjárművel , ezenkívül lelőttek hat ellenséges repülő­gépet. Tengeri erők, a kereskedelmi hajók és a haditengerészet légvédelmi tüzérsége május hónapban 200 ellenséges repülőgépet pusztí­tottak el. (MTI) Bevezetik a hadkötele­zettséget Svédországban Stockholm, május 31. A svéd országgyűlés elé javaslatot terjesz­­tettek be a hadkötelezettség bevezetéséről. (MTI) — ——.— <■>» i mmmmm—t ­ Lapunk mai száma 20 fillér

Next